Kedves Orsi! Nem ismerjük egymást. Azért írok, mert tegnap megfogalmazódott bennem valami, ami miattad, a blogod, illetve a fb.-os posztjaid miatt történt. És ezt, gondoltam el is mondom Neked. Pár évvel idősebb vagyok mint te, én jövőre leszek 50 éves. Három gyerekem van, mindegyikük felnőtt már, sőt a két idősebbnek saját családja is van - kétszeres nagymama vagyok. Ez a környezetemben mindig nagy ámulatot kelt, mert nagyon fiatalon, 20 évesen szültem az első gyerekemet és ők is hamar belevágtak a családalapításba. Büszke vagyok a családomra és nagyon fontosak nekem. Az életem úgy alakult, úgy alakítottuk és alakítottam, hogy csak akkor kezdtem a "saját" ambícióimmal foglalkozni, amikor már a gyerekek nagyobbak voltak. Elvégeztem a textiltervező szakot a MOME-n, szövöttanyag tervező szakon. Alapítottam egy saját márkát, konyhai textilkollekciókat terveztem és gyártattam, amíg létezett magyarországi, jó minőségű gyártás. Ez néhány éve megszűnt, én pedig egyelőre nem találtam rá a megoldásra a folytatáshoz. Nem is ez a lényeg, nem akarom az életemet részletezni, bár minden sors érdekes. A furcsa az, hogy annak ellenére, hogy nem érzem magam öregnek, nem is nézek ki annak, sokszor mégis az volt a fejemben, hogy én már nem állhatok ki a "nyilvánosság " elé. Például a textiljeimmel kapcsolatos ötleteim, amik ebben a megváltozott helyzetben is kivitelezhetőek lennének, sokszor úgy gondolok rájuk, hogy hát MOST MÁR, ennyi idősen nem gáz? Van egy gasztroblogom, amit nagyon szeretek írni, de ezzel kapcsolatban is, ha egy új lépés jönne, eszembe jut, hogy esetleg az már nekem nem jár, nem lehet, stb. Mondjuk mindig is bátortalan voltam... Az viszont, ahogyan Te sokat írsz a 40 feletti és idősebb nők szerepéről, önmaguk felvállalásáról, bátorságáról, észre térített. És ahogyan a magad útjáról ilyen őszintén, nyíltan, természetesen beszélsz, ezt annyira felszabadító nekem látni! Csak ezt akartam mondani, hogy köszönöm a bátorítást, azt hogy megráztál!!! Üdv: Gabi

Szuperek az írásaid, gondolataid és klasszul alakult az életed a nem várt fordulattal! Gratulálok! Ivett

Nagyon tetszik a blogod, annyira közel áll hozzám az életszemléleted! Bogi

Jólesett megírni, hogy miért olvasom a posztjaidat instán, facebookon, blogon, remélem van pár perced elolvasni! Ezer éve volt már, hogy ténylegesen találkoztunk.
Szorgalmasan követlek a csatornákon, és olyan szívesen olvasok a dolgaidról évek óta. Régen azért, mert én is nagy London fan voltam, de valahogy a kiköltözést és az ahhoz való elhatározást nem hozta a sors végül. De továbbra is olvasgattam, csak már nem annyira oda vágyakozva, mint korábban. De továbbra is szívet melengető volt az élményeidet olvasni.
Aztán most, az olasz fejezetedet még inkább szívet melengető olvasni, olvadozok szinte minden poszttól, mert imádom Olaszországot, minden bokrot, gödröt és sarkot az országban, kedvenc színem az incrediblu! 
És végül, ami miatt különösen szeretem mióta ott laksz, hogy egy ideje nagyon kiábrándult vagyok párkapcsolatilag, nem sok hitem van a kapcsolatokban és a romantikában, pedig élhőse voltam mindig a hitnek, és a posztokat olvasgatva kis időre mindig megcsillan a hitem legalább egy időre, hogy vannak ilyen helyzetek, hátha pont velem esik meg legközelebb valami ilyesmi, különösen a kedvenc országomban.
Szóval blogolj tovább szorgalmasan,forza quarantenni e viva l’amore! E pubblica piu di foto del gatto! -->