Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman


Toszkán lávsztori - harmadik rész

Toszkán lávsztori - harmadik rész

Első rész itt. Második rész itt.

Tehát június 25-e van, a konyhában ülök, ő reggelit készít, én meg azon merengek, hogy most akkor mi lesz. Mert hát nyilvánvaló, hogy van kémia közöttünk, meg jól tudunk beszélgetni, még vicces is (!), talán okosabb is nálam kicsit, meg van egy nagy háza is, ahol lehetne saját fürdőszobám....de inkább elengedem a gondolatokat és hagyom, hogy sodorjanak események.

A következő pár napban bejárjuk a környéket, gondosan kerülve a turistás helyeket, bár mivel Toszkánába évente 40 millióan jönnek nézgelődni, ez nem is annyira könnyű, de így például nem jutok el Firenzebe, a Gucci Múzeumba, ahova nagyon készültem. De erre csak azt mondja, hogy majd. Én meg elhiszem. 

4-20160629_135329.jpg

109-20160626_160143_1.jpg

Itt éppen Niki de Saint Phalle Tarot-kertjében fotózkodunk, csodálatos hely, itt írtam róla.

 

A tett halála az okoskodás, írta Madách Imre, meg mondta anyukám is sokszor, így aztán ismét azt mondtam magamnak, hogy történjen, aminek történnie kell. 

Így aztán június 29-én, azaz szerdán repülőre szálltam, hazajöttem, a reptéren persze sírtam, mindig sírok, ha valaki kikísér, pedig tudtam, hogy csak pár nap, konkrétan 4, és újra látjuk egymást. 

A 4 nap alatt pedig csak gondolkoztam és gondolkoztam, hogy akkor most melyik legyen. A két lehetőségből. Az egyik ugye, hogy távkapcsolat, találkozunk néhányszor havonta, egyszer itt, egyszer ott és minden alkalom igazából ünnep és a prózai hétköznapok, mint olyanok, nincsenek. Jól hangzik, ismerem ezt a verziót, előbb-utóbb persze bedöglik, azért lehet működtetni, ha nincs más opció.

A másik opció a kiköltözés. Mindent itt hagyni és egy új életet kezdeni. A nulláról. Elengedni a megszokottat. Újra felépíteni magamat. Lefogyni. Végre elkezdeni olyan dolgokat, amikre eddig azt mondtam, hogy nincs rá időm.

Mindez csodálatosan hangzott a fejemben, de amikor a praktikus oldalát vettem számba, akkor ilyenek jutottak az eszembe, hogy mit fogok dolgozni, hogy fogok pénzt keresni, mi van ha mégsem jön össze, és haza kell jönnöm, de már nincs munkám és lakásom sem, meg hogy mennyit dolgoztam azért, hogy ide eljussak és most engedjem el, egy pasi miatt. 

Egész júliusban, minden nap együtt voltunk. Szépen ráhangolódtam, hogy én akkor most elengedem az eddigi életemet. Azt gondoltam, hogy nem véletlen, hogy ez a pasi most felbukkant, és engem akar. Nagyon. Két éve kezdődött és egyikünk sem adta fel, ez nem lehet véletlen. 

Szóval váltanom kell, mondtam magamnak. Nem lehet éveken keresztül ugyanazt csinálni, az élet ennél sokkal több, és rövid, és igenis néha vállalni kell a kockázatot. Lehet, hogy nem olyan lesz, amilyennek gondolom - sőt, biztosan nem olyan lesz, soha nem olyan - , de lehet, hogy sokkal jobb lesz.

Annyi mindent megéltem már, ezt még nem. Elmúltam negyven, itt az ideje, hogy valaki felelős legyen értem, én meg kicsit hátra dőlhessek, hogy igen, ezt most már megérdemeltem.

Folyt köv. !

Ja, és ma hat hónapja, hogy felültem arra a repülőre, hogy megnézzek egy pasit Toszkánában!!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Toszkán lávsztori - harmadik rész Tovább
Toszkán lávsztori - második rész

Toszkán lávsztori - második rész

13-20161004_151857.jpg

Első rész itt.

Szóval ülünk Pisa-ban egy kávézóban és kávézunk sörözünk. Ismerkedünk, én óvatosabban, ő rámenősebben, de semmi nyomulás, inkább azt próbálja belőlem kiszedni, mit gondolok róla. És persze nem mondhatom el, hogy ahogy megláttam a reptéren, rögtön bejött, határozott férfi ugyanis. Azért nem fogok rögtön kitárulkozni!

Aztán egyszer csak valami furcsát érzek a hasamban, de elhessegetem a gondolatot, még van 1 hét, biztos az izgalom meg ez az egész helyzet. Aztán nem hiszem el, hogy ez történik, ellenőrzöm a wc-ben, ugyanis nincs nálam semmi, nyilvánvalóan közölnöm kell vele, hogy mi van, és így megtörténik első közös, romantikus vásárlásunk, megyünk tampont venni!

A házáról már láttam képeket korábban, élőben persze még festőibb, ciprusfákkal meg minden. A semmi közepén, Toszkánában. Az elővigyázatosabb olvasókban, itt nyilván felmerül a kérdés, hogy mi van, ha egy pszichopata vagy egy láncfűrészes gyilkos karjaiba futok éppen bele, ugyanis ha akartam volna, sem tudtam volna messzire jutni, a főútról csak a bekötő út olyan 15 perces séta, aztán onnan még egy jó félóra gyaloglás a falu. Közlekedni csak autóval lehet, én meg nem is vezetek. Haha. 

Azért megtettem a szükséges lépéseket - ezt amúgy mindenkinek javasolom, aki ilyesmibe vágja a fejszéjét - , megérkezés után bejelentkeztem a szüleimnél, a címét és telefonszámát már előre megadtam nekik, és persze időről időre életjelet adtam magamról.

Szintén megegyeztünk abban, hogy a vendégszobában leszek elszállásolva. És ha nem jövünk be egymásnak, akkor (is) felnőtt módjára fogunk viselkedni, és mint barátok eltöltünk pár napot együtt.

01-20160624_205311.jpg

04-20160624_211105.jpg

Este elmegyünk egy tengerparti étterembe Livornoba, Ristorante Calafuria-ba, ahol a kilátás egészen csodálatos, arról nem beszélve, hogy még egy napnyugta is emeli az este fényét. Ez nem csak étterem amúgy, hanem napozóhely is, este meg diszkó. (Amúgy ilyet még nem láttam, de este úgy van, hogy veszel egy koktél, mondjuk 5 euróért és ebben benne van egy svédasztalos fogyasztás is!)

05-20161004_141414.jpg

06-20161004_142324.jpg

07-20161004_142337.jpg

10-20161004_151331.jpg

20160624_205413-animation.gif

A vacsora egy pontján aztán megfogja a kezemet, mélyen a szemembe néz, és megkérdezi, hogy leszek-e a barátnője. Gondolkodás nélkül rávágom, hogy igen. Miközben persze már azon gondolkodom, hogy lehet nem kellett volna ilyen gyorsan? A hülye taktikázás, ugye.

Én amúgy már teljesen lemondtam arról, hogy valaha olyan kapcsolatom lesz, amilyet szeretnék, értsd nem unatkozom benne, tudunk értelmes dolgokról beszélgetni, nem titkolózunk, kimondjuk amit érzünk, támogatjuk egymást. Nem 1000 fokon égő szerelmet akarok, hanem egy partnert, ahogy mi hívjuk egymást: lifepartner. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok könnyű eset, de megfogadtam magamnak, hogy az elvárásaimat akkor sem adom alább, akkor inkább egyedül. Tudom, ketten minden könnyebb, de akkor is. 

Az étteremből már kéz a kézben jövünk ki, és az este további részében a romantika veszi át a főszerepet, az újdonsült kapcsolat lehetősége mindkettőnket igencsak feldob.

Aztán a ház előtti teraszon még jó sok proseccot elfogyasztunk aznap éjszaka, másnap alig emlékszem valamire, de az nagyon megmaradt, ahogy jövök le reggel a lépcsőn, és meglátom őt a konyhában ahogy grapefruit-ot eszik, rám mosolyog, nekem meg átfut az agyamon, hogy vajon minden nap így lenne, ha ideköltöznék?

Folyt.köv.

Korábbi fejezetek:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

 

Toszkán lávsztori - második rész Tovább
Toszkán lávsztori

Toszkán lávsztori

20160626_164016.jpg

Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. És egyszer csak nincs más választásod: meg kell lépni!

Nálam ez most így történt. Néha persze magam sem hiszem el, és várom, hogy valami megtörje ezt a tökéletességet. Ami persze csak nekem tökéletesség.

Miután hazaköltöztem Londonból 2 évvel ezelőtt, mindennel próbálkoztam, csak hogy valahogyan visszailleszkedjem. Maradtam én volna, de "ember tervez, Isten végez". Nehéz időszak volt, nem találtam a helyemet, nem találtam magamat, nem találtam munkát, amit igazán szerettem volna. 

Gondoltam legalább egy pasi jó lenne. És bár jöttek is, nekem egyik sem jött be, ha bejött, soha többet nem hívott, a szokásos forgatókönyv. Az online társkeresés titka amúgy, hogy nem szabad túl komolyan venni, legalábbis az elején. És még az is, hogy igenis lehet a férfiaknak írni. Így tettem én is, amikor is írtam Andrew-nak.

Pár hét múlva válaszolt is, hogy őt ez nem igazán érdekli, és hogy a barátai unszolására van itt, és hogy ő elvan a csodás olasz vidéki házában egyedül is. Azért 1-1 soros leveleket váltottunk, sok reményt nem fűztem hozzá. 

Aztán egyszer azt írta, hogy ideje lenne telefonon beszélnünk. Felhívott egyik este, és 4 órát beszélt. Mindenről. Mit gondol a férfi-nő kapcsolatról, az elvekről, az elvárásokról, a pénzről, a boldogságról. Soha nem hallottam még ilyen összeszedett monológot férfitől. 

14102289_10208411487977238_7368793667116592890_n.jpg

Street art / Siena

Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ő autóval eljön Budapestre, délutánra ér ide, találkozunk, és ha úgy döntünk, egymásnak lettünk teremtve, akkor azonnal utazunk is Toszkánába aznap este.

Dátumot megbeszéltük, minden nap beszéltünk telefonon, vártuk a napot. Aztán a nap előtt 1 héttel, azt írta, hogy nem fog jönni, mert családi okok jöttek közbe. És hogy nagyon sajnálja, és tudja, hogy nem fair ez így most. 

Szépen lassan feldolgoztam, elhalványult az izgalom is, meg is beszéltem magammal, hogy ez úgysem jöhetett volna össze. Túl szép lett volna. 

Aztán áprilisban egyszer csak érkezett egy e-mail, először azt hittem rosszul látok. 2 év után.

Hogy találkozzunk, ha még úgy érzem, hogy...de akkor én már nem éreztem sehogy. És persze betegesen rettegtem, hogy megismétlődik a 2 évvel ezelőtti eset!

Aztán egyik nap felébredtem, és megírtam neki, hogy meglátogatom. Megvette a repülőjegyet és elkezdtünk várni. Ugyanis még volt 2 hónap az ominózus június 29-ig.

Érdekes módon, a nagy nap előtt egyáltalán nem voltam ideges, teljesen biztos voltam benne, hogy ha ennek meg kell történnie, akkor meg is fog történni. 

A biztonság kedvéért 2 kis jégert (liquid courage, ugye) betettem a táskába, ezeket a pisa-i reptér mosdójában el is fogyasztottam, aztán elindultam kifelé. Próbáltam nem gondolni semmire - mi van ha nem tetszik egyből?? -,  viszonylag nyugodt arccal kiléptem a fotócellás ajtón és elkezdtem keresni. Néztem jobbra, néztem balra, semmi. Kimentem a reptér elé, küldtem egy üzenetet, hogy itt állok kint. Pár perc múlva jött a válasz, hogy késik, megállították a rendőrök. Semmi probléma, várok.

Félóra múlva fel is bukkant. Nagy elánnal megölelt, két puszit adott az arcomra. Aztán berángatott, hogy igyunk egy kávét a reptéren.

You look great, mondja, és megint megpuszil.

Aztán elmegyünk Pisa-ba kicsit sétálni, iszunk egy sört valahol, nevetgélünk, nézzük egymást vagyis inkább tanulmányozzuk a másik minden rezdülését.

 

 Mi lesz ebből? Mi lehet ebből? Mindkettőnknek ez jár a fejében.

Folyt.köv.

Korábbi fejezetek:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

 

Toszkán lávsztori Tovább