Folytatva a "reggeli a felhőkarcoló tetején" című sorozatomat (előző ITT), legutóbbi londoni látogatásom során a Fenchurch Street 20-ba látogattunk el Gabival. Ez egy kereskedelmi épület vagyis irodaház Kelet-Londonban, melyet az uruguayi Rafael Vinoly tervezett. Az újságokba tavaly azzal került be az épület, hogy speciális alakjának köszönhetően erős napsütésben nagyítóként működik, és így megolvasztott pár autót..
Formáját tekintve a Walkie Talkie becenevet kapta, és a tetején, a 35. emeleten egy parkot és néhány vendéglátóipari egységet hoztak létre. Persze, most miután már láttam, a park megnevezést kissé túlzónak tartom, de a panoráma és a Darwin étterem miatt, igencsak ajánlom a látogatást.
Reggel fél 8-ra mentünk, optimistán bíztam benne, hogy látok egy napfelkeltét majd, de megint nem sikerült. Foglalás nélkül nem lehet bejutni és készüljünk egy reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzésre is.
Sky Garden néven fut a park és az egységek, és jelenleg még ingyenesen fel lehet jutni körülnézni - azt mondják, majd fizetni kell érte hamarosan - , de ezt itt is foglalni kell.
Aztán egy szupergyors lifttel felvitt minket egy biztonsági őr, nem volt valami kedves, amikor próbáltunk vele szóba elegyedni, én mondjuk ezt tökéletesen megértem.
Eredetileg a Sky Pod-ba foglaltam, ide jutunk, ahogy belépünk a Sky Garden-be.
Aztán kiderült, hogy itt önkiszolgálás van és nincs rendes reggeli, persze ez sem rossz, de azért én gyorsan úgy döntöttem, hogy megkérdezem lehet-e upgradelni a rendes étterembe, ami eggyel feljebb van.
A küldetés sikerrel járt, egy orosz usanka sapkás nő volt a lenti részleg főnöke, gondolom passzolnia kellett a berendezéshez. Vigyázat, a kanapék kemények!
Ez lenne a park, amit a marketingesek úgy próbálnak eladni, hogy London legmagasabban fekvő parkja. Mint látjuk, ez nem egy park, mert nem lehet benne sétálni, max körülötte, persze jó ötlet, de azért, hogy igazán látványos legyen, ezen még kellene dolgozni. (hamarosan jön a Kew Gardens londoni botanikus kert orchidea kiállításáról egy poszt, na ott nekem is leesett az állam, milyen kompozíciókat hoztak össze, vö majd Fűvészkert orchia kiállítás)
Szépen felsétáltunk a Darwin étterembe a "park" mellett.
A Temzére néző 36.emeleti asztalunkkal igencsak meg voltunk elégedve.
Mindketten lazacot és tojást kértünk, az étterem amúgy is brit konyhát visz és aki most azt gondolja, hogy "olyan nincs, hogy brit konyha", az nem nézett elég Gordon Ramsayt vagy Jamie Olivert.
Az étlapon az én lazacomnál a H.Forman & Son cég volt megjelölve, amely egyszerűen azt állítja magáról, hogy ők Nagy-Britannia legrégebbi lazac feldolgozója, skót lazac a signature termékük, és persze kézzel vágják ilyen szép vékonyra. (Valahogy elkapott a lazac-láz kinti tartózkodásom alatt, majdnem minden nap ettem ezután.)
Az étteremben nem volt telt ház, holott nem lehet foglalás nélkül belépni, - de persze így sokkal jobb, mert mint tudjuk az angolok rettentően üvöltenek - , de amikor megnéztem az online foglalási rendszert egy nappal a látogatás előtt, azt jelezte, hogy nincs hely. Így azt kell gondolnom, hogy ez egy trend - jó trend -, hogy nem engedik, hogy telt ház legyen.
Miután befejeztük a reggelit, - sokkal jobb volt, mint előző alkalommal a Duck & Waffle-ban - még jól körbe jártuk a helyet, hogy tudjak jó sok fotót készíteni.
Összességében, abszolút ajánlani tudom, foglalni kb. 2 héttel előtte szükséges, fényképezőgépet vigyünk!
Én meg majd egyszer még vissza jövök ide este, éjszakai fényekben még impozánsabb lehet a londoni panoráma, meg biztos romantikus is, az meg a gyengém.
A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.
További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!
