Éljenek a 40 feletti nők!


Piacozás Livorno-ban

Piacozás Livorno-ban

06-20161123_121929.jpg

Soha nem voltam egy nagy piacozó, mivel amíg egyedül éltem nem vezettem konyhát. Na de, ez teljesen megváltozott, amióta egy olyan pasival bútoroztam össze, aki már korán reggel azzal nyomaszt, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora. Ráadásul egészségtudatos és még változatosan is akar enni. 

Így aztán kitaláltuk, hogy hetente egyszer elmegyünk Livorno-ba a piacra bevásárolni, a Mercato Centrale-ba, ahol minden van.

Persze ha nagyon-nagyon friss halat vagy valami tengeri cuccot akarunk vásárolni, akkor mehetünk a halászok standjához is közvetlenül, érdemes minél korábban. Ez egy hétköznap, olyan 10 körül. Az őgyelgő emberek, arra jutottam, hogy unatkozó/nyugdíjas haverok. Amúgy érdekes belelátni is egy kicsit, hogy megy ez a halászélet.

4-20161123_100223.jpg

2-20161123_100256.jpg

9-20161123_095931.jpg

3-20161123_100230.jpg

1-20161123_100304.jpg

8-20161123_100018.jpg

7-20161123_100110.jpg

6-20161123_100117.jpg

5-20161123_100141.jpg

A Mercato Centrale egy grandiózus, 19. századi épületben üzemel, az építészt, Angiolo Badaloni-t az akkori párizsi trendek inspirálhatták, - sok acél és üveg - , és reggel 8-tól délután fél 2-ig van nyitva. Vasárnap zárva, mivel aznap nem mennek ki a halászok.

48-20161123_105154.jpg

Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden van, 34 bolttal és 230 standdal, szóval az is amiről nem tudjuk, hogy létezik, legalábbis én sok mindenre rácsodálkoztam. Jórészt a helyiek járnak ide, angolul nem nagyon tudnak a boltosok, de kedvesek és kóstolót is lehet kapni.

47-20161123_105635.jpg

A világhírű tészta, bent volt olyan kép, amin a pápa nézgelődik a boltban.

46-20161123_105833.jpg

45-20161123_105948_1.jpg

Édességpult előtt nem tudok elmenni vásárlás nélkül, itt mindent végig fogok enni!

44-20161123_110424.jpg

43-20161123_110450.jpg

42-20161123_110744.jpg

41-20161123_110750.jpg

40-20161123_110818.jpg

39-20161123_110834.jpg

38-20161123_110843.jpg

37-20161123_110857.jpg

36-20161123_110901.jpg

35-20161123_110934.jpg

34-20161123_110956.jpg

33-20161123_111002.jpg

32-20161123_111020.jpg

31-20161123_111026.jpg

30-20161123_111036.jpg

29-20161123_111045.jpg

28-20161123_111118.jpg

27-20161123_111125.jpg

26-20161123_111141.jpg

25-20161123_111209.jpg

24-20161123_111223.jpg

23-20161123_111248.jpg

22-20161123_111257.jpg

21-20161123_111323.jpg

12-20161123_120214.jpg

A híres livornói fehér tojás! 

11-20161123_120229_1.jpg

10-20161123_121259.jpg

09-20161123_121732.jpg

08-20161123_121826.jpg

07-20161123_121836.jpg

 

05-20161123_122051.jpg

04-20161123_122223.jpg

Amedeo Modigliani Livorno-ban született, a házat meg is lehet tekinteni, nekem még nem sikerült, mindig zárva amikor arra járok. Sanyarú és szenvedélyes élete volt: a jellegzetes portréiról és érzéki aktjairól híres festő 35 evesen, egyetlen kiállitással a háta mögött (ha jól tudom) hal meg agyhártyagyulladásban. Szerelme 2 nappal később nyolc hónapos terhesen második gyerekükkel öngyilkos lesz.
Jeanne Modigliani 14 hónapos volt mikor szülei meghaltak, szintén Livorno-ban nőtt fel, a nagyszülők nevelték és egészen felnőttkoráig titkolták előtte szülei történetét. 1984-ben halt meg, apjáról azért írt egy könyvet, már amennyit ki tudott nyomozni róla.
Ez a graffiti a piac egyik bejáratánál figyel. 

20-20161123_111456.jpg

Természetesen van szabadtéri piac is, itt vettük meg a zöldségeket és gyümölcsöket, és egy csomó helyen kóstoltunk is persze!

13-20161123_114945.jpg

18-20161123_112721.jpg

19-20161123_112506.jpg

17-20161123_112919.jpg

16-20161123_113043.jpg

15-20161123_113818.jpg

14-20161123_114454.jpg

Ebből a gombából vennünk kellett!

03-20161123_122403.jpg

A piac előtti kanális.

02-20161123_132500.jpg

Ím a piacozás eredménye! Mivel mindketten Isten pénzét is elköltenénk, ezért 50 euro-ban határoztuk meg a piacozás mértékét, ennyi jött ki belőle. Van ami nem látszik, pl a kagylóból majdnem 2 kilót vettünk, meg van amit már megettünk útközben...És ez lett aztán a vacsora, a kagylót ugyanis annyira könnyű elkészíteni, hogy még én is meg tudom csinálni!

01-20161123_200732.jpg

 

Piacozás Livorno-ban Tovább
Kagyló (nagyon) egyszerűen

Kagyló (nagyon) egyszerűen

Amióta a sors Toszkánába repített, többször eljátszadoztam a gondolattal, hogy lehet, ideje lenne elkezdenem főzni, egyrészt, hogy ne a pasimnak kelljen minden nap (amit egyébként megtesz), másrészt hátha élvezném. 

20160918_211852.jpg

Egyelőre még csak játszom a gondolattal és asszisztálok, vagyis leginkább dokumentálok, ide a blogra. Ez történt tegnap este is, amikor is úgy döntöttünk, hogy fekete kagyló lesz vacsorára. 

A helyi szupermarketben megvettük a kagylót, ahol meg is tisztítják kérésre, így ezzel nem kellett foglalkoznunk. Ami fontos a kagylónál, hogy ami nyitva van nyersen, azt nem szabad felhasználni. Aztán ami zárva van készen, azt nem esszük meg.

Rendkívül egyszerűen készítettük el, ami kellett hozzá: fokhagyma, olaj, petrezselyem. Vagyis az olajba belemegy a fokhagyma, aztán a kagyló, kb. 15 percre, majd a végén a petrezselyem.

20160918_212312.jpg

Az első képen még a zárt kagylók, a másodikon már nyitva a serpenyőben.

Kézzel ettük, hozzá bagett. 

Amúgy nem ez volt első cozze (tanulok olaszul, ugye!) vacsoránk, és nem is utolsó, úgy érzem!

PS: Ma polip volt vacsorára!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Kagyló (nagyon) egyszerűen Tovább
Az élet íze olasz módra

Az élet íze olasz módra

peroni_installation_02.jpg

A House of Peroni ismét felütötte fejét 6 hétre Londonban, ezúttal keleten, konkrétabban Haggerstone-ban. Az 1846-ban alapított olasz sörmárka, idén 4. alkalommal vette be Londont, hogy megmutassa milyen az olasz életérzés.

2013-ban, első alkalommal a sokkal előkelőbb Marylbone negyedben vettek birtokba egy házat, akkor az olasz kortárs kultúrát prezentálva, persze sörrel átitatva. Akkor kétszer is ellátogattam ide, és persze arra gondoltam közben, hogy milyen jó lenne egy ilyet magyar verzióban csinálni. 

01-20160521_112924.jpg

02-20160521_112947.jpg

03-20160521_113102-pano.jpg

04-20160521_113102.jpg

05-20160521_113124.jpg

Az idei évben már szerényebb keretek között rendezték még a pop up eseményt, visszafogottabb helyszínnel és programokkal, a központi téma leginkább a gasztronómia volt.

A helyszínnel sem bíbelődtek annyira, az amúgy is étteremként működő Proud East nevű helyet alakították át Peronisra, persze ez nem jelenti azt, hogy nem fordítottak rá elegendő figyelmet, lásd lentebb a képeket.

06-20160521_113228.jpg

melyates_house-of-peroni_104-re_1.jpg

12-20160521_115700.jpg

07-20160521_113604.jpg

A Peroni idén három figyelemreméltó olasz személyiséggel kooperált, a divattervező Margherita Maccapani Missoni-val, Francesco Mazzei, séffel és Simone Caporale, mixerrel. 

09-20160521_113723.jpg

11-20160521_114957.jpg

Az idei év újdonsága az volt, hogy egy olasz deli-t is prezentáltak, autentikus cuccokkal.

Én a (fizetős) "For the love of Monta Rosa" nevű programra jöttem, ami a következőkből állt: a már fent említett Margherita Missoni létrehozott egy csodálatos, mindenféle növényekből és virágokból álló bárpultot, merítve az olasz vidéki gyermekkori élményeiből, járt hozzá egy koktél, és egy fotózás a kertben. 40 felett már régen nem merengek azon, hogy vajon megérte-e vagy sem, jól éreztem magam 10 percre, így mérem.

13-20160521_120339.jpg

A fotózkodás helyszíne, hamarosan beülök.

20160521_121909.jpg

20160521_120732.jpg

Szerintem ez nagyon vicces volt, hogy egy cserepes virágban volt elrejtve maga a koktél, óriás szívószállal. Sajnos elfelejtettem mit kaptam, de nagyon finom volt.20160521_120810.jpg
20160521_120758.jpg

20160521_120835.jpg

20160521_120906.jpg

20160521_121056.jpg

20160521_121256.jpg

20160521_122555.jpg

house_of_peroni_j.jpg

A fotós nagyon figyelmes volt, csináltunk jó sok képet, mire ezt a kissé szomorút össze tudtuk hozni.

Mindenképpen meg kell említeni Petra Storrs, set designer nevét, ugyanis ő készítette a kiskertet, az éttermi dekorációt - ezt sajnos testközelből nem láttam, mert ide csak foglalással lehetett bejutni, és erre nem volt időm -, azt gondolom, ez igen jól sikerült, és az utcai figyelemfelkeltő reklámot. 

melyates_house-of-peroni_012-re.jpg

melyates_house-of-peroni_022-re.jpg

melyates_house-of-peroni_051-re.jpg

melyates_house-of-peroni_279-re.jpg

melyates_house-of-peroni_288-re.jpg

screen-shot-2016-06-03-at-17_26_42.jpg

screen-shot-2016-06-03-at-17_27_36.jpg

screen-shot-2016-06-03-at-17_30_17.jpg

Lehetett gondolás iszogatásra menni, ez volt az úgynevezett "Floating House of Peroni".

screen-shot-2016-06-03-at-17_30_44.jpg

thop_may16_001.jpg

thop_may16_005.jpg

thop_may16_0541.jpg

thop_may16_0881.jpg

peroni_installation_18.jpg

peroni_installation_09.jpg

peroni_installation_16.jpg

A kiskert-élmény után megebédeltem - Maccheroni Carbonara avagy Mac and Cheese Carbonara - ittam mellé egy Sapori di Roma-t, és a végére jött egy pisztáciás süti. Minddel meg voltam elégedve.

20160521_123513.jpg

20160521_124340.jpg

20160521_124350.jpg

20160521_130219_001.jpg

20160521_131540.jpg

33-20160521_131728.jpg

Összességében élveztem, és ha lesz, jövőre is meg fogom nézni. Szeretem, ha egy márka elengedi magát, főleg ha az egy sör, és nem sört próbál meg eladni nekem, hanem egy életérzést.

Amennyiben jól tudom, a Mammutban, a Culinaria Italia-ban tudunk Peronit vásárolni, ha éppen erre vágynánk.

És persze, szeretettel várom cégek jelentkezését is, ha esetleg valaki egy hasonló magyar verzióban gondolkozna!

További sztorik, hírek a Neverordinary Facebook oldalán.

Az élet íze olasz módra Tovább
Nespresso Atelier avagy hogy kerül a kávé a rántottába?

Nespresso Atelier avagy hogy kerül a kávé a rántottába?

35-20160427_105547.jpg

Utolsó pillanatos meghívást kaptam Zsanitól, valamiért ezek mindig össze tudnak összejönni, így zuhogó esőben szerda reggel a Kopaszi-gáton találkoztunk és mentünk az Öbölházba egy Nespresso rendezvényre, amit Zsani megnyert egy nyereményjátékon. Én voltam a plusz egy, amit ezúton is köszönök.

Mint megtudtam, egy Nespresso Atelier zártkörű eseményre érkeztünk, "ahol a csúcsgasztronómia találkozik a kávéélménnyel" a téma. 

Rögtön az elején megjegyzem, hogy nem iszom kávét és nem is szeretem túlzottan, amikor mégis iszom, akkor leesett a vérnyomásom vagy valaki meghívott és nincs kedvem előadni, hogy nem szeretem a kávét. Tudom, szörnyű, így azt sem tudom, hogy mi az a kávéélmény.

Viszont a Nespresso márka menő, ezért is voltam kíváncsi, hogy mi fog itt történni. 

02-20160427_100518.jpg

A helység berendezése, az asztalok, a dekor, londoni mértékkel nézve is - és hogyan tudnám már másképp -, rendben volt. 

Edit: most kaptam a hírt, hogy a set up elkövetője a Cup of Charm, ezúton is gratulálok nekik, szép munka volt.

03-20160427_100547.jpg

Az Atelier eseményen a vendégek elismert séfekkel főzhettek együtt, beszélgethettek velük. Segal Viktor, a Nespresso szakmai partnereként állította össze a menüsort - az egyszerűségre és kreativitásra törekedve - és ezen szempontok figyelembevételével választották ki a közreműködő séfeket.

 

04-20160427_100612.jpg

05-20160427_100913.jpg

06-20160427_100922.jpg

07-20160427_100935_1.jpg

15-20160427_101213.jpg

Volenter István séf (székesfehérvári 67), a Bocuse d’Or magyar döntőjének 3. helyezettje a következő étellel jött:

Volluto-rántotta espuma, füstölt sonka - tojáshéjban tálalva

Ebből a Volluto (Grand Cru) a kávékapszula típusának a neve, magyarul a kávé az egyik alapanyag! Finom volt, a bejegyzés első képén látszik belőle valami.

09-20160427_100951.jpg

23-20160427_102821.jpg

24-20160427_103041.jpg

49-nes2.jpgElmélyülten figyelem, hogyan kell használni a tojástető-leszedő eszközt. (T. Nagy Tamástól lehet venni, mint megtudtam.)

10-20160427_101002.jpg

Somlyódi-Gerő Eszter, a Sütizz vállalkozás tulajdonosa, cukrásza, nyilván desszertet készített, méghozzá: 

Narancsos baba Savaren Kazaar kávéhabbal, csokoládécsővel, kandírozott narancshéjjal.

40-20160427_111459.jpg

28-20160427_103343.jpg

11-20160427_101104.jpg

12-20160427_101123.jpg

13-20160427_101139.jpg

14-20160427_101149.jpg

16-20160427_101303.jpg

18-20160427_101349.jpg

19-20160427_101459.jpg

20-20160427_101710.jpg

Tivadar György, a Búsuló Juhász séfjének étele: Roma kávés lazac gravlax blinin lazakaviárral.

21-20160427_102610.jpg

22-20160427_102626.jpg

 

48-nes1.jpg

Elmélyülten figyelem, ahogy más díszít.

33-20160427_103736.jpg

26-20160427_103228.jpg

29-20160427_103515.jpg

30-20160427_103545.jpg

31-20160427_103553.jpg

32-20160427_103610.jpg

 

34-20160427_104758.jpg

 

 

 

36-20160427_110747.jpg

37-20160427_110930.jpg

38-20160427_110942.jpg

39-20160427_111416.jpg

41-20160427_113207.jpg

20160427_115018-animation_1.gif

42-20160427_115115.jpg

Tóth Sándor magyar bajnok barista, a szekszárdi Kávé Háza tulajdonosa készítette ezt a Shakerato Aranciata-t, ebben Dharkan Grand Cru kávéőrlemény volt, jégkocka, narancspüré nádcukorral. 

Ott volt még Csorba Gábor, sommelier, a Bortársaság egyik vezetője és szakértője, ugyanis borokat is lehetett reggelire inni, meg Kreinbacher pezsgőt.

43-20160427_115418.jpg

Ebből az eseményből volt aznap 3, mint megtudtam, a reggeli volt a Brunch, amin én is voltam, aztán volt egy sajtóebéd és egy vacsora. Összesen 15 (x2) nyertest sorsoltak ki, volt rá egy nyereményjáték, szóval valóban exkluzív volt. (másra nem is mennék)

Amúgy a House of Peroni jutott az eszembe, ami persze kicsit nagyobb szabásúbb, mivel Londonban van minden évben és hát ott ugye nagy a kereslet minden újra és érdekesre. Az olasz sörmárka kibérel egy házat, mindig máshol, és telepakolja művészettel, gasztróval, zenével, divattal, stb. pár hétre. Itt írtam róla.  Van ami ingyenes, van ami fizetős, nemrég kezdődött az idei, én már meg is vettem a jegyet a Margherita Maccapani Missoni által kreált olasz virágos kert installációra, ahol 1 órán keresztül lehet szagolni az aromákat!

45-20160427_120027.jpg

46-20160427_120031.jpg

A Kopaszi-gát még ebben a szomorú időben is jól nézett ki.

További hírek, sztorik, képek a Neverordinary Facebook oldalán.

Nespresso Atelier avagy hogy kerül a kávé a rántottába? Tovább
Thomas - étterem a luxusüzletben

Thomas - étterem a luxusüzletben

burberry_koll.jpgTavaly júniusban még csak beszámoltam róla, azóta már kétszer is meglátogattam, szóval itt az ideje, hogy rendesen bemutassam a Thomas-t. 

05-20160114_182741.jpg

A Burberry kávézója az alapító, Thomas Burberry után kapta nevét, klasszikus megoldás. Kétfelől közelíthetjük meg: a Regent Street-ről a főbejáraton keresztül, ez esetben végig kell mennünk az üzleten, avagy a Vigo Street-ről közvetlenül a kávézóba léphetünk be. 

06-20160114_182726.jpg

Ez a Vigo Street-i bejárat, második alkalommal, januárban, este ugrottam be ide vacsorázni. A helynek több erőssége van, az egyik legfontosabb, hogy soha nincs tele. Ez azért van így, mert kevesen tudnak róla, a Burberry meg nem reklámozza halálra. Tökéletes hely megpihenni egy teával, ha besokkoltunk az utcai tömegtől, ez pedig Londonban elég könnyű.

19-20160114_182422.jpg

1_27.jpg

A berendezés klasszikusan elegáns, én az ablaknál szeretek ülni, így ráláthatok az egész helységre. Persze, mivel egyedül szoktam menni, alapból mindig a kommunális asztalhoz akarnak ültetni, ami középen van, magas székekkel. Ezt udvariasan visszautasítom, és kérem a "szokásos" asztalomat.

1_29.jpg

Ezt látom az ablak mellett ülve.

1_30.jpg

1_31.jpg

Nagyon tetszik az asztalterítés, egyszerű, de mégis elegáns. Az aranyszínt amúgy is kiemelten kedvelem.

1_32.jpg

Első alkalommal lazacot ettem és örömmel konstatáltam, hogy ők is a Hansen & Lydersen-től rendelnek.

Tavaly olvastam először a norvég Ole-Martin Hansen-ről, aki családja 80 éves receptje szerint készíti a füstölt a lazacot egy kelet-londoni kis műhelyben, amelynek amúgy a tetején lakik. 

Minden Hansen & Lydersen lazac gondosan, kézzel filézett és kézzel sózott, a fent említett családi recept szerint, melyet 1923-ban dolgozott ki a norvég halkereskedő, Lyder-Nilsen Lydersen. Ezután tradícionálisan fellógatják, és lassan hidegen füstölik a füstöldérben, majd 12 órán keresztül himbálózik a szélben. A kellemesen pikáns aroma eléréséhez boróka és bükkfa keverékét használják. Nincs fagyasztás, vákumozás és fóliába csomagolás.

A Rosewood Hotel udvarán minden vasárnap Slow Market, ott is kóstolhatunk Hansen & Lydersen lazacot, ITT írtam erről a piacos látogatásomról.

2_6.jpg

1_33.jpg

Lalani & Co teákból lehet választani.

2_7.jpg

3_9.jpg

1_34.jpg

A kávézó következő erőssége, hogy gyakorlatilag olyan, mintha az üzletben ülnénk, így rendesen lehet bámészkodni. A Burberry nagyon ügyesen a kisebb kiegészítőket és táskákat, kendőket, ajándéktárgyakat tette ide, egyben itt van az ajándékcsomagolási és monogramozó részleg is.

16-20160114_182500.jpg

10-20160114_182601.jpg

1_35.jpg

10-20150921_141809.jpg

11-20150921_141828.jpg

1_36.jpg

1_37.jpg

1_38.jpg

2_8.jpg

3_10.jpg

Második látogatásomkor (januárban), nemcsak a tömeg, hanem a hideg elől is ide menekültem, így mindenképpen akartam valami meleget fogyasztani, így esett a választás a karfiollevesre.

1_39.jpg

Na most, nyilván egy karfiollevest többféleképpen lehet tálalni, amikor egy ilyet látok, mint ez, mindig elérzékenyülök.

Azon kicsit meg is lepődtem, hogy konkrétan egy bödönnel kaptam, meg sem bírtam enni, plusz cheddar sajtos mini pirítós, kenyér és vaj.

2_9.jpg

3_11.jpg

Mivel nem gondoltam, hogy egy bödön karfiollevest fogok kapni, így előtte még rendeltem egy salátát Sutton Hoo csirkével, a megjelölés a farmot jelenti, ahonnan jön a csirke.

4_7.jpg

5_5.jpg

1_26.jpg

A sarok asztalnál egy pár ült, amikor én itt leveseztem, amerikaiaknak néztem őket. Másnap mentem a Saatchi Galériába megnézni a Champagne Life kiállítást, erre ott nézgelődnek. Miután végeztem, gondoltam beülök a The Mess-be, ez a Saatchi étterme, hát nem ott ülnek! Ez mindig vicces, hogy egy akkora városban, mint London - 8.5 millió lakos - ilyenek történhetnek.

09-20150921_141758.jpg

13-20150921_141958.jpg

15-20160114_182511.jpg

27-20160114_182324.jpg

 

17-20160114_182445.jpg

18-20160114_182440.jpg

32-20160114_182233.jpg

31-20160114_182243.jpg

28-20160114_182259.jpg

Csodálatos dobókocka készlet és tok!

30-20160114_182251.jpg

34-20160114_182219.jpg

36-20160114_182202.jpg

38-20160114_182150.jpg

39-20160114_182144.jpg

40-20160114_182140.jpg

41-20160114_182133.jpg

37-20160114_182158.jpg

12-20150921_141839.jpg

42-20160114_182126.jpg

48-20160114_182011.jpg

49-20160114_182003.jpg

51-20160114_181450.jpg

Ezen a lépcsőn lehet eljutni a toalettre.

52-20160114_181321.jpg

53-20160114_181243.jpg

Burberry toalett tükör-kép 2016. januárban.

04-20150921_140532.jpg

Burberry toalett tükör-kép 2015. szeptemberben.

24-20160114_182342.jpg

A szeptemberi látogatásomkor a London Fashion Week keretében az üzletben kivetítőn lehetett nézni a Burberry divatbemutatót, pezsgő is volt gazdagon.

15-20150921_142220.jpg

19-20150921_142357.jpg

Utána még gyorsan körülnéztem az üzletben is, meg persze fotóztam, ilyenkor nem szólnak rá az emberre.

17-20150921_142326.jpg

18-20150921_142332.jpg

20-20150921_142403.jpg

21-20150921_142450.jpg

22-20150921_142508.jpg

14-20150921_142232.jpg

16-20150921_142241.jpg

23-20150921_142540.jpg

A Thomas minden nap nyitva, 10 és este 8 között, vasárnap 11.30 és 6 között.

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik. 

 

Thomas - étterem a luxusüzletben Tovább
Nem csak receptre - Újranyit Damien Hirst gyógyszertár étterme

Nem csak receptre - Újranyit Damien Hirst gyógyszertár étterme

pharmacyprudencecumingassociates.jpg

Damien Hirst, a világ leggazdagabb élő képzőművésze nem tud elszakadni a gyógyszertől, ismét megnyitja Pharmacy 2 néven éttermét, a nemrégen nyitott Newport Street Gallery-ben, ami a saját galériája.

Hirst nem először nyúl gyógyszerhez, első alkalommal 1992-ben 'Pharmacy' avagy 'Gyógyszertár' címmel volt showja a new yorki Cohen Gallery-ben, amikor is egy komplett patikát gyártott le.

Aztán 1998-ban a Tate Britain-be is megérkezett ez a kiállítás és ezzel egyidőben a nyugat-londoni Notting Hill Gate metróállomástól (és a Portobello Road-tól) nem messze nyílt egy étterem Pharmacy névvel, természetesen Hirst állt mögötte, és Matthew Freud PR guru (igen, Freud leszármazott).

Így nézett ki:

158392012_3870690672_z_1.jpg

Az étterem 2003-ban bezárt, most egy Marks & Spencer üzemel itt. A bezárás okai között pedig volt üzleti nem egyetértés, a gyógyszertár szó használatának megtévesztő ereje, ugyanis egyes emberek tényleg azt hitték, hogy ha itt esznek, akkor meggyógyulnak. (gyógyszert ugyanis itt nem árultak) Amúgy 2004-ben elárverezték az étterem berendezését, 11 millió fontot keresett vele Hirst.

Február 23-án Pharmacy 2 néven újra nyílik a hírhedt étterem, ezúttal nem bízta a véletlenre Hirst, és egy veterán éttermessel állt össze, aki nem más, mint Mark Hix, Hirst régi barátja. Hix-nek számos étterme van, emellett kortárs műgyűjtő is, szóval jó a párosítás. Már kollaboráltak korábban, amikor Hix egyik étterme, a Tramshed megnyílt, akkor Hirst készített egy művet az alkalomra: formaldehidben egy tehén és rajta egy kakas, ugyanis az étterem főleg csirke és marha ételekre szakosodott. Ez most ott lóg a vendégek feje felett.

pharmacyinterior.jpg

A fent említett 1992-es new yorki kiállításból találunk itt részleteket, vagyis egy művészeti installációban fogyaszthatunk majd.

Pharmacy 2 Restaurant at Newport Street Gallery, London

“Pharmacy 2 combines two of my greatest passions; art and food. I’ve always loved Mark as a chef and his approach to food, so it’s great we’re working together on this." – Damien Hirst

Posted by Pharmacy2 on Thursday, 11 February 2016

 

pharmacy2interior.jpg

Az "vidám" enteriőr és a technicolor színek rendkívül jól fognak mutatni majd az Instagramon. Már elindult a profilja.

pharmacy.jpg

Hirst rendkívül jól kamatoztatja művészetét üzletileg is. Bevált recept persze, nézzük például a Saatchi Gallery-t, ott is van egy jó kis étterem (Gallery Mess), az emberek nagy többsége miután megnézte a kiállítást, szeret beülni valahova, ha csak egy kávéra is, hogy megbeszéljék az élményeket. A Saatchi-ban most nőművészeti kiállítás van - csak női kiállítók magyarul -, Champagne Life címmel, megnéztem, ITT írtam róla.

pharmacyexterior.jpg

Korábbi Damien Hirst posztok:

Designerek öltöztetik a karácsonyfákat Londonban

Damien Hirst Katarban sokkol

Az Isten szerelmére, mi lesz a következő??

 

PHARMACY 2
Newport Street Gallery
Newport Street
London
SE11 6AJ

 

 

Nem csak receptre - Újranyit Damien Hirst gyógyszertár étterme Tovább
Ahol Nigella is baozik

Ahol Nigella is baozik

06-20160113_191430.jpg

Az egyik új őrület Londonban jelenleg, a BAO. Ez egy miniatűr ázsiai étterem a Soho-ban, tavaly nyílt, és Dani javasolta, hogy ott találkozzunk. 

Az ázsiai konyha még nem igazán talált meg, talán azért, mert képtelen vagyok megtanulni pálcikával enni. Gondoltam, itt az ideje tágítani a látókörömet, nézzük meg a BAO-t.

1-20160113_184858.jpg

Mint megtudom, mindig sor van, legalábbis este biztosan, kb. félórát fagyoskodunk. A személyzet - előrelátóan - , már a sorban kiosztja az étlapokat, amely egy cetli gyakorlatilag, hogy legyen időd tanulmányozni. A sor elején álló lányok meleg italt kapnak grátiszba, a hely méretére és a lányok számára való tekintettel, ők kb. egy órát vártak, hogy bejussanak.

01-20160113_185708.jpg

Saját BAO megállítótábla, hogy flottul menjen a sorbanállás.

o.jpg

bao_gif.gif

Közben vágykozva pillantgathatunk befelé: nekik már sikerült!

03-20160113_190550.jpg

A falnál kaptunk helyet, háttal a történéseknek. Sajnos válogatni nem lehet, örülünk, hogy helyet kaptunk. A hely kicsi, minden praktikusan kitalálva, például, hogy a kabátomat az előttem lévő falra akasztom fel.

A BAO 138 héttel ezelőtt még street food-ban nyomta a Netil Market-en, a nagy sikerre való tekintettel tavaly áprilisban a belvárosban megnyitották a kis üzletüket.

02-20160113_190516.jpg

Szomszéd.

bao-soho-london-review-bao-menu.jpg

A bao másnéven cua pao, amiről az étterem kapta a nevét, egy tajvani kis szendvics, gőzöléssel készült tésztából. Én most ettem ilyet először, és nagyon bejött. Puha, omlós, de nem ragadós és tetszik, hogy ilyen kicsi.

07-20160113_191446.jpg

Ez egy konfitált sertéshúsos bao, jó csípős volt.

08-20160113_191509.jpg

Marhahúsleves retekkel. Kanál nincs, inni kell.

05-20160113_191418.jpg

Háttérben Ancient Mountain szaké, bal oldalon pedig édes burgonya chips, szilva öntettel. Nagyon jó volt, a krumplit minden formájában imádom.

Érdemes a BAO Instagramját is nézegetni, legközelebb meg kell néznem a fagyis bao-t.

09-20160113_192116.jpg

Miniatűr teáskanna, miniatűr csészékkel. A tea nem volt említésre méltó.

04-20160113_191132.jpg

 BAO kéztörlő.

10-20160113_195800.jpg

A személyzet nem volt igazán barátkozó, végig azt éreztem, hogy nagyüzem megy, együk meg gyorsan, fizessünk, távozzunk, hogy jöhessen a következő társaság. Többször célzó tekintettel néztek ránk, hogy mit beszélgetünk itt, ha már befejeztük. Persze, lehet csak túl érzékeny vagyok az ilyenre. 

#bun #bao #londonpop

danielszimandel (@seemyster) által közzétett fénykép,

Hátunk mögött zajlik az élet, a központi pultnál.  

bao_2_gif.gif

A hely annyira menő, hogy még Nigella, Nagy-Britannia első számú háziasszonya is jár ide baozni. A képen a három ötletgazda baráttal.

Mondays �✨

B A O 包 (@bao_london) által közzétett fénykép,

 

És persze Nigella még vicces is, amikor ajándékba küld nekik egyet új könyvéből, felajánlva segítségét..

Secret Santa foiled. @nigellalawson you're not supposed to sign it off

B A O 包 (@bao_london) által közzétett fénykép,

 

A BAO-ba egyszer mindenképpen érdemes elmenni, de összességében azért nagyobb a füstje, mint a lángja. Mondom ezt, mint nagy ázsiai ételszakértő...Mindenesetre, azt már kiderítettem, hogy Pesten is lehet baozni, a kissé kifacsart nevű BAOTIFUL nevű helyen a Szabadság téren. 

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Ahol Nigella is baozik Tovább
Teadélután a Bolond Kalaposnál

Teadélután a Bolond Kalaposnál

Újabb tea- és hotel kalandok!
Ezúttal a Sanderson hotel-ban jártam, melyet Philippe Starck tett nagyon menővé 2000-ben. Design addict-oknak kötelező!

 

Az idei év első Afternoon Tea szeánsza a Sanderson Hotelben ért minket, egy kissé borús vasárnap délután. Már régen a listámon volt, mivel Alíz Csodaországban témájú náluk az Afternoon Tea és nagyon izgi képeket láttam róla.

1-s1_1.jpg

A még ma is működő, virágmintás textiljeiről és tapétáiról híres 1860-ban alapított brit Sanderson cég székhelyének húzták fel az épületet a londoni Soho-ban 1958-ban, egy kőhajításra az Oxford Street-től.

Aztán megvásárolta a Morgans Hotel Group Co. és felkérte Phillipe Starck-ot - a leghíresebb designer dans le monde - , hogy csináljon belőle menő hotelt. Mindez 2000-ben történt. 

Én először 4 éve voltam itt, nem magamtól, hoztak, egy rettentően rövid randit sikerült itt megejtenem a Long Bar-ban, amely London szerte híres hely. Kép majd lejjebb.

Kívülről nem annyira lehengerlő az épület, viszont védett, ezért nem is lehet hozzányúlni, és ahogy belépünk, egyből egy más világba csöppenünk, Starck rendesen elengedte magát.

A lobbyban rögtön beleütközünk egy Salvador Dali-féle ajakkanapéba (ha van jobb szó erre, várom!), kiváló hely fotózkodásra, és még további számos különböző stílusú és típusú kanapéba, trónba, fotelba, koporsóba. 

 

38-s43.jpg

Praktikus és egyben sejtelmes függönyök mindenhol a lobbyban.

39-s44.jpg

hall1.gif

40-s45.jpg

42-s47.jpg43-s48.jpg

44-s49.jpg

 

45-s50.jpg

1-20160117_173251.jpg

A bejárattól jobbra találjuk a Long Bar nevű intézményt, ahogy a neve is sejteti, igen, itt van London leghosszabb bárpultja, ami 24 méteres, méltán népszerű a londoniak körében, és jól lehet ismerkedni is! És ilyen szép széken lehet üldögélni.

sanderson_9.gif

1-20160117_150345.jpg

A Mad Hatter's Tea Party a hotel belső udvarában zajlik, nagyon ügyesen kihasználva a teret, 2 sátor van felhúzva, középen pedig egy kis japán kert tavacskával. Persze azért nyáron sokkal hangulatosabb lehet.

sanderson4.gif

Ez pedig már a fedett rész, ahol a zöldeskék kabát van, az volt az én helyem.

sanderson5.gif

Asztalunk, felfedezésre várva.

02-s3.jpg

A Sanderson Hotel tavaly vezette be a Mad Hatter's Tea Partyt, annak örömére, hogy tavaly volt 150 éve, hogy Charles Lutwidge Dodgson vagyis Lewis Carroll megírta az "Alíz Csodaországban" című könyvét, aztán később a folytatást az "Alíz Tükörországban" címűt. 

Ezek a gyerekkönyvek egy új korszakat nyitottak meg, ugyanis nem kívánnak tanító célzattal fellépni vagy moralista leckével szolgálni. Carroll, aki az Oxfordi Egyetem zárkózott matektanára volt, létrehozott egy fantáziadús álomvilágot, amely mellőz minden logikát és itt megtörténhet minden. A későbbi Narnia Krónikái vagy a Harry Potter előfutárai voltak ezek a könyvek.

Angliában az Alíz-téma rendkívül népszerű, voltam ilyen jellegű partin is a Morton's magánklubban, ITT írtam róla.

Amúgy teljesen véletlenül elvetődtem Alice sírjához is, ITT írtam erről, egy angol kisváros templomkertjében van eltemetve, Lyndhurst-ben (Hampshire).

Lewis Carroll múzsája a könyvhöz Alice Liddel volt, akit gyerek-barátnak hívott, tekintve, hogy 1862-ben, amikor megismerkedtek, Alice 7 éves volt, Carroll meg 30 körül. Egy barátja kislánya volt amúgy, és közös csónakázásaik során születtek a történetek, melyből 2 könyv született a végén.

03-s5.jpg

A szalvétagyűrűn fejtörő a könyvből, - természesten hazahoztam -, megfejtés belül!

If you have it, you want to share it. If you share it, you don't have it. What is it?

Az első megfejtő ajándékot kap! hello@orsolyaivanyi.com 

04-s6.jpg

A Luna & Curious design cég kifejezetten ide készítette ezt a teás szettet, beleértve a cukros dobozt. Egy négyszemélyes 400 fontba kerül. Amúgy a boltjukba is érdemes benézni, a 24-26 Calvert Avenue (E2 7JP) alatt, tele van mindig mindenféle érdekes tárggyal, plusz egy békebeli borbély is működik náluk.

 

A cukros dobozunk kissé meggyötört volt, így legnagyobb sajnálatunkra nem működött rendesen, magyarul nem zenélt és nem forgott, így mást kellett kitalálnunk. Videó!

05-s7.jpg

A menü egy eléggé viseltes könyvben volt elrejtve. Persze én már utána néztem a menünek, meg nincs is sok választás, pezsgővel vagy pezsgő nélkül. Jó, kétféle pezsgőből lehet választani, meg vannak koktélok is. 

Mi a klasszik Afternoon Tea-t kértük, egy (olcsóbb) pohár pezsgővel. Gabi a délután egy pontján aztán a sajátját rám öntötte, legnagyobb örömünkre pótolták ingyen.

06-s8.jpg

08-s10.jpg

A ceremónia elején ki kell választani, hogy melyik teát szeretnénk a Sanderson saját készítésű teáiból, én stílszerűen az Alice-t választottam, Gabi a Queen of Hearts-ot. Az enyém jobb volt: Alice has transformed into China Black Tea infused with hints of blackcurrant, vanilla, caramel, citrus, bergamot, blue cornflowers and blue mallow flowers.

09-s11.jpg

sanderson3.gif

14-s16.jpg

15-s17.jpg

17-s19.jpg

Az első fogások: sonkás és uborkás szendvicsek, skót tojás fürjből, füstölt lazaccal és kaviárral (az az 5 db) és egy rákos eclair. 

Sajnos, már ekkor látszott, majd érződött, hogy ez az egész nem a gasztronómiáról szól, hanem a látványról, a tárgyakról, a körítésről.

20-s22.jpg

21-s23.jpg

Az emeletes süteményes tálca nagyon mutatós volt, a tetején eredeti fűvel.

22-s24.jpg

23-s25.jpg

24-s26.jpg

25-s27.jpg

26-s28.jpg

28-s30.jpg

29-s31.jpg

Azt hiszem, most fordult elő először, hogy nem ettünk meg mindent, mert egyszerűen nem volt jó vagy nem volt íze. 

30-s32.jpg

A végén jött még egy ilyen valami, ami igazából fagyi volt, de nem tudtam beazonosítani az ízeket. 

31-s33.jpg

A megmaradt pár szemet egy ilyen csinos papírtáskában hazavittük. Ez mondjuk tetszett.

sanderson2.gif

Közben a hátam mögött ez történt. 32-s34.jpg

33-s35.jpg

sanderson1.gif

A teázás után, kissé csalódottan még felfedeztük a hotelt, íme megint a Long Bar és ez például a mosdó.

37-s39.jpg

34-s36.jpg

35-s37.jpg

Itt pózolok az új Golden Lane táskámmal. Aki nem ismerné a márkát, ITT írtam róluk a Forbes-ba, dióhéjban: igazi sikersztori egy magyar fiúról, akiből véletlenül lett sikeres táska tervező Londonban.

Benéztünk a Purple Bar-ba, ahol mondjuk olyan sötét volt, hogy használható fotót nem sikerült készítenem, teátrális, romantikus és csak 21 éven felüliek léphetnek be. Tetszik.

46-s51.jpg

47-s52.jpg

48-s53.jpg

49-s54.jpg

50-s55.jpg

51-s56.jpg

A billiárd teremben igaz ólomkristályüveg 1950-ből, John Piper keze műve.

58-s63.jpg

 54-s59.jpg

53-s58.jpg

57-s62.jpg

55-s60.jpg

59-s64.jpg

Ezután a spa részlegbe látogattunk el, a liftben 3D csillagrendszer.

1-20160117_150458.jpg

1-20160117_151224.jpg

1-20160117_151044_0.jpg

1-20160117_150938.jpg

1-20160117_150946.jpg

1-20160117_151026.jpg

1-20160117_151016.jpg

Aztán még lifteztünk egy kicsit, ilyen volt a 3. emelet.

1-20160117_150604.jpg

1-20160117_150651.jpg

Megjegyzem, érdekes tény, hogy egyáltalán nincs folyosó vvilágítás, hanem csak az ajtónál van megvilágítva a szobaszám.

1-20160117_150625_1.jpg

A Sanderson szerintem egy csodás hotel, az Afternoon Tea sajnos viszont felejthető, inkább igyunk egy pezsgőt a Long Bar-ban vagy a Purple Room-ban, ha éppen arra járunk!

1-s2_1.jpg

Ezt a papírból készült "Chanel" láncfűrészt rögtöna bejáratnál lehet fényképezni.

A fényképeket Samsung Galaxy Note 4 készülékkel készítettem.

Korábbi tea- és hotel kalandok:

Glamour, zene, tetőterasz - megnyitott az Aria Hotel Budapest

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy (Mondrian London)

Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben (The Connaught Londonban)

Az egymillió forintos szoba (The Beaumont Londonban)

 

Tylney Hall - egy unalmas vidéki hétvége

Hölgy kastéllyal (Szent András Kastély)

Elteázni egy repülőjegy árát (Mandarin Oriental Hyde Park London)

Ahol Oscar Wilde partizott - Nagyvilági teázás a Hotel Café Royalban

sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel

Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.

Teadélután a Bolond Kalaposnál Tovább
Termelői piac a luxushotelben

Termelői piac a luxushotelben

rosewodd_koll2.jpg

Éppen buszoztam a Sophia Webster divatbemutatóra (London Fashion Week) a Covent Garden felé, amikor is elhaladtunk a Rosewood London hotel mellett és megláttam, hogy piac van az udvarán, így aztán hirtelen felindulásból leugrottam a buszról, hogy megnézzem magamnak.

19-20150920_115917.jpg

17-20150920_115858.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_120955.jpg

16-20150920_115847.jpg

 

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_112825.jpg

A Rosewood London megújulva 2013-ban lépett színre, előtte is szálloda volt amúgy, de korántsem így nézett ki. 85 millióból fontból renoválták az egykori Pearl Biztosító Edward-korabeli 1914-es épületét. A 306 szobás hotelben 370 fonttól kezdődnek a szobaárak, és igencsak nagyvilági, lásd alul, amikor itt voltam.

14-20150920_115755.jpg

A szállodát ezen a grandiózus átjárón lehet megközelíteni, szerintem szuper ötlet a piac, ha már van szabad hely és (gondolom) gondosan összeválogatott termelők/termékek kaphatnak helyet, mindenki javára válik.

13-20150920_115736.jpg

Heather Jansch uszadékfából készített életnagyságú lószobra. Elsőre nem tetszett, azt minél tovább néztem, annál jobban. Állítólag 3 év egy ilyet elkészíteni és olyan 55.000 fontot kóstál.

02-20150920_115034.jpg

03-20150920_115156.jpg

04-20150920_115215.jpg

05-20150920_115249.jpg

 Személyre szabott sálkészítés 1920-as módszerrel!

06-20150920_115358.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_144225.jpg

08-20150920_115423.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_122204.jpg

09-20150920_115451.jpg

A lazacnál meg kell álljunk egy szóra, mert ennek a lazacnak a története nem mindennapi. Tavaly olvastam először a norvég Ole-Martin Hansen-ről, aki családja 80 éves receptje szerint készíti a füstölt a lazacot egy kelet-londoni kis műhelyben, amelynek amúgy a tetején lakik. 

Minden Hansen & Lydersen lazac gondosan, kézzel filézett és kézzel sózott, a fent említett családi recept szerint, melyet 1923-ban dolgozott ki a norvég halkereskedő, Lyder-Nilsen Lydersen. Ezután tradícioniálisan fellógatják, és lassan hidegen füstölik a füstöldé(!)-ben, és 12 órán keresztül himbálózik a szélben. A kellemesen pikáns aroma eléréséhez boróka és bükkfa keverékét használják. Nincs fagyasztás, vákumozás és fóliába csomagolás.

Azt hiszem, ilyen művészi videót még nem láttam a lazac felfdolgozásról.

Tehát amikor megláttam a zacskón a feliratot, egyből tudtam, hogy milyen lazac is ez, természetesen kaptam kóstolót. Sajnos nem Ole állt a pult mögött, de azért megkérdeztem, hogy még mindig ott lakik-e a füstölő tetején, és mint megtudtam, már nem, elköltözött Cotswolds-ba, de a kolléga arra kért, hogy ne verjem nagydobra, az image szempontjából jobb a kis kelet-londoni füstölő, mint az ultra drága vidéki falu.

Így aztán elkönyveltem, hogy biztosan beindult az üzlet, ezért aztán szomorúan olvastam a karácsonyi hírlevélben, hogy 5 év után, lehet, hogy vége, mert van hitel, meg a befektetők bizonytalanok. Mondjuk az vicces a levélben, hogy az új füstölőt iPhone-jával tudja irányítani. Ha nem lesz csőd, akkor viszont beindul a ultra gyors csomagküldő szolgálat, Londonba másfél óra alatt fognak kiszállítani, természetesen Uber-rel. Most is lehet amúgy rendelni a honlapról, meg persze London szerte is árulnak.

10-20150920_115552.jpg

 

11-20150920_115634.jpg

21-20150920_120016.jpg

18-20150920_115906.jpg

A szálloda így reklámozza az éttermét az épület előtt.

20-20150920_115957.jpg

Voltam már itt korábban amúgy, Huishan Zhang divatbemutatója itt volt az egyik London Fashion Week-en a The Mirror Room-ban vagyis a Tükör Szobában.

 20140915_161630-motion.gif

2-20140915_161229.jpg

1-20140915_161206.jpg

5-20140915_161318.jpg

4-20140915_161309.jpg

6-20140915_162650.jpg

7-20140915_162716.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_113613.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek: Rosewood London, Slow Food & Living Market +saját

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Termelői piac a luxushotelben Tovább
Elteázni egy repülőjegy árát

Elteázni egy repülőjegy árát

A Mandarin Oriental Hyde Park London hotelben 2011-ben voltam először. Magamtól nem valószínű, hogy bementem volna, de egy igazán nagyvilági, svájci kolléganő hatása alá kerülve - aki néha reggel azzal kezdte, hogy tegnap Pippa Middleton-nal bulizott - , szépen feltérképeztük az irodánk környékét, amely Knightsbridge-ben volt, a Harrods luxusáruházzal szemben. Ő vitt el a Bar Boulud-ba, amely a hotel bisztrója, akkor gondoltam, ide majd még visszajövök.

És még mielőtt elfelejtem, itt működik a Dinner by Heston Blumenthal is, amely a világ egyik legjobb étterme.

london-exterior-views-8.jpg

Így amikor új helyszínt kerestem az Afternoon Tea sorozatomhoz, rá esett a választás, persze hosszas gondolkozás, nagyon sok helyszín van ugyanis, és évente csak kettő fér bele a költségvetésbe. Korábbi fejezeteim: Hotel Café Royal és sketch London, mindkettő csodálatos volt.

A hotel rendkívül impozáns épület, a bejárat a Brompton Road felől közelíthető meg, szemben a Harvey Nichols luxusáruház, a másik oldal viszont sokkal kellemesebb, mivel az a Hyde Park-ra néz.

london-2015-hotel-exterior.jpg

Az Afternoon Tea szolgáltatást a The Rosebery Lounge-ban lehet igénybe venni, és ajánlatos foglalni. Érdemes tudni, hogy foglalásnál meg kell adni a bankkártya adatainkat, mivel ha nem mondjuk le vagy nem bukkanunk fel időben, akkor levonnak egy minimum összeget, jelen esetben ez 48 font / fő lett volna. Persze, sikerült elkésni, nagyon izgultunk!

32-m28.jpg

40-m36.jpg

A The Rosebery, Lord Losebery előtt tisztelegve, tavaly tavasszal nyílt meg, a sztori szerint az 1920-as években, pontosan ugyanitt, egy teaház működött.

Az ablaknál kaptunk helyet, egymással szemben, de mivel én nem akartam az utcát nézni, így egymás mellett ültünk Gabival, és ez láttuk.

21-m17.jpg

28-m24.jpg

Ez az utcafrontos kilátás.

22-m18.jpg

02-m1.jpg

Az asztali prezentáció egyből levett a lábamról, ez a madárkás porcelánkészlet nagyszerűen illett a környezethez. Amúgy William Edwards design, ahogy olvasom kifejezetten ilyen termékekre szakosodott formatervező, mindenesetre megy neki a business, hiszen például a The Ritz, Burj Al Arab, The Connaught, The Goring, Claridges, The Corinthia szállodáknak is ő készítette a porcelánt. Természetesen megvásárolható, mint minden Londonban.

Az Afternoon Tea nem teljes pezsgő nélkül, szerintem, - amúgy egy sima hétköznap sem -, mi a Ruinart Blanc de Blancs mellett döntöttünk, és ilyen szép pohárba kaptuk, ezeket John Jenkins tervezte.

03-m2.jpg

15-m11.jpg

Általában érdemes tudni, hogy a legtöbb helyen, főleg nem olcsó helyeken, az Afternoon Tea fogásaiból annyit rendelhetünk, amennyit akarunk, és ez érvényes a teára is. Viszont, olyan nincs, hogy ketten kérünk egyet, bármennyire is szeretnénk.

Tapasztalataim alapján, nem gyakran rendeltünk újra, mert így is elegendő volt, sőt, teából viszont igen, 2 kanna simán elfogy (fejenként) és legalább 2 különböző teát is ki tudunk próbálni.

Én általában a ház teáját - Signature Blends - szoktam kérni, és mindig kipróbálok valami olyat is, amit még előtte nem. 

10-m6.jpg

07-m5.jpg

Először jönnek a nagy műgonddal készített kis szendvicsek - mint az angol gyep! - , csirkés (organikus persze), lazacos, uborkás, sajtos, rákos és sonkás. Azt hiszem ebből kértünk egy újabb kört, mert olyan gyorsan befaltuk.

11-m7.jpg

Aztán jöttek a sütemények, kézműves persze, már itt úgy éreztem, hogy nem bírok többet, de nincs panaszkodás, ugye.

12-m8.jpg

14-m10.jpg

17-m13.jpg

20-m16.jpg

Az édes pogácsákhoz járó dzsemek közül, a rózsaszirom típusú teljesen magával ragadott, mindenképpen be kell szereznem egyet, ha valakinek van ötlete itthon hol lehet, ne tartsa magában.

18-m14.jpg

26-m22.jpg

A mellettünk lévő asztal felszabadult, gyorsan csináltam magamról egy képet a tükörben!

25-m21.jpg

Nagyon sajnáltam, hogy mi nem olyan asztalt kaptunk, ahol ilyen agancs installációra akasztják fel a tányérokat, ez például nagyon tetszett. 

27-m23.jpg

A végén még kaptunk egy szem valamit, nagy nehezen leerőltettük. Aztán mivel letelt a slot, 2 órára lehet maradni, száműztek bennünket szépen megkértek minket, hogy fáradjunk át a Mandarin bárba

Megérte, ennél lehangolóbb helyet, régen láttam. Gabi elmondása szerint, valamikor ez nagyon menőnek számított, mármint design (10 éve?) szempontból, mára eléggé elfáradt. Persze a honlapon úgy van megfényképezve, hogy valóban cool és contempotary-nak látszik. Amúgy az egész honlappal ez a baj, a valóságban semmi sem néz ki ilyen jól a szállodában.

30-m26.jpg

29-m25.jpg

A honlapon amúgy ilyen szép képeket találunk a The Rosebery Lounge-ról.

31-m27.jpg

36-m32.jpg

Miután végeztünk, természetesen Gabi javaslatára, nem hagytuk el a szállodát, hanem belógtunk ide-oda, például ebbe a nagyterembe, ami kétségkívül csodás esküvői helyszín lehet, kilátással a Hyde Parkra.

35-m31.jpg

33-m29.jpg

37-m33.jpg

A szőnyeget nem hagyhattam ki!

38-m34.jpg

Egy időre elvesztettük egymást, így elindultam felfelé, ilyen a dekor az első emeleten. 

39-m35.jpg

41-m37.jpg

42-m38.jpg

43-m39.jpg

Összességében, csalódottan távoztam, mert bár a tea, az ételek és a pezsgő rendben voltak, de a komplex élmény elmaradt. Az előző kettő -  Hotel Café Royal és sketch London, - mondjuk elég magasra tette a mércét. Úgyhogy sokáig ostoroztam is magam, hogy miért nem a Claridge's vagy a The Connaught mellett döntöttem, mert ezekben már jártam, és tudom, hogy mire számíthatok.

Folytatás következik hamarosan, már tervezgetem a januári utamat, ha van ötlet, várom!

Akit érdekel, ha erre jár: a közelben volt Judy Garland háza, ott is halt meg, ITT írtam róla.

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik. 

PS: a lájkok nem látszódnak egy technikai hiba folytán, itt lehet megtekinteni, akit érdekel.

Elteázni egy repülőjegy árát Tovább
London Calling 12 - Lazac és panoráma London legmagasabb parkjában

London Calling 12 - Lazac és panoráma London legmagasabb parkjában

Folytatva a "reggeli a felhőkarcoló tetején" című sorozatomat (előző ITT), legutóbbi londoni látogatásom során a Fenchurch Street 20-ba látogattunk el Gabival. Ez egy kereskedelmi épület vagyis irodaház Kelet-Londonban, melyet az uruguayi Rafael Vinoly tervezett. Az újságokba tavaly azzal került be az épület, hogy speciális alakjának köszönhetően erős napsütésben nagyítóként működik, és így megolvasztott pár autót..

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_03351.jpg

Formáját tekintve a Walkie Talkie becenevet kapta, és a tetején, a 35. emeleten egy parkot és néhány vendéglátóipari egységet hoztak létre. Persze, most miután már láttam, a park megnevezést kissé túlzónak tartom, de a panoráma és a Darwin étterem miatt, igencsak ajánlom a látogatást.

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_03450.jpg

Reggel fél 8-ra mentünk, optimistán bíztam benne, hogy látok egy napfelkeltét majd, de megint nem sikerült. Foglalás nélkül nem lehet bejutni és készüljünk egy reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzésre is. 

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_03530.jpg

Sky Garden néven fut a park és az egységek, és jelenleg még ingyenesen fel lehet jutni körülnézni - azt mondják, majd fizetni kell érte hamarosan - , de ezt itt is foglalni kell.

Aztán egy szupergyors lifttel felvitt minket egy biztonsági őr, nem volt valami kedves, amikor próbáltunk vele szóba elegyedni, én mondjuk ezt tökéletesen megértem.

20150220_072336.jpg

Eredetileg a Sky Pod-ba foglaltam, ide jutunk, ahogy belépünk a Sky Garden-be. 

20150220_072821.jpg

20150220_090148.jpg

Aztán kiderült, hogy itt önkiszolgálás van és nincs rendes reggeli, persze ez sem rossz, de azért én gyorsan úgy döntöttem, hogy megkérdezem lehet-e upgradelni a rendes étterembe, ami eggyel feljebb van. 

20150220_073022.jpg

A küldetés sikerrel járt, egy orosz usanka sapkás nő volt a lenti részleg főnöke, gondolom passzolnia kellett a berendezéshez. Vigyázat, a kanapék kemények!

20150220_072359.jpg

Ez lenne a park, amit a marketingesek úgy próbálnak eladni, hogy London legmagasabban fekvő parkja. Mint látjuk, ez nem egy park, mert nem lehet benne sétálni, max körülötte, persze jó ötlet, de azért, hogy igazán látványos legyen, ezen még kellene dolgozni. (hamarosan jön a Kew Gardens londoni botanikus kert orchidea kiállításáról egy poszt, na ott nekem is leesett az állam, milyen kompozíciókat hoztak össze, vö majd Fűvészkert orchia kiállítás)

20150220_073038.jpg

20150220_073050.jpg

 Szépen felsétáltunk a Darwin étterembe a "park" mellett.

20150220_085026.jpg

 

20150220_073444.jpg

20150220_073920.jpg

20150220_074214.jpg

20150220_084508.jpg

 A Temzére néző 36.emeleti asztalunkkal igencsak meg voltunk elégedve.

20150220_073424.jpg

Mindketten lazacot és tojást kértünk, az étterem amúgy is brit konyhát visz és aki most azt gondolja, hogy "olyan nincs, hogy brit konyha", az nem nézett elég Gordon Ramsayt vagy Jamie Olivert.

20150220_074243.jpg

20150220_074507.jpg

 20150220_074831.jpg

20150220_074903.jpg

Az étlapon az én lazacomnál a H.Forman & Son cég volt megjelölve, amely egyszerűen azt állítja magáról, hogy ők Nagy-Britannia legrégebbi lazac feldolgozója, skót lazac a signature termékük, és persze kézzel vágják ilyen szép vékonyra. (Valahogy elkapott a lazac-láz kinti tartózkodásom alatt, majdnem minden nap ettem ezután.)

20150220_074959.jpg

 gabinak.jpg

 

Az étteremben nem volt telt ház, holott nem lehet foglalás nélkül belépni, - de persze így sokkal jobb, mert mint tudjuk az angolok rettentően üvöltenek - , de amikor megnéztem az online foglalási rendszert egy nappal a látogatás előtt, azt jelezte, hogy nincs hely. Így azt kell gondolnom, hogy ez egy trend - jó trend -, hogy nem engedik, hogy telt ház legyen.

Miután befejeztük a reggelit, - sokkal jobb volt, mint előző alkalommal a Duck & Waffle-ban - még jól körbe jártuk a helyet, hogy tudjak jó sok fotót készíteni.

20150220_072937.jpg

20150220_085042.jpg

20150220_085151.jpg

20150220_085348.jpg

20150220_085418.jpg

20150220_085138k.jpg

20150220_085507.jpg

20150220_085747.jpg

20150220_085752.jpg

20150220_085842.jpg

20150220_085850.jpg

20150220_085942.jpg

20150220_090006.jpg

20150220_090020.jpg

20150220_090037.jpg

20150220_090043.jpg

20150220_090103.jpg

 

Wonderful #view and #breakfast before work #london #skygarden #darwinbrasserie #walkietalkie

A video posted by Orsolya Ivanyi (@ivanyiorsolya) on

 

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_04929.jpg

Összességében, abszolút ajánlani tudom, foglalni kb. 2 héttel előtte szükséges, fényképezőgépet vigyünk!

Én meg majd egyszer még vissza jövök ide este, éjszakai fényekben még impozánsabb lehet a londoni panoráma, meg biztos romantikus is, az meg a gyengém.

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Calling 12 - Lazac és panoráma London legmagasabb parkjában Tovább
Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Amúgy pedig London egyik legmenőbb éttermét vezeti

Ki és miért megy Londonba, miért marad ott, hogyan él, mit ér el. Ezt szeretném bemutatni a "Nekem ez London" sorozatban, ahogy eddig is. 

20141205_180151.jpg

Legújabb főhősünk, Csovcsics Dániel, akiről 2 dolog miatt is kell írnom: az egyik, hogy egy nagyszerű élménnyel ajándékozott meg, a másik pedig, hogy úgy gondolom, olyan személyiség, akit érdemes bemutatni. 

Tehát a sztori úgy kezdődik, hogy írtam egy bejegyzést  London legjobb bárjairól (amikor megjelent a világ legjobb bárjai lista és ebből 8 londoni) és egyszer csak érkezett tőle egy üzenet, hogy esetleg nem akarom-e megnézni, ahol ő dolgozik, ugyanis jövőre, ők lesznek a világ legjobb bárjainak listáján az első. Megjegyzem, most is egy londoni vezet, az Artisan.

Egyből izgatott lettem természetesen, főleg akkor amikor megtudtam, hogy a Mondrian London hotel bárjáról beszélünk. A Mondrian London tavaly októberben nyitott meg a Southbank Centre-en a Temze partján a Sea Containers nevű épületben, amely amúgy 1977-ben épült és eddig jobbára irodaházként funkcionált. Fontos információ, hogy az egész hotel Tom Dixon, - autódidakta designer, Nagy-Britannia nemzeti kincse és én is imádom - keze munkája belső építészetileg, ITT írtam róla egy hosszabb esszét, szóval magára a szállodára is rendkívül kíváncsi voltam.

temze.gif

Egyeztettünk és egy péntek délután ott találtam magam és nem győztem eleget kérdezni, fényképezni, ne meg enni és inni.

Dani 8 éve él Londonban, kisebb-nagyobb megszakításokkal, ugyanis nagy utazó, de erről majd később. 2006-ban akkori barátnőjével érkezett Angliába, 2003-ban történt az első látogatása és akkor eldöntötte, hogy neki ide vissza kell jönnie. "Emlékszem, hogy a British Museum előtt elsétálok, meg hogy a Mark&Spencer-ben veszek egy háromszögletű szendvicset. Nem tudom, mi fogott meg, London egyszerűen csak beszippantott. De nem hiszem, hogy neked kell ezt magyaráznom." Így a barátnő au-pair (babysitter) megbízatása kapóra jött, és 2006. szeptember 8-án megérkezett Angliába, persze "esett az eső, ahogy kell". 

És belevágott a vendéglátózásba, Kilburn-ben (észak-nyugat London) "egy utolsó késdobáló kocsmában" kezdte meg pályafutását pohárszedőként. Gimnáziumot végzett, a közgázt elkezdte, de nem fejezte be, előtte soha nem dolgozott vendéglátásban és valamennyire beszélt angoul, "a Headway angol nyelvkönyvből tanultam, azt hittem a 'How do you' még mindig aktuális, aztán rájöttem, hogy nem."  

A következő állomás a Covent Garden-be vezette, a népszerű The Long Acre étterem-kocsmába, ahol szépen-lassan bar manager-i pozícióban kötött ki. "Itt tanultam meg a pincérkedést, éjjel-nappal dolgoztam, szuper volt a csapat és az is biztos, hogy minimum 3 évet elégettem itt az életemből, annyit buliztunk. A felhőtlen és felelőtlen szórakozás évei voltak ezek."

És ahogy fent említettem, Dani komoly utazó, így aztán néha fogja magát, felmond és elutazik pár hónapra ide-oda. "8 éve érkeztem Angliába, de fél évet töltöttem Franciaországban, másfél évet Ausztráliában és kb másfél évet úton...Már 43 országon vagyok túl, a 100 a cél, engem ez éltet, van amikor megtervezem, mit akarok megnézni, de általában csak visz a lendület. Viszont a SZIN-re mindig haza megyek, ezt soha nem hagyom ki."

"Ez a város a lehetőségek tárháza. Nem érdekel senkit , hogy milyen iskolát végeztél, hány nyelvvizsgád van vagy hogy a szüleidnek mennyi pénze van és kit ismernek. Ha beszélsz angolul és jól csinálod azt amit csinálsz, elfogadnak, elismernek és gyorsan lehet fejlődni." - mondja Dani, aki jelenleg London egyik legmenőbb szállodájában, a Mondrian Londonban dolgozik, a Sea Containers éttermének az "Assistant Restaurant Manager-e", ami magyarul annyit tesz, hogy Étteremvezető helyettes.

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_01_13_221825.jpg

Danit 128 jelentkezőből választották ki, egy magyar barátja ajánlotta figyelmébe a helyet, aki szintén itt dolgozik, rendezvényszervezői pozícióban. Nem hitte, hogy összejöhet, de amikor a 4. körre is behívták, hogy találkozzon Elli Jafari-val, a Morgans Hotel Group Food and Beverage Operation igazgatójával, aki olyan szállodák megnyitásában tevékenykedett, mint a Belaggio (Las Vegas) W South Beach (Miami), Trump Soho Hotel (NY), azért megcsillant a remény.

"Napokig görcsöltem előtte, mielőtt találkoztam vele, és persze semmit nem éreztem az interjú alatt, de amikor a végén, kinyitotta az ajtót, és azt mondta a többieknek, hogy üdvözöljétek az új kollégát, az csodálatos volt, majdnem elsírtam magam. Én még soha nem dolgoztam ilyen menő helyen, soha nem csináltam ilyen összetett munkát, megtisztelő volt, hogy ennyire bíztak bennem."

Közben persze járkálunk a hotelben, Dani elintézte nekem, hogy mindenhol fotózhassak, ami iszonyatos dolog (én már csak tudom), először kezdünk a recepciónál, ahol megtudom és persze látom is, hogy az egész szálloda design koncepciója hajós témájú, nyilván az, hogy a Sea Containers  nevű épületbe költöztek, már jó alap volt erre.

sam_1747.JPG

sam_1749.JPG

sam_1754.JPG

sam_1759.JPG

sam_1768.JPG

sam_1774.JPG

sam_1775.JPG

Így aztán a recepcióhoz megérkezve, úgy érzi magát az ember, mintha egy óriási hajóban lenne, ugyanis rézből (Tom Dixon egyik kedvenc alapanyaga) egy hajótestet imitáló installációt látunk, ami rettentően impresszív. Mondjuk az egész recepció az, nem győzök fényképezni.

 sea.gif

20141205_180526.jpg

Az étteremben nagyban folynak az előkészületetek az estére, egy pénteki estén ugyanis 200-220 vendég fordul meg, Dani keze alatt ilyenkor 20-25 ember dolgozik.

"A nyitás előtt hónapokig minden arról szólt, hogy legyen megfelelő személyzet, interjúztattunk, oktattuk a személyzetet, kialakítottuk az éttermi szabályokat, például hogyan kell egy asztalt megteríteni, hova kell tenni és milyen módon az evőeszközöket, hogy teszed le a bort az asztalra vagy hogyan szolgálod fel ételt. Napi 12-14 órákat dolgoztam, nagyon akartam, hogy lássák, alkalmas vagyok a feladatra. A csapatommal, ez kb. 50 ember, sikerült jó viszonyt kialakítani, ez nagyon fontos, hogy megbízzanak bennem és tudják, hogy számíthatnak rám, és nem csak munka témában." Mint megtudom mindenkiről egyesével kell Performance Review-t írnia, vagyis értékelni mindenki munkáját egyesével. Ő írja a beosztásokat, ezt heti 4-5 óra megírni.

20141205_180248.jpg

 

Danit kollégái Chopstick néven szólítják, magyarul evőpálcika. "Ez úgy ragadt rám, hogy a családi nevem Csovcsics, amit Magyarországon is kevesen tudnak kimondani, a Chopsticks kiejtésben nagyon hasonló. Bárhol jártam, mindig ezt a nevet kaptam egymástól teljesen független emberektől. Amikor a teljes nevemen mutatkozok be mindenki furcsa képet vág. A legjobb azt hallgatni, ahogy a bankban, vagy orvosnál, vagy hivatalos helyen próbálkoznak, elég szórakoztató.  A végén általában megegyezünk abban, hogy legyek Dan."

 

20141205_200637.jpg

 

sam_1885.JPG

 

20141205_181540.jpg

 

A bejárásom része volt a vacsora, amit nagyon vártam. Az egyik legjobb asztalnál, csodálatos kilátással a Temzére és a Szent Pál katedrálisra, költöttem el egy olyan vacsorát, amire még sokáig emlékezni fogok. Természetesen egy pezsgővel indult, a ház pezsgője a Perrier-Jouët, mit ad Isten, pont ez a kedvenc márkám!

20141205_182544.jpg

Majd Dani javaslatára egy kelkáposzta salátával indítok. Elsőre nem hangzik annyira jól,de a pekándió, avokádó, joghurt, chili és kapros öntet valami isteni kombinációnak bizonyult.

20141205_182905.jpg

Szintén Dani javaslatára lazacot kérek, ami szintén kiváló volt, még saláta is ment hozzá.

20141205_190442.jpg

A desszertnek már nem sok hely maradt, de nem tudtam ellenállni az almás pitének cider fagyival.

20141205_192832.jpg

És amikor már azt hittem nyugodtan hátra dőlhetek, érkezett egy koktél, ami már ránézésre is különleges volt, ugyanis a tetején egy fahéjrúd égett..amúgy rum, keserű kávébab és epercukor volt benne. (Megjegyzem, még ilyen helyen sem kell üveges vizet kérni, nyugodtan kérjünk csapvizet, nem fognak kinézni.)

A menüért Seamus Mullen felelős - ő még 2 new yorki étteremet is visz - Luke Rayment séffel, aki korábban a Claridge's-ben, Gordon Ramsay éttermében volt főszakács, előtte pedig a Savoy-ban. 

sam_1699.JPG

A vacsora előtt még alkalmam volt kicsit beszélgetni az ausztrál Iain Griffiths-szel, aki a bárt koncepcióját megvalósító cég egyik tulajdonosa. A másik a nagyhírű  Ryan Chetiyawardana, vagy ahogy mindenki ismeri Mr. Lyan, a White Lyan bár alapítója. Ez most a 20. helyen áll a világ legjobba bárjainak listáján, és arról (is) nevezetes, hogy nem használnak jégkockát és citrusféléket a koktélok készítéséhez. Itt a Mondrian-ban más a koncepció, de ahogy Ian elmondta, nem kispályáznak, a legjobbak akarnak lenni. Meg is hív a White Lyan-ba, legközelebb oda is el kell mennem!

 sam_1735.JPG

sam_1691.JPG

sam_1694.JPG

sam_1704.JPG 

Dani ezután körbe vezet a szállodában, első megállónk a Den, ami azért nem egy barlang, hanem inkább egy informális lounge, ez amúgy a Temze felőli bejáraton közelíthető meg a legkönnyebben (a recepcióhoz a bejárat a másik oldalon van), és a Sea Containers étterem és a Dandelyan bár között helyezkedik el. Simán bemehetünk az utcáról egy teára/pezsgőre, de szervezhetünk ide találkát is vagy játszhatunk is, ugyanis mindenféle játékok is be vannak készítve.

sam_1686.JPG

bar.gif

sam_1734.JPG

A következő megálló a Dandelyan bár, ahol péntek este lévén már zajlik az élet, itt dolgozik Ian is a hosszú, zöld márványpult mögött. A bár színei egészen lenyűgözőek: aranyszínű bársonyfotelek, fáradt rózsaszínű bőrkanapék, mélyzöld falak és persze Tom Dixon rézgyertyatartói. A bár legmenőbb része, a végében található 2 asztaltársaság részére kialakított fent említett rózsaszín bőrkanapés hely, ide akkor ülhetünk le, ha minimum 3.000 - 10.000 GBP között fogyasztunk (ez a szám attól is függ, hogy mely napon és mikor) Mondanom sem kell, estére mindkettőt elfoglalták.

20141205_181212.jpg

20141205_180826.jpg

20141205_180842.jpg

20141205_180916.jpg

20141205_181203.jpg

Nem szeretném kihagyni a felsorolásból a toalettet sem, ugyanis ez ugyanolyan nagyvilági, mint ahogy a következő megállónk lesz. Kétszer is el kellett mennem természetesen!

sam_1836.JPG

sam_1838.JPG

sam_1844.JPG

sam_1849.JPG

sam_1829.JPG

sam_1830.JPG

sam_1831.JPG

sam_1832.JPG

sam_1854.JPG

sam_1853.JPG

És ha ezt még lehet fokozni, akkor az a tetőtéri bár, a Rumpus Room. A 12. emeleti kilátás verhetetlen, bordó és lila fotelek, aranyszínű bárpult, romantikus félhomály. Ahogy olvasom, az 1920-as évekbeli Bright Young Things volt az ihlet, akinek ez nem mond semmit: az 1920-as években a sajtó ragasztotta rá ezt a kifejezést, azokra a fiatal, bohém arisztokratákra, akik nem vetették meg a szórakozást a londoni éjszakai életben. (Stephen Fry rendezett egy filmet erről, érdemes megnézni.) Szóval a Rumpus Room ide szeretne vissza repíteni minket, amikor a party nem csak egy party volt, ahogy Dani mondja, nemrégiben Billy Idol bérelte ki az egészet, pár hete pedig Eva Herczigovat fotózták itt, de járt itt Jermain Defoe is, meg előszeretettel járnak ide focisták is.  Múlt héten itt volt a The Voice első meghallgatása: Kylie Minogue, Rita Ora, Will I am és Tom Jones részvételével. 

sam_1877.JPG

sam_1873.JPG

sam_1884.JPG

 

Bekukkantottunk egy szobába is, ahol szintén Tom Dixon design bútorokat találunk, ilyen volt a kilátás.

20141205_194808.jpg

Danitól megkapom emlékbe a szobakártyát, amit azóta is a pénztárcámban hordok, hátha beengednek egyszer vele, ha éppen arra járok.

20141205_175501.jpg

spa.gif

Utolsó állomásunk a spa volt, ahol például részt vehetünk például glamour parti kezelésen is - pezsgő jár hozzá természetesen - , itt ugyanis a spa is különleges, persze egymagunkban is jöhetünk relaxálni, de zártkörű spa bulit is csaphatunk itt. 

És most térjünk vissza Danihoz! 

Danit amúgy nem hatják meg ezek a nagyvilági dolgok (mint engem), neki az a fontos, hogy jól végezze a dolgát és jól érezze magát. Az egyik kedvenc étterme például a Spicy Basil. "Ez az ami 8 év alatt sem változott. A legjobb thai ételek a világon. Egy kis thai család vezeti, semmi extra, kicsi, de állandóan tömve van. A főételek ára 8 éve 5 font. Egy hónapot voltam Thaiföldön, de ilyen pad thai noodles-t sehol sem találtam. Emellett a másik kedvencem a L'Artista Golders Greenben. Olaszabb éttermet nehéz találni errefelé. Autentikus ételek, hangulat, kiszolgálás, úgy érzi az ember mintha leugrott volna Szicíliába két órára. Nekem az a lényeg, hogy az ételeknek olyan ízük legyen, mint az országban, ahonnan származnak."

Kedvenc kocsmája a The Porterhouse Covent Carden. "A világ minden tájáról van söruk (kb 80 féle), aki kijön látogatóba, azt mindig oda viszem. Maga a hely egy ír kocsma, 8-10 félemeletre osztva, nagyon hangulatos, pénteken és szombaton mindig tele. Ha viszont egy gyors sörre kell leugrani a haverokkal, akkor The Queensbury Willesden Greenben, az mindenkinek közel van."

A Covent Garden a kedvenc városrésze, mivel itt eltöltött 4 évet a fent említett The Long Acre-ban, így eléggé otthonosan mozog itt. "Itt nem lehet unatkozni: színházak, kocsmák, éttermek, boltok, artisták, piac, stb. Ezenkívül van egy hely, amit lehet nem sok mindenki ismer: Little Venice, innen a kanálisokon keresztül fel lehet hajózni Camden Town-ig. Érdekes Londonnnak ezt az arcát is látni."

Vásárolni nem nagyon szeret, mindent az Amazonon és az ebay-en vesz. "Nekem bemenni az Oxford Streetre inkább szenvedés, mint öröm. Mivel minden nap emberek között vagyok munkámból adódóan, így nekem jó az ha néha senkivel nem kell beszélnem vagy találkoznom hogy megvegyek egy farmert, késkészletet, könyvet, akármit. Azért a magyar boltba a sarkon hetente többször leugrok :)."

"Hampstead Heath, Golders Hill Park, Regents Park, - szeretek ezekbe be a parkokba járni, de az igazi kedvencem az itt nálunk a kert, ahol jó idő esetén nagy bográcsozások, sörözések, meccsnézések vannak. Szerintem, ezt olvasva elég sok ismerős most mosolyodik majd el."

Dani motorral közlekedik Londonban amikor csak teheti, télen persze metró és overground, de mivel általában az utolsó metró után végez éjfél után, és éjszaka nincs kedve 3 busszal hazamenni,  így a motor nagy segítség.

Amikor kérdezem, hogy mi az ami nem tetszik Londonban, mondja, hogy az időjárás illetve a távolságok, a felgyorsult életvitel. London a legrosszabb hely a barátságok, párkapcsolatok, családi kapcsolatok ápolására. Soha senkinek nincs ideje a másikra. Dani amúgy tartja a kapcsolatot magyarokkal, rendszeresen találkoznak, bár egyre fogyatkozik a társaság.

"London nekem egy nagy lehetőséget adott arra, hogy lássam a világot, 43 országot jártam be, nem hiszem hogy ez otthonról sikerült volna. Legalábbis nekem nem, többször feladtam a munkám, a lakásom és becsomagoltam a túrazsákom 2-3-4 hónapra vagy legutóbb 1,5 évre. Itt midig újra lehet kezdeni, lehetőség mindig van, csak akarni kell. Én meg valahogy mindig itt kötök ki."

a_gep_amivel_atszeltuk_kanadat_a_halofulket_magunk_epitettuk_1_.jpg

Az autó, amivel Daniék átszelték Kanadát, a hálófülkét saját maguk építették.

bao_jatekot_jatszunk_a_helyiekkel_malawi_1_.JPG

Malawi, játék a helyiekkel.

hazafele_a_busszal_zanzibar.JPG

Buszozás Zanzibárban.

"Csodás élmény volt, amikor az Olimpiát itt rendeztek meg Londonban 2012-ben és számos alkalmam volt szurkolni a magyar csapatnak. Ott voltunk a férfi kézilabda bronz meccsen, kajak-kenun, szurkoltunk a női vízipólósoknak. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok minden nap, ha valaki megkérdezi honnan jöttem,  a válasz mindig az hogy: I am proudly Hungarian, de az Olimpia alatt legjobb érzés volt. Gondolom most sokan felszisszennek, hogy akkor minek mentem el, de nekem nem az a lényeg hogy éppen hol vagyok vagy élek, attól meg lehetek büszke arra, hogy honnan jöttem, ez pedig Bácsalmás."

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

Az összes kép megtekinthető ITT

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy Tovább
London Calling 8 - Egy nap a városban

London Calling 8 - Egy nap a városban

Kulturális programajánló

lll.jpg

Mint tudjuk, London megunhatatlan, számtalan program éjjel-nappal, és ami a legnehezebb, kiválasztani, hova ne menjünk.

Most abban adok segítséget, hogy a következő napokban mit érdemes Londonban megnézni, ha már túl vagyunk a London Eye - Buckhingam Palace - Tower körön.

Keljünk korán és ne a szállodában reggelizzünk - kivéve ha mondjuk a Mondrian-ban lakunk -  hanem sétáljunk el a Soho-ba, közben élvezzük a még viszonylag kihalt londoni utcákat. ( Reggel 8-10 között hanyagoljuk a metrót, a munkaba járók miatt, pl a Central line kifejezetten büntető, ha sikerült felpréselni magunkat.)

Aktuális ajánlatom a Princi, mely egy olasz étterem és pékség egyben. Jó nagy, reggel 10 körül az egyik pénteken ezt reggeliztük:

reggeli.jpg

Ezután fogjuk magunkat és vegyük irányba a Somerset House-t, ami a Princi-től kb. 20 perc séta. (Vagy sétáljunk ki a Regent Street-re és onnan a 23-as busszal 6 megálló, Aldwych-nál szálljunk le.) 

Maradjunk a sétánál, vagyis a Wardour Street-en induljunk el, rögtön el fogunk haladni a Casa szivar bár mellett, aminek az az érdekessége, hogy itt lehet bent szivarozni. A humidorszobában kiválasztjuk a szivart, majd egy jó újság és egy pohár víz mellett elszívhatjuk az egyik kényelmes bőrfotelben üldögélve. Aprócska helység, max 4 ember tud bent pöfékelni. Alkoholt nem tartanak, arra ott a Floridita, a kubai bár rögtön mellette. 

A Brewer Streetre lefordulunk és teszünk egy kis kitérőt, és megnézzük a Chris Bracey pop-up neonboltját (részletes poszt ITT róla), mely január 18-ig lesz itt. 

 

Majd vissza a Wardour Street-re és egészen az Old Compton Street-ig megyünk, amire rá is fordulunk. Amúgy a Soho-ban járunk és ez utca a londoni meleg közösség egyik központja, rengeteg ilyen témájú/jellegű bár és üzlet van itt.

Ebben az utcában van a Prince Edward Theatre is, ahol az Evita 8 évig ment, a Mamma Mia is itt született, de át kellett költöztetni egy nagyobb helyre a népszerűsége miatt, most a Miss Saigon megy itt éppen. Én személy szerint gyűlölöm a musicalt, véletlenül megnéztem a Csataló (avagy Hadak útján) című Spielberg mű zenei verzióját, ITT írtam róla, aki kedvet kapott hozzá, jegy itt. (Azt mondjuk el kell ismernem, hogy valóban élethűek a lovak és sose gondoltam, hogy ezt fogom mondani..)

A Moor Street-re rákanyarodunk és a Charing Cross Road felé vesszük az irányt. Ez az utca híres arról, hogy rengeteg secondhand és antik könyvesbolt van itt. Aztán Great Newport Street, majd Long Acre,  - itt már a Covent Gardenben járunk, - majd Bow Street, Wellington Street, The Strand - és meg is érkeztünk.

 

A Somerset House udvarán húzták fel London egyik legmenőbb korcsolya pályáját, nem olcsó, de este igazán kellemes élmény a fényekkel és a Fortnum & Mason vendéglátó egységeivel. 

Mivel én nem korcsolyázom (csak nézem és fényképezem), a kiállítások miatt jöttem. Amúgy a London Fashion Week központja is a Somerset House minden szeptemberben és februárban, így elég jól ismerem, például simán lehet itt találni a legnagyobb forgatagban is üres szobát, ahol megírhatsz egy posztot, pl arról hol halt meg Judy Garland Londonban. (Ön tudta, kedves Olvasó, hogy Judy Garland Londonban halt meg ??)

20141201_125252.jpg

 

Az egyik kiállítás,  - amely ingyenes -, Chris Stein/Negative: Me, Blondie, and The Advent of Punk. Chris Stein a csodás Blondie együttes egyik alapítója és gitárosa, meg persze Debbie Harry pasija is volt, így nem véletlen, hogy éjjel-nappal fotózta és meg kell hagyni, jó képeket csinált. Itt nem lehetett fényképezni, azért egyet lőttem, lásd lentebb. (amikor már az is ki van írva, hogy mennyi a pénzbírság, na akkor nem veszem elő a telefont/gépet, pl. Tracey Emin kiállítás 2011-ben a Hayward Gallery-ben, 1000 font!)

Debbie Harry mellett vannak még képek itt Andy Warhol-ról, David Bowie-ról vagy a The Ramones-ról. Január 25-ig lesz még látogatható.

20141201_123458.jpg

20141201_124107.jpg

 

20141201_124918.jpg

 

A másik kiállítás, Guy Bourdin: Image Maker címmel, a legátfogóbb kiállítás a mestertől Angliában, több, mint 100 művel és eddig nem látott alkotásokkal, és nem csak képek. Bourdin az egyik legnevesebb divatfotós volt, egyéni látásmódja teljesen újszerű dolgokat hozott a divatfotózásba. Egyszerre provokatív, nyomasztó és érzéki, annak ellenére, hogy a képek alapvetően egyszerűek.

20141201_142044.jpg

Ez a képe onnan lehet ismerős, hogy 2012-ben a hírhedt Terry Richardson innen "inspirálódott" egy Aldo reklámhoz, és természetesen ez nem maradt titokban.

20141201_134503_sz.jpg

Ez a kép pedig csodálatos. Ne feledjük, ezek analóg módon készült képek, nyilván voltak retusálva, de azért itt a szemöldök nem egyforma, egy kis szemölcs is van homlokon és a körmök sincsenek mértanilag megszerkesztve. 

20141201_132855_sz.jpg

Itt látható először egyben a híres "Walking Legs" sorozat, amely elsőre eléggé szürreális - nem véletlen, May Ray pártfogoltja volt - ha nem tudjuk, hogy ez egy cipő márka, Charles Jourdan reklám 1979-ből. Amúgy akkor is.

20141201_133439_1.jpg

Itt lehet fényképezni, amit furcsállottam is, de egyben örömmel konstatáltam, így mindent megörökítettem, az összes kép ITT tekinthető meg. 

20141201_141106.jpg

 

20141201_135415.jpg

Egy Chanel órareklám 1987-ből, sajnos nem lett belőle végül reklám, pedig még most is megállná a helyét.

ezgif_com-resize.gif

 

ezgif_com-resize_1.gif

Bourdin videókat is gyártott, íme 2 ízelítő!

A Somerset House-ban mindig sok minden történik, mindenféle ingyenes kiállítások is vannak - január 16-án PJ Harvey koncert! - és most éppen a csodálatos Fortnum & Mason - nagyvilági élelmiszerbolt -  pop upot üzemeltet, ahol most már 50%-os sale is van! Mindenképpen igyuk meg itt életünk legdrágább forró csokiját, sose fogjuk elfelejteni! ITT egy részletesebb jelentés, hogy mi is történik a Somerset House-ban, számos csodálatos giffel!

Ezek után visszatérünk az Oxford Street-re, mert már megéheztünk és a Selfridges felé vesszük az irányt! Menjünk taxival, a balck cab-et egyszer mindenkinek ki kell próbálnia!

A Selfridges - luxusáruház az Oxford Street-en - tetőteraszán, Le Chalet néven pop-up étterem nyílt, ami egyszerűen kihagyhatatlan. A foglalás erősen javasolt, én próbálkoztam, hogy csak úgy felbukkantam, de nem volt asztal, így másnap mentem ebédre.

c1.jpg

 

Oxford Street-en a főbejáraton bemegyünk és egyből elkanyarodunk balra, ahol a lift van, ami felvisz minket az 5. emeletre. Ne lepődjünk meg, de nincs 5. emeleti gomb. Vagyis van, de nincs mellé írva semmi. Jobb esetben lesz bent a liftben egy host/ess és megkérdezi hova megyünk és megnyomja helyettünk a gombot. Csak azért osztom meg ilyen részletesen a bejutást, hogy másnak ne kelljen bolyongania az áruházban....

c10.jpg

Liftből kilépve, ez tárul elénk, mintha egy svájci síparadicsomba csöppentünk volna. (Legalábbis így képzelem a svájci síparadicsomot, ugyanis még soha nem jártam svájci síparadicsomban, Donovaly-ig jutottam egyszer.)

c3.jpg

c9_1.gif

Aztán ezen a folyosón jutunk az étterembe. 

c12.jpg

Az ablak mellett kaptam helyet, mondjuk a kilátás nem erőssége a helynek, így mindegy is volt, - magas a kőkerítés - , viszont jól átláttam a helyet. Karácsonyi szórakoztató elemként, Télapóval lehetett fényképezkedni, meglepően elfoglalt volt, amíg ott voltam. Utólag persze azt gondolom, nekem is kellett volna egy fényképet csináltatni, csak valahogy annyira nevetségesnek érezném magam közben - vagy nem ittam eleget hozzá nyilvánvalóan - , mint amikor a hamburgi kikötőben vezettem a hajót és a kapitány a fejembe nyomta a tengerész sapkáját, hogy csináljak selfie-t..

c14.jpg

 

c11.jpg

c13.jpg

Egy ideje megfogadtam, hogy mindig valami olyat eszem, amit ritkán vagy még sose (lásd egész homár élményem a Harvey Nicholsban múltkor), különben mindig rántott húst ennék, így most garnélarákot ettem, csilis-fokhagymás-olivás szósszal + házi sült krumpli. Mondanom sem kell, nagyon jó volt. A menü itt olvasható.

Én napközben voltam, de nyilván sötétben jobban kijön a díszkivilágítás meg a romantikus hangulat, ha éppen arra vágynánk.

Amúgy az éttermet a Q Grill üzemelteti, van még 3 helyük Londonban és BBQ ételekre szakosodtak. A Twitter-en egyből reagáltak, amikor posztoltam, hogy ott voltam. Ezt nagyon bírom Londonban, egy csomó hellyel tudtam így kapcsolatba kerülni.

c20.jpg

A telefonom szuper közelit tud készíteni szelektív fókusszal.

c25.jpg

Személyre szabott londoni kulturális programajánlóval és útitervvel állok rendelkezésre az ivanyiorsolya@gmail.com-on.

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Calling 8 - Egy nap a városban Tovább
London Calling 3 - Hol a legmenőbb korizni Londonban?

London Calling 3 - Hol a legmenőbb korizni Londonban?

20141201_162742.jpg

Angliában és Londonban számos korcsolyapályát húznak fel karácsonykor, de azt nem lehet elvitatni, hogy a Somerset House udvarában korizni este nagyon menő. Utána pedig lehet pezsgőzni avagy forralt borozni a Fortnum & Mason pop-up sátrában. 

A Somerset House egy multifunkciós művészeti és kulturális létesítmény Londonban, számos alkalommal jövök ide, például a London Fashion Week központja is ez évente kétszer, de szuper kiállításokat rendeznek és maga az épület is figyelemreméltó.

Én a Guy Bourdin és Blondie kiálllítások miatt látogattam ide, aztán persze magába szippantott a karácsonyi hangulat. (A 2 kiállításról majd  a következő posztokban, mindkettő remek.)

A Somerset House idén a Fortnum & Mason üzlettel karöltve, mindenféle karácsonyi mókát talált ki, kezdve ugye a korcsolyapályával. Ez engem annyiban érint, hogy szeretem nézni a korizókat, nekem viszont semmi érzékem hozzá. 

Amikor 12 felé megérkeztem, még nem voltam annyira karácsonyi hangulatban, de ilyen szépen lengedeztek a zászlók.

A Fortnum & Mason egy nagyvilági élelmiszerbolt amúgy a Piccadillyn (vagyis elég közel), 1707 óta működnek. Idén a beköltöztek a Somerset House nyugati szárnyába, pontosan 15 szobát elfoglalva.

20141201_122621.jpg

Felhívnám a figyelmet a jobb oldalon magányoskodó pingvinre, akivel senki nem akar korcsolyázni.

 20141201_125642.jpg

Ahogy említettem fentebb, 15 szobát foglaltak le, és majdnem minden szoba mást és mást kínál. Van például karácsonyi képeslap szoba, illatszoba, teaszoba, csokiszoba, karácsonyi gömbdísz szoba (!) és így tovább. Nem lehet betelni, az első 10 percben csak szaladgáltam fel-alá, mint egy mérgezett egér, aztán lenyugodtam és szépen, szisztematikusan mindent átnéztem.

FotorCreatedk.jpg

FotorCreatedj.jpg

FotorCreatedjk.jpg

FotorCreatedhhjh.jpg

Ezek után megnéztem a 2 kiállítást, majd utamat a Fortnum's Lodge felé vettem, hogy egyek valamit. A sarokban helyezkedtem el, így beláttam az egész teret, ami fontos ha egyedül konzumálunk.

 FotorCreatedhh.jpg

Az asztalon volt dió és törő is hozzá, de valahogy nem jött össze, miután kétszer sikerült ellőnöm a teremben, feladtam. Az udvarias angolok persze úgy tettek, mintha nem történt volna semmi.

FotorCreated.jpg

20141201_153442.jpg

Ezt csak azért teszem ide ki nagyban, hogy mindig emlékezzek életem legdrágább, de egyben legjobb forró csokijára.

Mire végeztem, már kezdett sötétedni, így szép fényben úszott az egész udvar. A SKATE felirat a tetején kár hogy nem látszik rendesen, mert nagyon impozáns.

20141201_162348.jpg

Ismét egy nagyszerű Virtual Video, szerintem fejlődök.

A Somerset-ben korizni nem ingyenes, és foglalni is kell, amennyiben biztosra akarunk menni. Számos programra is lehet jönni, például Club Nights címmel Ministry of Sound dj-k, Toddla T és Chimpo szórakoztatja a korizókat.

Január 11-ig tart mindez, kihagyhatatlan, ha erre járunk!

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Calling 3 - Hol a legmenőbb korizni Londonban? Tovább
Hajnali Full English Breakfast a felhőkarcoló tetején

Hajnali Full English Breakfast a felhőkarcoló tetején

20141130_065402.jpg

Ma reggel felkeltünk 6-kor Gabival, bepattantunk egy taxiba és elmentünk a Duck&Waffle nevű étterembe, ami a Heron Tower-ban van, hogy miközben angol reggelizünk napfelkeltét nézzünk. Ez a hely ugyanis éjjel-nappal nyitva van.

Próbáltunk foglalni a honlapon keresztül, de azt írta, hogy első időpont ami szabad az január 6. Szóval úgy gondoltuk, hogy majd bekönyörögjük magunkat.

A Heron Tower a 236 méterével a 3. legmagasabb épület Londonban (a Shard és a One Canada Square után), a hely pedig a 40. emeleten van. Az épület földszintjén egy hölgy fogadott a liftnél, és közölte, ahogy gondoltuk, hogy nincs hely sajnos.

Már kezdtünk volna elkámpicsorodni (olyan régen használtam ezt szót, pedig annyira vicces), de aztán megszánt minket, és feltelefonált az étterembe, hogy van itt két "pretty ladies" és aztán már száguldottunk is fel a lifttel.

20141130_082222.jpg

Ami a legérdekesebb volt, hogy egyáltalán nem volt telt ház, sőt félház sem. Csak arra tudok gondolni, hogy ez a stratégia része, hogy ne legyen zsúfoltság érzet vagy túl hangos hely. És ez így van jól. Az ablak mellett kaptunk helyet, ezt láttuk.

20141130_070150.jpg

A Full English Breakfast mellett döntöttünk, én akkor ettem utoljára, amikor 2011-ben kiköltöztem, hajóval jöttem, és gondoltam egy ilyen indítással méltó módját adom meg a kiköltözésnek. 

20141130_071623.jpg

 

20141130_072140.jpg

Elvileg 7.40-kor kelt a Nap, mi ebből sajnos semmit nem érzékeltünk, csak a ködöt. 

20141130_082920.jpg

Gabi úgy döntött, megírja a véleményét. 

20141130_072832.jpg

A legújabb mániám a dual módban fényképezés, itt szomorúan tekintek le a ködre.

Még tanulom az új telefonom Virtual Tour funkcióját, de valami ilyesmit tud. Ahogy látszik kiváló hely romantikázni, a közönség fele párokból állt.

Az étteremnek van egy bárja, ide foglalás nélkül lehet jönni, ha esetleg nincs hely, viszont csak inni lehet. A design viszont jó és valószínűleg a panoráma is.

20141130_084801_1.jpg

Mivel a Nap sehogyan sem akart kibújni, így útnak indultunk a Columbia Road-ra, a virágpiacra,  - poszt itt róla - majd pedig a Barbican botanikus kertjét megnézni. És még 9 óra sem volt!

20141130_085011.jpg

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Hajnali Full English Breakfast a felhőkarcoló tetején Tovább
Hol együnk 15.000 forint alatt Michelin-csillagos étteremben Londonban?

Hol együnk 15.000 forint alatt Michelin-csillagos étteremben Londonban?

10+1 javaslat

Fotor1109133910.jpg

Tervezgetve következő utamat Londonba, nem maradhatnak ki az éttermek. Így össze is állítottam magamnak ezt a listát, hogy legyen miből választanom (természetesen olyan helyek, ahol még nem voltam), ha éppen Michelin-csillagosra vágynék, 40 fontban limitálva, ami kb. 15.000 forint.

Arbutus

A Soho kellős közepén európai jellegű bisztró étterem, modern enteriőrrel, 2006 óta működik. A honlap alapján annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, de mivel Marci, akivel itt olvasható a blogon interjú dolgozott itt és mindig ajánlotta, felvettem a listámra.

arbutus koll.jpg

Több opcióból választhatunk:

1. "Working Lunch" azaz Munkaebéd, ami 3 fogás és 19.95 font, hétfőtől péntekig

2. "Pre Theatre Supper" azaz Színház előtti vacsora, 18.95 fonttól, hétfőtől szombatig, 5 és 6.30 között 

3. "Post Theatre Supper" vagyis Színház utáni vacsora, hétfőtől csütörtökig, este 9.30-tól, bármilyen főétel az étlapról plusz egy koktél, 19.95 fontért

4. "The Weekend" azaz Hétvége, 19.95 fontért háromfogásos menü

63-64 Frith Street, London W1D 3JW

sketch

Nemrégiben írtam a sketch-ről, ahol teázgattam szeptemberben, meg voltak alien wc-ék is. 

sketch koll.jpg

Ami miatt erre a listára is felkerül, hogy a sketch Lecture Room & Library egysége 2 Michelin-csillagos, és 40 fontért Gourmet Rapide Lunch Menu-t kaphatunk. Már csak a design miatt is érdemes ellátogatni.

Murano

A Murano konyhafőnöke és tulajdonosa Angela Hartnett, Anglia egyik legismertebb női szakácsa, ezért úgy látom, hogy ide mindenképpen el kellene mennem. Másrészt a The Connaught (kedvenc londoni szállodám) első női chefje volt.

Legutóbb frissítve3.jpg

Itt ebéd menüt kaphatunk, 2 fogást 28 fontért.

Dinner by Heston Blumenthal

Heston Blumenthalt nyilván senkinek sem kell bemutatni, van egy 3 Michelin-csillagos étterme Bray-ben, a Fat Duck, ami a világ egyik legjobbja, gondolom ez a 2 csillagos sem lehet rossz. Mivel ez is Knightsbridge-ban van, - mint a fent említett Rivea London - konkrétan a Mandarin Oriental-ban, emellett is sokszor elmentem, a Bar Boulud egységében voltam is egyszer.

Desktop2.jpg

Háromfogásos menüt kaphatunk 38 fontért, hétfőtől péntekig 12 és fél 3 között.

Launceston Place

Mivel South Kensington az egyik kedvenc londoni városrészem, - a Kensington High Street-en a TK Maxx kötelező elem volt szombatonként, -  és ez az étterem nincs messze, így került fel a listára. És persze azért is, mert angol konyhát vezet. 

launston koll.jpg

Speciális ajánlatuk a Victoria & Albert Múzeummal közösen: az Esküvői ruhák című kiállításuk belépőjével az erre az alkalomra készített ebéd menüből választhatunk, 2 fogás belépőjeggyel ( a jegy amúgy 12 font/fő). Az ajánlat 2015. március 15-ig tart, ameddig a kiállítás.

Story

Viszonylag fiatal étterem, 2013 áprilisában nyílt, és 5 hónapra rá megkapták a csillagot. Már többször olvastam róla és mindenképpen ki akarom próbálni, mert 1. egy 26 éves fiú a chef, Tom Sellersnek hívják, 2. a hely régen wc volt, 3. a képek alapján a tálalás nem mindennapinak tűnik.

story koll.jpg

Háromfogásos menü 35 fontért, keddtől csütörtökig, és angol konyha a középpontban. 6 fogásos 65 font, 10 fogásos 85 font. (Árulnak Tokajit.)

L'Atelier Joel Robuchon

Azzal kell kezdenem, hogy már a honlap rögtön egy csodás videóval kezdődik (vigyázat hanggal jön)!

Legutóbb frissítve5.jpg

Kétfogásos menü 31 font, 3 fogás 36 font és 4-et 41 fontért kaphatunk a következő intervallumokban: 12:00 – 15:00 és 17:30 –  18:00.

Texture

Modern európai konyha, skandináv beütéssel, de mivel az egyik séf izlandi, így számítsunk izlandi hatásokra is. Esetleg ehető földre is gondolnék.

Desktop3.jpg

Háromfogásos menü 29.90 fontért.

Angler

A South Place Hotel tetején találjuk ezt a Michelin-csillagos haléttermet - brit vizekből jön az alapanyag -, ahogy a neve is mutatja, az angler ugyanis horgászt jelent.

angler koll.jpg

Háromfogásos menü van 32.50 fontért.

Helene Darozze at the Connaught

És hogy ebben a posztban is benne legyen a kedvenc londoni éttermem/szállodám, ahol tavaly karácsonyoztam,  és itt is van ebéd menü 38 fontért. 

+1 Bár nem Michelin-csillagos, de azért említésre méltó!

Rivea London

A 2 éve nyílt Bulgari Hotel étterme a Rivea szintén a listámon egy ideje, egyik londoni munkahelyem majdnem mellette volt, így gyakorlatilag nap mint nap láttam, hogyan épült fel, amúgy a Harrods luxusáruháztól egy köpésre van.

Legutóbb frissítve4.jpg

Háromfogásos ebéd menü van 35 fontért, ebben benne van fél üveg és kávé/tea, szerintem ez elég jól hangzik, végül is egy 5 csillagos hotel étterméről beszélünk. A konyhát Alain Ducasse viszi, szóval már ez is garancia.

Korábbi étterem látogatásaim Londonban:

Hol homározzunk Londonban?
sketch - nagyvilági teázás alien wc-vel
La Fromagerie - londoni sajtmennyország
Book & Kitchen - Notting Hill titkos gyöngyszeme
Mari Vanna - a legjobb orosz étterem Londonban
Lima London - az első Michelin-csillagos perui étterem Európában
Jamie Oliver multifunkciós gasztróintézményt nyitott a Notting Hill-en

 

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Hol együnk 15.000 forint alatt Michelin-csillagos étteremben Londonban? Tovább
Hol homározzunk Londonban?

Hol homározzunk Londonban?

20140916_142817.jpg

Vágjunk is egy egyből a közepébe! Pár héttel ezelőtt ezt tették elém a londoni luxusáruház, a Harvey Nichols 5. emeletén működő Burger & Lobster étteremben. 

A Burger & Lobster-ből Londonban 6 egység üzemel, ide végül is véletlenül tértem be, a Victoria & Albert Múzeumból sétáltam - ahol a Horst kiállítást néztem meg - a Brompton Road-on (amúgy itt van az a templom, ahol Hitchcock 1926-ban megházasodott) és gondolkodtam hol ebédeljek és akkor beúszott, hogy ez lesz a nyerő.

Az ötödik emeleten miután kiszálltunk a liftből, elhaladunk a Pezsgőbár mellett balról és átmegyünk a Foodhall-on, találjuk a Burger & Lobstert, a sarokban. 

harvey-nichols_1.jpg

Szépen leültetnek egy asztalhoz, méghozzá az ablakhoz némi kilátással, nem pedig valami büntető helyre, lévén egyedül vagyok. Kérném az étlapot, ami viszont nincs, ugyanis 2 tételből választhatok összesen: egész homár vagy homár hamburger. Mindkettő egyforma árú, 20 font. Így nem kell sokat gondolkoznom, az elsőt választom, de már most mondom a pincéremnek, hogy segítenie kell, hogyan kell ezt enni, ilyet még nem csináltam ugyanis.

Egy akváriumban a bejáratnál el is haladtam a leendő áldozatom előtt.

20140916_142826.jpg

Megérkezik a homár kettévágva, fej nélkül és az ollóival, plusz sült krumpli, saláta és öntet. A pincérnő javasolja, hogy kezdjem a félbevágott testekkel és ehhez használjam vagy a villát vagy egy speciális erre használatos kis hosszúkást eszköz, amivel lehet kapirgálni. Az ollókhoz szintén segítséget kértem, megmutatta, hogyan törjem ketté (mondjuk be volt vágva könnyítésként) és hogyan tudom kikaparni a húst. Ez az információ, hogy az ollóban is van hús, teljesen új volt számomra. És nekem az ott található hús, jobban ízlett, mint a testében. Ha a lábait is kihozták volna, abból pedig kiszívogatni lehetett volna a húst, írja a szakirodalom.

20140916_145701_2.jpg

A képen a kis kapirgáló és maradványok, miután kivégeztem a homárt. Nagyon elégedett voltam mind magammal, mind a homárral. 

20140916_151110.jpg

Mögöttem.

20140916_151135.jpg

Előttem.

Összességében kellemes hely, inkább ebédelős, mint vacsorázós, de lehet félhomályban egészen romantikus a hely. Praktikus infó: a Harvey Nichols 5. emeletén a wc ingyenes és mindig tüchtig, amennyiben Knightsbridge-ben jönne ránk a szükség.

És még néhány kép az áruházról!

 

 

Hol homározzunk Londonban? Tovább
Nyolc londoni a világ legjobb bárjai között

Nyolc londoni a világ legjobb bárjai között

Mostanáig nem tudtam erről sajnos, de létezik olyan lista, hogy "A Világ Legjobb Bárjai", amit most közzé is tettek, legnagyobb örömömre, hiszen az 50-es listán számos londoni is szerepel itt és már be is terveztem a novemberi londoni utamra párat, mivel legnagyobb sajnálatomra csak egyben voltam a legjobb 8 londoni közül. Nézzük akkor ezeket!

Rögtön a legelső helyen az Artesian bár, amely a Langham Hotel bárja és idén harmadszor nyerték az első helyet. 

digidiva_cocktail.jpg

Ezt a koktélt elnézve, megértem.

A harmadik helyen szintén egy londoni bár végzett, a Nightjar, mely Kelet-Londonban működik és igencsak szofisztikált koktélokat gyártanak.

3+Nightjar.jpg

 

nightjar2.jpg

A nyolcadik helyen az American Bar, ez szintén szállodai bár, méghozzá a Savoy-ban. Azt írják, hogy 1898 óta működik, és 1903-ban Ada ‘Coley’ Coleman itt vezette be a híres Hanky Panky koktélját, ezt természetesen még ma is lehet kérni. A jelenlegi bartender, a 11., Erik Lorincz, és igen kelet-európai gyökerekkel rendelkezik, mivel szlovák.

8+American+Bar.jpg

SS_SAVOY_HOTEL_REOPENING_bartender.jpg

 

americanbarwestend1-620x465.jpg

A 11. helyen végzett az én kedvenc londoni helyem, a Connaught Bar, mely a The Connaught Hotelben található, ahol a tavalyi karácsonyi estémet is töltöttem. Csodás hely, mostly recommended! A Coburg Bar, szintén itt, szintén kellemes bár, celebrityk által is látogatott, legutóbb Gemma Aterton és testvére volt az asztalszomszédom.

11+connaughtbar.jpg

Connaught Bar with waitress 2.jpg

CON_ConnaughtBar_Cocktail_3.jpg

A 12. helyen egy újabb kelet-londoni létesítmény, a Happiness Forgets, ami a képek alapján romkocsmás jellegre utalhat, amit annyira már kedvelek, koromból adóan.

12+Happiness+Forgets.jpg

Happiness-Forgets-6.jpg

A White Lyan a 20. és megint Kelet-London (Hoxton Street), és akinek még az él a fejében, hogy Kelet-London olcsóbb, mint a nyugat, az téved, ugyanis Kelet-London menő, ezért drága. Ez hely arról nevezetes amúgy, hogy nem használnak jégkockát és nincs kitömött állat sem, ami rettentő népszerű arrafelé.

20+WhiteLyan5.jpg

Mr-Lyan_cocktails.jpg

69 Colebrook Row, a 23. helyen a listán, és ide már régóta tervezem a látogatást, ugyanis ez Tony Conigliaro munkahelye, aki az egyik legnevesebb bartender a szakmában és molekuláris technológiával bolondítja a koktélokat. Úgy is hívják a helyet, hogy a név nélküli bár, mivel a neve egyben a címe. 

60-Colebrooke-Row.jpg

69-Colebrooke-Row-Cocktail-Bar-Islington-London-CWBK8X.jpg

Aztán sokáig semmi és a 49. helyen találjuk a Callooh Callay bárt, ismét Shoreditch, vagyis Kelet-London. A hely neve pedig Lewis Carroll Gruffacsór című verséből jön - ami eléggé kelet-londoni -, viszont ez a hely volt 9. és 11. is szóval valami nem oké itt.

6568new_new_CC.jpg

Wardrobe-1_1.jpg

QG464740_942long_1.jpg

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Nyolc londoni a világ legjobb bárjai között Tovább
sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel

sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel

Nem könnyű kiválasztani Londonban, hogy hol próbáljuk ki a híres Afternoon Tea-t vagyis Ötórai Teát, - ami magyarul még helytelen is, mivel nincs ilyen megkötés, hogy 5-kor kell teázni, ez inkább 3 és 6 között történik - hiszen az angolok ezt az étkezést igazán különlegesre tökélesítették, így igazán csak a pénztárca tud határt szabni. 

Az Afternoon Tea oldal hasznos segítség volt, azt mondjuk tudtam, hogy Nyugat-Londonban szeretném és nagyjából mennyiért, ezen az oldalon mindenféle szűrővel kereshetünk helyszíneket. A választás végül a sketch-re esett, ami egy multifunkciós létesítmény és design szempontból sem utolsó. Az oldalon tudunk foglalni is, ezt meg is tettem, 1 héttel a látogatás előtt, egy időpont volt szabad az egész hétvégén, szóval népszerű a hely. Fontos tudni, hogy foglaláskor egy bizonyos összeg zárolásra kerül, és amennyiben nem mondjuk le időben vagy nem jelenünk meg időben, leveszik a pénzt, mintha ott lettünk volna. Szóval itt nem szórakoznak.

s1.jpg

Gabival megbeszélem, hogy ott találkozunk, és nagyon nem akarok késni, a fent említett okok miatt. Persze elkésünk, én Knightsbridge-ből rohanok egy randiról (meg Judy Garland házától) és még taxival is megyek - és itt megtörténik velem az, amit csak fimben láttam eddig vagyis, állok a Mandarin Oriental előtt, látom hogy jön egy szabad taxi, karomat lendítésre indítom, mikor is egy pasi egyszer csak elém pattan, lendít, leint és már bent is ül a TAXIMBAN! - közben azért telefonálok, hogy késünk. Persze nem veszik fel..

s2.jpg

s3.jpg

A sketch-be jönni olyan, mintha egy galériába látogatnánk, minden sarokban találunk valami érdekeset.

s4.jpg

Így például, be is ugrálhatunk az étterembe, ha ahhoz van éppen kedvünk.

DS_gallery_1.jpg

Aztán megérkezünk ide, ahol minden pink! Ez a helység amúgy a The Gallery, ami most tényleg egy galéria, hiszen David Shrigley nagyon vicces skeccsei (!) futnak körbe a falon, szám szerint 239 (800-ból lett kiválasztva).

2 évente újul meg a The Gallery, teljes transzformáció, az előző művész Martin Creed 2010-ben ilyenre varázsolta a termet, az is jól nézhetett ki.

DS_gallery_2.jpg

A bal oldali soron kapunk helyet, a pincér jól betol az asztal alá, aminek később rájövök az értelmére, mivel kitolom magam és persze utána minden pincér nekem jön, betolni viszont nem tudom magam, mert túl nehéz a fotel..

DSGallery2.jpg

Az Afternoon Tea Menüből kiválasztjuk a klasszikusat (figyelmesen oda van írva, hogy "our afternoon tea is too good to share, we ask one per person, vagyis ketten ne kérjünk egyet) és egy Cream Tea-t, és megbeszéljük, hogy mindent megosztunk persze.

s10.jpg

A porcelánok is David Shrigley munkái, kicsit Alíz Csodaországban hangulatom lett tőle, és persze mindent haza is vinném.

s8.jpg

s9.jpg

 

s12_2.jpg

Persze közben nem lehet nem nézelődni és David Shrigley néhol vicces, néhol inspiratív, néhol leghangoló rajzai tökéletes hangulatelemnek tűnnek, mintha egy galériában lennénk, csak nem kell mászkálni és embereket kerülgetni.

 

 AT1.jpg

Így néz ki a sketch Afternoon Tea szépen befotózva, kép a honlapról, mivel egyáltalán nem tudtuk jól megfotózni a nagy műgonddal elkészített falatkákat. Mindegyik isteni volt, persze volt amit nem tudtunk beazonosítani mi lehet, de többször is volt wow élményünk.

Persze ez nem véletlen, a konyhát Pierre Gagnaire viszi, akiről azt írják, hogy a világ egyik legjobb szakácsa, így az sem véletlen, hogy a sketch The Lecture Room & Library nevű étterme 2 Michelin-csillagos. Itt írtam róla.

És hogy miből áll az Afternoon Tea? Először is, nyilván a tea, mi többfajtát is kipróbáltunk, pl. Earl Grey Supreme, Ceylon&Rose, Phoenix Honey Orchid, aztán mindenféle kis szendvicsek, ezekben volt lazac, kigyóuborka, kaviár vagy fürjtojás és csodás sütik: citromos éclair, zöld teás macaron és persze scone, ami édes pogácsa fügés és epres lekvárral.

s17_1.jpg

A sketch másik fénypontja a toalett, amely ahogy látható, nem mindennapi, a nagyvilági teázásból átsétálunk egy űrhajóba, ahol tojás wécében könnyíthetünk magunkon. Erről egy videót is készítettem, a hangokra külön felhívnám a figyelmet.

 s7.jpg

És ha a futurisztikus WC nem lenne elég, ez egy szappanból készült alkotás, persze ha nem jövünk rá a mellé kihelyzett szövegből, jól elfelejtjük megsimogatni! (én persze rájöttem)

s16.jpg

s18.jpg

s19.jpg

A személyzet ruháját pedig Richard Nicoll, brit divatterverző kreálta, amiből itt most nem sok látszik.

s20.jpg

 

Az étterem előtt, a dohányosokra gondolva, megint egy nem mindennapi megoldás, reflektálva arra, amikor 2007-ben betiltották Angliában a beltéri dohányzást és "szegény" hamutartók munka nélkül maradtak.

És végül egy videó, hogyan is újult meg a sketch The Gallery helysége, benne Mourad “Momo” Mazouz, aki az egész sketch megálmodója.

 

 PS: most olvasom a honlapon, hogy október 1-től elindul a sketch shop!

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel Tovább
La Fromagerie - londoni sajtmennyország

La Fromagerie - londoni sajtmennyország

Múlt hét szerdán, késő délután érkeztem meg Londonba, és viszonylag rezignált arccal vettem tudomásul, hogy a bőröndlakatból kiesett egy darab az utazás közben és nem lehet kinyitni vagy hogy a telefonom annyira belendült, hogy nem engedi magát kikapcsolni vagy hogy az előre megvásárolt reptér-London shuttle jeggyel másfél órát kell várni a buszra, amilyen még soha nem volt. Persze nem vártam, hanem egy éppen befutó Greenline-ra felpattantam és újból megvettem a jegyet (10 font egy útra). A buszról pedig szomorúan tekintettem le várakozó sorstársaimra.

20140911_191414_Moxon St.jpg

Első utam teljesen véletlenül a La Fromagerie (vigyázat hanggal jön) nevű helyre vitt, annak folyományaként, hogy a Baker Street-nél szálltam le a buszról és eszembe jutott, hogy közel van és hátha lesz hely és tudok ott kicsit dolgozni, amíg Gabi barátnőm - jelen esetben szállásadóm is - végez. Szóval ez egy nagyszerű sajtbolt, vagyis több, mint sajtbolt, hogy ezzel a közhellyel éljek. Van ugyanis étterem része is, ahol már voltam egyszer és nagyon bejött, piac része és a lenyűgöző sajtszoba. Aztán amikor második alkalommal jöttem, túl hosszú volt a sor, foglalni ugyanis nem lehet, így azóta is akartam újra jönni.

La Fromagerie - londoni sajtmennyország Tovább
Ebéd a luxusáruházban

Ebéd a luxusáruházban

Pár hete pénteken úgy döntöttünk, hogy megnézzünk magunknak az Il Bacio De Stile éttermét, ugyanis hallottuk, hogy hétköznap van Business Lunch 4.500 Ft-ért és bár nem szándékozunk minden nap oda járni, jó tudni, milyen is ez Magyarország legújabb luxus éttermében, ami Magyarország egyetlen luxus áruházában található. Nyilvánvalóan nagy elvárásokkal érkezik az ember, ennyi luxus után.

Az étterem és bár a 4. emeleten van, mehetünk lifttel vagy gyalog. Amennyiben gyalog megyünk, abban a szerencsében lehet részünk, hogy megnézhetjük néhány világhírű művész alkotását, mint például rögtön a lift mellett a földszinten találunk egy Tracey Emin neon művet vagy az egyik lépcsófordulóban egy Marina Abramovicot - most éppen a londoni Serpentine Galériában performanszol nyár végéig -, én sajnos hiányolom, hogy nincsenek feliratozva, mert nyilván nem mindenki ismeri fel ránézésre ezeket. mint én, a kultúrsznob 

Kiszállunk a liftből és azonnal elénk sietnek, hogy fogadjanak az étterem bejáratánál. Az étterem neve, l’Occhio di Stile, ez magyarul amúgy A stílus szeme, - ami magyarul nem hangzik annyira jól - ami arra akar utalni, hogy különleges panorámával büszkélkedhet a hely. Minket rögtön az első asztalhoz vezetnek, ami a bejárathoz a legközelebb esik, így kereshetjük a panorámát, innen az nincsen, max visszatükröződésben látok valami városképet. Javasolom a harmadik asztalt vagy a beljebb lévő asztalokat - azok nem kétszemélyesek - ha arra jártok, onnan látni a Bazilika tetejét. Persze utólag én is okos vagyok, hogy miért nem kértünk másik asztalt, hiszen ottlétünk alatt összsesen 3 asztalnál ültek. Next time.

a1_2.jpg

Első asztali panoráma

20140718_135059_Székely Mihály St.jpg

Ebéd a luxusáruházban Tovább
Én még a tapétából is inspirálódom - Interjú Buddy Valastro sztárcukrásszal

Én még a tapétából is inspirálódom - Interjú Buddy Valastro sztárcukrásszal

Aki kicsit is érdeklődik a cukrászat iránt, az előtt Buddy Valastro neve nem ismeretlen, és talán már látta is őt például az évek óta nagy sikerrel futó Tortakirály (Cake Boss) című sorozatban a TLC csatornán. Új sorozata, a Buddy, a cukrászdák megmentője március 17-én, este 20:10-kor - vagyis ma! - rajtol a TLC-n. 

Londonban találkoztam a nem mindennapi tortákat készítő sztárcukrásszal egy interjú erejéig a csodálatos Charlotte Street Hotelben.

buddy2.jpg

 

Ha nem cukrász lennél, mivel foglalkoznál? Mindig is ez volt az álmom. A cukrászdát 1910-ben alapították, édesapám pedig 1964-ben vásárolta meg. Én ott nőttem fel, tőle tanultam mindent, olyan akartam lenni, mint ő. De amúgy szerintem egész jó ügyvéd is lehettem volna, meglehetősen jól tudok érvelni.

Hogyan jöttek az őrült torták a képbe? Édesapám hagyományos olasz cukrászdát vezetett – ő sajnos már nincs közöttünk –, én pedig kamatoztatni akartam a kreativitásomat. Olyat akartam csinálni, amit más nem: különleges és lélegzetelállító tortákat. És akkor elkezdtek jönni a megrendelések. 

Melyik volt a legkomplikáltabb megrendelésed? A Transformers 3. című filmből készítettünk egy közel 1 tonna súlyú, a film egyik főszereplőjét formáló tortát, az úgynevezett Űrdongó autobotét. De nem csak a robotot, hanem azt az autót (Chevrolet Camaro) is megformáltuk, amivé átváltozik.

DSC01526.jpg

Kép forrása

És melyik volt a kedvenced? Szintén a Transformers. Szeretem a kihívásokat, minél bonyolultabb elkészíteni egy tortát, annál jobb.

Hogyan inspirálódsz? Én az a típus vagyok, aki még a tapéta mintájából is képes ihletet kapni. Ezzel nincs problémám!

Buddy.jpg

Hallottam, hogy számos rokont alkalmazol? Hogyan kezeled a konfliktusokat velük? Igaz, számos családtag dolgozik nekem, legalább húszan. Elfogadják, hogy én vagyok a főnök, de kellett már kirúgnom pár rokont. Aztán persze mindig visszajönnek, én meg visszaveszem őket.  A családi vállalkozásnak minden előnyével és hátrányával, szeretek így dolgozni. 

Rettentően sikeresek a tévéműsoraid, mi a következő lépés? Engem mindig is érdekelt, hogyan tudok segíteni másoknak, hogyan tudok változást előidézni. Így a legújabb tévésorozatomban, a "Buddy, a cukrászdák megmentőjében" (Bakery Boss) olyan cukrászdáknak segítek, amelyek valamiért nem sikeresek. Próbálom őket rávezetni, mi lehet a probléma, és megpróbáljuk együtt megoldani a néha már lehetetlen helyzetet. Van ahol a berendezést alakították ki rosszul, van ahol magával a kínálattal vannak problémák, és van, ahol az üzlet vezetésével. Nem vagyok pszichiáter, de azt hiszem elég sokat láttam már életemben, értek valamennyire az emberekhez, izgalmas kihívásnak ígérkezik!

Mi az a kérdés, amit szeretnéd, de még nem kérdeztek meg? Azt hiszem, már mindent megkérdeztek. Az én életem nyitott könyv, a tévéműsoron keresztül pedig aztán tényleg mindenki láthatja, milyen vagyok, mi történik velem és a családommal. Azt gondolom egyébként, hogy ezért is vagyok sikeres: mindenkivel őszinte és egyenes próbálok lenni, nem titkolózom.

* A ma induló új sorozaton kívül a Tortakirály minden hétköznap 17:15-kor csak a TLC műsorán megy.

Facebook neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.

Follow my blog with Bloglovin

Én még a tapétából is inspirálódom - Interjú Buddy Valastro sztárcukrásszal Tovább
Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben

Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben

Megesik olyan az életben, amikor teljesen máshol karácsonyozunk, mint elterveztük azt. Ezt történt velem az idén, ugyanis a londoni The Connaught szálloda éttermében kötöttem ki 24-én. 

connaught.jpg

 

 

connaught_mayfair_3.jpg

A The Connaught-ba a London Fashion Week alkalmával jutottam el először, ugyanis itt volt a Pringle of Scotland bemutatója. Természetesen azon nyomban megtetszett, kinek nem tetszene egy 5 csillagos szálloda, némi angol tradícióval és bájjal?

 

Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben Tovább
Mari Vanna - a legjobb orosz étterem Londonban

Mari Vanna - a legjobb orosz étterem Londonban

Jelen pillanatban a kedvenc éttermem Londonban a Mari Vanna, ami egy orosz vendéglátóipari egység Knightsbridge-ben, nem messze a Harrods luxusáruháztól. A környék szuper drága, nem véletlen a választás gondolom, Roman Ambramovich is ezen a környéken lakik, szemben a tavaly nyílt Bulgari Hotel, pár méterre a One Hyde Park, ahol egyszerűen csak a "világ legdrágább lakásai" vannak.

m1_1.jpg

m2_2.jpg

m3_1.jpg

Amikor először jártam itt tavaly márciusban, először azt hittem, hogy ez egy virágbolt egybekötve egy kis kávézóval. Aztán mikor bementünk, tátva maradt a szánk, mert teljesen másra számítottunk. Akkor soft opening volt, vagyis még nem voltak hivatalosan nyitva, így közölték is, hogy még nem 100%-os a működés, én mondjuk akkor is meg voltam elégedve.

 

Mari Vanna - a legjobb orosz étterem Londonban Tovább
Ottolenghi, aki szexivé tette a salátát Nagy-Britanniában

Ottolenghi, aki szexivé tette a salátát Nagy-Britanniában

Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért nem írtam Yotam Ottolenghi-ről és munkásságáról eddig, hiszen számtalanszor ettem nála az elmúlt 2 évben. Az apropót az hozta most, hogy pénteken az utolsó pillanatban vettem észre Ottolenghi Twitterén, hogy lesz vele egy beszélgetés a Royal Geographical Society nevű intézményben este és még jegyet is sikerült szereznem, így aztán a friss élmények hatása alatt, gondoltam akkor most nézzük meg, ki is ez az ember! Nem a wikipédiát fogom ide lefordítani róla, nem is fogok recepteket idézni tőle, az lesz itt, ami miatt nekem ő érdekes, meg amit a beszélgetésen hallottam.

Első találkozásom Yotam Ottolenghi egyik intézményével rögtön azután történt, hogy 2 éve amikor Londonba költöztem, pont oda szerveztek egy céges vacsorát. Név szerint a NOPI (North of Piccadilly) nevű étteremről beszélünk és persze akkor én még nem tudtam, hogy ki az az Ottolenghi, meg hogy milyen menő helyre hoztak. (mert akkor még nem voltam ilyen sznob) Jó volt a kaja, bár kevés (ez valamiért megmaradt) de a legmarandóbb mégiscsak a toalett volt. Ez feljött a beszélgetésen is, ugyanis egy csomóan nem tudnak kijönni, mert nem találják a kijáratot..ahogy én is alig tudtam kijönni.

IMAG0015.jpg

 

Szóval Yotam Ottolenghit pénteken imádta a közönség. A BBC-s Martine Croxall volt a kérdező, előreláthatóan felkészültek mindketten, sok érdekességet halhattunk. Én természetesen fél óra után többször elaludtam, pedig tényleg érdekelt a téma!

A most 45 éves Yotam 1997-ben jött Londonba Izraelből, hogy a Le Cordon Bleu-ben tanuljon gasztronómiát 6 hónapig. Filozófia és összehasonlító irodalom szakon végzett egyetemet és mielőtt a doktoriba kezdett volna,  megtette ezt a kis kitérőt. Aztán jól itt is ragadt, ugyanis megismerkedett Sami Tamimivel, egyik későbbi üzlettársával. A sors, ugye, Sami szintén Izraelből jött Londonba, ugyanabban az évben születtek, Jeruzsálemben nőttek fel, ugyanazokba az éttermekbe jártak (mint kiderült), de csak Londonban találkoztak. A sztori pedig az, hogy Yotam munkát keresett és besétált a Baker&Spice nevű helyre, Sami pont ott dolgozott, beszélgettek kicsit, aztán Yotamot is felvették ide. Pár évig itt dolgoztak közösen, barátok lettek, aztán Yotam önállósodni akart és Sami csatlakozott. Az üzletben összesen négyen vannak, az előbb említett Samin kívül, Yotam egykori romantikus partnere Noam Bar és Cornelia Staeubli.

Teljes képernyő rögzítése 2013.12.07. 174624.jpg

 

Sami és Yotam

Az első üzlet a Notting Hill-en, a Ledbury Road-on nyílt meg 2002-ben, ez itt van a bérleményemtől 10 percre. Elegáns környék, designer boltok és ebben az utcában van a The Ledbury, 2 Michelin-csillagos étterem is, ami jelenleg London legjobb étterme. (sajnos még nem voltam itt)

otto.jpg

Jelenleg 4 egységgel működnek, ebből egy étterem, a többi elviteles bolt, ám mindenhol van kommuniális asztal, ahol vadidegenekkel fogyaszthatjuk el amit vásároltunk. Ez a trend már évek óta megy, én sajnos nem tudom magamévá tenni, így mindig hazaviszem a cuccot.

405029_3492332059487_1118095937_n.jpg

otto9.jpg

És hogy milyen konyháról és ételekről beszélünk itt? Yotam mindig is mondja, hogy ő nem kizárólag a közel-keleti konyhára koncentrál, sokkal inkább alapul veszi és ezt igazítja egy kis csavarral. "nyugatira". Izraeli, szíriai, török, libanoni, örmény, kb ezeket sorolta fel. A kis csavar lehet például az, hogy gránátalmát tesz bizonyos salátákba, vagy valami teljesen oda nem illő fűszert és mégis összeáll az étel.

377227_3974925524022_907286785_n.jpg

A londoniak megszerették Ottolenghit, sorokban állnak az üzletek előtt, hogy aranyárban vásároljanak nála. Mert nem olcsó és azt is felejtsük el, hogy majd ezzel fogunk lefogyni. Egyrészt ezek a kaják nem erről szólnak, másrészt az üzletek nagyon erősek cukrásztermékekben, így egyszerűen kell venni valamit kis édeset, ha már ott vagyunk.

217837_4000849172097_1741928374_n.jpg

Ahogy látjuk a "tálalásban" elég erősek a boltok, és érthető is, szép ételeket én is hamarabb megveszek, mint rondát.  

1 martha stewart_otto.jpg

Ezen a képen Martha Stewart - Amerika háziasszonya - látható, amikor előttem állt a sorban tavaly a knightsbridge-i üzletben. Én persze nem ismertem fel, még jó hogy volt velem egy angol.

Elengedhetetlen kellékek a saját szakácskönyvek, ugye, van is jó pár náluk, talán a Jerusalem című a legnépszerűbb, aláírt darabot is meg lehet rendelni.

Teljes képernyő rögzítése 2013.12.09. 205112.jpg

Yotam Ottolenghi eléggé elfoglalt mostanában, mondta is, hogy ő most leginkább az arca a vállalkozásnak, 2011 óta tévéműsora is van például, a legújabb pedig az “Ottolenghi’s Mediterranean Island Feasts”, ahol is mindenféle szigetekre látogat (Korzika, Mallorca, Szardínai, Kréta), hogy felfedezze a helyi ízeket és konyhát.

Augusztusban pedig megírták az angol újságok, - ő nyilatkozta le és mesélte el hosszan - hogyan lett apa, ami nem lenne olyan nagyon érdekes, ha nem lenne (nyíltan) meleg. Partnerével 5 éven keresztül próbálkoztak különböző megoldásokkal, végül egy los angelesi klinikán 65.000 fontért (23 millió ft) valósult meg az álom és megszületett fiúk, Max.

1456041_10201691345737882_1272070685_n.jpg

A beszélgetésen a közönség eléggé vegyes volt, voltunk vagy kétszázan. Nem tudtam beazonosítani, hogy ki az átlag érdeklődő, voltak háziassznyok, sok pár, férfiak egyedül. Úgy néz ki, Ottolenghinek sikerült meghódítani mindenféle réteget Angliában.

És végezetül, amikor megkérdezte tőle a moderátor, hogy mi a gyengéje ételben, azt válaszolta, hogy a "pot noodles", majd elnézést kért. Végre valaki! Én sem merem soha bevallani.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Follow my blog with Bloglovin

Ottolenghi, aki szexivé tette a salátát Nagy-Britanniában Tovább
Lima London - az első Michelin-csillagos perui étterem Európában (étteremkritika)

Lima London - az első Michelin-csillagos perui étterem Európában (étteremkritika)

A csütörtöki napom élményekben nem szűkölködött: megnéztük a Paul Smith kiállítást (itt írtam a sajtótájékoztatóról), majd kipróbáltuk a perui Lima éttermet, amely nemrégiben kapott egy Michelin-csillagot és a hab tortán az volt, hogy este belefutottunk Jeremy Ironsba, a törzshelyemen

Nyilván az utóbbiról is tudnék írni egy komplett bejegyzést, de inkább a perui gasztró kalandról fogok. Azt az elején szeretném leszögezni, hogy ez teljesen szubjektív, nem vagyok gasztró blogger, nem is leszek, - így is Dunát lehet velük rekeszteni, szóval nagy a verseny, - úgyhogy csak úgy leírom egyszerűen, hogy milyen volt.

Amióta megkapta a Michelin-csillagot, azóta kicsit nehezebb foglalni, fél 6-ra mentünk, fél órát késtünk, azért oda telefonáltam, de amikor megérkeztünk és még később is, láttuk hogy a marketing része, hogy nem lehetett asztalt foglalni online 6-ra, pedig volt pár szabad.

interior3.jpg

 

Az étterembe úgy érkeztünk, hogy sok fogalmunk nem volt a perui konyháról, persze ezért is jöttünk. Sajnos, így is távoztunk, nagy titkot nem árulok el azzal, ha azt mondom, hogy ez a Michelin-csillag szerintem kissé korán érkezett ide, mert több sebből vérzett az este.

 

Lima London - az első Michelin-csillagos perui étterem Európában (étteremkritika) Tovább
Egy újabb csokifesztivál debütált Londonban

Egy újabb csokifesztivál debütált Londonban

Mint tudjuk, csokifesztiválból sosem elég, így most hétvégén Londonban a Salon du Chocolat debütált. Maga az esemény nem új, világszerte számos városban - Bologna, Brüsszel, Kairo, New York, Szöul csak hogy néhányat említsek - rendezik meg, Londonba most ért el.

Az aktuális csokitrendek szerint, egyre nagyobb az igény egy egyedi és különleges csokikra, ezenkívül a csokiajándékozás népszerűbb, mint valaha, de ebben is az egyediség diktál. Szerintem nincs is jobb, amikor az ember szép csokit kap, szép dobozban. 

A helyszín az Olympia nevű csarnok, ahol már annyiszor voltam, hogy nem is jegyzem, mert remek helyszín, ugyanis egy hatalmas, neutrális helyszín és még kényelmes is, mert a bérleményemtől csak 10 perc busszal.

Amúgy ezen a héten Nemzeti Csokoládé Hét is van Nagy-Britanniában, így kvázi a legutolsó csokibolt is ezen pörgött, plusz nemsokára Halloween is..

31_4.jpg

 

Belépéskor ez a számomra eléggé gusztustalan csoki fürdő fogadott és igen, volt aki belefeküdt, láttam képeket.

A kiállításon közel 100 kiállítót találtam, jó párat ismertem is, például ott volt az egyik notting hill-i kedvencem, a ...melt....

8_9.jpg

 

9_12.jpg

 

10_11.jpg

 

Mivel komoly fogyókúrában vagyok, így szóba sem jöhetett a kóstolgatás - majdnem mindenhol lehetett amúgy - így maradt a vizuális kielégülés.

1_20.jpg

 

4_13.jpg

 

5_13.jpg

 

A tubusos csoki nekem nagyon tetszik, bár most már nem emlékszem, hogy ez szájba vagy kézre való.

01_8.jpg

 

A vásár egyik programja, a számomra egészen bizarr csoki divatbemutató. A képeken látható csoki "költeményeket" mutatták élőben, de én csak arra tudok gondolni, hogy kellettek hiányos öltözetű fiatal lányok a nagyobb látogatottság érdekében. Szerintem a többségük kiállítva is szörnyű, egyáltalán nem sexy.

02_5.jpg

 

 

A belépő amúgy nem volt olcsó, 18 font (6200 ft), ez drágább, mint egy múzeumi belépő. Én biztosan nem fizettem volna ki, így köszönet a chocoMe-nak, hogy meghívott. 

03_5.jpg

 

30_3.jpg

 

22_8.jpg

 

Nem maradhatnak ki a csokis kozmetikumok sem, amit nem értek így utólag, hogy miért nem próbáltam ki őket. Valószínűleg leragadtam ott, hogy jé, csokis krém. 

21_5.jpg

 

Aminek "English Rose" a neve, az nekem bejön, meg sem kell kóstolnom.

27_2.jpg

 

Tulajdonképpen nekem ez tetszett a legjobban, biztos a trófea miatt, mivel trófea mániás vagyok. Lucie Bennett - majdnem Jane Austen-i név - a Fleur De Sel egyik alapítója a couture csokoládékészítésre szakosodott (még sohasem hallottam ezt a kifejezést korábban, megérte felkelni), amire itt Angliában igencsak nagy szükség van, a sok nagyvilági esküvő meg ünnepségek miatt. 

25_5.jpg

 

Összességében nem volt rossz, de valahogy mégis olyan érzésem volt, hogy amikor a Southbank-en a Temze partján rendezik a csokifesztivált, ami ingyenes, ott sokkal jobb a hangulat és a felhozatal is. A márciusiról itt írtam.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Egy újabb csokifesztivál debütált Londonban Tovább
2014 London Michelin hírek - először kapott perui étterem csillagot

2014 London Michelin hírek - először kapott perui étterem csillagot

Tegnap kihirdették a brit Michelin Guide 2014 eredményeit, nézzük gyorsan mi történt!

A 3 csillagosok listáján nincs változás vagyismég mindig 4 étterem büszkélkedhet ezzel Nagy-Britanniában: Alain Ducasse at The Dorchester, Gordon Ramsay Royal Hospital Road-ja, Heston Blumenthal The Fat Duck-ja és The Waterside Inn. (ezekről itt írtam egy hosszabb bejegyzést)

A 2 csillagos kategóriába 2 új étterem is bekerült, az egyik a Dinner by Heston a Mandarin Oriental Hotelben Knightsbridge-ben és a The Greenhouse Mayfair-ben. 

Országosan 15 étterem nyert egy csillagot, ebből 9 van Londonban:

Outlaw's at the Capital HotelBrasserie Chavot a Westbury Hotelben, HKKAmetsa with Arzak a Halkin Hotelben, Alvin Leung Bo London-ja, Jason Atherton Social Eating House-ja (most nyílt márciusban), Angler a South Place Hotelben, a Restaurant Story (áprilisban nyílt) és a Lima, ami az első csillagos perui étteremben Londonban, úgyhogy gondolom mostantól megugrik a foglalásuk rendesen.



 


 

A L’Atelier de Joel Robuchon pedig elveszítette a második csillagát.

Bib Gourmand (good food at moderate price  vagyis jó kaja jó áron, ami itt max 28 font) kategóriát tekintve, 143 van a listán országszerte, 27 új. Ide került be például a Polpo Smithfield, ahol pont voltam ezen a héten és valóban semmi sallang, normális ételek, normális áron.

p1.jpg

p2_1.jpg

p3_1.jpg

p4_1.jpg

p5_1.jpg

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

2014 London Michelin hírek - először kapott perui étterem csillagot Tovább
Ronnie Saunders Diners Union - pop-up étterem értékelő

Ronnie Saunders Diners Union - pop-up étterem értékelő

Tegnap Marcival úgy gondoltuk, hogy akkor megnézzük milyen is az a pop-up étterem, amit úgy hirdetnek, hogy 5 fogás 15 font, mert ez úgy itteni szemmel, rettentően olcsó.

Londonban pop-up éttermet találni nem nehéz, inkább az a nehéz, hogy megtaláljuk a jót. A London Pop-ups honlapot ajánlom mindenki figyelmébe, nemcsak étterem minden van itt, meglehetősen részletesen. 

A Ronnie Saunders Diners Union pár hete indult, Shoreditch-on, Kelet-Londonban egy szabadtéri helyen felhúzott sátor alatt kínálják a 15 fontos menüt minden pénteken és szombaton. Az egyes számú koncepció, hogy hagyd otthon az egódat és nézzünk egymás szemébe! A sztori pedig a következő: Ronnie Saunders Rolan, az ötlet kitalálójának a nagypapája volt, aki egy igazi gentleman és londoni karakter volt, 5 éve halt meg és Rolan úgy gondolta az ő emlékének szenteli ezt a pop-up éttermet, egyszerű étel, megfizethető áron.

Minden hétvégén különböző menü van, mi a görög változatra jöttünk. 

r4.jpg

 

Megérkezéskor szépen fizettünk, aztán kaptunk egy tálcát, leültettek a sörpadra és megmutatták, hol kell összeszedni az ételeket. Az első fogás füstölt túró volt spenóttal és ouzóval. Ez utóbbit nem igazán éreztük, a kenyér viszont isteni volt.

r1.jpg

A második fogás polip carpaccio volt bazsalikommal, ez mindkettőnk tetszését elnyerte, ebből még tudtam volna enni, ráadásul olyan szép is volt!

r5.jpg

A főfogás bárány lapocka volt babbal, kapribogyóval, petrezselyemmel és szardellával. Nekem ez ízlett a legjobba, bár a mellé kapott salátát egyáltalán nem értettem, hogy minek van egyáltalán, ilyet kb a boltban is kapok.

Amúgy ital nincs, viszont BYOB ( bring your own bottle vagyis hozd a saját üvegedet) opció van, dugóhúzó díjjal, ami 3.50 font volt. Vittünk bort és Marci hozott nekem szakét, mivel - ez is ritka - de én még nem ittam sosem ilyet. Stílusosan Lady Chic nevűvel kezdtem szaké pályafutásomat. (az üres üveg pedig jó lesz virágtartónak)

r11.jpg



 

r6.jpg

Az ötödik fogás, a desszert Kalitsounia nevű édesség volt, ami nem volt rossz, de nem hagyott maradandó emléket. Kukoricadara, méz, fehérjehab, ilyesmikre emlékszem vissza.

Összességében, jól éreztük magunkat, ár-érték arányban megfelelő volt.

Néhány életkép!

r2.jpg

r3.jpg

r7.jpg

r8.jpg

r9.jpg

r10.jpg

Hazafelé a falon meg ezt a művészeti alkotást találtuk:

20130920_225313.jpg

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Ronnie Saunders Diners Union - pop-up étterem értékelő Tovább
Néha nem árt egy jó FIKA

Néha nem árt egy jó FIKA

A számunkra visszataszítóan hangzó FIKA nevű svéd kávézó-étterem egy nagyszerű kis hely Kelet-Londonban, méghozzá a híres-neves Brick Lane-en, 2008 óta működik itt.

Erre a helyre speciel nem saját magam találtam rá, hanem kedves Londonban élő barátaim mutatták meg nekem. A hely amellett hogy bájos, 2 nagyon fontos attribútummal rendelkezik: az egyik a tetőterasz, a másik pedig a edelflower snapsz vagyis bodzapálinka.

01_4.jpg

A svéd FIKA (ejtsd: fee-ka) kifejezés jelentése amúgy valami olyasmi, hogy kávészünet. Egyszerre főnév és ige is, és valami olyan tevékenység jelent, amikor szünetet tart az ember és iszik egy kávét/teát, eszik is mellé és közben szocializál. Tradicionálisan, amikor fikázunk (pardon), akkor valami édességet kell enni, mondjuk egy fahéjas sütit, aminek Svédországban saját ünnepnapja is van.

Amikor először voltam itt júliusban, nem értettem a sok Wes Anderson (filmrendező, a többi között The Royal Tenenbaums, The Life Aquatic with Steve Zissou, Moonrise Kingdom és majd nemsokára a The Grand Budapest Hotel) utalást a helyen, amikor másodszor voltam, akkor azt gondoltam, ez a design egyszerűen. Aztán tegnap rájöttem a FIKA blogjából, hogy nem, hanem hogy a tulaj kedveli Wes Andersont és úgy gondolta, hogy akkor most rendezzük be így a helyet. A kollaborációban részt vett Danijela Dobric, aki svéd illusztrátor, Kelet-Londonban él és Bill Murray a példaképe, tökéletes kombináció.

Na most, én is nagyon kedvelem Wes Andersont és a legtöbb filmjét többször is láttam és amióta ezt tudom, még közelebb került a szívemhez a hely.(vagy a tulaj?). A jelenlegi design szeptember végéig marad.

0.jpg

A Wes Anderson királyságba ezen a bejáraton vezet az út, itt látható Steve Zissou vagyis Bill Murray a magyarul "Édesvízi életből" című filmből.

12_5.jpg

13_7.jpg

11_5.jpg

17_7.jpg

Itt éppen a Royal Tenenbaums film kulcstárgyait láthatjuk, szerintem Gwyneth Paltrow élete alakítását nyújtotta ebben a filmben Margo-ként.

14_6.jpg

Ez pedig már a Rushmoore, egy 1998-as WA film Jason Schwartzmannal és persze ebben is játszik Bill Murray.

15_6.jpg



16_6.jpg

Ez pedig megint az Édesvízi élet, a búvár különösen figyelemreméltó.

19_7.jpg

1_10.jpg

Ez pedig már a tetőterasz.

10_5.jpg

20_6.jpg

3_11.jpg

5_10.jpg

6_10.jpg

7_7.jpg

9_8.jpg

A Wes Anderson-féle filmek ihlette koktélok.

22_4.jpg

Az ingyen csapvíz mentalevéllel.

23_2.jpg

24_4.jpg

Amennyiben annyira lenyűgözött minket a hely, hogy be akarunk lépni a FIKA klubba, nincs más dolgunk, mint kitölteni egy rövid nyomtatványt és egyből a kezünkbe nyomnak egy vászontáskát és egy FIKA kulcstartót ajándék gyanánt. Meg állítólag vannak még kedvezmények, de ennek még nem néztem utána.

fika_2.jpg

fika_1.jpg

fika_4.jpg

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Néha nem árt egy jó FIKA Tovább
Vaj és zsálya - kiugrott olasz marketingesek tészta étterme Londonban

Vaj és zsálya - kiugrott olasz marketingesek tészta étterme Londonban

A rettentően divatos Redchurch Street igazi aranybánya, lassan a kedvenc utcámmá válik, ahogy napról napra fedezem fel az utca egységeit, amikor kiugrom ebédszünetre a boltból.

Legújabb felfedezés a Burro e Salvia, vagyis "Vaj és Zsálya", egy júniusban nyílt, olasz tulajdonban lévő tésztabolt. Legalábbis először azt hittem, hogy ez "csak" egy bolt, mert az persze feltűnt, hogy ott a boltban készítik a tésztát. Aztán pár napja egy angol blogban olvastam róla és akkor láttam, hogy itt lehet enni is! Így aztán meg is néztük másnap.

Először is a tulajdonosokról néhány szót, természetesen olaszok, hogyan is lehetne másképp. Az egyik alapító, Gaia Enria, aki korábban PR-es volt, a másik pedig Daniel de Filippis, aki hasonlóan kommunikációs területről jön. És amúgy ők (is) dolgoznak az üzletben, minket például Gaia szolgált ki.

A bolt/étterem vizuálisan elég egyszerű, így nem veszi el a figyelmet a tésztákról, viszont mégis jól illeszkedik a tésztára utaló sárga és fehér színkompozíció. Nekem kicsit túl egyszerű is, én szeretem a barokkos túlzásokat, erről majd amikor szintén a Redchurch Streeten található Lover Lounge-ról fogok írni. Persze, bár minimalista, azért minden rettentően megválogatott, a pohártól a menő Aesop kézmosóig a wc-ben. (Ami amúgy 2 házzal odébb van.)

A koncepció az, hogy vissza az alapokhoz, lassítsunk le egy jó házi tésztával, élvezzük az együttlétet a családdal és barátokkal. Bizonyos gasztró trendek is azt mutatják, hogy egyre inkább olyan éttermet választunk, amely bele illik az életstílusunkba, pl ha fontos, hogy helyben termesztett cuccokat együnk, akkor olyan étterembe megyünk és hajlandóak vagyunk többet is fizetni érte.

p17.jpg

Vaj és zsálya - kiugrott olasz marketingesek tészta étterme Londonban Tovább
Depressziós Sütibolt nyílik Londonban, magyar mézeskalács szívvel

Depressziós Sütibolt nyílik Londonban, magyar mézeskalács szívvel

Magyarországon a depresszió népbetegség, hogy ezzel a közhellyel indítsak. Sajnos, nem igazán találtam megfelelő forrással rendelkező információkat arra vonatkozólag, hogy akkor minden harmadik ember depressziós vagy havonta 200.000 ember szenved Magyarországon depresszióban, meg hogy hányadikok vagyunk a világranglistán (az első tízben biztosan). Mondjuk úgy, hogy mindenki egyszer életében biztosan volt vagy lesz komolyabban depressziós és ilyenkor segítség kell.

És itt jön a képbe Miss Cakehead, aka Emma Thomas, aki főállásban PR-es, szabadidejében pedig étel művész, de néha keveri a kettőt. Amúgy ennek a blognak az első bejegyzését róla írtam (ami azóta átkerült egy másik blogba), persze akkor még nem éltem Londonban és csak messziről figyeltem a tevékenységét. 

Szóval Miss Cakehead idei jótékonysági projektje, a Depressed Cake Shop arról szól, hogy fel kellene hívni a figyelmet a mentális betegségekre és arra is, hogy nem ciki erről beszélni, és mivel (állítólag) bizonyított tény, hogy a sütés jó hatással van a depressziósokra, így a legjobb módja az lesz, ha mindez sütikkel történik. Szürke színű sütikkel, Nagy-Britannia szerte. 

Ami csodálatos ebben, hogy a projekt hosszú távú célja, hogy létrejöjjön egy olyan hálózat, ahol terápiás jelleggel süthetnek a depressziós emberek, majd odáig eljutni, hogy adott esetben ezek az emberek meg tudjanak élni abból, hogy sütnek. Vagyis egy olyan folyamat elindítása, amivel ki lehet lábalni a depresszióból. Így az eladásból származó bevétel teljes egészében ilyen jellegű alapítványokba folyik be majd.

A felhívást közzétette,mi pedig azonnal csatlakoztunk. Először úgy akartuk, hogy a Boxparkban található Hungarian Design üzletben árulni (ahol én dolgozom most), de az nem jött össze, így aztán aug 2-4 között a Brick Lane-n (Suzzle, 47 Brick Lane, London E1 6PU) lehet megvásárolni a mi remekműveinket is.

Ami azt jelenti, hogy KovácsGabi (aki civilben belsőépítész) vállalta magára a szerepet, hogy mindent megvásároljon, megsüssön, szürkére és feketére fesse a konyháját mézeskalácsszíveket, szaladgáljon minitükör és csomagolás után, vagyis 99,9%-ban mindent, én meg sokat okoskodtam hozzá, meg leveleztem, meg írogattam. A design és a koncepció annyira jól sikerült, hogy még mindig kapjuk a Depressed Cake Group-ban a gratulációkat. 

1012705_10151493126001765_356127461_n.jpg

 1002465_10151493126006765_1218750313_n.jpg

 

Nézzegessünk további depressziós sütiket!

379712_407481622672314_755002081_n (1).jpg

559110_585714894814041_1887041007_n.jpg

431195_10151565260972963_1378470351_n.jpg

lemon-meringue-landscape-1.jpg

970337_10151735010983185_969000686_n.jpg

Depressziós Sütibolt nyílik Londonban, magyar mézeskalács szívvel Tovább
House of Peroni - amikor Londonban az olasz kultúrát ünneplik

House of Peroni - amikor Londonban az olasz kultúrát ünneplik

Londonban csodálatos dolgok történnek, a probléma mindig az, hogy hova menjen az ember és vajon megéri-e.

Teljes magabiztossággal állíthatom, hogy a House of Peroni-ba elmmeni megéri. Méghozzá nagyon és már csak 1 hétig. Mielőtt belemennék a részletekbe, íme a felvezető videó!

Először a neve alapján azt gondoltam, hogy ez majd biztosan egy fancy pop up sörbár lesz, de nagyot tévedtem. A House of Peroni valójában egy ház, vagyis a Marylbone-ban a Portland Place 41 szám alatt egy nagy, fehér épület, amely már magában is csodálatos. Ezt vette birtokba a Peroni júliusban és mindenféle kreatív módon ünnepli az olasz kortárs kultúrát, amit természetesen átitat a sör! Annyit tudunk meg a hostess-től, hogy ez most egy Peroni re-branding vagyis újrapozícionálási kampány. Mivel nekem eddig semmi dolgom nem volt a Peroni-val, így fogalmam sincs előtte mire koncentráltak, de az biztos, hogy ez most jó irány!

1_6.jpg

3_9.jpg

5_8.jpg

24_3.jpg

8_4.jpg

Ahogy belépünk a házba Carlo Bernardini fényinstallációjába ütközünk, amely végigfut az egész házon és egyfajta, kék világító hálóként. Aztán később találtunk egy másikat is az egyik szobában, melynek a neve Infinity Room vagy Végtelenség Szoba.

6_8.jpg

7_5.jpg

32_1.jpg

 

 

Aztán ahogy haladunk felfelé a ház tetején található teraszra, találunk még mindenféle szobákat, az egyikben például a Peroni üveget értelmezték újra a projektben résztvevő művészek.

9_6.jpg

 

10_4.jpg

20_5.jpg

19_6.jpg

21_4.jpg

33_1.jpg

34.jpg

Ahogy a képekből is látszódik, ez egy csodás terasz. Nem sok asztallal és kellően messze egymástól. A ital- és ételkínálat érdekessége, hogy mindenben van sör. Még a fenti Nonna Rosa nevű pink champagne koktélban is. A Michelin-csillagos Costardi fivérek felelősek a gasztronómiáért, akik Vercelli-ben, a családi vidéki szállodájában és dolgoznak, és mivel pont rizstermő területen vannak, nem véletlen, hogy van saját rizsük és az étlapon is több mint 20 rizses étel van. És természetesen a rizottó számukra az igazi olasz étel. Sajnos mi nem ettünk múltkor, ha még belefér vissza kell menni egy rizottóért. (állítólag konzervben szolgálják fel)

18_4.jpg

30_1.jpg

Mi tulajdonképpen egy szék workshop-ra mentünk, amiről annyit sejtettünk, hogy csinálni fogunk egy széket. Na most, majdnem így történt, csak úgy, hogy végül nem kellett semmit csinálnunk, csak ülni. Martijn Rigters, aki pont nem olasz, hanem egy holland designer azzal a technikával, hogy az emberi testet használja eszközül, csinált nekünk személyre - vagyis fenékre - szabott széket. Ez úgy zajlott, hogy volt ott vele még 2 kedves holland fiú - Gabi szerint a Föld gyermekei voltak - és ők végezték a munka javát, nagyon beszédes volt mindenki, sokat nevettünk. Szóval bele kellett ülni egy székbe, ami tulajdonképpen egy üres zsák volt alul és oda öntötték be a folyékony valamit, ami megszilárdult. És hogy pontosan jó legyen a fenekünkre, nem szabadott mozogni. Én Isten bizony nem mozogtam de hát mégis csak ilyen egyedi lett a székem!

25_3.jpg

 

27_1.jpg

 

28_2.jpg

 

29_2.jpg

 

Az enyém a középső, hátulról. De legalább jól látszódik a logó!

A szék workshop a csodálatos Ludovica Gioscia teremben volt, a művésznő készítette a fali installációt. Világosban is nagyon tetszett, de amikor távoztunk, akkor láttam, hogy sötétben meg még 3D is, teljesen beleszerettem, egyszer majd lesz egy ilyen szobám (is). 

26_2.jpg

36.jpg

35_1.jpg

És még néhány életkép magyarázat nélkül.

14_3.jpg

17_5.jpg

12_4.jpg

31_3.jpg

 

 

 

Amúgy nem kell csüggedni annak, aki most kihagyta, novemberben ugyanis visszatérnek Londonba!

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

House of Peroni - amikor Londonban az olasz kultúrát ünneplik Tovább
The Ledbury - ismét London legjobb éttermének választották

The Ledbury - ismét London legjobb éttermének választották

Egymás után másodszor lett a The Ledbury London legjobb étterme, az All in One Ultimate Restaurant List szerint, ami az All in London honlap rangsorolása. A helyezések pedig úgy jönnek létre, hogy olyan rangsorolásokat mixelnek össze egy bizonyos algoritmus szerint (így van írva!), mint a National Restaurant Awards, az Observer Food Monthly awards, Michelin Guide és Good Food Guide.

article-2185444-14705EFB000005DC-775_634x425.jpg

Én amúgy még sosem volt itt, pedig már számtalanszor elmentem előtte (sőt amióta futkározom esténként, el is futok előtte) és ráadásul 10 percre esik a lakásomtól, de azért mindig próbálok belesni, de általában nem látok semmit, úgy el van szeparálva egy magas kerítéssel. Nem véletlen. Ugyanis 2011 nyarán kissé bizarr incidens történt itt, mégpedig kirabolták a kedves vendégeket, 15 fiatal, - akik amúgy egy bandához tartoztak, -  órákat, telefonokat, ékszereket és pénzt szedett össze a vendégektől, az egyik séf egy sodrófával próbált közbelépni, de nem járt sikerrel (erről van videó is). Persze így viccesen hangzik, de akkor ott lenni, biztosan rémisztő volt. Azon nyáron voltak a nagy zavargások Londonban.

The Ledbury - ismét London legjobb éttermének választották Tovább
Ahol a világ legjobb séfjei találkoztak - The Lab Event, London

Ahol a világ legjobb séfjei találkoztak - The Lab Event, London

8_1.jpg

Az igazán exkluzív háromnapos The Lab gasztró esemény idén került először megrendezésre Londonban az elmúlt hétvégén a történelmi Tobacco Dokk-ban*. Az ötletadó a Taste Festivals, amely világszerte szervez gasztró fesztiválokat, nagy sikerrel. Háttér információként azt tudni kell, hogy gyakorlatilag 1 hét alatt elfogytak jegyek, annak ellenére, hogy egy napra 75 font volt a belépő, ami tartalmazott egy 4 fogásos menüt és 2 italt.(ezeket különböző színű zsetonok formájában adták és 5 fontért lehetett is vásárolni)

41_1.jpg

És hogy mitől is volt ilyen kelendő ez a rendezvény? Egyfelől, 8 különböző helyszínen merülhettünk el a kulináris élvezetekben, másfelől a meghívott séfek felhozatala igen elképesztő volt, a teljes lista ITT.

Az AEG Live Stage-en, nevéből adódóan élőben főztek a színpadon, olyan nagyágyúk, mint Alex Atala, akinek az étterme a modern brazil stílusú étterme a D.O.M., jelenleg a világ 4. legjobb étterme. Ezenkívül azt kell tudni róla, hogy az Amazonas őserdőiben kutatja a vidék ételeit, alapanyagait, növényeit, állatait, az őslakosok főzési szokásait, receptjeit és ezeket építi be saját szakácsművészetébe.

17.jpg



Aztán itt volt a zöldhajú Danny Bowien, aki 31 éves és a san-franciscoi Mission Chinese Food (nem fine dining) étterme a 4. legjobb étterem Amerikában, legalábbis a GQ magazin szerint. Állítólag mindig Uniqlo farmerben főz, mert a japán cég egyik arca.

18_1.jpg

Az esemény egyik fő húzóereje nyilván a NOMA Flavour Test volt. Itt maga Lars Williams, a világ legjobb éttermének, a dán NOMA-nak a Kutatási és Fejlesztési osztályvezetője (így mondják?) vezette a szeánszot, ami abból állt, hogy kis csoportoknak (szigorúan kötényben) elmagyarázta a kreatív folyamatokat és módszereket, amelyek egy étel elkészítéséhez kapcsolódnak, aztán megették, amit főztek. Erre sajnos nem sikerült bejutnom, de ez is profi módon meg volt oldva, kivetítőn is lehetett követni, sőt Lars néha odajött és lehetett tőle kérdezni.

Amúgy 2012-ben (természetesen az Olimpia ideje alatt) London egyik patinás szállodájában, a Claridges-ben NOMA pop-up éttermet hoztak létre, és a séf René Redzepi 10 napig itt mutatta be tudományát brit alapanyagokat is használva ötvözve a skandináv újhullámos konyhájával. Az ötfogásos menü ára 195 font / személy volt. A BBC 3 részben mutatta be a Claridges-t nemrégiben, ez az esemény is benne volt, nagy fennforgás volt, amikor az egyik fogáshoz szükséges avantgarde alapanyagok, a dán hangyák meghaltak és be kellett vetni egy dán hangyaszedőt.

19_1.jpg

Az én kedvencem, amin magam is meglepődtem, Richard Bertinet pék főzőshowja volt. Egyrészt mert vicces volt, igazi mókamester, ráadásul felhívott egy teljesen béna amatőr lányt segítőnek, így volt min nevetgélni, másrészt tényleg elmondta és megmutatta, hogyan kell a tésztát dobálni, hajtogatni, stb. Emellett kaptunk sok kenyérkóstolót is. 14 éves kora óta űzi a szakmát, számos könyve számos díjat nyert. Sajnos Londonban nincsen boltja, viszont Bath-ban kettő is, itt oktatás is folyik, Richard-dal egy egyhetes kenyérsütő tanfolyam luxus szállodában 2600 fontból ki is jön, de sajnos már nincs hely májusra.

21_1.jpg

20_1.jpg

A svéd Rekorderlig Cider, mint szponzor erősen kitett magáért egy saját Rekorderlig Loung-dzsal és egy alapból járó Rekordling zsetonnal, így garantálva, hogy mindenki igyon minimum egy koktélt náluk, ezenkívül ilyen hostess lányok kínáltak ingyen kóstolót. A Tumblr oldalukon pedig mindenféle csodálatos svéd cuccokat találunk.

9_1.jpg

12.jpg

A Lab Experience nevű termekben találhattunk mindenféle érdekességet, és természetesen a molekuláris gasztronómia is képviseltette magát több versenyzővel is, úgy néz ki, még nem kell temetni. 

A Lick Me - I am delicious (Nyalj meg - finom vagyok) Charlie Harry Francis agyszüleménye, ami egy folyékony nitrogén felhasználásával készült fagyit készítő gép. Charlie (képen jobb oldalt) egy fagyi farmon (ilyen is van) nőtt fel Dél-Wales-ben fagyikészítő apukájával és sütikészítő anyukájával, és ő ezt a kettőt akarta kombinálni, vagyis fagyit készíteni rögtön az emberek szeme láttára. Így készült ez a képen is látható fagyigép, mely folyékony nitrogénnal működik.

22_1.jpg

A másik molekuláris kiállító a Bubble Food volt, nagypályások, mert a honlapjuk alapján rendezvényszervező cég is, és a megrendelők között van Christian Louboutin, Smythson, Google meg még az Olimpia is. Kétfajta cuccot próbáltam ki, az egyik vörös kaviáros pezsgő volt, a másik pedig olívás valami. Egyik sem lett a kedvencem.

23.jpg

24_1.jpg

 

32.jpg

A képen Andy Loudon, a 69 Colebrook Row ( vagy ahogy hívják: a bár aminek nincs neve) senior bartendere és ha jól emlékszem a fehér a vodka-gin, a piros pedig vermuth.

54.jpg

A The Dishes teremben juthattunk hozzá a 4 fogásos vacsoránkhoz, ahol is 4 népszerű londoni étterem séfjei szolgáltatták a menüt. Ami csodálatos volt itt, hogy én például a 2 nap alatt nyilván többször vissza-vissza jártam, mert nem tudtam egyszerre a négyet betolni és soha nem volt sor, mindig volt asztal, ahol megállhattam. Ez amúgy az egész rendezvényre érvényes volt, hogy nem volt tömeg, lehettek volna többen, de így volt kellemes, idegeskedés nélküli.

28.jpg

Visszatérve a 4 séfre: Mark Jarvis, Blueprint Café konyhafőnök, ez amúgy a Design Múzeumban található. Aztán Dan Loftin a Kensington Place-ből, ez itt van a Notting Hill-en, főleg seafood-ra szakosodva, itt is hal volt az ő étele. Adam Grey a Skylon-ból, ez a Royal Festival Hall tetején van a Southbank Centre-en. Végül Lukas Pfaff a Sartoriabol, és mint kiderül egy kis játék is kapcsolódott az ő ételéhez, - ami spárgás rizottó volt amúgy és nekem mindkét nap enni kellett ebből, annyira kiemelkedő volt - vagyis, hogy mi a titkos plusz hozzávaló? Most már elárulhatom: bergamot volt. 

31.jpg

Az egyetlen hely, ahol kicsit hosszabb ideig sorban kellett állni (na jó, másik a pezsgős pult volt) az a nagysikerű mini őzburger standál volt. Hát én többször is mentem volna, mert tényleg isteni volt, meg az őz a gyengém. A The Wild Game Co amúgy tavaly megnyerte a Young British Foodies 2012 Street Food Award-ot, és négy helyen is árulnak utcán őzburgert Londonban, aminek én nagyon örülök. Az alapítója a skót Andy Waugh, az ihlet pedig onnan jött, hogy a szüleinek vadhús hentesüzlete volt. Amúgy meg mindenféle alapképzettség nélkül kezdték  a businesst kölcsönkért pénzből.

37.jpg

A következő képen Alvin Leung aka "Démon Séf", Hong Kongban egy 2 Michelin-csillagos étteremmel büszkélkedhet, ez a Bo Innovation, Londonban pedig nemrégen nyitotta meg Bo London nevű egységét. Az "X-treme Chinese" stílust feltaláló autódidakta séf - korábban hangmérnök - londoni étterme könnyfakasztóan drága, 2 menüből választhatunk: az egyik a Chefs Special 14 fogás 138 font, a másik az Óda Nagy-Britanniához 12 fogás 98 font. Ital nélkül. Mindkettőben szerepel a Sex on The Beach desszert, ami egy rózsaszín (ehető) óvszerből áll, amit elhagytak a tengerparton...A bevétel Elton John AIDS alapítványába folyik.

40.jpg

Az este háziasszonya Gizzi Erskine volt (Griselda), amolyan mindenes gasztró személyiség: tévés főzőműsort vezet, írt szakácskönyvet és még szakács is. És ahogy láthatjuk sajátos '60-as évekbeli hajával és túl szűk ruháival garantáltan sikerre számíthat.

45_2.jpg

A Research Lounge nevű helyszínen Joe Warwick (jobb oldalon), gasztró újságíró, a többi között társszerkesztője a "The Best 50 Restaurants in the World" kiadványnak beszélgetett a sok hírességgel, itt éppen Alex Atalával.

10.jpg

Néhány életkép a vidáman szórakozó közönségről:

50.jpg

49.jpg

* A Tobacco Dokk a kuvaiti Messila House tulajdonában áll. Kiemelt műemléknek számít, mint például a Royal Albert Hall vagy a Buckingham Palota. 1811-ben épült a kelet-londoni Docklands-ben, ami elsősorban - nevéből is adódóan - az importált dohány tárolására szolgált.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Ahol a világ legjobb séfjei találkoztak - The Lab Event, London Tovább
sketch -  A 2 Michelin-csillagos londoni design paradicsom

sketch - A 2 Michelin-csillagos londoni design paradicsom

Az előző részben végigvettük a brit 3 Michelin-csillagos éttermeket (amiből 4 van jelenleg), most pedig a 2 Michelin csillagosok világába merülünk el. Kereken 20 db 2 Michelin-csillagos étteremmel büszkélkedhet Nagy-Britannia, ebből idén három emelkedett 2 csillagosra szintre. Mi most a 8 londonit fogjuk végig venni, egyesével.
Az első a sketch!

 


A 2002-ban nyílt Mayfair-ben található sketch 2005-ben nyerte meg az első Michelin csillagát és a háromból ő az egyik aki 2 csillagos lett. A hely 5 különböző részből áll, ezen belül is a The Lecture Room and Library kapta a minősítést. A head chef a francia Pierre Gagnaire, aki az étterem társ-tulajdonosa is egyben, így a sketch konyhája pedig "új francia". A gasztronómiában kicsit is jártas olvasóknak, gondolom nem kell bemutatni őt, a merészségéről és kísérletező kedvéről is ismert séf párizsi étterméről, a Pierre Gagnaire-ről legendák szólnak.
 
Az étterem alapítója és másik tulajdonosa az algériai Mourad Mazouz, aki 1977-ben 15 évesen került Párizsba és már 26 évesen meg is nyitotta első éttermét, az Au Bascou-t. Aztán nyitott még egyet a 404-et, majd 1997-ben Londonba költözött és itt pedig megnyitotta a Momo-t Mayfair-ben, egy észak-afrikai stílusú éttermet, ahova Madonna is előszeretettel járt. (Egy véletlen folytán egyszer ide vetődtem, szerencsére olyannal, aki ismerte a személyzetet és lett asztalunk hamar, amúgy rendkívül népszerű, főleg nyáron, nyüzsgő hely helyi trendi arcokkal.)
A sketch egy 18. századi műemlék épületben - melynek felújítása 12 millió fontba került -  ad helyet 2 étteremnek (The Lecture Room és a The Gallery), 2 bárnak (The Glade és a The East Bar), egy cukrászdának vagy ha jobban tetszik teázónak (The Parlour) és egy galériának. A hely, ahogy a képek is mutatják, vizuális paradicsom, minden szegletben találhatunk valami érdekeset. Az egyes helységek különböző stílust képviselnek, így mind a konzervatívabb, mind az elvontabb látogatók kielégülhetnek, nem csak kulináris szinten.
A Lecture Room-ban június 19-ig "Eat Your Art Out" akció van, vagyis kaphatunk egy 3 fogásos menüt és mellé egy belépőt a Royal Academy of Arts George Bellows: The American Life című kiállítására, 49 fontért.
Választhatunk a la Carte étlapról (30 font alatt nincs semmi, kivéve desszert), 6 vagy 7 fogásos degusztációs menüből (75 ill 95 font), vagy kínálnak Gourmet Rapid Lunch-ot 2 vagy 3 fogással (35 ill 40 font).
A sketch-nek amúgy saját zeneszerzője is van, Leon Baird személyében, zene ITT.
Amennyiben foglalunk és mégsem jelenünk meg például a Lecture Room-ban vacsorára, 60 font "büntetést" kell fizetnünk. Körülbelül 1 héttel előbb szükséges foglalni.
The Lecture Room
sktech lecture_01.jpg
skecth lecture_02.jpg
sketch lecture_03.jpg
sketch lecture_04.jpg
The Gallery
A sketch 10 éves évfordulójára (ami tavaly volt), Martin Creed brit Turner-díjas művész és zenész találta ki ezt a design-t, amely az étel-művészet-design-funkcionalitás határait kívánja feszegetni. Ahogy láthatjuk, nincs 2 egyforma tárgy, mint nálunk a romkocsmákban, de egy percig se gondoljuk, hogy ezeket csak úgy innen-onnan összeszedették. Itt minden szisztematikus, így például minden egyes evőeszköz, pohár, szék és asztal különböző és kifejezetten az étterem számára gyártva. 
A non-profit sketch Gallery Alapítvány az elmúlt évtizedben több, mint 50 videó installációt rendezett az étteremben, olyan művészekkel, mint Jonas Mekas (volt szerencsém látni tavaly élőben a Serpentine Galériában),  Carsten Nikolai vagy Sylvie Fleury.
Sketch-01.jpg
Sketch-03.jpg
Sketch-04 (1).jpg
Sketch-05.jpg
The Parlour
Kávézó, cukrászda nappa, este 9-től pedig bár kizárólag klubtagoknak. A menüt érdemes megnézni, szórakoztató.
parlour_02.jpg
parlour_03.jpg
The Glade
A The Glade bár egyfajta modern tündérmesébe kíván minket helyezni, Carolyn Quartermaine és Didier Mahieu művészek decoupage technikával hozták létre a falakon az elvarázsolt erdőt. És bár a dél-franciaországi rattan bútorok jól néznek ki, sztem egyáltalán nem illenek ide, de ez csak az én magánvéleményem.
glade_01.jpg
glade_02.jpg
glade_04.jpg
 
glade_06.jpg
 
The East Bar
 
eastbar_01.jpg
 
eastbar_02.jpg
 
eastbar_03.jpg
 
eastbar_04.jpg
 
 
 
 
 
És ne felejtsük el meglátogatni a mosdót. Noe Douchafour Lawrance designer tervezte az űrwécét, ahol is egy tojásba kell beülni. (a sketch honlapján amúgy rosszul van írva szegénynek a neve)
 
zoom_23_zoom2.jpg
 
IMG_0176.jpeg
 
zoom_21_zoom_sketch.jpg
 
sketch, 9 conduit street, London W1S 2XG
 
Képek: honlap, Noe Douchafour Lawrence
Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.
sketch - A 2 Michelin-csillagos londoni design paradicsom Tovább
Luxuscsokit gyártanak a magyarok Londonban

Luxuscsokit gyártanak a magyarok Londonban

A londoni Southbank Centre-en március végén rendezték meg az éves szabadtéri csokifesztivált az angol csokiélet prominens szereplőivel. A közel 50 kiállító között két magyar márkát is találtunk, és volt tokajis, sós karamellás és marcipános csoki is. Londoni emberünk, a megrendelésre személyre szabott útiterveket készítő Neverordinary London tulajdonosának (yes, it's me) élménybeszámolója.

Tovább a cikkre!

Neverordinary London a Facebookon ITT.

csoki_koll1.jpg

csoki_koll2.jpg

csoki_koll3.jpg

Luxuscsokit gyártanak a magyarok Londonban Tovább
Nekem ez London - Keve Márton, sous chef

Nekem ez London - Keve Márton, sous chef

Név: Keve Márton 

Foglalkozás: sous chef (helyettes konyhafőnök), Mishkin's

Végzettség: vendéglátó technikus

Megtalálható: Facebook

Kedvenc linkjeid? Bűvösszakács, Manzardcafe, The London Foodie, Very Good Food, Malackaraj, Kapanyel, Great British Chefs

A fotókon látható ételeket Marci készítette. 

Mennyi ideje élsz Londonban? 4 éve érkeztem, de egy fél évet Spanyolországban töltöttem ebből az időből.

Hogyan jutottál ki? Miért? Egy barátom, aki akkor már Angliában dolgozott keresett meg azzal, hogy lenne munkalehetőség. Kaptam az alkalmon, először Bristolban szállt le a gépem, utána Herefordban (közel a walesi határhoz) dolgoztam egy hónapot. A véletlen úgy hozta, hogy egy hónappal később végül tovább kellett mennem Cardiffba, ami mese egy hely volt számomra akkoriban. Sok tágas,zöld park és barátságos walesi emberek, akik nem restellték az időt, hogy angolul tanítsanak, még munka közben is. Ideális élethelyzet volt, de többet akartam, ezért egy fél év után úgy döntöttem, hogy Londonba megyek, ugyanis fájó, de akkoriban egy darab Michelin-csillagos étterem nem volt Cardiffban, én pedig eltökélten szerettem volna kipróbálni magam egy ilyen minőségű helyen.

photo.JPG

 

Jelenleg a Mishkin’s-ben dolgozom konyhafőnök helyettesként. A Mishkin's egy elég szabad felfogású new yorki zsidó ételekből merítkező étterem. Természetesen nem vesszük magunkat véresen komolyan, vannak sertésből készülő dolgaink is, illetve próbálunk minél egyszerűbb dolgokat a menün tartani. A főnököm Russell Norman a legendássá vált Polpo étteremegyüttes értelmi szerzője és tulajdonosa. Az ő tisztánlátása és a pofonegyszerű vendéglátási logikája az, ami sikerre vitte a mára már 6 étteremre hízott Polpo birodalmat. Nincs semmi komplikált dolog a menün, de ami van annak a lehető legjobbnak kell lennie, illetve csakis komfort ételeket tartunk, amiket mindenki jól ismer. Abszolút sallangmentes konyha, semmi dekonstrukció, semmi hab, se por, a mártások is nagyon puritánok. Ez is egy érdekes bugyra a vendéglátásnak, csillagok ide, csillagok oda.

Nekem ez London - Keve Márton, sous chef Tovább
Cukorból a kerítés - Megnyílt a világ első sütiből készült szállodája Londonban

Cukorból a kerítés - Megnyílt a világ első sütiből készült szállodája Londonban

A londoni Soho-ban múlt héten megnyílt az első olyan szálloda, ahol a szobákban (majdnem) minden megehető, ugyanis süteményből van. Így például van itt vaníliás piskóta párna, 1081 habcsókból készült szőnyeg, macaron-nal borított fal és ablak, mályvacukor füzér, karamellás pattogatott kukoricával teli kád és ehető könyvek az éjjeliszekrényen.

A 8 szállodai szoba kialakításához 14 sütikészítő ember 2000 órán keresztül sütött, 600 kiló cukrot használtak fel és 900 órát vett igénybe a dekorálás.

Mind a nyolc szoba más és más ihletésű valamilyen különleges süteménnyel, például a "Karib-tengeri kalóz" szobában egy hatalmas kincsesláda van ehető gyöngyökkel, a Csendes-óceáni ihletésű szobában 2 méter magas Húsvét-szigeteki süteményszobor található, maja szobában pedig egy tejkaramella templomba haraphatunk bele.

És mielőtt azt mondanánk, hogy "hú, mekkora ötlet" (persze az), ez is egy marketing fogás. Méghozzá Nagy-Britannia legnagyobb nádcukor márkájának, a Tate & Lyle Sugar-nak egy kampánya, amely új nádcukor termékeinek bevezetésére készült. Így a 8 szoba, 8 különböző cukorral készült.

A Twitteren meghirdetett versenyben, pedig egyetlen éjszakára kisorsolták a szobát egy szerencsés párnak.

A projekt kurátora Miss Cakehead - személyes kedvencem - aki szabadúszó kreatív PR-es (olyan ügyfelekkel dolgozik mint a Google, az EMI vagy a London Dungeon), másfelől pedig szabadidejében ételművész és általában nagyon elborult dolgokat talál ki. Ott van például a Resident Evil 6 beharangozójára beüzemeltetett ehető emberi végtagokat árusító londoni hentesbolt vagy a Valentin-napi vagina muffinja...A Facebook-on ITT lehet imádni.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

e3.jpg

e2.jpg

 

e1.jpg

 

e4.jpg

 

e5.jpg

 

e6.jpg

 

e7.jpg

 

e8.jpg

 

Fotók: Nathan Pask

Cukorból a kerítés - Megnyílt a világ első sütiből készült szállodája Londonban Tovább
A brit gasztronómia élre tör - 3 Michelin-csillagos éttermek a szigetországban

A brit gasztronómia élre tör - 3 Michelin-csillagos éttermek a szigetországban

Örömmel olvastam, hogy a londoni St John Chinatown Restaurant and Hotel Michelin-csillagot kapott, én Fergus Henderson egy másik intézményében, a St John Smithfieldben kétszer voltam már, mindkettő jól sikerült, ki is próbáltam a grillezett velős csontot, ami ebből az étteremből indult hódító útjára.*

Jelenleg a világon 106 3 Michelin-csillagos étterem működik, az Egyesült-Királyság 4 ilyennel büszkélkedhet. Londonban 2 étterem visel 3 Michelin-csillagot, az egyik a Gordon Ramsay Restaurant Mayfair-ben, a másik pedig Alain Ducasse at the Dorchester. A 3 csillagot olyan helyeknek adnak, "amelyek meglátogatása külön utazást is megér." (Wikipedia)

Desktop27.jpg

Gordon Ramsay nyilvánvalóan az egyik legellentmondásosabb figura a gasztróvilágban, de sikereit nem lehet elvitatni tőle. 15 Michelin-csillagot szerzett számos éttermével, jelenleg 14 van neki, ugyanis egyet elvesztett nemrégiben. A patinás londoni Claridge's szállodában található étterméről van szó, szerződést is bontottak vele tizenpár év után. A brit konyhaművészet mindenek felett - ez Ramsay mottója, így a Hospital Road-on található 3 csillagos étterme is ezt képviseli. Foglalni kb. 1 hónapra előre lehet. Én eddig 2 intézményében voltam: The Narrow, ez egy gasztopub a Temze partján, remek hely, a másik pedig a Bread Street Kitchen a City-ben, szintén nagyon tetszett, főleg az enteriőr.

alan.jpg

A francia, majd később monacoi Alain Ducasse szintén nagyágyú a szakmában, 27 éttermet üzemeltet, a többi között az Alain Ducasse-t a Dorchester hotelben, ami szintén 3 csillagos. Ő volt az első olyan chef, aki 3 különböző városban három (darab) 3 Michelin-csillagos éttermet vitt. Nemrégiben egy önálló "csoki egységet" is nyitott Párizsban, La Manufactura de Chocolat Alain Ducasse néven. Ha itt szeretnénk fogyasztani, akár már jövő héten kedden mehetünk, van hely (hétfőn zárva vannak). És itt is kapható magyar bor, Szepsy, Disznókő és Chateau Pajzos (145-260 GBP, 50 cl).

A másik 2 étterem egy Bray nevű 5000 fős kis faluban található, Londontól félórás vonatútnyira. Azon kívül, hogy a falu gasztrózarándokhellyé avanzsált, van itt még egy filmstúdió is, a Rocky Horror Picture Show-t  vették fel itt a múlt században.

Az egyik Heston Blumenthal Fat Duck nevű étterme, - ahol a molekuláris gasztronómia áll a középpontban -  2004 óta tartja a 3 csillagot és azt is mondják, hogy  egyszerűen ez az Egyesült Királyság legjobb étterme. Amúgy Blumenthal nem járt semmilyen szakácsképzőbe, autodidakta módon nevelte ki magát. Minden vendég ugyanazt a degusztációs menüt kapja 195 fontért és 3,5 órát vesz igénybe. A borlapon találunk magyar borokat is, például Sauska Cabernet Franc (160 font) vagy Betsek Tokaji Furmint (180 font) vagy Sauska Tokaji Essencia (795 font) desszertbort. Az online foglalás kizárólag hitelkártyával működik és nincs szabad asztal az elkövetkezendő 2 hónapra (tegnap megnéztem), de várólistára felkerülhetünk. És nincs dress code.

ITT pedig minden hónapban kisorsolnak egy szignált Heston Blumentahl könyvet!

Legutóbb frissítve8.jpg

A másik Michelin-csillagos Bray-ben a Waterside Inn, 1972-ben nyitotta meg Michel és Albert Roux, miután sikerre vitték a londoni Le Gavroche éttermet (ez volt az első 3 Michelin-csillagos étterem Nagy-Britanniában). A Waterside Inn-t Michel fia, Alain Roux neve fémjelzi, és ez volt az első olyan Franciországon kívüli étterem, amely 25 éve 3 csillagos. A 7 fogásos menü 152 font. 1992 óta szállodaként is funkcionál.

Legutóbb frissítve9.jpg





*Köszönöm, Jókuti "Világevő" Andrásnak a helyreigazítást!

Fotók: honlapokról

A következő részben a londoni 2 Michelin-csillagos éttermekről értekezünk.

A brit gasztronómia élre tör - 3 Michelin-csillagos éttermek a szigetországban Tovább
Jamie Oliver multifunkciós gasztróintézményt nyitott a Notting Hill-en - A tradicionális angol reggeli még mindig sláger

Jamie Oliver multifunkciós gasztróintézményt nyitott a Notting Hill-en - A tradicionális angol reggeli még mindig sláger

14 év telt el azóta, hogy a BBC műsorra tűzte a Pucér szakács című főzőműsort James Oliver-rel, amitől egy csapásra híres lett. És ő még most is csak 37, azóta is a képernyőn, kiadott majdnem 20 könyvet, 11 évig volt a Sainsbury reklámarca, hátrányos helyzetű fiatalokból szakácsot faragott saját Fifteen nevű éttermeiben, olasz étteremhálózatot működtet Jamie's Italian néven, kampányol az egészségesebb iskolai étkeztetésért és nemrégiben a Youtube-on videocsatornát is indított Jamie Oliver FoodTube néven. (amúgy egészen vicces és tele van őrült arcokkal) És biztosan ki is hagytam sok mindent..

Az egyik legújabb intézménye a Notting Hill szívében fekvő Recipease, ami igazán multifunkciós, hiszen minden van itt. Először is lehet itt főzni tanulni - Wellington bélszín óra 80 font, de van minden a kenyérsütéstől a tésztán át a csirkecsontozásig -, a kétszintes épületben, mind alul, mind felül középen találhatóak a főzőpultok. Aztán lehet itt vásárolni ételt-italt, péksüteményt vagy előre elkészített ételeket elvitelre, és mindenféle főzéssel kapcsolatos tárgyat, mindez a főzőpultok körül kialakítva. Böngészés közben pedig belepillanthatunk mások főzőórájába is. És természetesen lehet itt enni-inni is. Ha csak egy kávét akarunk elvitelre, azt már rögtön a bejáratnál megkaphatjuk. Ha viszont kényelmesebben szeretnék fogyasztani, akkor a felső szintre kell fellátogatni. Jamie már reggel 9-kor kinyit, ilyenkor csak reggeli menü van - például full English breakfast, The Works néven vagy  Egg and Bacon szendvics - , ebédidőben bővül a kínálat, például pizzával, amit lent sütnek, aztán este megint változik a menü. A legdrágább fogás a rozmaringos bélszín saláta, 12 font, természetesen angol marhából. Az is jó itt, hogy egyedül is be lehet ülni, magánzóknak külön ki van alakítva az ablaknál hely. Már többször betértem ide, jó a hangulata, el lehet merülni a részletekbe, nézgelődni, bámészkodni, mielőtt belevetnénk magunkat az 5 percnyi sétára található Portobello utcai piac forgatagába.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

j1.jpg

j2.jpg

 

 

j12.jpg

 

Jamie Oliver multifunkciós gasztróintézményt nyitott a Notting Hill-en - A tradicionális angol reggeli még mindig sláger Tovább
Megnyílt Európa első popcorn butikja Londonban

Megnyílt Európa első popcorn butikja Londonban

A Time magazin szerint idén a gourmet popcorn élre tör és népszerűbb lesz, mint valaha. Nem véletlen tehát, hogy Londonban nyílt is egy kukoricabolt nemrégiben a Notting Hill-en, a Portobello Road-ról nyíló Blenheim Crescenten, a Notting Hill könyvesbolt mellett, amiről amúgy mindenki azt hiszi, hogy ez volt a Notting Hill című filmben a könyvesbolt, pedig nem. Ezt a könyvesboltot csak ihlette a filmbeli könyvesbolt, az a könyvesbolt pedig a Portobello Road-on a 142 alatt volt, jelenleg cipőboltként funkciónál. A turistaforgalmat tekintve tehát megfelelő a hely, gyakorlatilag minden percben fényképezkedik valaki a könyvesbolt előtt.

A bolt neve frappánsan, POP és szóba elegyedve az eladólánnyal, miközben megkóstoltunk jó pár ízesítést, kiderült, hogy lent a pincében pattogtatnak és állandóan változik a kínálat, de a legnépszerűbbek állandóak: Bloody Mary, English Toffee & Sea Salt, Gingerbread, SweeCrisp, Olive Oil & Sea Salt, Chilli & Cheese.

Maga a bolt nem igazán figyelemreméltó, mivel jellemzően inkább az elvitel népszerűbb, nagyobb tételekben mindenféle eseményekre szállítanak.

Ár: 40g dobozban / 3.45 font.

Ne számolgassunk, drága, de persze azért egyszer ki lehet próbálni ha éppen a Portobello Road környékén sétálgatunk....

Neverordinary London Facebook oldal ITT!

pocorn koll_1.jpg

Megnyílt Európa első popcorn butikja Londonban Tovább