neverordinary: Éljenek a 40 feletti nők!


Hétköznapi tanulságok / Soha nem késő megtanulni konfrontálódni!

Hétköznapi tanulságok / Soha nem késő megtanulni konfrontálódni!

Írta: Iványi Orsolya

20171108_115148.jpg

Tulajdonképpen, semmiség, mondtam magamban. Aztán mégsem hagyott nyugodni, hogy felnőtt nő létemre képtelen voltam kezelni egy semmitmondó helyzetet. 

A reptéren lézengtem, gondoltam beülök a Leroyba, iszom egy pohár proseccót meg kérek egy szójababot, amit imádok (hol lehet venni?). 

Aztán ott a mozgólépcső előtt leszólított a nő, azaz inkább lány, huszonéves, egy krémet tartva a kezében. Elsőre hezitáltam, de aztán eszembe jutott, hogy mindig is kíváncsi voltam erre, hogy mi ez a márka, amiről amúgy sose hallottam korábban. Szóval szemkontaktus megtörténik, ráharapok a csalira. Leültet a székbe és elkezdi a nyomni a begyakorolt szöveget angolul, lenyűgöző gondolom, minden van benne, amit hallani akarsz, tuti, hogy terapeuta is segített összerakni. Semmi smink rajtam, nem is aludtam túl jól, valamiért reggel fél 5-kor felébredtem és nehezen aludtam vissza. Magyarul, nem volt nehéz olvasnia az arcomat. Meg is találja az egyik szenzitív pontot, hogy száraz a bőröm. Rögtön előszed egy krémet, kipróbálja mindkét kezemen, és hajtogatja, hogy ugye érzem a különbséget. Őszintén szólva, semmit nem érzek, de annyira meggyőző, hogy azt gondolom, biztos bennem van a hiba. Közben kérdezi, hogy miket használok, és bizonygatja, hogy azok a krémek, amiket én használok, nem jók. Azok a jók, amit ők árulnak, mert azt nem kell csak hetente kétszer, meg organikus és még arany is van benne. Nekem szegezi a kérdést, kissé vallató hangulatú az egész amúgy, hogy tudom-e miért jó az arany. Megint elbizonytalanodom, tudnom kellene? Mondom, hogy hallottam az arcfeszesítő aranyszálas behúzásról, de nem is igazán figyel a válaszomra, hanem megsemmisítően rámnéz és azt mondja, mert antioxidáns. De már megyünk is tovább, előhúz egy számránckrémet, nagyon professzionálisan az egyik szemem alá keni, szigorúan a negyedik ujjával, elém tolja a nagyítós tükröt, jaj, és nekem szegezi ismét a kérdést, hogy látom-e a különbséget. Nem látom, de persze rávágom, hogy tényleg! Akkor már érzem, hogy igazából most azonnal szeretnék felállni és távozni, de még hátravan a finálé, amikor is bedobja, hogy mennyi az annyi. Megkérdezem, hogy van-e brossúra vagy valami nyomtatott anyag, mire közli, hogy ők környezettudatosak, nincs ilyesmi. Jó, hát website csak van, kérdezem. Van, de ott minden drágább, plusz a kiszállítás. Megnézzük együtt és azt látom, hogy például a szemránckrém, amit rám próbál tukmálni az 699 euro (!) a honlapon. Meg is jegyzem, hogy mitől drágább ez, mint egy Chanel? Kérdés ignorálva. Előkap egy speckó körömreszelőt, elkezdi vele polírozni az egyik körmömet, közben olyan suttogósan mondja, hogy ne sikítsak túl nagyot a reptér közepén, amikor meglátom az eredményt. Mondjuk nem vagyok a típus, bár valóban szép lett. Fogja a szemránckrémet, plusz a polírozót, a szemembe néz, és jön az ajánlat, hogy ezt most csak itt, elvihetem 130 euróért, és még 2 puszit is emleget, amit nem tudok hova tenni. Kényelmetlenül, de megmondom, hogy nem fogok venni semmit. Azon kívül, hogy megtudtam, hogy a márka holland, és hogy bazi drága, nem igazán fogott meg. Persze ezt nem merem kimondani (miért is nem?), de annyit azért mondok, hogy éppen beszélgetek egy magyar, organikus márkával, most próbálom ki a termékeit és hogy még az is lehet, hogy márka nagykövet leszek, látom rajta, hogy már nem bírja tovább, már tudja, hogy nem lesz értékesítés itt, elveszti a türelmét, és beszúrja az utolsó mondatot egy lenéző mosoly kíséretében, hogy akkor kísérleti patkány leszek? Have a nice day, meg sem várja a választ és már a hátát mutatja nekem.

Kissé lefagyva összeszedem a bőröndöt, és persze ott legbelül úgy érzem, hogy meg kellene magyaráznom neki, mi az a márka nagykövet, de inkább annak örülök, hogy végre távozhatok.

Megyek egy kört, fejben újra lejátszom a beszélgetést, persze most sokkal határozottabb és beszólósabb vagyok. 


Aztán lenyugtatom magam, hogy szegénynek ez a munkája, és hogy biztos mérges, hogy nem jött össze, elképzelem, hogy én vagyok ő. 


Próbálom elkerülni a standot (miért is?), de ahogy megyek lefelé a mozgólépcsőn, ott ül a lány egy padon, telefonál, elkerülhetetlenül összenézünk, mosolygunk egymásra, én még érthetetlen módon integetek is.

Aztán később még többször eszembe jut az egész incidens, és megfogadom, hogy ezentúl soha nem fogok lépre menni ezeknél a standoknál. 

Aztán jobb ötletem lesz: ezentől szándékosan oda fogok menni hozzájuk és gyakorolni fogok rajtuk!

Aztán az is eszembe jut, hogy lehet hogy tényleg többet kellene tudnom a bőr- és testápolásról így 44 évesen?

Hétköznapi tanulságok / Soha nem késő megtanulni konfrontálódni! Tovább