neverordinary: Éljenek a 40 feletti nők!


Részlet egy friss házas nő naplójából, aki sosem akart férjhez menni

Részlet egy friss házas nő naplójából, aki sosem akart férjhez menni

orsiandrew_21_of_122.jpg
Szerda este aztán minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. 

A reptéren csúcson pörög, a szokásos proseccot sem tudjuk meginni a Leroyban, és megint meg kell állapítanom, hogy már semmi glamour nincs az utazásban, legalábbis nem a Ryanairrel. 

A pisai reptéren ismét megrohannak az emlékek, amíg várjuk a bőröndöt (#overpacker), amikor először jöttem meglátogatni (leendő) férjemet és jégert ittam a wc-ben, hogy az első találkozásunkkor elég bátor legyek, sőt még át is öltöztem valami elegáns feketébe, nem számított, hogy reggel 10 óra van és már 40 fok! És még késett is!

A shuttle busz persze az orrunk előtt megy el, már olaszosan én is utána utána ordítok, és megint nem találjuk a kocsit a több száz között, mert tök sötét van és semmi jelzés. 

A színésznő kutyaszitter már vár minket, a kutya kicsit zavart, hogy akkor most mi van, ő inkább maradna Ginaval, a kutyaszitter kutyájával, hiszen olyan jól megvoltak, mi meg próbáljuk szerencsétlen a kocsiba tuszkolni, amit szintén utál.

Otthon semmi kaja, ugye, és már éjfél körül járunk, így a szokásos éjjel-nappal nyitvatartó éttermünkbe megyünk (nem vicc, soha nem zár be és még jó is!) egy carbonara tésztára. Biztos visszahíztam pár kilót, gondolom rendelés közben, de még nem tudom magam visszahelyezni a hétköznapokba, majd adok belőle a kutyának, nyugtatom a lelkiismeretemet. 

Éjjel egy felé érünk haza, nem nézem meg a postaládát, majd holnap akarok szembesülni bármivel. (ui: hurrá, nem jött semmi!)

Belépek a házba, nincs áram, befizetted, kérdezem, hát be, szerencsére, csak lecsapta valami.

Aztán bekapcsolom a hűtőt, jó háziasszonyként kiolvasztottam, ugye, amíg nem voltunk otthon, erre nem húzza be magát, na jó, inkább lefekszem, majd holnap, és fújok egy kis "Pillow Mist"-et a mindkettőnk párnájára, hogy jobban aludjunk. Annyira fáradt vagyok, hogy azt álmodom, hogy alszom.

Reggel megiszom három pohár vizet reggelire, mondjuk nincs is már, konstatálom, hogy 67.9 kiló vagyok, 66.8 helyett. Lehetne rosszabb is, visszagondolva, hogy kétszer is reggeliztem dobostortát és több napig pezsgőmámorban fürödtem.

A hűtő szerencsére megjavult, a vadvirágaim nőnek és a salátám is csodásan néz ki. Elindulunk ügyeket intézni, de előtte még kiírom a Facebook-ra, hogy "married", biztos, ami biztos. És csak azért is, mindenkinek egyesével megköszönöm, ha kell, több százat.

A faluban összetalálkozunk Liaval, az egyik olasz barátnőmmel (gyógynövény szakértő!), aki amúgy 75 éves, de ez mit sem számít, és mivel élt Londonban, így angolul tudok vele társalogni, betérünk a bárba egy capuccino-croissant kombóra, közben megtudom, hogy a háziorvos infarktust kapott, mondjuk nem csodálom, még vizsgálat közben is cigizett.

Aztán elmegyünk az ékszerészhez, mert túl nagy a jegygyűrű, megtudom, hogy 10-es a bal gyűrűsujj méretem, hétfőre lesz készen, majd akkor fogom igazán átérezni ezt a házasság dolgot, mondom magamnak. 
orsiandrew_09_of_122.jpg
A postánál túl nagy a sor, úgyhogy kihagyjuk a szemétdíjat, ellenben befizetjük a házadót egy államilag kirendelt könyvelőnél, ahol eddig még soha nem kaptunk számlát. Tovább megyünk az OBI-ba automata locsolóért, közben kitalálom, hogy Pink Gardent fogok csinálni, így veszek három kis rózsaszín virágot. Tovább megyünk az IKEA-ba, úgy érzem még mindig nyaralok, így a lazac helyett nyilvánvalóan a húsgombóc kérem, de csak a nyolcas kiszerelést, persze.

És aztán néha beúszik az esküvő, amit úgy éltem meg, mint egy testen kívüli élményt. 
Én, aki sosem akartam férjhez menni, pedig már a megismerkedésünk második napján megkérte a kezemet, ott ülök egy széken, hallom, hogy az anyakönyvvezető beszél, látom körülöttem az embereket, de csak folyamatosan az jár a fejemben, hogy akkor ez most tényleg történik!
Gondoltam, majd elsírom magam vagy hogy nem tudom kimondani az igent, mert elszorul a torkom, de semmi ilyesmi nem lett, pedig eléggé síros vagyok, már egy érzelmesebb reklámon is bekönnyezek, biztos a peri-menopauza, inkább nyugalmat éreztem. 
20180609_185732-01.jpeg
 
Volt, aki azt mondta, hogy nem fog semmi változni, más pedig azt, hogy igenis megváltozik az ember a házasságtól. Én mondjuk eddig is parancsolgatós voltam, ez állítólag azóta csak fokozódott! 

Most sem gondolom azt, hogy a házasság törvényszerűen szükséges, nálunk valahogy adta magát, hogy kell egy következő fejezet a közös életünkben, ha már ilyen csodálatos és szürreális módon egymásra találtunk. Meg azt is gondoltam, egyszer azért kipróbálom, hogy milyen házasnak lenni, meg olyanokat mondani, hogy "mindjárt szólok a férjemnek", meg hogy a "férjem biztosan meg tudja javítani". Azt hiszem, az egy hét alatt már kimondtam ötször!

orsiandrew_114_of_122.jpg

Már írtam többször, hogy az én bakancslistámon soha nem szerepelt a házasság, sőt az esküvőszervezés sem, és itt meg is kell köszönnöm a szüleimnek és családomnak, hogy gyakorlatilag mindent megszerveztek (helyettem), a képeket köszönöm Bélának!, és nekem csak a ruhán és cipőn kellett aggódnom.  Külön szerencse, hogy van egy vendégházunk Bánkon, amelynek kertje pontosan megfelelt a célnak! (Részleteket anyukámtól lehet kérni: +36 30 377 6602!)

orsiandrew_101_of_122.jpg

Családi portré: szüleimmel + öcsém + felesége, Viki, a vállalkozó divattervező. Itt megjegyezném, hogy két éve, az ő esküvőjük után, este 10-kor költöztem ki 3 bőrönddel. 

Az egy hét alatt öt helyen aludtunk, nem unatkoztunk, a nászéjszakát a bánki Tó Hotelben töltöttük, ahol ilyen remek kilátás nyílt a szobánkból.

Azt hiszem, semmit sem csinálnék másképp. Bár lehet, kicsit több sminket kellett volna magamra tennem, de egyszerűen nem éreztem a jelentőségét annak, hogy ezzel foglalkozzak.

A ruhát az ME+EM oldaláról rendeltem, és bevallom, sokkal több pénzt is el tudtam volna náluk költeni, mindenképpen olyat akartam, amit az esküvő után is tudok hordani, és ez pont olyan. 

A cipőnél a 300 eurós határt lőttem be és ott nem szórakoztam, designer cipőt akartam, így lett egy MIU MIU pink disco-glamour a nyertes, a Firenze melletti The Mall-ban tettem szert rá, 200 euro volt, leárazva.

A férjem (!) nem sokat gondolkozott az esküvői outfitjén: Alexander McQueen farmer, Ralph Lauren ing és egy Hogan sportcipő, neon cipőfűzővel. 

A rákészülődést egy nap alatt megejtettem: meglátogattam kedvenc szalonomat, az Omoroviczat, aki olvas láthatta, hogy több szálon is kötődöm hozzájuk: készítettem interjút a tulajdonosokkal a Forbes-nak, megírtam a Travelo-n milyen is egy kezelés az Andrássy úti szalonban, és tavaly ősszel kipróbáltamOmorovicza Afternoon Tea a Ritz-Carlton szállodában, meg is írtam. Mint mindig, valóban látható változás történik az arcomon, ezért is szeretek ide járni, most például egy gyémánt kezelést kaptam. 

Aztán mentem tovább a fodrászhoz, és megismételtük a múltkori mutatványt Andrással, megint olyan lettem a hajam, ami nagyon-nagyon tetszik

Végezetül beugrottam a Magnólia Spa-ba egy japán pedikűr-manikűr kezelésre.

És meg kell említenem azt a kis gebaszt is, hogy a szívemhez közelálló Samsung Galaxy Note 4-em pontosan akkor adta be a kulcsot, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, lásd utazás, de megmentette a helyzetet, hogy a Samsung meghallotta segélykiáltásomat és adott kölcsön egy Galaxy S9+ készüléket, ami nagyon menő. És már nekem is van egy..Nem bírtam elszakadni a Samsung-tól, egyelőre. Külön köszönet a Samsung PR-nak, Zsófinak! 
orsiandrew_83_of_122.jpg
Aztán hazaérünk, még mindig szerdánál vagyok, észreveszek valami tócsát a nappaliban, na, mégis ki kellett volna küldenem a kutyát lefekvés előtt tegnap, feltakarítom, kipakolok a szatyrokból, szortírozok, közben csinálok magamnak egy gin&tonikot, kicsit leülök és azon gondolkozom, hogy akkor mostantól férj és feleség vagyunk. Egy csapat, ahogy mi hívjuk magunkat. Már két évet lehúztunk egymás mellett, tudjuk milyenek a szürke hétköznapok, meg a glamour hétköznapok, mint amikor Portofinoban Bellini-zünk, és talán a legjobb az egészben, hogy a férjem a legjobb barátom is egyben.

Hát, így lettem házas asszony, 43 évesen!
Persze, a franc se gondolta volna, hogy toszkán háziasszonyként végzem!
Na, csinálok még egy gin&tonikot!
Részlet egy friss házas nő naplójából, aki sosem akart férjhez menni Tovább