Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman


Piacozás Livorno-ban

Piacozás Livorno-ban

06-20161123_121929.jpg

Soha nem voltam egy nagy piacozó, mivel amíg egyedül éltem nem vezettem konyhát. Na de, ez teljesen megváltozott, amióta egy olyan pasival bútoroztam össze, aki már korán reggel azzal nyomaszt, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora. Ráadásul egészségtudatos és még változatosan is akar enni. 

Így aztán kitaláltuk, hogy hetente egyszer elmegyünk Livorno-ba a piacra bevásárolni, a Mercato Centrale-ba, ahol minden van.

Persze ha nagyon-nagyon friss halat vagy valami tengeri cuccot akarunk vásárolni, akkor mehetünk a halászok standjához is közvetlenül, érdemes minél korábban. Ez egy hétköznap, olyan 10 körül. Az őgyelgő emberek, arra jutottam, hogy unatkozó/nyugdíjas haverok. Amúgy érdekes belelátni is egy kicsit, hogy megy ez a halászélet.

4-20161123_100223.jpg

2-20161123_100256.jpg

9-20161123_095931.jpg

3-20161123_100230.jpg

1-20161123_100304.jpg

8-20161123_100018.jpg

7-20161123_100110.jpg

6-20161123_100117.jpg

5-20161123_100141.jpg

A Mercato Centrale egy grandiózus, 19. századi épületben üzemel, az építészt, Angiolo Badaloni-t az akkori párizsi trendek inspirálhatták, - sok acél és üveg - , és reggel 8-tól délután fél 2-ig van nyitva. Vasárnap zárva, mivel aznap nem mennek ki a halászok.

48-20161123_105154.jpg

Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden van, 34 bolttal és 230 standdal, szóval az is amiről nem tudjuk, hogy létezik, legalábbis én sok mindenre rácsodálkoztam. Jórészt a helyiek járnak ide, angolul nem nagyon tudnak a boltosok, de kedvesek és kóstolót is lehet kapni.

47-20161123_105635.jpg

A világhírű tészta, bent volt olyan kép, amin a pápa nézgelődik a boltban.

46-20161123_105833.jpg

45-20161123_105948_1.jpg

Édességpult előtt nem tudok elmenni vásárlás nélkül, itt mindent végig fogok enni!

44-20161123_110424.jpg

43-20161123_110450.jpg

42-20161123_110744.jpg

41-20161123_110750.jpg

40-20161123_110818.jpg

39-20161123_110834.jpg

38-20161123_110843.jpg

37-20161123_110857.jpg

36-20161123_110901.jpg

35-20161123_110934.jpg

34-20161123_110956.jpg

33-20161123_111002.jpg

32-20161123_111020.jpg

31-20161123_111026.jpg

30-20161123_111036.jpg

29-20161123_111045.jpg

28-20161123_111118.jpg

27-20161123_111125.jpg

26-20161123_111141.jpg

25-20161123_111209.jpg

24-20161123_111223.jpg

23-20161123_111248.jpg

22-20161123_111257.jpg

21-20161123_111323.jpg

12-20161123_120214.jpg

A híres livornói fehér tojás! 

11-20161123_120229_1.jpg

10-20161123_121259.jpg

09-20161123_121732.jpg

08-20161123_121826.jpg

07-20161123_121836.jpg

 

05-20161123_122051.jpg

04-20161123_122223.jpg

Amedeo Modigliani Livorno-ban született, a házat meg is lehet tekinteni, nekem még nem sikerült, mindig zárva amikor arra járok. Sanyarú és szenvedélyes élete volt: a jellegzetes portréiról és érzéki aktjairól híres festő 35 evesen, egyetlen kiállitással a háta mögött (ha jól tudom) hal meg agyhártyagyulladásban. Szerelme 2 nappal később nyolc hónapos terhesen második gyerekükkel öngyilkos lesz.
Jeanne Modigliani 14 hónapos volt mikor szülei meghaltak, szintén Livorno-ban nőtt fel, a nagyszülők nevelték és egészen felnőttkoráig titkolták előtte szülei történetét. 1984-ben halt meg, apjáról azért írt egy könyvet, már amennyit ki tudott nyomozni róla.
Ez a graffiti a piac egyik bejáratánál figyel. 

20-20161123_111456.jpg

Természetesen van szabadtéri piac is, itt vettük meg a zöldségeket és gyümölcsöket, és egy csomó helyen kóstoltunk is persze!

13-20161123_114945.jpg

18-20161123_112721.jpg

19-20161123_112506.jpg

17-20161123_112919.jpg

16-20161123_113043.jpg

15-20161123_113818.jpg

14-20161123_114454.jpg

Ebből a gombából vennünk kellett!

03-20161123_122403.jpg

A piac előtti kanális.

02-20161123_132500.jpg

Ím a piacozás eredménye! Mivel mindketten Isten pénzét is elköltenénk, ezért 50 euro-ban határoztuk meg a piacozás mértékét, ennyi jött ki belőle. Van ami nem látszik, pl a kagylóból majdnem 2 kilót vettünk, meg van amit már megettünk útközben...És ez lett aztán a vacsora, a kagylót ugyanis annyira könnyű elkészíteni, hogy még én is meg tudom csinálni!

01-20161123_200732.jpg

 

Piacozás Livorno-ban Tovább
Toszkán lávsztori - második rész

Toszkán lávsztori - második rész

13-20161004_151857.jpg

Első rész itt.

Szóval ülünk Pisa-ban egy kávézóban és kávézunk sörözünk. Ismerkedünk, én óvatosabban, ő rámenősebben, de semmi nyomulás, inkább azt próbálja belőlem kiszedni, mit gondolok róla. És persze nem mondhatom el, hogy ahogy megláttam a reptéren, rögtön bejött, határozott férfi ugyanis. Azért nem fogok rögtön kitárulkozni!

Aztán egyszer csak valami furcsát érzek a hasamban, de elhessegetem a gondolatot, még van 1 hét, biztos az izgalom meg ez az egész helyzet. Aztán nem hiszem el, hogy ez történik, ellenőrzöm a wc-ben, ugyanis nincs nálam semmi, nyilvánvalóan közölnöm kell vele, hogy mi van, és így megtörténik első közös, romantikus vásárlásunk, megyünk tampont venni!

A házáról már láttam képeket korábban, élőben persze még festőibb, ciprusfákkal meg minden. A semmi közepén, Toszkánában. Az elővigyázatosabb olvasókban, itt nyilván felmerül a kérdés, hogy mi van, ha egy pszichopata vagy egy láncfűrészes gyilkos karjaiba futok éppen bele, ugyanis ha akartam volna, sem tudtam volna messzire jutni, a főútról csak a bekötő út olyan 15 perces séta, aztán onnan még egy jó félóra gyaloglás a falu. Közlekedni csak autóval lehet, én meg nem is vezetek. Haha. 

Azért megtettem a szükséges lépéseket - ezt amúgy mindenkinek javasolom, aki ilyesmibe vágja a fejszéjét - , megérkezés után bejelentkeztem a szüleimnél, a címét és telefonszámát már előre megadtam nekik, és persze időről időre életjelet adtam magamról.

Szintén megegyeztünk abban, hogy a vendégszobában leszek elszállásolva. És ha nem jövünk be egymásnak, akkor (is) felnőtt módjára fogunk viselkedni, és mint barátok eltöltünk pár napot együtt.

01-20160624_205311.jpg

04-20160624_211105.jpg

Este elmegyünk egy tengerparti étterembe Livornoba, Ristorante Calafuria-ba, ahol a kilátás egészen csodálatos, arról nem beszélve, hogy még egy napnyugta is emeli az este fényét. Ez nem csak étterem amúgy, hanem napozóhely is, este meg diszkó. (Amúgy ilyet még nem láttam, de este úgy van, hogy veszel egy koktél, mondjuk 5 euróért és ebben benne van egy svédasztalos fogyasztás is!)

05-20161004_141414.jpg

06-20161004_142324.jpg

07-20161004_142337.jpg

10-20161004_151331.jpg

20160624_205413-animation.gif

A vacsora egy pontján aztán megfogja a kezemet, mélyen a szemembe néz, és megkérdezi, hogy leszek-e a barátnője. Gondolkodás nélkül rávágom, hogy igen. Miközben persze már azon gondolkodom, hogy lehet nem kellett volna ilyen gyorsan? A hülye taktikázás, ugye.

Én amúgy már teljesen lemondtam arról, hogy valaha olyan kapcsolatom lesz, amilyet szeretnék, értsd nem unatkozom benne, tudunk értelmes dolgokról beszélgetni, nem titkolózunk, kimondjuk amit érzünk, támogatjuk egymást. Nem 1000 fokon égő szerelmet akarok, hanem egy partnert, ahogy mi hívjuk egymást: lifepartner. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok könnyű eset, de megfogadtam magamnak, hogy az elvárásaimat akkor sem adom alább, akkor inkább egyedül. Tudom, ketten minden könnyebb, de akkor is. 

Az étteremből már kéz a kézben jövünk ki, és az este további részében a romantika veszi át a főszerepet, az újdonsült kapcsolat lehetősége mindkettőnket igencsak feldob.

Aztán a ház előtti teraszon még jó sok proseccot elfogyasztunk aznap éjszaka, másnap alig emlékszem valamire, de az nagyon megmaradt, ahogy jövök le reggel a lépcsőn, és meglátom őt a konyhában ahogy grapefruit-ot eszik, rám mosolyog, nekem meg átfut az agyamon, hogy vajon minden nap így lenne, ha ideköltöznék?

Folyt.köv.

Korábbi fejezetek:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

 

Toszkán lávsztori - második rész Tovább
Toszkán lávsztori

Toszkán lávsztori

20160626_164016.jpg

Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. És egyszer csak nincs más választásod: meg kell lépni!

Nálam ez most így történt. Néha persze magam sem hiszem el, és várom, hogy valami megtörje ezt a tökéletességet. Ami persze csak nekem tökéletesség.

Miután hazaköltöztem Londonból 2 évvel ezelőtt, mindennel próbálkoztam, csak hogy valahogyan visszailleszkedjem. Maradtam én volna, de "ember tervez, Isten végez". Nehéz időszak volt, nem találtam a helyemet, nem találtam magamat, nem találtam munkát, amit igazán szerettem volna. 

Gondoltam legalább egy pasi jó lenne. És bár jöttek is, nekem egyik sem jött be, ha bejött, soha többet nem hívott, a szokásos forgatókönyv. Az online társkeresés titka amúgy, hogy nem szabad túl komolyan venni, legalábbis az elején. És még az is, hogy igenis lehet a férfiaknak írni. Így tettem én is, amikor is írtam Andrew-nak.

Pár hét múlva válaszolt is, hogy őt ez nem igazán érdekli, és hogy a barátai unszolására van itt, és hogy ő elvan a csodás olasz vidéki házában egyedül is. Azért 1-1 soros leveleket váltottunk, sok reményt nem fűztem hozzá. 

Aztán egyszer azt írta, hogy ideje lenne telefonon beszélnünk. Felhívott egyik este, és 4 órát beszélt. Mindenről. Mit gondol a férfi-nő kapcsolatról, az elvekről, az elvárásokról, a pénzről, a boldogságról. Soha nem hallottam még ilyen összeszedett monológot férfitől. 

14102289_10208411487977238_7368793667116592890_n.jpg

Street art / Siena

Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ő autóval eljön Budapestre, délutánra ér ide, találkozunk, és ha úgy döntünk, egymásnak lettünk teremtve, akkor azonnal utazunk is Toszkánába aznap este.

Dátumot megbeszéltük, minden nap beszéltünk telefonon, vártuk a napot. Aztán a nap előtt 1 héttel, azt írta, hogy nem fog jönni, mert családi okok jöttek közbe. És hogy nagyon sajnálja, és tudja, hogy nem fair ez így most. 

Szépen lassan feldolgoztam, elhalványult az izgalom is, meg is beszéltem magammal, hogy ez úgysem jöhetett volna össze. Túl szép lett volna. 

Aztán áprilisban egyszer csak érkezett egy e-mail, először azt hittem rosszul látok. 2 év után.

Hogy találkozzunk, ha még úgy érzem, hogy...de akkor én már nem éreztem sehogy. És persze betegesen rettegtem, hogy megismétlődik a 2 évvel ezelőtti eset!

Aztán egyik nap felébredtem, és megírtam neki, hogy meglátogatom. Megvette a repülőjegyet és elkezdtünk várni. Ugyanis még volt 2 hónap az ominózus június 29-ig.

Érdekes módon, a nagy nap előtt egyáltalán nem voltam ideges, teljesen biztos voltam benne, hogy ha ennek meg kell történnie, akkor meg is fog történni. 

A biztonság kedvéért 2 kis jégert (liquid courage, ugye) betettem a táskába, ezeket a pisa-i reptér mosdójában el is fogyasztottam, aztán elindultam kifelé. Próbáltam nem gondolni semmire - mi van ha nem tetszik egyből?? -,  viszonylag nyugodt arccal kiléptem a fotócellás ajtón és elkezdtem keresni. Néztem jobbra, néztem balra, semmi. Kimentem a reptér elé, küldtem egy üzenetet, hogy itt állok kint. Pár perc múlva jött a válasz, hogy késik, megállították a rendőrök. Semmi probléma, várok.

Félóra múlva fel is bukkant. Nagy elánnal megölelt, két puszit adott az arcomra. Aztán berángatott, hogy igyunk egy kávét a reptéren.

You look great, mondja, és megint megpuszil.

Aztán elmegyünk Pisa-ba kicsit sétálni, iszunk egy sört valahol, nevetgélünk, nézzük egymást vagyis inkább tanulmányozzuk a másik minden rezdülését.

 

 Mi lesz ebből? Mi lehet ebből? Mindkettőnknek ez jár a fejében.

Folyt.köv.

Korábbi fejezetek:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

 

Toszkán lávsztori Tovább
San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme

San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme

06-20160914_173558-01_1.jpg

Múlt héten véletlenül vetődtünk San Galgano felé, túl későn is, mert éppen zártak, így már nem tudtunk bemenni Toszkána első gótikus templomába. Vagyis ami maradt belőle, bár kívülről is rendkívül impozáns volt. Így aztán nem maradt más, elmentünk Monticiano-ba gintonikozni.

Pontosan egy hét múlva, újra visszatértünk és egy remek délutánt töltöttünk a környéken.

01-20160914_174329-01_1.jpg

Galgano Guidotti, akiről nevét kapta az apátság egy toszkán, katolikus szent volt, persze csak miután meghalt. Élete első felében a lovagok kegyetlen, léha, nemtörődöm életét élte, amikor is Isten megtalálta és két látomás után feladta korábbi életét és remeteként élt tovább ezen a vidéken.

02-20160914_174147-01.jpg

05-20160914_173650-01.jpg

Az apátságot 1220 körül kezdték el építeni a cisztercita szerzetesek San azaz Szent Galgano tiszteletére és kb. 60 év múlva lettek készen. Amit meg lehet nézni, ami megmaradt, az egy része az eredeti apátságnak, igazán impresszív, tető nélkül főleg (szerintem).

Amikor megérkeztünk délután 3 körül, viszonylag sokan voltak és képtelenség volt üres képet készíteni. 

Az apátság rendkívül népszerű romantikus helyszín, például Kimi Raikonnen is itt házasodott augusztus elején

36-20160914_151251-01.jpg

A képen látható pár egy fotóssal jött, minden lépésüket dokumentálta.

Mivel nem tudtam rendes képeket készíteni, így úgy döntöttünk, hogy elsétálunk az apátság melletti kápolnába, ahol Szent Galgano kardja látható.

12-20160914_155611-01.jpg

A kard állítólag 800 éve itt van és senki nem tudta kihúzni, amióta Galgano beledöfte, a legenda szerint egybeolvadt a sziklával. Amúgy Galgano-nak ez az egy "csodás" cselekedete volt egész életében.

13-20160914_155115-02.jpg

A kápolna és az apátság között - rendkívül jól kitalálva - találunk egy enoteca-t, ahol megpihenhetünk a kb. 10 perces séta közben,  meg fogyaszthatunk egy pisztáciás sütit. 

11-20160914_164844-01.jpg

15-20160914_154159-01.jpg

Ezt láttuk séta közben.

10-20160914_172639-01.jpg

Minden oldalról körbejártuk az apátságot.

17-20160914_153819-01.jpg

18-20160914_153649-01.jpg

19-20160914_153640-01.jpg

22-20160914_153342-01.jpg

23-20160914_153019-01.jpg

24-20160914_152809-01.jpg

Mire visszaértünk az apátságba, szerencsémre, csak egy pár téblábolt bent, őket aztán egyszer csak megkértem, hogy álljanak már ki a képből egy kicsit és így sikerült pár nagyszerű üres képet csinálnom. 

07-20160914_173549-02.jpg

26-20160914_152539-01.jpg

30-20160914_152025-01.jpg

28-20160914_152152-01.jpg

34-20160914_151754-01.jpg

Aki látta Tarkovszkij Nosztalgia című filmjét, annak ismerős lehet a helyszín, ugyanis bizonyos jeleneteit itt forgatták.

27-20160914_152444-01.jpg

20160914_174345-animation.gif

Kutyabarát hely! Belépő 3 euró, 9 és 19 óra között van nyitva, gondolom ez a nyári időszakra vonatkozik. Siena-tól kb 45 perc autóval.

37-20160914_145707-01.jpg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme Tovább
Gyógyfürdőzés Toszkánában

Gyógyfürdőzés Toszkánában

20160828_171055_1.jpg

Bevallom, 35 fokban nem az volt az első gondolatom, hogy menjünk 42 fokos vízbe gyógyfürdőzni. Viszont annyira közel van ideiglenes otthonunkhoz, hogy úgy döntöttük, megnézzük.

Dél-Toszkánában több gyógyvizes hely is van, ez az egyik, a Terme de Petriolo. 

Több formában látogatható: a kényelmesebbek kiépített fürdőbe vagy hotelbe mennek (én), a kalandra vágyóbbak pedig természetes formában próbálják ki (pasim). 

Először természetesen a fürdőbe mentünk, amivel nagyon meg voltam elégedve, elsősorban azért, mert nagyon kevesen voltak. (belépő: 11 eur/fő hétköznap, 13 eur/fő hétvégén)

08-20160831_135809.jpg

A nyitott részen egy medence van, nem túl nagy, de nyilván ebben nem gyorsúszik az ember. 

A víz kénes, tehát büdös. Én sokáig nem tudtam üldögélni benne, inkább többször mentem be rövidebb időre. Amit eléggé hiányoltam, hogy egyetlen hideg vizes zuhany sincsen, így amikor 40 fokban voltunk, akkor kissé sok volt a meleg.

Ez a víz állítólag sok mindenre jó, bőrbetegségekre, mozgásszervi fájdalmakra (én évek óta az elegánsan hangzó talpi bőnye áldozata vagyok), vérnyomáscsökkentő, ezenkívül segít leküzdeni a szellemi és fizikai fáradtságot is. Jól hangzik!

A vendégek összetétele: főleg párok, de láttam 1-2 komplett családot is, és egyszer volt pár kulturálatlan ázsiai turista is, ha elég mély lett volna a medence, szerintem fejessel is próbálkoztak volna.

03-20160831_135606.jpg

01-20160828_142530.jpg

Itt éppen a Girl on the train-t olvasom. 

04-20160831_135710.jpg

Kilátás a fürdőből, egyrészt az impozáns hídra, másrészt az egykori római falakra, ugyanis itt már 1230-ban is fürdő állt. Népszerű helynek számított, még a Medici-ek is jártak ide. A szabadtéri részen jobban lehet látni a maradványokat, erről lentebb.

Ez a híd is izgat, már számtalanszor mentünk rajta és amikor rajta van az ember, akkor semmit nem látni lefelé a fáktól, kvázi a magasságot sem.

09-20160831_135824.jpg
05-20160831_135720.jpg

A fürdőben találunk még 2 medencét bent, mi oda nem mentünk, szerintem kicsit lehangoló. Persze ne felejtsük el, hogy ide nem csak szórakozni járnak, például egyik este a falu éttermében elkezdtünk beszélgetni egy házaspárral és mint kiderült, ők Firenzéből jöttek célirányosan ide fürdeni. Aztán az is kiderült, hogy van egy kis éttermük is Firenzében, Trattoria Nella néven. Legközelebb megnézzük.

A fürdőben amúgy lehet mindenféle kezelést is igénybe venni. Van egy kis büfé is, semmi egészségesre ne számítsunk, mi általában egy sört feleztünk meg itt.

06-20160831_135727.jpg

Egyik nap aztán, gondolva, hogy hétköznap van és hidegebb a szokásosnál, biztosan nem lesz senki, menjünk és nézzük meg a szabadtéri változatot is. Autóval már korábban elhaladtunk mellette, bár bennem nem jött fel soha, hogy ki is akarnám próbálni. 

Természetesen tévedtünk, és még többen voltak a szokásosnál, persze gondolhattuk volna, minél hidegebb van, annál jobb a meleg víz!

02-20160907_155332.jpg

A gyógyvíz csövekben vezetődik ki a Farma folyóba, ami nyilván hideg, az emberek pedig ilyen vájatokban ejtőzhetnek. Már akinek jut hely! 

Sajnos nem méri senki az időt, így némelyek pofátlanul hosszú időn keresztül is képesek áztatni magukat!

Egy darabig vártunk és néztük őket, hátha észreveszik magukat, aztán elkullogtunk. 

Még visszajövünk azért is!

01-20160907_155722.jpg

Itt természetesen nem kell fizetni, cserébe nincs is semmi kiépítve, csak a víz adott.  

03-20160907_155318.jpg

 04-20160907_155140.jpg
05-20160907_155133.jpg

06-20160907_155128.jpg

A római fal közelről.

07-20160907_154615.jpg

10-20160907_154054.jpg

08-20160907_154334.jpg

 09-20160907_154328.jpg

A 2 fürdőhelyen kívül találtunk egy harmadikat is, mely szintén erre a forrásra épül, ez egy spa hotel, 50 eur/fő a napijegy, de ha van is pénzünk erre, nem ajánlom, egyszer bementem körülnézni, semmi különös. 

A gyógyvizet a Siena és Grosseto közötti útvonalon keressük!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

PS: Petriolo gyógyfürdő testvérvárosa Mezőkövesd, ahol szintén kénes vízben ázhatunk.

Gyógyfürdőzés Toszkánában Tovább