Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman


A jövő áruháza - Multiplex Tom Dixontól

A jövő áruháza - Multiplex Tom Dixontól

***még 2 napig!***október 15-ig!***még 2 napig!***október 15-ig!***

mplx_3.jpgNem ez lesz az első ömlengő posztom Tom Dixonról (nem is az utolsó!), legújabb projektje a Multiplex, most azt is megcsillantotta, hogy üzleti érzéke sem utolsó. Kezdésnek érdemes elolvasni ezt a posztot, háttér információnak.

Tehát szeptember 18-án, pénteken reggel 10.30-kor volt a sajtó számára a Multiplex megnyitója, helyszín az Old Selfridges Hotel. (Ez az Orchard Streettől nyílik, tehát nem kell az áruházba bemenni, de ahhoz tartozik amúgy.)

20150918_122639.jpg

De mi is a Multiplex? A Multiplex egy mini áruház (áruház az áruházban), mindenféle magával ragadó, több érzékre ható termékkel és szolgáltatással, és ha ez nem lenne elég, a jövő áruháza is. Ilyen felvezető után, nyilvánvalóan nem hagyhattam ki a megnyitót.

20150918_122544k.jpg

20150918_122539j.jpg

Már jártam itt korábban, nagyon okosan, nem újítják fel a helyet, meghagyva a kissé lepusztult, indusztriális jelleget, így a bérlők kiélhetik a fantáziájukat, tavaly a HTC húzott fel ide egy deszkás parkot. Dixont Andy Warhol "glamour wc"-je inspirálta a Factory-ból, így minden ezüst fóliával volt borítva, nyilvánvalóan kiváló költségcsökkentő tényező lehetett a projektben. 

20150918_121946.jpg

20150918_121923.jpg

20150918_121906.jpg

20150918_121859j.jpg

Bevallom, nem tudtam betelni az enteriőrrel, gondoltam is, haza jövök és én is megcsinálom a toalettet!

20150918_121628.jpg

 

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_10_06_160343.jpg

20150918_121609.jpg

Tehát ez egy hatalmas loft, ahol mindenféle márkák mutogatják és árulják a termékeiket, kicsit olyan mint egy galéria, mindenhol megállsz egy kicsit, beszélgetsz, kipróbálsz, fényképezel, aztán mész a következőhöz. Nekem például fontos a vásárlási élmény, szeretem jól érezni magam közben, szeretem, ha ügyelnek a részletekre (rám), hogy valóban elégedetten távozzak. Na itt, tényleg foglalkoznak veled! (Sehol nem vettem semmit, amúgy, vagyis majdnem vettem nyírfa vizet aranyárban, de erről majd később!)

dixon_coll.jpg

Sajtótájékoztató - nagyon sokan voltak, szerintem százan is lehettünk, a végén közelharc ment a brandelt Tom Dixon ajándék táskáért! Én meg csak úgy álltam és a kezembe nyomott egyet a pr-es. Lehet látszott rajtam, hogy édes mindegy kapok-e vagy. Amúgy jó, hordom, mondta is Tom, hogy ez lesz az it táska Londonban idén!

20150918_113455.jpg

20150918_113005.jpg

20150918_113404.jpg

És akkor nézzünk körbe!

Több mint 30 nemzetközi cég képviselteti magát, mindenféle területről - pl. divat, design, parfüm, autó, bútor, kiegészítők, étel és ital, fotó, elektronika, média - és olyanok is, amelyek totál kilógnak a sorból, de valószínűleg pont ez adja a különlegességét a helynek!

20150918_113642.jpg

20150918_113653.jpg

Ide például felhúztak egy fotóstúdiót és éppen a London Fashion Week-re castingoltak. 

dixon.gif

20150918_113554.jpg

t1.jpg

t2.jpg

t3.jpg
t4.jpg

h2.jpg

Az egyik kedvenc "standom", a brit tengerparti Margate városából érkező Haeckels natúr kozmetikum márka volt, felhúztak egy relaxációs inhaláló sátort, gondolom, hogy ne csak papírcsíkon lehessen mintát szagolgatni. 

A kalapos ember Dom Bridges, kiugrott reklámos, feleségével alapította 2010-ben a céget, miután Margate-ba költöztek Londonból, és egy este ültek a kocsmában, amikor valaki arról panaszkodott, hogy megint mennyi hínárt kimosott a partra a tenger és milyen büdös. Dom ezek után elkezdett kutatni, hogyan lehetne ebből üzletet csinálni, sikerrel is járt: kiderült például, hogy az arrafelé nagy tételben megtalálható hólyagmoszat, prémium bőrápoló termékek egyik alapanyaga. 

A koncepció szerint minden termék unisex és minden Margate-ban készül helyi alapanyagokból. Érdemes a honlapot is megnézni, vigyázat hanggal indul, én mindenképpen szeretnék majd egy tengeri levendulás-hínáros szájbalzsamot vagy egy nyírfás-vadrózsás fürdőolajat.

A cég nevét a 19. századi német botanikus és művész, Ernst Haeckel ihlette, ahogy látom a wikipedian, igazi multitalentum volt.

h11.jpg

h10.jpg

h8.jpg

Háromféle parfümöt árulnak: sunny day, cloudy day és rainy day. A képen látható középső dobozba csomagolják. 

h7.jpg

h3.jpg

h4.jpg

h5.jpg

20150918_114653.jpg

20150918_114643.jpg

1_4.jpg

2_3.jpg

3_4.jpg

4_4.jpg

1_5.jpg

Ez egy Kickstarterhez hasonló cég volt, Mindblower néven, végig lehetett nézni milyen projekten dolgoznak éppen, nagyon kedvesek voltak, és sokat beszéltek.

1_6.jpg

1_7.jpg

1_8.jpg

Kiváló ötlet és persze egyben bizalmi tényező is, hogy összesen egy helyen lehetett fizetni.

1_9.jpg

20150918_121611.jpg

1_10.jpg

A világ legszebb és legjobb névjegykártyáját a MOO kínálja, szerintem. (Itt írtam róluk, Shoreditch-on a Boxparkban van üzletük is, az is szuper!) Én már többször rendeltem tőlük (szállítanak Mo-ra is) és ami a legjobb, hogy szuper felületet készítettek ahhoz, hogy mindenki otthon szépen saját magának megcsinálja, lehet használni saját képeket is, akár 100 különböző névjegykártyát is gyárthatunk.

1_11.jpg

A MOO-nál lövöldözni lehetett színes folyadékkal megtöltött pisztolyokkal, nem hagyhattam ki, főleg úgy hogy senki nem látta, hogy mit bénázok. 

1_12.jpg

1_13.jpg

Itt kattintani kell a képre és látható a kis videón, hogy milyen sokan akartak, hozzám hasonlóan lövöldözni!

1_14.jpg

1_15.jpg

 1_16.jpg

 1_17.jpg

A fejjel lefelé lógó virágok kiállítása, roppant impozáns, bár arra már nem emlékszem, hogy van-e értelme.

1_18.jpg

1_19.jpg

 1_20.jpg

 1_22.jpg

Ez itt kérem szépen, nyírfából kinyert szupervíz! Nyilvánvalóan sohasem hallottam ilyesmiről, a nyírfa szót sem tudtam angolul, így iszonyatos érdeklődéssel tanulmányoztam az 5 font körüli vizet, amikor is egy hölgy oda jött, és mondta, hogy mennyire jó ez a víz és mennyi minden van benne, (továbbra sem tudtam, mi az hogy birch), majd felfelé felmutatott.

1_21.jpg

Egyből felismertem, hogy csakis nyírfáról lehet szó, úgy tettem, minta tudnám milyen fáról van szó és tovább hallgattam a bemutatót, vagyis, hogy tele van elektrolittal, nincs benne cukor, viszont van szaponin, ami csökkenti a koleszterint, meg xilit, ami védi a fogakat és így tovább, szóval szupervíz! A márka neve Sibberi és Lettország, Ukrajna és Fehéroroszország nyírfáiból csapolják.

1_23.jpg

 20150918_121450.jpg

 20150918_121519.jpg

 20150918_122017.jpg

Kifelé (vagy befelé) menet lehetett még nézegetni egy Aston Martin DBX-et, lehetett beszélgetni a designerekkel, akik lelkesen mesélték, mi hogyan készül. Jól megfogdostam mindent, amit lehetett!

20150918_122301.jpg

20150918_122340.jpg

20150918_121936.jpg

20150918_122506.jpg

20150918_122413.jpg

20150918_122530_1.jpg 

20150918_122601.jpg

Még 2 napig vagyis október 15-ig élvezhető, mindenkinek ajánlom!

Aki még szeretne Tom Dixonról olvasni, ajánlom figyelmébe a Mondrian szállodáról készült posztomat, ott is mindent ő tervezett.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

P.S. Sajnos egy több éve (!) húzódó technikai hiba folytán nem látszódnak a lájkok, akit érdekel ITT megnézheti.

A jövő áruháza - Multiplex Tom Dixontól Tovább
Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Amúgy pedig London egyik legmenőbb éttermét vezeti

Ki és miért megy Londonba, miért marad ott, hogyan él, mit ér el. Ezt szeretném bemutatni a "Nekem ez London" sorozatban, ahogy eddig is. 

20141205_180151.jpg

Legújabb főhősünk, Csovcsics Dániel, akiről 2 dolog miatt is kell írnom: az egyik, hogy egy nagyszerű élménnyel ajándékozott meg, a másik pedig, hogy úgy gondolom, olyan személyiség, akit érdemes bemutatni. 

Tehát a sztori úgy kezdődik, hogy írtam egy bejegyzést  London legjobb bárjairól (amikor megjelent a világ legjobb bárjai lista és ebből 8 londoni) és egyszer csak érkezett tőle egy üzenet, hogy esetleg nem akarom-e megnézni, ahol ő dolgozik, ugyanis jövőre, ők lesznek a világ legjobb bárjainak listáján az első. Megjegyzem, most is egy londoni vezet, az Artisan.

Egyből izgatott lettem természetesen, főleg akkor amikor megtudtam, hogy a Mondrian London hotel bárjáról beszélünk. A Mondrian London tavaly októberben nyitott meg a Southbank Centre-en a Temze partján a Sea Containers nevű épületben, amely amúgy 1977-ben épült és eddig jobbára irodaházként funkcionált. Fontos információ, hogy az egész hotel Tom Dixon, - autódidakta designer, Nagy-Britannia nemzeti kincse és én is imádom - keze munkája belső építészetileg, ITT írtam róla egy hosszabb esszét, szóval magára a szállodára is rendkívül kíváncsi voltam.

temze.gif

Egyeztettünk és egy péntek délután ott találtam magam és nem győztem eleget kérdezni, fényképezni, ne meg enni és inni.

Dani 8 éve él Londonban, kisebb-nagyobb megszakításokkal, ugyanis nagy utazó, de erről majd később. 2006-ban akkori barátnőjével érkezett Angliába, 2003-ban történt az első látogatása és akkor eldöntötte, hogy neki ide vissza kell jönnie. "Emlékszem, hogy a British Museum előtt elsétálok, meg hogy a Mark&Spencer-ben veszek egy háromszögletű szendvicset. Nem tudom, mi fogott meg, London egyszerűen csak beszippantott. De nem hiszem, hogy neked kell ezt magyaráznom." Így a barátnő au-pair (babysitter) megbízatása kapóra jött, és 2006. szeptember 8-án megérkezett Angliába, persze "esett az eső, ahogy kell". 

És belevágott a vendéglátózásba, Kilburn-ben (észak-nyugat London) "egy utolsó késdobáló kocsmában" kezdte meg pályafutását pohárszedőként. Gimnáziumot végzett, a közgázt elkezdte, de nem fejezte be, előtte soha nem dolgozott vendéglátásban és valamennyire beszélt angoul, "a Headway angol nyelvkönyvből tanultam, azt hittem a 'How do you' még mindig aktuális, aztán rájöttem, hogy nem."  

A következő állomás a Covent Garden-be vezette, a népszerű The Long Acre étterem-kocsmába, ahol szépen-lassan bar manager-i pozícióban kötött ki. "Itt tanultam meg a pincérkedést, éjjel-nappal dolgoztam, szuper volt a csapat és az is biztos, hogy minimum 3 évet elégettem itt az életemből, annyit buliztunk. A felhőtlen és felelőtlen szórakozás évei voltak ezek."

És ahogy fent említettem, Dani komoly utazó, így aztán néha fogja magát, felmond és elutazik pár hónapra ide-oda. "8 éve érkeztem Angliába, de fél évet töltöttem Franciaországban, másfél évet Ausztráliában és kb másfél évet úton...Már 43 országon vagyok túl, a 100 a cél, engem ez éltet, van amikor megtervezem, mit akarok megnézni, de általában csak visz a lendület. Viszont a SZIN-re mindig haza megyek, ezt soha nem hagyom ki."

"Ez a város a lehetőségek tárháza. Nem érdekel senkit , hogy milyen iskolát végeztél, hány nyelvvizsgád van vagy hogy a szüleidnek mennyi pénze van és kit ismernek. Ha beszélsz angolul és jól csinálod azt amit csinálsz, elfogadnak, elismernek és gyorsan lehet fejlődni." - mondja Dani, aki jelenleg London egyik legmenőbb szállodájában, a Mondrian Londonban dolgozik, a Sea Containers éttermének az "Assistant Restaurant Manager-e", ami magyarul annyit tesz, hogy Étteremvezető helyettes.

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_01_13_221825.jpg

Danit 128 jelentkezőből választották ki, egy magyar barátja ajánlotta figyelmébe a helyet, aki szintén itt dolgozik, rendezvényszervezői pozícióban. Nem hitte, hogy összejöhet, de amikor a 4. körre is behívták, hogy találkozzon Elli Jafari-val, a Morgans Hotel Group Food and Beverage Operation igazgatójával, aki olyan szállodák megnyitásában tevékenykedett, mint a Belaggio (Las Vegas) W South Beach (Miami), Trump Soho Hotel (NY), azért megcsillant a remény.

"Napokig görcsöltem előtte, mielőtt találkoztam vele, és persze semmit nem éreztem az interjú alatt, de amikor a végén, kinyitotta az ajtót, és azt mondta a többieknek, hogy üdvözöljétek az új kollégát, az csodálatos volt, majdnem elsírtam magam. Én még soha nem dolgoztam ilyen menő helyen, soha nem csináltam ilyen összetett munkát, megtisztelő volt, hogy ennyire bíztak bennem."

Közben persze járkálunk a hotelben, Dani elintézte nekem, hogy mindenhol fotózhassak, ami iszonyatos dolog (én már csak tudom), először kezdünk a recepciónál, ahol megtudom és persze látom is, hogy az egész szálloda design koncepciója hajós témájú, nyilván az, hogy a Sea Containers  nevű épületbe költöztek, már jó alap volt erre.

sam_1747.JPG

sam_1749.JPG

sam_1754.JPG

sam_1759.JPG

sam_1768.JPG

sam_1774.JPG

sam_1775.JPG

Így aztán a recepcióhoz megérkezve, úgy érzi magát az ember, mintha egy óriási hajóban lenne, ugyanis rézből (Tom Dixon egyik kedvenc alapanyaga) egy hajótestet imitáló installációt látunk, ami rettentően impresszív. Mondjuk az egész recepció az, nem győzök fényképezni.

 sea.gif

20141205_180526.jpg

Az étteremben nagyban folynak az előkészületetek az estére, egy pénteki estén ugyanis 200-220 vendég fordul meg, Dani keze alatt ilyenkor 20-25 ember dolgozik.

"A nyitás előtt hónapokig minden arról szólt, hogy legyen megfelelő személyzet, interjúztattunk, oktattuk a személyzetet, kialakítottuk az éttermi szabályokat, például hogyan kell egy asztalt megteríteni, hova kell tenni és milyen módon az evőeszközöket, hogy teszed le a bort az asztalra vagy hogyan szolgálod fel ételt. Napi 12-14 órákat dolgoztam, nagyon akartam, hogy lássák, alkalmas vagyok a feladatra. A csapatommal, ez kb. 50 ember, sikerült jó viszonyt kialakítani, ez nagyon fontos, hogy megbízzanak bennem és tudják, hogy számíthatnak rám, és nem csak munka témában." Mint megtudom mindenkiről egyesével kell Performance Review-t írnia, vagyis értékelni mindenki munkáját egyesével. Ő írja a beosztásokat, ezt heti 4-5 óra megírni.

20141205_180248.jpg

 

Danit kollégái Chopstick néven szólítják, magyarul evőpálcika. "Ez úgy ragadt rám, hogy a családi nevem Csovcsics, amit Magyarországon is kevesen tudnak kimondani, a Chopsticks kiejtésben nagyon hasonló. Bárhol jártam, mindig ezt a nevet kaptam egymástól teljesen független emberektől. Amikor a teljes nevemen mutatkozok be mindenki furcsa képet vág. A legjobb azt hallgatni, ahogy a bankban, vagy orvosnál, vagy hivatalos helyen próbálkoznak, elég szórakoztató.  A végén általában megegyezünk abban, hogy legyek Dan."

 

20141205_200637.jpg

 

sam_1885.JPG

 

20141205_181540.jpg

 

A bejárásom része volt a vacsora, amit nagyon vártam. Az egyik legjobb asztalnál, csodálatos kilátással a Temzére és a Szent Pál katedrálisra, költöttem el egy olyan vacsorát, amire még sokáig emlékezni fogok. Természetesen egy pezsgővel indult, a ház pezsgője a Perrier-Jouët, mit ad Isten, pont ez a kedvenc márkám!

20141205_182544.jpg

Majd Dani javaslatára egy kelkáposzta salátával indítok. Elsőre nem hangzik annyira jól,de a pekándió, avokádó, joghurt, chili és kapros öntet valami isteni kombinációnak bizonyult.

20141205_182905.jpg

Szintén Dani javaslatára lazacot kérek, ami szintén kiváló volt, még saláta is ment hozzá.

20141205_190442.jpg

A desszertnek már nem sok hely maradt, de nem tudtam ellenállni az almás pitének cider fagyival.

20141205_192832.jpg

És amikor már azt hittem nyugodtan hátra dőlhetek, érkezett egy koktél, ami már ránézésre is különleges volt, ugyanis a tetején egy fahéjrúd égett..amúgy rum, keserű kávébab és epercukor volt benne. (Megjegyzem, még ilyen helyen sem kell üveges vizet kérni, nyugodtan kérjünk csapvizet, nem fognak kinézni.)

A menüért Seamus Mullen felelős - ő még 2 new yorki étteremet is visz - Luke Rayment séffel, aki korábban a Claridge's-ben, Gordon Ramsay éttermében volt főszakács, előtte pedig a Savoy-ban. 

sam_1699.JPG

A vacsora előtt még alkalmam volt kicsit beszélgetni az ausztrál Iain Griffiths-szel, aki a bárt koncepcióját megvalósító cég egyik tulajdonosa. A másik a nagyhírű  Ryan Chetiyawardana, vagy ahogy mindenki ismeri Mr. Lyan, a White Lyan bár alapítója. Ez most a 20. helyen áll a világ legjobba bárjainak listáján, és arról (is) nevezetes, hogy nem használnak jégkockát és citrusféléket a koktélok készítéséhez. Itt a Mondrian-ban más a koncepció, de ahogy Ian elmondta, nem kispályáznak, a legjobbak akarnak lenni. Meg is hív a White Lyan-ba, legközelebb oda is el kell mennem!

 sam_1735.JPG

sam_1691.JPG

sam_1694.JPG

sam_1704.JPG 

Dani ezután körbe vezet a szállodában, első megállónk a Den, ami azért nem egy barlang, hanem inkább egy informális lounge, ez amúgy a Temze felőli bejáraton közelíthető meg a legkönnyebben (a recepcióhoz a bejárat a másik oldalon van), és a Sea Containers étterem és a Dandelyan bár között helyezkedik el. Simán bemehetünk az utcáról egy teára/pezsgőre, de szervezhetünk ide találkát is vagy játszhatunk is, ugyanis mindenféle játékok is be vannak készítve.

sam_1686.JPG

bar.gif

sam_1734.JPG

A következő megálló a Dandelyan bár, ahol péntek este lévén már zajlik az élet, itt dolgozik Ian is a hosszú, zöld márványpult mögött. A bár színei egészen lenyűgözőek: aranyszínű bársonyfotelek, fáradt rózsaszínű bőrkanapék, mélyzöld falak és persze Tom Dixon rézgyertyatartói. A bár legmenőbb része, a végében található 2 asztaltársaság részére kialakított fent említett rózsaszín bőrkanapés hely, ide akkor ülhetünk le, ha minimum 3.000 - 10.000 GBP között fogyasztunk (ez a szám attól is függ, hogy mely napon és mikor) Mondanom sem kell, estére mindkettőt elfoglalták.

20141205_181212.jpg

20141205_180826.jpg

20141205_180842.jpg

20141205_180916.jpg

20141205_181203.jpg

Nem szeretném kihagyni a felsorolásból a toalettet sem, ugyanis ez ugyanolyan nagyvilági, mint ahogy a következő megállónk lesz. Kétszer is el kellett mennem természetesen!

sam_1836.JPG

sam_1838.JPG

sam_1844.JPG

sam_1849.JPG

sam_1829.JPG

sam_1830.JPG

sam_1831.JPG

sam_1832.JPG

sam_1854.JPG

sam_1853.JPG

És ha ezt még lehet fokozni, akkor az a tetőtéri bár, a Rumpus Room. A 12. emeleti kilátás verhetetlen, bordó és lila fotelek, aranyszínű bárpult, romantikus félhomály. Ahogy olvasom, az 1920-as évekbeli Bright Young Things volt az ihlet, akinek ez nem mond semmit: az 1920-as években a sajtó ragasztotta rá ezt a kifejezést, azokra a fiatal, bohém arisztokratákra, akik nem vetették meg a szórakozást a londoni éjszakai életben. (Stephen Fry rendezett egy filmet erről, érdemes megnézni.) Szóval a Rumpus Room ide szeretne vissza repíteni minket, amikor a party nem csak egy party volt, ahogy Dani mondja, nemrégiben Billy Idol bérelte ki az egészet, pár hete pedig Eva Herczigovat fotózták itt, de járt itt Jermain Defoe is, meg előszeretettel járnak ide focisták is.  Múlt héten itt volt a The Voice első meghallgatása: Kylie Minogue, Rita Ora, Will I am és Tom Jones részvételével. 

sam_1877.JPG

sam_1873.JPG

sam_1884.JPG

 

Bekukkantottunk egy szobába is, ahol szintén Tom Dixon design bútorokat találunk, ilyen volt a kilátás.

20141205_194808.jpg

Danitól megkapom emlékbe a szobakártyát, amit azóta is a pénztárcámban hordok, hátha beengednek egyszer vele, ha éppen arra járok.

20141205_175501.jpg

spa.gif

Utolsó állomásunk a spa volt, ahol például részt vehetünk például glamour parti kezelésen is - pezsgő jár hozzá természetesen - , itt ugyanis a spa is különleges, persze egymagunkban is jöhetünk relaxálni, de zártkörű spa bulit is csaphatunk itt. 

És most térjünk vissza Danihoz! 

Danit amúgy nem hatják meg ezek a nagyvilági dolgok (mint engem), neki az a fontos, hogy jól végezze a dolgát és jól érezze magát. Az egyik kedvenc étterme például a Spicy Basil. "Ez az ami 8 év alatt sem változott. A legjobb thai ételek a világon. Egy kis thai család vezeti, semmi extra, kicsi, de állandóan tömve van. A főételek ára 8 éve 5 font. Egy hónapot voltam Thaiföldön, de ilyen pad thai noodles-t sehol sem találtam. Emellett a másik kedvencem a L'Artista Golders Greenben. Olaszabb éttermet nehéz találni errefelé. Autentikus ételek, hangulat, kiszolgálás, úgy érzi az ember mintha leugrott volna Szicíliába két órára. Nekem az a lényeg, hogy az ételeknek olyan ízük legyen, mint az országban, ahonnan származnak."

Kedvenc kocsmája a The Porterhouse Covent Carden. "A világ minden tájáról van söruk (kb 80 féle), aki kijön látogatóba, azt mindig oda viszem. Maga a hely egy ír kocsma, 8-10 félemeletre osztva, nagyon hangulatos, pénteken és szombaton mindig tele. Ha viszont egy gyors sörre kell leugrani a haverokkal, akkor The Queensbury Willesden Greenben, az mindenkinek közel van."

A Covent Garden a kedvenc városrésze, mivel itt eltöltött 4 évet a fent említett The Long Acre-ban, így eléggé otthonosan mozog itt. "Itt nem lehet unatkozni: színházak, kocsmák, éttermek, boltok, artisták, piac, stb. Ezenkívül van egy hely, amit lehet nem sok mindenki ismer: Little Venice, innen a kanálisokon keresztül fel lehet hajózni Camden Town-ig. Érdekes Londonnnak ezt az arcát is látni."

Vásárolni nem nagyon szeret, mindent az Amazonon és az ebay-en vesz. "Nekem bemenni az Oxford Streetre inkább szenvedés, mint öröm. Mivel minden nap emberek között vagyok munkámból adódóan, így nekem jó az ha néha senkivel nem kell beszélnem vagy találkoznom hogy megvegyek egy farmert, késkészletet, könyvet, akármit. Azért a magyar boltba a sarkon hetente többször leugrok :)."

"Hampstead Heath, Golders Hill Park, Regents Park, - szeretek ezekbe be a parkokba járni, de az igazi kedvencem az itt nálunk a kert, ahol jó idő esetén nagy bográcsozások, sörözések, meccsnézések vannak. Szerintem, ezt olvasva elég sok ismerős most mosolyodik majd el."

Dani motorral közlekedik Londonban amikor csak teheti, télen persze metró és overground, de mivel általában az utolsó metró után végez éjfél után, és éjszaka nincs kedve 3 busszal hazamenni,  így a motor nagy segítség.

Amikor kérdezem, hogy mi az ami nem tetszik Londonban, mondja, hogy az időjárás illetve a távolságok, a felgyorsult életvitel. London a legrosszabb hely a barátságok, párkapcsolatok, családi kapcsolatok ápolására. Soha senkinek nincs ideje a másikra. Dani amúgy tartja a kapcsolatot magyarokkal, rendszeresen találkoznak, bár egyre fogyatkozik a társaság.

"London nekem egy nagy lehetőséget adott arra, hogy lássam a világot, 43 országot jártam be, nem hiszem hogy ez otthonról sikerült volna. Legalábbis nekem nem, többször feladtam a munkám, a lakásom és becsomagoltam a túrazsákom 2-3-4 hónapra vagy legutóbb 1,5 évre. Itt midig újra lehet kezdeni, lehetőség mindig van, csak akarni kell. Én meg valahogy mindig itt kötök ki."

a_gep_amivel_atszeltuk_kanadat_a_halofulket_magunk_epitettuk_1_.jpg

Az autó, amivel Daniék átszelték Kanadát, a hálófülkét saját maguk építették.

bao_jatekot_jatszunk_a_helyiekkel_malawi_1_.JPG

Malawi, játék a helyiekkel.

hazafele_a_busszal_zanzibar.JPG

Buszozás Zanzibárban.

"Csodás élmény volt, amikor az Olimpiát itt rendeztek meg Londonban 2012-ben és számos alkalmam volt szurkolni a magyar csapatnak. Ott voltunk a férfi kézilabda bronz meccsen, kajak-kenun, szurkoltunk a női vízipólósoknak. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok minden nap, ha valaki megkérdezi honnan jöttem,  a válasz mindig az hogy: I am proudly Hungarian, de az Olimpia alatt legjobb érzés volt. Gondolom most sokan felszisszennek, hogy akkor minek mentem el, de nekem nem az a lényeg hogy éppen hol vagyok vagy élek, attól meg lehetek büszke arra, hogy honnan jöttem, ez pedig Bácsalmás."

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

Az összes kép megtekinthető ITT

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy Tovább
Születésnap a luxusáruházban

Születésnap a luxusáruházban

Az Il Bacio di Stile - mint tudjuk Magyarország egyetlen luxusáruházáról van szó -  csütörtökön ünnepelte 1 éves születésnapját, és mivel már régóta el akartam látogatni egy Art Walk-ra, ami az áruház művészeti gyűjteményét mutatja be, most meg is tettem.

20140918_162854_1.jpg

Már többször jártam itt, ebédelni is például, és pár darabot láttam már a gyűjteményből, de most alaposan bejártam az egész áruházat. Két és fél év londoni élet után, ki merem jelenteni, - annak fényében hogy a londoni luxusáruházakat elég jól feltérképeztem - hogy a hely mind épületileg, mind kínálatilag, megállja a helyét, persze idő kell ahhoz, hogy olyan magasságokba emelkedjen, mint egy Harrods vagy Selfridges.

20140918_164724.jpg

 

Az egyik kedvencem az áruházban a színváltós mozgólépcső, órákig el tudnám nézni.

ilbacio.gif

Persze elkéstem, így rögtön a földszinten, a lift mellett található Tracey Emin neonról nem tudom mi hangzott el, én mondjuk kedvelem a brit művésznőt, aki a zaklatott életéből képes volt művészetet produkálni és mára szerintem milliomos lett belőle.

20140116_170044.jpg

A vezetést amúgy Nemes Attila tartotta, aki a gyűjteményt is összerakta, amire összesen 3 hónapja volt, ez most körülbelül negyven műtárgyra és négyszáz fotóra rúg.

20140918_175630.jpg

 

Mint megtudtam a gyűjteménynek 3 lába van: műtárgyak, melyek régi korokkal játszanak kortárs megközelítésekből, a tárgyiasított nő problémája és hatvanas-hetvenes évekbeli szocialista divatfotók. Ez utóbbiakat az MTI archívumából bányászták elő és ilyen formában még nem volt látható korábban.

20140918_175541.jpg

Nagy bánatomra, nincsenek kiírva a műalkotások mellé az alkotók nevei, és bár van amit kapásból felismertem, ilyen szempontból hiányos lesz ez a bejegyzés. Aki felismeri írjon!

20140116_171349.jpg

20140918_163154.jpg

Nemes Attila, az Art Walk vezetője

20140918_163212.jpg

20140918_163342.jpg

20140918_164111.jpg

20140918_164416.jpg

20140918_170837.jpg

20140918_171833_2.jpg

A Le Contesse Prosecco az egész este folyamán ingyen folyt le mindenki torkán, és a pincérek is előszeretettel kínáltak a ruháspolcok között is, ahol amúgy falatkák is ki voltak helyezve. Ezt meghagytam azoknak, akik valóban vásároltak is.

20140918_175242.jpg

A zenét Matisz Nóra szolgáltatta, évek óta nem találkoztunk, így vicces volt, amikor a bárpultnál ülve hátra fordultam és ott játszott mögöttem.

20140918_175727.jpg

A földszinti bárpult felülnézetből. 

20140918_175832.jpg

Elsőre talán nem is tűnik fel, de ennek a nőnek behúztak egyet. Ez egy Hans Peter Feldmann kép, klasszikus női portré, egyike Feldmann tipikus átfestett képeinek.

20140918_180144.jpg

Az áruház számos pontján találtunk izgalmas könyveket, az ilyen jellegű kezdeményezések nekem mindig tetszenek. Amúgy ilyen volt a Louboutin kiállítás 2 éve a londoni Design Museumban.

20140918_180348.jpg

A világhírű szerb performance művésznő, Marina Abramovic egy képe a lépcsőházban lett felfüggesztve és ismét csak azt mondhatom, hogy magyarázat nélkül ez nem fog átjönni az embereknek, pedig ennek a képnek valóban izgalmas a története.

Kitchen: Homage to Saint Therese vagyis Konyha: Homagge Szent Teréznek, ami egy kép és videó sorozat. Egy elhagyatott spanyol kolostor konyhájában készültek (egykor 8000 árvát etettek itt), ahol Abramovic főz és meditál, utalva a 16. században élt Avialai Szent Terézre, aki írásaiban számos alkalommal írt misztikus levitációiról a templomban és konyhában. Így létezik konyhában levitáló Abramovic fotó is.

20140918_180445.jpg

20140918_180613.jpg

20140918_181559.jpg

Ez egy Grayson Perry váza. Grayson Perry (brit) pedig arról is nevezetes, művészete mellett természetesen, hogy előszeretettel hord női ruhákat, amikor női alteregója, Claire előbújik belőle. Amúgy mielőtt azt hinnénk, hogy egy bohóc, Turner-díjas művész és a vázái rendkívül kelendőek és drágák. Általában hagyományos formájú vázákat újít meg társadalomkritikai üzenetekkel megtűzdelve. Nekem az nagyon tetszett, amikor tavaly CBE (Commander of the Order of the British Empire) kitüntetést kapott és Károly herceg szemrebbenés nélkül adta át a Buckingham-palotában a női ruhába öltözött Grayson Perrynek. Képek itt.

20140918_181651.jpg

Tom Fordról hirtelen 2 dolog jut az eszembe: múlt héten a férje, Richard Buckley szembejött velem a Victoria&Albert Múzeumban (a Horst kiállításra mentem, arról is hamarosan), és hogy a tavaly vásárolt Tom Ford körömlakkom, még mindig használható. 

20140918_181747.jpg

Bár ez nem műalkotás, de mivel kedvenc designerem, Tom Dixon egyik darabja, ezért le kellett fényképeznem. Itt egy hosszabb esszé róla, amit tavaly írtam, de hamarosan új képek a múlt heti látogatásom kapcsán. 

20140918_181902.jpg

20140918_181951.jpg

20140918_182439.jpg

A születésnapi program keretében volt koncert és szabadtéri divatbemutató is, ezeken sajnos már nem tudtam részt venni, a legjobban persze azt sajnálom, hogy lemaradtam Balatoni Brigitta kiváló desszertjeiről, ő az áruház éttermének cukrásza. Next time!

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Születésnap a luxusáruházban Tovább
Első nyereményjáték a blogon! Tom Dixon könyv!

Első nyereményjáték a blogon! Tom Dixon könyv!

Tudom kicsit előreszaladtam ezzel a nyereményjáték dologgal, mert nem vagyok nagy blog, meg lehet, hogy senki nem is fog jelentkezni...

Na de az történt, hogy Tom Dixon sajtótájékoztatón jártam nemrégiben és a sajtó kedves munkatársai megkapták a könyvét, a Dixonary-t. Na most az a helyzet, hogy nekem ez már megvan, - méghozzá dedikálva -, és semmi szükségem még egy porfogóra otthon, így jött az ötlet.

Néhány kép ízelítőnek, nem mellesleg 35 font. A jelentkezés rendkívül egyszerű, kommentben kell jelentkezni, lehetőleg e-mailcímmel. Ha magyar nyeri, akkor Budapesten átadom (ilyen jó fej vagyok, hogy hazaviszem), ha nem akkor Londonban át tudom adni.

Határidő: október 6.

Hajrá!

d1.jpg

d2.jpg

d4.jpg

d3.jpg

Első nyereményjáték a blogon! Tom Dixon könyv! Tovább