Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman


Elteázni egy repülőjegy árát

Elteázni egy repülőjegy árát

A Mandarin Oriental Hyde Park London hotelben 2011-ben voltam először. Magamtól nem valószínű, hogy bementem volna, de egy igazán nagyvilági, svájci kolléganő hatása alá kerülve - aki néha reggel azzal kezdte, hogy tegnap Pippa Middleton-nal bulizott - , szépen feltérképeztük az irodánk környékét, amely Knightsbridge-ben volt, a Harrods luxusáruházzal szemben. Ő vitt el a Bar Boulud-ba, amely a hotel bisztrója, akkor gondoltam, ide majd még visszajövök.

És még mielőtt elfelejtem, itt működik a Dinner by Heston Blumenthal is, amely a világ egyik legjobb étterme.

london-exterior-views-8.jpg

Így amikor új helyszínt kerestem az Afternoon Tea sorozatomhoz, rá esett a választás, persze hosszas gondolkozás, nagyon sok helyszín van ugyanis, és évente csak kettő fér bele a költségvetésbe. Korábbi fejezeteim: Hotel Café Royal és sketch London, mindkettő csodálatos volt.

A hotel rendkívül impozáns épület, a bejárat a Brompton Road felől közelíthető meg, szemben a Harvey Nichols luxusáruház, a másik oldal viszont sokkal kellemesebb, mivel az a Hyde Park-ra néz.

london-2015-hotel-exterior.jpg

Az Afternoon Tea szolgáltatást a The Rosebery Lounge-ban lehet igénybe venni, és ajánlatos foglalni. Érdemes tudni, hogy foglalásnál meg kell adni a bankkártya adatainkat, mivel ha nem mondjuk le vagy nem bukkanunk fel időben, akkor levonnak egy minimum összeget, jelen esetben ez 48 font / fő lett volna. Persze, sikerült elkésni, nagyon izgultunk!

32-m28.jpg

40-m36.jpg

A The Rosebery, Lord Losebery előtt tisztelegve, tavaly tavasszal nyílt meg, a sztori szerint az 1920-as években, pontosan ugyanitt, egy teaház működött.

Az ablaknál kaptunk helyet, egymással szemben, de mivel én nem akartam az utcát nézni, így egymás mellett ültünk Gabival, és ez láttuk.

21-m17.jpg

28-m24.jpg

Ez az utcafrontos kilátás.

22-m18.jpg

02-m1.jpg

Az asztali prezentáció egyből levett a lábamról, ez a madárkás porcelánkészlet nagyszerűen illett a környezethez. Amúgy William Edwards design, ahogy olvasom kifejezetten ilyen termékekre szakosodott formatervező, mindenesetre megy neki a business, hiszen például a The Ritz, Burj Al Arab, The Connaught, The Goring, Claridges, The Corinthia szállodáknak is ő készítette a porcelánt. Természetesen megvásárolható, mint minden Londonban.

Az Afternoon Tea nem teljes pezsgő nélkül, szerintem, - amúgy egy sima hétköznap sem -, mi a Ruinart Blanc de Blancs mellett döntöttünk, és ilyen szép pohárba kaptuk, ezeket John Jenkins tervezte.

03-m2.jpg

15-m11.jpg

Általában érdemes tudni, hogy a legtöbb helyen, főleg nem olcsó helyeken, az Afternoon Tea fogásaiból annyit rendelhetünk, amennyit akarunk, és ez érvényes a teára is. Viszont, olyan nincs, hogy ketten kérünk egyet, bármennyire is szeretnénk.

Tapasztalataim alapján, nem gyakran rendeltünk újra, mert így is elegendő volt, sőt, teából viszont igen, 2 kanna simán elfogy (fejenként) és legalább 2 különböző teát is ki tudunk próbálni.

Én általában a ház teáját - Signature Blends - szoktam kérni, és mindig kipróbálok valami olyat is, amit még előtte nem. 

10-m6.jpg

07-m5.jpg

Először jönnek a nagy műgonddal készített kis szendvicsek - mint az angol gyep! - , csirkés (organikus persze), lazacos, uborkás, sajtos, rákos és sonkás. Azt hiszem ebből kértünk egy újabb kört, mert olyan gyorsan befaltuk.

11-m7.jpg

Aztán jöttek a sütemények, kézműves persze, már itt úgy éreztem, hogy nem bírok többet, de nincs panaszkodás, ugye.

12-m8.jpg

14-m10.jpg

17-m13.jpg

20-m16.jpg

Az édes pogácsákhoz járó dzsemek közül, a rózsaszirom típusú teljesen magával ragadott, mindenképpen be kell szereznem egyet, ha valakinek van ötlete itthon hol lehet, ne tartsa magában.

18-m14.jpg

26-m22.jpg

A mellettünk lévő asztal felszabadult, gyorsan csináltam magamról egy képet a tükörben!

25-m21.jpg

Nagyon sajnáltam, hogy mi nem olyan asztalt kaptunk, ahol ilyen agancs installációra akasztják fel a tányérokat, ez például nagyon tetszett. 

27-m23.jpg

A végén még kaptunk egy szem valamit, nagy nehezen leerőltettük. Aztán mivel letelt a slot, 2 órára lehet maradni, száműztek bennünket szépen megkértek minket, hogy fáradjunk át a Mandarin bárba

Megérte, ennél lehangolóbb helyet, régen láttam. Gabi elmondása szerint, valamikor ez nagyon menőnek számított, mármint design (10 éve?) szempontból, mára eléggé elfáradt. Persze a honlapon úgy van megfényképezve, hogy valóban cool és contempotary-nak látszik. Amúgy az egész honlappal ez a baj, a valóságban semmi sem néz ki ilyen jól a szállodában.

30-m26.jpg

29-m25.jpg

A honlapon amúgy ilyen szép képeket találunk a The Rosebery Lounge-ról.

31-m27.jpg

36-m32.jpg

Miután végeztünk, természetesen Gabi javaslatára, nem hagytuk el a szállodát, hanem belógtunk ide-oda, például ebbe a nagyterembe, ami kétségkívül csodás esküvői helyszín lehet, kilátással a Hyde Parkra.

35-m31.jpg

33-m29.jpg

37-m33.jpg

A szőnyeget nem hagyhattam ki!

38-m34.jpg

Egy időre elvesztettük egymást, így elindultam felfelé, ilyen a dekor az első emeleten. 

39-m35.jpg

41-m37.jpg

42-m38.jpg

43-m39.jpg

Összességében, csalódottan távoztam, mert bár a tea, az ételek és a pezsgő rendben voltak, de a komplex élmény elmaradt. Az előző kettő -  Hotel Café Royal és sketch London, - mondjuk elég magasra tette a mércét. Úgyhogy sokáig ostoroztam is magam, hogy miért nem a Claridge's vagy a The Connaught mellett döntöttem, mert ezekben már jártam, és tudom, hogy mire számíthatok.

Folytatás következik hamarosan, már tervezgetem a januári utamat, ha van ötlet, várom!

Akit érdekel, ha erre jár: a közelben volt Judy Garland háza, ott is halt meg, ITT írtam róla.

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik. 

PS: a lájkok nem látszódnak egy technikai hiba folytán, itt lehet megtekinteni, akit érdekel.

Elteázni egy repülőjegy árát Tovább