Mikor megvettem a repülőjegyemet Londonba, még nem tudtam, hogy pont azon a hétvégén is kint leszek, amikor a Vogue Festival ismét megrendezésre kerül.
Persze ahogy realizáltam, azonnal átnéztem a programot, hogy mire is menjek. A Harrods luxusáruházzal karöltve, az idén 100 éves brit Vogue magazin most sem kispályázott a programokkal és meghívottakkal - most volt ötödször amúgy - legszívesebben mindenre mentem volna persze. A két napos all-inclusive jegy ára kb. 800.000 Ft volt, mert minden egyes előadás/beszélgetés külön volt beárazva.
Én térdelőrajtban vártam a megadott időpontot, hogy megvehessem a jegyet a "How to shop smart" előadásra 40 fontért, amit kedvenc Vogue újságíróm, Sarah Harris moderált, részletek erről lentebb. (Sarah Harris-es bejegyzések: 1, 2)
A 80 fontos (Brexit előtti áron 32.000 Ft) Kim Kardashian beszélgetésre pár perc alatt elfogytak a jegyek, nem mintha arra akartam volna menni. Általában 40, 60 és 80 fontos jegyárakat kínáltak, a fent említett egyet engedtem meg magamnak.
Így nézett ki a Vogue World pavilon, amit a Kensington Gardens-ben húztak fel.
Szeretem az angol rendezvényszervezésben, hogy egyszerűen nem engedik meg maguknak, hogy tömeg legyen. Nyilvánvalóan, itt is el lehetett volna adni több jegyet, de fontosabb volt, hogy legyen levegő, élettér, lehessen nézgelődni.
Az én 40 fontos jegyemben benne volt, hogy a Vogue World-ben ingyenesen lehet erre-arra menni, például Vogue címlapfotót készítetteni. Én ehhez nyilvánvalóan túl gyáva voltam.
Domenico Dolce és Stefano Gabbana azaz Dolce & Gabbana. Pont amikor megérkeztem, láttam, hogy mindenki fényképez valamit, gyorsan én is elkezdtem fényképezni. Aztán közben kapcsoltam, hogy kiket is fényképezem. Amúgy a fesztiválra készített táskát lehetett velük aláíratni, gondolom látszik a hölgy arcán az elégedettség és izgalom. Ő volt az utolsó, akinek még megcsinálták.
Sikerült az első sorban helyet találnom, pedig tényleg nem vagyok ilyen nyomulós, de gondoltam, ha már itt vagyok, akkor lássak és halljak rendesen mindent. Még jegyzeteltem is.
A "Hogyan vásároljunk okosan?" című előadást a fent említett Vogue divatszerkesztő, Sarah Harris moderálta, beszélgetőtársai voltak (jobbról): Francesca Burns, Vogue divatszerkesztő, Laura Bailey, modell és néha ír a Vogue-nak, Nura Khan, szintén Vogue divatszerkesztő, és Sabrina Cannon, a Harrods luxusáruház Personal Shopping osztályának vezetője.
Ami nagyon tetszett, hogy senki sem volt fellengzős, nagyképű vagy lenéző, pedig ezek a nők már elértek valamit, nemhiába ülnek itt. Ugyanez jött le a ruháikból, senki nem volt túlöltözve és mindenki tök laza volt.
A beszélgetés menete nagyjából úgy zajlott, hogy Sarah kérdezett valamit, például hogy ki, hogyan vásárol, aztán mindenki válaszolt egyesével, hogy Laura inkább impulzus vásárló, Sabrina meg az investment darabokra vadászik. Szerencsére nem volt időfecsérlés, azt ki nem állhatom.
Amennyiben úgy döntünk, hogy megvásároljuk a ruhát, mindenképpen nézzük meg, hogyan kell tisztítani, például megéri-e egy olcsó felsőt tisztíttatni vagy hajlandóak leszünk-e kézzel mosni.
Azt hiszem, ez a kedvencem, ugyanis a legtöbbször ez az amit nem teszek meg. Egyszerű, hétköznapi cuccokat vásárolni könnyű, de amikor egy izgalmasabb darab jön szembe, az indok a nem vásárlásra mindig az, hogy úgysem tudom hova felvenni.
Nura Khan, Vogue divatszerkesztő elmesélt egy sztorit, hogy nagyon akart egy Celine ruhát, néhány szezonnal ezelőttit, ugyanis abban akart férjhez menni. De nem találta meg, így egy másik ruhában ment férjhez. Aztán pár évvel később, egyszer csak szembe jött vele a ruha, és bár már férjhez ment, megvette, mert nagyon akarta és mit ad Isten, pont jó is volt rá. És ez itt a lényeg: egyszer úgyis lesz egy alkalom, amikor egy igazán jó ruhában kell valahol megjelenni, és ilyenkor nyugodtan hátradőlhetünk, hiszen a szekrényben ott pihen egy szuper ruha, ami jó ránk. És nem kell az utolsó pillanatban rohangálni vásárolni, ami általában nem is szokott beválni és a végén egy olyan ruhában leszünk, amiben még kényelmetlenül is érezzük magunkat.
Ennél a témánál Sarah Harris elárulta, hogy ő mostanság kezdte vezetni a költéseit, és eléggé ijesztő látni a nap végén, hogy általában sokkal többet költünk, mint amennyire gondolunk, főleg az olyan apróságok miatt, mint kávé vagy újság.
Készpénzzel fizetni nehezebb, hiszen ott egyből érezzük a súlyát, hogy kevesebb pénzünk lett, míg a kártyát sokkal könnyebb odaadni, aztán nem megnézni napokig az értesítő sms-t, hogy mennyi pénzünk is maradt.
Én pont a hármas pontnál járok, és el is adnám őket, de egyszerűen nem találom a megfelelő platformot, ha valakinek van egyszerű, nem túl sok megerőltetéssel járó ötlete, ne kíméljen!
Amiről még szó esett, hogy például érdemes az eladókkal is haverkodni, nyilván nem rossz tudni, mikor lesz leárazás vagy mikor jön valami érdekesebb darab.
Aztán, hogy keverjük a designer darabokat az olcsóbb darabokkal, ez kint igencsak megy, nálunk nem tudom, én mellette vagyok!
A beszélgetés végén Sabrina bemutatott néhány ruhadarabot a Harrods kínálatából, itt megjegyezném, hogy Sarah Harris komplett outfit-je kellene, a hajával együtt.
A témáról nyilván orosz nagyregényt lehetne írni, szerintem ami a legfontosabb, hogy ésszel vásároljunk és soha ne kapkodjunk. Viszlát, impulzusvásárlás!
További életképek!
További sztorik/hírek a Neverordinary Facebook oldalán!
Tavaly júniusban még csak beszámoltam 
