Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman


A varrós kihívással azt ünneplem, hogy legyőztem a depressziómat

A varrós kihívással azt ünneplem, hogy legyőztem a depressziómat

Írta: Kántor Gabriella

_a_varros_kihivassal_azt_unneplem_hogy_legyoztem_a_depressziomat_1.png
Gabi Instagramján már hónapok óta nézem, hogy milyen szuper ruhákat varr magának, na jó, irígykedem is, így aztán megkérdeztem tőle, honnan jött az ötlet, hogy elkezdjen varrni.
Mint kiderült, a hobbi varrás nem csak időtöltés Gabi számára, hanem egyfajta terápia is, mellyel legyőzte a depresszióját.

"Rengeteget tanultam közben, főleg azt, hogy nem kell a legjobbnak lenni, nem kell hatalmas terveket gyártani, elég a saját győzelmünket ünnepelni."

Fogadjátok szeretettel Gabi történetét!

"Ezt a kihívást csak a magam örömére csinálom, egyszerűen azért, mert nekem a varrás a "happy place".
A varrás az, ami feltölt, kiragad a mindennapokból, türelemre tanít és kicsit megtornáztatja az agytekervényeimet.
Az pedig, hogy a végeredményt magamra ölthetem és pont úgy áll, ahogyan elképzeltem, az maga az álom!

Ha utánanézel a varrós kihívásoknak, akkor mindenkinek naponta vagy hetente kell varrnia egy-egy ruhadarabot. Én erre nem vagyok képes két kicsi gyerek mellett. Nekem csak akkor van időm, ha a kicsi alszik, a nagyobb pedig éppen nem igényli a jelenlétemet, mert itthon van az apukája vagy rájött, hogy használhatatlan vagyok Minecraft-ban.

Ezért találtam ki magamnak ezt a havi varrós kihívást. Így kicsit tudok bizonyítani magamnak, hogy én is képes vagyok alkotni, létrehozni, még akkor is, ha sokszor napokba vagy éppen hetekbe kerül kinyomtatni és összeragasztani egy mintát, 
és újabb hetekbe, mire meg is tudom varrni.

Szóval, nincs mögötte semmi "hűű, csatlakozzunk a menő insta sewer közösseghez!", tényleg csak a magam örömére, az érzésre, hogy képes vagyok rá.

Mindig érdekelt a varrás, gyerekként nagymamám lábbal hajthatós Singer-én varrtam magamnak táskát, hátizsákot, babaruhát, de el sem tudtam képzelni, hogy ez lehet tanulni is iskolában.

Én geológusnak készültem. Aztán sokáig nem is volt alkalmam varrni, másként alakult az életem, viszont kézműveskedni mindig szerettem. 

2012-ben Londonba költöztem, megismerkedtem a férjemmel, akitől első születésnapi meglepetésként megkaptam azt a kis alap Singer gépet, amit azóta is használok.
Az volt a tervem, hogy majd mindenfélét varrok, kikapcsolódásként, aztán jött a babavárás, szülés, majd elköltöztünk Ipswich-be és a varrógép maradt a dobozában.

A lehető legrosszabbkor költöztünk, februárban. Minden nap esett, szürke és komor volt minden, férjem sokáig nem talált munkát, én pedig depressziós lettem. Egy helyi méteráru bolt kirakatában megláttam egy kiírást, hogy tartanak varrótanfolyamot. Beiratkoztam és bár az ott tanított alapokat már ismertem, végre lettek Ipswich-ben is barátaim.

Plüssállatokat kezdtem varrni a kisfiamnak. Imádtam, az volt a tervem, hogy ezzel fogok foglalkozni.

Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem követni pár babakészítőt az Instagram-on és hamar győzött a kishitüség. Abbahagytam, mert úgy gondoltam semmi újat nem tudok kitalálni ezen a vonalon. Millió plüsskészítő van, sokkal kifinomultabb technikával, ízléssel, egyediséggel. Valószínűleg az is hozzátett, hogy akkoriban kezdődtek a vizsgálatok a kisfiamnál és közben vártuk a második babát is. Szóval, nem lett semmi a "nagy" tervből.
Megszületett a kislányunk, és hivatalosan is papírt kaptunk arról, amit évek óta tudtunk, a kisfiúnk gyönyörűen körbeírva, speciális nevelési igényű gyerek. A diagnózis nem rendített meg minket, jó volt tudni, hogy haladunk valamerre. Viszont a terápiákra nagyon rosszul reagált. Én pedig újból elkezdtem aggódni.

Novemberben aztán a depresszióm olyan erővel támadt, hogy muszáj volt professzionális segítséget 
kérnem. Elkezdődött a terápiám a pszichológusommal és kaptunk egy önkéntest, Julie-t, aki igazából olyan, mintha egy barátnőbe rejtett pszichológus lenne. Aztán jött a vírus... legnagyobb szerencsémre a terápiám folytatódott telefonon keresztül.

A terápia részeként különböző relaxációs tevékenységeket kellett kipróbálnom, hogy melyek azok, amelyek valóban segítenek. A meditálás sajnos nem az én asztalom, de így végre újból visszatértem a varráshoz (és a jógához).

Elkezdem újból varrni. Végignéztem az összes impulzus vásárlásból beszerzett varrós magazinjaimat, elkezdtem komolyan követni pár varrós és mintakészítő oldalt az Instán. Persze az első ruhák nem lettek túl jók, viszont rengeteget tanultam és teljesen lenyűgözött a tény, hogy egy 2D rajzból egy hordható ruha készíthető. Régebben is alakítottam át ruhákat, vagy lemásoltam kedvenc ruhadarabjaimat, de ez most egész más volt. Ez terápia volt, nyugalom, egy olyan dolog, ami csak az enyém, amiben nem kell szuperjónak lennem.

Elég csak annyi, hogy hordható, jól érzem magam benne és az én munkam gyümölcse.
Ha úgy tetszik a varrós kihívással az ünneplem, hogy legyőztem a depresszióm. Rengeteget tanultam, főleg azt, hogy nem kell a legjobbnak lenni, nem kell hatalmas terveket gyártani, elég a saját győzelmünket ünnepelni.

Hatalmas inspiráció az Instagram vagy egy-egy szuper varrós magazin, de nem szabad túl komolyan venni. Egyszerű háztartási varrógéppel is meglehet varrni a magazinban szereplő ruhákat, nyilván nem lesz olyan, mint a boltban kapható ruhadarabok, de nem is kell, hogy olyanok legyenek. Hiszen az a fontos, hogy én készítettem, hosszú órák alatt, sokszor hetek munkájával.

Általában könnyű, kényelmes, kisgyerekes létbe könnyen beilleszthető szabásmintákat keresek. Legyen rajta zseb, lehessen benne szabadon mozogni. Made by Jack's Mum (MBJM) szabásminták például ilyenek, ráadásul majdnem minden mintája megtalálható felnőtt és gyerek méretben egyaránt.

Így nekem és a kislányomnak is van kantáros nadrágunk. Imádom hordani biciklizéshez, mert nem lóg ki a derekam.

Kedvenc magazinom a Fibre Mood. Egyszerűbb fazonoktól a nagyon elegánsig, minden megtalálható benne. Instagram-on tartanak sew-along tanfolyamokat, ahol könnyedén elsajátíthatóak a technikák és ad egyfajta közösségi élményt is.
Általában úgy választok mintát, hogy éppen mi hiányzik a ruhatáramból. Egy vékony nyári ruha, egy kényelmes kezeslábas... régóta szeretnék egy nadrágot, ami nem farmernadrág, nem leggings, mégis kényelmes, mindenhez viselhető, egyszerű darab. Valószínűleg ez lesz a júliusi ruhadarab.

Szöveteket, anyagokat eddig leginkább vásárokon vagy a helyi méteráruban vettem, általában azt, ami megtetszett. Most kezdtem el tudatosan úgy választani, hogy mit szeretnék varrni és hordani. A pandémiára való tekintettel interneten rendelek, összehasonlítom az árakat, a visszajelzéseket és onnan rendelek, ahol a legtöbb vevő elégedett.

Rendeltem már anyagot e-bay-ről és amazonról is, de mindkettő borzasztó minősegű volt. Tanulópénz.

Hát, talán ennyi. Imádtok varrni, talán egyszer mégiscsak lesz egy olyan "munkám", ami a varrással kapcsolatos.
Nem tudom. Nem tervezek, majd jön. A varrás így is, úgy is marad.

Ha úgy tetszik, a varrós kihívással azt ünneplem, hogy legyőztem a depresszióm. Rengeteget tanultam, főleg azt, hogy nem kell a legjobbnak lenni, nem kell hatalmas terveket gyártani, elég a saját győzelmünket ünnepelni.

106044514_176595990486057_4462245373455425375_n.jpg

105936584_583984772510669_7306213659863675866_n.jpg

70897851_968132066919228_1307538925871612109_n.jpg

75366269_151582282866401_480271298446431608_n.jpg

 101412395_2761024944183194_1145460068437451238_n.jpg

71760381_102367887877098_9032244582428600431_n.jpg
79909309_154946695777583_6051612420092669170_n.jpg
99427173_246613429757799_4595327949546115545_n.jpg
************************************************************
ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK! 
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, közösség, blog, női klub és még sok más.
Alapítója, Iványi Orsolya, Vichy Neovadiol Változókor nagykövet.
Facebook oldal
Hírlevél

Zárt csoport
Youtube 
Kapcsolat: hello@orsolyaivanyi.com
img_20190923_213159_890_1.jpg
A varrós kihívással azt ünneplem, hogy legyőztem a depressziómat Tovább