Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman


Toszkán lávsztori - harmadik rész

Toszkán lávsztori - harmadik rész

Első rész itt. Második rész itt.

Tehát június 25-e van, a konyhában ülök, ő reggelit készít, én meg azon merengek, hogy most akkor mi lesz. Mert hát nyilvánvaló, hogy van kémia közöttünk, meg jól tudunk beszélgetni, még vicces is (!), talán okosabb is nálam kicsit, meg van egy nagy háza is, ahol lehetne saját fürdőszobám....de inkább elengedem a gondolatokat és hagyom, hogy sodorjanak események.

A következő pár napban bejárjuk a környéket, gondosan kerülve a turistás helyeket, bár mivel Toszkánába évente 40 millióan jönnek nézgelődni, ez nem is annyira könnyű, de így például nem jutok el Firenzebe, a Gucci Múzeumba, ahova nagyon készültem. De erre csak azt mondja, hogy majd. Én meg elhiszem. 

4-20160629_135329.jpg

109-20160626_160143_1.jpg

Itt éppen Niki de Saint Phalle Tarot-kertjében fotózkodunk, csodálatos hely, itt írtam róla.

 

A tett halála az okoskodás, írta Madách Imre, meg mondta anyukám is sokszor, így aztán ismét azt mondtam magamnak, hogy történjen, aminek történnie kell. 

Így aztán június 29-én, azaz szerdán repülőre szálltam, hazajöttem, a reptéren persze sírtam, mindig sírok, ha valaki kikísér, pedig tudtam, hogy csak pár nap, konkrétan 4, és újra látjuk egymást. 

A 4 nap alatt pedig csak gondolkoztam és gondolkoztam, hogy akkor most melyik legyen. A két lehetőségből. Az egyik ugye, hogy távkapcsolat, találkozunk néhányszor havonta, egyszer itt, egyszer ott és minden alkalom igazából ünnep és a prózai hétköznapok, mint olyanok, nincsenek. Jól hangzik, ismerem ezt a verziót, előbb-utóbb persze bedöglik, azért lehet működtetni, ha nincs más opció.

A másik opció a kiköltözés. Mindent itt hagyni és egy új életet kezdeni. A nulláról. Elengedni a megszokottat. Újra felépíteni magamat. Lefogyni. Végre elkezdeni olyan dolgokat, amikre eddig azt mondtam, hogy nincs rá időm.

Mindez csodálatosan hangzott a fejemben, de amikor a praktikus oldalát vettem számba, akkor ilyenek jutottak az eszembe, hogy mit fogok dolgozni, hogy fogok pénzt keresni, mi van ha mégsem jön össze, és haza kell jönnöm, de már nincs munkám és lakásom sem, meg hogy mennyit dolgoztam azért, hogy ide eljussak és most engedjem el, egy pasi miatt. 

Egész júliusban, minden nap együtt voltunk. Szépen ráhangolódtam, hogy én akkor most elengedem az eddigi életemet. Azt gondoltam, hogy nem véletlen, hogy ez a pasi most felbukkant, és engem akar. Nagyon. Két éve kezdődött és egyikünk sem adta fel, ez nem lehet véletlen. 

Szóval váltanom kell, mondtam magamnak. Nem lehet éveken keresztül ugyanazt csinálni, az élet ennél sokkal több, és rövid, és igenis néha vállalni kell a kockázatot. Lehet, hogy nem olyan lesz, amilyennek gondolom - sőt, biztosan nem olyan lesz, soha nem olyan - , de lehet, hogy sokkal jobb lesz.

Annyi mindent megéltem már, ezt még nem. Elmúltam negyven, itt az ideje, hogy valaki felelős legyen értem, én meg kicsit hátra dőlhessek, hogy igen, ezt most már megérdemeltem.

Folyt köv. !

Ja, és ma hat hónapja, hogy felültem arra a repülőre, hogy megnézzek egy pasit Toszkánában!!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Toszkán lávsztori - harmadik rész Tovább
Cinque Terre - turizmus futószalagon

Cinque Terre - turizmus futószalagon

 14907055_1238152106241649_109608204297246587_n.jpg

Egy szép, októberi napon, pontosan 28-án, olthatatlan vágyat éreztem, hogy végre megnézzem magamnak a Cinque Terre-t! Nyáron szóba sem jöhetett a turista hordák miatt, hiszen Olaszország egyik legnevezetesebb látnivalójáról beszélek, az öt tengerparti sziklára tapadt halászfaluról Liguriában, ami még az Unesco kulturális világörökségének is a része.

A Cinque Terre-t évente 2.5 millió turista támadja meg, így állítólag az olasz kormány lépéseket tervez, hogy 1.5 millió fölött bezárják a bazárt, ugyanis a helyi lakosok panaszkodnak, írja a Guardian

Amúgy kedves olvasó azt tudta, hogy Toszkánába 40 millióan járnak nyaralni évente?

Íme a beszámolóm, teljesség nélkül, biztos ki is hagytam valami fontosat.

1. Ejtsd

csinkve terre

Az öt falu:  Monterosso al Mare, Vernazza, Corniglia, Manarola, és Riomaggiore

2. Vonat vagy hajó?

Bármennyire is kényelmes vagy (mint én) - kocsiba be, kocsiból ki - , akkor is vonat! Mi a La Spezia város állomásánál tettük le az autót, és Cinque Terre kártyát vettünk, ami egész napos utazásra jogosít és magába foglalja az eco buszok használatát (ha jár éppen busz), a gyalogos ösvényekre szóló belépőjegyeket (nem kérték sehol) és korlátlan wifi használatot (jelszót kell kérni!) Magyarul benne van a vonatozás az öt faluba, egymás után jönnek, és annyiszor szállunk fel és le, akárhányszor akarunk. Ára idén 16 euro/fő. Utólag persze hajóval mentem volna.

Arra készüljünk fel, hogy ha vonattal megyünk, hogy semmit nem lehet majd látni, mert nagyjából végig alagútban megy a vonat.

3. Csak kényelmesen

Az öt kis falut kényelmesen végigsétálni csak kényelmes cipőben és ruhában érdemes, különben hamar rémálom lesz. Mi 7 óra alatt nyomtuk le, 15 km lett, ami valljuk be, annyira nem is sok (egy London Fashion Week alatt minden nap megyek ennyit), de azért nem is kevés. Én mondjuk nem szeretek turistának kinézni, - meg amúgy is itt lakom a következő utáni faluban, ugye, - így nálam a kényelmesség egy (COS) ruhában, (Salamander) bokacsizmában és (Comme des Garcons) széldzsekiben merült ki. Hihetetlen érzés felöltözni rendesen, a vidéki divatozás a falunkban a mackóban ki is merül. Viszont a rétegesség híve vagyok, ami jól jött, 20 fok fölé ment a hőmérő ugyanis! Egy csomóan napoztak is a tengerparton (lásd a képeket), október 28-án, ahogy írtam az elején. És persze minél kevesebb cuccot vigyünk magunkkal, fürdőruhát viszont igen, ha csobbani is akarunk.

4. Utazási stratégia

A vonat viszonylag gyakran közlekedik, általában 15-20 percenként. Mi az ötödik, legtávolabbi faluban szálltunk le, ellentétben mindenkivel a vonaton, a legtöbben ugyanis rögtön leszállnak az elsőnél, és mennek sorban tovább, és a végén vonatoznak egy hosszabbat vissza. Szerintünk logikusabb a legtávolabbi pontnál kezdeni és visszafelé vonatozgatni. Azzal azért érdemes tisztában lenni, hogy főszezonban biztosan "szardíniázni" fogunk a vonaton.

5. Enni

Tehát Monterosso-ban leszálltunk és itt egyből ebédeltünk (ebben a faluban van a legtöbb étterem) is egyet az Il Casello-ban, mely egy szuper kilátással bíró teraszos étterem, nem túl nagy. A választásunk "fritto misto di mare" vagyis tenger gyümölcsei frissen sütve lett, kértünk mellé házi sült burgonyát (sajnos krumpli-mániás vagyok), a ház fehér borából egy üveggel, egy üveg vizet, meg egy kávét. Ez olyan 50 euro lett összesen. A helyet ajánlom, minden rendben volt, a személyzet is. A kajáról kép lejjebb. Amúgy azt gondolom, hogy nagyon rosszat sehol sem fogunk kapni - lásd például Olaszországban még a benzinkúton is jó a croissant - , inkább attól függ, hogy mennyi pénzt akarunk elverni. 

6. Improvizálás

Készüljünk fel arra, hogy bárhol érhet olyan meglepetés, hogy nem jár a busz, amivel terveztünk a lépcsőzés helyett. Mi így jártunk Corniglia-ban, így 382 lépcsőfokot kellett megmásznunk, persze nem bántuk, de akkor is! Vagy például Manarola és Riomaggiore között fut a híres Via dell’ Amore, a szerelem 15 perces sétája. Szépen elindultunk rajta, aztán egy ponton egy rács nem engedett tovább. Később bementünk egy információs irodába, hogy mikor lesz nyitva, nem tudták megmondani. Állítólag évek óta zárva, mert balesetveszélyes. De akkor miért nem lehet megfelelően kiírni? Persze röpke 4 hónapos olaszországi tartózkodásom alatt arra is rájöttem, hogy az olaszok szeretnek mindent úgy intézni, hogy ne kelljen semmit csinálni a végén.

7. Színes házak

Nyilván a legfontosabb, hogy legalább egy jó képünk legyen a színes házakról (az Instagramra), nekem ez Riomaggiore-ban sikerült, az utolsó faluban és még pont naplemente is volt, amikor odaértünk. Amúgy hajóról lehet a legjobban fényképezni a falukat, erre jutottam. Nyilván, mert mi nem hajóval mentünk.

8. Hajók az utcán

Nekem ez nagyon tetszett, hogy a hajók úgy parkolnak az utcán, mint máshol az autók. 

9. Az ösvény

Amennyire én tudom, az az ösvény, amely összeköti az öt falut nem járható végig egészében.

 

10. Turizmus futószalagon

A sziklákra épült kis falvak, a tenger, az öblök, háttérben a teraszos földművelés az olíva ültetvények, ahogy a költő mondaná, a látvány festővászonért és ecsetért kiált, szóval igen, a Cinque Terre-t mindenki látni akarja legalább egyszer, ha Olaszországban jár.

Főszezonban teljesen mindegy milyen napon megyünk, mindenhol turista csoportokba fogunk ütközni, ezt dolgozzuk fel előre. 

11. Gagyi ajándéktárgyak

Nem vagyok egy nagy impulzus vásárló, így max hűtőmágnest terveztem venni a gyűjteményembe, de azon meglepődtem, hogy milyen gagyi és unalmas a felhozatal. A hűtőmágnessel sem voltam teljesen elégedett.

Konklúzió:

Jól éreztem magam, de nem esett le az állam. Hajóval egyszer azért visszajönnék.

Ha nem lett volna olyan késő, megittam volna egy Bellinit a Hotel Splendido-ban, Portofino-ban, már csak a látvány miatt is. De kihagytuk, amit sajnálhatok, mert áprilisig ki sem nyit. Amúgy a Condé Nast Traveler olvasói úgy gondolják, hogy Európa egyik legjobb szállodája ez. Úgyhogy meg kell néznem.

03-20161028_122613.jpg

05-20161028_122811.jpg

06-20161028_122935.jpg

08-20161028_123055.jpg

09-20161028_123209.jpg

10-20161028_123246.jpg

11-20161028_123423.jpg

 

07-20161028_122951.jpg

13-20161028_123519.jpg

Ez itt a Monterosso Giant avagy az Óriás szobra, a 14 méteres Neptun, a tenger istene egy villa teraszát tartja a vállán. 

16-20161028_124401.jpg

17-20161028_124424.jpg

08-20161028_123055.jpg

19-20161028_124514.jpg

21-20161028_125420.jpg

22-20161028_125515.jpg

23-20161028_125652.jpg

24-20161028_125828.jpg

 

25-20161028_130017.jpg

26-20161028_130024.jpg

27-20161028_130149.jpg

29-20161028_132308.jpg

30-20161028_141632.jpg

31-20161028_142706.jpg

33-20161028_145714.jpg

34-20161028_145920.jpg

36-20161028_150008.jpg

38-20161028_150210.jpg

39-20161028_150321.jpg

40-20161028_150328.jpg

41-20161028_150348.jpg

42-20161028_150413.jpg

43-20161028_150501.jpg

46-20161028_150807.jpg

47-20161028_150832.jpg

48-20161028_150909.jpg

44-20161028_150638.jpg

50-20161028_151157.jpg

54-20161028_151327.jpg

49-20161028_150918.jpg

55-20161028_151522.jpg

57-20161028_152810.jpg

58-20161028_153956.jpg

59-20161028_154533.jpg

60-20161028_154829.jpg

20161028_154828-animation.gif

61-20161028_155852.jpg

62-20161028_160341.jpg

63-20161028_160352.jpg

64-20161028_160517.jpg

65-20161028_160707.jpg

66-20161028_164904.jpg

20161028_165740-animation.gif

68-20161028_170003.jpg

69-20161028_170553.jpg

70-20161028_170607.jpg

71-20161028_170849.jpg

72-20161028_170917.jpg

73-20161028_171015.jpg

75-20161028_171229.jpg

76-20161028_173419.jpg

77-20161028_173655.jpg

78-20161028_173708.jpg

79-20161028_180313.jpg

80-20161028_180548.jpg

81-20161028_180719.jpg

82-20161028_180757.jpg

83-20161028_180833.jpg

84-20161028_181546.jpg

85-20161028_181755.jpg

86-20161028_182154.jpg

87-20161028_182254_1.jpg

88-20161028_182314.jpg

89-20161028_182409.jpg

90-20161028_182440.jpg

91-20161028_182521.jpg

Ha még olvasnál:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Toszkán lávsztori

Toszkán lávsztori 2.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Cinque Terre - turizmus futószalagon Tovább
Piacozás Livorno-ban

Piacozás Livorno-ban

06-20161123_121929.jpg

Soha nem voltam egy nagy piacozó, mivel amíg egyedül éltem nem vezettem konyhát. Na de, ez teljesen megváltozott, amióta egy olyan pasival bútoroztam össze, aki már korán reggel azzal nyomaszt, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora. Ráadásul egészségtudatos és még változatosan is akar enni. 

Így aztán kitaláltuk, hogy hetente egyszer elmegyünk Livorno-ba a piacra bevásárolni, a Mercato Centrale-ba, ahol minden van.

Persze ha nagyon-nagyon friss halat vagy valami tengeri cuccot akarunk vásárolni, akkor mehetünk a halászok standjához is közvetlenül, érdemes minél korábban. Ez egy hétköznap, olyan 10 körül. Az őgyelgő emberek, arra jutottam, hogy unatkozó/nyugdíjas haverok. Amúgy érdekes belelátni is egy kicsit, hogy megy ez a halászélet.

4-20161123_100223.jpg

2-20161123_100256.jpg

9-20161123_095931.jpg

3-20161123_100230.jpg

1-20161123_100304.jpg

8-20161123_100018.jpg

7-20161123_100110.jpg

6-20161123_100117.jpg

5-20161123_100141.jpg

A Mercato Centrale egy grandiózus, 19. századi épületben üzemel, az építészt, Angiolo Badaloni-t az akkori párizsi trendek inspirálhatták, - sok acél és üveg - , és reggel 8-tól délután fél 2-ig van nyitva. Vasárnap zárva, mivel aznap nem mennek ki a halászok.

48-20161123_105154.jpg

Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden van, 34 bolttal és 230 standdal, szóval az is amiről nem tudjuk, hogy létezik, legalábbis én sok mindenre rácsodálkoztam. Jórészt a helyiek járnak ide, angolul nem nagyon tudnak a boltosok, de kedvesek és kóstolót is lehet kapni.

47-20161123_105635.jpg

A világhírű tészta, bent volt olyan kép, amin a pápa nézgelődik a boltban.

46-20161123_105833.jpg

45-20161123_105948_1.jpg

Édességpult előtt nem tudok elmenni vásárlás nélkül, itt mindent végig fogok enni!

44-20161123_110424.jpg

43-20161123_110450.jpg

42-20161123_110744.jpg

41-20161123_110750.jpg

40-20161123_110818.jpg

39-20161123_110834.jpg

38-20161123_110843.jpg

37-20161123_110857.jpg

36-20161123_110901.jpg

35-20161123_110934.jpg

34-20161123_110956.jpg

33-20161123_111002.jpg

32-20161123_111020.jpg

31-20161123_111026.jpg

30-20161123_111036.jpg

29-20161123_111045.jpg

28-20161123_111118.jpg

27-20161123_111125.jpg

26-20161123_111141.jpg

25-20161123_111209.jpg

24-20161123_111223.jpg

23-20161123_111248.jpg

22-20161123_111257.jpg

21-20161123_111323.jpg

12-20161123_120214.jpg

A híres livornói fehér tojás! 

11-20161123_120229_1.jpg

10-20161123_121259.jpg

09-20161123_121732.jpg

08-20161123_121826.jpg

07-20161123_121836.jpg

 

05-20161123_122051.jpg

04-20161123_122223.jpg

Amedeo Modigliani Livorno-ban született, a házat meg is lehet tekinteni, nekem még nem sikerült, mindig zárva amikor arra járok. Sanyarú és szenvedélyes élete volt: a jellegzetes portréiról és érzéki aktjairól híres festő 35 evesen, egyetlen kiállitással a háta mögött (ha jól tudom) hal meg agyhártyagyulladásban. Szerelme 2 nappal később nyolc hónapos terhesen második gyerekükkel öngyilkos lesz.
Jeanne Modigliani 14 hónapos volt mikor szülei meghaltak, szintén Livorno-ban nőtt fel, a nagyszülők nevelték és egészen felnőttkoráig titkolták előtte szülei történetét. 1984-ben halt meg, apjáról azért írt egy könyvet, már amennyit ki tudott nyomozni róla.
Ez a graffiti a piac egyik bejáratánál figyel. 

20-20161123_111456.jpg

Természetesen van szabadtéri piac is, itt vettük meg a zöldségeket és gyümölcsöket, és egy csomó helyen kóstoltunk is persze!

13-20161123_114945.jpg

18-20161123_112721.jpg

19-20161123_112506.jpg

17-20161123_112919.jpg

16-20161123_113043.jpg

15-20161123_113818.jpg

14-20161123_114454.jpg

Ebből a gombából vennünk kellett!

03-20161123_122403.jpg

A piac előtti kanális.

02-20161123_132500.jpg

Ím a piacozás eredménye! Mivel mindketten Isten pénzét is elköltenénk, ezért 50 euro-ban határoztuk meg a piacozás mértékét, ennyi jött ki belőle. Van ami nem látszik, pl a kagylóból majdnem 2 kilót vettünk, meg van amit már megettünk útközben...És ez lett aztán a vacsora, a kagylót ugyanis annyira könnyű elkészíteni, hogy még én is meg tudom csinálni!

01-20161123_200732.jpg

 

Piacozás Livorno-ban Tovább
Azok a csodálatos toszkán villák

Azok a csodálatos toszkán villák

Amikor először jártam pár hete ebben a villában, már akkor sem tudtam betelni vele, így eléggé megörültem, mikor meghívást kaptunk a tulajdonos fiának szülinapi partijára a múlt hétvégére.

11-20160821_112424-01.jpg

A helyszín Vorno, északnyugat Toszkána, Lucca-tól nem messze, aki járt már errefelé, az biztosan volt Lucca-ban, én még csak villámlátogatáson pár órára.

10-20160821_112356-01.jpg

Belépünk a kapun, szemben egyből egy kápolnába ütközünk, de erről majd később, mellette pedig a villa. Első látásra tudtam, hogy nem mindennapit fogok látni.

Dekadens, nagyvilági, beszippant! Ennyit elöljáróban.

1-20160821_104750.jpg

08-20160821_112045-01.jpg

A villa kertje a nyugalom szigete szökőkúttal és medencével.

26-20160904_111705-01.jpg

 25-20160904_110659-01_1.jpg

És hogy is kerültem én ide? Pár hete mondta a pasim, hogy van egy csodás villával rendelkező ismerőse, ugorjunk be egy italra hozzá!

A tulajdonos hölgy amúgy brit, Vanessa, középkorú - bár már nem tudom, hogyan kell nevezni a 60 felettieket, mert már én is középkorúnak számítok a 42-vel - , évtizedekkel ezelőtt vásárolta a villát akkori férjével, és szépen alakítgatta az évek alatt. (Van neki egy Angliában is, Hambledon House, így ingázik a 2 hely között. )

05-20160821_104012-01.jpg

 29-20160904_112323-01.jpg

 31-20160821_103007-01.jpg

 

Nem szoktam sűrűn elájulni dolgoktól, de ez a hely levett a lábamról, talán azzal, hogy bár túlcsordulóan dekadens és minden sok benne, mégis valahogy elnagyolt és semmi sincs az élére állítva.

A szülinapi partiról nincsenek képek (személyiségi jogok, ugye), de ennél az asztalnál ültünk kb 50-en, ültetési rendben.

33-20160821_103904-01_2.jpg

Úgy kell elképzelni, mint egy Agatha Christie könyvben, meglehetősen különc társaság gyűlt össze, egyrészt  a meghívottak, másrészt a villában éppen nyaralók.

13-20160903_212714-01.jpg

Kicsit megijedtem, amikor el kellett foglalni a helyünket az asztalnál, mivel nem találtam a nevemet. Aztán megkérdeztem Vanessa-t, aki sűrű bocsánatkérések közepette mondta, hogy nem emlékezett a nevemre, és valamit kitalált, ami L-lel kezdődik. Így lettem Lualla.

04-20160821_103925-01.jpg

Az étkező egyik oldala.

32-20160821_103915-01.jpg

A másik oldala.

1-20160821_103921-01.jpg

14-20160903_223246-01.jpg

A villa rendkívül népszerű a nászutasok körében, így például a baloldali vacsorapartnerem, Chris is egy újdonsült férj volt Londonból. Jobbomon Jürgen, egy német aki 6 évvel ezelőtt 2 hétre jött Olaszországba és itt ragadt. Általában utálom ha ültetési rend van, mindig kifogom, most kivételesen nem bántam.

02-20160821_103818-01.jpg

22-20160904_104429-01.jpg

21-20160904_104419-01.jpg

19-20160904_104349-01.jpg

20-20160904_104413-01.jpg

30-20160904_115604-01.jpg

09-20160821_112105-01.jpg

17-20160904_103624-01.jpg

01-20160821_100613-01.jpg

18-20160904_104313-01.jpg

A konyha, ahol a főzőiskola is zajlik, amennyiben igény van rá.

A reggelit is úgy kell elképzelni, hogy mindenki vegyül, így előbb-utóbb a szállóvendégek megismerkednek egymással.

1-20160821_104147-01.jpg

24-20160904_110355-01.jpg

A saját márkás étkészlet.

1-20160821_104800-01.jpg

1-20160821_111855-01.jpg

Térjünk vissza a kápolnába, ami így néz ki belülről.

1-20160821_111904.jpg

1-20160821_111911.jpg

Házasodni sajnos nem lehet itt hivatalosan, de koncertre és privát partira kiváló!

1-20160821_112205.jpg

A villa mellett található egy kisebb villa is (Coach House), a képen szemben, amelyben a tulajdonos lakik általában - egyszer mi is aludtunk benne - , de ez is kivehető, ha van igény.

1-20160821_104646.jpg

1-20160821_104639.jpg

15-20160903_232106-01_1.jpg

Aki szeretne ide jönni, itt talál infókat vagy engem is kereshet közvetlenül.

Még itt tevékenykedem: Facebook, Instagram

Azok a csodálatos toszkán villák Tovább