A hétvégén megnéztem az angol vidéki életet vagyis ellátogattunk Tylney Hall-ba, ami egy hotel kb. 1 órányira Londontól autóval. Ez egy igazi, régimódi, angol kúria, amiből szálloda lett és a 66 holdas parkjában sétálgatva valóban úgy éreztem, hogy egy Jane Austen regénybe transzportáltak.

A bejárat előtt pedig az első képen látható a csodálatos Bentley állt. Na most, én (a marketinges) nyilván úgy gondoltam, hogy ez a dekoráció része és mekkora ötlet! Aztán este vacsora közben, mikor is elkezdtünk társalogni a mellettünk ülő idősebb párral - miről másról, hogy kinek hány old timer-je van - kiderült, hogy ők ezzel jöttek.

Tylney Hall-ban a szoba árak 250 font/éjszakánál kezdődnek, ami nagyon jónak számít, mint megtudtam.  A logika ugyanis az, hogy Londonban nehéz jó szállodát találni megfelelő áron, ez viszont mivel tényleg csodálatos környezetben van és csak 1 óra Londontól, így jobban megéri.

A munkamegosztás szerint, a megérkezés után a nő pezsgőzik (és mindenféle social médián bejelenti hol van), a férfi úszik a szabadtéri, fűtött medencében.

Vacsora előtt elugrottunk Windsorba, de igazából semmi értelme nem volt, mert a boltok már zárva voltak, mert már nem tudtunk bemenni a várba, így csak végigrohantunk a városon.

Aztán még mindig a vacsora előtt tettünk egy sétát a parkban, ami igazán lenyűgöző, nem tudom hány fős kertészeti brigád tarthatja rendben, hogy így nézzen ki.

A halak ahogy meglátták, hogy fényképezek, ilyen szépen összeálltak csoportképpé.

Egy lenyűgöző fa.

A vacsora igazán szertartásosan zajlott, először is mindenki rendesen felöltözik, a zakó nyilván kötelező a férfiaknak. Aztán a hallban egy gin tonik mellett kiválasztottuk, hogy mit fogunk fogyasztani, majd olyan jó negyedóra múlva az asztalunkhoz kísértek a gyertyafényes étterembe.

Természetesen kötelességtudó bloggerként próbáltam volna mindent dokumentálni a vacsora közben is, de illemből azért visszafogtam magam, ez már amikor készült mikor kevesebben voltak bent. Természetesen volt zongorajáték, és olyan klasszikusok szóltak, mint a Michael Jackson Earth Song, gondolom mi voltunk az egyetlenek, akik felismerték.

Sajnos a Downton Abbey 4 szériájának első részéről lemaradtam, pedig igazán stílusos lett volna itt nézni. Persze azóta már megnéztem, mondtam is magamban, hogy ide is el kell menni, de előtte Sissinghurst!

Aztán reggel még néhány életkép távozás előtt, sajnos a reggelinél elfelejtettem fényképezni, lehet azért, mert még mindig nem értem, hogyan lehet tőkehalat reggelizni buggyantott tojással.

Ez a kép - ez várt a szobában érkezéskor -  kizárólag azért került be ide, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az evőeszköz márkája Athur Price és a Titanicon is ez volt használatos. 

A Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.