Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman


Judy, egy megfáradt nő végnapjai

Judy, egy megfáradt nő végnapjai

unnamed_3.jpg

Talán nem érdekelt volna ennyire ez a film, ha nem láttam volna a házat, ahol Judy Garland meghalt.

2014-ben történt, már nem laktam Londonban, de sűrűn visszajártam, nehezen tudtam elengedni a várost. Egy ilyen visszajárós alkalommal, bejött a képbe egy randi is, és amikor mondtam a randi alanynak, hogy imádom a londoni érdekességeket, bedobta, hogy tudom-e, hogy Judy Garland Londonban halt meg, és amúgy nem is vagyunk messze a házától.

Nos, nem kellett kétszer mondani, hogy induljunk.

Judy Garland az előkelő Chelsea negyedben élt, a Cadogan Lane 4 alatt, amikor ott jártam, akkor így nézett ki.

Mindez 2014-ben történt és mégis sokszor az eszembe jutott az évek alatt, hogy ott, abban a házban ért véget egy élet, egy karrier, túl hamar.

j6_1.jpg

j2_1_1.jpg

j5_1_1.jpg

Felmerült bennem a kérdés, hogy miért nincs kis kék tábla házon - blue plaque - , ami azt jelzi, hogy ott élt/halt valamilyen híres ember. Nos, a tulajdonosok nem akarták, hogy zarándokhely legyen a ház, így nem járultak hozzá a kék táblához. Az English Heritage 15 éven keresztül próbálkozott, ők osztják ki a táblát, de nem jártak sikerrel.

1834.jpg

Ez amúgy egy 3 hálószobás ház, annak idején Garland bérelte, ha ezt ma akarná valaki, kb. 4000 GBP lenne hetente vagyis 1,6 millió forint. Nem csoda, az SW1 irányítószám, ahol ez a ház is található, az egyik legdrágább Londonban, pár méterre innen a Sloane Street-en Louis Vuitton, Tom Ford, Gucci, Jimmy Choo üzleteket találunk.

A világ egy leghíresebb színésznője itt halt meg 1969. június 22-én egy véletlen gyógyszer túladagolásban, 12 nappal 47. születésnapja után. A wikipedia szerint a fürdőszobában, egyesek szerint a WC-én. (Állítólag, szintén a wikipedia szerint, Elvis Presley és Nagy Katalin is hasonlóan pont akkor haltak meg, amikor wc-én voltak.)

Ez az információ annyira bennem maradt, hogy mennyire szomorú és méltatatlan, sokszor eszembe jutott az évek során.

Talán ezért is vártam, hogy lássam a Renée Zellweger-féle Judy Garland filmet. Hogy valami kimossa ezt a fura információt belőlem.

És szerintem Zellweger is nagyon várta, hogy végre újra elismerjék, újra díjat vegyen át. Újra a nagyok között lehessen. 

Az 50 éves színésznő 2004-ben megnyerte a Hideghegyért az Oscart, a Golden Globe-ot, a SAG-et, a BAFTA-t, viszont 2010 után 6 évig egyáltalán nem dolgozott.

Talán köze volt ennek ahhoz, hogy 2014-ben Renée Zellweger "ledobta" Bridget Jones arcát. Bár sosem mondta ki, láthatóan bizonyos beavatkozások történtek rajta. És álljunk is meg itt egy pillanatra. Számomra Renéé Zellweger az a példa, akit mindig felhozok arra az esetre, aki azért változtatta meg az arcát, mert nem tetszett neki. Lehet, hogy nekünk meg a félvilágnak tetszett, de neki nem, és ezt el kell fogadnunk, mert ha ő ettől boldog, amikor belenéz a tükörbe, akkor jó, hogy megcsináltatta az arcát.

2019-ben jött a nagy visszatérés, először a What/if című Netflix sorozat formájában, ahol kegyetlen femme fatale-t játszott, megnéztem, de már arra sem emlékszem, hogy miről szólt a sorozat, bár szórakoztató volt. 

Nos, a Judy filmet nem könnyű végignézni, de érdemes mert Zellweger kiváló benne. 

A film Judy Garland utolsó hónapjairól szól, a világ egyik legtehetségesebb színésznőjét látjuk sodródni, majd végül menthetetlenül a hullámok alá bukni.

Mindez Londonban történik, ugyanis ide hívják meg őt előadni 5 héten keresztül a Talk of the Town szórakozóhelyre. Európában még mindig imádják, így elfogadja a meghívást, mert le van égve, kvázi a hajléktalanság szélén áll, és pénzt kell keresnie, hogy két kisebbik gyerekét eltartsa. Liza Minelli akkor már 23 éves volt. 

Judy Garland egész életében gyógyszerfüggő volt, a filmstúdiók látták el mindenféle anyaggal, hogy bírja a strapát, a filmben például a saját ügynöke adagolja neki gyerekként a pirulát.

Londoni fellépései attól függtek, hogy milyen állapotban van éppen, a közönség sem túl kedves vele, Garland mindenkivel küzd, de sajnos, nem ő nyer végén.

Zellweger pontosan adja a meggyötört, semmibe vett, kihasznált, szeretetre vágyó nőt, aki még utoljára belesétál egy házasságba is, ötödik alkalommal. De legalább egy kicsit boldog. 

Nehéz közben nem arra gondolni, hogy miért nem segített neki senki, miért nem látták a körülöttelévők, hogy ennek nem lesz jó vége? Miért nem hallotta meg senki a segélykiáltását? 

Judy Garlandnak nem volt jó élete, a film sem adja vissza pontosan, hogy miért, de talán nem is akarták, hogy ne távozzon még szomorúbban a közönség. 

Depresszió, gyógyszerfüggőség, alkoholizmus, szexuális bántalmazás, öngyilkossági kísérlet, elvonók..egy megfáradt nő végnapjait láthatjuk, akinek nagyon drukkolunk, akkor is, ha tudjuk, mi lesz a film vége. 

És itt le kell írni, hogy Zellweger annyira bátor volt, hogy ő énekli a filmben a dalokat. Nyilván nem érhet fel Garlandhoz, de akkor is le a kalappal előtte. 

Zellweger már három díjat besöpört az alakításáért, egy Golden Globe-ot, egy SAG díjat és egy Bafta-t, sokan Oscart is jósolnak neki. Szerintem megérdelmelné.

np_20200106_judy065uvw_5360340.jpg

 A filmhez amúgy lánya, Liza Minelli nem adta áldását.

Visszatérve a házhoz, időközben új tulajdonosa lett, aki lebontotta a házrészt, így kék tábla már soha nem lesz rajta, mert csak eredeti házra adják ki, viszont az új tulajdonosok beleegyeztek abba, hogy a rajongók mégis megemlékezhessenek a háznál.

telemmglpict000205743296_trans_nvbqzqnjv4bqz9xl2x431wtpnfe7gdjfdxa4jfmulglwxrgqg3wf9cq_1.jpeg

 **************************************************************

ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK! 
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. 
Alapítója Iványi Orsolya. 
Instagram
Facebook oldal
Hírlevél

Zárt csoport

Judy, egy megfáradt nő végnapjai Tovább
A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket

A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket

20200118_154610_1.jpg

Kinyitom a szemem, jobbra nézek, még az ágyban fekve pont kilátok az ablakon, konstatálom, hogy ma depressziós idő lesz. Talán fel sem kelek. Talán fel sem öltözöm. Hallom, hogy a férjem lent motoszkál, reggelit készít magának, közben beszél a kutyához. Ez nem vicces, Freddy, egyáltalán nem vicces. - mondja neki, persze a hangja tele kedvességgel. Elmosolyodom, és azonnal le akarok menni megtudni, hogy mi történt, már nem is érdekel, hogy ma milyen idő lesz, ez a kis véletlenül elkapott jelenet teljesen felizgat, és úgy ottmarad a fejemben, hogy még hetekkel később is mondom a kutyának, hogy ez nem vicces, Freddy, egyáltalán nem vicces, amikor ötpercenként akar kimenni majd bejönni.

A hétköznapi apró örömök ott vannak körülöttünk. Mindenki körül. Csak meg kell keresni őket. Tudatosan.

Úgyhogy a sok újévi fogadalom helyett én erre az egyre fogok koncentrálni idén.

Catherine Gray könyve pont erről szól.

Persze, lesz munka vele.

Azt mondja Gray, hogy az agyunk alapvetően negatívan gondolkozik, és mindig oda lyukad ki, hogy mi az, ami nem jó az életünkben, például miért nincs több pénzünk, nagyobb házunk meg ilyesmi. Folyamatosan hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, aminek semmi értelme, hiszen csak magunkat nyomasztjuk vele.

Amit meg kell tanulni, hogyan legyünk elégedettek azzal, amink van. Persze, lehet és kell is fejlődni, de nem kifizetődő önsajnálatban és csalódottságban élni.

Tehát keressük a mindennapi kis örömöket. Konkrét dolgokat. Gray azt írja, hogy napi 8 dolgot érdemes találni.

Azt is javasolja, hogy ne általánosságban gondolkozzunk, és persze lehetünk hálásak is sok mindenért, van aki, hálanaplót ír, ugye, ő inkább arra buzdít minket, hogy konkrét kis eseményeket keressünk és tréningezzünk az agyunkat, hogy keresse ezeket.

Fókuszáljunk arra, amit már megcsináltunk, ne arra, amit még nem!

Nos, én ma már csináltam egy ebédet, kipakoltam a mosogatógépet, felsöpörtem, beraktam egy mosást, kitaláltam este, hova menjünk étterembe (hetente egyszer megyünk), megírtam 3 emailt és dolgoztam is kicsit. Persze, még le kellene szednem a karácsonyfát, kéne porszívoznom, hajat mosni, lereszelni a körmeimet, válaszolni még jó sok emailre, rendet tenni a padláson, és még sorolhatnám. De inkább arra gondolok, hogy milyen ügyes vagyok, hogy már ennyi mindent megcsináltam és még csak 3 óra!

Gray amúgy úgy kötött ki ennél a témánál, hogy az élete eléggé mellékvágányra futott, belecsúszott az alkoholizmusba. Onnan próbált kimászni ezzel a technikával, persze az élet rádobott még néhányat, meghalt az apukája, a barátja megcsalta és elvesztette a munkáit is, mindezt 6 hónapon belül. "Ma már megvan a technikám arra, hogy hogyan vidítsam fel magamat, persze attól még lehetnek negatív érzéseim." - mondja.

Eljött az ideje, hogy megtaláljuk a hétköznapiságunkban a szerethetőt, a jót, a vicceset.

Mert persze történnek az életünkben úgynevezett nagy dolgok is, például megházasodunk, gyerekünk születik, házat veszünk, utazunk, és ilyenkor ugye nagyon boldogok vagyunk, de ebből azért nincs olyan sok. Legalábbis az én életemben.

És hogy én ma minek örültem már?

1. Ahogy a kiskutya rámnézett ma reggel és rátette a mancsát a kezemre.

2. A férjem megdicsért, hogy milyen jó salátát csináltam neki.

3. Imádom a mindennapi sétáinkat a kiskutyával, és Isten bizony semmire nem gondolok közben, csak arra, hogy megyünk az úton ketten. (Persze, miután megcsináltam erről a témáról a videót!)

4. Vissza kell küldenem egy ruhát, mert nagy az L-es méret!

5. Még mindig nagyon örülök annak, hogy tegnap megtaláltam egy nagyon kicsi biszbaszt, amit a férjem leejtett  traktor szerelés közben, és ha nem találtam volna meg, akkor pár száz euróba fájna a javíttatás.

6. Sikerült nagyvonalúan lezárnom egy levelezést, felülemelkedve saját kicsinyességemen.

7. A héten vettem egy új teát, a neve Pukka és mivel nem volt olcsó, bíztam benne, hogy jó is lesz, és nem csalódtam, és meglehetősen jó.

8. És este megyünk vacsorázni egy livornói sushi étterembe!!

Találjunk a szürke hétköznapokban is minden nap egy kicsike örömöt, amitől boldogabban hajtjuk párnára este a fejünket!

***************************
ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK! 
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. 
Alapítója Iványi Orsolya. 
Instagram
Facebook oldal
Hírlevél

Zárt csoport

A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket Tovább
Kozmopolita szingliből toszkán háziasszony

Kozmopolita szingliből toszkán háziasszony

audrey-hepburn-breakfast-at-tiffanys.jpg

Tavaly augusztus 5-én fogtam magam és 2 bőrönddel beültem egy autóba egy pasi mellé, akivel egy hónapja találkoztam és kiköltöztem Toszkánába, hogy megváltoztassam az életemet.

Előzmények: 1 - 2 - 3

Ki ne álmodozna egy ilyenről unalmas óráiban?

Valljuk be, mindenkinél eljön egy pont, amikor elkezd azon gondolkozni esténként az ágyban lefekvés előtt, hogy hová vezet mindez, valóban azt csinálom, amit akarok, mi lenne, ha holnap felmondanék és elmennék jógaoktatónak/virágkötőnek/webdesignernek? (Nálam ez a 3 akadt be, az utolsóba bele is vágtam, nem az én utam..)

Aztán átgondolod a napodat és megint kipipálod, hogy ma sem történt semmi érdekes és tudod, hogy holnap sem fog.

Mert csak akkor fog, és ezt te is tudod, ha TE változtatsz az életeden. Várhatod persze, hogy valaki bekopog az ajtódon, és azt mondja, hogy jöttem és elviszlek egy másik valóságba, és ha meg is történik, akkor már nagyon öreg leszel és és bánni fogod, hogy ilyen sokat vártál. (Persze sose késő!)

Ne gondolkozz sokat

Szóval úgy voltam ezzel a lépéssel, hogy ha nem lépem meg, soha nem fogom megtudni, hogy mi lett volna, és egész életemben ezen fogok rágódni.

Még akkor is meg kellett lépni, ha benne volt a pakliban, hogy nem lesz jó, nyilván az első hónapban mindenki a legjobb arcát mutatja, viszont nem fogom bánni, hogy megléptem, mert legalább kiléptem a komfortzónámból, - tudod, ahol a varázslat történik! -, és volt egy jó kis kalandom. 

Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. A lakásomat pont eladtam (viszlát svájci frank hitel!), szabadúszóként dolgoztam és amúgy meg azt éreztem, hogy most BÁRMI megtörténhet. Gyakorlatilag ez lett a mantrám, és aztán nem volt más választásom, mint beleugrani az ismeretlenbe. 

fb_img_1507212825131.jpg

Hagyd, hogy sodorjanak az események

Kell egyfajta lazaság, hogy feldolgozd azt, hogy elköltöztél egy olyan országba, ahova amúgy magadtól sose. Én ugyanis sose szerettem a "déli mentalitást" és most meg lehet kövezni, de sose vágytam Olaszországba. 

Így aztán érthetően és utólag okos vagyok persze, és most már tudom, hogy sokkal nyitottabban kellett volna hozzáállnom sok mindenhez, ha már új életet kezdtem.

Mert például ugye ha elköltözöl városból nagyon vidékre, akkor hirtelen ott találod magad a természet lágy ölén és van a csend meg a madárcsicsergés, viszont nagyon sok dolog nincs és rengeteg új dolgot is meg kell tanulni, hogy a végén élvezd is.

És hiába vagy a csodás Toszkána kellős közepén, lakni itt teljesen más, mint egy hétig turistáskodni és jókat enni meg inni és ciprusfákkal fotózkodni.

15072770743121296017837.jpg

Nem vagyok egyedül

A "forever single" kifejezést rólam mintázták, életem nagyobb részében egyedülállóként  megszoktam, hogy mindent magam oldottam meg, hozzá is szoktam, nem problémáztam ezen, meg ugye, ha te csinálod, akkor biztosan úgy lesz megcsinálva, ahogy te szeretnéd.

Így aztán amikor 42 évesen életemben először valakivel összeköltöztem, nem volt könnyű megszoknom, hogy akkor mostantól mindent ketten csinálunk és mindig ott van!

Nyilvánvaló, hogy ezt nem szenvedésként éltem meg, hiszen azért költöztem hozzá, mert szeretem, meg főleg az elején minden izgalmas és új. Egyrészt jó érzés, hogy nem egyedül kell sok terhet cipelnem a vállamon, másrészt meg még mindig furcsa, hogy itt van valaki, akire mindenben számíthatok. 

1507276813748-1813504113.jpg

Miért nem vagyok egyedül?

Lehetne, hogy most pár óráig ne szólj hozzám? - mondtam a pasimnak, és nem értette. Először. Aztán megbeszéltük. Aztán megértette, hogy nekem több egyedüllét kell, mint neki. Me time - ne kelljen beszélnem, gondolkoznom, reagálnom, csak magammal legyek. (Forever single!) Most már érti és erre találtam ki, hogy havonta párszor bevonatozom Firenzébe egyedül, és csak mászkálok, beülök valahova, elmegyek múzeumba, mint szingli koromban Londonban.

breakfast-at-tiffanys-i-love-you-quote.png

Mi leszel, ha nagy leszel?

Kérdezte tőlem pár hete Signora Lia, - ő a gyógynövény/szakács-mentorom és az egyetlen helyi barátnőm, egy hetvenes hölgy, - és hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Mert a nagy hozzászokásban, megszokásban, tanulásban, megfelelésben, a környezetemnek, a pasimnak, a háznak, elfeledkeztem magamról. Azóta persze nem tudom kiverni a fejemből a kérdést, a következőkre jutottam:

Írónő 1. - Megírom a Toszkán lávszorit, óriási siker, Hollywood bejelentkezik, hogy megfilmesítik, Amy Adams és Toni Collette verseng a főszerepért. 

Irónő 2. - Megírom az interjús könyvet a női vállalkozókról, amit ezer éve tervezek. 

40 feletti modell - Lefogyok, ősz leszek és bejelentkezek a Grey Model Agency-hez. Én leszek a következő Maye Musk

Vállalkozónő - Folytatom az eddigi marketinges tanácsadást, több ügyféllel. Boooooring!

Vidéki háziasszony, pro fokozat - További elmélyülés a ház és a házzal kapcsolatos teendőkben - tüzifa pakolásnál már talicskázom is - , szakácsművészetem tökéletesítése, extraként megtanulom a medence, a kazán és a víztisztító karbantartását is.

Health coach - Avagy egészségügyi tanácsadó, elkezdem kutatni a hosszú élet titkát, hirdetni a mediterrán életmód jótékony hatásait és mellette elismert influencer leszek a témában. 

Mint láthatjuk, rengeteg lehetőség pottyanhat az ölünkbe, ha elég nyitottak vagyunk a lehetőségek felismerésére. Még nem döntöttem!

tumblr_mbu782tbfp1r2uh0vo1_500.gif

Barátok, mint olyan

A barátság annyit ér, amennyit kibír. Már nem tudom ki mondta, de jól megmondta. Ezért aztán, már régen rájöttem arra, hogy nem kell sok barát, mert amúgy a barátság felelősséggel jár, szóval nincs ingyen, dolgozni is kell rajta. 

Amikor először hagytam el országot, akkor még csodálkoztam, hogy mennyien "elkoptak" viszonylag gyorsan, talán féltékenységből, ki tudja. Ami viszont mindig örömmel tölt el, hogy a blog kapcsán mennyi új barátom lett. Persze tudom, ez más barátság, de 40 felett új barátokat találni nem olyan könnyű. Megérne egy posztot!

fb_img_1507212770152.jpg

A vidéki lét egyszerűsége

Vidéken nem divatozunk, mert nincs kinek. Bár néha még mindig kiöltözöm ha elmegyünk a henteshez vagy bort venni éppen, de mehetnék bármibe, akkor sem érdekelne senkit. A pasimat például annyira nem érdekli, hogy ő néha tök szakadt, festékes, lyukas, stb ruhákban közlekedik, senkinek nem tűnik fel, ez itt ugyanis mezőgazdasági vidék, és tízből heten hasonlóan közlekednek.

Így aztán egy éve nem festek körmöt, parfümöt utoljára tavaly vettem, nem sminkelek csak néha rúzs, és kb 20 ruhával végigcsinálok egy évet. 

A hajamat tavaly december óta nem festem, 25 év fekete után.

A változások éve mondhatnám, és még vannak további terveim. 

1507276603877-1582354573.jpg

Amúgy meg, tudom, hogy kiváltságos vagyok. De ez nem egyenlő azzal, hogy az életem egy joyride, mint ahogy sokan hiszik. 

De nem vagyok beteg, van enni (inni), szép helyen lakom, van munkám (amúgy keresek is, további infó rólam itt!), tudok utazni néha (régi vágyam vált valóra, hogy megnézhettem a Colombe d'Or-t), és van valaki mellettem, aki úgy gondolja, hogy én vagyok a one and only. 

Persze jó lenne több pénz, meg több minden, mert ugye sose elég semmi, meg sose jó ami van éppen, ezért néha érdemes megállni, kicsit elmerengeni és rájönni, hogy lehetne sokkal de sokkal rosszabb. 

1507212936309913167466.jpg

 

Kozmopolita szingliből toszkán háziasszony Tovább
A divat egzotikus állata: a 40 feletti nő

A divat egzotikus állata: a 40 feletti nő

legutobb_frissitve41.jpg

Ott tartunk, hogy szalaghír, hogy a Zara Magyarország legújabb, Timeless kampányában 40 feletti nők szerepelnek.

Sűrűn gondolkozom ezen, lévén a korcsoportba tartozom, és tök jó, hogy a 60 feletti nőket már egyre jobban foglalkoztatják, bár amíg ez címlapsztori, addig olyan, mintha a 40 feletti nő valami egzotikus állat lenne.

legutobb_frissitve40.jpg

A Zara legújabb, tegnap indult "Timeless" azaz "Időtlen" (lehetne kortalan) nevű kampányába három veterán modellt vetett be: Malgosia Bela, 40; Yasmin Warsame, 41; és Kristina de Coninck, 53,  akik olyan márkáknak dolgoztak, mint a Dior, Valentino, Givenchy vagy Dries van Noten.

Lassan rá kellene jönni, hogy a 40 feletti nőknek van igazán pénzük vásárolni. Ahogy öregszünk, egyre magabiztosabbak leszünk, tudjuk mi áll jól, tudjuk mit akarunk és nem félünk az öregedéstől. Legalábbis én így gondolom (a legtöbbször). Szóval nekünk nem fognak bejönni a Hadid-testvérek és társaik.

8028349529_9_1_1.jpg

7865639064_9_1_1.jpg

Mert ugye bemegyek a boltba és a legtöbbször 20 éves modellek vigyorognak rám a plakátokról, és úgy néznek ki, ahogy én sose néztem ki, és 40 felett, már nem is fogok. De nem is akarok. Negyven felett nem akarok fiatalnak kinézni, nem akarok fiatalos lenni, nem akarok a koromhoz képest jól kinézni, CSAK jól akarok kinézni. 

8117744704_9_1_1.jpg

 

8053744401_9_1_1.jpg

7522247600_2_1_1.jpg

A kampányból egyértelműen a kedvencem Kristina de Coninck, talán mert amióta növesztem le a hajamat (tavaly decemberben kezdtem), hasonló színekben pompázom, és hasonlóan nem sminkelem magam, vidéken ezt valahogy elfelejti az ember, aztán rájön, hogy nagyon jól megvan nélküle.

6840242400_9_1_1.jpg

 

6873138712_9_1_1.jpg

8028349529_2_2_1.jpg

Amúgy tetszik, hogy a képek letisztultak, a smink is visszafogott, persze azért látszik a retus, és a kollekcióban valóban időtlen darabokat találunk, így még pár év múlva is rendben lesz parádézni például a piros vagy barna kabátban. (Ez a kettő darab tetszik a leginkább.)

 

A divat egzotikus állata: a 40 feletti nő Tovább
Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Interjú Feövenyessy Krisztinával

Krisztával egy munkahelyen dolgoztunk, én mint kezdő asszisztens, ő meg mint tapasztalt PR manager. Gondoltam néha, egyszer majd szeretnék olyan lenni, mint ő: magabiztos, attraktív nő, aki tudja mit akar és és el is éri azt. Aztán ahogy lenni szokott, útjainak elváltak, néha-néha összefutottunk, és mindig meglepődve láttam, hogy a Kriszta már megint másba vágta a fejszéjét, persze ez is tetszett, én akkor még messze voltam attól, hogy bármit is egyedül vállalkozzak. 

Krisztával arról beszélgettem, hogy hogyan találta meg az útját 40 felett, mit tanult a legnagyobb mellényúlásából, milyen a vállalkozói lét és hogy az égvilágon semmit sem csinálna másképp, ha ma kezdené a karrierjét.

10648421_930665956949463_6534420469722829383_o.jpg

Mesélj a vállalkozásodról? Mivel foglalkozol?

Nem tudom, miért engem választottál, hisz nem tartozom sem a 100 legbefolyásosabb, sem az 50 legsikeresebb magyar nő közé. Ugyanakkor boldog és elégedett vagyok, imádom a munkámat, és bónuszként még meg is élek belőle.

Alternatív mozgásterapeutaként dolgozom a saját rendelőmben (Balance Gerincterápia), gerincproblémákra specializálódtam.  A rendelés mellett létrehoztam egy egészségügyi szakmai továbbképzésekre szakosodott iskolát (Balance Akadémia), amelyet szakmailag is vezetek, és magam is rendszeresen tartok különféle képzéseket.

Mindemellett két másik egészségügyi és sport iskolában is tanítok (Konnektív és Garasport Management).

Nagyon kevés szabadidőmben csoportos gerinctornát oktatok a Fitness&More-ban, és rendszeresen publikálok gerincproblémákkal, egészséges életmóddal kapcsolatos írásokat különféle szakmai és egyéb médiumokban.

Hogyan jutottál el ide? Amikor mi megismerkedtünk, akkor úgy nézett ki, hogy a PR a te irányod.

Több mint 10 évig dolgoztam kommunikációs területen, huszonévesen tanácsadóként kezdtem, majd végül egy multinacionális vállalat kommunikációs igazgatójaként és sajtó szóvivőjeként fejeztem be pr-es karrieremet.

Hogy miért váltottam? Egyszerűen azért, mert nem voltam a helyemen. Először arra jöttem rá, hogy nem vagyok elég business-like (értsd kemény és törtető).  Nem sokkal később az is tudatosodott bennem, hogy utálom a meetingeket és team-buildingeket, valamint a pökhendi és ostoba (érdekes módon a kettő igen gyakran jár együtt) embereket, akik előtt fejet kell hajtanom.

Mindezeken felül arra sem vagyok képes, hogy lelkesen adjam életemet és véremet egy arctalan vállalatért. Nem volt kérdéses tehát, hogy saját magam ura és egyedüli parancsolója szeretnék lenni.

Jó nagy kanyarral egyik pillanatról a másikra luxus-turkáló tulajdonossá váltam, és alig néhány év alatt kisebb birodalmat építettem, öt boltot üzemeltettem Budapest belvárosában. Sajnos hamarosan megjelentek a gigaturkálók, és be kellett látnom, hogy  a “multikkal” nem vehetem fel a versenyt.

Újabb éles kanyar, jött a bió ABC biznisz. Utóbbi sajnos nem vált be,  néhány hónap alatt sikeresen eltapsoltam mindazt a pénzt, amit évek alatt gyűjtögettem használt ruhák eladásával.

Szerencsére olyan vagyok mint egy bulldog, a kitartás (valamit az újra és újra  talpra állás képessége) a véremben van. Kicsit sajnálgattam tehát magam, majd gyorsan belevágtam a következő vállalkozásba. Maradék tőkémet (ami bizony nem volt több egy-kétszázezer forintnál) összekaparva beindítottam a 1stFashion Webáruházat, Kínából importált, viszonylag pofásabb ruhákat árultam néhány évig. Ha szerényen is, de megéltem belőle, az önmegvalósítás azonban még váratott magára. 

Korábban elvégeztem egy alap természetgyógyász képzést, elsősorban azért, mert egy biobolt tulajdonosnak illik valamicskét konyítania az egészséghez. A webáruház mellett rengeteg szabadidőm maradt, így eldöntöttem, hogy újra felveszem a fonalat.

Sokáig törtem a fejem, hogy melyik természetgyógyász szakra specializálódjak. Rendkívül racionális típusként alapból kilőttem mindent, ami csín és meridiánokon alapul (nem mintha nem fogadnám el a számomra ismeretlen vagy távoli dolgok létezését, az én világom azonban mégis elsősorban a “nyugati” tanokon alapul). Még emlékszem a kutyasétáltatásra, amikor Marci férjem egyszer csak megszólalt: “gerincprobléma mindig is volt és mindig is lesz, szerintem válaszd az  alternatív mozgásterápiát!”. Egy okos asszony hallgat az urára, tehát így tettem. 

Nem sokkal később megcsömörlöttem a webáruházi magánytól és úgy döntöttem, belevágok a mozgásterápiába. Magam sem gondoltam, hogy életem legjobb döntését hozom meg. Alig néhány évvel később már gyakorlatilag hetekre előre tele volt a naptáram.

A legcsodálatosabb azonban mégis az, hogy a hivatásom révén végre azzal foglalkozom, amire születtem: tanítok! Méghozzá több fronton is. Elsősorban a saját betegeimet, másrészt – a különféle akkreditált szakmai továbbképzéseken – egészségügyi szakembereket, végül – az írásaim jóvoltából – egy jóval szélesebb publikumot is elérek.

Hogyan méred a sikert?

Mindenkinek mást jelent a siker. Nekem azt (előre szólok, nyálasan fog hangozni), amikor belenézek a másik ember – legyen az páciens, “tanítvány” vagy kolléga - szemébe és azt látom, hogy kiérdemeltem a tiszteletét emberként és szakemberként egyaránt.

Ha a betegem megérzi és kimondja, hogy valami olyat kapott, amit még soha azelőtt.

Számtalan igen jó szakember dolgozik az egészségügyben, ugyanakkor nagyon kevesen fordítanak figyelmet arra, hogy partnerként tekintsenek a páciensre, holott ez (lenne) a gyógyítás/gyógyulás kulcsa.

Büszke és boldog vagyok, hogy a segítségemmel olyan emberek gyógyulnak meg vagy válnak tünetmentessé, akik már évek óta járkáltak rendelőről-rendelőre anélkül, hogy akár a legkisebb eredményt is elérték volna.

Ugyanígy sikerként élek meg minden egyes képzést, hisz látom, hogy a résztvevők – gyógymasszőrök, gyógytornászok, orvosok, sportedzők stb. – élvezik, mosolyogva mennek haza, azonnal használni kezdik a tanultakat, és szinte mindannyian tartják velem a kapcsolatot mind a mai napig. Megtisztelnek azzal, hogy rendszeresen kérik a tanácsomat véleményemet, megosztják velem sikereiket és melléfogásaikat egyaránt.

Végül sikernek élem meg azt is, hogy egy-egy írásomat több tízezer ember olvassa. Szinte mindennap kapok köszönőlevelet vadidegenektől, akik egy-egy cikk hatására döbbentek rá, hogy mit is kellene tenniük, merre kellene elindulniuk annak érdekében, hogy kigyógyuljanak a mozgásszervi betegségekből.

Legnagyobb mellényúlásod? Mit tanultál belőle?

Lássuk csak, melyik is volt a legnagyobb a sok közül! Üzletileg mindenképp a biobolt. Őszintén? Semmit nem tanultam belőle. Máig nem tudom, miért buktam bele, talán túl nagy elánnal indítottam el és nem bírtam tőkével.

Na jó, mégis tanultam valamit! Azóta mindent kicsiben kezdek el, szorgalmasan dolgozom, és engedem, hogy lassan bontakozzon ki. Eddig bevált.

Legnagyobb sikered?

Legnagyobb? Olyan nincs, de mondom a legutóbbit: kinesiology-taping képzés. A 18 résztvevő egy emberként jött oda hozzám a tanfolyam végén, és szinte szó szerint ugyanazt mondták: még életükben nem vettek részt ilyen remek képzésen. Egész nap repültem.

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Az égvilágon semmit. Úgy jó minden, ahogy van.

Bár az a sokmillió forint nem jönne rosszul, amit a biobolton buktáztam, és valószínűleg ma már nem vennék fel csicsás ruhát az esküvőmre.

Összességében azonban örülök annak, hogy fordulatokban gazdag az életem. Szélesíti a látókörömet.

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó nő.

Előnye is, hátránya is akad. Kezdjük az utóbbival, emancipáció ide, emancipáció oda, a nők még ma is hátrányos helyzetben vannak a férfiakkal szemben az élet bizonyos területein. Ide tartozik a vállalkozói lét is.

Nőként jobban be kell dobnod magad ahhoz, hogy elfogadjanak hiteles szakembernek. Ugyanakkor – miután jóval kevesebb a sikeres nő, mint az ismert és elismert férfi – erős és magabiztos asszonyként unikumnak számítasz, könnyebben felfigyelnek rád. Főképp akkor, ha a nagy érvényesülés közepette képes vagy arra, hogy megőrizd finom nőiességedet is.

Más női vállalkozókkal kapcsolatban vagy? Segítitek egymást? Mit gondolsz erről a témáról?

Sajnos nem igazán, ami általában nem rajtam múlik.

Rendkívül nyitott és melegszívű ember vagyok, szívesen és örömmel barátkozom és néha a hülyeségig önzetlen tudok lenni. Általában pofára is esem. Valahogy mindig én vagyok az adó fél. Bár az is igaz, hogy még soha életemben nem kértem semmit másoktól...

Azt vettem észre egyébként, hogy a szakmai (vállalkozói) kapcsolatok legfőbb gyilkosa a féltékenység. Te érted, miért gyűlölködünk ahelyett, hogy kellemes szakmai és emberi közösségben élnénk? Hisz annyi hely van, szépen elférnénk mindannyian egymás mellett, s az együttműködésből is csak profitálunk!

Szerencsére jó tapasztalatom is van, az iskolám zárt szakmai facebook csoportjában több százan segítjük, támogatjuk egymást szakmailag és emberileg egyaránt.

_mg_6938.JPG

 

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Megtanultam, hogy elsősorban önmagamra, másodsorban pedig a családomra számítsak, és támogatást is csak ettől a néhány embertől kérjek/várjak. Szerencsére meg is kapom. Csodálatos emberek!

És ne feledkezzünk meg a két kutyusról sem, akik nem csupán bearanyozzák a napjaimat, de inspirálnak is, hisz a legjobb ötleteim mindig Bocika és Padmé sétáltatása közben támadnak. Egy ideális világban persze nem így lenne, tudod, világbéke, összefogás stb., de ideális világ sajnos nem létezik, ezt már Rousseau óta tudjuk.

Milyen költséghatékony megoldásokat használsz? 

Elsősorban az agyamat és a jobb kezemet.  A legtöbb betegem a cikkeim valamelyikét olvasva keres fel, hirdetésre egy vasat sem költök. Megtartani pedig leginkább azzal tudom őket (természetesen a szakmai hozzáértést leszámítva), hogy kedves és figyelmes vagyok, és – ahogy fentebb említettem – partnerként kezelem őket.

Ugyan hasznos lenne a facebook is, ám sajnos nem tartozik az erősségeim közé.

A “7 dolog, amit megtehetsz azért, hogy megváltozzon az életed” típusú, napjainkban rendkívül divatos rövid, frappáns, valójában azonban teljességgel haszontalan bejegyzésektől eldobom az agyam. Hogy csupán egyet említsek az irtózás számos oka közül: aki 20 éve görnyed az íróasztal mellett, nem nyúl edzőcipő után a napi 15 teljesen egyforma, semmitmondó háromsoros bejegyzés hatására.

Ha azonban részletesen, értelmesen és érthetően (pláne ha még érdekesen is) elmagyarázzuk, milyen károkat okoz a mozgáshiány a gerinc számára, valamicskét megnő az életmódváltás esélye. Nos, én ez utóbbiban hiszek, ezen dolgozom nap mint nap. Természetesen nem facebook-post minőségben.:)

17854780_2268051793419462_6666918331912185817_o.jpg

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Mozgásterapeutaként szerencsére már nincs rá szükségem. A képzéseket természetesen hirdetni kell (Google adwords), de egyre több a “kolléganőm nálatok végzett és áradozott” típusú jelentkező.

Nincs hitelesebb és meggyőzőbb forrás a személyes véleménynél, tapasztalatnál. Úgy látom, hogy a tisztességes és lelkiismeretes munkát, a mély elhivatottságot, nagyipari helyett kézműves “termék” létrehozóját még a XXI. század is megbecsüli, már csak azért is, mert egyre ritkább.

Hogyan zajlik egy átlagos napod? Hogyan, mennyit dolgozol?

Reggel 7-kor kelek, és – ciki, nem ciki – első utam a gép elé vezet. Kiélem grafomán hajlamaimat, cikket vagy valamilyen tananyagot írok, megválaszolom a leveleimet és a hozzám intézett kérdéseket.

11-kor séta az ebekkel, egy könnyű ebéd itthon, majd irány a rendelő, ahol szünet nélkül jönnek a betegek.

Este 7 órakor átrobogok a Fitness&More-ba, megtartom az órámat, majd rohanok haza, hogy befejezzem a reggel elkezdett cikket/tananyagot.

11 körül ájultan (de boldogan) zuhanok be az ágyba Marci mellé és megmasszírozom a lábát.

A szombat annyiban különbözik a hétköznapoktól, hogy ebéd után nem a rendelőbe, hanem az iskolába loholok, és este 6-ig 7-ig valamilyen képzést tartok. Ilyenkor töltődöm fel, és még pénzt is kapok érte.

A vasárnap azonban Marcié és az ebeké. Na meg az Édesanyámé és a (tényleg) szeretett Anyósomé. Lenyomunk egy-két parti kanasztát és nagyokat röhögünk.

Ja, a lényeget kifelejtettem: szinte minden szabad percemet azzal töltöm, hogy tanulok, tanulok és tanulok. Gyakran bukkanok fel a balatoni strandokon reumatológia vagy ortopédia tankönyvvel és hasonló nyalánkságokkal a kezemben. Sajnos – vagy szerencsére? – sokan vannak, akik nálam jóval nagyobb tudásúak, így van hová fejlődnöm.

12232821_1945529292338382_6747461036570242732_o.jpg

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Marci informatikus, rengeteget dolgozik a weboldalakon és a különféle kiadványokon. Egy grafikus kolléga segítségével rakjuk össze a tananyagokat. Anna kolléganőm segít a képzésekkel kapcsolatos adminisztrációban. Minden más az én reszortom.

Használsz üzleti terved? 

Persze, sárga post-it-ek tucatjain találhatóak az üzleti terveim, amelyek időnként Padmé kutyus szájában landolnak. Szerencsére minden itt van a fejemben, hónapokra előre tudom, mit tervezek, hogyan építkezem tovább.

Azt azonban megtanultam, hogy egyetlen üzleti tervhez sem szabad ragaszkodni. Semmi nem olyan fontos, mint a rugalmasság. Folyamatosan változik körülöttünk az élet, ha nem alkalmazkodunk azonnal, elvesztünk!

Milyen plusz készségeket kellett megtanulnod a vállalkozói léthez?

Ember nincs, aki értene a könyveléshez és az adóügyekhez, még maguk a könyvelők sem tudnak kiigazodni a naponta változó, minden fajra racionalitást nélkülöző, gyakran egymásnak gyökeresen ellentmondó jogszabályokon.

A mély szakmai tudás mellett sok mindenhez kell érteni egy pöttyet. Ugyan szakmától is függ, de általában rendkívül fontos a kiemelkedő kommunikációs készség, az elhivatottság és a hitelesség. Van, aki szinte készen születik, másoknak keményen meg kell dolgozniuk e készségekért.

Számos remek kommunikációs tréninget/képzést indítanak, szívem szerint kötelezővé tenném minden egyes ember számára a részvételt. Nem csupán a szakmai érvényesülést, de az egymás mellett élést is jócskán megkönnyítené az empátia, illetve gondolataink pontosabb (és szívélyesebb) kifejezésének képessége.

Hasonlóképp személyfüggő, de tény, hogy nem mindenki született vállalkozónak. Ha azonban mégis erre az útra sodorja az embert a sors (vagy a szükség,) a hiányzó készségek többé-kevésbé elsajátíthatóak a különféle vállalkozói képzéseken.

A vállalkozó ember számára talán a leghasznosabb készség a rugalmasság. Figyelni, észnél lenni, gyorsan reagálni, azonnal váltani, ha szükséges. Mindemellett természetesen az önbizalom és a bátorság megléte sem hátrány.

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Minden ember és minden vállalkozás más. Azt hiszem, nem szerencsés, talán nem is lenne szabad általánosságban tanácsokat adni. Az internet tele közhelyes és semmitmondó “7 dolog” típusú jó tanácsokkal, amelyekben – ahogy már említettem – nem hiszek.

Ha valaki tanácsot kér tőlem, keressen meg személyesen. Akik ismernek, tudják, hogy a legnagyobb örömmel segítek ahol és amiben csak tudok.

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? Tovább
Érett nők dicsérete Cannes-ban!

Érett nők dicsérete Cannes-ban!

cannesj.jpg

Viszonylag ritkán nézegetek vörös szőnyeges képeket, bár szeretnék, de mostanában (pár éve), mindenki túl tökéletesnek, túl megcsináltnak tűnik, így aztán (szerintem) elég unalmas is. Csak arra tudok következtetni, hogy mindenki saját stylisttal dolgozik (nehogy mellényúljon), így a saját, egyéni stílus már csak ritka esetekben tud megmutatkozni.

Na de, most megakadt a szemem pár üdítő képen, amelyek a Cannes Filmfesztiválon készültek, ezeket most veletek is megosztom.

telemmglpict000129089154-xlarge_trans_nvbqzqnjv4bqqlksw6rphp-qmgkawpa4vrjq3rf09tpfu9tjlnri5vo.jpeg

Susan Sarandon 70 évesen belevigyorog az arcunkba és azt üzeni, hogy bekaphatjátok! Maxi bőrszoknya, ropogós fehér ing, menő napszemüveg - lezser, elegáns, egyedi. És persze azért egy kis dekoltázst is villan, ahogy már megszokhattuk tőle.

tilda-swinton-in-haider-ackermann-okja-cannes-film-festival-premiere-2.jpg

Tilda Swinton (56) fejét nagyon bírom, gondolom nem vagyok ezzel egyedül, és általában hozza a ruháival is a különlegeset. Minimál make-up, extrém frizura, futurisztikus Haider Ackermann ruha, Repossi fülbevalóval. És büszkén viseli a ráncait is.

juliette-binoche-in-chlo---okja-cannes-film-festival-premiere.jpg

 

Juliette Binoche-ból (53) árad a nyugalom és a magabiztosság, merem remélni, hogy ez a korral jár! 

Az elsőre egyszerűnek tűnő ruha (Chloé) tele izgalmas részlettel, az átlátszó, oversized kar megoldás különösen jó, kiegészítőnek Chopard fülbevaló, a lazán hagyott haj pedig külön jó pont, egy megcsinált frizurával túl merevvé tették volna.

telemmglpict000129090995-xxlarge_trans_nvbqzqnjv4bqkxsvq7575yxj5w_7swl8qo7ze9wmfxmivkhavnzfpgw.jpeg

Uma Thurman (47), szokásától eltérően itt eléggé lazára vette a figurát, plusz ez a Giuseppe Zanotti bőrkabát teljesen összezavart mindenkit, bár lehet szándékosan! Gyűrött, pink selyemszoknya, Tod's szandi, fekete póló (?), kétségtelen, hogy ez egy nagy zűrzavar!

telemmglpict000129090073-xlarge_trans_nvbqzqnjv4bqdx_tzk2osy-wtlps0gmgyvl2eebwfg1oeebr4qnpnog.jpeg

Vanessa Redgrave-nek (80) már nem kell semmit bizonyítani, így ő nyugodtan besétálhat Cannes-ba egy kényelmes Converse-ben is! Azért gondosan monokrómba összeállított outfit-et láthatunk itt.

isabelle-0733ef8a-27f4-4367-8d50-94d47d43090e.jpgVégezetül, kedvencem, Isabelle Huppert (64), aki mindig elegáns és a ruhái összhangban a saját stílusával, itt éppen Nina Ricci-ben, a nő, aki tudja mit akar üzenni és ezt magabiztosan meg is teszi. Csodálatos.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Érett nők dicsérete Cannes-ban! Tovább
95 évesen is lehetsz Instagram sztár!

95 évesen is lehetsz Instagram sztár!

17495316_107515793128797_8820243417154977792_n_1.jpg

Amikor ilyet olvasok, mindig megkönnyebbülök! Van remény, van élet 70, 80 sőt 90 felett!

Bemutatom Ernestine "Erni" Stollberg-et, a 95 éves osztrák Instagram sztárt!

Erni Bécsben él, közel a Park Wien bolthoz, ahol főleg kortárs, designer cuccokat árulnak. Jó bolt.

Pár éve a tulajdonosok vettek egy kutyát, Erni beleszerelmesedett a kiskutyába és ezért egyre gyakrabban tért be a boltba. A tulajdonosok nem bánták, sőt összebarátkoztak.

Felfigyeltek arra, hogy Erni milyen fotogén, és megkérdezték, mit szólna a fotózáshoz, ő pedig egyből igen mondott. Az is kiderült, hogy Erni fiatalkorában táncos volt, így nem esik nehezére a kamera előtt pózolni, sőt.

Azóta Erni az üzlet arca is lett, minden nap beugrik, beszélget a vásárolókkal, és 10 perc alatt lenyomnak egy fotózást is, mobiltelefonnal.

Már pár éve elkezdődött és örömmel látom, hogy folytatódik az idősebb modellek foglalkoztatása, plusz olyan civil avagy hétköznapi emberek bevonása is, mint Ernie, aztán is örömteli, hogy a cégek végre kezdik kezdik felfogni, hogy az a réteg, akinek pénze van designer cuccokat vásárolni, az nem tud szupertökéletes modellekkel azonosulni. Amúgy ki tud? 

Kíváncsi vagyok nálunk, mikor lehet majd ilyesmit látni, mert én mondjuk nem tudok sem playmate-tel, sem blogger fiúval azonosulni. 

Erni amúgy rendesen hozza a lájkolókat a boltnak, sőt van aki csak miatta jön be. 

Mondjuk Ernit nem nevezném annyira hétköznapinak, azt a 95 évet meg kellett érni, és nagyon jó karban van, szóval vigyázott magára, ahogy látom.

Grey-volution, így nevezte el a Grazia újság a mozgalmat, én is írtam erről párszor. 

2008-ban Ari Seth Cohen elindította az Advanced Style című street style blogját, - amit saját nagymamája inspirált -, járta New York utcáit és lefotózta a szerinte stílusos/divatos/feltűnőbb idősebb nőket (és férfiakat, bár ebből kevesebb van), értsd 60-70 felett. A Divatos öreglányok egyre többen lettek, és 4-5 éve már egyre több 40 feletti nőt láthatunk hirdetésekben és kifutón. Végre. 

És mivel nagy valószínűséggel még 95 éves koromban is dolgoznom kell, bízom benne, hogy majd valami fancy butik engem is foglalkoztatni fog. Addigra talán rendesen meg is őszülök! 

14596844_1119140011472891_7071595843920330752_n.jpg

17077459_1133573543436619_4630212531657375744_n.jpg

14360100_617156821790879_7485439694059077632_n.jpg

17881116_760638317454160_3147868293872746496_n_1.jpg

14359337_608453475982388_4325986090977591296_n.jpg

16583877_1245927255491502_7004382530610659328_n.jpg

14592056_1144604538942250_8402264016021356544_n.jpg

14334312_351694075164781_2040329831782023168_n.jpg

14606937_976655705795764_7619770156360663040_n.jpg

Kapcsolódó bejegyzések:

A 100 éves modell

A 73 éves Lauren Hutton újra modellkedik

A 79 éves Vanessa Redgrave a Gucci új kampányában

A 70 éves Charlotte Rampling még mindig múzsa

A kor valóban csak egy szám? Avagy ki ne akarna így kinézni 63 évesen?

Peter Lindbergh Pirelli naptárja - A szépség kortalan

 

95 évesen is lehetsz Instagram sztár! Tovább
süti beállítások módosítása