Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket

A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket

20200118_154610_1.jpg

Kinyitom a szemem, jobbra nézek, még az ágyban fekve pont kilátok az ablakon, konstatálom, hogy ma depressziós idő lesz. Talán fel sem kelek. Talán fel sem öltözöm. Hallom, hogy a férjem lent motoszkál, reggelit készít magának, közben beszél a kutyához. Ez nem vicces, Freddy, egyáltalán nem vicces. - mondja neki, persze a hangja tele kedvességgel. Elmosolyodom, és azonnal le akarok menni megtudni, hogy mi történt, már nem is érdekel, hogy ma milyen idő lesz, ez a kis véletlenül elkapott jelenet teljesen felizgat, és úgy ottmarad a fejemben, hogy még hetekkel később is mondom a kutyának, hogy ez nem vicces, Freddy, egyáltalán nem vicces, amikor ötpercenként akar kimenni majd bejönni.

A hétköznapi apró örömök ott vannak körülöttünk. Mindenki körül. Csak meg kell keresni őket. Tudatosan.

Úgyhogy a sok újévi fogadalom helyett én erre az egyre fogok koncentrálni idén.

Catherine Gray könyve pont erről szól.

Persze, lesz munka vele.

Azt mondja Gray, hogy az agyunk alapvetően negatívan gondolkozik, és mindig oda lyukad ki, hogy mi az, ami nem jó az életünkben, például miért nincs több pénzünk, nagyobb házunk meg ilyesmi. Folyamatosan hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, aminek semmi értelme, hiszen csak magunkat nyomasztjuk vele.

Amit meg kell tanulni, hogyan legyünk elégedettek azzal, amink van. Persze, lehet és kell is fejlődni, de nem kifizetődő önsajnálatban és csalódottságban élni.

Tehát keressük a mindennapi kis örömöket. Konkrét dolgokat. Gray azt írja, hogy napi 8 dolgot érdemes találni.

Azt is javasolja, hogy ne általánosságban gondolkozzunk, és persze lehetünk hálásak is sok mindenért, van aki, hálanaplót ír, ugye, ő inkább arra buzdít minket, hogy konkrét kis eseményeket keressünk és tréningezzünk az agyunkat, hogy keresse ezeket.

Fókuszáljunk arra, amit már megcsináltunk, ne arra, amit még nem!

Nos, én ma már csináltam egy ebédet, kipakoltam a mosogatógépet, felsöpörtem, beraktam egy mosást, kitaláltam este, hova menjünk étterembe (hetente egyszer megyünk), megírtam 3 emailt és dolgoztam is kicsit. Persze, még le kellene szednem a karácsonyfát, kéne porszívoznom, hajat mosni, lereszelni a körmeimet, válaszolni még jó sok emailre, rendet tenni a padláson, és még sorolhatnám. De inkább arra gondolok, hogy milyen ügyes vagyok, hogy már ennyi mindent megcsináltam és még csak 3 óra!

Gray amúgy úgy kötött ki ennél a témánál, hogy az élete eléggé mellékvágányra futott, belecsúszott az alkoholizmusba. Onnan próbált kimászni ezzel a technikával, persze az élet rádobott még néhányat, meghalt az apukája, a barátja megcsalta és elvesztette a munkáit is, mindezt 6 hónapon belül. "Ma már megvan a technikám arra, hogy hogyan vidítsam fel magamat, persze attól még lehetnek negatív érzéseim." - mondja.

Eljött az ideje, hogy megtaláljuk a hétköznapiságunkban a szerethetőt, a jót, a vicceset.

Mert persze történnek az életünkben úgynevezett nagy dolgok is, például megházasodunk, gyerekünk születik, házat veszünk, utazunk, és ilyenkor ugye nagyon boldogok vagyunk, de ebből azért nincs olyan sok. Legalábbis az én életemben.

És hogy én ma minek örültem már?

1. Ahogy a kiskutya rámnézett ma reggel és rátette a mancsát a kezemre.

2. A férjem megdicsért, hogy milyen jó salátát csináltam neki.

3. Imádom a mindennapi sétáinkat a kiskutyával, és Isten bizony semmire nem gondolok közben, csak arra, hogy megyünk az úton ketten. (Persze, miután megcsináltam erről a témáról a videót!)

4. Vissza kell küldenem egy ruhát, mert nagy az L-es méret!

5. Még mindig nagyon örülök annak, hogy tegnap megtaláltam egy nagyon kicsi biszbaszt, amit a férjem leejtett  traktor szerelés közben, és ha nem találtam volna meg, akkor pár száz euróba fájna a javíttatás.

6. Sikerült nagyvonalúan lezárnom egy levelezést, felülemelkedve saját kicsinyességemen.

7. A héten vettem egy új teát, a neve Pukka és mivel nem volt olcsó, bíztam benne, hogy jó is lesz, és nem csalódtam, és meglehetősen jó.

8. És este megyünk vacsorázni egy livornói sushi étterembe!!

Találjunk a szürke hétköznapokban is minden nap egy kicsike örömöt, amitől boldogabban hajtjuk párnára este a fejünket!

***************************
ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK! 
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. 
Alapítója Iványi Orsolya. 
Instagram
Facebook oldal
Hírlevél

Zárt csoport

A hétköznapiság dicsérete avagy hogy lássuk meg a mindennapokban az apró örömöket Tovább
Tisza Kata: „Mégis hogyan kéne méltósággal megöregedni?”

Tisza Kata: „Mégis hogyan kéne méltósággal megöregedni?”

Tisza Kata: „Mégis hogyan kéne méltósággal megöregedni?”

 

2019. november 30. |

Mindenki szeretne sokáig élni, az öregedéstől viszont rettegünk. Félünk, hogy egyszer csak mi is „olyanná” válunk… Szenilisek leszünk és haszontalanok, akiknek egyetlen boldogsága, ha a villamoson tolakodva oldalba bökdöshetik utastársaikat. Hiszen az öregek már csak ilyenek, nem igaz? Tisza Kata íróval, öregedéskutatóval, hivatásos segítővel beszélgettünk.

Visszatérve az imént feltett kérdésre: az, hogy ezt így hisszük, az ageizmus csapdája. Az ageizmus nem más, mint az életkor alapján történő besorolás, ítéletalkotás és diszkrimináció jelensége, amely gyakorlatilag egész életünkben körülvesz bennünket – éppen ezért már szinte természetesként hat. Ageizmusról beszélünk, mikor a társadalom szemében előbb túl fiatalok, aztán hirtelen túl idősek leszünk bizonyos dolgokhoz, mikor életkorunkhoz kapcsolódó tiltásokkal, stigmatizációval és előítéletekkel szűkítik be lehetőségeinket. 

Tisza Katával többek között arról beszélgettem, hogy miért is lehetetlen „méltósággal megöregedni”, valamint, hogy milyen különbségek mutatkoznak például a nők és a férfiak öregedése között.

6b0d0265f33125a2c6bdbc1d88f6fa0d.jpg

Fotó: Reviczky Zsolt

Mindenféleképpen meg kell öregednünk? A társadalom elvárja, hogy egy bizonyos életkor után „annak megfelelően” viselkedjünk?

Ez a „méltóságos megöregedés” – dilemma egy rendkívül ambivalens kérdés. Madonnát szoktam példaként hozni. Amikor ő megengedi magának, hogy smink nélkül egy melegítőben lemenjen a piacra, akkor megy az ócsárlás a magazinokban, hogy nénikésen megöregedett, hogy néz már ki, elhagyta magát stb. Hogyha viszont szexistennőnek felöltözve, mint egy popdíva kiáll 60 évesen a színpadra miniszoknyában, akkor meg azt mondják rá, hogy nem tudja elfogadni az öregedést, nem tud méltósággal megöregedni… Tehát van egyfajta külső megítélés, ami valójában nem igazán definiált. Mégis hogyan is kéne méltósággal megöregedni? Ez különösen a nőket terheli, hiszen az ageizmus és a szexizmus egymást erősítve jelenik meg a társadalomban. A nőt – akit egy tradicionálisan szexista társadalom szextárgyként kezel – sokkal jobban megítélik, ahogyan az öregedéssel ezen attribútumai átalakulnak, miközben maga a társadalom se tudja igazán belőni, hogy akkor mit is vár ezek után a megöregedett nőtől, ha egyéb szerepeitől még fiatalon megfosztotta, vagy karrieristának titulálta. Hogyan viselkedjen méltósággal, milyen értelmes szerep maradhat számára?

Van tehát egy nagyon erőteljes elvárás, ami a társadalom bigottériájából fakad, hogy egy bizonyos kor után már így illik, úgy illik, amúgy illik viselkedni – de pont ugyanezért a viselkedésért meg is vetik, le is sajnálják az idős embert, miközben rendszerszinten egyáltalán nem nyújtanak élhető és perspektivikus alternatívát.

Mi az a kor, amit átlépve már idősnek számítunk? Mikor kezdünk el öregedni?

Ebben nagy eltérések vannak, többféle besorolás is létezik. A WHO azt mondja, hogy 45 éves kortól számítunk középkorúnak, maga az idősödés pedig 60-tól kezdődik. De nyilván mást jelent 90 évesnek lenni például Németországban vagy az Egyesült Államokban, ahol a 90 évesek is még utazgathatnak, vásárlóerővel bírnak, miközben nálunk alig létezik ez a korosztály, vagy ha igen, súlyos marginalizációban. 

Összességében azonban az életkor egy jóval összetettebb kérdés, az időt ugyanis számos dimenzióban értelmezhetjük. Van például a biológiai idő, ami azt mutatja meg, hogy a tested milyen ütemben öregszik, a kronológiai pedig azt, hogy hány éves. De van a pszichológiai idő, ami azt takarja, hogy te mennyinek érzed magad, hogyan állsz az életkorodhoz. És van olyan, hogy szociológiai idő, ami arra utal, hogy az adott társadalom, amiben élsz, mennyi idősnek tart téged és hogyan viszonyul hozzád. Ezek összhatása adja meg az életkor jelentését.

Vannak kulturális különbségek abban, hogy miként viszonyulunk az idősödéshez és az idősökhöz?

A japán kultúrát tradicionálisan időstisztelő kultúrának tartjuk, miközben kutatások rávilágítottak, hogy már ott is létezik az úgynevezett idősabúzus, mikor például fogva tartják az idős embert, elveszik a nyugdíját, kínozzák stb. Nyilvánvalóan a globalizáció következtében a kulturális hatások ma már olykor összefolynak, nem lehet annyira élesen elválasztani, hogy nyugaton így van, keleten pedig úgy.

De például az Egyesült Államokban vagy Németországban az idősember komoly vásárlóerővel bír, ezért nincsenek is annyira leírva a társadalomban. Van egy csomó termék, ami kifejezetten nekik készül, tehát meg kell nyerni a kegyeiket. Azokban a társadalmakban viszont, ahol az idős ember a társadalmi perifériára szorul, kisnyugdíjas lesz, szegény életkörülmények között él, ott nincs gazdasági hasznuk, hiszen nem lehet nekik semmit eladni. Ott sokkal jobban marginalizálódnak is. 

Gyakran a fiatalok szemére vetik, hogy nem tisztelik eléggé az idős embereket, bezzeg régen… Tényleg más volt régen az öregek megítélése?

Van egy ilyen idealizált hiedelem, hogy régen nagyobb presztízse volt az öregeknek, regén jobban tiszteltük őket, vagy hogy bezzeg a keleti kultúrák a mai napig nagy tisztelettel adóznak nekik. Ugyanakkor az antropológiai feljegyzésekből jól látszik, hogy régen is csak addig tisztelték az öregeket, amíg hasznosak voltak a közösség számára. Mondjuk amíg valaki ellátta a közösség bölcse szerepét, és lehetett hozzá fordulni tanácsért. De mihelyst gyengélkedni kezdett, tehát már nem volt haszna, akkor gyakorlatilag megszabadultak tőlük. Volt például olyan rítus, ami során felvitték a legmagasabb hegy tetejére a törzs öregjét és aztán ott hagyták a szélsőséges természeti körülményeknek kitéve, hogy pusztuljon el a maga természetes módján. Úgyhogy nem feltétlen a modernizáció hozta el a változást, az azonban tény, hogy a generációk közti kapcsolatok élénkebbek voltak, együtt éltek, segítették egymást, természetesebb jelenség volt a családi körben való betegeskedés, ma ezen rítusok hiányoznak, a kórházi magányba száműzetnek leggyakrabban, ami hatással van az elidegenedési folyamatra.

Az ageizmus alatt az életkor alapján történő ítélkezést, sztereotipizálást értjük. Milyen sztereotípiákat hoz magával az öregkor?

Az inkompetencia, az aszexualitás vagy például a szenilitás feltételezése tipikusan együtt járnak az időskorral. A megváltozott, felgyorsult és technicizált világ miatt sokan azt mondják, hogy az idősek haszontalanná váltak. És persze tény, bizonyos dolgokban és bizonyos szempontból az öregedés valóban hanyatlással jár együtt, különösen, ha kizárólag a testet nézzük. De ha elfogadom, hogy az ember nem csak test, hanem szellem és lélek komplexuma, akkor biztos, hogy csak hanyatlás következik be az idő múlásával? Biztos, hogy egy idős ember teljesen inkompetenssé válik? A demencia igazából egy betegség, tehát szellemileg nem kötelező leépülni, nem lesz kötelezően minden idős demens. Tehát alapvetően az egészséges öregedés nem feltétlenül jár együtt egy szellemi leépüléssel, sőt sokkal nagyobb tudás halmozódhat fel, aminek pedig lehet relevanciája. Sok kutatás azt mutatja, hogy bizonyos területeken nagyon hasznos az a tudás, ami egy idős embernek van.

És a szexualitással kapcsolatban is vannak kutatások, amik bizonyítják, hogy azzal, hogy az ember megöregedett nem kell feltétlenül aszexuálissá válnia, sőt. Az időseknek is ugyanúgy szükségük lehet intimitásra, aminek ráadásul még egészségmegőrző szerepe is lehet. Az én kutatásaim például azt mutatták, hogy sokan csak azért mondanak le a szerelemről idősorban, mert a társadalom szerint azt már nem illik… Lenne rá igénye, még lehet, hogy lehetősége is, de fontosabb, hogy mit szólnak mások, vagy ha e téren probléma merül fel, a szégyenérzet akadályozza abban, hogy segítséget kérjen.

És annak milyen hatása van, hogy az időseket általában csak néniként, bácsiként emlegetjük?

Ezzel gyakorlatilag infantilizáljuk őket, tulajdonképpen megfosztjuk őket a méltóságtól, a hatalomtól, az ágenciától, az autonómiától a kompetenciától. Továbbá a nemiségtől is: a néni már nem nő, a bácsi nem férfi. Ez számomra verbális erőszakforma.

Honnan erednek ezek az előítéleteink az öregséggel szemben?

Alapvetően van az embernek egy egzisztenciális szorongása az elmúlástól, a haláltól, a betegségtől. Mivel nem tudjuk expliciten, hogy mi fog történni a halál után, ezért nyilvánvalóan eredendően félünk tőle. Illetve attól is, amivel szemben tehetetlenek vagyunk, a halálunkat pedig végső soron nem tudjuk megváltoztatni, megakadályozni. Ráadásul tabusítjuk is, a kórházak magányába száműzzük, nem tekintjük az élet természetes részének. 

A beteg, idős ember látványa beidézi ezt a szorongást, ami oda vezet, hogy elkezdünk tagadni, hárítani, hátat fordítani. Lesznek Ők, az öregek és Mi, a fiatalok, mert az hisszük, hogy ez megvéd minket. Ha pedig ez a felosztás megvan, el is indul a sztereotipizálás, ami valójában nem más, mint egy támadó-védekező mechanizmus. Erre az alapra rakódnak aztán rá az aktuális társadalmi problémák, és így lesz az életkorból egy stigma, egy szégyen.

Egy nőt gyakorlatilag már 30 után is simán leöregeznek, miközben egy férfi még 50 évesen is fiatalnak számíthat. Miért van ez a különbség? 

Beindul a kettős mérce.  A nőket a megjelenésük alapján ítélik meg, a férfinek ezzel szemben a fő tőkéje nem a megjelenése, hanem a presztízse, a hatalma. A presztízs és a hatalom nőhet is az idősödéssel, viszont a külső a társadalmi sztenderdekhez mérten átalakul. De azt is fontos látni, hogy másképpen számít öregnek egy gazdag, nagy hatalmú férfi, és egy kisnyugdíjas. Míg az utóbbi egy bácsika, addig a másiknak azt is elfogadjuk, hogy fiatal női vannak.

De arról is beszélni kell, hogy az idősödő nők reprezentálása mostanában változóban van. Míg korábban nem volt jellemző, az utóbbi időben elkezdtek például idős nők is megjelenni a női magazinokban. Ez bizonyos szempontból jó, más szempontból viszont aggasztó, mert megint csak a felszínt ragadják meg azzal az üzenettel, hogy idősként is nézhetsz ki szexisnek. Ez továbbra is a szexista, felületes megfelelni akarás kiszolgálása, és a belső értékek bagatellizálása. 

Ha 30 év felett már túl öregek, 20 alatt pedig túl fiatalok, akkor a nőknek valójában van egy jó 10 évük?

Igen, egy nagyon szűk szakasz, amikor például szexuális zaklatás áldozataivá válnak. Nagyon sok kutatás van arról is, hogy ezt az időszakot kifejezetten teherként élik meg a nők, és azért nem tudnak kiteljesedni egyéb dimenzióikban, mert mindenhol a nőiségüket tolják előtérbe. És itt is van egy ambivalencia, hiszen, ha szép a nő, akkor a társadalmi sztereotípia azt mondja, hogy biztosan kurva, biztosan hülye és mindent annak köszönhet, hogy valakivel lefeküdt. A szépség hoz magával egyfajta megvetettséget is. Ha viszont nem felel meg az aktuális szépségelvárásnak, akkor jön a lesajnálás. Ez is egy borzasztó fojtogató elvárásrendszer, ami nagyon sok nőt beletaszít az önértékelési problémákba, állandó megfelelési kényszerbe, bűntudatba és egy csomó rossz döntésbe. 

Maradjunk a nőknél: melyik életkorban tudnak akkor kiteljesedni?

Ha folyton az elvárásokhoz mérik magukat, akkor semmikor. Ha valami módon kialakítanak egy szabad identitást, akkor bármikor. A kulcs az, hogy mennyire tudom függetleníteni magam azoktól a játszmáktól, amikbe bele akar szorítani a társadalom, ki tudok-e törni ezekből. Védettséget a többszörös szerepelmélet szerint az ad, hogy ha nem egyetlen dimenzióban élünk. Ha nincs az a lobogó hajam, mint fiatalon volt, de például hasznosnak érzem magam a munkámban, akkor kevésbé fogok összeomolni amiatt, hogy fizikailag megöregedtem. Ha tehát igyekszel kvázi több lábon állni identitásszempontból, akkor védettebb vagy. Kutatások rendre kimutatják, mennyire alacsony a kizárólag a családjukat ellátó nők önbecsülése. Bezárulnak az otthonukba, ami az izoláció és a kiszolgáltatottság miatt a családon belüli erőszak terepe, nincs semmilyen alternatívájuk, semmilyen más visszajelzésük. Ezzel szemben azoknak a nőknek, akik gyereket nevelnek és közben valamilyen fizetett munkát, tevékenységet végeznek, több helyről jöhet visszajelzés, ami igen fontos az önértékelésük és függetlenségük szempontjából.

Fontos tehát, hogy ne szűkítsük be a nőt egyetlen szerepkörbe, ahova egyébként egy feudális nézetű társadalom szereti betolni őket. Hiszen ez a szerep egyrészt nem is kap megfelelő elismertséget, másrészt a presztízse is csak ideig-óráig tart. Nagyon sokszor megtörténik, hogy miután a gyerekek felnőnek és kirepülnek, a nő összeomlik, akit utána a férje klasszikusan le is cserél egy fiatalabbra. Egy autonóm nőt ez kevésbé roppant össze: van a megaláztatásokból kiútja, valós választása.

Mi a megoldás az ageizmus ellen – már ha van ilyen? Hogyan lehet jól megöregedni?

Amennyiben a társadalmi elvárásokat próbálja az ember követni, soha nem fog tudni megfelelni és mindenképpen belerokkan. Én, mint az öregedéskutatás progresszív irányzatának képviselője úgy gondolom, hogy az életkor előrehaladta egy teljesen természetes dolog, és semmiképpen nem vélem célravezetőnek, hogy az öregedést a felszínen ragadjuk meg. Nem az életkorunk ellen, hanem az előítéletek ellen szükséges küzdeni. Ha csak a felszínt nézem, akkor az öregedés könnyen lesz kudarc egy erősen szexista fogyasztói társadalomban. Ha azonban élnek mélyebb rétegei az identitásnak, az erőtartalékként jelenik meg. Tulajdonképpen az identitás szabadága, az önelfogadás az, ami oldja az ageizmus előítéleteit. Ez persze nagyon nehéz, mert szembe kell menni a teljes szocializációval.

Egy belső fejlődési folyamatként kellene nézni az idősödésre, amiben elfogadom, hogy olyan vagyok amilyen és megengedem, hogy az is méltó öregedés, aki hófehér hajjal akar élni és az is, aki lilára festi a haját – tehát plurális jelentést kell adni az idősödésnek. Az ellenkezője dehumanizál ugyanis. Ha elfogadjuk, hogy egy fiatal ezerféleképpen lehet fiatal, miért ne fogadnánk el, hogy az idős is ezerféle módon öregedhet meg? 

Eredeti cikk ITT.

Tisza Kata: „Mégis hogyan kéne méltósággal megöregedni?” Tovább
Leltár 2019

Leltár 2019

20191229_155401.jpg
Még sose voltam annyira megcsúszva ezzel a leltárral, mint most, nehezen megy, pedig már engedném el az évet.
2019-ben összesen 290.186 kedves látogatója volt a honlapnak, ami szuper. Bár, nem mondhatom el, hogy dupláztam, ahogy eddig mindig elmondtam, tavaly ugyanis 221.000 volt.
Íme, a Toplista:
 

Bözsi, a Vas megyei stílusikon - 113.023
Itt meg kell jegyeznem, hogy ez minden idők legolvasottabb posztja lett, elképesztő utat futott be, a posztot 27 ezren lájkolták!

A világ egyik leghíresebb modellje, a 75 éves Benedetta Barzini el akar tűnni - 48.229

Hogyan fogytam le 10 kilót 40 felett? - 33.103

Világgá menni 50 évesen - 23.489

JANUÁR
Már tavaly januárban elhatároztam, hogy nem fogom használni az "új év, új én" kifejezést, mert már nem akarok minden évben megújulni. Szeretnék fejlődni, fejleszteni magam, de nem akarok teljesen megújulni, erről majd a 2020 tervek és célok posztban fogok írni.

Előjöttem a női klub ötletével, ami mára kinőtte magát női közösséggé, szépen megy magától előre, történnek a dolgok, szerintem egyre jobb a kis közösségünk, és imádom visszahallani, hogyan születnek a csoportban barátságok, hogyan szerveződnek közös programok, és hogyan segítünk egymásnak önzetlenül. Ha holnap meghalnék, és még előtte megkérdeznék, hogy mire voltam a legbüszkébb életemben, valószínűleg  ezt mondanám.

FEBRUÁR
Az első videó interjúm megjelenése, bár nem februárban vettük fel, hanem még novemberben, de ide tenném.
Kónya Bea, Instagram királynő azaz a Pikrea tulajdonosa interjúvolt meg, szerintem jól sikerült és nem mondtam túl sok hülyeséget! Beát jó szívvel ajánlom, nem csak akkor, ha a nulláról indulsz és Instázni szeretnél, de akkor is, ha már pár éve csinálod, de mégsem ütött be rendesen. 

MÁRCIUS
A március már mozgalmas volt, utólag azt gondolom, hogy kissé túlvállaltam magam, de vitt a lendület.

Három eseményt is szervezem (egy hét alatt!), mindegyik teltházas volt, nagyon örültem, hogy jó sokatokkal találkozhattam, már nagyon vártam, hogy kiléphessek az online térből és tudjak arcokat, hangokat kötni a facebook meg Insta profilokhoz.
Sminktippek 40 felett Makrai Andival, szerintem itt többen megvilágosodtunk sok területen, én például megtaláltam életem legjobb alapozóját és megtanultam a szemöldökömet megcsinálni. És itt bele is vágtam ebbe az izgalmas utazásba, ami arról szól, hogyan sminkeljem magam profin 40 felett.
Miből fogok élni, ha nyugdíjas leszek Gőcze Edittel és Tasi Csabával, tudom, nehéz és kellemetlen téma, de szembe kell nézni vele, ezért 2020-ra is tervezünk hasonló eseményeket, sőt podcastot is!
Esztétika természetesen Dr. Gyöngyösi Nóra doktornővel arról beszélgettünk a többi között, hogy mielőtt bármilyen kezelésre megy az ember, mire figyeljen, milyen információkkal érdemes tisztában lenni, és persze lehetett kérdezni, szerintem ez volt a legfontosabb. Én pedig megírtam a botoxos élményeimet.
20190409_134237.jpg
Márciusban rámtalált a Vichy, és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy tudnák együtt dolgozni. Az apropó ugyanis, hogy kijöttek egy olyan termékcsaláddal, mely kifejezetten a menopauzában lévő nőknek szól, én meg ugye, menopauza aktivista vagyok. És még a hónapban, megjelent az első közös edukációs cikkünk a Díványon - Nem egy  rémes betegség, hanem a női lét része - , először nyilatkoztam menopauza aktivistaként, hiszen nem vagyok orvos, és nem szeretnék annak sem látszani. Én egyszerűen azt szeretném, ha többet beszélnénk a menopauzáról, nem lenne tabu téma, és több információ állna rendelkezésünkre.
És szintén márciusban döntöttem rekordot a Bözsi cikkel, mondanám, hogy idén megdöntöm, de inkább nem mondom.
ÁPRILIS
Életem első nászútja. És remélhetőleg, utolsó. Barcelonaba mentünk, ahol még sosem voltam. Viszont azt nem tudtuk, hogy Húsvétkor mindenki Barcelonaba megy, így kifejezetten élvezhetetlen volt a város, így sajnos, meg kell ismételni a nászutat.

MÁJUS

Tartottam egy Toszkán Partit nálunk a házunkban, és megismerkedhettem sok vállalkozó kedvű olvasóval, akik időt/pénzt/energiát nem sajnálva, meglátogattak Toszkánában, igazán meghatódtam, hogy tényleg eljöttek hozzám.

Meginterjúvoltam Maye Muskot. Jó ez így túlzás, ott voltam egy csoportos interjún, ahol kérdezhettem, mondjuk inkább így. A Brain Bar eseményre jött előadni Magyarországra, Ez a találkozás vagyis hogy láthattam és hallhattam őt személyesen, megerősített abban, hogy kizárólag egy módon lehet túlélni az életet: ha aktívak maradunk. 71 éves, most jelent meg könyve december 31-én.

60619329_137198560699205_7075561037353856396_n.jpg

Tartottunk egy Halál Kávézót is, köszönöm Ódor Dittának, hogy moderálta és a téma mellé állt.

JÚNIUS
Megtartottam az első Menopauza Cafét a Vichyvel, azóta már volt kettő. Szoktam gondolkozni azon, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy fogjuk magunkat és elmenjünk egy csomó vadidegen nő közé és arról beszéljünk, ami mondjuk a legbensőbb problémánk. Nos, már legalább 60 ilyen bátor nővel találkoztam a 3 alkalom során, és mindig szuper érezni, ahogy összekapcsolódunk, és jönnek-mennek az energiák, napokig vagyok feltöltődve után. Lesz 2020-ban is, reményeim szerint sikerül majd meghívnom szakértőket is bizonyos témákban. 

A Test és lélek című újságban jelent meg velem egy interjú, A közösség ereje címmel, és egyúttal a kiskutya első média szereplése is megtörtént, ugyanis közös kép jelent meg rólunk.

screenshot_20200107-165614_onedrive.jpg

screenshot_20200107-165740_onedrive.jpg

A június tele van évfordulókkal, például az egyéves házassági évfordulónk, vagy az első találkozunk is júniusban történt 2016-ban.

Amúgy a nyár a testmozgás jegyében telt, majdnem minden nap jártam konditerembe, amíg a férjem biciklizett, nagyon jó rendszert vitt az életembe, arról nem beszélve, hogy elég jól le is fogytam.

img_20190712_105935_817_1.jpg

JÚLIUS
Megtartottam a 2. Menopauza Cafét, előtte pedig bent voltam reggel a Mokkában erről beszélgetni, nagyon élveztem, nyilván mert órákat tudnék beszélni a témáról.

 

AUGUSZTUS
45 éves lettem.

2016. augusztus 5-én fogtam magam és kiköltöztem Toszkánába. Egy férfihez, akiről vajmi keveset tudtam, de mindketten éreztük, hogy ebből lehet valami. Valljuk be, mindenkinél eljön egy pont, amikor elkezd azon gondolkozni esténként az ágyban lefekvés előtt, hogy hová vezet mindez, valóban azt csinálom, amit akarok, mi lenne, ha holnap felmondanék és elmennék jógaoktatónak/virágkötőnek/webdesignernek?  Aztán átgondolod a napodat és megint kipipálod, hogy ma sem történt semmi érdekes és tudod, hogy holnap sem fog. Mert csak akkor fog, és ezt te is tudod, ha TE változtatsz az életeden. Várhatod persze, hogy valaki bekopog az ajtódon, és azt mondja, hogy jöttem és elviszlek egy másik valóságba, de ha meg is történik, akkor már nagyon öreg leszel és és bánni fogod, hogy ilyen sokat vártál. (Persze sose késő!) Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. A lakásomat pont eladtam (viszlát svájci frank hitel!), szabadúszóként dolgoztam és amúgy meg azt éreztem, hogy most BÁRMI megtörténhet. Gyakorlatilag ez lett a mantrám, és aztán nem volt más választásom, mint beleugrani az ismeretlenbe. Éltem a lehetőséggel, augusztus 5-én este 10 órakor beültem az autójába 2 bőrönddel, - azért emlékszem ilyen pontosan, mert az öcsém esküvője volt aznap -, és nekivágtam a nagy kalandnak!
42 éves voltam. Sokkal nehezebb volt, mint amire számítottam. Folyt. köv. ITT!

incollage_20190805_110524797_1_1.jpg

SZEPTEMBER
Szeptemberben világhíres lettem itthon, ahogy Mici barátnőm fogalmazott, ugyanis benne voltam a Nők Lapjában egy Vichy kooperáció keretében.

screenshot_20190929-230146_onedrive.jpg

Aztán szeptemberben megszületett a NeverOrdinaryWoman logó, külön köszönet érte Monicanak, aki kitalálta, hogy biggyesszük oda a woman szót a Neverordinary mögé, és Eszternek, hogy megalkotta. Ennek örömére lett táska meg bögre is! 

20191210_075447.jpg

A 201-ban létrehozott zárt Neverordinary+ csoport szárnyal és bővül, már 2300-an vagyunk és sose gondoltam volna, hogy közösséget fogok építeni a menopauzán keresztül. Az élet már csak ilyen, ugye.

OKTÓBER
Az október megint jó mozgalmas volt, először is megvolt életem első profi fotózása a Fashion Street Magazinnal, köszönet Balogh Edina főszerkesztőnek, hogy gondolt rám az Ageless szám kapcsán.

pcollage_200508_0107_2020.jpg

Aztán tovább elsőztem októberben, és élő egy órás rádióműsorban beszélgettem Csesznák Anikóval a Karc FM, Spájc című műsorában a 40 feletti lét örömeiről és nehézségeiről beszélgettünk.

A menopauza világnap kapcsán (október 18.) kampányoltunk közösen a közösség tagjaival és nem tudom elmondani, hogy mennyire hálás vagyok nekik, hogy arccal bevállalták a videót, nagy dolog ez, amikor a menopauza még mindig tabu témának számít, köszönöm még egyszer!

 

4.png

A Menopauza világnap kapcsán a Szabad  Föld is meginterjúvolt, köszönöm, hogy terjesztik az igét!

 screenshot_20191024-120341_onedrive.jpg

A névnapom előtt egy nappal jelent meg a Képmás magazin online kiadásában egy interjú velem, Kosztin Emese beszélgetek éppen, köszönöm neki, hogy rámtalált! ITT olvasható!

ivanyiorsolya2.jpg

NOVEMBER
Azt hiszem, novemberben nem történt semmi, azon kívül, hogy egyfolytában esett az eső itt, komolyan, sehova nem tudtunk elmenni.

DECEMBER
Megvolt a 3. Menopauza Cafe, és annak ellenére, hogy elnéztem a dátumot és rosszul beszéltem le a helyszínnel, minden rendben volt, köszönöm a Bálint háznak a rugalmasságot.
Decemberben elindítottam a Youtube csatornámat, amire már régóta készültem, egyelőre még kísérletezem, bízom benne, hogy egyre jobb lesz! Amúgy nagyon élvezem csinálni, mert nyilván sokkal összetettebb, mint az írás, ezért is izgat annyira. Bízom benne, hogy majd belejövök, már van 53 feliratkozó! Pénzt keresni azért olyan hamar nem fogok, ahhoz kell 1000 feliratkozó és 4000 megtekintett óra (bár ez mondjuk már megvan), de arra nagyon jó, hogy más képességeimet illetve készségeimet fejlesszem. Azt sem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz visszanézni magam, látni az arcomat ilyen közelről, hallani a hangomat. Szuper gyakorlat az elfogadásra!

És amit itt most leírtam, azt meg is nézhetitek!

Életmód. A 2018-ban elkezdődött életmódváltásom tovább folytatódik. 73 kilóról indultam (165 cm-hez), és szépen lassan közel 1 év alatt lefogytam 10 kilót. Nem szenvedtem, ettem csokit is, és nem ostoroztam magam közben. Pár kiló visszajött az idén, de sikeresen visszaálltam a 64-re, a célom a 60 kiló. Itt írtam meg, hogyan fogytam le.

Fontos itt megjegyeznem, hogy mindenki le tud fogyni, még nem 40 felett is. (Egészséges emberekről beszélek.)
Sajnos vagy nem sajnos, de a legfontosabb, hogy tudatosan tegyünk magunkért. Saját tapasztalat, hogy enélkül nem megy.

"Már a harmincas éveinkben tennünk kell azért, hogy a lehető legoptimálisabban öregedjünk meg. A legfontosabb, hogy fittek maradjunk, ez még annál is többet számít, mint, hogy túlsúlyosak vagyunk-e vagy sem – állítja Székács Béla a geriátriai-gerontológiai tudományok professzora, az MTA doktora. "Körülbelül 75-80 éves korig állapotunk minőségét döntően az határozza meg, hogy korábban a 30-40-es éveinktől kezdve milyen életmódot éltünk. 80 fölött egyre inkább belép a genetikai meghatározottság. Még idősebb korban, mondjuk 95-100 év tájékán ez még inkább így van. Egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a rendszeres mozgás, fizikai erőkifejtés, a fittség megőrzése minden tekintetben a legfontosabb, talán fontosabb, mint az, hogy kissé túlsúlyosak vagyunk-e vagy sem.
Ajánlom ezt a cikket elolvasni, mert fontos kiemelni, hogy nem lehet mindent a génekre fogni, az életmód előrébb van, úgyhogy ez irányba szeretnék még jobban elmenni, és praktikus tanácsokat találni.
Aztán kiderítettem, hogy Dr. Farkas Kitti segítségével, hogy nincs bizonyított összefüggés a menopauza és a 40 feletti elhízás között. Viszont ilyenkor fokozott a hasi lokalizációjú elhízás, ami leginkább az öregedésnek köszönhető, és nem csak a nőket, hanem a férfiakat is érinti. Ahogy öregszünk, fokozatosan veszítjük el izomtömegünket, ami évente körülbelül egy százalékkal csökken és emiatt csökken az anyagcsere sebessége. 
Ráadásul a deréktájon felhalmozódott zsír károsabb az egészségre, mint például a combon lévő, ugyanis közelebb van azokhoz a szervekhez, melyek befolyásolják az anyagcserét, illetve növelik a szív- és érrendszeri betegségek lehetőségét, ezért sem szabad félvállról venni és elintézni azzal, hogy a menopauza miatt nem lehet leadni.
Ha le akarsz fogyni, ne diétázni kezdj, hanem válts életmódot.
Idén is meginterjúvoltam néhány inspiráló 40 feletti nőt, de nem eleget!
Az egyik volt Csóra Zsanett, aki 45 éves, négy gyereke van és Európa legjobb magasugrója, aztán Pálffy Szilvi, aki világgá ment 50 évesen, a Toplistára is felkerült, lásd fentebb. Mindkettőnek köszönöm a bizalmat!
A legbölcsebb döntés, amit idén meghoztam: levágattam a hajamat jó rövidre!
A legnagyobb lecke, amit megtanultam: még mindig leállok idiótákkal
A legnagyobb kockázat, ami vállaltam: élő tévé és rádió adások (amiket amúgy nagyon élveztem)
A legnagyobb meglepetés az évben: mennyi új barátom lett a blog és a csoport által
A legfontosabb dolog, amit másokért tettem: menopauza aktivista lettem
A legnagyobb dolog, amit befejeztem: nálam most minden a kezdésről szól, de mondjuk pár embert elengedtem az életemből.
Mottó jövőre: Hogyan éljünk jobban, okosabban és tovább? 
Kívánok boldog 2020-at minden kedves olvasómnak, köszönöm, hogy áldoztok rám időt, írtok, kommenteltek, tanácsot adtok, nélkületek kevesebb lenne az életem!

És néha jusson eszünkbe ez a Colette idézet!

ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK!

48357863_2107485069308344_610088580999544832_n_1.png

*************************************************

ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK! 
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. 
Alapítója Iványi Orsolya. 
Instagram
Facebook oldal
Hírlevél

Zárt csoport

Leltár 2019 Tovább
A Golden Globes és a menopauza

A Golden Globes és a menopauza

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy most láttam először olyan mondatot, amiben egyszerre szerepelt a Golden Globes és a menopauza!

Történt ugyanis, hogy Olivia Colman (45) és Patricia Arquette (51) sminkesei bepillantást adtak a díjátadó előtti felkészülésbe, hogyan készítették el a kiváló színésznők arcait.

screenshot_20200108-162247_instagram.jpg

Így megtudhattuk, hogy egy speciális arcmasszírozót használt mindkét sminkes, melyet kifejezetten menopauzában lévő nőknek készítettek.

És ezt természetesen minden Insta poszthoz gondosan odabigyesztették, és mivel mindkét színésznő nyert is, így nem volt gond az információ terjedésével sem.

Olivia Colman A korona sorozatban, ahol Erzsébet királynőt alakítja, Patricia Arquette pedig A tett cím sorozatban nyújtott alakításért kapott díjat.

Érdekesség, hogy mindkét színésznő újrázott, Olivia Colman tavaly A kedvenc című filmben Anna királynő megformálásáért nyert, Patricia Arquette pedig a Szökés Dannemorából sorozatban játszott szerepért.

Arquette esetében kijelenthetjük, hogy ráment a súlyos szerepekre (szó szerint is), mindkét sorozatban zaklatott nőt látszik, alig lehet őt felismerni.

screenshot_20200108-172655_instagram.jpg

screenshot_20200108-171136_instagram.jpg

Persze, ne gondoljuk, hogy mindez a véletlen műve, itt most egy jól megszervezett PR akciót láthattunk!

A PR cég neve amúgy Fournier PR + Consulting, és gratulálok nekik innen is.

A márka neve Pause Well-Aging, alapítója Rochelle Weitzner, aki korábban az Erno Laszló márka egyik vezetője volt, 2 éve jött elő az ötlettel, hogy menopauzában lévő nőknek segítsen, az első termékek tavaly nyáron kerültek a piacra. Van még nálunk frissítő spray hőhullámra és már eljátszadoztam a gondolattal, hogy meg kellene rendelni  az arcmasszírozót, de nem tudtam 115 dollárt rászánni még.

Véleményem szerint, példaértékű, hogy két ilyen nagyformátumú színésznő bevállalt egy ilyen PR kampányt, és bátran felvállalják, hogy menopauzában vannak. Ez lenne a természetes, nem?

A változókor jelentős és értékes szakasza a női létnek, egy természetes folyamat, nem kellene félni tőle, mert minél többet tudunk róla, akár egymástól, annál könnyebb lesz megélni és jól kijönni belőle.

Még több ilyen PR húzást!

PS: Nálunk mikor lesz ilyen??

****************************************

ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK! 
A NeverOrdinaryWoman a 40 feletti nők találkozóhelye, blog, női klub és még sok más. 
Alapítója Iványi Orsolya. 
Instagram
Facebook oldal
Hírlevél

Zárt csoport

 

 

A Golden Globes és a menopauza Tovább