Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

JLo nem akar 50 éves lenni

JLo nem akar 50 éves lenni

teljes_kepernyo_rogzitese_2019_03_17_100924.jpg

Tegnap megnéztem véletlenül Jennifer Lopez Second Act című filmjét. 
Tudom, lehetett volna jobb dolgom is, de nem tudtam aludni, és éjfélkor már nem akartam elindulni sehova. 

Mint tudjuk, JLo egy percet nem öregedett 10 éve, amivel semmi baj nincsen, ki mit szeret látni, ha tükörbe nézni, ugye. 

Na de, ez a film viszont pontosan JLo félelmeit mutatja be, szerintem. Ő az egyik producere is, így teljesen tudatos választás, hogy egy ilyen karaktert testesítsen meg, mint amilyet a filmben láthatunk.

Magyarra Álommelónak fordították a címet, jobb lett volna a Második dobás. Tudom, erre meg nem mennének be a moziba az emberek.

A film fikció, egy élelmiszerüzlet vezető helyettese, ez JLo, hamisított önéletrajzzal (más adta be a nevében) hirtelen egy magas pozícióba kerül, ahol bizonyítania kell. A film tele van előre várható jelenettel, és sajnos a színészek sem túl izgalmasak benne, de valahogy halad a sztori. Számos jelenetnél látszik, hogy csak azért tették bele, hogy például JLo megcsillogtathassa tánctudását, de annyira erőltetett, hogy nézni is rossz. Pedig, táncolni tud.

Az életben 49 éves, ugye, és nem vitathatjuk el tőle, hogy jól néz ki, jó pár évet letagadhat, ki ne szeretne így kinézni ennyi idősen. Persze, pénz meg idő, meg celebrity, neki "csak" ezzel kell foglalkoznia, hogy jól nézzen ki. Bár, hozzáteszem, hogy a botox és filler ma már megfizethető áron elérhető, mozogni pedig ingyen is tud bárki. De természetesen JLo más dimenzió, ne hasonlítgassuk magunkat hozzá.

A filmben JLo egy 40 éves nőt játszik amúgy, akinek a pasija gyereket akar, ő meg még nem áll készen a családalapításra. Ahogy mondaná a férjem, egy filmben bármi megtörténhet, még az is, hogy a 49 éves JLo szül egy gyereket. (nem fog) És persze tudjuk, hogy ma már 49 évesen is lehet szülni, de nem ez a jellemző. 

A filmben egyszer mondja ki, hogy 40 éves, azt is suttogva, és bár van utalás benne, hogy 40 felett a nőknek nehéz munkát találni, de az sincs jól tálalva. 

Számos jelenetben nem dekoltázsa van, hanem zavaróan kint van a melle. Inkább szánalmas, mint szexi. Aztán amikor már a fancy irodába jár már dolgozni, olyan stretch ruhákban mászkál, hogy abban lélegezni is nehéz lehet. Sőt, szerintem még egy extra fenék implantátumot is rátoltak. Értem én, hogy (még mindig) jó alakja van, és meg kell ezt mutatni, de annyira arcba tolós az egész, hogy kényelmetlen nézni. 

Végig kerestem a pozitív üzenetet 40 feletti nőként, hol itt az inspiráció?

Jó nagy mellényúlás az egész, pedig milyen jó lenne tényleg egy ilyen film, ami arról szól, hogy 40 felett milyen a második dobás!

Ne nézzétek meg! 

Kommentelni a Facebook oldalon lehet, gyere oda!

Itt is vagyok: Instagram

JLo nem akar 50 éves lenni Tovább
A világ egyik leghíresebb modellje, a 75 éves Benedetta Barzini el akar tűnni

A világ egyik leghíresebb modellje, a 75 éves Benedetta Barzini el akar tűnni

Írta: Iványi Orsolya

be636932-9207-4506-888b-d8a8cc3e1e2d_xl.jpg

Benedetta Barzini a világ egyik leghíresebb modellje volt. Benedetta Barzini 76 éves, és el akar tűnni a világ elől.

Úgy érzi, elfáradt az összes szereptől, amit az élet rákényszerített, és úgy döntött, hogy mindent és mindenkit hátrahagy, hogy eltűnjön egy olyan helyre, amennyire csak lehetséges attól a világtól, amit ismer.

Mielőtt megtenné, fia filmet készített róla, Anyám eltűnése címmel.

Benedetta Barzini ezeket a sorokat tavaly írta az olasz Vogue számára.

20 éves voltam, amikor Consuelo Crespi, az olasz Vogue főszerkesztője "felfedezett" Rómában az utcán. 1963-at írtunk. Fájdalmasan vékony voltam, sötét szemű és a jobb oldalon az arcomon volt egy szép, nagy anyajegy. Az olasz Vogue 1965-ben indult hódító útjára, én szerepeltem az első címlapján 22 évesen. (1961 és 1965 között Novita néven futott, de már akkor is a Conde Nast birtokolta, '65-től lett Vogue.) Valaki elküldte a képeimet Diana Vreelandnak New Yorkba, néhány nappal később kaptam egy táviratot, hogy lenne-e kedvem Manhattenben egy fotózáshoz az amerikai Vogue számára. Annyira fiatal és bizonytalan voltam, ha valaki azt mondja, hogy takarítsam ki a Conde Nast irodáit (Vogue kiadója) a Madison Avenue-n, azt is megcsinálom. A következő géppel már utaztam is. 

b48322bf89ea8ae5cc16bebdd9374ae5.jpg

10 napra mentem New Yorkba, és 5 évig maradtam. A Ford Models-nél dolgoztam, és egyből bekerültem abba az elbűvölő és szokatlan világba, ahol merev pózokban színházi fények alatt fotóztak selyem kimonókban és szőrmebundákban. Nem tagadom, rendkívüli volt Manhattan élni akkor. Irving Penn és Richard Avedon fotóztak, Andy Warhol Factory-jában állandó bútordarab lettem, Truman Capote Fekete-fehér bálján parádéztam. Vacsorára hívtak Kennedy-ék, csak azért mert szép voltam, Mike Nichols, Bob Kennedy és Leonard Bernstein mellett ültem, és egy szót sem szóltam soha.

New Yorkban úgy éreztem, hogy csak megfigyelője vagyok a saját életemnek, de nem aktív résztvevője. Akkoriban egy modell feladata az volt, hogy csinos legyen, semmi több, és sok lánynak ennyi elég volt, hogy csak lássák őket. 

Természetesen, egy idő után egyre kevesebb megbízást kaptam. 25 éves voltam. Eileen Ford akkor azt mondta: Gyere el a partijaimra. Menj hozzá egy gazdag amerikaihoz. Aztán ha nem működik, pár év után elválsz.

Hirtelen arra kényszerültem, hogy megvizsgáljam, mivel is rendelkezem még a külsőm mellett. Visszatértem Milánóba, nem volt semmi tapasztalatom és nem tudtam mi másból élhetnék meg, mint a külsőm, ami már egyre inkább nem volt kapós. Akkoriban arra jöttem rá, hogy a szépség nyűg. Megkísért, hogy harcolj mindenáron az idővel szemben. Kit érdekel, ha ráncos vagy? A te felelősséged, hogy tegyél valamit az életeddel, amit kaptál, és ha ez az élet visszaköszön az arcod ráncaiban, annál jobb.

benedetta-barzini.jpg

A megvilágosodás után elkezdtem divatantropológiát tanítani a milánói Polytechnic Institute-ban. Azok a ruhák, amelyeket a Vogue-ban viseltem, új jelentőséget kaptak, és millió kérdést vetettek fel. Miért van a lányoknak sokkal több ruhája, mint a fiúknak? Mit mesél el ez nekünk a társadalomban betöltött pozícióinkról? Ki dönti el, mi a szép és miért? Marxista és feminista lettem, nyilvánosan beszéltem a nemek közötti egyenlőtlenségről.

Sok év telt azóta, mióta visszajöttem Milánóba. Felneveltem négy gyereket és nevem lett, mint politikai aktivista és író. Idén ünneplem a 75. születésnapomat. Amikor a tükörbe nézek, furcsa szeretetet érzek az öreg hölgy iránt, aki visszanéz rám, amit soha nem éreztem a lány iránt, aki a Vogue borítójáról nézett vissza. A ráncos arc a szürke hajjal, úgy néz ki, mint valaki, aki valódi, hiteles, aki tudja kicsoda és igazán élt, nem pedig valaki, aki azon aggódik, hogy a szempillái elég göndörök-e. 

Az igazság az, hogy amikor abbahagyod az aggódást azon, hogy láthatatlan vagy-e vagy sem, akkor látod meg magadat igazán. Akkor leszel szabad. Szabadon eldöntheted, hogy mi fontos számodra és mi nem lesz soha az, kinek adsz a véleményére és kinek nem, és mi az pontosan, amire megéri az értékes óráidat szánni ezen a földön, és mi időpocsékolás. És tényleg, mi lehet ennél szebb?

172525695-7d4540c1-8b2f-4a4d-b6df-f770f1f67704.jpg

simone_rocha_2.jpg

Bár az elmúlt években láthattuk őt kifutókon szerepelni, 2017-ben Simone Rocha bemutatóján például.

the-disappearance-of-my-mother-image-1.jpg

Egyik fia, a 33 éves Beniamino, aki gyerekkora óta filmezte őt, Benedetta akarata ellenére, szemtanúja elhatározásának kamerája segítségével. 

"Mindig fotóztam őt, soha nem voltam elégedett az eredménnyel, túl szép volt, hogyan is lehetne ezt a szépséget megragadni." - mondja fia.  "Ez a film egy nőről szól, aki el akar tűnni, és a fiáról, aki meg akarja örökíteni őt. Ez már magában egy paradoxon. Hogyan segítsek neki elérni a célját, mellette pedig, hogy én is elérjem a célomat, mert félek, hogy elveszítem őt. És megmutatni azt, amit ő üzen, hogy hogyan tekintsünk magunkra hitelesen, ahelyett ahogy a társadalom tekint ránk."

 

A világ egyik leghíresebb modellje, a 75 éves Benedetta Barzini el akar tűnni Tovább
Hogyan éljünk jobban?

Hogyan éljünk jobban?

Írta: Iványi Orsolya

20190312_101605_1.jpg

Tudom, a kérdés banálisnak tűnhet.

Amióta elmúltam 40, azt hiszem, ez a téma foglalkoztat a legjobban. Hogyan lehet kihozni úgy a legtöbbet az életből, hogy közben jól érezzük magunkat. 

Talán nem vesszük észre, mert nem is akarjuk észrevenni, miközben megy a mindennapi túlélés, hogy mennyi minden befolyásolja életminőségünket, és ha kicsit jobban odafigyelünk magunkra, és bevezetünk néhány új szokást, akkor tényleg minőségi változásokat érhetünk el életünkben. 

Íme, 10 tipp, nekem ezek váltak be! 

Lefekvés előtt kiengedés
Egyik este feküdtem az ágyban és valamin megint stresszeltem magam, úgy éreztem, hogy tele vagyok megválaszolatlan levelekkel, el nem végzett munkákkal, ki nem mondott válaszokkal. Az egyik megoldás az lett volna, hogy felkelek és kinyitom a laptopot, de ehhez semmi kedvem nem volt, vagy megpróbálok elaludni. Nem tudom honnan jött az ötlet, de egyszer csak elkezdtem mély ki- és belégzéseket csinálni, közben pedig azt mondogattam magamnak, hogy amikor kilélegzem, akkor minden stresszelő gondolattól is megszabadulok egyben. Pár percen belül elaludtam. Azóta minden nap csinálom, ha nem merülök álomba már azelőtt, hogy elkezdenék stresszelni. 
screenshot_20190312-094945_instagram.jpg

Szülinap
A Facebook amúgy is jelzi, így minden nap írok szülinapi köszöntőt az aktuális ismerősnek, kicsi dolog, de tudom, hogy jól esik. Ezenfelül, ha például feljön a feed-ben egy olyan ismerősöm, akivel régen beszéltem és még érdekel, írok neki csak úgy, megkérdezem mi van vele, és néha igazán jó dolgok sülnek ki belőle. ( A férjem szerint ezt amúgy is érdemes gyakorolni, mert szívességet nem lehet kérni abban az esetben, ha az illető felé sem néztél évekig..)
screenshot_20190312-091939_instagram.jpg
Napsütés
Amikor csak tehetem és van Nap, ugye, 5 percig süttetem az arcomat a napfényben. Ezt lehet padon ülve, vagy séta közben is, a lényeg, hogy a friss levegő és a nap jó hatással van ránk, nálam nyugtató hatással is párosul, ilyenkor valamiért az agyam azt közvetíti, hogy minden oké, és minden rendben lesz.
screenshot_20190312-083705_instagram.jpg
Elengedés
Amikor kitettem magam az Internetre, fel kellett készülnöm arra, hogy biztosan kapok hideget és meleget. Szerencsére nem sokszor szólnak be, de meg kellett tanulni, hogy mire érdemes és mire nem érdemes válaszolni. A legalapp taktika, hogy várunk pár órát, aztán döntjük el, hogy lesz-e válasz sem. Én általában már nem válaszolok, mert akkor meg elindul egy párbeszéd, és ahhoz semmi kedvem. És általában az jobban idegesíti a beszólókat, ha nem kapnak választ. 
screenshot_20190312-084902_instagram.jpg
Szünet
Bár már nem dolgozom irodában, de amikor dolgoztam, ahol tehetettem, többször tartottam szünetet napközben. Például amikor Londonban dolgoztam, az iroda Knightsbridge-ben volt a Harrods-zal szemben, így mindig kimentem naponta párszor szellőzni, a napi luxus volt, ha ott vettem meg ebédre a levesemet, kirakatot nézni, és utána sokkal hatékonyabban tudtam dolgozni, arról nem beszélve, hogy mindig ért valami impulzus, ami kicsit kiszakított a munkából. 
Persze vicces, de erre most is emlékeztetnem kell magamat, hajlamos vagyok egész nap a gép előtt ülni köntösben, amikor körülöttem ott a természet az ajtóban.
screenshot_20190312-083925_instagram.jpg
Pozitivitás
Nem vagyok hajlandó lehangoló híreket nézegetni/hallgatni, ezért a pozitiv, inspiráló történeteket mániákus gyűjtöm. Főleg a 40 feletti npi sztorik érdekelnek, a sosemkéső és semmihezsemvagyöreg témában. Szerencsére, egyre több ilyen sztorival találkozhatunk, és egyre több nő mutatja meg magát, akikről példát vehetünk.
screenshot_20190312-091711_instagram.jpg
100%
Maximalista lévén, állandóan nyomasztottam magam azzal, hogy semmi sem tökéletes, amit csinálok. Biztosan lehet még jobban, mondtam magamnak számtalanszor. Aztán egyszer csak azt a kérdést tettem fel magamnak: Ez a legjobb, amit ki tudsz hozni magadból ezzel kapcsolatban? Azóta sokkal egyszerűbb befejeznem a dolgaimat.
screenshot_20190312-084003_instagram.jpg
Kibeszélni
Szerencsés vagyok, mert olyan férjem van, akivel mindent meg tudok beszélni, tényleg mindent. Így sosem rágódom egymagam valamin, bár van benne tapasztalatom rendesen, felnőtt életem nagy részében egyedül éltem (a férjem az első férfi, akivel összeköltöztem), és sokszor emésztettem magam egyedül. Ha te is így vagy ezzel, gyere a zárt csoportba! (Lehet anonímként is kérdezni!)
screenshot_20190312-091636_instagram.jpg
Türelem
Amióta peri-menopauzában vagyok, és ezt tudom is, azóta sokkal türelmesebb vagyok magammal. El kellett fogadnom, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok kontrollálni, például a hormonváltozás okozta dührohamaimat (szegény férjem!), de ha érzem, hogy jön, akkor előtte már gyorsan elnézést kérek. Mostanában főleg földhöz vágok dolgokat, miközben üvöltözöm, bár szerencsére már csak havonta 1-2 alkalommal kell az .
screenshot_20190312-084023_instagram.jpg
Legyél kedves
Ezt pár éve kezdtem el gyakorolni, nem kell nagy dolgokra gondolni. Például megdicsérem nőtársaim ruháit/haját, néha még ismeretlenül is. Előre engedek, kinyitok, felállok, mosolygok. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen pozitív láncreakciót tudok elindítani. Ahogy érzem, valamiért mindenki csak arra vár, hogy valaki rámosolyogjon, kezdjük mi el!

Neked milyen tippjeid vannak? Ha megosztanád, gyere a Facebookra!
Hogyan éljünk jobban? Tovább
A Facebook nem reklámoz menopauzális nőknek

A Facebook nem reklámoz menopauzális nőknek

Írta: Iványi Orsolya

menopause-2--1024x727.jpg

 

Elképedve olvastam ma reggel, hogy a Facebook blokkolja azokat a hirdetéseket, amelyek menopauzában lévő nőknek szólnak, viszont merevedési problémákra megoldást kínáló tablettákat engedélyez reklámozni.

Tehát nem enged például olyan termékeket reklámozni, amelyek a változókori hüvelyszárazságot gyógyítanák. (Amúgy hüvelyszárazság bármely életkorban előfordulhat, ha már erről beszélünk.)

Felmerül a kérdés: a Facebook kettős mércét alkalmaz a hirdetési politikájában? 

A cégek szerint, a Facebook nem enged át olyan hirdetéseket, melyben olyan szavak szerepelnek, mint hőhullám, fejfájás, hangulatváltozás, szexuális egészség vagy egyszerűen menopauza. Amúgy ez utóbbit én is meg tudom erősíteni, az Instagramon próbáltam egyszer menopauza témában reklámozni az egyik bejegyzésemet és elutasítottak.

Viszont megenged olyan kifejezéseket, mint a korai magömlés vagy merevedési probléma. Hányan láttunk már ilyen hirdetéseket a Facebookon? 

Viszont ebben sem konzisstens a Facebook, más cégek arról számolnak be, hogy nálunk meg átment a hirdetés, akkor is ha használták a hüvelyszárazság vagy síkosító szót.

Nyilvánvalóan, a síkosító szó használata kapcsán mindenki a szexre gondol elsősorban, pedig ahogy írtam fent, a hüveyszárazság szülés után is kialakulhat, illetve kemo-, illetve a sugárterápia mellékhatásaként ugyancsak kialakulhat.

Így a hüvelyszárazság elutasítása talán azt jelenti, hogy a Facebooknál ideje lenne frissíteni a hirdetési politikát, miután továbbképezték magukat női egészségügyi témában. 

És azt is jelenti, hogy elképesztő munka áll még minden olyan cég előtt, amely a menopuazával kapcsolatos tabukat döntögetné, hiszen ez az össze-vissza szabályozás is a tudatlanságból ered.

Forrás: CNBC

 

A Facebook nem reklámoz menopauzális nőknek Tovább