Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

Női egészség: Menstruáció perimenopauzában / Március az endometriózis hónapja

Női egészség: Menstruáció perimenopauzában / Március az endometriózis hónapja

Írta: Iványi Orsolya

screenshot_20190331-184724_instagram.jpg

Olvasom a New York Times-ban Jen Gunter doktornő rovatát, ahol egy olvasó kérdezi, hogy lehetséges-e az, hogy ahogy öregszünk, egyre erősebb és fájdalmasabb a menstruációnk.

A válasz pedig igen, lehetséges, számos nő érzi így, ahogy átlépi a negyvenet, néha "csak" zavaró, néha azonban kivizsgálást igényelhet, így ahogy már számos alkalommal írtam, mindig figyeljünk a testünk jelzéseire.

Dr. Gunter azt válaszolta, hogy súlyos menstruációs vérzésről orvosi szempontból akkor beszélünk, ha több mint 80 milliliter vért veszítünk el, ez körülbelül 5 és fél evőkanál. (Egészen bizarr kanálban elképzelni, nem?) Gyakorlatilag akkor beszélünk súlyos menstruációs vérzésről, ha az befolyásolja az életminőségünket. Amennyiben 3 órán belül (vagy kevesebb) kell tampont vagy betétet cserélni folyamatosan, vérrögök jelennek meg a vérzésben, átáztatjuk a ruhát/lepedőt, éjszaka többször kell cserélni, akkor érdemes orvoshoz menni.

Tehát, a menopauzát megelőző állapot a perimenopauza, amikor a nők szervezete elkezdi az átmenetet a menopauzába. Ilyenkor az ösztrogénszint hullámzik, ami rendszertelen havi vérzést okozhat, jómagam az elmúlt hónapban tapasztaltam először, hogy az évtizedek óta óramű pontossággal érkező menstruációm 5 nappal korábban érkezett és hamarabb is távozott, ebben a hónapban ismét hamarabb jött és hát, hogy fogalmazzak, össze-vissza volt, amikor azt hittem vége, akkor visszajött. Így csak arra tudok gondolkodni, hogy valami elkezdődött nálam is. Amúgy a legtöbb nőnél 45-55 éves kor között kezdődik, én augusztusban leszek 45, de van, akinél már sokkal korábban bekövetkezik, és eltarthat 2-10 évig is. Mindenkinél más, így nincsenek kőbe vésett szabályok.

Tehát igen, a perimenopauza alatt az ovuláció szabálytalansága miatt, a vérzés nemcsak időben lehet szabálytalan, de mennyisége is lehet változó, a nagyon erőstől a cseppekig.

Ha tisztában vagyunk a tényekkel, sokkal kevésbé lesz meglepő, ha bekövetkezik.

Amúgy is ahogy a menopauza, úgy a menstruáció is tabu téma, még mindig. Minden nő keresztül megy rajta, és mégis.

Életünk során kb. 480-szor menstruálunk, érdemes használni valamilyen naptárt (én a Clue applikációt használom), mert sokat elmond szervezetünkről a menstruáció hossza is. 

A március amúgy az endometriózis hónapja. Tavaly februárban átestem én is egy ilyen műtéten, itt olvashattok róla.  Az intima.hu oldalán olvastam, hogy az endometriózis felismerése világszerte átlagosan 6 év, 8 orvos, ami azt jelenti, hogy a páciens 6 évig jár különböző szakemberekhez, míg végül a valós betegségére fény derül. Megdöbbentő, nem? Az endometriózis legpontosabb diagnózisa a műtéti beavatkozás, például a laparoszkópia. Nekem "szerencsére" egy csokoládécisztám volt, amit ultrahanggal meg lehet állapítani, bár nekem is jó pár orvoson keresztül kellett mennem, míg valaki normálisan diagnosztizált. (hmm)

Az endometriózis tünetei közé tartozik, hogy komoly fájdalommal jár a menstruáció előtt és alatt, így ha úgy érezzük, hogy most erősebb, a szokásosnál, ne csak eggyel több fájdalomcsillapítót vegyünk be, ha menjünk el orvoshoz. Amúgy a saját esetemben is az volt a "baj", hogy világéletemben fájdalmasak voltak a menstruációim, így nem tűnt fel, és nem volt más tünetem. Ami egyébként lehet, például szex alatti fájdalom, fáradékonyság, deréktáji fájdalmak, hasmenés vagy székrekedés, combba, derékba sugárzó fájdalom.

Szóval, jó hogy márciusban jobban előtérbe kerül az endometriózis, de inkább figyeljünk magunkra és figyeljük magunkat egész évben. 

És még egy mondat Dr. Jen Gunterről, van Instája is, a Twitter hivatalos nőgyógyásza (nem is tudtam, hogy van ilyen), és ahogy fentebb említettem, a New York Times-ban rovata van, és nagyon tetszik, hogy például szembeszáll Gwyneth Paltrow-val, aki teljesen szükségtelen egészségügyi procedúrákat javasol és termékeket árul, és egyébként most jön ki egy könyve, The Vagina Bible címmel, aki elmélyedne a témában. 

Korábbi menopauza posztok:

Akit a menopauza szele megcsapott

Üdv a Láthatatlan Nők Klubjában!

7 dolog, amit minden férfinek tudnia kellene a menopauzáról

Illusztráció: ASH Galzerano Art

Itt is vagyok: Instagram / Facebook

Női egészség: Menstruáció perimenopauzában / Március az endometriózis hónapja Tovább
Milánó stílusos 60 feletti signorái az Instagramon is hódítanak

Milánó stílusos 60 feletti signorái az Instagramon is hódítanak

screenshot_20190330-093246_instagram.jpg

Sciuraglam. Érdemes megjegyezni ezt az Instagram oldalt, ahol megannyi stílusos, milánói nőt nézegethetünk.
Jó-jó, mondhatnánk, de mi ebben az érdekes? Az, hogy 50, de inkább 60 felettieket csodálhatunk. 

A fogorvosnak tanuló Angelo 2016-ban kezdte fényképezni az idős signorakat az utcán, azóta már 153 ezren követik az Instán munkásságát. Angelo nem kívánja felfedni személyazonosságát, azt mondja, nem akarja elvonni a figyelmet a hölgyekről.

Milánó tehetős, idős asszonyai Chanel szalmakalapban járnak a piacra, óriási Gucci napszemüvegben kávézgatnak,  Pradaban korzóznak és a legtöbbjük büszkén viseli ősz haját. Nem mellesleg, látszik rajtuk, hogy egyáltalán nem érdekli őket, hogy ki mit gondol arról, hogyan néznek ki. Ahogy én is kiírtam pár napja, 40 felett el kell felejteni hordani mások elvárásainak és ítélkezéseinek súlyát. 

A képek nincsenek beállítva, nincsenek retusálva, életük mindennapos pillanataiban lettek lekapva, talán ezért is lett ilyen népszerű oldal, már unjuk a túlságosan megkomponált, előre kiszámított képeket. Én legalábbis. 

A képeket elnézve három divatos észrevételem van, figyelembe véve azt a tényt, hogy az előttem álló 30 évben csak jobban akarok kinézni:

- Egy menő napszemüveg mindig legyen nálunk, lehet extrém is, az még jobb. Fiatalít, eltakarja a ráncokat, és öltöztet.

- Statetement ékszerek: minél nagyobb, annál jobb! Egy egyszerűbb szerelést is simán feldob egy óriás klipsz (én az Ómama Bizsujában szoktam vásárolni), vagy egy gyűrű. 

- Igazából teljesen mindegy, hogy Gucci vagy nem Gucci, a stílus a lényeg, amíg élünk kísérletezhetünk, a divat játék, aki túl komolyan veszi, azon meg is látszik. Tapasztalatom szerint, érdemes elengedni a feketét 40 felett, engedjük be a színeket és mintákat, jobb kedvünk is lesz tőle!

Angelo amúgy már nem csak az Instagramon "játszik", nemrégiben a Farfetch luxus webshopon jelentek meg képei, ahol a milánói signorák reklámozzák a megvásárolható szemüvegeket, lásd a következő képet. 

screenshot_20190330-092643_instagram.jpg

Íme, egy kis válogatás a Sciuraglam képeiből!

screenshot_20190330-094128_instagram.jpg

screenshot_20190330-093050_instagram.jpg

screenshot_20190330-093424_instagram.jpg

screenshot_20190330-093844_instagram.jpg

screenshot_20190330-093632_instagram.jpg

screenshot_20190330-092900_instagram.jpg

screenshot_20190330-093325_instagram.jpg

screenshot_20190330-093902_instagram.jpg

screenshot_20190330-095913_instagram.jpg

screenshot_20190330-092728_instagram.jpg

screenshot_20190330-092926_instagram.jpg

screenshot_20190330-093105_instagram.jpg

screenshot_20190330-093219_instagram.jpg

screenshot_20190330-093308_instagram.jpg

screenshot_20190330-092710_instagram.jpg

screenshot_20190330-093916_instagram.jpg

screenshot_20190330-093731_instagram.jpg

screenshot_20190330-093938_instagram.jpg

screenshot_20190330-093132_instagram.jpg

screenshot_20190330-093503_instagram.jpg

screenshot_20190330-093656_instagram.jpg

screenshot_20190330-093815_instagram.jpg

screenshot_20190330-093547_instagram.jpg

screenshot_20190330-093802_instagram.jpg

 Itt is vagyok: Instagram / Facebook

Milánó stílusos 60 feletti signorái az Instagramon is hódítanak Tovább
Van-e még szex a városban?

Van-e még szex a városban?

15538524682788480476441746867409_1.jpg

Miután már nem lehet több bőrt lehúzni a 21 (!) évvel ezelőtt elindított Sex in the City sorozatról, Candace Bushnell írónő, úgy gondolta, lépjünk tovább, és nézzük meg mi van 50 és 60 felett!

Új könyve, ami augusztusban jelenik meg, Van-e még sex a városban azaz New Yorkban címmel, az 50 felettiek életét veszi górcső alá, házasság, szerelmi élet, randizás, minden bizonnyal hasonlóan viccesen és kreatívan, mint előzőleg.

"Már semmi sem olyan, mint régen, amikor 50 évesnek lenni azt jelentette, hogy elkezdhettél gondolkodni a nyugdíjon. A nyugdíjas nem sok mindent csinált, megöregedett és kissé súlyosabb lett. Nem fogtak új vállalkozásba, nem jártak edzőterembe, nem költöztek másik államba, nem voltak kalandjaik és nem kezdték elöről az egész életüket. Pedig a mai ötvenes és hatvanas nők pontosan így élnek és én nagy örömmel mutatom be ezt komplex és gazdag valóságot mind a könyvemben, mind a sorozatban." - mondja Candace Bushnell, aki amúgy 60 éves. 

Szerencsére (vagy nem?), nem a megszokott szereplőkkel jön az új sorozat, kíváncsian várom a szereposztást!

Nagy izgalommal várom a további híreket!

Itt is vagyok: Instagram / Facebook

Van-e még szex a városban? Tovább
Kathy Bates csodálatos fogyása

Kathy Bates csodálatos fogyása

Nem kérdés, Kathy Bates kiváló színésznő.
Megszokhattuk, és egy idő után már fel sem tűnt, hogy ő az a színésznő, aki túlsúlyos, bár ez semmit sem vont le színészi teljesítményéből.

A 70 éves Kathy Bates aztán egyszer csak fogta magát és azt mondta, elég, nem akarok így élni tovább és lefogyott közel 30 kilót, és az ősz haját is befestette feketére. (Mondjuk nekem az ősz jobban tetszett, de gondolom komplett változást akart.)

bbsl24d.jpg

És hogy hogyan fogyott le? Állítólag unokaöccse tanácsára, aki azt javasolta neki, hogy amikor érzi, amikor az agy jelez a gyomornak, hogy elég volt, akkor venni kell a lapot, és eltolni a tányért. Jobb napjaimon és is gyakorlom ezt, csak sajnos nagyon hamar elég az agyamnak. És persze, semmi junk food és szénsavas üdítő.

0_pay-kathy-bates-was-seen-leaving-dinner-at-craigs-restaurant-in-west-hollywood-ca.jpg

A fogyást pár év alatt sikerült elérnie, és ahogy nyilatkozta, soha ilyen jól nem érezte még magát. 
"Teljesen más embernek érzem magam.Tudok mozogni, sétálni, bárcsak előbb megtettem volna.."

10826828-6794361-film_star_the_american_horror_story_star_70_looked_in_high_spiri-a-7_1552316197248.jpg

A háttérben ott lappangott a cukorbetegség is, így talán ez adhatta meg neki az utolsó lökést. 

Bates méhnyak- és mellrák túlélő, 2012-ben mindkét mellét eltávolították. Nem kért helyreállító műtétet, azt nyilatkozta, hogy nem fogja azt színlelni, hogy van melle.

"Nem fontos. Az a fontos, hogy olyan korban élek, amikor nem haltam bele ebbe a betegsége, mert az orvostudomány segített. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy élhetek." -mondta.

8671418-0-image-a-66_1547767002183_2.jpg

Hamarosan új filmmel jelentkezik a Netflixen, Kevin Costner és Woody Harrelson társaságában, The Highwaymen címmel.

 

Sosem késő, teljesen mindegy hány éves vagy, ha még élsz, foglalkozz magaddal. 
Amennyiben fogyáson gondolkozol, ajánlom figyelmedbe 2 bejegyzésemet:

Rohamdiéta helyett életmódváltás

Hogyan fogytam le 40 felett 10 kilót?

Itt is vagyok: Instagram

Kathy Bates csodálatos fogyása Tovább
JLo nem akar 50 éves lenni

JLo nem akar 50 éves lenni

teljes_kepernyo_rogzitese_2019_03_17_100924.jpg

Tegnap megnéztem véletlenül Jennifer Lopez Second Act című filmjét. 
Tudom, lehetett volna jobb dolgom is, de nem tudtam aludni, és éjfélkor már nem akartam elindulni sehova. 

Mint tudjuk, JLo egy percet nem öregedett 10 éve, amivel semmi baj nincsen, ki mit szeret látni, ha tükörbe nézni, ugye. 

Na de, ez a film viszont pontosan JLo félelmeit mutatja be, szerintem. Ő az egyik producere is, így teljesen tudatos választás, hogy egy ilyen karaktert testesítsen meg, mint amilyet a filmben láthatunk.

Magyarra Álommelónak fordították a címet, jobb lett volna a Második dobás. Tudom, erre meg nem mennének be a moziba az emberek.

A film fikció, egy élelmiszerüzlet vezető helyettese, ez JLo, hamisított önéletrajzzal (más adta be a nevében) hirtelen egy magas pozícióba kerül, ahol bizonyítania kell. A film tele van előre várható jelenettel, és sajnos a színészek sem túl izgalmasak benne, de valahogy halad a sztori. Számos jelenetnél látszik, hogy csak azért tették bele, hogy például JLo megcsillogtathassa tánctudását, de annyira erőltetett, hogy nézni is rossz. Pedig, táncolni tud.

Az életben 49 éves, ugye, és nem vitathatjuk el tőle, hogy jól néz ki, jó pár évet letagadhat, ki ne szeretne így kinézni ennyi idősen. Persze, pénz meg idő, meg celebrity, neki "csak" ezzel kell foglalkoznia, hogy jól nézzen ki. Bár, hozzáteszem, hogy a botox és filler ma már megfizethető áron elérhető, mozogni pedig ingyen is tud bárki. De természetesen JLo más dimenzió, ne hasonlítgassuk magunkat hozzá.

A filmben JLo egy 40 éves nőt játszik amúgy, akinek a pasija gyereket akar, ő meg még nem áll készen a családalapításra. Ahogy mondaná a férjem, egy filmben bármi megtörténhet, még az is, hogy a 49 éves JLo szül egy gyereket. (nem fog) És persze tudjuk, hogy ma már 49 évesen is lehet szülni, de nem ez a jellemző. 

A filmben egyszer mondja ki, hogy 40 éves, azt is suttogva, és bár van utalás benne, hogy 40 felett a nőknek nehéz munkát találni, de az sincs jól tálalva. 

Számos jelenetben nem dekoltázsa van, hanem zavaróan kint van a melle. Inkább szánalmas, mint szexi. Aztán amikor már a fancy irodába jár már dolgozni, olyan stretch ruhákban mászkál, hogy abban lélegezni is nehéz lehet. Sőt, szerintem még egy extra fenék implantátumot is rátoltak. Értem én, hogy (még mindig) jó alakja van, és meg kell ezt mutatni, de annyira arcba tolós az egész, hogy kényelmetlen nézni. 

Végig kerestem a pozitív üzenetet 40 feletti nőként, hol itt az inspiráció?

Jó nagy mellényúlás az egész, pedig milyen jó lenne tényleg egy ilyen film, ami arról szól, hogy 40 felett milyen a második dobás!

Ne nézzétek meg! 

Kommentelni a Facebook oldalon lehet, gyere oda!

Itt is vagyok: Instagram

JLo nem akar 50 éves lenni Tovább
A világ egyik leghíresebb modellje, a 75 éves Benedetta Barzini el akar tűnni

A világ egyik leghíresebb modellje, a 75 éves Benedetta Barzini el akar tűnni

Írta: Iványi Orsolya

be636932-9207-4506-888b-d8a8cc3e1e2d_xl.jpg

Benedetta Barzini a világ egyik leghíresebb modellje volt. Benedetta Barzini 76 éves, és el akar tűnni a világ elől.

Úgy érzi, elfáradt az összes szereptől, amit az élet rákényszerített, és úgy döntött, hogy mindent és mindenkit hátrahagy, hogy eltűnjön egy olyan helyre, amennyire csak lehetséges attól a világtól, amit ismer.

Mielőtt megtenné, fia filmet készített róla, Anyám eltűnése címmel.

Benedetta Barzini ezeket a sorokat tavaly írta az olasz Vogue számára.

20 éves voltam, amikor Consuelo Crespi, az olasz Vogue főszerkesztője "felfedezett" Rómában az utcán. 1963-at írtunk. Fájdalmasan vékony voltam, sötét szemű és a jobb oldalon az arcomon volt egy szép, nagy anyajegy. Az olasz Vogue 1965-ben indult hódító útjára, én szerepeltem az első címlapján 22 évesen. (1961 és 1965 között Novita néven futott, de már akkor is a Conde Nast birtokolta, '65-től lett Vogue.) Valaki elküldte a képeimet Diana Vreelandnak New Yorkba, néhány nappal később kaptam egy táviratot, hogy lenne-e kedvem Manhattenben egy fotózáshoz az amerikai Vogue számára. Annyira fiatal és bizonytalan voltam, ha valaki azt mondja, hogy takarítsam ki a Conde Nast irodáit (Vogue kiadója) a Madison Avenue-n, azt is megcsinálom. A következő géppel már utaztam is. 

b48322bf89ea8ae5cc16bebdd9374ae5.jpg

10 napra mentem New Yorkba, és 5 évig maradtam. A Ford Models-nél dolgoztam, és egyből bekerültem abba az elbűvölő és szokatlan világba, ahol merev pózokban színházi fények alatt fotóztak selyem kimonókban és szőrmebundákban. Nem tagadom, rendkívüli volt Manhattan élni akkor. Irving Penn és Richard Avedon fotóztak, Andy Warhol Factory-jában állandó bútordarab lettem, Truman Capote Fekete-fehér bálján parádéztam. Vacsorára hívtak Kennedy-ék, csak azért mert szép voltam, Mike Nichols, Bob Kennedy és Leonard Bernstein mellett ültem, és egy szót sem szóltam soha.

New Yorkban úgy éreztem, hogy csak megfigyelője vagyok a saját életemnek, de nem aktív résztvevője. Akkoriban egy modell feladata az volt, hogy csinos legyen, semmi több, és sok lánynak ennyi elég volt, hogy csak lássák őket. 

Természetesen, egy idő után egyre kevesebb megbízást kaptam. 25 éves voltam. Eileen Ford akkor azt mondta: Gyere el a partijaimra. Menj hozzá egy gazdag amerikaihoz. Aztán ha nem működik, pár év után elválsz.

Hirtelen arra kényszerültem, hogy megvizsgáljam, mivel is rendelkezem még a külsőm mellett. Visszatértem Milánóba, nem volt semmi tapasztalatom és nem tudtam mi másból élhetnék meg, mint a külsőm, ami már egyre inkább nem volt kapós. Akkoriban arra jöttem rá, hogy a szépség nyűg. Megkísért, hogy harcolj mindenáron az idővel szemben. Kit érdekel, ha ráncos vagy? A te felelősséged, hogy tegyél valamit az életeddel, amit kaptál, és ha ez az élet visszaköszön az arcod ráncaiban, annál jobb.

benedetta-barzini.jpg

A megvilágosodás után elkezdtem divatantropológiát tanítani a milánói Polytechnic Institute-ban. Azok a ruhák, amelyeket a Vogue-ban viseltem, új jelentőséget kaptak, és millió kérdést vetettek fel. Miért van a lányoknak sokkal több ruhája, mint a fiúknak? Mit mesél el ez nekünk a társadalomban betöltött pozícióinkról? Ki dönti el, mi a szép és miért? Marxista és feminista lettem, nyilvánosan beszéltem a nemek közötti egyenlőtlenségről.

Sok év telt azóta, mióta visszajöttem Milánóba. Felneveltem négy gyereket és nevem lett, mint politikai aktivista és író. Idén ünneplem a 75. születésnapomat. Amikor a tükörbe nézek, furcsa szeretetet érzek az öreg hölgy iránt, aki visszanéz rám, amit soha nem éreztem a lány iránt, aki a Vogue borítójáról nézett vissza. A ráncos arc a szürke hajjal, úgy néz ki, mint valaki, aki valódi, hiteles, aki tudja kicsoda és igazán élt, nem pedig valaki, aki azon aggódik, hogy a szempillái elég göndörök-e. 

Az igazság az, hogy amikor abbahagyod az aggódást azon, hogy láthatatlan vagy-e vagy sem, akkor látod meg magadat igazán. Akkor leszel szabad. Szabadon eldöntheted, hogy mi fontos számodra és mi nem lesz soha az, kinek adsz a véleményére és kinek nem, és mi az pontosan, amire megéri az értékes óráidat szánni ezen a földön, és mi időpocsékolás. És tényleg, mi lehet ennél szebb?

172525695-7d4540c1-8b2f-4a4d-b6df-f770f1f67704.jpg

simone_rocha_2.jpg

Bár az elmúlt években láthattuk őt kifutókon szerepelni, 2017-ben Simone Rocha bemutatóján például.

the-disappearance-of-my-mother-image-1.jpg

Egyik fia, a 33 éves Beniamino, aki gyerekkora óta filmezte őt, Benedetta akarata ellenére, szemtanúja elhatározásának kamerája segítségével. 

"Mindig fotóztam őt, soha nem voltam elégedett az eredménnyel, túl szép volt, hogyan is lehetne ezt a szépséget megragadni." - mondja fia.  "Ez a film egy nőről szól, aki el akar tűnni, és a fiáról, aki meg akarja örökíteni őt. Ez már magában egy paradoxon. Hogyan segítsek neki elérni a célját, mellette pedig, hogy én is elérjem a célomat, mert félek, hogy elveszítem őt. És megmutatni azt, amit ő üzen, hogy hogyan tekintsünk magunkra hitelesen, ahelyett ahogy a társadalom tekint ránk."

 

A világ egyik leghíresebb modellje, a 75 éves Benedetta Barzini el akar tűnni Tovább
Hogyan éljünk jobban?

Hogyan éljünk jobban?

Írta: Iványi Orsolya

20190312_101605_1.jpg

Tudom, a kérdés banálisnak tűnhet.

Amióta elmúltam 40, azt hiszem, ez a téma foglalkoztat a legjobban. Hogyan lehet kihozni úgy a legtöbbet az életből, hogy közben jól érezzük magunkat. 

Talán nem vesszük észre, mert nem is akarjuk észrevenni, miközben megy a mindennapi túlélés, hogy mennyi minden befolyásolja életminőségünket, és ha kicsit jobban odafigyelünk magunkra, és bevezetünk néhány új szokást, akkor tényleg minőségi változásokat érhetünk el életünkben. 

Íme, 10 tipp, nekem ezek váltak be! 

Lefekvés előtt kiengedés
Egyik este feküdtem az ágyban és valamin megint stresszeltem magam, úgy éreztem, hogy tele vagyok megválaszolatlan levelekkel, el nem végzett munkákkal, ki nem mondott válaszokkal. Az egyik megoldás az lett volna, hogy felkelek és kinyitom a laptopot, de ehhez semmi kedvem nem volt, vagy megpróbálok elaludni. Nem tudom honnan jött az ötlet, de egyszer csak elkezdtem mély ki- és belégzéseket csinálni, közben pedig azt mondogattam magamnak, hogy amikor kilélegzem, akkor minden stresszelő gondolattól is megszabadulok egyben. Pár percen belül elaludtam. Azóta minden nap csinálom, ha nem merülök álomba már azelőtt, hogy elkezdenék stresszelni. 
screenshot_20190312-094945_instagram.jpg

Szülinap
A Facebook amúgy is jelzi, így minden nap írok szülinapi köszöntőt az aktuális ismerősnek, kicsi dolog, de tudom, hogy jól esik. Ezenfelül, ha például feljön a feed-ben egy olyan ismerősöm, akivel régen beszéltem és még érdekel, írok neki csak úgy, megkérdezem mi van vele, és néha igazán jó dolgok sülnek ki belőle. ( A férjem szerint ezt amúgy is érdemes gyakorolni, mert szívességet nem lehet kérni abban az esetben, ha az illető felé sem néztél évekig..)
screenshot_20190312-091939_instagram.jpg
Napsütés
Amikor csak tehetem és van Nap, ugye, 5 percig süttetem az arcomat a napfényben. Ezt lehet padon ülve, vagy séta közben is, a lényeg, hogy a friss levegő és a nap jó hatással van ránk, nálam nyugtató hatással is párosul, ilyenkor valamiért az agyam azt közvetíti, hogy minden oké, és minden rendben lesz.
screenshot_20190312-083705_instagram.jpg
Elengedés
Amikor kitettem magam az Internetre, fel kellett készülnöm arra, hogy biztosan kapok hideget és meleget. Szerencsére nem sokszor szólnak be, de meg kellett tanulni, hogy mire érdemes és mire nem érdemes válaszolni. A legalapp taktika, hogy várunk pár órát, aztán döntjük el, hogy lesz-e válasz sem. Én általában már nem válaszolok, mert akkor meg elindul egy párbeszéd, és ahhoz semmi kedvem. És általában az jobban idegesíti a beszólókat, ha nem kapnak választ. 
screenshot_20190312-084902_instagram.jpg
Szünet
Bár már nem dolgozom irodában, de amikor dolgoztam, ahol tehetettem, többször tartottam szünetet napközben. Például amikor Londonban dolgoztam, az iroda Knightsbridge-ben volt a Harrods-zal szemben, így mindig kimentem naponta párszor szellőzni, a napi luxus volt, ha ott vettem meg ebédre a levesemet, kirakatot nézni, és utána sokkal hatékonyabban tudtam dolgozni, arról nem beszélve, hogy mindig ért valami impulzus, ami kicsit kiszakított a munkából. 
Persze vicces, de erre most is emlékeztetnem kell magamat, hajlamos vagyok egész nap a gép előtt ülni köntösben, amikor körülöttem ott a természet az ajtóban.
screenshot_20190312-083925_instagram.jpg
Pozitivitás
Nem vagyok hajlandó lehangoló híreket nézegetni/hallgatni, ezért a pozitiv, inspiráló történeteket mániákus gyűjtöm. Főleg a 40 feletti npi sztorik érdekelnek, a sosemkéső és semmihezsemvagyöreg témában. Szerencsére, egyre több ilyen sztorival találkozhatunk, és egyre több nő mutatja meg magát, akikről példát vehetünk.
screenshot_20190312-091711_instagram.jpg
100%
Maximalista lévén, állandóan nyomasztottam magam azzal, hogy semmi sem tökéletes, amit csinálok. Biztosan lehet még jobban, mondtam magamnak számtalanszor. Aztán egyszer csak azt a kérdést tettem fel magamnak: Ez a legjobb, amit ki tudsz hozni magadból ezzel kapcsolatban? Azóta sokkal egyszerűbb befejeznem a dolgaimat.
screenshot_20190312-084003_instagram.jpg
Kibeszélni
Szerencsés vagyok, mert olyan férjem van, akivel mindent meg tudok beszélni, tényleg mindent. Így sosem rágódom egymagam valamin, bár van benne tapasztalatom rendesen, felnőtt életem nagy részében egyedül éltem (a férjem az első férfi, akivel összeköltöztem), és sokszor emésztettem magam egyedül. Ha te is így vagy ezzel, gyere a zárt csoportba! (Lehet anonímként is kérdezni!)
screenshot_20190312-091636_instagram.jpg
Türelem
Amióta peri-menopauzában vagyok, és ezt tudom is, azóta sokkal türelmesebb vagyok magammal. El kellett fogadnom, hogy vannak dolgok, amiket nem tudok kontrollálni, például a hormonváltozás okozta dührohamaimat (szegény férjem!), de ha érzem, hogy jön, akkor előtte már gyorsan elnézést kérek. Mostanában főleg földhöz vágok dolgokat, miközben üvöltözöm, bár szerencsére már csak havonta 1-2 alkalommal kell az .
screenshot_20190312-084023_instagram.jpg
Legyél kedves
Ezt pár éve kezdtem el gyakorolni, nem kell nagy dolgokra gondolni. Például megdicsérem nőtársaim ruháit/haját, néha még ismeretlenül is. Előre engedek, kinyitok, felállok, mosolygok. Néha magam is meglepődöm, hogy milyen pozitív láncreakciót tudok elindítani. Ahogy érzem, valamiért mindenki csak arra vár, hogy valaki rámosolyogjon, kezdjük mi el!

Neked milyen tippjeid vannak? Ha megosztanád, gyere a Facebookra!
Hogyan éljünk jobban? Tovább
A Facebook nem reklámoz menopauzális nőknek

A Facebook nem reklámoz menopauzális nőknek

Írta: Iványi Orsolya

menopause-2--1024x727.jpg

 

Elképedve olvastam ma reggel, hogy a Facebook blokkolja azokat a hirdetéseket, amelyek menopauzában lévő nőknek szólnak, viszont merevedési problémákra megoldást kínáló tablettákat engedélyez reklámozni.

Tehát nem enged például olyan termékeket reklámozni, amelyek a változókori hüvelyszárazságot gyógyítanák. (Amúgy hüvelyszárazság bármely életkorban előfordulhat, ha már erről beszélünk.)

Felmerül a kérdés: a Facebook kettős mércét alkalmaz a hirdetési politikájában? 

A cégek szerint, a Facebook nem enged át olyan hirdetéseket, melyben olyan szavak szerepelnek, mint hőhullám, fejfájás, hangulatváltozás, szexuális egészség vagy egyszerűen menopauza. Amúgy ez utóbbit én is meg tudom erősíteni, az Instagramon próbáltam egyszer menopauza témában reklámozni az egyik bejegyzésemet és elutasítottak.

Viszont megenged olyan kifejezéseket, mint a korai magömlés vagy merevedési probléma. Hányan láttunk már ilyen hirdetéseket a Facebookon? 

Viszont ebben sem konzisstens a Facebook, más cégek arról számolnak be, hogy nálunk meg átment a hirdetés, akkor is ha használták a hüvelyszárazság vagy síkosító szót.

Nyilvánvalóan, a síkosító szó használata kapcsán mindenki a szexre gondol elsősorban, pedig ahogy írtam fent, a hüveyszárazság szülés után is kialakulhat, illetve kemo-, illetve a sugárterápia mellékhatásaként ugyancsak kialakulhat.

Így a hüvelyszárazság elutasítása talán azt jelenti, hogy a Facebooknál ideje lenne frissíteni a hirdetési politikát, miután továbbképezték magukat női egészségügyi témában. 

És azt is jelenti, hogy elképesztő munka áll még minden olyan cég előtt, amely a menopuazával kapcsolatos tabukat döntögetné, hiszen ez az össze-vissza szabályozás is a tudatlanságból ered.

Forrás: CNBC

 

A Facebook nem reklámoz menopauzális nőknek Tovább
40 feletti nők, egyesüljünk!

40 feletti nők, egyesüljünk!

Írta: Iványi Orsolya

 jo_koll_fb_cover.jpg

Az egyik legszuperebb dolog, ami történik velem itt az Interneten, hogy fantasztikus nők vesznek körül nap mint nap.

Amikor elkezdtem ezt az egész bloggerkedést, álmomban nem gondoltam volna, hogy én egyszer női közösséget fogok építeni. 

A Nemzetközi Nőnappal eddig nem tudtam mit kezdeni, ma reggel azonban megvilágosodtam.

Arról szól, hogy ünnepeljük magunkat, hétköznapi nőket.

Nem kell virág, nem kell csoki, csak egy percre meg kell állni, és hátba veregetni magunkat, hogy igen, itt vagyunk 40 felett, még élünk, virulunk, öntudatosabbak és felszabadultabbak vagyunk, mint valaha.

Elváltunk, kirúgtak, megcsaltak, átvertek, eltemettünk, menopauza, láthatatlanság, magány, és még sorolhatnám mennyi mindennel kell megküzdenünk. És mégis, erősek vagyunk. Sokkal erősebbek vagyunk, mint gondoltuk. 

A Nemzetközi Nőnap alkalmából pedig most köszönetet szeretnék mondani minden nőnek, aki olvas engem.
Köszönöm a hozzászólásokat, a leveleket, a lájkokat, a támogatást és hűséget.

Nélkületek nem lennék sehol. 

Egyszerűen imádom, hogy felkelek, bemegyek a Facebook oldalra vagy a zárt csoportba, és mindig történik valami. Együtt megoldunk, segítünk, támogatunk, kibeszélünk, rábeszélünk, nevetünk, sírunk.

Ma már azt is ki merem jelenteni, hogy ami a Neverordinary+ csoportban történik az egyedülálló. Büszke vagyok rátok, meg egy kicsit magamra is, hogy egy ilyen egyedülálló közösséget sikerült összehozni. 

A legjobb persze az, amikor valaki azt írja, hogy pozitív változáson ment keresztül, mióta a csoport tagja. Vagy hogy ő nem kommentel, csak olvas, de az is erőt ad neki, vagy az, hogy nincs egyedül a problémáival, vagy hogy iránymutatást kaphat, mindez kioktatás és beolvasás nélkül. 

Amúgy igazi hősök vannak a csoportban! És bár a csoportból nem viszünk ki történetet, ők azt mondták, hogy megoszthatom mi történt velük.

"A férjem szokta mondani, mikor nagyon magam alatt vagyok, hogy nem ismer nálam erősebb nőt, embert. Kisfiúnk születése után vérmérgezést kaptam, látott elvérezni, látott meghalni, de visszaküzdöttem magam. Megharcoltam a halállal." - írta Gabi.

"Rák. 42 évesen szültem meg a harmadik gyerekem, mikor betöltötte a kettőt kiderült, hogy rákos daganat van a tüdőmben, sosem dohányoztam, sportoltam egész életemben, gyakorlatilag a terhesség alatt fejlődött ki bennem a kórság. Tüdőműtét. Kemo. Halálfélelem, miközben egy kétéves totyog mellettem és kapaszkodik az anyjába. Közben sok sorstárs barátom lett, akiket sorban elvesztettem. Szembesülni kellett azzal hogy bármikor eljöhet a vége. De még itt, és lassan hat éves a kislányom. Mindent tud, sokszor segít lelkileg erősebbnek lennem." - írta Móni.

"2017-ben elváltunk. Az első hajótörés itt történt, bár ekkor még nem süllyedt el minden. Napra pontosan egy évvel azután, hogy a férjem összepakolta a holmiját és elköltözött, találkoztam egy férfival, akivel – mindkettőnk számára nagyon váratlanul – megtaláltuk a szerelmet, aztán azzal a lendülettel el is veszítettük: 2018 nyarán meghalt. Önkezével. Az Amerikai Pszichiátriai társaság a szerettünk öngyilkosságát a katasztrófák közé sorolja. Ide tartoznak még többek között például a háborúkban és koncentrációs táborokban átélt traumák." - írta Ditta

Sokszor nincsenek szavak, de nem csak sírunk, egymás történeteiből inspirálódunk, feltöltődünk, ugyanis 40 felett sem áll meg az élet!

"52 éves koromban nulla angollal költöztem Angliába, nem tudtam, hova megyek, kinek az autójába szállok be a Népligetnél 1000 fonttal. Ennek 3 éve, és semmit nem bántam meg!" - írta Kata

"45 évesen kezdtem el klasszikus balettozni, csodálatos élmény újra fejlődni valamiben, átélni a tanulás élményét." - írta Réka

"Én elmúltam 40, mikor megtanultam vezetni. 49 voltam, amikor megtanultam sielni. 48, amikor középfokú nyelvvizsgát tettem angolból. Most 66 évesen spanyolt tanulok a Duolingoval. Az intenzív sport is 40 körül indult be. Csütörtok spinning, péntek Pilates volt, most reggeli után úszás, holnap zumba." - Kriszta

"Én 40 évesen szakmát váltottam. Kommunikációs tanácsadóként temetkezési vállalkozást alapítottam az alternatív temetkezési formák meghonosítására. Közben megelégeltem, hogy embertelen dagadt lettem a stresszevéstől és egy gyomorműtétnek köszönhetően fogytam 60 kilót, azóta rendszeresen sportolok, előtte soha. Az elmúlt 8 évben szinte teljesen átváltoztam kívül, belül. Úgy érzem, több dolog történt velem, mint előtte 40 évig. Sokkal boldogabb vagyok 48 évesen, mint akár 10-20 éve a mókuskerékben." - írta Edit. 

"Elvégeztem egy MSc képzést, pályát váltottam, nyitottam egy gerincközpontot és egy iskolát. Megtanultam társastáncolni, és elkezdtem színes ruhákba öltözni:), mindezt 40 felett." - írta Kriszta.

Nőtársaim, még egyszer köszönöm, hogy vagytok nekem, vagyunk egymásnak, remélem, hogy még sokáig fogunk együtt menetelni és számos kaland vár ránk együtt!

Itt is vagyok:

zárt Facebook csoport
hírlevél
Instagram

 


40 feletti nők, egyesüljünk! Tovább
Bözsi, a Vas megyei stílusikon

Bözsi, a Vas megyei stílusikon

08-001.jpgMár nem tudom, hogyan jutottam el Zergi Bori Insta oldalára, talán megtetszett a neve, aztán meg a képei is, és amikor megláttam a szuperNAGYI sorozatot, éreztem, hogy azonnal meg kell tudnom, hogy mi ennek a sztorinak a háttere!

Ezt  a választ kaptam Boritól: 

"Szigeti Vanda divattervezővel, aki egyben jó barátnőm, éppen azon gondolkoztunk, hogy Vanda akkori kabát kollekcióját milyen modellen fotózzuk be. Nagyon sokat dolgoztunk korábban együtt fiatal modellekkel, de valami érdekeset, emberközelit, IGAZIT szerettünk volna készíteni, így jött képbe az én csodálatos nagymamám!

Az én nagymamám egy igazi, klasszikus nagymama. Hosszú haját befonva, feltűzve hordja. Egy kis parasztházban lakik a nagypapámmal, csengőket gyűjt, híradót néz, és időnként rádob egy hasáb fát a sparheltre, miközben szidja a rendszert. Minden nyáron megesküszik, hogy soha többé nem lesz kiskert. Aztán mégis ültetnek a nagyapámmal egy kis cukorborsót, egy kis uborkát, egy kis hagymát, cukkinit, tököt, meg még sorolhatnám... 

Az én nagymamám mindent megért. Megérti, ha a kisunokája füstfelhőben szeretné lefotózni. Megérti, ha a kisunokája néha furcsa képeket készít, melleket fotóz, virágokat dugdos harisnyákba, meg még ki is állítja ezeket. Sőt, el is jön megnézni. Megérti, ha az unokája és a barátnője pompomos pulóvert ad rá, vagy egy menő napszemüveget. Sőt, még élvezi is. Az én nagymamám egy csendes, szerény, törékeny alkat, meg közben egy igazi stílusikon is!"

Ruha: Szigeti Vanda / SPOSA
Haj: Tóth Szandra / Tóth szalon
Fotó: Zergi Bori / borcsaphoto.com 
Modell: Zergi Mama (Bözsi)

Nem győzőm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy készüljenek ilyen képek ebben az ifjúságcentrikus társadalomban, amelyben élünk, ahol dugdossuk az öregeket és ahol elvétve látunk öreg embereket úgy például reklámokban, hogy nem a fizikai és szellemi hanyatlásuk van kiemelve. 40 felett eltűnünk a radarról. Miért? 

Ezért is öröm látni ilyen fotósorozatot, ahol hús-vér, hétköznapi emberek mutatják meg magukat retus nélkül. És milyen menő!

12-006.jpg
03-007.jpg
04-013.jpg
01-008.jpg
05-011.jpg
06-014.jpg
07-012.jpg

09-002.jpg
10-003.jpg
11-004.jpg

13-005.jpg
15-010.jpg
Mint kiderült, Borinak nem ez volt az első nagymamás fotósorozata, legnagyobb örömömre!

"Egy tavalyi fotókiállításra készítettem róla képeket, ami a COOLORS címet viselte. Itt Pantone színekre reflektálva tettük ki az elmúlt évek során készített közös munkáinkat, Szigeti Vandával, Bonyhádi Károllyal és velem. A nagymamám a pompomos pulóvert még a kiállításmegnyitóra is felvette, ezt szintén Szigeti Vanda készítette neki. :) Hatalmas sikere volt, mindenki gratulált neki, nagyon meg is lepődött, hogy ekkora szeretetet és rajongást váltott ki az emberekből. Fantasztikusnak tartom, hogy a lassan 80 éves nagymamámat ilyenekre rá tudom venni! :) Az utóbbi években egy nagyon különleges kapcsolat alakult ki közöttünk, elfogadja és megérti, hogy miért szeretném lefotózni, és mit szeretnék közvetíteni a képekkel. Egyébként a papám is tök laza arc, közös sorozatot is készítettem már róluk még korábban, az talán még nagyobbat robbant az interneten! :) 

1-_mg_6352_sz.jpg

2-_mg_6369_sz.jpg

3-_mg_6383_sz_1.jpg

Utoljára hagytam a páros képeket, Bori nagymamája és nagypapája együtt kerültek lencsevégre, és ez is milyen szuper sorozat lett!
23783752_854384494730321_3952191832106822365_o.jpg
23737729_854384354730335_5283768618097886078_o.jpg
23845527_854384464730324_6410717456935566208_o.jpg
23845780_854384274730343_7394228681524368424_o.jpg
23847412_854384378063666_4189224065476183894_o.jpg
23736077_854384351397002_8279273382433807228_o.jpg
23783420_854384201397017_7483137266027859751_o.jpg
Itt is vagyok: Instagram
Bözsi, a Vas megyei stílusikon Tovább
Hogyan lettem blogger avagy mi értelme van ennek az egésznek?

Hogyan lettem blogger avagy mi értelme van ennek az egésznek?

Írta: Iványi Orsolya

this_is_your_show_run_it.jpg
Mostanában többen írtatok és tanácsot kértetek blogolással kapcsolatban, így aztán az a világmegváltó ötletem támadt, hogy leírom, nálam hogyan kezdődött és mi is történt útközben, és mi van most.

Minden 2010-ben kezdődött, ott motoszkált bennem a dolog, olvastam mindig Juci blogját és szépen lassan megérleltem magamban a Neverordinary blog megszületését.

Vicces, de ma már nem tudom megmondani, hogy miért akartam blogot indítani, de biztosan nem azért, hogy pénzt csináljak belőle. Inkább az lehetett, hogy megmutassam (a világnak), hogy én milyen szuper tartalmat tudok gyártani, milyen érdekes dolgokat tudok és milyen izgi az életem. Visszatekintve amúgy, korántsem volt annyira izgi az életem.

Ne kérdezzétek, honnan jött a név, már nem emlékszem, de akkor nagyon menőnek tűnt, az évek során többször le akartam cserélni, aztán megbékéltem vele, ezt ismerik, ezt ismeritek, egy új nevet bevezetni macera, de erről majd még később.

A legfontosabb dolog, amikor rászánod magad a blogolásra, már amennyiben arccal és névvel kívánod ezt tenni, hogy tisztában kell azzal lenned, hogy a nyilvánosság néha fájni fog.

Nyilván ez nagyban függ attól, hogy mi a témád, mert lehet inkognitóban is írogatni, - by the way, volt egy ilyen próbálkozásom is pár évvel korábban, de az durván magánéleti fejtegetés volt név nélkül. Bár meg kell hagyni, akkor is sikerült jó pár érdekes emberrel megismerkednem - de most maradjunk annál, hogy névvel és arccal valami jó témáról blogolunk. Nos, fel kell készülnöd arra, hogy a blogolás az nem csak írogatás, hanem kommunikáció az olvasókkal, ami sok empátiát, érzelmi fejlettséget igényel néha, már-már pszichológia. 

Tehát, el kell döntened, hogy bírod-e majd idegileg a beszólást, a hülye kommentet, a durva anyázást, ésatöbbi. Ennek kezelését meg lehet tanulni, és meg is kell, mert ha mindent magadra veszel, akkor előbb-utóbb kikészülsz. Nem azt mondom, hogy növessz vastag bőrt, bár van aki így csinálja, inkább azt javasolom, hogy találd meg a taktikádat, például a blogon moderálod a kommenteket, mielőtt megjelennek, így már kiszűrheted a számodra nem építő kommenteket. Persze, akkor is el kell olvasnod őket, és már magában az is fájhat. Nálam a blogon például nem lehet kommentelni, mert a blog.hu platform engedélyez anonim kommentelést és ez rendesen kedvez a trolloknak, így bezártam a lehetőséget. Azóta jobban is alszom.

Ugyanis a blog a te kis gyereked, nevelgeted, babusgatod és nem akarod rosszul érezni magad, amikor kinyitod. Úgyhogy ne legyen semmilyen lelkiismeretfurdalásod, ha valaki nem tetszik neked, ne engedd a közeledbe. Ugyanígy van ez a való életben is, nem?
Majdnem kihagytam azt, hogy a blogoláshoz írni is kell tudni. Aztán eszembe jutott, hogy ma már nem így van, vagy talán soha nem is volt így? Én mindenesetre azt gondoltam, hogy kommunikációs szakemberként, a hátam mögött kit tudja hány ezer sajtóközleménnyel meg PR cikkel, esettanulmánnyal,stb.,  csak tudok majd egy szórakoztató blogot írni. 

Tehát eldöntöttem, hogy akkor én most blogot fogok írni. És hogy miről? Mindenről!

Na, ez a legnagyobb csapda, amibe persze én is beleestem, azzal a felkiáltással, hogy "arról írok, ami érdekel". Egy idő után, minden baromság volt a blogon, tény, hogy egyfajta személyes bepillantást adott az életembe, de nem volt semmi koncepció benne. Egyik nap Ferencváros ablakairól posztoltam, másik nap meg Damien Hirstről. 

Persze, úgy is csinálhatod, hogy elkezded és útközben kristályosodik majd a téma, kinek mi válik be.


Így igen csak kapóra jött, amikor kiköltöztem Londonba dolgozni, hiszen a blogot egyből le lehetett szűkíteni: arról írok, ami velem történik Londonban! Hurrá! Csodás pillanat volt, megtaláltam a niche témámat! Ami csak az enyém, csak hozzám köthető: Orsi Londonban leírja, hogy hova járkál hétvégente enni/inni, mi történik a London Fashion Weeken, kiállításokról tudósít és hasonlók. Igazi áttörés volt, és nem csak azért, mert így sokkal könnyebb volt minden, hanem mert elindított egy egész folyamatot. Mégpedig azt, hogy akkor én tényleg blogger lettem. Ez 2010-ben ez még nem volt szitokszó.

Volt egy kis bénázás is, - vagyis mindig van - valamiért azt gondoltam, hogy nekem angolul is kellene blogot írnom, ez nyilván annak köszönhető, hogy mindig nagyravágyó terveim voltak, és gondoltam, egyszer majd én is híres blogger leszek Londonban (hahaha), így egy ideig 2 blogot vittem, aminek semmi értelme nem volt, bár arra jó volt az angol blog, hogy egyfajta bizonyítékként tudtam lobogtatni a PR menedzsereknek, amikor meghívókat kéregettem, hogy majd itt fogom megírni, még jó, hogy nem kérdezték meg, hogy hányan olvassák, akkoriban ez sem volt még igazán ellenőrzött, ma meg már mindent tudunk mérni. Így jutottam be például a Garance Dore X Kate Spade sajtóeseményre. 

Természetesen, nem győztem olvasni a londoni lifestyle blogokat, és tanulni, hogy ők hogyan csinálják. Az egyik kedvencem, LibertyLondonGirl, aki profi (divat)újságíróból lett hivatásos blogger, jelent meg már szakácskönyve is, állandóan hívják szakérteni tévébe/rádióba, mindenféle bloggerdíjat is nyert, de ami miatt érdemes olvasni, hogy hogyan érte el azt, hogy a blogolásból megéljen, úgy hogy teljesen transzparens módon kommunikál. Már évekkel ezelőtt mindig kiírta, ha valami szponzorált volt, kitől és mit kapott, sokszor adott bepillantást a kulisszák mögé is. Egyszer keresett asszisztens, beadtam a pályázatomat, azt hiszem 38 éves voltam, de nem válaszolt, pedig még volt protekcióm is. (újabb hahaha). Amúgy 40+, de egyáltalán nem beszél a koráról és nem is érinti ezt a témát, ahogy látom, inkább kellemetlenül érinti valamiért.

Fogtam magam és elküldtem minden létező helyre azt a levelet, hogy én egy szabadúszó magyar újságíró vagyok, "based in London" és kulturális témában utazom, és magazinoknak írok. Láss csodát, működött. Egyik héten Paul Smith sajtótájékoztatón ültem valami fancy hotelben, a másik héten Buddy Valastro sztrárcukrásszal csináltam interjút (egy másik fancy hotelben), a harmadik héten fashion bloggerként a London Fashion Week keretében a The Mayfair Hotel (ismét egy fancy hotel!) Elsa Schiaparelli lakosztályában kaptam kézmasszázst és manikűrt (ingyen). Vagy olyan is volt, hogy könyvkiadó keresett meg, hogy menjek el Dan Brown könyvbemutatóra és írjam meg az Indexre.

Londonban amúgy hihetetlen dolgok eshetnek meg a szemfüles emberrel, én pedig annak tartom magamat. Nyereményjátékok, ingyenes belépők, mindenhova jelentkeztem és pályáztam, és tényleg sokszor nyertem. Például így voltam magánklubban Alíz Csodaországban partin. 

Hozzáteszem, hogy én közben dolgoztam napi 8 órában egy reklámügynökségnél, így ez teljesen egy hobbitevékenység volt, persze ugráltam örömömben, amikor az Index.hu először kitette a cikkemet a főoldalra. Ma is persze, és így eshetett meg, hogy van olyan bejegyzésem, amit ötvenezren olvastak el, amúgy vicces, hogy pont az lett az, de az "Öregedés bátraknak" a toplista második helyezettje 37 ezerrel.

Tehát a blog elindítása segített újságírói karrierem kibontakoztatásában, és persze nem tétlenkedtem, ahova lehetett eladtam a cikkeimet, hogy legyenek megjelenéseim a portfóliómba. Az eladás persze nem mindig jelentett pénzt, de nekem fontosabb volt, hogy forogjon a nevem, minthogy kapjak 20 ezer forintot egy cikkért. Mára van már egy jó kis összeállításom, amit simán el tudok külföldön is adni, ha szeretnék valahova bejutni. 

A londoni időszakban a blogolás annyiból állt nálam, hogy megírtam, kitettem, a poszt megjelent az index-en 90%-ban, aztán kitettem a Facebook oldalra és örültem, ha lájkolták. 

Későn érőként nem foglalkoztam azzal, hogy monetizáljam a blogot, büszke voltam rá, hogy sikerült jó tartalmakat összehoznom, és persze bőszen néztem a statisztikát, hiszen egyre jobbak lettek a számaim, akkor havi 20 ezer körül olvastatok.

Aztán vége lett Londonnak, és megint Pesten találtam magam. Az elején még nem pánikoltam, hiszen mivel nehezen szakadtam el Londontól, így évente párszor kimentem és annyi témát összeszedtem, amennyi elég volt a következő útig.

Meg azért beleártottam magam ide-oda, elkezdtem otthon is sajtómeghívókat kapni, így kóstoltam meg a világ legfinomabb rumját, kipróbáltam a kalligráfiát a Paloma Házban, jártam a Hello magazin nyitópartiján(remek gifek!) vagy találkoztam a Zwack családdal. Amúgy tudtátok, hogy itt Toszkánában is van egy kávézó fagyizójuk? Blogheriben.

Sőt utazási újságíróként is elkezdtem dolgozni a Travelonak, azt nagyon szerettem, wellbeing-wellness témában mozogtam, ki ne szeretne fürdőket és spakat tesztelni, masszázsokat kipróbálni?
Így írtam például a Dandár Fürdőről a cikket, amely mellett laktam akkor és végignéztem a felújítást, aztán jól kipróbáltam. Akkor (2014) az volt Pest legolcsóbb gyógyfürdője, most nem tudom, hogy még mindig így van-e, de érdemes megnézni.

Két évig ezzel elvoltam, egyre jobbak voltak a  számaim, egyre többen ismerték a blogot, de visszaestem a "lifestyle" kategóriába, ami nem volt jó, mert egy voltam a sok közül. 

Ismét kapóra jött egy országváltás, amikor is megismertem leendő férjemet és Toszkánába költöztem 2016 nyarán. Azt tudtam, hogy nem akarok kizárólag Toszkánáról írni, viszont Londonról sem tudtam már írni, mert már nem tudtam kijárkálni, amikor kedvem szottyant. 

Új témát kellett találni, szenvedtem rajta hónapokat, és vicces, de igazából a férjem mondta ki végül, hogy milyen irányba kellene fordulnom: a 40 feletti élet minél teljesebb megélése. 
Aztán meglett a téma, de akkor meg azon szenvedtem, hogy nevet változtassak-e, sőt fizettem szakértőnek is (haha), hogy mondja meg a tutit, még titeket is megkérdeztelek, aztán végül ti mondtátok, hogy jó ez.

Amúgy a legjobb tanács, amit tudok adni kezdő bloggernek: kezdjél el írni, aztán foglalkozz azzal, hogy mi legyen a design, meg egyéb részletek. Utólag én is ezt mondtam magamnak, akkor hónapokig ketyegtem azon, hogy legyen-e új nevem, ha igen, akkor mi. Tartalom az első. ( Kivéve, ha design vagy hasonló blogban utazol, nyilván akkor ugyanolyan fontos.)

Fontos leszögezni, hogy a blogolás folyamatos változás is. Egy idő után ugyanis unalmas lesz, néha az egész alaptematikát le kell cserélni, mert már nem működik, ahogy változik, fejlődik az ember, úgy kell a blognak is fejődnie. 

Azt is fontos tudni, hogy a jó tartalom nem feltétlenül fog látogatottságot generálni.
Mert túl sok a blog, túl sok a tartalom (aminek nagy része persze hulladék), nehéz kitörni. És most leírhatnám, hogy "csak" jó tartalom kell és özönlenek majd az olvasók, de akkor hazudnék. 

A blog köré fel kell építeni számos platformot, ami kvázi reklámozza a tartalmat. És téged. A legkézenfekvőbb ugye a Facebook és az Instagram, továbblépve lehet ez még Youtube, Pinterest mondjuk. Ahhoz, hogy jól meg ki tud választani a csatornáidat, ismerned kell a közönségedet, hogy ők mit néznek, hol aktívak. Itt jön be a képbe a statisztika, Google Analytics, Bitly, Similarweb, FanPageKarma, sorolhatnám, ahol tudod nézegetni a számaidat és tanulni belőlük.
Itt meg kell említenem a Neverordinary+ zárt csoportot, ugyanis soha nem gondoltam volna, hogy a menopauza ilyen jó közösséget fog összehozni, persze már túlhaladtunk ezen és sokkal több minden van a terítéken, minden, ami 40 felett foglalkoztathat, de minden úgy kezdődött, hogy tavaly szeptemberben írtam egy posztot a menopauzáról, és abban felvetettem egy zárt csoport ötletét, ahol kibeszélhetjük a témát. Pár nap alatt ötszázan csatlakoztatok, ma már 1500-an vagyunk. 
És ahhoz, hogy mindezt tudd működtetni, szépen sorban ki kell kupálnod magad, olyan ez mint egy újság, ahol te dolgozol egyedül, one-woman-show. Fényképezel, szerkesztesz, grafikát gyártasz, kitanulod a hirdetési modelleket, képzed magad (én is voltam nemrégiben Pikrea-nál Insta továbbképzésen), szóval mindig van valami, ami új és jó tudni róla. 

Mivel én 40 felettieknek írok, így a Facebook jobban pörög nálam, mint az Insta, ugyanis a fiatalok átmentek az Instara, Facebook-on már csak nyugdíjasok vannak", szokták mondani a nagyokosok, akiket ilyenkor azzal kell leoltani, hogy attól függ ki a célcsoportod. 

És ha már kicsit is beleástad magad a blogger szakirodalomba, biztosan olvastad, hogy az elsődleges cél a közösségépítés, magyarul legyenek lojális, visszatérő olvasóid, akik visszajeleznek, kommunikálnak, a lényeg a kétoldalú kommunikáció. Ma már egy marketingben jártas cég, ha blogger akar együttműködni, akkor nem elérést fogja nézni, hanem az engagement-et.  Kár, hogy ez a nálunk még mindig nem így van. 

Na jó, de mi az az engagement rate? Az engagement rate egyfajta aktivitást, bevonódást jelent, főként valamilyen tartalom alatt, fölött megjelenő reakció, például Facebook lájk, komment, review, stb.  Csak hogy lásd, nálam az elmúlt 28 napban a Facebook-on 33 ezer volt az elérés (ennyi ember kijelzőjén bukkant fel valamilyen posztom) és 42 ezer az engagement (ez az összes lájk, komment, share), magyarul nagyon aktívak vagytok!

Blogolás és közösségi média használatakor engem a következők vezérelnek:

- Követem a koncepciómat mindenáron: 40 felett teljesebb élet, inspiráció, való élet sztorik, kitekintés a nagyvilágba, saját életem

- Hiteles vagyok, őszintén kommunikálok: és ha nincs mit mondanom, akkor meg nem teszek ki semmit, nem kamuzok, retusálás visszafogottan

- Hasznos illetve szórakoztató/érdekes tartalmakat szeretek nyújtani, nem bírom az öncélú blogolást

-
Értéket próbálok átadni: tudom ez nagyképűen hangozhat, de hiszem, hogy egy kis információ is csodákra képes, ha pont jókor jön

- Nem kamuzok, azaz nincsenek vásárolt követőim, lájkjaim, kommentjeim sehol. Írtam a kamu influenszer jelenségről egy cikket, ITT olvasható. 

És ami a legfontosabb: A TE BLOGOD, A TE SZABÁLYAID

Soha ne hagyd, hogy bizonyos körülmények átvegyék a hatalmat feletted, ragaszkodj az elképzeléseidhez, akkor is ha ezzel követőket veszítesz. Csak akkor érdemes ugyanis ezt csinálni, ha örömet lelsz benne. Utána jöhet a pénz is. Vagyis utána jön is a pénz magától, ha görcsösen a pénzre koncentrálsz, az látszik, és akkor nem is jön. 

Egy blog rengeteg lehetőséget tud adni, ha okosan használod, és nem feltétlenül a számok a fontosak. Én például már régen elengedtem, hogy azon ketyegjek, ha nem kap egy poszt sok lájkot. Mi a sok? Miért kell mindent mindenkinek szeretnie? Nem tudom mindenki igényeit kielégíteni, ezt el kell fogadnom. 
Persze az is egy jelzés, ha folyamatosan alacsonyak a számaid, akkor talán el kell gondolkozni, hogy nem a megfelelő célcsoporttal kommunikálsz. 

A blog kapukat nyithat meg, új utakat és barátokat hozhat.
Emlékszem még Londonban laktam, és először meglepődtem, ha írt valaki, hogy ő is Londonban lakik, olvassa a blogot, és mi lenne, ha találkozzunk. Így lettünk barátok Gabival. Vagy így találtunk egymásra Zitával, a Mar Galliti alapítójával. Vagy amikor komplett blogposztot tudok írni az overálról, amiben ti vagytok benne. És így lesznek teltházas Neverordinary események Edittel, Nórival, Andival, mind-mind a blognak köszönhetően. (Andit nem tudom linkelni, mert a Sminktippek 40+ felett esemény, melynek ő vezetője, már akkor betelt, mikor kitettem a zárt csoportba!)
Mondjuk én mindig ilyen voltam, ha találok valami érdekeset és meg akarok tudni még többet, akkor írok. És a legtöbb esetben válaszolnak. Kérek újságírói jegyet a Tate Modern-től, másnapra ott a recepción. Megtetszik valakinek a képe, írok neki és megdicsérem. És így tovább. 

Számomra a blog már nem csak egy blog, hanem egy kapcsolódási pont hozzátok, egy bázis, az életem fontos része lett. 

Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz, hogy  női közösséget fogok építeni, de rettentően élvezem, mert ez sokkal több, mint a szimpla írogatás, persze tudom, hogy a szavak is hegyeket képesek megmozgatni, de ebben a közösségben iszonyatos erő van, ezt nap mint nap látjuk, akik benne vagyunk, és nagyon tudok örülni, amikor meg tudunk oldani egy problémát, mert ott vagyunk egymásnak.

Azt hiszem, még jó sokáig tudnám folytatni, az influenszer témára még ki sem tértem, úgyhogy majd lesz folytatás, addig is kérdezzetek a Facebook-on! (Itt nem lehet kommentelni a trollok miatt.)

Itt is vagyok: Instagram
Hogyan lettem blogger avagy mi értelme van ennek az egésznek? Tovább