Éljenek a 40 feletti nők!

Hogyan fogytam le 10 kilót 40 felett?

Hogyan fogytam le 10 kilót 40 felett?

Írta: Iványi Orsolya

salata_virag.jpg
Lassan. 

Nos, tavaly jutottam el arra a pontra, amikor meg kellett állapítanom, hogy ilyen dagadt még soha életemben nem voltam. Ez számszerűleg azt jelentette, hogy 72.6 kg voltam 165 cm-hez.

43 éves voltam. Azt mondják, 40 felett fogyni igazi kihívás. 

És hogy miért?
- Lelassul az anyagcsere az öregedéssel.
- Kevesebb kalóriával is beéri a szervezet, de mi még mindig úgy eszünk, mint 20 évesen.
- Az öregedéssel az izomtömeg is csökken, és a helyére zsír kerül, viszont minél több izmunk van, annál hatékonyabb az anyagcserénk. Tehát 40 felett az izomépítés még fontosabb!
- A menopauza kapcsán a hormoningadozás következtében mind a magas, mind az alacsony ösztrogén szint zsírraktározáshoz vezethet.

A lökést két esemény adta meg.

Az egyik egy műtét volt februárban, amit egy egyéves kálvária előzött meg, ugyanis több nőgyógyász nem vette észre az endometriozisomat, aztán végre valaki kimondta, hogy mi van, én meg végre megnyugodhattam. Gondoltam, ez jó alkalom lesz, hogy utána új életmódba kezdjek.

A másik esemény örömtelibb volt, szintén februárban döntöttük el, hogy megházasodunk. Júniusban. A műtét után 6 héttel kezdhettem el mozogni, így gyorsan be is iratkoztam egy konditerembe pár faluval arrébb. Tehát kb. 3 hónapom volt lefogyni 10 kilót. Vagyis ezt szerettem volna, de ez nem jött össze. De nem bánom.

Előre bocsátom, hogy ami nekem működött, nem biztos, hogy neked fog. Nem követtem semmilyen útmutatást, kizárólag arra fókuszáltam, hogy nekem jó legyen, szenvedni sem akartam.

Az alábbi étkezési szokások mellett, hetente kb. 3-szor jártam konditerembe, amikor is 2X1 óra kardió és súlyzós edzéseket csináltam. Használtam fehérjeport, és L-Karnitint is.

1. Fogyókúra helyett életmódváltás
Abban biztos voltam, hogy nem fogyókúrázni akarok. A fogyókúra ugye azt jelenti, hogy amikor befejeztük, akkor visszatérünk a régi kerékvágásba, aztán megint elkezdünk zabálni, aztán megint fogyókúrázni, mert visszahíztuk a leadott kilókat. Sajnos, sokan beleesnek ebbe a csapdába, mivel gyors eredményt akarnak, aztán éheznek vagy valami hülye diéta rabjai lesznek. Mivel Olaszországban élek, adott volt, hogy a mediterrán diéta lesz az alap.

2. Mikor kezdjem el?
Most. Azonnal. Nem holnap, hanem ma.
Teljesen felesleges várni, meg kifogásokat keresni.

3. Hogyan kezdjem?
Az első lépés megszabadulni minden "rossz" kajától, ami otthon van. Igen, kiüríteni a hűtőt, kamrát. Jellemzően én azért még gyorsan betoltam titokban a maradék Nutellát, nehogy kárba vesszen, ugye..
Ez egy kihagyhatatlan lépés, mert így nem fog később elcsábulni az ember. 

4. Szabályok
  • Akkor eszem, amikor éhes vagyok. Természetesen próbálom tartani a reggeli/ebéd/vacsora szentháromságot, de felkelés után sokszor nem vagyok éhes, és mire éhes leszek, mondjuk már dél van, és akkor inkább már ebédelek. Tehát nem eszem ötször. Ha napi ötször ennék, már egy tehén lennék. 
  • Amikor reggelizem, akkor főleg zabkása fahéjjal, vagy rántotta fehérjéből, vagy egy szelet pirítóson füstölt lazac.
  • Néha kimarad egy-egy étkezés. Nem azért, mert koplalni akarok, hanem mert a testem nem éhes. Már írtam korábban, hogy nem bántam túl jól a testemmel az elmúlt években, ezért most sokkal jobban figyelek a jelzéseire.
  • Az adagokat csökkentettem. Saját magamon kísérletezve rájöttem, hogy egyszerűen nekem kisebb adagokat kell ennem, hogy ne érezzem magam rosszul evés után. Nyilván tudnék enni, vagyis a szemem, de nagyon zavart a puffadás. Ahogy megérzem, hogy elég volt, vagyis ahogy jelez a testem, nem eszem többet. 
  • Nem eszem feldolgozott ételt.
  • Minden nap egy saláta, legtöbbször ez az ebéd. Kizárólag olívaolajjal, néha valami fehér hússal/tonhallal/füstölt lazaccal, de főleg inkább zöldségek, pl. hagyma, avokádó, paradicsom, uborka, retek, répa. Amit tudok venni a piacon, néha sikerül például egy-egy egzotikusabb salátát venni, mint múltkor  radicchio rosa di Verona-t Bolognaban, ami, ahogy a neve is mondja, pink!
  • Vacsorára főzök. Főzni amúgy nem szeretek, de elég jól tudok. Olyan 10 receptet cirkuláltatok, néha bejön egy újabb, valami meg kiesik, évszaktól is függ. Most ezek mennek:
    • Lazac édesburgonyával (fagyasztott lazac a Lidl-ből). Az édesburgonyát nagyon szeretjük, csipszet is szoktam belőle csinálni.
    • Fél pulyka Le Cresuet-ben, zöldséggel. Ez azért is jó, mert a maradékot másnap bele tudom tenni a salátába.
    • Piacon vásárolt hal, általában branzino vagy orata, fóliában megsütve sütőben, zöldséggel. A livornoi piacon 8 euroert vettünk a múlt héten 2 branzinot, étteremben 10 eurónál kezdődik egy adag.
    • Tészta zöldséggel, ez mostanában cukkini. Mostanában inkább teljes kiőrlésű tésztát használok, ebből is akadnak érdekes fajták.
    • Vaslapon sütött csirke zöldséggel. Ez lesz ma is, kelbimbóval.
    • Karfiolleves répával vagy póréhagyma leves vagy brokkolikrém leves. Nem teszek bele rántást, hanem amikor készen van, egy részét összeturmixolom és azt teszem vissza. A totál krémlevest nem szeretjük.
    • Lencsefőzelék, mindig valami izgalmas lencséből. Szintén a livornói piacon izgi lencséket lehet vásárolni.
    • Rántotta gombával
    • Kagyló
    • Babos étel. A mediterrán diéta egyik fontos eleme a bab, külön könyv is született erről, most ezzel kísérletezek. Tegnap fekete babból, karfiolból és árpából csináltam egy mixet, "jó, de nem finom" volt a vélemény, úgyhogy még dolgozom rajta.
    • A zöldséget vagy párolom vagy a sütőben olívaolajjal megöntözve sütöm kicsit, jobban szeretjük, ha ropogós marad a zöldség.

20180913_112853-01_1.jpeg

20180703_142502.jpg

20180331_155512.jpg

20170210_204505.jpg

20190105_133530.jpg

  • Kenyér. Mostanában saját magam sütök, főleg fekete kenyeret, egy darab egy kilósat eszünk meg egy hét alatt. Ha például megéhezem, olajjal szoktam elmajszolni egy kis kenyeret. Salátához szoktuk enni a svéd rozsból készült WASA keménykenyeret.
  • Tej. Minimálisan használjuk, például zabkásához. Főzéshez egyáltalán nem.
  • Krumpli, rizs. Ezeket most hanyagoljuk, én sajnos nagyon szeretem a krumplit, nyersen is, így néha a falat kaparom, de például sült krumplit fél évig nem ettem tavaly egyáltalán.
  • Kóla, cukros üdítők. Tiltólista. Imádom a kólát, így ez igazi büntetés, de nem vagyok hülye, így elfogadtam, hogy le kell róla mondanom. Amíg Londonban laktam, egy évig kólát reggeliztem Kinder Buenóval, szóval totál függő voltam, meg is lett az eredménye. Nagy hőségben nyáron, néha megjutalmazom magam egy pohár kólával. 
  • Édesség, fagyi. Ahogy sokunknak, nekem is ez a gyengém. Az első 3 hónapban voltam a legszigorúbb magammal, de még akkor is engedélyeztem egy kis keserű csokit minden nap. A fagyit szerencsére nem annyira szeretem.
  • Alkohol. Nagyon visszafogottan. A tavalyi évben drasztikusan visszavettem az italozásból, érdekes módon, egyszerűen nem jutott eszembe inni. Most ha iszunk, akkor főleg vörösbor. Prosecco vagy pink gin&tonik néha napján.
  • Gyümölcs. Sajnos, nem vagyok nagy gyümölcsös, de azért fogyasztok, a gránátalmát és a dinnyét szeretem, a bogyós gyümölcsöket is, télen narancs, mandarin.
  • Nassolás. Az aljas csapda, ugye. Mi a magokra álltunk rá, dió, mogyorók, mandula, szigorúan natúr változatban.
  • Kávé, tea. Kávét nem iszom, néha koffeinmenteset, ha valaki kávézni hív. Most éppen találtam egy egészen érdekes teát (Lord Nelson), amiben gyömbér, bodza és pepperoncino van, most ezt iszom minden nap.
5. Kísérletezés
Az életmódváltás során az egyik legfontosabb dolog megtalálni azokat az élelmiszereket/zöldségeket/gyümölcsöket, amelyek ízlenek, mert úgy sokkal könnyebb átállni. Egyfolytában kísérletezem, ha látok valami újat a boltban, mint most például a csicsókával (olaszul topinambur) kísérletezem, sokkal kevésbé hizlal, de ugyanolyan mértékben laktat, mint a krumpli.

Ha elmegyünk étterembe vagy vendégségbe, akkor viszont bármit eszünk. Nyilván nem két pofára zabálunk, és nem járunk minden nap, ezt heti alkalomnak mondanám.

Három hónap alatt fogytam 6 kilót, ami kevesebb volt, mint amire számítottam, aztán a következő 3 hónapban fogytam 4 kilót, és itt lett igazából látványos a fogyásom. 

Persze, még nem értem a végére, és nem azért, mert az ünnepek alatt visszajött 2 kg, hanem, mert az egy dolog, hogy számszerűleg fogyok, hanem mert most jön az alakformálás. Még mindig van hasam, nagyobb, mint amekkorát szeretnék, még mindig nem izmosak a karjaim, és így tovább. 

Tapasztalatom szerint, a mozgás kell, de anélkül is le lehet fogyni, a második 3 hónap alatt például nem jártam konditerembe, viszont naponta kétszer sétáltattam a kiskutyát (2x1óra), tehát sokkal azt mondanám, hogy fontosabb, hogy mit eszel, de sporttal nyilván könnyebb/gyorsabb. 

6. Miért jó a mediterrán diéta?
Ami nem diéta, hanem életmód. Talán már meséltem arról, hogy 2 éve volt szerencsém elvetődni 
Campania régióba, közelebbről pedig 2 faluba Pioppi-ba és Acciaroli-ba, azon a környéken kezdődött a mediterrán diéta felfutása.Amúgy Nápoly alatt vagyunk 150 km-re. 
Acciaroli 2 dolog miatt lett híres: az egyik, hogy a 2000 lakosából kb. 300 ember 100 éves, 20%-a pedig 110. És természetesen az itt lakók a mediterrán diétát követik. 
Pioppi több dolog miatt is érdekes, az egyik, hogy itt élt és kutatott Ancel Keys, amerikai orvos, ő volt az első, aki egészségügyi szempontból méltatta a mediterrán diétát. Ide is költözött Minnesotaból feleségével együtt, mert sokáig akart élni, sikerült is, 100 évesen halt meg, pár hónappal 101. születésnapja előtt.
Felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Örökségének a listájára, azaz a világörökség részévé nyilvánították pár éve, Pioppiban meg is találtam a táblát róla.
20171020_115908.jpg
A mediterrán étrend egy gyűjtőfogalom, több fatája létezik, ahogyan a Földközi-tengernél élő népek kultúrája, hagyományai, szokásai, vallása és életmódja is különböző, de az alapja a növényi eredetű táplálékok, a nagy mennyiségben fogyasztott teljes kiőrlésű gabonatermékek, zöldség- és gyümölcsfélék, valamint az elengedhetetlen olívaolaj.
Régóta kutatják a mediterrán diétát, így már bizonyított, hogy jó pár betegség megelőzésében segíthet, ilyen például a demencia, daganatos betegségek, diabetesz.
*****



Hiszem, hogy 40 felett kapunk még egy esélyt, hogy jó nők legyünk. Ugyanis aki elhagyja magát, az elindul a lejtőn. Nem csak azért, mert túlsúlyosan élni lehangoló, hanem mert az egészségünket kockáztatjuk.

És miért ne bizonyítanánk be magunknak, hogy igenis meg tudjuk csinálni?

Itt is vagyok: Instagram

Ha kommentelni szeretnél, a Neverordinary Facebook oldalán (arccal) megteheted.

Hogyan fogytam le 10 kilót 40 felett? Tovább
#10yearschallenge

#10yearschallenge

Írta: Iványi Orsolya

2019-01-18_12_20_29_1.jpg
Ahelyett, hogy kitennék egy 10 évvel ezelőtti képet és egy mostanit a Facebookra, és várnám a kommenteket, hogy semmit sem öregedtem, vagy hogy most sokkal jobban nézek ki, gondolom, ez az egész lényege, bár figyelembe véve, hogy a Facebookra legtöbben szétretusált képeket tesznek ki profilképnek, igen, sokan elmondhatják, hogy az elmúlt 10 évben, egy percet sem öregedtek - inkább elmondom, hogy mi is volt velem 10 évvel ezelőtt.

2009-ben 35 éves voltam és eléggé szenvedtem, legalábbis az éve elején, köszönhetően egy döntésnek, amiről már nem tudom azt sem mondani, hogy rossz volt. Meghoztam egy döntést, munkahelyet váltottam, jó sok fordulós állásinterjú volt. Nekem jött össze. Mondjam azt, hogy sajnos? Nagyon akartam szeretni, nem ment. Nem könnyítette meg a helyzetemet egy női főnök, tele komplexussal, az ilyen élmények miatt aztán mindig jobban preferáltam később a férfi főnököket, na de, most meg női klubot építek. Az élet kiszámíthatatlansága megunhatatlan.

Így aztán az év többé-kevésbé álláskereséssel telt, közben elvállaltam projekt munkákat, besegítettem tenderekbe reklámügynökségeknél. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy magánzóként kellene dolgozni, bár talán azon már elkezdtem gondolkozni, hogy sokkal jobb lenne a saját magam főnöke lenni. De még nem volt hozzá elég önbizalmam.

Aztán nyáron egy nap jött két állásajánlat, ugyanannyi fizetést kínáltak. Az egyik egy kiszámítható munka lett volna, a másik ugrás az ismeretlenbe. Már nem emlékszem, hogy mennyit gondolkoztam rajta, de végül a másodikat választottam, és életem egyik legjobb döntése volt. 

Az év elején még életem legrosszabb munkahelyén szenvedtem, az év végén meg életem egyik legjobb projektjén dolgoztam. És persze, már teljesen mindegy, hogy az a munkahely váltás jó vagy rossz döntés volt-e, nem lennék ott nélküle, ahol ma vagyok.

Van amikor egyszerűen eldöntesz valamit és nem sikerül jól. Aztán megint döntesz és jól sikerül. Nem lehet mindig jó, az unalmas lenne. Amikor rossz, akkor fejlődsz, épülsz, tanulsz. Magadról. Is. 

2009 még arról is nevezetes volt, hogy elkezdtem konditerembe járni! (rózsaszín csuklószórító!)

Itt is vagyok:

Iványi Orsolya Instagram

Neverordinary Facebook oldal
Neverordinary zárt Facebook csoport
Neverordinary hírlevél

#10yearschallenge Tovább
Itt a Neverordinary Női Klub!

Itt a Neverordinary Női Klub!

Írta: Iványi Orsolya

20190106_163840-01.jpeg
Már régóta foglalkoztatott, hogyan tudnék tovább lépni a blog "fogságából", mert  bár nagyon szeretek írni, egy ideje azt éreztem, hogy nem elégít ki, többre vágyom.
A blog első, novemberi eseménye után éreztem, hogy milyen jó is volt kilépni a való világba és találkozni veletek.

A női klub gondolata nem új keletű nálam, már 10 éve is azon morfondíroztam, hogy ha sok pénzem lenne, akkor vennék egy szép nagy házat, ott lenne a központ uszodával, konditeremmel, könyvtárral, étteremmel, szépségszalonnal - panorámás, tetőtéri bárral, természetesen - , meg ami kell a léleknek, szellemnek, testnek. Egyelőre nincs, de mindig bizakodó vagyok! :)

Ha már itt vagyunk ennyien, közel kilencezren a Facebook oldalon és a zárt csoportban, gondoltam csatlakozzunk össze jobban, így jött a Neverordinary Női Klub ötlete 40 feletti nőknek. 

Amikor tavaly elkezdtem írni a 40 felettiségről, akkor az járt a fejemben, hogy azzal szeretnék foglalkozni, hogy hogyan éljünk jobban, okosabban, boldogabban és tovább. 

Ez azóta sem változott. Az öregedés mindenkit megvisel, kit jobban, kit kevésbé, nekem sokat jelent, hogy ezen az úton itt van mellettem a férjem. 40 után új szerepek jönnek és új lényegek jönnek, át kell értékelni az életet: kidobni ami nem kell, új lényegeket keresni és felfedezni, és újra ki kell találni magunkat, új szerepeket kell adni magunknak. 

Őszinte leszek, nem gondoltam volna, hogy arra fogok rájönni ezen az úton, hogy milyen jó női társaságban lenni. És nem azért mert nem szeretek férfiak társaságában lenni. Talán egy bizonyos kor is kell hozzá, hogy a nők már nem versenytársként, hanem csapattagként tekintsenek egymásra. Akik a Neverordinary+ csoportban ott vannak, tudják, hogy néha milyen felemelő, inspiráló, bátor történeteket olvashatunk egymásról, egymástól. Erőt meríthetünk egymásból, erőt adhatunk egymásnak, ezek fontos dolgok.

Vannak, akik csak olvasnak, de nekem írnak:  "Örömmel olvasom a sok remek hozzászólást az oldalon. Bátorítást és inspirációt adnak ám, bár nem szólok hozzá a témákhoz, de lelkes olvasó vagyok. Nagyon jól jönnek néha napján az itt olvasottak. Mikor azt olvasod,hogy mással éppen az vagy valami nagyon hasonló történt, vagy hasonlóan reagál le dolgokat, akkor az megnyugtató, hogy mégsem vagyok egyedül. A gondolat, hogy máshol, másokat is foglalkoztatnak hasonló dolgok az nagyon jó érzés, ezek ilyen kis láthatatlan kapcsolódások nekem a világban, és ez nagyon jó."

De az is jól esik, amikor ilyen levelet kapok: "Ugyan nem vagyok még 40 feletti, de imádom olvasni minden sorodat! Rendkívül inspiráló, ahogy éled az életed és segítesz másokon azzal, hogy nyíltan beszélsz mindenről, amit mi nők, nem merünk kimondani."     

A klub több platformon fog működni, és nem csak online.

Online: blog, Facebook oldal, zárt Facebook csoport, hírlevél, Instagram
Talán lesz egy youtube csatorna is nemsokára!

Offline: események
A következő esemény, ami fix a május 11-i Slow Toszkán Party. 
Tervben 2019-re:  menopauza tábor, beszélgetős/inspirációs esemény, Mar Galliti skincare workshop 

Partnerhálózat:
A Neverordinary Klub partnerségre lép olyan márkákkal, cégekkel, amelyek a profiljába illenek,  - vagyis a 40 feletti nőknek jobb lesz tőle - , kölcsönös kedvezmények érdekében, magyarul a Neverordinary Klub partnerei kedvezményesen vehetik igénybe a partnerek szolgáltatásait.

Szeretném nektek bemutatni a Neverordinary Klub első partnereit rögtön!
Szőllősi Katinka, a Revitalaser szalon tulajdonosa. Katinkával ezer éve ismerjük egymást, szőrtelenítéssel 7 éve foglalkozik, igazi profi. Nála 10 % kedvezmény jár szőrtelenítésre a Neverordinary klubtagoknak. Revitalaser honlapján nézgelődjetek árak kapcsán.
A hormonális szőrnövekedésről ITT írtam, benne Katinka tanácsával. 

Az Iványi Vendégház bérleti díjából is 10% kedvezmény jár a klubtagoknak. A név nem véletlen, a szüleim üzemeltetik és itt volt a kertben az esküvőnk nyáron!

Csatlakozó partnereket szívesen fogadok, amennyiben megfelelő színvonalú és profilba vág.

A Neverordinary bizonyos eseményeire szintén kedvezmény fog járni a kártyatulajdonosoknak.

A klubtagok számára kártya készül, ezzel lehet igénybe venni a szolgáltatásokat. 
A kártya költségét a tagok állják, ezt jelenleg még nem tudom bevállalni, de bízom benne, hogy nem lesz több pár száz forintnál.

Jelentkezés emailben: 
hello@orsolyaivanyi.com
Tárgy: Neverordinary Klub

Ha valaki azonnal szeretne menni Katinkához szőrteleníteni, azt is megoldjuk, kártya nélkül.

Egyúttal keresek önkéntes klubtársakat, akik úgy érzik, hogy van idejük/kedvük velem együtt haladni ezen az úton, mert csapatban sokkal jobb amúgy, mint egyedül. 

A következő területekre keresek kollégákat: adminisztráció, angolról magyarra fordítás, cikkírás, kép- és videó szerkesztés. Szintén a hello@orsolyaivanyi.com emailre várom a leveleket.

Köszönöm mindenkinek aki olvas, velem tart, sokat kapok tőletek, és nagyon jó veletek, remélem, hogy ez még szorosabbá fog válni!

ÉLJENEK A 40 FELETTI NŐK!
Itt a Neverordinary Női Klub! Tovább
Nő szakállal

Nő szakállal

Írta: Iványi Orsolya

woman-looking-at-her-face-in-a-mirror-715x545.jpg
Bemegy egy férfi az elektronikai boltba, női szőrtelenítőt keres. Az eladó megmutat neki párat, hangsúlyozva, hogy ezek a legjobbak lábra. A férfi ránéz az eladóra és azt mondja: arcra, arcra kellene valami.

Tíz évvel ezelőtt hangosan nevettem ezen a megtörtént sztorin, ma már inkább együtt érzek a nővel, aki inkább a férjét küldte el, hogy ne neki kelljen hangosan kimondani a boltban, hogy igen, az van, hogy szőrős az arca. 

A szőrtelenítés régóta szerves része a szépségápolásnak. Ahogy öregszünk, a hormonális változásoknak köszönhetően a lábunkon talán egyre kevesebb a szőr, viszont közben minden nő rémálma válik valóra: az arcon bukkannak fel a nem kívánt szőrök.
teljes_kepernyo_rogzitese_2019_01_04_120122.jpg
Pár hónapja az 50 éves Patsy Kensit brit énekesnő-színésznő tett ki bevállalósan egy képet Instagramjára, ahol éppen az arcát szőrtelenítik, azzal a megjegyzéssel, hogy éppen menopuazális szakáll eltávolításon van. A képnek óriási sikere volt, számos nő fejezte ki szimpátiáját, hogy ők is ugyanezzel küzdenek és végre valaki ki is mondja ezt.  (Ez a technika, amit a képen látunk a threading, azaz a cérnával történő epiláció, kissé kellemetlen élmény, de hatékony.)

Patsy 45 éves korában ment keresztül a menopauzán és akkor sem félt beszélni róla, hogy mennyire megviselték a hangulatváltozásai, és sokszor kitört rajta a sírás minden ok nélkül. Vagy amikor elment a boltba halat venni és kijött egy pár harisnyával meg egy káposztával, mert teljesen elfelejtette, hogy mit is akart venni. 
"Ma már nevetek ezeken, de akkor nagyon kemény volt, mindenekelőtt azért is, mert folyton azt kérdezgettem magamtól, hogy akkor most már kevésbe vagyok nő?"

Az, hogy a nők szőrtelenítik az arcukat nem számít újdonságnak. A pletykák szerint Marilyn Monroe és Elizabeth Taylor is gyakorolta a tevékenységet.

Beszélni róla viszont tabu. A társadalmi elvárások szerint a nő szőrtelenül kívánatos, emlékezzünk csak, mekkora botrányt okozott, mikor Julia Roberts 1999-ben A Sztárom a párom premierjén megvillantotta hónaljszőrét a vörös szőnyegen. Akkor mindenki szándékos húzásnak gondolta feminista üzenettel, azóta kiderült, hogy Julia Roberts is olyan halandó mint mi, egyszerűen nem borotválkozott, mert azt hitte, hogy a ruha ujja elég hosszú lesz, hogy eltakarja. 

Életkortól függetlenül, majdnem minden nőnek van szőr az arcán, főleg piheszerű, babahaj. A menopauza időszakában azonban a nők hormonrendszerének változásai miatt fokozott szőrösödés fordulhat elő, esztétikailag legzavaróbb és leggyakoribb problémát az arcon jelentkező szőrzet okozza. A nem kívánt szőrzet kiterjedése teljesen egyedi, a pár száltól az egészen feltűnő, nagyobb kiterjedésig bármi megtörténhet, főleg a bajusz és az áll vonalában jelenhetnek meg.

Legtöbbünk csipesszel és nagyítós tükörrel felszerelkezve próbálkozik otthon, a bátrabbak gyantával mennek neki,  de sajnos ez megviselheti a bőrt, esetlegesen pigmenttúltengést is okozhat, ami még jobban láthatóvá tudja tenni a szőrt. 

Jómagam pár éve küzdők néhány szállal az állam alatt és oldalt, nem feltűnőek, mert a legtöbb szőke, de bevallom, rettentően zavar. Meg is mondtam a férjemnek, hogy elkezdtem szakállt növeszteni, amikor egy nap megkérdezte, hogy mit csinálok ott a nagyítós tükör alatt minden nap. Szerencsére nem érdekli, így ez igazán megnyugtató, ha mondjuk pár napig nem nézek rájuk! 

Szőllősi Katinka hét éve foglalkozik szőrtelenítéssel, őt kérdeztem, hogy mi lehet a végleges megoldás.

"Sajnos, nincs jó hírem! Akármilyen tartós szőrtelenítési eljárás esetében problémát jelent, ha a szőrzet hormonális jellegű, mert azt véglegesen, örökre megszüntetni nem lehet addig, ameddig a változás le nem zajlik a hormonrendszerben. A rendszeres tartós vagy végleges szőrtelenítési kezeléssel szépen el lehet tüntetni, de elképzelhető, hogy lesznek újonnan felbukkanó szálak. A tapasztalataim azt igazolják, hogy 10 kezeléssel jó eredményt lehet elérni. Viszont nem szabad sokáig halogatni,  mert valószínűleg egyre több lesz és a kor előrehaladtával a szőrszálak elveszítik a pigmentjüket és minél világosabb, vagy esetleg ősz a szőrszál, annál kisebb az esélye a hatékony kezelésnek, magyarul minél sötétebb egy szőrszál, annál könnyebb eltüntetni."

Sokan esküsznek a borotválkozásra férfi módra, állítólag a bőrük is simább lesz tőle. Itt ügyeljünk arra, hogy megfelelően végezzük a műveletet, különben maradandóan is károsíthatjuk az arcunkat. A borotválástól nem lesz több szőrszálunk, mert a szőrszálak mennyisége genetikailag meghatározott, de megerősítheti a szálakat, pláne a hormonális változás időszakában. 
Egy biztos, gyakori ellenőrzést kíván az arcszőrzet, mert igencsak kellemetlen egy hosszú nap végén észrevenni, hogy egy 2 cm hosszú fekete szőrszál figyelt egész nap az állunkon. 

És ahogy itt is, semmi sem kötelező, van, akit nem érdekel, bár tapasztalataim szerint nem ez a jellemző. 40 felett amúgy is másként tekintünk magunkra, de semmiképpen se szegje kedvünket pár szőrszál. 

És ne szégyelljük magunk előtt, inkább válasszunk ki egy megfelelő módszert és osszuk meg más nőkkel is. Értékelni fogják. A Neverordinary+ zárt csoportban például ilyenekről is beszélünk.

Zárt csoport 40 feletti nőknek: Neverordinary+

Itt is vagyok: Instagram

Ha kommentelni szeretnél, a Neverordinary Facebook oldalán (arccal) megteheted.
Nő szakállal Tovább
A nő, aki magukra hagyott AIDS-es férfiak százait ápolta

A nő, aki magukra hagyott AIDS-es férfiak százait ápolta

how-ruth-coker-burks-became-the-angel-of-americas-aids-crisis-4.jpg

1984 és 1990 között, mielőtt hatékonyabb HIV-gyógyszerek kerültek volna forgalomba, Ruth Coker Burks több száz haldokló embert gondozott, közülük sokan homoszexuális férfiak voltak, akiket családjuk elutasított, elhagyott. Közel 40 férfi temetését saját maga intézte, miután családjaik nem akarták őket eltemetni. Ő az egyetlen személy, aki tudja, hol vannak ők eltemetve. 

Ruth 25 éves volt, amikor egy rákos barátját ment látogatni a kórházba, ahol egy nap észrevett egy nyitva hagyott ajtót, melyre ki volt írva, hogy karantén. Látta, hogy a nővérek sorsot húznak, hogy ki menjen be ellátni a szobában szenvedő férfit. Ruth tudta, hogy mit látott, akkoriban úgy hívták: GRID azaz gay-related immune deficiency azaz homoszexuálitással összefüggő immunbetegség.  

Ruth fittyet hányva a figyelmeztetésnek, egy nap bement a szobába a haldokló emberhez. A 45 kilóra fogyott férfi még utoljára az anyját szerette volna látni mielőtt meghal, az anyja azonban nem jött. A férfi hat hete volt a kórházban, senki nem jött hozzá. Ruth felhívta az anyát, aki egyből lecsapta a telefont, de tovább próbálkozott. Azzal hatott a nőre, hogy ha megint leteszi, akkor a a helyi újságban megjelenteti a fia gyászjelentését, benne a halál okának megnevezésével.

Az anyát nem érdekelt, hogy mi a "baj" a fiával, bűnös, elátkozott, már halott volt számára, mielőtt meghalt volna. Nem is kérte ki a testét eltemetni. Ruth sokszor hallotta ezeket a szavakat a következő évtizedben, becslése szerint több mint 1000 AIDS-es haldokló embert ápolt az évek során, és csak néhány család nem fordított hátat a szeretteinek.

Nem tudva mit mondjon a haldokló férfinak, visszament a kórterembe hozzá, amikor is a férfi valószínűleg már hallucinált, és az anyjának nézte őt.
"Tudtam, hogy eljössz." - mondta.
Ruth pedig megfogta a kezét, és 13 órát ült mellette, amíg meg nem halt.

Ruth családja az 1880-as évek óta a Files temetőben (Arkansas) temetkezett. Amikor Ruth kislány volt, az anyja annyira összeveszett testvérével, hogy felvásárolta az összes parcellát a temetőben, nehogy egy földbe kerüljenek. Összesen 262 helyet. Az anyja mindig mondta Ruth-nak, hogy egyszer majd ez az egész a tiéd lesz. Ami valljuk be, kissé ijesztő lehetett.

"Sokat tűnődtem azon, hogy mit fogok csinálni egy temetővel. Ki gondolta volna, hogy eljön az idő, amikor az emberek nem akarják eltemetni a gyerekeiket?" - mondja Ruth.

Így aztán Ruth ide temette el a meghalt férfit, akit az anyja nem akart látni. A legközelebbi krematórium 70 mérföldnyire volt, amelyik egyáltalán vállalta, hogy egy AIDS-es testet eléget. Ruth fizette a költségeket saját zsebből.

A hamvakat egy kartondobozban küldték el neki, ő pedig beletette egy befőttesüvegbe, ásott egy kis gödröt a saját apja sírján, mondott érte egy imát, és eltemette a férfi hamvait. 

"Tudtam, hogy apám nem bánná, és így legalább tudni fogom, hova temettem, ha bárki keresné majd."

Az elkövetkező években, Ruth közel 40 férfi temetett a Files temetőben befőttesüvegben. Legtöbben homoszexuális férfiak voltak, akiknek családjai még a hamvaikat sem kérték.

Egy idő után, már a kórházak is hozzá irányították az AIDS-es betegeket, Ruth pedig adományokból és saját pénzből segített nekik gyógyszert szerezni, vagy amikor már nem tudtak dolgozni támogatást. A házában underground patika működött, az elhunytak nála hagyták gyógyszereiket, ő meg tovább tudta adni a rászorulóknak.

ruth_coker-burks_3.jpg

A meleg klubok támogatása nélkül nem tudtam volna dolgozni, mondja Ruth. A drag show-k bevételeiből vettük a gyógyszereket, fizettük az albérletet azoknak, aki már nem tudtak pénzt keresni.

"Volt olyan, amikor a haldokló emberrel rendeltünk egy pizzát, és közben kitöltöttük a halottvizsgálati bizonyítványát. Másképp nem ment volna, a temetéshez kellett és én nem tudtam volna az összes információt utólag felgöngyölíteni. El tudják képzelni, milyen lehetett kitölteni a saját halotti papírodat úgy, hogy még meg sem haltál?" 

"Nem csak a szörnyűséget láttam. Kiváltságos voltam, mert láttam azt is, ahogy a haldoklók partnerei önzetlenül, méltósággal és kegyelemmel törődtek velük. Láttam, ahogy gondoskodtak róluk a végsőkig, és végignézték, ahogy meghalnak."

2012-ben, 46 évesen Ruth szélütést kapott, újra meg kellett tanulnia beszélni, írni, olvasni. 

Most Floridaban él, temetkezési igazgató, a Clinton éra alatt AIDS oktatási tanácsadója volt a Fehér Háznak.

Mielőtt meghal, szeretne egy emlékművet a Files temetőben, hogy mindenkit emlékeztessen arra, hogy is történt azokban az években.

"Tartsd egészségesen a testedet, mert az a tied, csak a tied. Tedd meg a tőled telhetőt és ne engedj a pillanat hevének."

Rose McGowant is megihlette a Ruth története, egy rövidfilm is lett belőle.

Forrás: wikipedia, out.com

A nő, aki magukra hagyott AIDS-es férfiak százait ápolta Tovább