Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

Észrevenné valaki, ha eltűnnél?

Észrevenné valaki, ha eltűnnél?

joycevincentstudiophotoj.jpg

Tegnap egy beszélgetés során megint eszembe jutott az a dokumentumfilm, ami pont abban az évben jött ki, amikor Londonba költöztem és nagyon felkavart.

2006-ban holtan találtak a 38 éves Joyce Carol Vincent-et a észak-Londoni bérelt lakásában, a Wood Green Bevásárlóközpont felett. (Én is pont 38 voltam, amikor olvastam a hírről, lehet ez is közrejátszott, hogy annyira felkavart.)

Nyilván maga a tény is szomorú, de ami az igazán megdöbbentő volt, hogy közel 3 év után találták rá.

Magyarul, az évek alatt senkinek nem tűnt fel, hogy nem ad életjelet magáról.

Amikor megtaláltak a lakásban, a tévé még mindig ment, oszladozó holtteste körül pedig karácsonyi ajándékok voltak, amiket éppen csomagolt.

Vajon kiknek csomagolta és vajon kik nem hiányolták őt?

Az, hogy egyáltalán megtalálták, annak volt "köszönhető", hogy a bankszámlája kiürült, így a közüzemi művek nem  tudták levenni a pénzt és jöttek behajtani.

Carol Morley filmrendezőt nem hagyta nyugodni az eset és elkezdett nyomozni, ki is volt ez a nő valójában? Hirdetéseket jelentetett meg, hogy keresi Joyce ismerőseit, barátait. A jelentkezők közül sokan nem is tudták, hogy meghalt, amíg Morley nem mondta meg nekik.

448570435936_05280905_2805201592624am_large.jpg

A filmjében, melynek címe Dreams of Life, megpróbálja felgöngyölíteni, hogyan élt Joyce - megszólalnak volt barátok, kollégák, lakótársak -, és hogy hogyan történhetett ez meg vele. 

Nem volt drogos, nem volt alkoholista, 4 testvére volt, dolgozott, népszerű volt, kiterjedt baráti körrel rendelkezett, attraktív nő volt, a férfiak odavoltak érte. És mégis, 3 évig senki nem vette észre, hogy eltűnt.

Amúgy többen azt mondták, azt gondolták, hogy egyszerűen egy újabb nagy kalandba vágott, ezért nem keresték.

A film szerint abuzív kapcsolatban élhetett valamikor, a lakást, amiben lakott, ugyanis ilyen nőknek adták ki. A teória szerint fokozatosan távolodott el mindenkitől, családjától is, saját akaratából. Valami olyasmi történhetett vele, ami nagy traumával járhatott, és senki nem volt ott, hogy segítsen neki.

A halálát nagy valószínűséggel asztma roham vagy gyomorfekély okozta, a maradványokból pontosan nem tudták megmondani.

A filmben a családja nem kívánta szerepelni.

A film nagyon szomorú és eléggé nyomasztó, nem egy könnyű esti mozi, íme a trailer:

Számomra a tanulság az, hogy igen nehéz észrevenni, ha valakinek segítségre van szüksége, szóval oda kell figyelni rendesen embertársainkra, főleg azokra, akik közel állnak hozzánk. 

Észrevenné valaki, ha eltűnnél? Tovább
Miért utazik egyedül a nő?

Miért utazik egyedül a nő?

Olvasom, hogy egyre több nő utazik egyedül, sőt egyre több 40-50 éves nő vág neki a nagyvilágnak egyedül. Na, de miért?

Olvasóim között is akad jó pár olyan nő, aki egyedül utazott/utazik, őket kérdeztem a szóló utazásaikról.

Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás

caminito.jpg

Gyöngyi (51), ügyfélszolgálati referens

Mikor utaztál először egyedül és hova? 
Az első igazi, saját szórakozásomra teljesen egyedül történő utazás az Argentína volt.

Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál? Mi volt az indíttatás?
Igazából igen, egyedül akartam. Sok minden összejött, elegem lett, épp kirepültek a gyerekek, és rémülten vettem észre, hogy ha nem történik valami, néhány év múlva középkorú néni leszek, anélkül, hogy valaha igazából autonóm fiatal nő lehettem volna.

Hogy érezted magad az utazás közben? Mire jöttél rá?
Hagytam, hogy megéljek mindent. Úgy mentem oda, hogyha egész nap a bérelt lakásban piálok és cigizem, akkor legyen az, tehát hagytam, hogy megéljem azt, amit érzek. Így is történt. 

Ismét vonzó nőnek éreztem magam, ezt az argentinok nem mulasztották el tudtomra adni. Szorongva mentem el az első tangó estre, meglepetésemre kézről kézre adtak, pedig alig tudtam táncolni. Ebben nyilván benne volt a külföldi nő egzotikuma is, de voltak nálam sokkal fiatalabbak is a világ minden tájáról.:) 

Különösebben nem jöttem rá semmire, nem világosodtam meg. De azóta a tangó életformámmá vált és egész jól megtanultam időközben spanyolul is.

Hová utaztál még egyedül?
Azóta már 3-szor mentem vissza, és még megyek is. Valami szörnyűségnek kell történnie ahhoz, hogy ne térjek vissza Buenos Aires-be.

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért?
A második BsAs-i utam. Akkor már úgy éreztem, mintha hazamentem volna (pl. ugyanazt a lakást béreltem ki), sokkal jobban tudtam tangózni, és nőként is magabiztos voltam. Mindössze egy hétre futotta akkor, olyan volt, mint egy álom, de akkora életerőt adott és inspirált, hogy a mai napig abból élek.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Magam szervezek mindent, de az első alkalommal igénybe vettem egy buenos aires-i magyar idegenvezetőt, hogy segítsen belakni a várost. Mondjuk jó drága volt, de nem gondolom, hogy haszontalan.

Mások hogyan fogadták, hogy egyedül utazol nő létedre?
Sokan mondták, mennyire bátor vagyok, hogy elindulok. Nem értettem miért, mert messzire utaztam ugyan, de nem a dzsungel közepébe, vagy egy lakatlan szigetre. Aztán rájöttem, hogy az igazi kérdés az volt, hogy elengedett-e a férjem. A férfiak jellemző mód azt gondolják, hogy pasizni megyek, feltételezem magukból indulnak ki..

Odakint rengeteg egyedül utazó tangós turistanővel találkozom, számos tehetős amerikai és francia nő - nem ritkán megözvegyülve - vesz ingatlant magának (jól fel is verték az árakat), és odamegy élni. Én utálom őket, vagyis valójában irigy vagyok. És igazat adok nekik. Szívtak éveken át a savanyú férjük mellett, a barbecue és a meccsnézés (franciáknál belejátszik a kempingezés is), rokonlátogatás volt évtizedeken át a program, a pénz ment a pasi státusz kellékeire. Ők valami szarul fizetett női munkát végeztek, és most élnek végre. Jó nekik, hogy megtehetik!

Konklúzió nincs. Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás, Buenos Airestől Buenos Airesig élek, köré szerveződik az életem, és mindenről ez jut eszembe.

A tangó a mindennapjaim részévé vált, hetente több csoportos órát, illetve tangó technika órát veszek, emellett balettozni is járok, noha korában soha nem táncoltam.


Egyedül sokkal nyitottabb vagyok mindenre

26648530_1694596657250869_823494355_n.jpg

Roberta (51), banki tanácsadó

Mikor utaztál először egyedül és hova?
Tavaly nyáron 51 évesen utaztam el először teljesen egyedül Firenzébe 2 hétre. 

Előtte már vettem részt különböző csoportos kalandnyaralásokon, pl. Provenceban, a Pireneusokban és Mallorcán, de teljesen egyedül tavaly utaztam először.

Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál?
Is-is. De most elsősorban nyelvtanulás céljából utaztam ki.

Mi volt az indíttatás?
A kellemeset a hasznossal szerettem volna összekötni, nyelvtanulás és turistáskodás egy történelmi városban. Imádok városokat felfedezni, múzeumokba, képtárakba, kávéházakba járni, s közben rengeteget fotózni.

Hogy érezted magad közben? Mire jöttél rá?
Már tavasszal előre leleveleztem és megszerveztem az utazást, a nyelviskolát, a szállást, egy házaspárnál laktam (homestay) a város szívében, a Ponte Vecchio-tól 2 percre. Az első napokban sokszor éreztem magam egyedül, jópárszor eltévedtem, a 40 fokban azt sem tudtam merre a jobbra meg a balra (mondjuk az olaszok sem), de pont ennek köszönhetően Firenze olyan zugaiba is eljutottam, amelyeket az útikönyvek sem emlegetnek. Például egyik este egy ilyen eltévedésemnek köszönhetően toppantam be egy templomba, ahol éppen Puccini Pillangókisasszonya volt a műsoron, és még jegyet is kaptam rá az előadás előtt 5 perccel. Nem ez volt az egyetlen spontán koncert élményem Firenzében.

Egyedül ezt éreztem negatívumnak, de ezt is csak az első napokban, hogy nem volt kivel megosztanom a sok szépet amit láttam, aztán a város felfedezése és szépsége kárpótolt mindenért. 

Egyedül sokkal nyitottabb vagyok mindenre, jobban felveszem a város és az ott élők ritmusát, életstílusát, jobban megfigyelem az emberek viselkedését. Szerintem mindenkinek érdemes lenne egyszer egy ilyen utazást kipróbálni teljesen egyedül, mert különleges élmény és tapasztalás, s nem kell ahhoz messzire utazni.
Egy biztos, egész életemben nem ettem annyi fagylaltot, Millefoglie-t, és nem másztam meg annyi lépcsőfokot, mint abban a két hétben.
És a Veled való rövidke egy órás beszélgetést is ennek az útnak köszönhetem!
Szóval mindenkinek bátran ajánlom, egy ilyet nem lehet megbánni, ki kell próbálni, hajrá!

És ahogy most írtam róla, kicsit újra átéltem. Egyik legmeghatározóbb élményem volt.

Utaztál azóta egyedül?
Azóta nem. Lehet, hogy még fogok menni, kérdés, hogy az életem hogyan alakul. Most, hogy már belekóstoltam az egyedül utazásba is, ráéreztem ennek a szépségére is. 
Amúgy korábban szinte elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy egyedül nekivágjak bármilyen utazásnak, úgyhogy ki kellett lépnem a komfortzónámból, de megérte.

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért?
Három évvel ezelőtt egy olaszországi őszi riviéra (Ligúria, Toszkána) utazás volt az egyik nagy kedvencem, egy héten keresztül autóval végiglátogattuk a következő helyeket, minden nap máshol aludtunk, nagyon izgalmas volt. Ez egy teljesen spontán nyaralás volt, és az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb utazási élményem volt, Monaco, Cinque Terre, Portofino, Portovenere, Barga, Lucca, és Garda tó.

Két évvel ezelőtt pedig egy 10 napos provence-i kalandnyaralás volt rám nagy hatással, oda is szeretnék egyszer még visszamenni. Egyébként első számú kedvencem Olaszország. Az olasz életstílus, a művészet, a kultúra, gasztronómia.
És másik nagy kedvencem még Párizs, ott már többször jártam, de bármikor újra mennék.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel pl. egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Az elmúlt években igénybe vettem egy-egy utazási iroda segítségét. A  tavalyi firenzei utam volt az első, amit teljesen magam szerveztem, egyedül a repjegyek foglalásához igényeltem iroda segítségét. Kimondottan egyedül utazóknak szóló utazási irodát nem ismerek.

Friss rálátás az egész életre

26197814_1750574811640125_7212693957879900730_o.jpg
Katinka (43), terapeuta

Az elmúlt években egyre több barátnőm kezdett el egyedül utazgatni külföldre, és ez egyre jobban felkeltette az érdeklődésem. Függetlenül családtól, munkától...

Magyarországon belül már volt tapasztalatom az egyedüli utazással, mert szívesen jártam léböjtölni, ahova senki nem kísért el. A legelső ilyen a hévízi Carbona hotel 9-10 napos léböjt kúrája volt, 10 éve, és felfedeztem, mennyire más, mennyire jó egyedül is pihenni, nyaralni.
Olyan élmény, mint a zene, egy kellemes angol keringőre egy operabálon teljesen másképp táncolunk, mint egy modernebb buliban, vagy egy néptáncon, teljesen más stílusok, mást érintenek meg bennünk, és mégis, mindegyik érték.

A válásom után több külföldi partnerem volt, így Európában sokat repkedtem egyedül, mert ott találkoztunk. Persze, mindig vártak a reptéren, de egyféle gyakorlatot és bátorságot adott.

Tavaly tavasszal utaztam először egyedül külföldre, életemben először: Szicíliába. Spontán megvásárolt Wizzair repjegy, plusz az airbnb-n és a booking.com-on remek tengerparti szállásokat találtam. Lazán szerveztem meg, és minden nap olyan pozitív élmények értek, amelyek egy közös utazásnál biztosan elkerülnek. Meglepetésemre, mindenhol rendkívüli kedvességgel és tisztelettel bántak velem, teljes biztonságban éreztem magam. A spontaneitás, és a helyiekkel való könnyed beszélgetések miatt olyan meseszép helyeket láttam, amiről az útikönyvek nem szólnak.
Sziciliát azért választottam, mert ott “összeér a világ”. Muszlimok, keresztények, ókori és modern erők, terek. Végtelenül kíváncsi voltam, ki is vagyok valójában egy ilyen, teljesen idegen világban. Nem adrenalin-kalandokért mentem. Nem menekülni. Nem új életet építeni. Szép életem van. Felépítettem, ápolom... DE... “Minden zárt rendszer a káosz fele növekszik” - fizikai törvény, a lélekre is igaz, szerintem.

A komfortzónán viszont egészséges józansággal és jól kondicionáltan érdemes átlépni. Különben csúnya öngól lehet. Én rábízom magam a flow-ra, a boldogságéra; mintha a szívem húrjai “vitorlák” lennének, és ősbizalommal belesimulok, miképp egy kapitány befogja a vitorlába a tengeri szellőket. Ezt tettem Szicíliában is. Működik!

Teljesen más élmény egyedül utazni. Az ember őszintébb és tisztább kapcsolatba kerül önmagával, mint valaha, rendkívüli felfrissülés a léleknek, a gondolatokban plusz mélységek-magasságok, belső erők nyílnak ki, olyan szabadsággal, térrel és boldogsággal, friss rálátással az egész életére, leírhatatlan.

A szicíliai utam olyan jól sikerült, hogy idén minden hónap utolsó hetében elutazom 1-1 hétre, és épp a cikkben említett országokba. Január végén Róma, februárban Ciprus, márciusban Athén, áprilisban Madrid, és így tovább. Mivel terapeuta vagyok, ezért könnyedén szervezem a hónap első három hetébe a munkám, és a lovagom is külföldi, aki sokat utazik, és szerencsémre a családom támogat. Emellett, meglepetésemre, tavaly ősz óta egyre gyakrabban kérnek webkamerás terápiát a vendégeim, hát, a 21. század megérkezett hozzám is. Ez óriási többlet szabadságot ad, aminek szívből örülök! Az egyéni utazással a fő célom a könyveim írása és lelki-szellemi feltöltődés az antik görög-római világ szépségeivel. Érdemes kipróbálni!


Sokan mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy egyedül utazom

17157840_10212670882712154_188206180847368040_o.jpg
Pálffy Szilvia (52), divattervező

Igazából én 99%-ban munka miatt utazom. Először 14 évvel ezelőtt utaztam egyedül Thessaloniki-be, egy hétre, kollekciót fejleszteni. Első nap éjszaka sírva fakadtam, hogy mi lesz velem 2000 kilométerre a családomtól:)). Aztán olyan bonyolult és stresszes lett a helyzet, hogy se enni, se aludni nem tudtam egy hétig, nem foglalkoztam semmivel, csak hogy a rám bízott feladatot megoldjam 200 százalékosan.

Az egyik legkedvesebb utazásom Hong Kong-ba volt tavaly, mert oda úgy vágytam eljutni mint egy gyerek a vidámparkba. Az első pillanattól kezdve azt az élményt kaptam amire gondoltam, csak még sokkal jobb volt.

Sokan azt mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy egyedül utazom. De azért azt ne felejtsük el, hogy nem megyek este egyedül csavarogni, nem ismerkedem útközben idegenekkel (hát ez most nagyon nyugdíjasan hangzik, de így van), nem megyek olyan környékre, ami nyilvánvalóan veszélyes.

Szóval mindenkit arra bíztatok hogy nyugodtan utazzon egyedül, de előtte alaposan készüljön fel a környékről, a lehetséges segítségnyújtásról, főleg ha másik kontinensre utazik valaki. Illetve nekem, mivel munka miatt utazom, mindig van kéznél egy helyi gyár, iroda kontakt, akihez fordulhatok, ha bármi gondom lenne.

Csak egy érdekes megjegyzés: Indiában egy szállodában - Taj Club House Hotel - volt egy hölgy, akinek semmi más munkája nem volt, csak hogy az egyedül utazó nőknek segítsen. Minden reggel odajött az asztalomhoz megkérdezni, hogy nincs-e szükségem valamire.

Mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél

sorrento.jpgKornélia (harmincas éveiben), projekt manager

Mikor utaztál először egyedül és hova?
Barcelonába, céges útra. Szerencsés helyzetben vagyok, így számos alkalommal tudtam úgy szervezni a céges útjaimat, hogy tovább maradjak és még pár napot egyedül tölthessek az adott helyen. Ha tényleges egyedül utazás számít csak, akkor Balin voltam pár éve.
Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál?
Azért, mert céges út volt, és egyedül kellett mennem.

Balira pedig azért, mert nem volt 4-5 napra társaságom, és mivel ilyen közel voltam az egyik álomcélomhoz, nem akartam kihagyni csak azért, mert senki nem jött volna velem. Gondoltam majd lesz valahogy, legalább csendben leszek pár napig, és gondolkodhatok, nézelődhetek, kikapcsolhatom az agyam teljesen. :)

Mi volt az indíttatás?
A cégesnél adott volt, Balira pedig azért, mert Ázsiában az volt az én fehér bálnám, amit muszáj volt levadásznom. Olyan régóta tetszett, de olyan messzinek és elérhetetlennek tűnt azért is, mert nem tudtam kivel kellene menni, és nem is egy olcsó kiruccanás.

Hogy érezted magad közben? Mire jöttél rá? 
Szuperül! Imádtam a szigetet, az embereket, a színeket és illatokat, a burjánzó növényeket, a templomokat, az ételeket... szóval mindent! És bármikor visszamennék egyedül is akár 2-3 hétre.

Feszített időszakban mentem oda, stresszesen, és elképesztően kikapcsolt az a nyugalom, hogy az emberek békések, alázatosak és jó szándékúak. Hatalmas kontraszt volt az itthoni mindennapok után.

Nagyon tetszett az is, hogy mivel egyedül voltam, többet beszélgettem a helyiekkel, mint az ember általában teszi ilyenkor. Sok mindent tudtam meg például a sofőrtől, aki pár napig a szigeten fuvarozott (sokan bérelnek így fel sofőrt, vagy kísérőt, mert nem sokan vállalják, hogy ott vezessenek.) Kényelmes megoldás, és egyben egy két lábon járó Bali enciklopédia volt. Nagyon érdekes volt azt is látni, hogy ő hogy látja Európát, és pont annyira egzotikus neki az, hogy én Milano-ba átruccanok amikor kedvem szottyan, mint nekem az, hogy ők meg átrepülnek Szingapúrba, pár óra alatt. 

Az egyetlen negatív gondolatom az volt, hogy 3-4 órányira van az egyetlen barátom, akihez baj esetén fordulhatok kicsit elbátortalanított, de szerencsére nem volt semmi gond.

Azóta utaztál egyedül?
Azóta nem voltam, de tervben van a másik fehér bálnám, Dél-Afrika. Tudom, hogy nem veszélytelen, de annyira tetszik a természet, az állatok, hogy minden van: óceán, hegy, állatok, vízesés, elképesztően szép. Ott lesz azért egy ismerős, aki legalább egy városban kalauzolni tud, de az ország többi részén nem lesz senki ismerős. 
A másik, amit szeretnék, nem tudom ide sorolható-e: olyan 2-4 hetes külföldi szervezett út, ahova egyedül megyek ugyan, de ott csoportban leszünk, a nap egy részében nyelvet tanulni, a másik felében pedig valami mást lehet csinálni. Több ilyen út van, van ahol a helyi kultúrát tanulod, vagy ötvösséget, festészetet, borászkodást. Na egy ilyenre nevezek be remélem még idén! 

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért? 
Stockholm és Moszkva. Stockholmban többször voltam 2 hétre munka miatt, nagyon tetszett, hogy az estéket és a hétvégét egyedül töltöttem csellengéssel, városnézéssel. Nagyon tetszik a város, az emberek, kellemes volt a tavaszi idő is, szóval ideális felfedező időszak volt. Ez volt az első tapasztalatom Skandináviában,  és nagyon kíváncsi voltam rá régóta. Talán ezért tetszett annyira. Szívesen kószálok más országok városaiban, és szívesen figyelem az embereket is, nem csak a látványosságokat. Olyankor olyan, mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél. 

Moszkva pedig nem is tudom, nekem olyan különleges volt, és nagyon pozitív csalódás. Szerintem csodaszép, fantasztikus épületeik vannak, és az emberek is kedvesek. Oda mindenképp visszamegyek még.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Eddig csak én szerveztem, de ahogy írtam az előzőekben, szeretnék most kipróbálni egy szervezett utat. Dél-Afrikán is gondolkodom, hogy szervezett úttal kellene felfedezni, hogy biztonságosabb legyen. Szívesen megyek mindenfelé, de igyekszem óvatosnak lenni.


Induláskor mindig felmerül bennem, hogy  normális vagyok-e?


Krisztina (negyvenes évei végén)

Az utóbbi időben sokat utaztam egyedül, főleg Ázsiában, elsősorban azért, mert nincs kivel utaznom, másodsorban a munkahelyi kötöttségek miatt. Korábban sok szervezett úton voltam, így van összehasonlítási alapom.

Egyedül menni egyrészt sok szervezést igényel, kevesebb érdekes helyre jut el az ember, de lehet, hogy csak azért, mert óvatos duhaj vagyok, eddig csak csillagtúraszerû utakat szerveztem magamnak, egy-egy nagyobb városból kiindulva.

És persze kevésbé biztonságos is, mint egy csoporttal vagy valakivel utazni. Ugyanakkor szabad az ember és nyitottabb a környezetére, annyi időt tölt egy helyen, amennyit akar, sikerélménye van, hogy ezt vagy azt a szituációt is megoldotta egyedül.

Álltam már Szingapúrban a reptéren úgy, hogy elnéztem a visszaút dátumát, és nem volt elég pénz a bankkártyámon..
Így utólag vicces, akkor kevésbé volt az, de saját meglepetésemre nem pánikoltam.

És eddig mindig szuper jó volt, bár induláskor mindig felmerül bennem, hogy normális vagyok-e? De egy valami van, ami soha sem pótolható, az elmúló idő, és ha egyedül, akkor egyedül kell menni, mert a világ csodálatos, de ehhez az otthoni kanapéról fel kell állni.
Miért utazik egyedül a nő? Tovább