Éljenek a 40 feletti nők!

Mához egy hétre...avagy Hello Mrs!

Mához egy hétre...avagy Hello Mrs!

20180602_191129.jpg

Tulajdonképpen, sohasem gondoltam, hogy ez valaha megtörténik. És furcsamód, soha nem is álmodoztam róla. 

Egyrészt, mert sosem voltam az a típus, aki a család-gyerek-otthonteremtés szentháromságára vágyott, inkább voltam/vagyok a magányos harcos.

Másodsorban pedig, mindig azt gondoltam, hogy ha a megfelelő emberrel hoz össze a sors, azt érezni fogom és majd megtörténik.

Harmadsorban, nem voltam hajlandó lejjebb adni az igényeimet. Ti se tegyétek.

Nos, így majdnem 44 évet kellett várnom.

És egyáltalán nem bánom, hogy nem történt meg ez korábban.

Mostanra lettem annyira érett, hogy tudom, jól döntöttem, ahhoz fogok mához egy hétre hozzámenni, akivel az idő 90%-ban jól érzem magam. Mert ugye, olyan nincs, hogy tökéletes.

Sorstársaim, csak azt tudom mondani, hogy nem szabad semmi mással foglalkozni, csak azzal, hogy boldog legyél az életben! 

Aki társsal, annak ki kell várni a megfelelőt (aktívan persze, magától nem fog becsöngetni), vagy egyedül kell maradni. Semmi rossz nincs abban, ha egyedül vagyunk boldogok. Szingliként is mindig így gondoltam. 

És teljesen mindegy, hány évesek vagyunk. Ismerem az érzést, amikor 40 felett lesajnálóan néznek az emberre, ha nincsen pasija/gyereke/családja. 

Ne féljünk különlegesnek lenni, éljünk úgy, ahogy nekünk jó. Másokkal nem kell foglalkozni.

És ahogy Popper Péter mondja, és ahogy én is mondtam a Carrie-nek:

Az "Igazi", mint olyan nem létezik. Nem létezik sem 100%-os nő, sem férfi. Nincs olyan, hogy valahol él egy férfi/nő, aki nekem lett teremtve.

"De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne “igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”

Mi az első naptól fogva így éreztük, mindketten tudtuk, hogy nekünk találkozni kellett. Sohasem unatkozunk egymás társaságában és valami csoda folytán, állandóan képesek vagyunk beszélgetni. Ha jól emlékszem, Ancsel Éva mondta azt, hogy két ember között a legrövidebb út a beszélgetés. És valóban, enélkül nem lennénk együtt.

Amúgy pedig, házasodni sem szükséges, én úgy voltam vele, egyszer kipróbálom milyen feleségnek lenni. 

Mához egy hétre ilyenkor, már MRS leszek!

(A képen az esküvős cipőink!)

Mához egy hétre...avagy Hello Mrs! Tovább