neverordinary: Éljenek a 40 feletti nők!

Szegény Jen..

Szegény Jen..

jennifer-aniston-louis-vuitton-event-t.jpg

Rögtön az elején bevallom, hogy az életemből kimaradt a Jóbarátok és semmilyen igényem sincs arra, hogy ez megváltozzon. Jennifer Aniston-t meg közepes színésznőnek tartom. Na de, ami most folyik körülötte a válása kapcsán, az felháborító.

Először is, Jennifer Aniston minden, csak nem szegény, a Jóbarátok sorozat még mindig szépen hozza az évi 20 millió dollárt neki (a többieknek is, tudom durva!), úgy, hogy semmit nem kell hozzá csinálnia. Aztán ott van a filmes karrierje, így Jen nettó értéke 200 millió dollár körül van, az egyik legjobban fizetett színésznő Hollywood-ban. Justin Theroux amúgy 20 millió dollár körül van.

Másodszor, szerintem Jennifer Aniston köszöni jól van. Persze, egy szakítás vagy egy házasság vége sosem fáklyásmenet, de túl kell élni.

Jobban néz ki mint valaha, van pénze, munkája, házai. 49 éves és egyedülálló.

És akkor kezdődik, a szegény Jen...

Társadalmunk még mindig azt gondolja, hogy ha egy NŐ 49 éves és egyedül éli az életét, az egy tragédia. Mert mi nők, ugye, egész életünkben csak arra várunk, hogy valaki elvegyen minket. (nem) 

Csak hogy saját magammal példálózzak, én inkább maradtam volna szingli, ha nem találok olyan férfit, aki megfelel az elvárásaimnak. És persze fordítva. Ezért is voltam jórészt egyedülálló 42 éves koromig. 

De persze, ha egy férfi 50 évesen még szingli és még mindig NEM keresi nagy őt, hanem éli az életét,  - értsd hétvégente jól szétküldi magát mindenféle partin és 20 éves csajok után kajtat egy éjszakás kaland reményében - az teljesen rendben van. Hány ilyet ismerünk, ugye.

Meg szegény Jen, nem tudott egy férfit sem megtartani, olvasom.

Nézzük már meg milyen pasijai voltak? Brad Pitt, aki otthagyta egy másik nőért vagy az alkoholista, lepusztult fejű Vince Vaughn? Hát, benézte őket, van ilyen. 

Miért gondolják még mindig azt férfiak, hogy a nő életének sikeressége avagy értéke attól függ, hogy van-e barátja/férje? 

Az is tetszik, amikor azt írják, hogy Jen egyelőre nem fog új szerelmet keresni, mert a karrierjére akar koncentrálni. Szerelmet csak keresve lehet találni? A kettő nem fér megy együtt? 

Azt miért nem írják soha az újságok, hogy "Szegény Tom Cruise, 55 éves és még mindig szingli!" ? 

Na ugye, hát sose. 

Szegény Jen.. Tovább
II. Erzsébet királynő a London Fashion Week meglepetés vendége volt

II. Erzsébet királynő a London Fashion Week meglepetés vendége volt

3500.jpg

II. Erzsébet brit királynő ismét bizonyította, hogy nem kell a szomszédba mennie egy jó kis PR mutatványért.

Kedd délután a London Fashion Week utolsó bemutatóján bukkant fel, a szerencsés designer pedig Richard Quinn volt, akinek amúgy ez volt összesen a második bemutatója, tekintve hogy márkáját 2016-ban alapította.

4968e30400000578-5413379-image-a-123_1519148753764.jpg

Mint kiderült, a 91 éves Erzsébet királynő most járt először a London Fashion Week-en.

A királynő egy Angela Kelly kosztümöt viselt, ő amúgy a saját személyes szabója és egyben személyi asszisztense. Ő ül egyébként Wintour mellett a jobb oldalon az első képen. 

Yes that would be our actual Queen on the actual frow! #richardquinn #lfw #longlivefashion. Repost from @harrietelton � � �

Marianne Jones (@mariannejonesuk) által megosztott bejegyzés,

 

A királynő láthatóan élvezte a show-t, természetesen a frow-ban (font row), azaz az első sorban és Anna Wintour mellett. Wintour nem vette le a szemüvegét, és hiába a védjegye, ez alkalommal illett volna levennie. Szerintem.

3240.jpg

A show után átadta pedig a tervezőnek átadta a saját magáról elnevezett kitüntetést, vagyis II. Erzsébet királynő a Brit Design-ért díjat. Ezt mostantól minden évben újonc, kiemelkedő tehetség designerek fogják megkapni. Mint kiderült, a díj ötlete a fent említett Angela Kelly-től jött.

4968dd8900000578-5413379-image-a-90_1519147709667.jpg

4968d50100000578-5413379-image-a-138_1519149897851.jpg

Richard Quinn minden bizonnyal még sokáig emlegetni fogja ezt bemutatóját.

unnamed.jpg

4968c48300000578-5413379-image-a-65_1519146504635.jpg

 

II. Erzsébet királynő a London Fashion Week meglepetés vendége volt Tovább
Én és az endometriózisom

Én és az endometriózisom

Lena Dunham eltávolította a méhét és a méhszáját, mert nem bírta tovább az endometriózis okozta fájdalmakat, mindezt a Vogue márciusi számában írta meg.

Garance Dore a blogján a saját menstruációjának írt levelet mostanában, hogy miért is olyan rossz a viszonyuk.

Ezek után nekem sem kellett több bátorítás, íme az én sztorim!

Előre bocsátom, hogy nem azért írtam meg, mert magamra szeretném felhívni a figyelmet. Azért írtam meg, mert veled is megtörténhet. 

Szóval jobb szűrni, mint megijedni!

7909652991202049898_1.jpg

Gondoltam, mielőtt végleg kiköltözöm Toszkánába, elmegyek nőgyógyászhoz. Sose árt, ugye. Amúgy is kihagytam egy évet. 2016 szeptemberében járunk. Augusztusban költöztem ki 3 bőrönddel, aztán vissza kellett még jönni az albérletet átadni és egyéb adminisztrációkat elintézni.

Panaszom nem volt ugyan, - ezt valamiért utálják az orvosok, ha így mész oda, jó lecsesznek, hogy minek is jöttél, ennyit a megelőzésről, ugye - , így nagy nyugalommal mentem egy találomra kiválasztott orvoshoz, előtte csekkoltam őt a neten, jókat írtak róla, szaktekintély, meg hogy kedves is. Jó lesz, gondoltam. 

Szépen megvizsgált, aztán elkezdte mondani, hogy van egy ciszta a bal petefészekben, meg két mióma a méhben. Meg egy kis hüvely gyulladás.

Miiiii? Itt akkor teljesen lefagytam, mi van? Reagálni sem tudtam hirtelen, soha semmi bajom nem volt korábban, semmit nem tudtam ezekről a betegségekről, így nyilván a legrosszabb opciók cikáztak a fejemben. Azt sem tudtam, hogy mit kell kérdezni. 

A méhnyakrákszűréshez levette a sejtmintát, aztán még mondta, hogy érdemes lenne egy tumormarker vizsgálatot is megejteni, na itt újra lefagytam, biztosan rákos vagyok, gondoltam. 

Persze, akkor még nem tudtam, de időközben kikupálódtam, hogy a tumormarkerek olyan anyagok, amelyek a rosszindulatú daganatokkal összefüggésben képződhetnek. A tumormarkereket néha „rákjelzőnek” is nevezik. A vérből meghatározható tumormarkerek segítenek a jó és rosszindulatú kórképek elkülönítésében. 

Átfáradtam egy másik rendelőbe, egy nő levette a vért, közben megemlítette, hogy ez egy elég drága vizsgálat, tudom-e. Azt hiszem, ekkor döntöttem el, hogy ide még egyszer én nem fogok jönni. Milyen kiszolgálás ez? Nyilván, amikor már ott a tű karomban, nem mondhatom azt, hogy köszönöm, nem kérem, túl drága. 

Mondták, hogy 1 héten belül küldik az eredményeket. És akkor megkezdődött a várakozás és közben megismerkedtem a CA 125, HE-4, ROMA index kifejezésekkel. 

"A 2016. 09.26-án vett citológiája rendben, ismétlése évente javasolt, gyulladás miatt a megbeszélt kezelése folytatása javasolt. " - írta nekem a doktornő levélben. 

A tumormarker is megjött, negatív eredménnyel, együtt örültünk a pasimmal.

A cisztára és miómákra azt a választ kaptam, hogy ezekkel most nem kell semmit csinálni, "csak figyelni őket", és félévente megnézetni. Jó, ennek is nagyon örültem. Bár visszagondolva, már akkor elkezdődött a tudatalatti stresszelés, hogy ott van valami, aminek nem kéne ott lennie.

Pár hónappal később, tavaly áprilisban újra Magyarországra jöttem és akkor már egy ismerősön keresztül jött orvoshoz mentem. Megnézett, azt mondta, semmi sem változott, viszlát fél év múlva.

Ahogy telt az idő, én azonban már bizonyos voltam benne, hogy valami nem stimmel, holott tüneteim még mindig nem voltak. A menstruáció alatti fájásaim világéletemben erősek voltak, sőt amikor diagnosztizálták a cisztát és a miómákat, onnantól a fájásaim visszafogták magukat, egy idő után már gyógyszert sem kellett bevennem. 

Júliusban ismét elmentem az orvoshoz, ugyanahhoz akihez áprilisban, minden rendben, ciszta megvan, nem nőtt, miómák sem nőttek. Én persze akkor már megkérdeztem, hogy a cisztát nem lehetne-e kivenni, mert zavar. De mivel 1. nem befolyásolta a létezésemet és 2. nem érte még el az 5 cm-es átmérőt, azt mondta, hogy ezt nem kell kivenni. Szokjam meg. Sok nő van így.

Hazamentem, és szépen próbáltam megemészteni, hogy ezek akkor állandóan bennem lesznek. Nem tudtam megemészteni és egyre jobban zavart, állandóan azt vizionáltam, hogy nőnek és átveszik az uralmat a testem felett.

A következő esedékes orvosi látogatásomra új orvost kerestem, ekkor kérdeztelek meg titeket  a Facebook-on. Kiválasztottam egy szimpatikus orvosnőt, valamiért nőhöz akartam menni, bár viszonylag fiatal volt, 40 körül, de úgy éreztem jó lesz. 

Megvizsgált, aztán megmutattam neki a korábbi leleteimet, és akkor azt mondta:

"Nem értek egyet XY doktornő megállapításával, ez nem egy folyadékkal teli ciszta, ez egy endometriózis."

Becenevén csokoládétömlő. 

Ezentúl majd a csokira sem nézhetek úgy, ahogy eddig, gondoltam.

"A csokoládéciszta a petefészek endometriosisának különleges formája. A vérrel telt endometriális hólyagok ciszta nagyságúra megnőhetnek. A felhalmozódó vér nyomása miatt az endometriális hólyagok belfelületét képező méhnyálkahártya elsorvad, a tömlő növekedése leáll. A ciszta fala vékony, benne sűrű, kenőcsös fekete vagy barna váladék található, mely a folyékony csokoládéra emlékeztet. A betegség innen kapta a nevét." (Forrás: www.drdiag.hu)

Tehát az történt, hogy gyakorlatilag egy éven keresztül, két orvos sem vette észre, hogy az ott egy endometrioma.

Amit azonnal ki kell(ett volna) venni, persze.

És hogy miért nem voltak tüneteim? Mert a csokoládéciszta önmagában nem okoz tüneteket. A társuló tünetek az endometriosis következményei. A legjellemzőbbek a tüszőrepedés elmaradása miatti erős, fájdalmas, alvadékos menstruáció, a fájdalmat fokozzák a feszülő endometriális hólyagok. És nálam még ez sem volt meg igazán.

Fontos kiemelni, hogy az endometriózis oka az orvostudomány jelenlegi állása szerint ismeretlen. 

És hogy még ne legyen vége a sztorinak...A doktornővel megbeszéltük, hogy akkor megműt, de előtte még egyszer jöjjek haza, 1 hónap múlva, hogy megnézze lesz-e valami változás.

(Hasznos infó: a Mammut II-ben található Centrum-Lab intézményben 10.000 ft körül csinálják a ROMA indexet, magánrendelőkben erre rádobnak ugyanennyit. És a magánrendelő ugyanúgy náluk csináltatja, csak ők veszik le a vért és küldik el..)

Így aztán 1 hónap múlva, novemberben ismét hazajöttem, megnézett, minden oké, januárban megműt. Abban egyeztünk meg, hogy pár napon belül jelentkezik az időponttal. Természetesen nem jelentkezett, nekem kellett írnom neki.

Aztán kaptam tőle egy levelet: "...napok óta nézem ezt a januárt de olyan napra amikor én tudok operálni és nem rendelek egy hely sincs, nem tudom hogy lett ez ennyire tele egy perc alatt...vagy tudok mondani egy kolléganőt akinek átadnám műtétre, aki minden nap a klinikán van, hátha talál valamit, ami jó lehet." 

Biztos én vagyok túl érzékeny, de engem ne adogassanak kolléganőknek, különben is, azt sem tudom ki az a kolléganő. Ezen a ponton elvesztettem a bizalmamat ebben a doktornőben is.

De legalább már ott tartottam, hogy tudtam, műtét kell. 

És akkor azt mondja a pasim, hogy miért nem beszélek doktor J.-vel, aki az ő barátja, de már én is találkoztam vele egyszer, ő biztos tud mondani egy jó orvost. Persze utólag én is okos vagyok, de tényleg, miért nem őt kérdeztem meg rögtön??

J. doktor ugyanis nőgyógyász és tényleg tudott ajánlani egy jó orvost, akivel január elején egyeztettem és fejben elkezdtem rákészülni a február 8-i műtétre.

Számos alkalommal éreztem már úgy, hogy én és a pasim, azért találkoztunk, hogy folyamatosan megmentsük egymást. 

Egy héttel előtte hazajöttem, találkoztam az orvossal, aki szimpatikus volt és mosolygós, miután megvizsgált, azt mondta, hogy ezt mindenképpen ki kell venni, akkor is ha pozitív lesz a lelet. Persze itt megint rám jött a pánik! 

Aztán újra végigmentem az összes vizsgálaton, labor, ROMA index, találkozó az aneszteziológussal, EKG, és vártam az eredményekre. Na, ez mindig idegölő. Be is iktattam egy Omorovicza teázást a Ritz-Carlton-ban.

Szerencsére minden negatív lett, így csütörtökön reggel 7-kor megjelentem a kórházban, természetesen étlen-szomjan, hogy 43 évesen életem első műtétjét átéljem. Kicsit izgultam, na. 

Az ideiglenes hodályban kórteremben függönyökkel elválasztott szekciókat alakítottak ki, én szerencsére egy kettesbe kerültem, egy kedves arcú lány volt a másik ágyon, láthatóan már ott volt pár napja, mert egészen be volt rendezkedve.

Egy nővér bemutatkozott, amikor megérkeztem és közölte, hogy ő fog velem aznap foglalkozni és folyamatosan jön majd csekkolni, ha visszajöttem a műtétből.

Átöltöztem hálóingre és vártam a soromra. Hamarosan kaptam egy altató tablettát, egy nővér pedig "átnézett" és olyan 15 év után először, le kellett vennem az ufo-s lábgyűrűmet, együtt izgultunk lejön-e.

Aztán megjött a műtőssegéd és érdekes módon, most hogy próbálok visszaemlékezni, egyszerűen nem emlékszem, hogy hogyan vetkőztem le meztelenre. Mert pedig levetkőztem. Arra még emlékszem, hogy áttett az ágyra, kaptam egy zöld takarót és egy rendes takarót is, de arra már nem emlékszem, hogy hová érkeztünk meg.Aztán arra ébredek, hogy nagyon fázom. Csak egy zöld papír takaró van rajtam és ráz a hideg. Elmosódottan, de látom, hogy a műtőben vagyok. Emberek körülöttem jönnek-mennek, talán takarítanak?

Nem látott egy kulcscsomót? - kérdezi tőlem valaki.

Háháhá...persze nem tudtam felnevetni, de már akkor is azt gondoltam, hogy ez milyen Grace Klinika.

Aztán visszatoltak az ágyamhoz, jött a nővér, ellátott, elmondta, hogy igen, az ott egy katéter, ez idegesített a legjobban, de vagy 4 órát kellett várnom, mire ki lehetett venni. Estefelé az orvosom is benézett, annyit megértettem, hogy szépen sikerült a műtét. Nem kellett kivenni a bal petefészkemet. Ez benne volt a pakliban. És a miómáktól is megszabadultam.

Az összes nővér szuper kedves és segítőkész volt, kaptam altatót, fájdalomcsillapítót, és a katétertől is megszabadítottak később. Az alvás gyorsan ment, persze voltak fájdalmaim. 

Másnap reggel mehettem haza, tehát egy éjszakát töltöttem a kórházban, kibírható volt.

Négy napig szedtem napi 4 antibiotikumot, és 20 vérhígító injekciót írtak fel. Egyszerűen nem tudtam rászánni magam, hogy beadjam magamnak hasba, és a családban sem találtam senkit, így most egy nővérnek fizetünk, aki minden reggel jön. Pedig a használati alapján nem egy nagy kunszt! :)

A beavatkozás előtt, szándékosan nem akartam túl sokat olvasni a laparoszkópos műtétről, főleg nem akartam másokkal megbeszélni, hiszen mindenki más, ezért másként is reagál. Persze, nagyon jól esett, amikor írtatok és szerencsére senki sem volt túl tolakodó. 

A műtét során 4 kis ponton metszettek a hasamon,  az egyik a köldökömnél volt, a nyílt műtéttel szemben így kisebb a műtéti megterhelés, rövidebb gyógyulási idő, és a gyorsabb felépülés is.  Napokig nem mertem megnézni a varratokat, nem azért, hogy milyen nyomot fognak hagyni, egyszerűen képtelen voltam.

A beavatkozás során először gázzal feltágítják a kismedencét, hogy az optikai eszközök számára jobban vizualizálható legyen a hasüregi tér.  A gázról mindenki mesélt persze, hogy ez milyen rossz lesz, amikor távozik, hát én nem tudnám szétválasztani, hogy mi fájt és mi nem utána, áttörést az állapotomban 1 hét után éreztem. Addig a szobanövény és a partra vetett hal állapotok között mozogtam.

Amúgy a szervezet pontosan tudja, hogy mi van, amikor kicsit jobban megerőltettem magam, akkor egyszerűen elaludtam egy percen belül. 

Múlt pénteken voltam varratszedésen, akkor is elájultam utána, éreztem, hogy túl sok volt még a járkálás. 

Tíz napja volt a műtétem, és 10 nap múlva megyek vissza Toszkánába.

Március 1-től pedig kezdődik az új életem, az élet endometriózis nélkül.

Én és az endometriózisom Tovább
Az Annie Hall stílus még mindig menő

Az Annie Hall stílus még mindig menő

legutobb_frissitve46.jpgEgy ideje már magamnak is bevallottam, hogy néha igenis jó romantikus vígjátékot nézni. Moziba azért nem fizetnék értük, de otthon, kényelemben, egy üveg pohár prosecco társaságában kifejezetten jól tudom magam érezni. Szigorúan egyedül persze.

Így aztán megörültem, amikor rátaláltam a Hampstead című filmre, mert egyrészt Londonban játszódik, másrészt Diane Keaton a főszereplője. 

Nem nehéz rájönni, hogy a cím a Notting Hill filmre hajaz, ugye, az is London egy kerülete, meg Hampstead is. Az előbbiben laktam, amíg Londonban éltem és hétköznapokon pontosan olyan, mintha egy kisvárosban lakna az ember, csak pénteken és szombaton, a Portobello Road-on a vásárra érkező kismillió ember zavarja meg a nyugalmat. A kedvenc helyem is ott van, a neve E&O, itt értem el a törzsvendégség csúcsát, hogy még a honlapjukon is kint volt rólam egy kép..most már csak a Google Maps-en vagyok.

Hampstead szintén kellemes környék, bájos utcácskák, macskakő, romantikus kávézók, hozza a vidéki hangulatot a nagyvárosban. Aztán itt van például a Freud Múzeum, a híres kanapéval, sajnos nem lehet ráülni, Freud itt is halt meg, miután 1938-ba a nácik elől ide menekült. Aztán Keats házát is itt lehet megnézni, és az én nagy kedvencem is itt található, Ernő Goldfinger háza

Amúgy Hampstead-ben volt az, hogy mentem az utcán és éppen telefonáltam, amikor átnéztem a túloldalra és azt láttam, hogy Bill Nighy (ejtsd:nai) kávézik a londoni napsütésben. Természetesen azonnal letettem a telefont és sztársokkot kaptam.)

Na de, kanyarodjunk vissza a filmhez. Szóval megnéztem a filmet, úgyhogy nektek már nem kell. (Már nagyon régen akartam ezt a fordulatot használni!) Sajnos, főhőseink között egyszerűen nincs kémia, és ugye ez egy romantikus filmben, eléggé fontos. Pedig a sztori nem rossz, két nem összeillő ember, hogyan talál végül is egymásra, és persze az odáig vezető út nem egyenes. A férfi főhős Brendan Gleeson, a Harry Potter-ből lehet ismerős.

hampstead.jpg

Ami viszont miatt érdemes volt megnéznem, az Diane Keaton stílusa és ruhatára. 

A 70 éves Diane Keaton remek formában van, és hozza a 41 éve, az Annie Hall cím filmben bevezetett stílusát. Persze, visszafogottabban, kevésbé különc, de a játékosság még mindig ott van.

Az androgünnek (nemtelen) is nevezett stílus, véleményem szerint az egyik legjobban hordható és kivitelezhető stílus.

Alapja, hogy a nőies és férfias darabokat kombinálunk össze, főleg egyszerűbb darabokat, inkább a színekre, mintákra koncentrálva.

Én egy ideje útkeresésben vagyok, a feketéből már elegem van, színeket és mintákat akarok, ez a stílus, amit egyébként gentlewoman stílusnak is hívnak, tetszik, bár tekintve, hogy szeretem a kissé extravagánsabb darabokat, egyelőre még nem tudom, hogy mennyire válna be. 

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_03_191528_bmp.jpg

34e2c55900000578-3623930-image-m-80_1464963958483.jpg

 

45c0fa57704cc88ccbfddad2f8920e42.jpg

347d55cd00000578-3603420-image-a-232_1463928322472.jpg

imgid114535798_jpg_gallery.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_03_170815_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_03_173647_bmp.jpgAmennyiben úgy döntenénk, hogy kipróbálnánk egy szett erejéig a stílust, ajánlom a Uniqlo márkát, ahol éppen kijött a legújabb Ines de la Fressange kollekció, amelyből szépen össze lehet rakni egy szettet. Például egy ilyet, a képen de la Fressange.

ines-fressange-cree-mini-collection-uniqlo-2014.jpg

desktop21.jpg

goods_69_405399.jpg

goods_06_407391.jpg

 goods_01_405331.jpg

goods_69_405957_1.jpg

goods_69_406330.jpg

 goods_62_406853.jpg

 

Az Annie Hall stílus még mindig menő Tovább
A 79 éves Carolina Herrera sem megy nyugdíjba

A 79 éves Carolina Herrera sem megy nyugdíjba

11herrera-14-superjumbo.jpg

"Csak ne azt írják, hogy nyugdíjba megyek." - mondta a 79 éves Carolina Herrera a New York Times-nak. "Nem megyek nyugdíjba, haladok előre." 

A mindig csodálatos fésült hajú venezuelai Herrera 1980-ban alapította márkáját, klasszikus és elegáns darabjaival vált híressé. Ruháit előszeretettel hordták az amerikai first lady-k, például Jackie Kennedy és Michelle Obama.

Tegnap, miután bemutatta őszi/téli kollekcióját a New York Fashion Week-en, 37 év után befejezte pályafutását, mint kreatív igazgató, holnaptól pedig márka nagykövetként dolgozik tovább. Nem fog többet tervezni, hanem inkább eseményekre megy, és erősíti a cég imidzsét. 

"A kor csak a fejekben létezik. A kor nem számít, ha valamit szenvedéllyel tudsz csinálni."

27892146_339387659890337_3578933085967745024_n.jpg

27582175_1944526792542672_8889712666331840512_n.jpg

Emlékeztek? Két éve írtam, hogy az akkor 74 éves Grace Coddington, az amerikai Vogue divatszerkesztője azért hagyta ott 30 év után munkahelyét, hogy új területeken is kipróbálja magát.

Úgy néz ki, 70 fölött is van élet!

A 79 éves Carolina Herrera sem megy nyugdíjba Tovább
Egyre menőbb 40 felett modellkedni

Egyre menőbb 40 felett modellkedni

desktop20.jpg

Nyilvánvalóan, mint mindenki, tinédzser koromban én is eljátszottam a gondolattal, hogy milyen is lenne modellkedni. Ekkor még növésben voltam...

Természetesen, fogalmam sem volt a divatvilágról, csak azt láttam, hogy szépen felöltöztetett nők fel-alá járkálnak a kifutón, ráadásul külföldön, milyen jó lehet nekik!

Aztán persze rájöttem, hogy modellnek lenni egyáltalán nem könnyű, mert egy sor elvárásnak kell megfelelni, nem csak fizikailag, és persze a 165 cm-hez minimum Kate Moss fejet kellett volna növesztenem.

Így aztán ejtettem a témát, azért a divat iránti érdeklődésem megmaradt, inkább a marketingje érdekel, mint a ruhák, de azért a London Fashion Week-re szeretek járni. 

Na de, még sincs minden veszve!

Ahogy írtam már többször itt, lassan, de biztosan a 40-50-60 feletti korosztályt is kezdik végre felfedezni,  egyre több idősebb/érettebb modellt lehet látni reklámokban, kifutókon. Az olasz Vogue például a komplett októberi számát a 60 feletti nőknek írta, és tele volt nyilvánvalóan 60 feletti nőkkel. 

Több olyan van közöttük, akik második virágkorukat élik, hiszen 30 körül nyugdíjba mentek, most viszont a trendnek köszönhetően visszatérhettek a pályára. Ilyen például Lauren Hutton, aki 73 évesen kezdett újra modellkedni.

Szóval az a helyzet, hogy a profi modellek mellett, egyszer csak megjelentek a hétköznapi emberek, akik valamilyen csatornán láthatóvá tették magukat és egyszer csak befutottak! Csodálatos sztorikba lehet belefutni az Interneten.

Például az American Apparel mindenkit zavarba hozott pár éve az akkor 61 éves Jacky O’Shaughnessy túl szexy képeivel, szlogen: a szexiesség (ha van ilyen szó) soha nem jár le. O’Shaughnessy nem volt hivatásos modell, egy AA-nál dolgozó szúrta ki őt az utcán és egyszerűen leszólította. Emellett inspiráló sztori is lett belőle, rengeteg fiatal nő írt neki, hogy szeretnének úgy kinézni, ahogy ő ennyi idősen. 

nguoi-mau-gia-79024.jpg

Vagy itt van 64 éves Lyn Slater, akiből állítólag véletlenül lett blogger - Accidental Icon - , persze, ehhez kellett az, hogy éppen tetőtől-talpig Yohji Yamamoto-ban lófráljon egy hatalmas napszemüvegben a  New York Divathéten és az újdonságra éhes street style fotósok kamerája eléje kerüljön, mindenesetre jól eladható a sztori. Lynt amúgy nemrégen egy Charlotte Gainsbourg videóban láttam, szóval felvitte az Isten a dolgát.

17952538_1399479100074194_5105937420703001476_n.jpg

23967231_331061584035244_2879915441872961536_n.jpg

17662917_386723918393657_8518378877775511552_n.jpg

Kedvencem, Maye Musk, már külön posztot is szenteltem neki, idén lesz 70 éves, és ahogy mondja, soha ennyi munkája nem volt, mint 2017-ben. A milliárdos Elon Musk anyukája főállásban táplálkozási szakértő, ami nyilván jól jön a modellkedéshez. Amúgy lassan a csapból is ő folyik, de én nem bánom!

Sometimes the best lighting is in the hotel bathroom��� @langhamnyc #top @cynthiarowley #pants @sachinandbabi #jewelry @ralphmasri

Maye Musk (@mayemusk) által megosztott bejegyzés,

 

25036640_2019788078277335_6336514042340835328_n.jpg

A 60 éves, ausztrál Sarah Jane Adams a totál ismeretlenségből röpke egy év alatt szedett össze 160 ezer követőt az Instagramon és lett az IMG ügynökség modellje. Az Insta-ja amúgy rettentően szórakoztató, - jobban fogod élvezni, mint a mostanság sztárolt "influencerek" szétfotósoppolt képeit, amihez annyit tudnak írni, hogy Good morning Babes - ugyanis van sztorija, van mondanivalója, van élettörténete. Azóta pedig utazik, interjúkat ad, divatbemutatón vonul, 

16908422_1635122646794929_5229161079887626240_n.jpg

20839017_143333762919384_2171917489313677312_n.jpg

13388537_1020253968066002_1444723021_n.jpg

Na de, mi van akkor, ha egyszerű halandó, öregedő nők vagyunk és a titkos vágyunk még mindig a modellkedés.

Jó hírem van, egyre-másra alakulnak az olyan ügynökségek, melyek a 40 felettieket keresik.

2015-ben a Grey Model Agency úttörőként kezdte meg az 40 felettiek foglalkoztatását, és kimondottan arra mennek rá, hogy nem a klasszikus nagymama fejeket keresik, pardon, hanem a karakteresebb, érdekesebb arcokat.


teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_01_00938.jpg
teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_01_01248.jpg

Rebecca Valentine, az ügynökség alapítójának célja, hogy előtérbe helyezze a "láthatatlan generációt".

Hányszor érezzük úgy 40 felett, hogy egyszerűen elkezdenek levegőnek nézni minket. Állásinterjúra be sem hívnak, a pasik átnéznek rajtunk, középkorúak vagyunk, ami meg ugye szitokszó.

Stílus, tudás, tapasztalat. Ez mind itt van bennünk. Éltünk már eleget, hogy tudjuk mi áll jól, tanultunk, tapasztaltunk, többek lettünk. 

Az ügynökség egyik sikersztorija, a most 85 éves Frances Dunscombe, aki sohasem modellkedett korábban, titkárnőként dolgozott amúgy, 3 éve jelentkezett be, azóta vonult a London Fashion Week-en, és szerepelt Prada kampányban is. 

dims.jpg

Persze azért ne gondoljuk, hogy bárkiből lehet modell, csak azért mert 40/50/60 felett van. A 170 cm magasság ideális, szerencsés, ha érdekesebb arcunk van. A testsúlyt nem is említem, itt sem látunk kövér modelleket.

És persze a természetes ősz/fehér haj csakis előnyünkre válhat.

Az érdeklődés hatalmas, mondja az ügynökség vezetője, de a szűrő szigorú.

Az elszántabbak, szigorúan 35 felett, 720 fontért workshopra is mehetnek a kulisszák mögé nézni.

21479755_1629705463767522_7472714753933049856_n.jpg

Stefanie Lange az egyik kedvencem a csodálatos hosszú, ősz hajával!

És bár a fent említett Grey tekinti magát elsőnek, megtaláltam a párizsi székhelyű Silver-t, mely már 2012 óta "gyűjti" a 40 felettieket.

136_8955_f1000018.jpg

43_3549_dsc8358_1.jpg

316_11764_02.jpg

85_1725.jpg

Ausztráliában Silverfox néven néven fut az érettebb modelleket foglalkoztató ügynökség és most éppen tévé sorozathoz keresnek silver fox-okat. Régen láttam ilyen sok, szép embert egy videóban!

new-home_1.jpg

Aztán pár hete tele volt a média az orosz Oldushka-val, pedig nem most kezdték, ott 45 a korhatár.

03-embed-agency.jpg

Ránézek ezekre a nőkre és megnyugszom. Az egy dolog, hogy modellkednek, de ami számomra sokkal fontosabb, az az, hogy lehet így is. Lehet álmot megvalósítani 82 évesen is. Lehet így kinézni öregen, lehet így élni öregen. A sztereotípiák a fejekben talán lassan változnak, az öregedés egy folyamat, nem tudsz mit tenni ellene. Viszont tehetsz érte! Életmód, hozzáállás, tanulás. 

Mert ugye, egyszer mindenki megöregszik. Ha szerencséje van.

legutobb_frissitve45.jpg

Egyre menőbb 40 felett modellkedni Tovább
Barátnői csevej nagyvilági teázással

Barátnői csevej nagyvilági teázással

Omorovicza Afternoon Tea a the Ritz-Carlton hotelben

20180202_134526_1.jpg

Aki olvas egy ideje, az láthatta, hogy nagy Afternoon Tea rajongó vagyok. Londonban ragadt rám, ott nagy divatja van, számtalan étterem illetve hotel kínál jobbnál jobb ajánlatokat. Eddigi élményeimet lásd a poszt végén.

Így aztán nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy az Omorovicza és a the Ritz-Carlton Budapest hotel közösen kijött egy Afternoon Tea ajánlattal. Meg annak is nagyon örültem, hogy pont Pesten is leszek, amíg tart.

Az Omorovicza közel áll a szívemhez, aki nem tudná, ez egy magyar prémium szépségápolási márka, melynek alapja a gyógyító és bőrfiatalító magyar gyógyvíz és a hévízi iszap. 

Az alapító házaspár női tagját, Margaret-et, még Londonból ismerem, pár évvel ezelőtt volt szerencsém velük interjút készíteni, ami aztán a Forbes-ban jelent meg.  

Tehát gyorsan foglaltam, és ma fél 2-kor a Kupola Lounge-ban találtunk magunkat a Ritz-Carltonban. (Nem tudtam kiszedni a személyzetből, hogy kire várnak az embernek a bejáratnál, Depeche Mode?)

20180202_150144_1_1.jpg

Az Afternoon Tea tökéletes kiegészítője egy barátnői csevejnek, így aztán a kellemeset a hasznossal összekötve, ide beszéltem meg Ágival a találkozónkat. Az ő legnagyobb örömére is!

20180202_133521.jpg

Egy kedves fiatalember volt a pincérünk, aki szépen felvezette az egész sztorit, és akárhányszor beszéltünk, őszintén éreztem a hangjából a lelkesedést, hogy neki is mennyire bejön ez kooperáció.

Nagyon tetszett a bekeretezett étlap, mivel én állandóan minden információt tudni akarok.

Első körben egy welcome koktél jött, - koriander, barack likőr, citrom, cukorszirup, tonik - alkoholmentes verzióban is. Itt megjegyezném, hogy a szívószál használata nagyon nem trendi.

20180202_134501.jpg

Az Afternoon Tea-nél használatos emeletes tálca helyett ebben a kis polcrendszerben jöttek a sütik, szendvicsek. Talán arra hajazva, ahogy a termékek is ki vannak téve a polcon az üzletben, de inkább csak találgatok.

Szendvicsek: füstölt lazacos croissant, mini uborka és sajtkrém szendvics (ez tipikus, minden angol Afternoon Tea elmaradhatatlan kelléke), Foie Gras és szárított gyümölcs chutney (ebben a libamájat nem igazán éreztük). 

20180202_135732.jpg

Édességek: Csokoládé és málna torta (a szálloda sajátjai), paprikás és szilva chutney macaron, sárgabarack macaron, kétféle muffin, mini citromos pite.

20180202_134617.jpg

Ez pedig az Omorovicza Torta, melyet külön erre az alkalomra készített a hotel cukrászcsapata. Az inspirációt az Omorovicza egyik éjszakai krémje adta, ízvilága harmonizál a krém összetevőivel:  a szilvával, mandulával és almával. Ez egyébként tényleg nagyon finom, a kedves pincérünk el is mondta, hogy többen jelezték igényüket, hogy legyen állandóan az étlapon.

20180202_134541_1.jpg

Az afternoon tea nyilván elengedhetetlen eleme a tea! Itt most a Zhao Zhou vad teái közül lehetett választani, ők amúgy a Lánchíd utcában nem csak boltot, teázót, hanem teaműhelyt is vezetnek. És már ezer éve a listámon vannak!

20180202_144717.jpg

Őket már nem tudtuk megenni, de persze hazavihettük egy kis dobozkában. 

20180202_153031_1.jpg

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a hely atmoszférája kellemes, a design nem tolakodó, rajtunk kívül 2-3 asztalnál ültünk és ők is Omorovicza partin voltak.

Azt kicsit zokon vettem mondjuk, hogy amikor megkérdeztem a teremfőnököt, hogy megnézhetjük-e spa-t vagy egy szobát, rögtön nemet mondott, mintha valami óriási dolgot kértem volna.

Az Afternoon Tea részeként kaptunk még éjszakai krémet (15 ml) és termál tisztító balzsamot (5 ml), az egyik kedvenc termékem ez a fekete balzsam, mely kalciumban és magnéziumban gazdag magyar iszapot tartalmaz. Plusz még 2 kis termék minta is volt a csomagban (deep cleansing mask és midnight radiance mask). Aztán még 20% vásárlási kedvezményt is, az Omorovicza üzlete és szépségszalonja az Andrássy út 2. alatt található.

Remélem a kedvezmény érvényes kezelésre is, ugyanis az egy igazán luxy kényeztetés, itt írtam meg róla ez élményeimet. 

Az Afternoon Tea ára 8.000 Ft / 2 fő és MÉG KÉT NAPIG TART, február 4-ig.

(Az árat tekintve amúgy, egy ilyen színvonalú Afternoon Tea, egy ilyen hotelben Londonban olyan 15.000 forint / fő lenne. )

Londoni Afternoon Tea élményeim:

Tea a világ legszofisztikáltabb könyvei között (Assouline konyvesbolt)

sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel 

Ahol Oscar Wilde partizott - Nagyvilági teázás a Hotel Café Royalban

Elteázni egy repülőjegy árát 

Barátnői csevej nagyvilági teázással Tovább