neverordinary: Éljenek a 40 feletti nők!

2018 - Új év, új én!

2018 - Új év, új én!

21167151_1550748571648666_1201707826084159513_o.jpg

Hát, őszintén szólva meg sem fordult a fejemben december 31-én, hogy bármilyen fogadalmat tegyek, ugyanis már sokkal korábban elkezdtem bevezetni mindenféle kisebb-nagyobb változtatást az életemben. Teljesen felesleges várni a szilveszterre, bár tény, hogy tökéletes kifogás a nem elkezdésre.

Rend. Sajnos, rettentően rendetlen személy vagyok. Bár az évek folyamán javult valamicskét a helyzet, van még min dolgoznom. Hozzáteszem, hogy 250 nm2-et kell(ene) rendben tartanom, belegondolni is fáj.

Tavaly már bevezettem és örömmel jelentem, hogy még mindig tart a lelkesedés: megágyazok reggelente! És akárhányszor belépek napközben a hálóba, mindig büszkeséggel tölt el, hogy be van ágyazva, és jól érzem magam tőle. Kis semmiség, mégis hatásos.

Folyamatos harc rendben tartani a konyhát, ugyanis ott vagyunk a legtöbbet, ráadásul a kutya is jön-megy, szerintem naponta 1 órát elszórakozom azzal, hogy vállalható legyen. Ráadásul, ha jön valaki, oda lép be elsőre, így rögtön benyomást kap rólunk, hogy "jé, micsoda kuplerájban élnek ezek!", avagy "micsoda jó kis konyha ez!", szóval bármennyire nem érdekel, mit szólnak mások, a konyhát rendben kell tartanom. És ha hozzáadom, hogy minden nap egyszer főzök is, akkor kijön, hogy a konyhában töltöm a napom legnagyobb részét..

Egészséges életmód. Amióta kiköltöztem Toszkánába, folyamatosan küzdök magammal, hogy egészségesebben éljek. Nincs is annál kellemetlenebb, amikor a kutya rajtakap a kamrában, ahogy üvegből eszem ujjal a Nutellát...

És bár az életmódváltásom alapvetően akkor kezdődött, mikor kiköltöztem és ehhez a pasim nagyban hozzájárult, aki ha kell, rám erőlteti a jó dolgokat. 

Amire büszke vagyok, hogy már hónapok óta sikerül a Nesquick függőségemet kordában tartani, és frissen facsart narancslevet fogyasztok reggelente, 4 narancsból. 

Étrendünket tekintve, ebben is nagyon rossz voltam, a mediterrán diétát követjük. Az egyik főétkezés mindig saláta (többféle leveles salátát mixelek + 5-6 féle zöldség hozzá), jobban szeretem, ha a vacsora az. Hat után ugye minden beépül, főleg 40 felett.

Így aztán általában ebédre főzök. Hetente 3-szor eszünk halat, főleg a livorno-i piacon vásároljuk, - branzino (tengeri süllő) vagy orata (aranydurbincs) -, egyszerűen sütőben készítjük, zöldséggel esszük és heti egyszer lazac van. Aztán 3-szor eszünk baromfit, főleg pulykát, és a csodás Le Creuset vasedényemnek köszönhetően, csak beleteszem egyben, rádobálok a kertből rozmaringot és babérlevelet, olívaolaj, hagyma, fokhagyma és hozzá megint zöldség. Hetente egyszer bűnözünk, ilyenkor jöhet a paprikás krumpli meg a bundás kenyér! Persze nem szentírás, de ezek az alapok, majd hosszabban is szakértek a mediterrán diétáról, sőt mostanában játszom a gondolattal, hogy jelentkezem egy health coach tanfolyamra is! Ha már így mélyedek a témában..

Főzni még mindig nem nagyon szeretek, persze van néhány receptem, amire büszke vagyok, például a ropogós cukkini chips vagy a rántott akácvirág, de még mindig inkább kötelességnek érzem a főzést, mint önmegvalósításnak. (Vagy idáig nem szükségszerű eljutni?)

Olívaolajat nagy mennyiségben fogyasztunk, napi 4 evőkanál a minimum. Ha nagyon megéhezem 2 étkezés között, akkor legtöbbször egy szelet olajas kenyér a megoldás. 

Az édesség utáni vágyamat főleg gyümölccsel próbálom elnyomni, most a szőlő és mandarin van terítéken. 

Imádom a magokat, mandula, mogyoró, dió, pisztácia, minden jöhet, naponta egy maréknyit engedélyezek, általában tévénézés közben. Miért van az, hogy enni kell tévénézés közben?

Amúgy a legjobb módszer a nassolás ellen, ha nincs otthon nassolnivaló, magyarul, csak olyan cuccot veszünk, ami nem káros.

Rendszeresen fogyasztok vörös áfonya levet, mert hajlamos vagyok húgyúti fertőzésre, úgyhogy erre szépen rászoktattam magam, mondjuk aranyárban van, 3 dl több, mint 1000 forint, de erre szívesen áldozok.

Mozgás. Amíg Pesten laktam, belőttem, hogy napi 10.000 lépést kell abszolválni. Ez többnyire sikerült is, kevesebbet tömegközlekedtem, és úgy intéztem a hetemet, hogy minden másnap legyenek külsős találkozóim, és ahova lehetett, gyalog mentem. A közbülső napokon meg úgy mentem például a boltba, hogy jó nagy kerülővel. Jó volt a 13-ban lakni!



Sajnos, a nagy büszkén leadott 6 kilóm a 17 hónap alatt, mióta itt vagyok, szépen lassan visszajött, így most megint a nulláról indulok és számításaim szerint 8-10 kilót kell(ene) leadnom, ha tudományosan igazítom a magasságomhoz. 

Az egyik kedvenc téli foglalatosságom amúgy, a tűzifa felpakolása. Ezt se gondoltam volna, hogy egyszer majd egy ilyen mondat hagyja el a klaviatúrámat.

Persze próbálkoztam tornával, miután lett egy 2.5 hektáros "kertem", futkároztam a kutyával, de őszintén bevallom, nekem a konditerem jön be, egy szigorú, hajcsár edzővel. Így például az nagyon hiányzik, hogy nem járok a Mónihoz hetente háromszor. Na de, találtam végre egy termet, nem messze tőlünk, ami árban is oké (havi 50 euro korlátlanul) és egy Lorenzo nevű edző ingyen áll rendelkezésre.

Addig is, köszönhetően a kutyának, megakadályozva, hogy beszökjön a faluba (már egyszer elkapta a rendőrség, akkor még nem kaptunk büntetést), hosszabb sétákra visszük minden nap, ez kb. 2 órát jelent, ami nagyjából 10.000 lépés és 6 km.

Stressz. Meggyőződésem, hogy legnagyobb ellenségünk a stressz. Az állandó megfelelési és bizonyítási kényszer, a munkahelyi nyomás, az elvárások, a béna játszmázások, egyszerűen megbetegítik az embert, lásd lentebb. 

Amúgy érdekes módon, megnéztem pár videót, amiben 60-70 körüliek arról beszélnek, hogy milyen tanácsot adnának fiatalabb énjüknek, és a legtöbben azt mondták, hogy "ne aggódj annyit, valahogy mindig lesz!". Szóval én is így vagyok ezzel, tekintve, hogy az elmúlt években átestem pár stresszes élethelyzeten, hogy olyan nincs, hogy valahogy ne lett volna. Meg, hogy lehetne sokkal rosszabb.

Aztán bejött a képbe egy nem várt történet, amikor is elmentem egy rutin nőgyógyászati kivizsgálásra és diagnosztizáltak egy cisztát az egyik petefészkemben. Nyilvánvalóan kisebb sokkot kaptam, hogy wtf és hogy mi is lesz most, a lényeg, hogy egy éven keresztül félre diagnosztizáltak különböző orvosok, mire megtudtam az utolsó előttitől, hogy igazából nekem endometriózisom van. Így aztán testben és lélekben éppen műtétre készülök, ami február elején lesz esedékes. Majd utána megírom részleteiben is az "élményeimet", már csak azért is, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy 40 felett fokozottabban kell figyelni magunkra, szűrővizsgálatokkal az elváltozások korai stádiumban kimutathatóak és eredményesebben kezelhetőek.

Önmegvalósítás. Amikor kiköltöztem, meghoztam azt a döntést, hogy akkor most feladok mindent, hogy együtt legyek egy pasival, akit egy hónapja ismertem. Tudtam, hogy meg kell lépnem, különben soha nem tudom meg, hogy működhet-e. Nos, működik. Szerintem minden másnap felhozza valamelyikünk, hogy hogy lehet az, hogy nem unjuk egymást, sőt..Ne felejtsük el, hogy mi éjjel-nappal együtt vagyunk. És nekem ez az első együttélésem. Ráadásul, még szeretek is egyedül lenni. És mégis. 

Tehát, adott a feladat, újra kitalálni magamat, megtalálni, hogy mi akarok lenni, mi érdekel annyira, hogy komolyabban elmélyedjek benne.

Mert ugye 40 felett is van élet. 40 felett is lehet változtatni, sőt. Úgyis csak akkor lesz jó, ha valóban azt csinálod, amit szeretsz, és ehhez sokunknak idő kell. Én mindig is irigyeltem azokat, akik korán rájöttek arra, hogy mivel akarnak foglalkozni egész életükben. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez nem változhat időközben. Én például született pr-es vagyok, mert erre igazából születni kell, nem lehet megtanulni, vagy érzed vagy nem, de a jelenlegi körülményeim miatt, ebben nem tudok igazán kiteljesedni. Így aztán nem is foglalkozom ezzel, mert ez van, új körülmények között vagyok, ehhez kell igazítanom magamat.

Aztán az is ott van, hogy nem lehet mindent előre kiszámítani, és nem úgy lesz, ahogy elképzeljük. Egyszerűbb, ha hagyjuk, hogy történjenek a dolgok körülöttünk, közben figyeljünk és legyünk szemfülesek, és vegyük észre azt, ami ott van a szemünk előtt, és mégsem látjuk. Vagy látjuk, de nem akarjuk elfogadni. Néha egy véletlennek tűnő esemény, találkozás valakivel, egy hirtelen elhatározás, tényleg megváltoztathatja az életedet. 

A kérdés persze mindig az, hogy elég bátor vagy-e változtatni, vagy inkább elvagy, miközben semmi nem történik az életedben évek óta. Én nem tartom magam amúgy bátornak, valahogy az elköltözéseim más országokba olyan természetesen jöttek. Persze megégettem magam párszor, sokszor voltam lent, és még leszek is, de az élet olyan rövid, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy unalmas életem legyen. És te?

A következőkben gondolkozom:

- Könyvet írok a londoni és toszkán kalandjaimról, kulturális ajánlóval, receptekkel, fotókkal (az extrákat ti kértétek!) Napi egy óra írás, ezt sajnos még tudtam beépíteni a rendszerbe megfelelően.

- Újságírás. Folytatni akarom a megkezdett újságírói karrieremet, na ehhez még hozzá se kezdtem igazából, főleg a 40 feletti nők témában, vagy olaszországi kalandok vagy ...

- Health coach. Ahogy fent írtam, egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy elvégezzek egy ilyen kurzust, érdekel is, másrészt, mindenképpen olyan valamit is szeretnék csinálni, amivel másoknak is tudok segíteni. Ez még átgondolás alatt.

- Blog. A blog érdekes módon mindig akkor indul be, amikor nem foglalkozom azzal, hogy hogyan induljon be. 2018-as célom, hogy némi pénzt is keressek bloggal, mivel egyelőre hobbi tevékenységként űzöm, meg egyfajta naplóként. Persze örülök, ha hasznos/szórakoztató lehetek.

Itt még meg kell jegyeznem, hogy továbbra is missziómnak tekintem, hogy megmutassam, hogy 40 felett sem vagyunk láthatatlanok, sőt! Továbbra is lesznek inspiráló sztorik, szeretnék kicsit jobban a divat irányába is elmenni.

- Női vállalkozók. Egyelőre ez egy csíra a fejemben, de nagyon jó lenne kiadni könyvben az eddigi női vállalkozós interjúkat, összehozni az eddigi interjú alanyokat (Facebook csoport?), ahol meg tudnának egymással ismerkedni, létrehozni egyfajta női baráti kört, ami arról szólna, hogyan segítsük egymást. Mit gondoltok?

- Fotózás. Tavaly kaptam egy jobb gépet ajándékba a pasimtól (használt Nikon), és mivel egyesek szerint van érzékem a fotózáshoz, így erre mindenképpen szeretnék időt szánni. Egyelőre ugyanis csak kattintgatok, aztán néha összejön. (Bár a Shutterstock elfogadta a jelentkezésemet, és már árulom is a stock fotóimat!)

Társas kapcsolatok. Amire nem számítottam, viszont igencsak jól jött, hogy megismerkedtem veletek, vagyis sokan írtatok/írtok nekem és én ennek mindig örülök. Néha tágítjátok a látókörömet, néha szórakoztattok, néha kioktattok, néha segítetek, szóval nagyon élvezem, hogy vagytok! És remélem, hogy ez folytatódni is fog! Ugyanis, bár egy kényelmes házban és egy csodás birtokon élek, azért kissé elszigetelve a külvilágtól. 

Olvasás. Tavaly körülbelül 20 könyvet rendeltem online, összesen kettőt abszolváltam. Úgyhogy be fogom vezetni a napi 2 oldalt. Most éppen Karafiáth Orsolyától a Szirént olvasom, nem könnyű olvasmány, viszont letehetetlen. Ha kiolvastam, szívesen továbbadom!

Azt hiszem, tudnám még folytatni, de így is gratulálok azoknak, akik végigolvasták! 

2018 - Új év, új én! Tovább
Amikor nők terveznek a Nike-nak cipőt: egyesek újragondolva!

Amikor nők terveznek a Nike-nak cipőt: egyesek újragondolva!

Csináljatok valami menő szart cuccot! Van rá 2 hét! (Make some cool shit! - a sajtóközleményből.)

Ezt a tömör megbízást adta a Nike 14 nőnek.

Szóval mi történik akkor, ha 14 nő fogja magát és újragondolja a Nike két legnépszerűbb  cipőjét?

lead-the-1-reimagined-group-1516379140.jpg

A szóban forgó két almárka, az Air Force 1 és az Air Jordan 1.

A nők pedig cipő designerek a Nike-nal, különféle területeken dolgoznak, ez volt az első alkalom, hogy így együtt csapatban dolgoztak.

Mit tudjuk (vagy nem), a  az Air Force 1 1982-ben született meg kosárlabda játékosoknak, az Air Jordan 1 pedig nyilvánvalóan Michael Jordan számára készül 1985-ben. Szóval kosaras cipőkről beszélünk, amiket alapvetően férfiaknak készítettek.

A "1 Reminagined" kollekció 5-5 pár Air Force és Jordan cipőből áll, női szemmel újragondolva. Két szempontból is érdekes ez: nyolcvanas évek óta nem nyúltak hozzá radikálisan a designhoz és nők meg még úgysem nyúltak eddig hozzá.

Szerencsére, a kollekció egyáltalán nem "csajos", és nem színes-szagos, szintén szerencsére.

Viszont elképesztően menő és játékos. Megtartva az alap designt, mindegyik cipő saját egyéniséggel bír, felturbózva ezzel-azzal, mindegyiken találunk valami részletet, amitől különleges lesz a cipő. Jómagam, minimum hármat vásárolnék meg.

A kollekció amúgy unisex.

Csodálatos módon, a magyar Nike-hoz semmilyen elérhetőséget nem találtam, így csak annyit tudok mondani, hogy a (rendkívül magyartalan, gondolom robot fordítja) honlapjukon az áll, hogy február 16-tól lesz vásárolható.

sp18-nwmn-the1reimagined-aj1-explorers-product-on-body-1516381016.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-sage.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-jesters.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-sage-product-on-body-1516381017.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-rebels-product-on-body-1516381020.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-explorers-product-on-body-1516381017.jpg

nike-one-reimagined-air-force-1-lovers.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-lovers.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-rebels.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-jesters-product-on-body-1516381023.jpg

 És íme a 14 nő!
teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_23_101736.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202212.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202406.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202443.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202516.jpg

 

Amikor nők terveznek a Nike-nak cipőt: egyesek újragondolva! Tovább
Észrevenné valaki, ha eltűnnél?

Észrevenné valaki, ha eltűnnél?

joycevincentstudiophotoj.jpg

Tegnap egy beszélgetés során megint eszembe jutott az a dokumentumfilm, ami pont abban az évben jött ki, amikor Londonba költöztem és nagyon felkavart.

2006-ban holtan találtak a 38 éves Joyce Carol Vincent-et a észak-Londoni bérelt lakásában, a Wood Green Bevásárlóközpont felett. (Én is pont 38 voltam, amikor olvastam a hírről, lehet ez is közrejátszott, hogy annyira felkavart.)

Nyilván maga a tény is szomorú, de ami az igazán megdöbbentő volt, hogy közel 3 év után találták rá.

Magyarul, az évek alatt senkinek nem tűnt fel, hogy nem ad életjelet magáról.

Amikor megtaláltak a lakásban, a tévé még mindig ment, oszladozó holtteste körül pedig karácsonyi ajándékok voltak, amiket éppen csomagolt.

Vajon kiknek csomagolta és vajon kik nem hiányolták őt?

Az, hogy egyáltalán megtalálták, annak volt "köszönhető", hogy a bankszámlája kiürült, így a közüzemi művek nem  tudták levenni a pénzt és jöttek behajtani.

Carol Morley filmrendezőt nem hagyta nyugodni az eset és elkezdett nyomozni, ki is volt ez a nő valójában? Hirdetéseket jelentetett meg, hogy keresi Joyce ismerőseit, barátait. A jelentkezők közül sokan nem is tudták, hogy meghalt, amíg Morley nem mondta meg nekik.

448570435936_05280905_2805201592624am_large.jpg

A filmjében, melynek címe Dreams of Life, megpróbálja felgöngyölíteni, hogyan élt Joyce - megszólalnak volt barátok, kollégák, lakótársak -, és hogy hogyan történhetett ez meg vele. 

Nem volt drogos, nem volt alkoholista, 4 testvére volt, dolgozott, népszerű volt, kiterjedt baráti körrel rendelkezett, attraktív nő volt, a férfiak odavoltak érte. És mégis, 3 évig senki nem vette észre, hogy eltűnt.

Amúgy többen azt mondták, azt gondolták, hogy egyszerűen egy újabb nagy kalandba vágott, ezért nem keresték.

A film szerint abuzív kapcsolatban élhetett valamikor, a lakást, amiben lakott, ugyanis ilyen nőknek adták ki. A teória szerint fokozatosan távolodott el mindenkitől, családjától is, saját akaratából. Valami olyasmi történhetett vele, ami nagy traumával járhatott, és senki nem volt ott, hogy segítsen neki.

A halálát nagy valószínűséggel asztma roham vagy gyomorfekély okozta, a maradványokból pontosan nem tudták megmondani.

A filmben a családja nem kívánta szerepelni.

A film nagyon szomorú és eléggé nyomasztó, nem egy könnyű esti mozi, íme a trailer:

Számomra a tanulság az, hogy igen nehéz észrevenni, ha valakinek segítségre van szüksége, szóval oda kell figyelni rendesen embertársainkra, főleg azokra, akik közel állnak hozzánk. 

Észrevenné valaki, ha eltűnnél? Tovább
Miért utazik egyedül a nő?

Miért utazik egyedül a nő?

Olvasom, hogy egyre több nő utazik egyedül, sőt egyre több 40-50 éves nő vág neki a nagyvilágnak egyedül. Na, de miért?

Olvasóim között is akad jó pár olyan nő, aki egyedül utazott/utazik, őket kérdeztem a szóló utazásaikról.

Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás

caminito.jpg

Gyöngyi (51), ügyfélszolgálati referens

Mikor utaztál először egyedül és hova? 
Az első igazi, saját szórakozásomra teljesen egyedül történő utazás az Argentína volt.

Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál? Mi volt az indíttatás?
Igazából igen, egyedül akartam. Sok minden összejött, elegem lett, épp kirepültek a gyerekek, és rémülten vettem észre, hogy ha nem történik valami, néhány év múlva középkorú néni leszek, anélkül, hogy valaha igazából autonóm fiatal nő lehettem volna.

Hogy érezted magad az utazás közben? Mire jöttél rá?
Hagytam, hogy megéljek mindent. Úgy mentem oda, hogyha egész nap a bérelt lakásban piálok és cigizem, akkor legyen az, tehát hagytam, hogy megéljem azt, amit érzek. Így is történt. 

Ismét vonzó nőnek éreztem magam, ezt az argentinok nem mulasztották el tudtomra adni. Szorongva mentem el az első tangó estre, meglepetésemre kézről kézre adtak, pedig alig tudtam táncolni. Ebben nyilván benne volt a külföldi nő egzotikuma is, de voltak nálam sokkal fiatalabbak is a világ minden tájáról.:) 

Különösebben nem jöttem rá semmire, nem világosodtam meg. De azóta a tangó életformámmá vált és egész jól megtanultam időközben spanyolul is.

Hová utaztál még egyedül?
Azóta már 3-szor mentem vissza, és még megyek is. Valami szörnyűségnek kell történnie ahhoz, hogy ne térjek vissza Buenos Aires-be.

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért?
A második BsAs-i utam. Akkor már úgy éreztem, mintha hazamentem volna (pl. ugyanazt a lakást béreltem ki), sokkal jobban tudtam tangózni, és nőként is magabiztos voltam. Mindössze egy hétre futotta akkor, olyan volt, mint egy álom, de akkora életerőt adott és inspirált, hogy a mai napig abból élek.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Magam szervezek mindent, de az első alkalommal igénybe vettem egy buenos aires-i magyar idegenvezetőt, hogy segítsen belakni a várost. Mondjuk jó drága volt, de nem gondolom, hogy haszontalan.

Mások hogyan fogadták, hogy egyedül utazol nő létedre?
Sokan mondták, mennyire bátor vagyok, hogy elindulok. Nem értettem miért, mert messzire utaztam ugyan, de nem a dzsungel közepébe, vagy egy lakatlan szigetre. Aztán rájöttem, hogy az igazi kérdés az volt, hogy elengedett-e a férjem. A férfiak jellemző mód azt gondolják, hogy pasizni megyek, feltételezem magukból indulnak ki..

Odakint rengeteg egyedül utazó tangós turistanővel találkozom, számos tehetős amerikai és francia nő - nem ritkán megözvegyülve - vesz ingatlant magának (jól fel is verték az árakat), és odamegy élni. Én utálom őket, vagyis valójában irigy vagyok. És igazat adok nekik. Szívtak éveken át a savanyú férjük mellett, a barbecue és a meccsnézés (franciáknál belejátszik a kempingezés is), rokonlátogatás volt évtizedeken át a program, a pénz ment a pasi státusz kellékeire. Ők valami szarul fizetett női munkát végeztek, és most élnek végre. Jó nekik, hogy megtehetik!

Konklúzió nincs. Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás, Buenos Airestől Buenos Airesig élek, köré szerveződik az életem, és mindenről ez jut eszembe.

A tangó a mindennapjaim részévé vált, hetente több csoportos órát, illetve tangó technika órát veszek, emellett balettozni is járok, noha korában soha nem táncoltam.


Egyedül sokkal nyitottabb vagyok mindenre

26648530_1694596657250869_823494355_n.jpg

Roberta (51), banki tanácsadó

Mikor utaztál először egyedül és hova?
Tavaly nyáron 51 évesen utaztam el először teljesen egyedül Firenzébe 2 hétre. 

Előtte már vettem részt különböző csoportos kalandnyaralásokon, pl. Provenceban, a Pireneusokban és Mallorcán, de teljesen egyedül tavaly utaztam először.

Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál?
Is-is. De most elsősorban nyelvtanulás céljából utaztam ki.

Mi volt az indíttatás?
A kellemeset a hasznossal szerettem volna összekötni, nyelvtanulás és turistáskodás egy történelmi városban. Imádok városokat felfedezni, múzeumokba, képtárakba, kávéházakba járni, s közben rengeteget fotózni.

Hogy érezted magad közben? Mire jöttél rá?
Már tavasszal előre leleveleztem és megszerveztem az utazást, a nyelviskolát, a szállást, egy házaspárnál laktam (homestay) a város szívében, a Ponte Vecchio-tól 2 percre. Az első napokban sokszor éreztem magam egyedül, jópárszor eltévedtem, a 40 fokban azt sem tudtam merre a jobbra meg a balra (mondjuk az olaszok sem), de pont ennek köszönhetően Firenze olyan zugaiba is eljutottam, amelyeket az útikönyvek sem emlegetnek. Például egyik este egy ilyen eltévedésemnek köszönhetően toppantam be egy templomba, ahol éppen Puccini Pillangókisasszonya volt a műsoron, és még jegyet is kaptam rá az előadás előtt 5 perccel. Nem ez volt az egyetlen spontán koncert élményem Firenzében.

Egyedül ezt éreztem negatívumnak, de ezt is csak az első napokban, hogy nem volt kivel megosztanom a sok szépet amit láttam, aztán a város felfedezése és szépsége kárpótolt mindenért. 

Egyedül sokkal nyitottabb vagyok mindenre, jobban felveszem a város és az ott élők ritmusát, életstílusát, jobban megfigyelem az emberek viselkedését. Szerintem mindenkinek érdemes lenne egyszer egy ilyen utazást kipróbálni teljesen egyedül, mert különleges élmény és tapasztalás, s nem kell ahhoz messzire utazni.
Egy biztos, egész életemben nem ettem annyi fagylaltot, Millefoglie-t, és nem másztam meg annyi lépcsőfokot, mint abban a két hétben.
És a Veled való rövidke egy órás beszélgetést is ennek az útnak köszönhetem!
Szóval mindenkinek bátran ajánlom, egy ilyet nem lehet megbánni, ki kell próbálni, hajrá!

És ahogy most írtam róla, kicsit újra átéltem. Egyik legmeghatározóbb élményem volt.

Utaztál azóta egyedül?
Azóta nem. Lehet, hogy még fogok menni, kérdés, hogy az életem hogyan alakul. Most, hogy már belekóstoltam az egyedül utazásba is, ráéreztem ennek a szépségére is. 
Amúgy korábban szinte elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy egyedül nekivágjak bármilyen utazásnak, úgyhogy ki kellett lépnem a komfortzónámból, de megérte.

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért?
Három évvel ezelőtt egy olaszországi őszi riviéra (Ligúria, Toszkána) utazás volt az egyik nagy kedvencem, egy héten keresztül autóval végiglátogattuk a következő helyeket, minden nap máshol aludtunk, nagyon izgalmas volt. Ez egy teljesen spontán nyaralás volt, és az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb utazási élményem volt, Monaco, Cinque Terre, Portofino, Portovenere, Barga, Lucca, és Garda tó.

Két évvel ezelőtt pedig egy 10 napos provence-i kalandnyaralás volt rám nagy hatással, oda is szeretnék egyszer még visszamenni. Egyébként első számú kedvencem Olaszország. Az olasz életstílus, a művészet, a kultúra, gasztronómia.
És másik nagy kedvencem még Párizs, ott már többször jártam, de bármikor újra mennék.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel pl. egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Az elmúlt években igénybe vettem egy-egy utazási iroda segítségét. A  tavalyi firenzei utam volt az első, amit teljesen magam szerveztem, egyedül a repjegyek foglalásához igényeltem iroda segítségét. Kimondottan egyedül utazóknak szóló utazási irodát nem ismerek.

Friss rálátás az egész életre

26197814_1750574811640125_7212693957879900730_o.jpg
Katinka (43), terapeuta

Az elmúlt években egyre több barátnőm kezdett el egyedül utazgatni külföldre, és ez egyre jobban felkeltette az érdeklődésem. Függetlenül családtól, munkától...

Magyarországon belül már volt tapasztalatom az egyedüli utazással, mert szívesen jártam léböjtölni, ahova senki nem kísért el. A legelső ilyen a hévízi Carbona hotel 9-10 napos léböjt kúrája volt, 10 éve, és felfedeztem, mennyire más, mennyire jó egyedül is pihenni, nyaralni.
Olyan élmény, mint a zene, egy kellemes angol keringőre egy operabálon teljesen másképp táncolunk, mint egy modernebb buliban, vagy egy néptáncon, teljesen más stílusok, mást érintenek meg bennünk, és mégis, mindegyik érték.

A válásom után több külföldi partnerem volt, így Európában sokat repkedtem egyedül, mert ott találkoztunk. Persze, mindig vártak a reptéren, de egyféle gyakorlatot és bátorságot adott.

Tavaly tavasszal utaztam először egyedül külföldre, életemben először: Szicíliába. Spontán megvásárolt Wizzair repjegy, plusz az airbnb-n és a booking.com-on remek tengerparti szállásokat találtam. Lazán szerveztem meg, és minden nap olyan pozitív élmények értek, amelyek egy közös utazásnál biztosan elkerülnek. Meglepetésemre, mindenhol rendkívüli kedvességgel és tisztelettel bántak velem, teljes biztonságban éreztem magam. A spontaneitás, és a helyiekkel való könnyed beszélgetések miatt olyan meseszép helyeket láttam, amiről az útikönyvek nem szólnak.
Sziciliát azért választottam, mert ott “összeér a világ”. Muszlimok, keresztények, ókori és modern erők, terek. Végtelenül kíváncsi voltam, ki is vagyok valójában egy ilyen, teljesen idegen világban. Nem adrenalin-kalandokért mentem. Nem menekülni. Nem új életet építeni. Szép életem van. Felépítettem, ápolom... DE... “Minden zárt rendszer a káosz fele növekszik” - fizikai törvény, a lélekre is igaz, szerintem.

A komfortzónán viszont egészséges józansággal és jól kondicionáltan érdemes átlépni. Különben csúnya öngól lehet. Én rábízom magam a flow-ra, a boldogságéra; mintha a szívem húrjai “vitorlák” lennének, és ősbizalommal belesimulok, miképp egy kapitány befogja a vitorlába a tengeri szellőket. Ezt tettem Szicíliában is. Működik!

Teljesen más élmény egyedül utazni. Az ember őszintébb és tisztább kapcsolatba kerül önmagával, mint valaha, rendkívüli felfrissülés a léleknek, a gondolatokban plusz mélységek-magasságok, belső erők nyílnak ki, olyan szabadsággal, térrel és boldogsággal, friss rálátással az egész életére, leírhatatlan.

A szicíliai utam olyan jól sikerült, hogy idén minden hónap utolsó hetében elutazom 1-1 hétre, és épp a cikkben említett országokba. Január végén Róma, februárban Ciprus, márciusban Athén, áprilisban Madrid, és így tovább. Mivel terapeuta vagyok, ezért könnyedén szervezem a hónap első három hetébe a munkám, és a lovagom is külföldi, aki sokat utazik, és szerencsémre a családom támogat. Emellett, meglepetésemre, tavaly ősz óta egyre gyakrabban kérnek webkamerás terápiát a vendégeim, hát, a 21. század megérkezett hozzám is. Ez óriási többlet szabadságot ad, aminek szívből örülök! Az egyéni utazással a fő célom a könyveim írása és lelki-szellemi feltöltődés az antik görög-római világ szépségeivel. Érdemes kipróbálni!


Sokan mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy egyedül utazom

17157840_10212670882712154_188206180847368040_o.jpg
Pálffy Szilvia (52), divattervező

Igazából én 99%-ban munka miatt utazom. Először 14 évvel ezelőtt utaztam egyedül Thessaloniki-be, egy hétre, kollekciót fejleszteni. Első nap éjszaka sírva fakadtam, hogy mi lesz velem 2000 kilométerre a családomtól:)). Aztán olyan bonyolult és stresszes lett a helyzet, hogy se enni, se aludni nem tudtam egy hétig, nem foglalkoztam semmivel, csak hogy a rám bízott feladatot megoldjam 200 százalékosan.

Az egyik legkedvesebb utazásom Hong Kong-ba volt tavaly, mert oda úgy vágytam eljutni mint egy gyerek a vidámparkba. Az első pillanattól kezdve azt az élményt kaptam amire gondoltam, csak még sokkal jobb volt.

Sokan azt mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy egyedül utazom. De azért azt ne felejtsük el, hogy nem megyek este egyedül csavarogni, nem ismerkedem útközben idegenekkel (hát ez most nagyon nyugdíjasan hangzik, de így van), nem megyek olyan környékre, ami nyilvánvalóan veszélyes.

Szóval mindenkit arra bíztatok hogy nyugodtan utazzon egyedül, de előtte alaposan készüljön fel a környékről, a lehetséges segítségnyújtásról, főleg ha másik kontinensre utazik valaki. Illetve nekem, mivel munka miatt utazom, mindig van kéznél egy helyi gyár, iroda kontakt, akihez fordulhatok, ha bármi gondom lenne.

Csak egy érdekes megjegyzés: Indiában egy szállodában - Taj Club House Hotel - volt egy hölgy, akinek semmi más munkája nem volt, csak hogy az egyedül utazó nőknek segítsen. Minden reggel odajött az asztalomhoz megkérdezni, hogy nincs-e szükségem valamire.

Mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél

sorrento.jpgKornélia (harmincas éveiben), projekt manager

Mikor utaztál először egyedül és hova?
Barcelonába, céges útra. Szerencsés helyzetben vagyok, így számos alkalommal tudtam úgy szervezni a céges útjaimat, hogy tovább maradjak és még pár napot egyedül tölthessek az adott helyen. Ha tényleges egyedül utazás számít csak, akkor Balin voltam pár éve.
Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál?
Azért, mert céges út volt, és egyedül kellett mennem.

Balira pedig azért, mert nem volt 4-5 napra társaságom, és mivel ilyen közel voltam az egyik álomcélomhoz, nem akartam kihagyni csak azért, mert senki nem jött volna velem. Gondoltam majd lesz valahogy, legalább csendben leszek pár napig, és gondolkodhatok, nézelődhetek, kikapcsolhatom az agyam teljesen. :)

Mi volt az indíttatás?
A cégesnél adott volt, Balira pedig azért, mert Ázsiában az volt az én fehér bálnám, amit muszáj volt levadásznom. Olyan régóta tetszett, de olyan messzinek és elérhetetlennek tűnt azért is, mert nem tudtam kivel kellene menni, és nem is egy olcsó kiruccanás.

Hogy érezted magad közben? Mire jöttél rá? 
Szuperül! Imádtam a szigetet, az embereket, a színeket és illatokat, a burjánzó növényeket, a templomokat, az ételeket... szóval mindent! És bármikor visszamennék egyedül is akár 2-3 hétre.

Feszített időszakban mentem oda, stresszesen, és elképesztően kikapcsolt az a nyugalom, hogy az emberek békések, alázatosak és jó szándékúak. Hatalmas kontraszt volt az itthoni mindennapok után.

Nagyon tetszett az is, hogy mivel egyedül voltam, többet beszélgettem a helyiekkel, mint az ember általában teszi ilyenkor. Sok mindent tudtam meg például a sofőrtől, aki pár napig a szigeten fuvarozott (sokan bérelnek így fel sofőrt, vagy kísérőt, mert nem sokan vállalják, hogy ott vezessenek.) Kényelmes megoldás, és egyben egy két lábon járó Bali enciklopédia volt. Nagyon érdekes volt azt is látni, hogy ő hogy látja Európát, és pont annyira egzotikus neki az, hogy én Milano-ba átruccanok amikor kedvem szottyan, mint nekem az, hogy ők meg átrepülnek Szingapúrba, pár óra alatt. 

Az egyetlen negatív gondolatom az volt, hogy 3-4 órányira van az egyetlen barátom, akihez baj esetén fordulhatok kicsit elbátortalanított, de szerencsére nem volt semmi gond.

Azóta utaztál egyedül?
Azóta nem voltam, de tervben van a másik fehér bálnám, Dél-Afrika. Tudom, hogy nem veszélytelen, de annyira tetszik a természet, az állatok, hogy minden van: óceán, hegy, állatok, vízesés, elképesztően szép. Ott lesz azért egy ismerős, aki legalább egy városban kalauzolni tud, de az ország többi részén nem lesz senki ismerős. 
A másik, amit szeretnék, nem tudom ide sorolható-e: olyan 2-4 hetes külföldi szervezett út, ahova egyedül megyek ugyan, de ott csoportban leszünk, a nap egy részében nyelvet tanulni, a másik felében pedig valami mást lehet csinálni. Több ilyen út van, van ahol a helyi kultúrát tanulod, vagy ötvösséget, festészetet, borászkodást. Na egy ilyenre nevezek be remélem még idén! 

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért? 
Stockholm és Moszkva. Stockholmban többször voltam 2 hétre munka miatt, nagyon tetszett, hogy az estéket és a hétvégét egyedül töltöttem csellengéssel, városnézéssel. Nagyon tetszik a város, az emberek, kellemes volt a tavaszi idő is, szóval ideális felfedező időszak volt. Ez volt az első tapasztalatom Skandináviában,  és nagyon kíváncsi voltam rá régóta. Talán ezért tetszett annyira. Szívesen kószálok más országok városaiban, és szívesen figyelem az embereket is, nem csak a látványosságokat. Olyankor olyan, mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél. 

Moszkva pedig nem is tudom, nekem olyan különleges volt, és nagyon pozitív csalódás. Szerintem csodaszép, fantasztikus épületeik vannak, és az emberek is kedvesek. Oda mindenképp visszamegyek még.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Eddig csak én szerveztem, de ahogy írtam az előzőekben, szeretnék most kipróbálni egy szervezett utat. Dél-Afrikán is gondolkodom, hogy szervezett úttal kellene felfedezni, hogy biztonságosabb legyen. Szívesen megyek mindenfelé, de igyekszem óvatosnak lenni.


Induláskor mindig felmerül bennem, hogy  normális vagyok-e?


Krisztina (negyvenes évei végén)

Az utóbbi időben sokat utaztam egyedül, főleg Ázsiában, elsősorban azért, mert nincs kivel utaznom, másodsorban a munkahelyi kötöttségek miatt. Korábban sok szervezett úton voltam, így van összehasonlítási alapom.

Egyedül menni egyrészt sok szervezést igényel, kevesebb érdekes helyre jut el az ember, de lehet, hogy csak azért, mert óvatos duhaj vagyok, eddig csak csillagtúraszerû utakat szerveztem magamnak, egy-egy nagyobb városból kiindulva.

És persze kevésbé biztonságos is, mint egy csoporttal vagy valakivel utazni. Ugyanakkor szabad az ember és nyitottabb a környezetére, annyi időt tölt egy helyen, amennyit akar, sikerélménye van, hogy ezt vagy azt a szituációt is megoldotta egyedül.

Álltam már Szingapúrban a reptéren úgy, hogy elnéztem a visszaút dátumát, és nem volt elég pénz a bankkártyámon..
Így utólag vicces, akkor kevésbé volt az, de saját meglepetésemre nem pánikoltam.

És eddig mindig szuper jó volt, bár induláskor mindig felmerül bennem, hogy normális vagyok-e? De egy valami van, ami soha sem pótolható, az elmúló idő, és ha egyedül, akkor egyedül kell menni, mert a világ csodálatos, de ehhez az otthoni kanapéról fel kell állni.
Miért utazik egyedül a nő? Tovább
A megállíthatatlan Mildred Hayes

A megállíthatatlan Mildred Hayes

Még csak január 11 és már meg is néztem az év legjobb filmjét.

A Három óriásplakát Ebbing határában kiváló film, és a 60 éves Frances McDormand pedig egyszerűen pazar benne. 

billboard2_0.jpg

Mildred Hayes lányát kegyetlenül meggyilkolták 7 hónapja, a gyilkosnak viszont nyoma sincs. Mildred Hayes úgy gondolja, hogy ez elfogadhatatlan, ezért  gondol egyet és a városka határában évtizede üresen álló óriásplakátokon üzen a rendőrségnek. És innentől elindul a lavina.

Mildred Hayes farmer overállban, fejkendőben, smink nélkül megállíthatatlan és rettenthetetlen, igazságot akar és közben persze rájön, hogy semmi sem olyan egyszer, mint amilyennek tűnik.

 hbz-frances-index-1515385366.jpg

Mint tudjuk, Frances McDormand megkapta pár napja a Golden Globe díjat az alakításért, én drukkolok, hogy megkapja az Oscar-t is.

Megjegyezném, hogy McDormand a Golden Globe-ra nem gondolta túl a megjelenését, a természetesség jegyében érkezett, úgy néz ki, mintha most kelt fel volna, no smink, nos, hát a hajat hagyjuk is, és egy végtelenül egyszerű ruha. Végül is, hogyan lehetne jobban kitűnni egy csomó szexin felöltözött, perfektre megcsinált nő között? Hát így.

A megállíthatatlan Mildred Hayes Tovább
5 dolog, ami jó lesz 2018-ban

5 dolog, ami jó lesz 2018-ban

Ez egy szubjektív lesz lista, hogy mire érdemes várni 2018-ban, én főleg a kulturális eseményekre gyúrok!

Marina Abramović kiállítás Firenezében

A performansz-művészet egyik úttörőjének számító 71 éves szerb Marina a Palazzo Strozzi-ba hozza legalább 100 darabját és új élő performansz is lesz!

A róla készült, The is artist is present című dokumentumfilmet ajánlom megnézni. 

2018. szeptember 21 - 2019. január 20

2531.jpg

 Királyi esküvő és baba

Amíg Londonban éltem, engem is teljesen beszippantottak a királyi események, például amikor Prince George született, emlékszem lehetett élőben nézni a neten, hogy mikor jön ki a Duchess a kórházból a babával. Ha minden jól megy, Kate Middleton áprilisban hozza világra harmadik csemetéjét.

2018. május 19. -  Harry herceg és Meghan Markle esküvője, az igazi tündérmese, ugye. Én nagyon kíváncsi vagyok, ki fogja a "ruhát" tervezni, mert bármit vett fel eddig Markle az eljegyzés bejelentése óta, mindent azonnal felvásároltak. Az igazi influencer :)

Az esküvő a windsori kastély Szent-György kápolnájában lesz, itt házasodott amúgy Károly és Kamilla annak idején.

image.jpg

Nick Cave a Lucca Nyári Fesztiválon

Július 17-én a szomszédságunkba érkezik Nick Cave és én végre valahára láthatom. Ráadásul családiasabb közegben.  Jegyek itt, 43 euró-tól.

Nick Cave amúgy feleségével együtt jegyzi a rendkívül sikeres Vampire's Wife nevű ruhamárkát.

dqr46daw4aa2nvu.jpg

Orla Kiely kiállítás a Fashion and Textile Museumban (London)

Az 55 éves ír divattervező, Orla Kiely nagy kedvencem, jellegzetes print motívumairól bárhol felismerem. Emlékszem az első London Fashion Week-emen sikerült kapnom meghívót hozzá, 1 órát álltam zuhogó esőben a sorban, hogy bejussak, de nem bántam meg, sikerült találkoznom is vele.

Szóval egy Orla Kiely kendő büszke tulajdonosaként, nagyon várom a kiállítást.

2018. május 25 - szeptember 23.

index12_orla_kiely.jpg

1948: the Biennale of Peggy Guggenheim 

Peggy Guggenheim, a művészvilág mecénása, női Casanova, igazi provokátor, lázadó, szegény-gazdag amerikai lány, aki végül Velencében köt ki (itt is hal meg).

1948-ban itt mutatja be gyűjteményét a Velencei Biennálén, ez volt első alkalom, hogy modern művészetet állítottak ki. A Guggenheim-gyűjtemény rendkívüli sikert aratott. Peggy aztán szemet vetett egy gyönyörű befejezetlen épületre, a Palazzo Venier dei Leoni-ra. A több mint három kilométer hosszú, festői szépségű Canale Grandén álló palotát helyreállították, és 1949-től már itt kapott helyet Peggy gyűjteménye, amely ekkorra a korábbi szerzeményei mellett jelentős amerikai művekkel is kiegészült.

A 70 éves évforduló alkalmából nyílik majd nagyszabású kiállítás a palazzo-ban.

2018. május 25 - november 25.

guggenheim-battle-02-2017-02.jpg

she-10_nocrop_w1800_h1330_2x_1.jpg

5 dolog, ami jó lesz 2018-ban Tovább