Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem. 

54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem. 

Írta: Delia Ephron

Ha jól emlékszem, június eleje volt, napoztunk a medence mellett, amikor is a pasim átküldött egy New York Times cikket, hogy szerinte ez nekem tetszeni fog. Tetszett. Kétszer elolvastam egymás után. Aztán még párszor később. Ma meg felkeltem, és azt gondoltam, hogy nektek is tetszene. Úgyhogy lefordítottam Delia Ephron, a legendás Nora Ephron húgának írását. A történet igaz.
28ephron-superjumbo.jpg
54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem.
Micsoda romantikus bohózat, gondoltam. Tévedtem, viccről itt szó sem volt.

Olyan volt, mintha a saját romantikus bohózatom szereplője lennék.
 
Abból élek, hogy ilyeneket írok. Nővéremmel, Nórával írtuk "A szerelem hálójáb@n" forgatókönyvét, a többi között. Specialitásom: hogyan esnek szerelembe az emberek.

És hogy hogyan kezdődött?

Tavaly augusztusban írtam egy esszét arról, hogyan próbáltam meg kikapcsoltatni a halott férjem telefonját, és min kellett keresztül mennem ezért a Verizonnál, hogy ez megtörténjen.
Októberben levelet kaptam egy férfitől, aki olvasta a cikket. 
Ugyanaz a férfi volt, akivel 18 éves koromban Nóra összehozott, nyári gyakornok volt a Newsweeknél. Háromszor randevúztunk, írta a férfi.

72 évesek vagyunk. Mindez 54 éve történt. "Elmentünk a Columbia foci meccsre, hóvihar volt." Írta Peter, miután bevallottam neki válaszlevelemben, hogy egyáltalán nem emlékszem a randijainkra.

Peterből pszichiáter lett, jungi analitikus és Bay Areaban él.

Akadtak kapcsolódási pontjaink. Hasonló problémája volt az AT&T-nél, amikor megpróbálta halott felesége telefonját megszüntetni. Utoljára Szicíliába utaztak együtt, Szirakúzába. Egyik regényem, melynek címe Szirakúza, ott játszódik. Peter mondta, hogy olvasta és nagyon tetszett neki. Tudta, hogy közelítsen egy író szívéhez. 

Akarod folytatni? - kérdezte levelében. Nyilvánvalóan akartam.

Megesküdtem volna, hogy egyáltalán nem érdekelnek már a férfiak, sőt levetkőzni sem akarok egy előtt sem. Elégedett voltam. Nagyszerű barátaim voltak. És volt egy csodálatos házasságom.

És ennek ellenére, Peter ott állt tárt karokkal. És meg beleestem.

Természetesen, rögtön rákerestem a neten.

Mire megtaláltam, pár férfivel jól összekevertem. Megtudtam, hogy két könyvet is írt a szexuális kizsákmányolásról. Tanúskodott bíróságon bántalmazott nők mellett. Egy aktivista a nők nevében? Mi ez, valami feminista tréfa? Nemrégiben a Grand Canyon-ban túrázott. Küldött egy képet, amin egy kenuban ül. Pompásan nézett ki.

Miután konzultáltam barátnőmmel, Jessievel, aki kiváló ítélőképességgel rendelkezik és rendben találta Peter e-mailjét, válaszoltam neki. Valami bájosat akartam. Arra azért figyeltem, hogy óvatosan megemlítsem, hogy körülbelül  a Greenwich Village-ig szoktam eltúrázni süteményért. Peter rettentően érdekesnek tűnt, de az biztos, hogy semmi esély arra, hogy én valaha is a Grand Canyon közelébe menjek.

Néhány napon belül aztán már egyfolytában emaileztünk. Emlékszem, azon gondolkoztam, hogy nincs értelme mást mutatni, mint azt, amilyen vagyok, így aztán őszintén írtam az életemről, a veszteségeimről, a túlélés nehézségeiről. És ő kedvesen válaszolt.

Olyan volt, mint amikor Joe Fox és Kathleen Kelly a A szerelem hálójáb@n-ban, a szívünkkel e-maileztünk. Vagy mint A szerelem hullámhosszán-ban, az óceán két különböző partján laktunk.

Olyan 2 héttel később, jött az elkerülhetetlen mondat: "Delia, azt hiszem, jó lenne telefonon beszélnünk."

Hamarosan éjszakába nyúló beszélgetésekbe merültünk. Semmi Facetime vagy Skype, sima telefon - hangok kapcsolódtak össze, úgy, mint amikor fiatal voltam. Nevadaba ment Hillary Clintonnal találkozni, végig beszéltük a kétszer 4 órát, amíg oda és vissza vezetett. 
Nem tudtam gondolkozni, sem írni, sem aludni. Tudtam, hogy kezdek szerelembe esni. 72 éves vagyok, hogy lehetséges ez? Aztán Peter egyszer csak azt mondta, "Delia, azt hiszem, ideje lenne találkoznunk."

A következő héten New Yorkba jött.


A randink napján, a fodrászatban pazar beszárítást kaptam. Persze, túlságosan sok időt töltöttem azzal, hogy mit vegyek fel. A vacsora alatt meg képtelen voltam normálisan társalogni. Azt hiszem, megkérdeztem mi a kedvenc színe. Az agyamat teljesen lesokkolta a jelenléte, meg a férjem szelleme is, aki amúgy csak azt akarta volna, hogy boldog legyek. De akkor is.
 
Amikor kijöttünk az étteremből, Peter megcsókolt. A Bowery és a Houston sarkán.

Másnap reggel bepánikoltam. Úgy volt, hogy a Washington Square Parkban találkozunk.  Nem tudtam elindulni. Felhívtam Jessie-t. "Hátizsákja van." - mondtam neki
"Észak-Kaliforniában mindenki hátizsákkal jár. Irány a park!" - mondta.

Leültünk egy padra és órákon keresztül beszélgettünk. Meg voltam rémülve. A mi korunkban a halál már ott ül melletted. Ha kinyújtod a kezedet, meg is érintheted.

"Senkinek sem kellene kétszer keresztül mennie azon, amin mindketten keresztül mentünk. Ha beteg leszek, ne maradj mellettem."  
Emlékszem amikor azt mondtam neki. Persze nem így értettem.
"Soha nem tudnám ezt megtenni."- mondta Peter.
 
Ez nem egy romantikus komédia. Egyáltalán nem az.

Korunkból adódóan felesleges volt titkolózni, így elmondtam Peternek, hogy 7 éve a csontvelőmben rendellenes sejteket találtak. Így aztán félévente el kell mennem Dr. Gail Robozhoz, a Weill Cornell Medicine leukémia doktorához, hogy megnézze a véremet és azt mondja, hogy jól vagyok. Petert ezzel sem riasztottam el.

Hetekkel az első randi után, hosszú utazásokat tettünk, egyszer még a Grand Canyonhoz is elmentünk. Aztán március 9-én elmentem a következő vérvizsgálatra és kiderült, hogy leukémiám van.

A neve A.M.L. azaz akut mieloid leukémia. A kemoterápiát jövő héten kellene kezdenem, mondta Dr. Roboz, CPX-351, egy klinikai kísérleti szerrel, amit a FDA (Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) még el sem fogadott. 
Leukémia. A.M.L. A nővérem ebbe halt bele.

Aztán Dr. Roboz mondta, hogy ez nem ugyanaz a betegség. A rendellenes kromoszómák és mutációk miatt az A.M.L. nagyon eltérően viselkedhet különböző betegekben.

Az én verzióm más volt, mint a nővéremé, és Dr. Roboz úgy vélte, hogy jól fogok reagálni a CPX-351-re. Ezért is kaphattam meg a gyógyszert a Weill Cornell programjában.

Hálás voltam ezért, de az kívántam, bárcsak lett volna valami ilyesmi akkor is, amikor Nóra beteg lett. Nagyon hiányzott, jobban mint valaha.

Ahogy a nővérem, én is elkezdtem hazudozni. Jó sokat hazudtam azoknak, akiket szeretek. Akikkel dolgozom. Hogy miért nincs készen a forgatókönyv, vagy hogy miért nem tudok megbeszélésekre járni. Csapnivaló hazudozó vagyok. Ami eszembe jutott éppen, azt hazudtam. Egyszer például egy barátom szemfertőzésével is visszaéltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha elmondom egy embernek, az elmondja másoknak, és akkor majd mindenki tudni fogja, és úgy fog megjelenni a hírekben, hogy "A nővére is így halt meg, ő is meg fog." 

Védenem kellett a reményt.

Ahogy megtudtam a hírt, Peter másnap jött. Ült az asztalnál, éppen francia pirítóst készítettem, amikor azt mondta: " Össze kellene házasodnunk. Hozzám jössz feleségül?"
"Igen."

Nem praktikust döntést hoztunk. Mindketten éreztük, hogy a betegség még erősebben láttatta szerelmünket. Hétfőn megkaptuk a házassági engedélyt, és megvettük a gyűrűt. Kedden befeküdtem a kórházba.

Össze akarunk házasodni, mondtuk Dr. Roboznak, akiről kiderült, ezt is el tudja intézni. Felolvastuk a fogadalmainkat, Peter főleg a csodákról beszélt, és Cheryl Fox, a kórház káplánja összeadott minket a kórház 14. emeleti ebédlőjében. Az első CPX-351 kezelésben voltam, még kettő volt hátra.

Peter felfüggesztette a praxisát és a kórházi szobámban aludt. Nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna pozitív. Egyszer sem. Sokáig kórházban lenni, olyan mint egy alagútban, elmosódott emberek ellenőrzik az életjeleidet, ételek érkeznek, amiket nem akarsz megenni, kényszeríted magadat, hogy sétálj a folyosón, hogy legyen erőd. A félelem és a remény harcol a szívedért és az elmédért. Minden este amikor elaludtam a kórházi ágyban, láttam Petert olvasni a pótágyon, arra várva, hogy előbb aludjak el, mint ő.

25 nappal később kiengedtek a kórházból. Az utolsó csontvelő biopszia szerint, remisszióban voltam.

Remisszió. Egy igazán figyelemre méltó szó.

Egy héten belül újra írtam. Peterrel operába mentünk. De továbbra is elkerültem a barátokat és a családtagokat. Amikor számomra kedves emberekkel találkoztam, előadtam azt az életemet nekik, amelyik már nem is létezett. (Kihagyva a házasságot - ezt hogyan magyaráztam volna meg?)

A titkolózás aztán egyre nagyobb teher lett, elszigetelt. Egyszerűen nem illett hozzám.

Nagyon remélem, hogy az FDA jóváhagyja a CPX-351-et. Mindenki számára hozzáférhetővé kellene tenni, akinek szüksége van rá. Kötelességem ezt elmondani.

Ránézek Peterre és azon gondolkozom, hogy történhetett meg velünk ez a csoda. A nővérem, persze. Ő már 54 évvel ezelőtt gyanította, hogy egymásnak lettünk-e teremtve azaz E.V.E.T. (A Szerelem hullámhosszán-ból) Köszönöm Istenem, hogy Peter olvassa a New York Times-ot. Köszönöm Istenem a nagylelkű szívét.

Említettem már, hogy a CPX-351-től nem hullik ki a haj? Persze, azt kellene mondanom, hogy ez egyáltalán nem fontos, amikor élet és halál között vagy, de igenis az. Összetöri a szíved. Számít. Minden számít. Főleg a szerelem.

Eredeti, angol cikk itt.
54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem.  Tovább
Leltár 2017

Leltár 2017

insta_2017_legjobb.jpg

Már hetek óta készülök rá, hogy megírjam a leltárt, erre megint az utolsó napra hagyom, persze.  Aztán majd sopánkodok, hogy megint nem teljes, mint tavaly. De úgy döntöttem, hogy elengedem a perfekcionizmust 2018-ban, most kezdem!

Először is, számban kifejezve kb. 100.000 kedves olvasó látogatott a blogomra, ebből 20% volt új érdeklődő. Érdekes módon, valamiért azt hittem, hogy kevesebb lesz, mint 2016-ban, aztán meg kiderült, hogy  2016-ban 30.000-rel kevesebb volt.  A lényeg, hogy van hová fejlődnöm.

Az 5 legolvasottabb blog poszt 2017-ben:

 
 
 

2017-ben az egyik legjobb dolog az volt, hogy utaztunk, pedig úgy terveztük, hogy nem utazunk, mert nem lesz elég pénzünk. Aztán valahogy mindig úgy jött ki, hogy lett (az univerzum figyel!), így áprilisban Magyarországon töltöttünk egy hetet, még a Balaton is belefért, aztán véghezvittünk egy szuper dél-franciaországi tripet - így eljutottam Cannes-ba, Mougins-be, a Colombe d'Or-ba St. Paul de Vence-ba - , aztán Olaszországon belül is utaztunk, Milánó, Velence, Umbria és egy csodás hét délen, ahol 100 évig élnek az embernek, aminek az első részét már megírtam. Aztán végre megint volt egy kis London is, teljesen váratlanul, jó volt, de már másképpen érzek iránta.

És persze 2-szor sikerült hazalátogatnom, ami azért volt jó, mert tudtam veletek is találkozni.

Aztán elkezdett foglalkoztatni az öregedés, a hogyan-öregedjünk-jól témakör, ha jól emlékszem, minden A szuperöregedés titkával kezdődött. Hirtelen felindulásból indítottam egy Hello 40 blogot is, amivel még nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy a téma marad, sőt. 

Az öregedés és elmúlás, mint olyan, nyilván mindenkit megüt 40 körül, mert már azt látjuk, hogy mennyi lehet még, hány év, és ebbe mi fér bele. Eljön-e a szerelem, mi van, ha nem kellek senkinek, mi van, ha elkezdek elhülyülni, mi van, ha egyszer csak nem lesz munkám, mi van, ha már nem tudom magam megvalósítani, mi van, ha egyszer csak ott állok egyedül és nincs aki segítsen. Ezernyi kérdés, naponta küzdök ezekkel én is, úgyhogy hello midlife crisis! Jó kis téma lesz jövőre!

Aztán itt vannak női karrierek, inspiráló sztorik, ez is marad, hiszen ezekből sosem elég, íme az eddigi interjús lista, sajnos van amivel elmaradtam, ezt igyekszem pótolni mihamarabb.

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? - Feövenyessy Kriszta

Ez egy életforma, nem egy vállalkozás - avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában - Hegedűs Zsanett

Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom - Bitay Andi

Villáminterjú: 10+1 kérdés Benkó Zsuzsannához 

A vállalkozó ruhatervező - Bajcsai Viki

A kultúra igenis fogyasztható, csak jól kell tálalni - Balogh Máté, Kortárs PR 

Nem tervezek előre, jól ki van kövezve az életünk, csak lépkedni kell az úton - Belasics Edit, Szent András Kastély

Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Mosonyi Vera, Floresse

25 év után abbahagytam a hajfestést, bár nagyon szerettem a feketét, 40 felett egyszerűen öregít. Azt hittem, hogy jobban őszülök és trendi fehér hajú lehetek, de ehelyett lett egy barnás-szürkés kissé őszes valami egy év nem festés után, ami rajtam kívül mindenkinek tetszik, úgyhogy egyelőre várok, hátha nekem is megtetszik. 

Kiváló takarítónő lehetnék egy másik életben, ezt sem gondoltam volna, amikor kiköltöztem tavaly, hogy ezt fogom csinálni minden szombaton, helló házkiadás!

Aztán bevallom, hogy egyre remetésebb vagyok, magyarul jól megválogatom hova megyek el és kivel találkozom, mert nincs időm hülyékre és parazitákra. 

Örömmel jelentem azt is, hogy idén csak két csak esetben szívattak meg: az egyikbe sajnos pénzt  és időt is öltem, a másikba bizalmat. Nem tudom, melyik volt a rosszabb. Azt hiszem, az utóbbi, mert ott az egészségemről volt szó. (Amúgy tavaly volt egy esetem, egy ismertebb, jelenleg külföldön élő esküvői fotós bízott meg munkával (közös barát révén találkoztunk), megcsináltam a munkát, szépen meg is dicsért, aztán soha nem fizetett, a végén azt mondta, hogy ő átutalta a pénzt, és én hazudok. Elengedtem, bár néha még mindig úgy kiírnám a facebook-ra, hogy nehogy megbízzátok.)

A blognak és a facebook-nak köszönhetően viszont lettek új barátaim, ami segít túlélni a remeteséget, és nem mellesleg tágítjátok folyamatosan a látókörömet, szóval továbbra is írjatok, meg küldjetek cuccokat, nagyon szeretem ha a párbeszéd kétoldalú, magyarul nem csak én hányom a tartalmat az Internetre. 

Párkapcsolatilag minden rendben, december 24-én ünnepeltük volna másfél éves évfordulónkat, ha nem felejtem el! Amúgy meg soha nem gondoltam volna, hogy egy párkapcsolat lehet ennyire izgalmas. Tekintve, hogy napi 24 órában együtt vagyunk és egyáltalán nem unjuk egymást, sőt, ezen néha mindketten eltűnődünk, hogy mennyire összeillünk. Igazán szerencsések vagyunk.

Aztán Katinka, egykori kollégiumi szobatársam ajánlotta a Yearcompass-t, ami egy letölthető/nyomtatható füzet, segít lezárni az évet, magyarul jó sok kérdésre kell válaszolni, hogy aztán lásd milyen is volt a 2017, hogy meg tudd tervezni a 2018-at.

Összességében, nem panaszkodom, lehetne sokkal rosszabb. Van aki meg sem éli a 43-at, ugye. Aztán meg ha nem történne semmi az életemben, milyen unalmas lenne és nem tudnék tanulni a hibáimból.

Szétesni törvényszerű, újra összerakni magadat pedig csodálatosan nehéz, de megéri. Éppen ezen dolgozom, de erről majd többet jövőre.

Kívánok boldog új évet minden olvasómnak, köszönöm, hogy áldoztok rám időt, írtok, kommenteltek, tanácsot adtok, nélkületek kevesebb lenne az életem!

Úristen, majdnem kifelejtettem a kutyát! A kutyával még mindig imádjuk egymást!

Csók, Orsi

Leltár 2017 Tovább
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

bbv_8394web.jpg
Minden úgy kezdődött, hogy hangot adtam a Facebook oldalamon annak, hogy egyszerűen nem találok vágott hortenziát Budapesten. Vera meghallotta segélykiáltásomat és elvitt egy lelőhelyre, ezt jól meg is írtam a blogon itt, ha virágot akartok olcsón, ide menjetek.

Aztán megismertem Vera történetét és mindig mondtam neki, hogy akkor szólj, ha majd ott tartasz, hogy megírjuk, mert felmondtál.

Vera ugyanis 36 évesen úgy döntött, hogy akkor pályát módosít és megvalósítja az álmát.

Én pedig mindig szívesen írok olyanokról, akik valóra váltják az álmaikat.
Akik merik vállalni, hogy fel kell áldozni bizonyos dolgokat azért, hogy majd a végén jobb legyen, akiket nem érdekel, hogy mások mit gondolnak és akik tudják, hogy mit akarnak.
Szerintem amúgy az a legjobb pillanat, amikor rájössz, hogy ez az, ezt akarom csinálni!

Fogadjátok Vera sztoriját szeretettel, nem titkolt szándékom, hogy azért is írok róla, hogy segítsem a kis vállalkozását, szóval ha éppen virágra vágysz, legyen az pár szál virág a vázába otthonra, vagy egy cuki csokor ajándékba vagy asztali dekoráció és még sorolhatnám, akkor keresed a Floresse-t!
134216_1055653604493859_6539528977265658266_o.jpg

 
Mivel foglalkozol? 

Virágkötészettel, virágdekorációval. 

A cégem, a Floresse egy emberi léptékű kisvállalkozás, amit a virágok iránti szenvedély és magas szakmai odaadás hívott életre és ez jellemez.

Hogyan jutottál el idáig?

Tájépítészmérnökként végeztem 2006-ban a Corvinus Egyetemen, de már akkor tudtam, hogy nem fogok a szakmában dolgozni, a hazai gyakorlat nem vonzott, ezért inkább fogtam magam és az Erasmus révén Finnországba mentem félévre kitekintést szerezni. 
A skandináv design és a finn gondolkodás nagy hatást tett rám, ez a mai napig tart.

Egy kis Főkertes kitérő után, jelentkeztem egy nagy állami céghez, mely ekkor kezdett bővülni és EU-s pályázatok keretében is tervezte finanszírozni infrastruktúrafejlesztési projektjeit, én naivan azt hittem hogy a pályázati rendszerek kezeléséhez szükség van területfejlesztési ismeretekre és átfogó szemléletre.

Két év után azonban már biztosan tudtam, hogy nem az állami szektor és nem is a pályázatok fogják  a kiteljesedést hozni az életembe.

A 30. születésnapomra kaptam egy Ikebana könyvet két baráttól, akik nagyon jól ismernek. A könyvbe írtak egy mondatot, amiért mai napig hálás vagyok, és ami miatt el mertem kezdeni komolyan gondolkodni gyermekkori álmom megvalósításáról.

Végül is, ha jobban belegondolok, a virágkötészet mindig is ott volt a szemem előtt, csak nem láttam tisztán.

Az első virágkötészeti tanfolyamot ugyanis 10 éves koromban végeztem el. A békéscsabai Kertészeti Vállalatnál dolgozó nagymamám révén családi baráttá vált Kokics Tibornál, aki már akkor megjósolta, hogy egyszer majd kollegina leszek. Persze, akkor csak nevettem ezen.
11953000_882112865209450_8883599913992835256_n_1.jpg
A végső döntést 2014-ben hoztam meg, ekkor már nem láttam értelmes célokat a munkahelyemen és a rutinból elvégezhető munka meg soha nem motivált.

Felhívtam Tibort, aki azonnal átadott egy csomagtartónyi szakmai folyóiratot, valamint közölte, keressek gyakorlati helyet, ugyanis ezt nem elméletben kell tanulni. Így aztán egy évig minden szombaton egy vidéki virágboltban voltam kisegítő.

Ahogy a baráti körben lassan híre ment, hogy tájépítészből és menekülő irodistából virágkötővé nevelem magam, lassan elkezdtek érkezni az első megkeresések is.

2015-ben elvégeztem az OKJ-s virágkötő tanfolyamot, tehát szereztem "végzettséget" a munkához, de ott valójában nem kaptam sok új információt. Mai napig sajnálom a tanfolyamra szánt időt és pénzt is - viszont elfogadtam, hogy ez is része volt az útnak.

Szépen lassan, főállás mellett, albérletekben lakva építettem fel a céget 4 év alatt. 
12783512_970960152991387_8996875376601926425_o.jpg
Ezt meg kell kérdeznem, mi volt a könyvbe írva, ha nem titok?

Nem titok. Engem ott és akkor pont megtalált a 110. oldal, ahol részletes leírásban és több példával bemutatva azt járja körbe a könyv, hogy hogyan lehet különböző stílusokban kifejezni a kiteljesedés pillanatát. 
vera_2.jpg
vera_3.jpg
Miért váltottál?

Talán akkor fogalmaztam meg utoljára legjobban, amikor egy állásinterjún tették fel ezt a kérdést, idén márciusban. Akkor még pályázati folyamatok környékén maradva terveztem főállást váltani.

Az hittem, hogy talán egy kis levegőváltozás is elég lesz és egy új helyen, új feltételek mellett dolgozva főállásban, majd könnyebb lesz szabad időmben a hobbiból céggé válásra fókuszálni.

A beszélgetés során viszont kiderült - állítólag elég komoly hiba egy állásinterjún a teljes kendőzetlenség, de én ilyen vagyok - hogy valójában a 10 év munkái között válogatva egyetlen projektről sem tudok büszkeséggel beszámolni.

Sok szempontból kellemetlen beszélgetés lett a végeredmény. Nem úgy készültem fel rá, ahogy elvárható lett volna. Az okokat kutatva pedig rájöttem, hogy felesleges bármilyen külső körülményre fogni; valójában nem érdekel eléggé. Amiben nem tudok hinni, azt nem tudom és már nem is akarom képviselni. 
17800443_10154495307751344_2825691125478743836_n.jpg
Mennyire volt nehéz váltani?

Kreatív foglalkozásra vágytam.

Ezt mindig is éreztem, de nem volt elég önbizalmam, sem önismeretem, hogy fel merjem fedezni, hogy pontosan mi is az, ami örömmel tölt el és egyben sikerélményt tud jelenteni.

Ez a belső út a legnehezebb. Ez sok "váltást" jelent. Fejben, lélekben. A munkahelytől való elválás ehhez képest egy technikai rész.  
12829509_1055653667827186_5035481536686832826_o.jpg
Milyen segítségeid voltak a váltás közben?

A barátaim és a szüleim első pillanattól mellettem álltak. Soha nem voltam egyedül.

Édesanyámtól rengeteget tanultam, mert 18 éves kora óta tud virágot kötni és azóta gyakorolja is.

Ma már ő az első számú rajongóm és gyakori segítségem is. A napokban megy nyugdíjba biológia-rajz-természetismeret tanári állásából és remélem, hogy még aktívabban tud majd részt venni a munkákban. Szeretek vele gondolkodni. 
img_2432.jpg

Tudatosan vitted véghez a váltást? Elhatároztad, hogy 1 éven belül megléped?

Igen, mindig volt tervem. Mai napig körülbelül 10 Floresse-t érintő távlati tervet kellett kukába dobni.

Az élet tanít és mindig új utakra vezet. Sok partnerjelölttel dolgoztam már együtt és sokféle munkába öltünk energiát.

Azt mondom: hibázni, rossz döntéseket hozni és elbukni törvényszerű.

Mindig megéri viszont elővenni egy tiszta lapot a tervezéshez, ha az álmodról van szó. 
img_3077.jpg

Hogyan képezted át magad?

A növényismeretem nagy része az egyetemmel jött, ugye tájépítészmérnökként végeztem.

A szemem mindig nyitva volt a virágkötészetre, a kötészeti technikákat a boltban és autodidakta módon tanultam. A legtöbbet pedig más virágkötők munkáit figyelve tanultam. 

Az OKJ tanfolyamot nem tekintem az átképzés részének. 
18300817_1343092889111443_607583855933022091_n.jpg
Hová tartasz? Mi a cél? 

Hát, hatalmas céljaim nincsenek. 

Azt biztosan tudom, hogy nem szeretnék üzletet nyitni és ott ülni nap mint nap. 

Szeretek kimenni az emberek közé és megmutatni, hogy mit tudok, mim van. Például amikor kezdtem a vállalkozást, akkor bizonyos helyekre ingyen vittem virágokat - ilyen volt  Mono Fashion and Art Gallery vagy a Szerelmes Levél Pékműhely - cserébe a névjegyem otthagytam, ezekről a helyekről aztán jöttek rendszeres csokorkérések, lettek új ügyfelek és barátságok is.
Most belvárosi éttermek rendszeres vagy eseményre szánt dekorációit készítem a legszívesebben és az esküvőket is nagyon szeretem.  

Rendszeresen tartok workshopokat, ez a jövőben várhatóan még gyakoribb lesz, kell, mert nagyon nagy érdeklődés övezi.

(Szerk. azaz én: én is voltam húsvéti virág installáció készítésen! Lásd a legelső képet és ezt! De volt már például őszi ajtódíszító és anyáknapi csokor készítő műhelye is Verának. Szerintem remek csapatépítő program is lehet, ha engem kérdeztek.)
bbv_8417web.jpg

A Strand Fesztiválra 2 éve járok, a virágos fejdísz készítő órámra többszörös túljelentkezés, aminek mindig nagyon örülök.

14188450_1089181904502544_4011268954037974474_o.jpg
Szeretem az esküvőket, főleg ha szabad kezet kaphatok!
18193703_1336129803141085_3830062129785507757_n.jpg
Boldog leszek, ha meg tudok maradni a saját stílusomban és tudom magam ahhoz tartani a továbbiakban is, hogy csak friss növényt adok ki a kezeim közül. Így aztán a kistermelőket és barátokat szeretném továbbra is előnyben részesíteni az alapanyagok beszerzésekor.

A megfelelő minőségben készített munkák eddig mindig hálás kezekbe kerültek.
Hiszek benne, hogy ez jó cél akármilyen távlatban.
20264740_1424651744288890_8897194232033940616_n.jpg
 
Milyen segítség hiányzik a legjobban?

Technikai dolgok. Most pont egy megbízható autó vagy egy kis hűtőkamra lendítene rajtam.
19238055_1379621665458565_2382554853535179464_o.jpg
Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb?

Nagyon szeretek tanulni. Ha érdekel valami, kérdezek. Nyitott vagyok és nagyon jó érzékem van ahhoz, hogy hiteles helyekről, hiteles emberektől tanuljak. 
img_3121.jpg
Melyik tulajdonságodat nem szereted?

Ha olyan helyzetbe kerülök, hogy kénytelen vagyok végighallgatni vagy véghezvinni valamit, ami nem érdekel, gyakorlatilag emlékezetkiesésem van arról az időről. Ha muszáj, még kb. 24 órán belül rekonstruálom az eseményeket, de később egyre nehezebb. Kínos tud lenni utóbb. 
zsofi_csaki_275.jpg
Milyen tanácsokat adnál magadnak, ha tudnád mi lesz majd?
1. Azokkal az emberekkel kell időt tölteni, akik értenek és segítenek. Ha magyaráznod kell a stílusodat és az értékrendedet, rossz helyen vagy. 
2. Minden látszólagos ellentmondás ellenére az anyagi háttér csak egy feltétele a boldogulásnak - egy a sok közül. Megfelelő súllyal kell kezelni. 
img_3301.jpg
Ki inspirál? 

Angol, ausztrál, amerikai virágkötők munkái.
Hiszel abban, hogy az univerzum figyel és segít?

Persze. Hívhatjuk Istennek is. Egyetlen egyház sem áll szívemhez közel, de a Jóistennel köszönőviszonyban vagyunk. 
Mi az amit el szeretnél érni?

Minden nap kötni valami olyat, ami megfelelő helyre kerül és fontos élethelyzetekben okoz örömet azoknak, akik kapják. 
12182422_910724209014982_5729172817460412780_o.jpg
15235828_1177384675682266_1294759360292193679_o.jpg
10264975_10152514909791344_5669278199191525392_n.jpg
12783798_10153421169486344_6284758724507933815_o.jpg
16998044_10154373910146344_754261560665121722_n.jpg
Kedvencek:

Nicole Land (Soil and Stem), Nikki Tibbles (Wild at Heart), Petal & Grace, Rowan Blossom a szívemhez legközelebb álló virágkötők. 

Kedves blogom most a nagyok közül a wmn és az Egy nap a városban, kisebbek közül Madame Fregoli. Sok képzőművészeti, design és gasztro témájú oldalt is követek - közülük most egy főleg gyerekkönyveken dolgozó grafikus hölgy, Egri Mónika ad talán legtöbbet a lelki békémhez. 

Jonathan Franzen a kedvenc írom. 

Zene minden stílusban és minden korszakból érkezhet. Hangulatomhoz válogatom. Van, hogy napokig csak Mozart vagy Bach szól, ha lazításra vagy tartós koncentrációra van szükségem. Voltak egyszámos napjaim, amíg az irodában kellett magamban tartani a lelket; sokszor gyakorlatilag mantraként használtam egy-egy aznapra szövegében is fontos dalt. Mostanában 70-es évek végi rockban és két nagyon fiatal magyar banda zenéjében: a Panel Surfersben és a The Keeymenben oldódom. 

HonlapFacebook - Instagram

Mosonyi Vera, +36307497862, info@floresse.hu
13055636_1002151996538869_1470018291717671278_o.jpg
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával Tovább