Éljenek a 40 feletti nők!

Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom

Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom

8dd_9005_kicsi.jpg 
Már nem emlékszem, hogy mikor is kezdtem el Andi blogját, a Maison-t olvasni, azt viszont tudom, hogy mindig irigyeltem, hogy milyen jól összerakott a blogja és az üzenetei, meg hogy érdekes és saját gyártású cikkeket posztol. Nem sokat tudtam róla, így aztán adta magát, hogy meginterjúvoljam. 

Arról beszélgettünk, hogy néha az élet tesz minket vállalkozóvá, és hogy miért kell nemet  mondani a méltatlan megbízásokra, introvertáltként milyen blogot írni és megnyílni, és hogy hogyan jutott el #minimalistmom mottóig.
18221866_1202478539862386_9179314299046746944_n.jpg
Mivel foglalkozol?

Jelenleg szabadúszó social media manager, alkalmi újságíró és blogger vagyok. Úgy tudom összefoglalni, hogy tartalomgyártással foglalkozom online felületekre. Mindig a kommunikáció és a média világa érdekelt, bár gyerekként még inkább divattervezőset és lakberendezőset játszottam. 
17103420_1154417298001844_1620616818349447815_n.jpg
Hogyan jutottál el idáig? 

Soha nem volt előre eltervezett szakmai utam, amit végig akartam járni, inkább mindig az adott lehetőségek szerint haladtam. 

Egyetem mellett az egyik kereskedelmi tévécsatornánál kezdtem el dolgozni, ahol lehúztam pár évet szerkesztőként, majd úgy alakult, hogy az online magazinok elterjedésével nekem is inkább ilyen munkáim lettek. 

Dolgoztam újságíróként kulturális magazinnál, majd szerkesztő lettem, alapítottunk egy saját magazint, ami hamar befuccsolt, végül inkább a social media irányából találtak meg a jövedelmet hozó munkák.

Több ügynökségnek dolgoztam social media managerként, például a SocialDaily-nél, az ACG-nél, legrégebb óta pedig a Fastbridge-nek dolgozom, ahol nagyon nagy bizalmat szavaztak nekem és sokat segítettek abban, hogy Dávid mellett dolgozni tudjak. 

Az elmúlt évek során vezető márkák és kezdő vállalkozások is voltak az ügyfeleim között, ami nagyon jó, mert sok oldalról megismerhettem ezt a világot, az elvárásokat és a lehetőségeket. Most már el tudom mondani magamról, hogy 10 éves szakmai múltam van, ami elég jó érzés :) 

2014-től lettél freelance azaz "vállalkozó"? Ez tudatos váltás volt vagy véletlenül jött? 

Nem volt tudatos döntés, egy munkalehetőség megkívánta, hogy egyéni vállalkozó legyek, de most már nagyon örülök neki, mert amúgy szerintem sose szántam volna rá magam erre a lépésre.

Tényleg igaz a mondás, hogy ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy ablak, az én karrierutamra legalábbis ez maximálisan igaz.

Kezdetben féltem a bizonytalanságtól és lehet, hogy más irányba indultam volna el, de most már szeretem ezt az életformát, mert sokkal változatosabb és szabadabb, mint egy ügynökségnél dolgozni reggeltől estig.

A szabadúszó élet nagyon sokat segített például abban, hogy Dávid születését követően kis kihagyással el tudjak kezdeni megbízásokat vállalni. 
8dd_9053_kicsi.jpg

A social media, mint terület hogyan jött?

Online újságíróként és szerkesztőként dolgoztam, amikor a Facebook elkezdett teret hódítani és természetes volt, hogy a cikkeket ott is meg kellett osztani. Ki más kaphatta volna meg ezt a feladatot, mint a szerkesztő, úgyhogy beledobtak a mély vízbe és hamar belerázódtam, sőt beleszerettem ebbe a folyamatosan változó, izgalmas világba.

Ezután jelentkeztem újságírónak egy olyan magazinhoz, ami kifejezetten a social mediára specializálódott, úgyhogy szakmailag igazán naprakész tudtam lenni a témában és nagy szerencsének érzem, hogy végigélhettem a közösségi média megjelenésének és kezdeti fejlődésének időszakát.  

Eddigi karriered során mi volt a legnagyobb sikered, mire vagy a legbüszkébb?

Nehéz kérdés, mert nem tudok egy dolgot kiemelni.

Örülök annak, hogy az ügyfeleim mindig elégedettek voltak a munkámmal, és hatalmas boldogság, hogy régebbi ügyfelek is újra és újra megkeresnek, hogy velem szeretnének dolgozni a jövőben. Az ilyen visszajelzések emberileg nagyon sokat számítanak nekem, az kevésbé, hogy részt vettem-e szakmailag díjazott kampányban vagy sem...

A szívemhez persze mindig azok a munkák állnak a legközelebb, ahol az ügyféllel közvetlen, akár baráti kapcsolatban állunk, ilyen például a Babyberry, aminek a social media kommunikációját lényegében a márka indulása óta csinálom és Katona Eszter mára az egyik legkedvesebb munkatársam. 

Mellényúlásod? Mit tanultál belőle? 

Volt néhány mellényúlásom, de ez természetes velejárója annak, ha az ember próbálkozik dolgokkal, kísérletezik, vállalkozik, jobb esetben pedig ezekből tanul.

Én az a típus vagyok, aki nagyon könnyen be tud lelkesedni dolgokért, mindig a szívemre hallgatok és így vágok bele a munkákba is.

Az elmúlt évek során megtanultam például kiállni magamért és nemet mondani, ha méltatlannak érzek egy megbízást. Sokan vannak sajnos, akik még mindig azt hiszik, hogy a social media manager valamiféle aprópénzes szolgáltatást nyújt, hiszen csak kitesz egy-két posztot a Facebookra, ezt pedig a szomszéd gimis lánya is meg tudja csinálni...

A Facebook vagy az Instagram nem egy eszköz, hanem egy felület, ahol a márka megmutathatja magát, elérheti a célközönségét és megmutathatja az "arcát", miközben olyan közvetlen kommunikációba kerül a közönséggel, mint sehol korábban. Ez nem egy kötelező rossz, amit muszáj csinálni, hanem valami amiből nagyon sokat ki lehet hozni...

Mégis talán a legnagyobb tanulság az számomra, hogy sosem sült el jól, amikor egy barátnőmmel vágtam közös bizniszbe, ez előbb-utóbb mindig valamilyen konfliktust szült, ami ártott a kapcsolatunknak és természetesen a vállalkozásnak is.

Szerencsére azt azért elmondhatom, hogy túl nagy bukásokat nem kellett megélnem, inkább újra és újra módosítanom kellett a korábbi elképzeléseimen. 
19429524_1924899734190711_4538479920069738496_n.jpg

A legjobb üzleti tanács, amit valaha kaptál? Vagy amire te jöttél rá?

Soha ne dolgozz együtt a közeli barátoddal vagy a pároddal! :)

Ha pedig mégis valami közös üzletbe kezdenétek, akkor mindent nagyon pontosan át kell beszélni, leírni és meghatározni, hogy elkerüld a vitákat. De inkább ne vállalkozzatok együtt!
A bloggolás hogyan jött? Hogyan jutottál el a #minimalistmom-ig?

Nagyjából 5-6 éve kezdtem el blogolni, mert akkoriban csak szakmai cikkeket írtam magazinokba.

Nagyon hiányzott valami lazább vonal, ezért indítottam egy blogot, ahol a lakberendezés állt a középpontban. Teljesen más volt a blogom akkor még, mint most
Ha visszagondolok, akkor eleinte nagyon nehéz volt felvállalnom magamat, álnéven kezdtem el írni a Maison blogot. Aztán ahogy jöttek a pozitív visszajelzések, egye fene alapon odabiggyesztettem a nevemet :)

Komoly kihívás volt a számomra, hogy elkezdjek megnyílni, lépésről lépésre ment csak: a nevem után kitettem egy fotót is magamról, majd elkezdtem személyesebb hangvételű bejegyzéseket is írni, utána már a bejegyzésekbe saját készítésű fotót is bele mertem tenni és így tovább. Manapság is sokat küzdök amúgy ezzel, nem vagyok egy igazán extrovertált ember, tele vagyok gátlásokkal.
Visszatérve a blog témáihoz, nem vagyok lakberendező, így hamar kifogytam a témákból és tágítottam a kört, hogy személyesebb hangnemben tudjak írni, mert az okozta az igazi örömet, így lett a blogom életmód blog.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem határoztam meg neki egy irányt vagy stílust, így pár év alatt eljutottam oda, hogy össze-vissza mindenről írtam, és teljesen beazonosíthatatlannak éreztem a Maison blogot.

A fiam születése aztán fordulópontot jelentett, mert akkor csak a gyerektémák érdekeltek és ezekről írtam. Ekkor csatlakozott nagyon sok anyuka az olvasótáborhoz. 
Mi ad örömet a blogolásban?

Jelenleg minden! :)Imádom azt a kreatív folyamatot, aminek során egy-egy téma összeáll a fejemben, szeretek fotózni és interjúzni, majd megírni mindezt és várni a visszajelzéseket.

Ha azt kapom vissza, hogy az írásom hasznos volt valaki számára, akkor úgy érzem, hogy már megérte. Szeretem megismerni az olvasókat, kíváncsi vagyok a véleményükre és élményeikre, így mostanra egy kis baráti hangulatú közösség alakult ki a blog körül. 
18949880_303238156797742_1144428322743123968_n.jpg














Mit gondolsz a blogolás jövőjéről?

A blogolás nem fog megszűnni, csak folyamatosan átalakul, mint a social media felhasználás is.

A vloggerek számomra már egy másik generáció, én inkább olvasni szeretek és elmélyedni egy-egy fotó nézegetésében. Persze nézek YouTube videókat, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom.

Azt látom, hogy a lájkok mennyiségének értékén nagyon sokat rontottak azok a bloggerek, akik a valódi közösségépítés helyett inkább vásároltak maguknak rajongókat vagy megnézéseket.

Egyre több márka kezd tudatosan építeni az influencerekre, és egyre több szakértő van már Magyarországon is, aki átlát a számokon és azt nézi, hogy az illető valóban el tudja-e érni a közönségét. 

15774984_1087211151389126_5564649965556308155_o.jpg
Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Tényleg nem csinálnék semmit másképp, mert minden, ami volt, kellett ahhoz, hogy eljussak oda, ahol és amilyen vagyok. 
19379566_844361662397956_869224346176978944_n.jpg
Hogyan telik egy napod? 

Most úgy érzem, hogy elég fárasztóan.
Dávid általában 6 óra körül kel, játszunk, reggelizünk, takarítunk és útnak engedjük a férjemet a munkába.

Általában 11 óra fele visszaalszik, ilyenkor jön el az első munkaidőm. Azonnal leülök a géphez és dolgozni kezdek. Gyorsan kell csinálnom, mert másfél, két óra múlva kel, akkor elmegyünk játszótérre, sétálni vagy egy baráti találkozóra.

Aztán elérkezik a vacsora- és fürdésidő, meseolvasás és altatás. Általában 8 óra fele már alszik, ilyenkor jön a második munkaidőm :) Este 10 óra fele viszont kidőlök.

Lassan két év után mostanra nagyon kimerítőnek találom ezt az életmódot, úgyhogy remélem, hogy a szeptemberben kezdődő bölcsi egy kicsit normalizálja a helyzetet és valamikor pihenni is tudok, illetve magamra szánni egy kis időt. 

Hogyan kapcsolódsz ki?

Nekem a kikapcsolódást az jelenti, ha egyedül megyek le a boltba :) De tényleg!

Amúgy a blogolás kikapcsol és feltölt szellemileg, jó, hogy elmerülhetek a saját gondolataimban.

Szülés után lényegében egy percig nem hanyagoltam a blogomat, mert ez az, ami nyitva hagyta számomra a világot és más élményeket biztosított az anyaság mellett.

Anyának lenni a legjobb dolog, de mentálisan nagyon kimerítő. 

Vállalkozónak tartod magad?

Még sosem gondoltam magamra vállalkozóként, én ezt inkább csak egy hivatali formának élem meg. Mivel elég sok dolog foglalkoztat, így inkább szabadúszónak tartom magam. 

Tudatosan építed a karrieredet? Használsz-e üzleti tervet?

Mindig voltak olyan időszakaim, amikor nagyon tudatos akartam lenni, aztán az élet felülírta a terveimet és inkább sodródtam a lehetőségek kínálta árral. Most viszont minden eddiginél konkrétabb terveim vannak, Dávid szeptemberben bölcsődés lesz, úgyhogy már nyitottam egy füzetet, amibe leírtam magamnak azt, hogy a következő egy évben miket szeretnék megcsinálni. 

Mi az a tulajdonságod, amire a legbüszkébb vagy?

Nincs ilyen, de igyekszem elfogadó és empatikus lenni, nyitott maradni a világ dolgaira.

Óriási harc a számomra, hogy az állandó bizonytalanságomat leküzdjem, és meg merjem mutatni magam. A blog például jó tanulási folyamat erre. 

18954936_1237466276363612_1923833049278102097_o.jpg
Mi az, ami nem hagy aludni éjszaka? Vagy ki? :)

Biztos Dávidra célzol, na ő tényleg két éve nem hagy aludni éjszaka :)

Egyébként néha vannak álmatlan éjszakáim, képes vagyok nagyon rágörcsölni dolgokra, vagy épp ellenkezőleg, olykor egy új ötlet annyira felpörget, hogy egész éjszaka azon kattogok. 
Az a típus vagyok, aki ha lefekszik az ágyba, akkor elkezd járni az agyam és csak sokára tud elaludni. 

Hol látod magadat 5 éven belül?

Eddig bármikor próbáltam megjósolni a jövőmet, az végül sosem úgy alakult, úgyhogy most sem kísérlem meg.
Mindenesetre szeretnék egy szabad életet kialakítani, amiben azzal foglalkozom, amit szeretek és ami lehetőséget ad a kiteljesedésre.

Szeretünk utazni, imádjuk Toszkánát (khm :) ) és remélem, hogy sok ilyen jellegű élményt fogunk a következő években gyűjteni. 

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó a nő? 

Egyértelműen van hátránya. 

Azt tapasztalom, hogy a nőkön folyamatosan ítélkeznek. Olykor lebecsülnek azért, mert nő vagyok, 32 éves koromra például még mindig meg kellett azt élnem, hogy nemrég valaki "blogger kislányként" mutatott be.
Azt látom magam körül, hogy a nők nagyon erősen támogatják egymást a vállalkozásukban, a férfiak viszont kevésbé.

Természetesen vannak pozitív esetek, de egy nőnek lépten-nyomon szembesülnie kell azzal, hogy megkülönböztetik azért, mert nő. Ha túl kedves és nőies, akkor gyengének tartják, ha viszont határozott, akkor túl férfias. Ha sok időt szánna a családjára, akkor maradjon otthon mosogatni, ha viszont fontos számára a munkája, akkor egy rohadék, aki minek szült gyereket...
Egy olyan országban élünk, ahol nincsenek igazán női vezetők, pedig itt lenne az ideje több teret engedni a nőknek ítélkezés nélkül. 

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Egy kis lakástámogatás jól jönne :)

Komolyra fordítva a szót, a férjemtől minden támogatást megkapok, mellette szabadon szárnyalhatok, mindig mellettem állt és elfogadta, ha valamit szeretnék megcsinálni. Az ő személyisége nagyon nagy hatással volt rám, és van a mai napig, hiszen igazi alkotó ember.

A blogolásból nem tudok megélni, bár nagy álmom egyszer csak ezzel foglalkozni, de ahhoz most már tényleg fel kéne adnom egy ötöslottót :) 

Mozgalmas évünk volt két évvel ezelőtt, nem csak Dávid érkezett meg, de egy nagy tortát is felvágtunk a mai napon ❤️

andrea bitay (@maisonbloghu) által megosztott bejegyzés,

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Nem költök marketingre.

A Facebookon néhány alkalommal már megszponzoráltam egy-egy blogposztomat, de nem erre alapozok. Social media managerként pedig mindig úgy jutottak el hozzám az új munkák, hogy valaki beajánlott. Tényleg azt gondolom, hogy a jó munka a legjobb ajánlólevél. 

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Nincsen segítőm, de social media managerként mindig egy csapat tagja vagyok. 
16178840_1109567352486839_4666919348872435472_o.jpg
Van női példaképed? Ha igen, ki vagy kik? Ki inspirál?

Nincs kimondott példaképem, de mindig voltak olyan nők a környezetemben, akikre felnéztem és akik inspiráltak. Most inkább írónők és női bloggerek vannak, akiknek a gondolkozása egyfajta példaképnek nevezhető a számomra, de tiniként rajongtam utoljára elfogultan valakiért, azóta inkább megfigyelek és egy-egy dolgot ellesek. 

Sok blogot olvasok, íme néhány kedvenc:

Simple as that: A blog írója egy kanadai anyuka, Rebecca, aki imád fotózni és főzni, valamint meglátni a szépséget az élet egyszerű dolgaiban.

From Roses: Sok téma megtalálható ezen a blogon a szépségtől kezdve a lelki dolgokig, épp azért szeretem, mert úgy jelent könnyed kikapcsolódást, hogy közben nem válik felszínessé.

The Private Life of a Girl: Sophie, a blog írója elkötelezett minimalista, mindig elképeszt azzal, hogy milyen témákkal rukkol elő. Nekem ő egy kicsit olykor már túlságosan minimalista, (ha értitek, hogy értem) de mégis remek gondolatindító minden bejegyzése.

Reading my Tea Leaves: Ez a blog maga a megnyugvás. Erin könyve az asztalomon hever (az a címe, hogy Simple Matters és hamarosan írok róla a blogon) és közben imádom olvasni a blogját és elmerülni a fotóiban. Ha egyszerűbb életről és a fenntarthatóságon alapuló mindennapokról álmodozol, akkor ezt az olvasmányt ne hagyd ki!

The Minimalist Plate: A kedvenc minimalista blogom. Pont. Nézzétek meg 

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Csak olyanba vágjanak bele, amiben igazán hisznek és amiben önmagukat tudják adni, ne alapozzanak a divatra.

Ha viszont valamit megálmodtak, akkor amellett tartsanak ki, mert bár biztosan lesznek buktatók, de a kitartás általában meghozza gyümölcsét. Ha pedig mégsem, akkor legalább megpróbálták.  

Mottód?

Nincs mottóm, de igyekszem a tárgyak helyett élményeket gyűjteni, hiszen csak egy életünk van. Vagy nem? :)
Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom Tovább
11+1 tipp online társkereséshez

11+1 tipp online társkereséshez

191_1.jpg

Pár napja ünnepeltük (volna) az egyéves évfordulónkat*, vagyis azt, hogy tavaly ilyenkor Toszkánába repültem egy randira.

És bár megírtam a sztorinkat (1-2-3), jó sok levelet kaptam, hogy hogyan lehet ilyen pasit kifogni! 

Nem volt soha titok, hogy egy online társkereső oldalon ismerkedtünk meg (reklámozni nem fogom melyik volt, majd ha fizetnek!), nekem soha nem volt problémám a társkeresés ezen módjával, most is úgy gondolom, hogy ott ismerkedjen az ember, ahol tud. 

Szóval, úgy gondoltam, hogy megosztom az évtizedek alatt felhalmozott tippjeimet az Internetes ismerkedésről!

Íme!

1.  Ne várj arra, hogy neked írjanak. Ha valaki megtetszett, írj neki bátran, rakj össze pár mondatot, nem kell semmi különleges, sem orosz nagyregény, persze azért legyen benne valami személyes reagálás például a profiljára, vagy a képére.

Én is így tettem, a leendő pasimnak én írtam. Láttam, hogy Olaszországban él, de bevallom, az első üzenetnél azért, még nem képzeltem magamat a toszkán ciprusfák  mellé. Ha jól emlékszem, 1 hétig biztosan nem is válaszolt, akkor is valami olyasmit, hogy őt ez igazából nem is érdekli...Hetekig kb. egysoros e-maileket váltottunk, amikor egyszer csak azt írta, hogy akkor szerinte ideje lenne felhívnia. Négyórát beszélt a telefonon, a végén már csak hümmögő üzemmódban voltam, mint később kiderült, imád beszédeket tartani.

Mindemellett készülj fel arra, hogy sokszor nem fogsz választ kapni. Mint ahogy, sokszor, te sem fogsz válaszolni.

2. Ahogy a mi képeink, úgy a férfiak képei sem mindig a valóságot mutatják. Tehát, annak a képnek higgy, amin a legrosszabbul néz ki.

Amúgy meg felesleges takargatni a valóságot, előbb-utóbb, úgyis minden kiderül, ha a valóságban is akarsz találkozni a delikvenssel. 

Aktuális kép, aktuális életkor, aktuális súly. - Biztosan sok mindenkinek nem fogunk bejönni, de legalább mi, tiszta lappal indulunk.

Nálunk egyébként ez úgy ment, hogy mondtam neki, hogy küldjön egy képet, hogy aznap hogy néz ki és fordítva. Én egy lifttükörben készült képet küldtem, hát, nem az volt életem legvonzóbb képe.

3. Amennyiben vágyunk tárgya válaszol, ne húzzuk sokáig az időt, váltsunk pár üzenetet, ebből azért láthatjuk, hogy rendben van-e. Például, ha a félrement házasságáról ír hosszan, vagy az anyukájával lakik vagy éppen nincs munkája, és még humora se, lépjünk tovább.

Ne essünk bele abba a csapdába, hogy végre valaki írt, meg mondott 3 szépet rólunk, és egyből elolvadunk. Jobb az elején elengedni, ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel.

4. Mentálisan készüljünk fel arra, hogy a férfi, akivel levelezünk és randit beszélünk meg, más nőkkel is levelezik és randit beszél meg. Ahogy te is több férfival levelezel. Ne ragadj le egy pasinál, ha úgy tetszik, több vasat kell tartani a tűzben, persze ezt nem kell nagydobra verni.

5. A randi előtt nem szerencsés megosztani semmilyen privát infót magunkról, nehogy visszaüssön, ha nem úgy sikerül a találkozó, ahogy elképzeltük. Ha nem érti meg, kuka.

6. Randi helyszíne. Nyilvánvalóan mindig és mindig nyilvános helyen, és sose menjünk lakásra vagy egy "szuper házibuliba".

Én arra szavazok, hogy legyen néhány hely, ahol kényelmesen érezzük magunkat, és javasoljuk mi a helyet. Nekem például ilyen a Centrál Kávézó, nagy, viszonylag távol az asztalok (halálom ha túl közel vannak és a másik asztal mindent hall), visszafogott, nem túl tolakodó közeg.

Emlékszem, egyszer megbeszéltem egy pasival, hogy akkor előtt találkozunk, és mikor odaértem, és mondtam, hogy akkor menjünk be, ő bedobta, hogy inkább a szemben lévő Bonny&Clyde-be menjünk. Az utcán volt egy üres asztal, ami teljesen belelóg a járdába, ahova senki nem is ül le. Mondtam, hogy nekem nem tetszik az az asztal, és a Centrálba szeretnék menni, ahogy megbeszéltük, erre ő tovább erősködött. És akkor ránéztem, és mondtam neki, hogy akkor hagyjuk ezt, viszlát. Most tényleg, ha a nő a Centrálban akar ülni, akkor hadd üljön már ott!

7. Ruha. Én ebben teljesen unortodox vagyok, egyáltalán nem szoktam kiöltözni, sőt szekszinek sem öltözöm. Úgy megyek, hogy komfortosan érezzem magam, mert csak akkor tudom magamat adni. 

8. Mielőtt randira megyünk, mindenképpen legyen egy biztonsági emberünk, aki tudja, hogy hova megyünk, jelentkezzünk be, ha megérkeztünk, nyugodtan mondjuk meg a pasinak is, hogy akkor most szólunk a barátnőknek, hogy eddig minden rendben. Paranoiásabbak, készülhetnek egy "kimentő" telefonos segítséggel, nekem mondjuk erre még sose volt szükségem.

Persze, amikor repülőre ültem, hogy akkor most 5 napig egy totál idegen pasinál fogok lakni, és mi van, ha nem is jövünk be élőben egymásnak? Szóval nekem sokkal óvatosabbnak kellett lenne, és minden infóval rendelkeztem róla (teljes név, cím, telefonszám, csekkolás az Interneten..), mert azért a külföld egy más terep. De nem kellett aggódnom, persze megbeszéltük előtte, hogy ha nem jövünk be egymásnak, akkor felnőtt módra kezelve, eltöltjük szépen azt az 5 napot és elmegyünk ide-oda.

9. Aranyszabály állítólag, hogy egy óránál ne legyen hosszabb az első randi. Hát én ezt nem nagyon tartottam be, ahogy esik, úgy puffan felkiáltással. Volt olyan, hogy megláttam, és tudtam, hogy iszunk egy kávét és viszlát, volt, hogy elsőre nem jött be, aztán később igen, volt aztán olyan is, hogy jól belementünk az éjszakába, jól éreztük magunkat, és sose hívott utána. 

Szóval biztonsági játékosoknak: kávé, vagy egy pohár bor, bár alkoholt sem ajánlanak a profik, nehogy túl megeredjen a nyelvünk. Meg azt is szokták mondani, hogy az első randin ne igyunk többet, mint a pasi! (hahaha)

Én nem nagyon szerettem vacsorázni menni, mert az legalább 3 óra, de volt olyan Londonban, hogy a pasi olyan helyet javasolt (La Poule au Pot), hogy képtelen voltam nemet mondani, vagy olyan is volt, hogy mozi volt az első randin, de ezt sem javasolom. 

10. Ha nem hív meg a pasi az első randin, felejtsük el. Erre nem érdemes több szót vesztegetni.

Londonban volt egy olyan esetem, hogy találkoztunk egy kocsmában a Notting Hill-en, megvette az első kört. Megkérdezte, hogy kérek-e még egyet, mondtam igen, és aztán hosszan nézett rám..bye-bye!

11. Bármit amit hallunk az első randin, nem feltétlenül kell elhinni. Tudom, tudom, de sajnos szeretjük magunkat jobb színben feltüntetni az elején, ezért sokan hazugságokba is képesek esni. 

Én nem vagyok ilyen, talán hiba is, hogy túl őszinte vagyok, ami nem egyenlő azzal, hogy mindent kipofázok magamról rögtön.

Amúgy a pasim azt állítja, mondtam neki, hogy írom ezt posztot, hogy neki az őszinteségem jött be a legjobban. De nem vagyunk egyformák, ugye.

12. És a legfontosabb, amit soha nem szabad elfelejteni, hogy ne vegyük túl komolyan, inkább tekintsünk az egészre úgy, mint egy jó kis szabadidős tevékenység, amiből lehet valami komoly.

Szórakozzunk, érezzük jól magunkat közben és ha valami másképp sikerül, ne siránkozzunk. 

És soha, de soha ne adjunk le az elvárásainkból! 

*

11+1 tipp online társkereséshez Tovább