Éljenek a 40 feletti nők!

A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak

A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak

ember_koll.jpg

Tegnap az utolsó pillanatban sikerült eljutnom "A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak" fura című lakás-kiállításra a Múzeum körút 19. alatt.

Egy Múzeum körúti nagypolgári lakás hetven éves korszakának lezárása ez a helyhez tartozó tárgyakat és emlékeket feldolgozó kiállítás. Az Ember-család három generációja által lakott, és különböző célokra használt tér 2010 és 2013 között egy lakásszalon tevékenységeinek is otthont adott. 

A tárgyak és a műtárgyak, amelyek Asbóth Magdolna (1913-2011) matriarcha féltve őrzött tulajdonai, és egyben státusszimbólumok, dekoráció és emlékek voltak, keverednek kortárs művekkel művészek: Bruno Baptistelli, Ember Sári (a harmadik generáció), Keresztes Zsófi & Zana Krisztián alkotásaival. 

Nekem egyből beugrott egy londoni esemény, amiről írtam is, - Egy kiábrándult építész lakása avagy Elmgreen és Dragset installációja a Victoria & Albert Múzeumban -, bár ott egy fiktív ember lakásába kukkanthattunk be, itt valódi élettörténetek mutatkoznak meg előttünk.

A Múzeum körút 19. szám alatti házat Ybl Miklós (pl. Operaház, Festetics-palota, Várkert Bazár) tervezte Roth Zsigmondnak 1874-ben, bérháznak. Az első emeleten járunk, ahol egy hatalmas lakásba lépünk be, amely az egész emeletet elfoglalja. A ház le van pusztulva, de azért áttűnik, hogy fénykorában igazán lenyűgöző  palota lehetett. (meg a sötétben sem lehetett sokat látni)

49-20160227_171625.jpg

09-20160227_180844.jpg

06-20160227_181003.jpg

07-20160227_180951.jpg

Róth Miksa üvegfestő- és mozaikművész keze munkája.

05-20160227_181013.jpg

08-20160227_180946.jpg

22-20160227_175854.jpg

A lakásban meglepően sokan vannak, jönnek-mennek, nézgelődnek az emberek, néha szóba elegyednek egymással, rácsodálkoznak erre-arra.

Szeretem ahol nem próbálják megmagyarázni a dolgokat nekem, ezért nem szeretem a kurátori szövegeket (vannak kivételek persze). "Végre nem egy művészettörténész, vagy kurátor próbálná unalmas megfeleltetések közé paszírozni tevékenységem." -írta nekem egy művész, amikor kértem, hogy írjon valamit a kiállításáról, persze nem írt, visszadobta nekem a labdát.

Itt adtak egy kis fénymásolt valamit, amely összegezte a kiállítást kissé szájbarágósan, persze van akinek kell ez, megmagyarázva, hogy miért is vannak teljesen oda nem illő cuccok is a lakásban, lásd fent említett kortárs darabok. Engem nem zavartak, de nem is izgattak fel, nyilván mindenki másként fogadja be a látottakat. 

53-20160227_173632.jpg

Eredetileg Herendi nyitott kandalló, 1956-os sérülései miatt kályhává átépített fafűtéses kályha.

52-20160227_173717.jpg

A ház eredeti rácsa, a hatvanas évekből.

51-20160227_173809.jpg

 

45-20160227_173940.jpg

Id. Ember Károly pomázi házának udvarán kivágott diófából, 1956-ban a szekrény ajtaja megvédte Magdolnát a repeszek elől.

48-20160227_173833.jpg

Ember Károlyné és Nemes Ella nevelőlány a Március 15-e téren 1943-ban, Fortepan által digitalizált színes dia.

44-20160227_174024.jpg

Bruno Baptistelli. For a while (Egyelőre)

"Bruno Baptistellinek nemcsak a lakás, de az egész város új megfigyeléseket jelent: az nagyon is jó, hiszen van bátorsága berakni egy ormótlan biztonsági rácsot a lakás közepére, a gazdagon faragott szekrények szomszédságában. Erre akasztja képeit, amelyek ugyan az utcán, a városban szerzett benyomások lenyomatai, többször mégis kísérteties hasonlóság lelhető fel köztük, és a lakás egyes elemei közt is. A fraktúrák és formák körforgásba kezdenek - ami eredetileg egy budapesti bérház vakolatát idézte, most más tárgyhoz kezd el kötődni." - a fénymásolt papírról, ha valaki nem  értené.

16-20160227_180517.jpg

Ember Sári Létra és páfrány című művei.

43-20160227_174043.jpg

Leesett stukkó darab a lépcsőházból.

46-20160227_173851.jpg

A fénymásolt papír utolsó oldalán olvasható, hogy mettől meddig és hányan laktak a lakásban, 1943-tól kezdődően sorolják fel a neveket, kb ötven embert számoltam, aki lakott vagy rendelt itt. Érdekes "vendég" 1953 és 1962 között Forgács Alajos ávós százados és családja.

42-20160227_174309.jpg

A képek Asbóth Magdolna hagyatéka.

41-20160227_174227.jpg

40-20160227_174322.jpg

47-20160227_173923.jpg

39-20160227_174342.jpg

37-20160227_174401.jpg

36-20160227_174420.jpg

A nagyszobában álló Herendi kandalló maradékaiból  1957-ben épített kályha.

35-20160227_174509.jpg

34-20160227_174628.jpg

33-20160227_174649.jpg

32-20160227_174746.jpg

31-20160227_174839.jpg

30-20160227_174932.jpg

Csodás festett üvegek az előszobában.

29-20160227_175659.jpg

28-20160227_175716.jpg

A konyhában, ezen az ajtón keresztül lehetett lejutni a cselédszobába. 

24-20160227_175409.jpg

23-20160227_175322.jpg

A cselédszoba, ahova a víz is be volt vezetve. Világítás nem volt, így kicsit félelmetes volt. 

25-20160227_175425.jpg

A cselédszobához tartozó szekrények.

26-20160227_175609.jpg

17-20160227_180507.jpg

20-20160227_180321.jpg

50-20160227_174335_001.jpg

19-20160227_180340.jpg

Ember Károlyné, született Asbóth Magdolna a Rudas Fürdő vendéglőjének teraszán, 1940-ben.

21-20160227_180056.jpg

Asbóth Magdolna által gépelt lista a rendőrségi feljelentéshez.

15-20160227_180530.jpg

Ez a világoskék fal nagyon beleillett a kompozícióba.

14-20160227_180545.jpg

13-20160227_180608.jpg

12-20160227_180656.jpg

11-20160227_180754.jpg

10-20160227_180834.jpg

04-20160227_181204.jpg

01-20160227_181417.jpg

02-20160227_181232.jpg

Flóra-szobor a bejáratnál.

Jól éreztem magam (ez a legfontosabb, ugye), érdekes volt a téma és a tálalás is. Egyszer laktam albérletben egy hatalmas, lelakott, nagypolgári lakásban a Blaha Lujza téren, udvarra nézett, és annyira nyomasztó volt, hogy 1 hónapig bírtam, teljesen rámnehezedett a lakás. Amikor ide beléptem, hasonlót éreztem, ebben a formában ez a lakás már nem lakható.

„Már régóta mi szolgáljuk a lakást és nem a lakás szolgál minket.” – olvastam Ember Sári nyilatkozatában, így 100 év után búcsúznak az örökségtől, és hamarosan pedig egy új tulajdonos veszi birtokba a lakást. 

Végezetül egy kép, amikor Asbóth Magdolna lakott a lakásban. 

mamu.jpg

A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak Tovább
Új koncepcióval frissít a londoni Serpentine: a pavilon mellé 4 nyári házat is felhúznak

Új koncepcióval frissít a londoni Serpentine: a pavilon mellé 4 nyári házat is felhúznak

160203_zipper2_hero.jpg

Idén lesz a 16. alkalom, hogy a Serpentine Gallery udvarán felhúznak egy ideiglenes pavilont, amely minden nyáron London egyik legnépszerűbb építészeti látványossága, ezt most a dán építész, Bjarke Ingels és cége, a BIG nyerte.

Ez még nem számít újdonságnak, viszont az igen, hogy kísérőnek további 4 nyári ház kerül kialakításra a pavilon körül, 4 különböző építész bevonásával, ezek pedig Kunlé Adeyemi/NLÉ, Barkow Leibinger, Yona Friedma és Asif Khan.

Először nézzük a pavilonról készült terveket!

160203_cave.jpg

Az építmény inspirációs tárgya, a tégla. Aztán lett ebből egy üres, túlméretezett, üvegszálas téglaformájú tárgy, amely mindenféle formában egymásra téve, különleges dimenziót kíván adni majd a pavilonnak. 

160203_wall_night.jpg

Általában olyan pavilon készül, amibe be lehet menni, hogy tudjanak benne tartani programokat. Egyszer én is voltam, a Sou Fujimoto pavilonban az akkor 77 éves Yasunao Tone "zenélt", eléggé szürreális élmény volt. Amúgy a COS, - amely nálunk is nyitott nemrégen üzletet az Andrássyn -, minden évben támogatója a pavilonnak, és ennek keretében szerveződnek az események. Ha jól emlékszem, kétszer is nyertem velük belépőt. 

160203_valley.jpg

A négy nyári háznál, az volt a feltétel, hogy az építmények reagáljanak a Queen Caroline's Temple-re, magyarul egy 1734-ben épült kis nyári, klasszikus házra, nem messze a Serpentine Galériától. A következő képeken ez látható lesz.

 

Kunlé Adeyemi - NLÉ

A nigériai Kunlé Adeyemi "inverze replikának" titulálja tervét, olyan mintha az eredeti épület tereit különböző irányokban rotálná, néhányat meg szétszórt volna körülötte.

160223_serpentine_summer_house_2_cnle.jpg

160218_serpentine_summer_house_view1_cnle.jpg

160223_serpentine_summer_house_4_cnle.jpg

Bevallom, nekema  berlini Barkow Leibinger műve tetszik a legjobban, legalábbis papíron, olyan mint egy egy kusza szalag, amit csak úgy ledobtak az asztalra. Alatta pedig szeparált fülkék padokkal, elmélkedésre.

barkow_leibinger_view_a.jpg

barkow_leibinger_view_c_hero.jpg

barkow_leibinger_view_d.jpg

barkow_leibinger_view_b.jpg

Aztán itt van Yona Friedman, a Magyarországon született francia építész, nem mellesleg 92 éves.

"Friedman az ötvenes években kialakította egyéni látásmódját, elmélete szerint száz éven belül a világ lakosságának több mint 80 százaléka városokban fog élni, amelyek egy korai tervéhez hasonlóan - ahol kontinenseket összekötő hidakat vizionált - hálózatszerűen borítják be a Földet. Az autonóm városállamokból összeálló kontinensvárosokat nagy sebességű metrók, vasutak kapcsolják össze. Az Európai Unió gazdasági rendszere vagy a francia és a japán gyorsvasútrendszer, illetve a világot behálózó internet bizonyítja, hogy a friedmani utópiák valóra váltak."

Ez a mű tér el a legjobban a kiírt feltételtől, vagyis semmi köze a kis házhoz, acél gyűrűk összefüggő szerkezete amit látunk itt. Friedman itt a "Spatial City" /"Űrváros" mobil építészeti koncepciójára utal (nyomokban),  mivel szerinte a "városok vízszintes terjeszkedésének lehetősége véges, a megoldás olyan építmények, a föld felett "lebegő" városok kialakítása, melyek "a lehető legkisebb területen érintkeznek a talajjal", azaz afféle cölöpökön állva átívelhetnek hasznosíthatatlan (például mocsaras vagy mezőgazdasági) területek felett, továbbá bármikor "szétszerelhetők és áthelyezhetők." (Az idézetek között részek a Magyar Narancsból.)

yona_friedman_cam3_hero.jpg

yona_friedman.jpg

Az utolsó pedig a londoni Asif Khan, aki fénnyel, árnyékkal és visszatükröződéssel operál, nem rossz, kíváncsi vagyok élőben milyen lesz.

asif_khan_summer_house_109_hero.jpg

asif_khan_summer_house_134.jpg

asif_khan_summer_house_104.jpg

 asif_khan_summer_house_211.jpg

Nekem igazából nem áll össze az egész, kicsit olyan mintha mindegyikből lehetett volna egy jó pavilon, ha tovább gondolják vagy átgondolják a funkciót. Magyarul nagy összevisszaság, mindenféle tervező a világ tájáról 36 és 92 éves kor között, figyelemre méltó persze, de nem átgondolt.

Június 10 és október 9 között lesz látogatható, ingyenesen.

Mint olvashattuk, idén távozik Julia Peyton-Jones, aki a Serpentine Pavilon kezdeményezést életre hívta 16 évvel ezelőtt, a Serpentin Galériának pedig 21 éve az igazgatója, most 64 éves, de nem gondolom, hogy nyugdíjba fog menni! 

jpj.gif

További Serpentine-os írásaim:

Idén felhőt formáz a londoni Serpentine Pavilon

A chilei Smiljan Radic tervezi a következő Serpentine pavilont Londonban

Smiljan Radić Serpentine pavilonja még október 19-ig látható Londonban

Ilyen lesz az idei londoni Serpentine Pavilon

Új koncepcióval frissít a londoni Serpentine: a pavilon mellé 4 nyári házat is felhúznak Tovább