Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

Grace Coddington nem megy nyugdíjba 74 évesen

Grace Coddington nem megy nyugdíjba 74 évesen

Jelen számításaim szerint, 74 éves koromban még biztosan dolgozni fogok, mivel nem számítok rendes nyugdíjra, ezzel szemben Grace Coddington ennyi idősen, azért hagyja ott a Vogue kreatív igazgatói posztját 30 év után, hogy új területeken is kipróbálja magát, jelentette be a múlt héten.

Coddington-t a világ egyik legbefolyásosabb divatszerkesztőjeként és stylistjaként tartják számon. 

Nem hagyja ott az újságot teljesen, évi 4 anyagot ezentúl is készíteni fog, sőt az irodáját is megtartja. És a Vogue sem kívánja mással betöltetni a megüresedett állást.

Szeretek ilyeneket olvasni, mindig megerősít, hogy 70 felett is lesz élet!

grace-coddington-craig-mcdean.jpg

Coddington Wales-ben született, divat iránti rajongása, mint sokaknál, nála is a Vogue újsággal kezdődött, és legnagyobb örömére 17 évesen Vogue modellnek választották, 26 évesen viszont egy súlyos autóbaleset be is fejezte ezt a karrierjét.

cb57b605ffcd5b437d9ed529a36bf50c.jpg

grace-in-window-by_2020611a.jpg

A baleset után az angol Vogue-nál kötött ki, több mint 20 évet dolgozott itt divatszerkesztőként, majd elment New Yorkba Calvin Klein-nak dolgozni. 1988-ban az amerikai Vogue élére frissen kinevezett Anna - Nuclear - Wintour felvette divat igazgatónak, ismerték egymást, hiszen az angol Vogue-nál korábban dolgoztak együtt. Az évek során aztán Coddington Anna Wintour jobbkeze és bizalmasa lett, bát személyüket és stílusukat tekintve elsőre nem sok közös van bennük.

Anna Wintour aurájában én is megfürödtem, ITT írtam erről.

grace-coddington-and-anna-wintour-front-row-jan-12-p125.jpg

Coddington nem várt ismertséget szerzett a divatszakmán kívül, amikor 2009-ben bemutatták a The September Issue című dokumentumfilmet, mely az amerikai Vogue kulisszái mögé néz be, ahogy a szeptemberi számot összerakják (ez a szám mindig a legvastagabb). Jó film.

81ol3x5b6hl.jpg

A momentumot kihasználva, 2012-ben megjelent memoárja, rajta van a listámon.

 

A 2002-ben megjelent közel 5 kilós Grace: Thirty Years of Fashion at Vogue című könyv újra kiadásra került 2015-ben.

20141129_145223.jpg

Ezt 2014-ben fotóztam a londoni Proud galériában, Coddington munka 1975-ből, Oroszországban készült, a modell a 18 éves Jerry Hall, a fotós Norman Parkinson, a cipő Manolo Blahnik. A kép ára 3000 font.

Ahogy olvasom, nem fog unatkozni, jön egy újabb könyv, egy életrajzi film, egy Comme de Garcons kampány, érdemes lesz őt szemmel tartani.

Grace Coddington nem megy nyugdíjba 74 évesen Tovább
Teadélután a Bolond Kalaposnál

Teadélután a Bolond Kalaposnál

Újabb tea- és hotel kalandok!
Ezúttal a Sanderson hotel-ban jártam, melyet Philippe Starck tett nagyon menővé 2000-ben. Design addict-oknak kötelező!

 

Az idei év első Afternoon Tea szeánsza a Sanderson Hotelben ért minket, egy kissé borús vasárnap délután. Már régen a listámon volt, mivel Alíz Csodaországban témájú náluk az Afternoon Tea és nagyon izgi képeket láttam róla.

1-s1_1.jpg

A még ma is működő, virágmintás textiljeiről és tapétáiról híres 1860-ban alapított brit Sanderson cég székhelyének húzták fel az épületet a londoni Soho-ban 1958-ban, egy kőhajításra az Oxford Street-től.

Aztán megvásárolta a Morgans Hotel Group Co. és felkérte Phillipe Starck-ot - a leghíresebb designer dans le monde - , hogy csináljon belőle menő hotelt. Mindez 2000-ben történt. 

Én először 4 éve voltam itt, nem magamtól, hoztak, egy rettentően rövid randit sikerült itt megejtenem a Long Bar-ban, amely London szerte híres hely. Kép majd lejjebb.

Kívülről nem annyira lehengerlő az épület, viszont védett, ezért nem is lehet hozzányúlni, és ahogy belépünk, egyből egy más világba csöppenünk, Starck rendesen elengedte magát.

A lobbyban rögtön beleütközünk egy Salvador Dali-féle ajakkanapéba (ha van jobb szó erre, várom!), kiváló hely fotózkodásra, és még további számos különböző stílusú és típusú kanapéba, trónba, fotelba, koporsóba. 

 

38-s43.jpg

Praktikus és egyben sejtelmes függönyök mindenhol a lobbyban.

39-s44.jpg

hall1.gif

40-s45.jpg

42-s47.jpg43-s48.jpg

44-s49.jpg

 

45-s50.jpg

1-20160117_173251.jpg

A bejárattól jobbra találjuk a Long Bar nevű intézményt, ahogy a neve is sejteti, igen, itt van London leghosszabb bárpultja, ami 24 méteres, méltán népszerű a londoniak körében, és jól lehet ismerkedni is! És ilyen szép széken lehet üldögélni.

sanderson_9.gif

1-20160117_150345.jpg

A Mad Hatter's Tea Party a hotel belső udvarában zajlik, nagyon ügyesen kihasználva a teret, 2 sátor van felhúzva, középen pedig egy kis japán kert tavacskával. Persze azért nyáron sokkal hangulatosabb lehet.

sanderson4.gif

Ez pedig már a fedett rész, ahol a zöldeskék kabát van, az volt az én helyem.

sanderson5.gif

Asztalunk, felfedezésre várva.

02-s3.jpg

A Sanderson Hotel tavaly vezette be a Mad Hatter's Tea Partyt, annak örömére, hogy tavaly volt 150 éve, hogy Charles Lutwidge Dodgson vagyis Lewis Carroll megírta az "Alíz Csodaországban" című könyvét, aztán később a folytatást az "Alíz Tükörországban" címűt. 

Ezek a gyerekkönyvek egy új korszakat nyitottak meg, ugyanis nem kívánnak tanító célzattal fellépni vagy moralista leckével szolgálni. Carroll, aki az Oxfordi Egyetem zárkózott matektanára volt, létrehozott egy fantáziadús álomvilágot, amely mellőz minden logikát és itt megtörténhet minden. A későbbi Narnia Krónikái vagy a Harry Potter előfutárai voltak ezek a könyvek.

Angliában az Alíz-téma rendkívül népszerű, voltam ilyen jellegű partin is a Morton's magánklubban, ITT írtam róla.

Amúgy teljesen véletlenül elvetődtem Alice sírjához is, ITT írtam erről, egy angol kisváros templomkertjében van eltemetve, Lyndhurst-ben (Hampshire).

Lewis Carroll múzsája a könyvhöz Alice Liddel volt, akit gyerek-barátnak hívott, tekintve, hogy 1862-ben, amikor megismerkedtek, Alice 7 éves volt, Carroll meg 30 körül. Egy barátja kislánya volt amúgy, és közös csónakázásaik során születtek a történetek, melyből 2 könyv született a végén.

03-s5.jpg

A szalvétagyűrűn fejtörő a könyvből, - természesten hazahoztam -, megfejtés belül!

If you have it, you want to share it. If you share it, you don't have it. What is it?

Az első megfejtő ajándékot kap! hello@orsolyaivanyi.com 

04-s6.jpg

A Luna & Curious design cég kifejezetten ide készítette ezt a teás szettet, beleértve a cukros dobozt. Egy négyszemélyes 400 fontba kerül. Amúgy a boltjukba is érdemes benézni, a 24-26 Calvert Avenue (E2 7JP) alatt, tele van mindig mindenféle érdekes tárggyal, plusz egy békebeli borbély is működik náluk.

 

A cukros dobozunk kissé meggyötört volt, így legnagyobb sajnálatunkra nem működött rendesen, magyarul nem zenélt és nem forgott, így mást kellett kitalálnunk. Videó!

05-s7.jpg

A menü egy eléggé viseltes könyvben volt elrejtve. Persze én már utána néztem a menünek, meg nincs is sok választás, pezsgővel vagy pezsgő nélkül. Jó, kétféle pezsgőből lehet választani, meg vannak koktélok is. 

Mi a klasszik Afternoon Tea-t kértük, egy (olcsóbb) pohár pezsgővel. Gabi a délután egy pontján aztán a sajátját rám öntötte, legnagyobb örömünkre pótolták ingyen.

06-s8.jpg

08-s10.jpg

A ceremónia elején ki kell választani, hogy melyik teát szeretnénk a Sanderson saját készítésű teáiból, én stílszerűen az Alice-t választottam, Gabi a Queen of Hearts-ot. Az enyém jobb volt: Alice has transformed into China Black Tea infused with hints of blackcurrant, vanilla, caramel, citrus, bergamot, blue cornflowers and blue mallow flowers.

09-s11.jpg

sanderson3.gif

14-s16.jpg

15-s17.jpg

17-s19.jpg

Az első fogások: sonkás és uborkás szendvicsek, skót tojás fürjből, füstölt lazaccal és kaviárral (az az 5 db) és egy rákos eclair. 

Sajnos, már ekkor látszott, majd érződött, hogy ez az egész nem a gasztronómiáról szól, hanem a látványról, a tárgyakról, a körítésről.

20-s22.jpg

21-s23.jpg

Az emeletes süteményes tálca nagyon mutatós volt, a tetején eredeti fűvel.

22-s24.jpg

23-s25.jpg

24-s26.jpg

25-s27.jpg

26-s28.jpg

28-s30.jpg

29-s31.jpg

Azt hiszem, most fordult elő először, hogy nem ettünk meg mindent, mert egyszerűen nem volt jó vagy nem volt íze. 

30-s32.jpg

A végén jött még egy ilyen valami, ami igazából fagyi volt, de nem tudtam beazonosítani az ízeket. 

31-s33.jpg

A megmaradt pár szemet egy ilyen csinos papírtáskában hazavittük. Ez mondjuk tetszett.

sanderson2.gif

Közben a hátam mögött ez történt. 32-s34.jpg

33-s35.jpg

sanderson1.gif

A teázás után, kissé csalódottan még felfedeztük a hotelt, íme megint a Long Bar és ez például a mosdó.

37-s39.jpg

34-s36.jpg

35-s37.jpg

Itt pózolok az új Golden Lane táskámmal. Aki nem ismerné a márkát, ITT írtam róluk a Forbes-ba, dióhéjban: igazi sikersztori egy magyar fiúról, akiből véletlenül lett sikeres táska tervező Londonban.

Benéztünk a Purple Bar-ba, ahol mondjuk olyan sötét volt, hogy használható fotót nem sikerült készítenem, teátrális, romantikus és csak 21 éven felüliek léphetnek be. Tetszik.

46-s51.jpg

47-s52.jpg

48-s53.jpg

49-s54.jpg

50-s55.jpg

51-s56.jpg

A billiárd teremben igaz ólomkristályüveg 1950-ből, John Piper keze műve.

58-s63.jpg

 54-s59.jpg

53-s58.jpg

57-s62.jpg

55-s60.jpg

59-s64.jpg

Ezután a spa részlegbe látogattunk el, a liftben 3D csillagrendszer.

1-20160117_150458.jpg

1-20160117_151224.jpg

1-20160117_151044_0.jpg

1-20160117_150938.jpg

1-20160117_150946.jpg

1-20160117_151026.jpg

1-20160117_151016.jpg

Aztán még lifteztünk egy kicsit, ilyen volt a 3. emelet.

1-20160117_150604.jpg

1-20160117_150651.jpg

Megjegyzem, érdekes tény, hogy egyáltalán nincs folyosó vvilágítás, hanem csak az ajtónál van megvilágítva a szobaszám.

1-20160117_150625_1.jpg

A Sanderson szerintem egy csodás hotel, az Afternoon Tea sajnos viszont felejthető, inkább igyunk egy pezsgőt a Long Bar-ban vagy a Purple Room-ban, ha éppen arra járunk!

1-s2_1.jpg

Ezt a papírból készült "Chanel" láncfűrészt rögtöna bejáratnál lehet fényképezni.

A fényképeket Samsung Galaxy Note 4 készülékkel készítettem.

Korábbi tea- és hotel kalandok:

Glamour, zene, tetőterasz - megnyitott az Aria Hotel Budapest

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy (Mondrian London)

Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben (The Connaught Londonban)

Az egymillió forintos szoba (The Beaumont Londonban)

 

Tylney Hall - egy unalmas vidéki hétvége

Hölgy kastéllyal (Szent András Kastély)

Elteázni egy repülőjegy árát (Mandarin Oriental Hyde Park London)

Ahol Oscar Wilde partizott - Nagyvilági teázás a Hotel Café Royalban

sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel

Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.

Teadélután a Bolond Kalaposnál Tovább
Champagne Life - Nőművész kiállítás a londoni Saatchi Galériában

Champagne Life - Nőművész kiállítás a londoni Saatchi Galériában

cham.jpg

Champagne Life azaz Pezsgő(s) Élet címmel nyílt kiállítás a londoni Saatchi Galériában, ami azért érdekes, mert kizárólag nőművészek műveiből áll. Igen, még szenzációnak számít, ha nőkiállítás nyílik.

Viszont azon kívül, hogy 14 kortárs, igazából nem igazán ismert művész alkotásai láthatóak, akik történetesen mind nők, semmilyen más kapcsolódási pont nincs a kiállított művekben. Ahogy olvasom, inkább a nőművészek sokszínűséget kívánja bemutatni, így mindenféle művészeti ággal találkozhatunk.

A galéria ezzel a kiállítással ünnepli 30. évfordulóját.

1-12.jpg

Bevallom, a cím alapján teljesen más jellegű kiállításra számítottam, a hivatalos magyarázat szerint,  a fényűző művészvilág és a művész élete, aki általában egy stúdióban hosszú órákon keresztül egyedül dolgozik, köszönőviszonyban sincsen. 

A Champagne Life amúgy az amerikai Julia Wachtel egyik kiállított művének is a címe - lejjebb a Kim Kardashian / Kanye West / Mini Mouse montázs - és persze egy pezsgőcég  a kiállítás szponzora, ez a Champagne Pommery, remek marketing húzás mondhatnám..de most tényleg KM és KW képet kellett a középpontba állítani? Vagy a pezsgőszponzor volt erősebb.

A Champagne Life egyNe-Yo szám is egyben, és ahogyolvasom Wachtel ebből inspirálódott: "Welcome to the champagne life, Where trouble is a bubble in a champagne glass, Dreams and reality are one and the same".

5-5.jpg

6-11.jpg

saatchi_champagne_life.gif

További három Julia Wachtel mű.

 

1-13.jpg

2-14.jpg

3-20160115_143216.jpg

 

Sigrid Holmwood (37), brit-svéd művész, képein a mára eltűnt svéd paraszti élet pillanatait láthatjuk, megbolondítva fluoreszkáló színekkel. Holmwood úgy készíti képeit, mintha a 16. században élne: saját maga készíti festékeit, ecsetjeit, stúdió felszerelése is korabeli, és saját maga is előszeretettel öltözik be korhű ruhákba, lásd honlap.

2-16.jpg

3-17.jpg

4-18.jpg

6-20.jpg

5-19.jpg

7-21.jpg

Maha Malluh, Szaud-Arábiában élő művész "Food for Thought" (Szellemi Táplálék) sorozatából láthatunk egy installációt, jellemzően az arab világban használatos alumínium lábasokkal. saatchi_plates_on_the_wall.gif

saatchi_plates_2.gif

Az iráni Soheila Sokhanvari meghökkentő taxidermia műve - Ló labdával - nyilvánvalóan a kiállítás egyik remekül osztható képe az Instagramon.

  

horse_on_a_ball.gif

A másik hasonlóan hatásvadász mű, Mia Feuer: Jerusalem Donkey (Szamár Jeruzsálemből), papírmasé szamara, Palesztínában gyerekeknek tartott workshop eredménye.

saatchi_doglott_szamar.gif

1-25.jpg

A szerb Jelena Bulajic (25) rettentően aprólékos óriás és miniatűr képei öregedő emberi arcokról nekem nagyon bejöttek, elsőre ceruzarajznak tűnhet, de nem az.

4-29.jpg

5-30.jpg

6-31.jpg

3-28.jpg

2-27.jpg

1-26.jpg

A francia Virgile Ittah zavarba ejtő életnagyságú viasz szobrai, - halottak vagy lebegnek? -, gyerekként engem is megrémítenének. 

viasz_saatchi.gif

 1-32.jpg

2-33.jpg

A kiállítás harmadik napján voltam, közepes nyüzsgés volt, és folyamatosan jöttek-mentek az osztályok. 

3-34.jpg

Suzanne McClelland műveit nem tudtam megfejteni, bármennyire is szerettem volna. Szöveg, szín és forma, három amerikai testépítő és három szabadlábon lévő amerikai terrorista. Aki összerakta, írjon!

3-36.jpg

1-20160115_144843.jpg

2-35.jpg

5-38.jpg

4-37.jpg

Julia Dault 2 munkája tetszett a legjobban, azt hiszem. Bár utána kellett néznem, hogy jobban értsem. Az első címe "Untitled 21, 10:30 am - 4.30 pm, June 10", ami azt jelzi, hogy mikor és mennyi idő alatt készült el a mű, konkrétan arra utalva, hogy mennyit küzdött az anyaggal - plexi -, amíg így össze tudta hajtogatni, az anyagon lehet látni a karcolásokat. Ezen kívül, valami teljesen hétköznapiból, mint a plexi létrehozott egy teljesen új, mondhatni építészeti alkotást. A másodikat hazavittem volna!
1-40.jpg

2-41.jpg

3-42.jpg

4-43.jpg

5-44.jpg

8-20160115_145650.jpg

Marie Angeletti művészetével nem tudtam mit kezdeni.

6-45.jpg

7-46.jpg

48.jpg

47_2.jpg

Stephanie Quayle egy farmon lakik, az ember és a természet közötti kapcsolatot feszegeti művészete, itt egy agyagból készült marhapárt láthatunk, lentebb pedig az Oroszlánkirályt.
cow_saatchi.gif

 11-57.jpg

Seung Ah Paik hatalmas, közeli képei az emberi bőrről, rendkívüli részletességgel és tökéletlenséggel. 

09-55.jpg

10-56.jpg

12-58.jpg

13-59.jpg

Mequitta Ahuja művei szintén nem tudtak megérinteni, bár meg kell hagyni, hogy az elkészítésük biztosan nem egyszerű folyamat.

03-49.jpg

04-50.jpg

05-51.jpg

06-52.jpg

07-53.jpg

08-54.jpg

Alice Anderson hatalmas tárgyaira tekintve, elsőre az jut az eszembe, hogy mennyi idő/energia volt szükséges előállításukra. A jobb oldali golyó címe 181 kilométer, ennyi rézszálat használt fel Anderson az előállításhoz, és amit a gyerekek próbálnak elérni, az a meditációs állapot, ahogy olvasom, Anderson-nak ez sikerült miközben több napig készítette ezt.

cerna_golyo.gif

cerna_1.gif

golyo_1.gif

A kezdeményezés jó, valóban több nőművészt kellene reflektorfénybe állítani, és biztos vagyok benne, hogy a Saatchi Galéria számára is remek PR, a kiállítás ingyenes, egy font a kis füzet, amiben némi magyarázatot tudunk kapni a művekről, de ez így kevés.

A kiállítók legalább fele nem elég jó, és ahogy haladtam végig a kiállításon, számos alkalommal kellett megkérdeznem magamat, hogy ennek vajon mi a lényege/értelme avagy áthallást éreztem más művészektől.

Szóval ebből a pezsgőből a kiállítás végére eltűnt a buborék.

Március 6-ig látható.

Ami viszont sokkal érdekesebb és nem is értem, hogy miért nincs jobban reklámozva, az a Saatchi felső szintjén Aidan Salakhova, orosz feminista kiállítása, Revelations/Kinyilatkoztatások címmel.

Az 51 éves Aidan első kiállítása ez Londonban, 1992-ben alapította meg saját galériáját - Aidan Gallery - Moszkvában, elismert művész és a moszkvai Surikov Művészeti Intézetben professzor. 

A kiállítás egyik támogatója amúgy Yelena Baturina, aki jelenleg a leggazdagabb nő Oroszországban (dolgozó oligarcha), a Be Open kulturális alapítványán keresztül.

A kiállítás fő témája a fátyol, a női test és a szexualitás, számos fekete gránitból és fehér márványból álló szobrot láthatunk, egyszerűek mégis eredetiek, érdekesek. Fekete-fehér, tradíció és modernség, kelet-nyugat...

6-65.jpg

5-64.jpg

4-63.jpg

3-62.jpg

2-61.jpg

7-66.jpg

1-60.jpg

Naomi Campbell-ről mintázott nő, mint megtudtam.

1-s1.jpg

2-2.jpg

3-3.jpg

4-4.jpg

 A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.

Champagne Life - Nőművész kiállítás a londoni Saatchi Galériában Tovább