Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

Hajnali Full English Breakfast a felhőkarcoló tetején

Hajnali Full English Breakfast a felhőkarcoló tetején

20141130_065402.jpg

Ma reggel felkeltünk 6-kor Gabival, bepattantunk egy taxiba és elmentünk a Duck&Waffle nevű étterembe, ami a Heron Tower-ban van, hogy miközben angol reggelizünk napfelkeltét nézzünk. Ez a hely ugyanis éjjel-nappal nyitva van.

Próbáltunk foglalni a honlapon keresztül, de azt írta, hogy első időpont ami szabad az január 6. Szóval úgy gondoltuk, hogy majd bekönyörögjük magunkat.

A Heron Tower a 236 méterével a 3. legmagasabb épület Londonban (a Shard és a One Canada Square után), a hely pedig a 40. emeleten van. Az épület földszintjén egy hölgy fogadott a liftnél, és közölte, ahogy gondoltuk, hogy nincs hely sajnos.

Már kezdtünk volna elkámpicsorodni (olyan régen használtam ezt szót, pedig annyira vicces), de aztán megszánt minket, és feltelefonált az étterembe, hogy van itt két "pretty ladies" és aztán már száguldottunk is fel a lifttel.

20141130_082222.jpg

Ami a legérdekesebb volt, hogy egyáltalán nem volt telt ház, sőt félház sem. Csak arra tudok gondolni, hogy ez a stratégia része, hogy ne legyen zsúfoltság érzet vagy túl hangos hely. És ez így van jól. Az ablak mellett kaptunk helyet, ezt láttuk.

20141130_070150.jpg

A Full English Breakfast mellett döntöttünk, én akkor ettem utoljára, amikor 2011-ben kiköltöztem, hajóval jöttem, és gondoltam egy ilyen indítással méltó módját adom meg a kiköltözésnek. 

20141130_071623.jpg

 

20141130_072140.jpg

Elvileg 7.40-kor kelt a Nap, mi ebből sajnos semmit nem érzékeltünk, csak a ködöt. 

20141130_082920.jpg

Gabi úgy döntött, megírja a véleményét. 

20141130_072832.jpg

A legújabb mániám a dual módban fényképezés, itt szomorúan tekintek le a ködre.

Még tanulom az új telefonom Virtual Tour funkcióját, de valami ilyesmit tud. Ahogy látszik kiváló hely romantikázni, a közönség fele párokból állt.

Az étteremnek van egy bárja, ide foglalás nélkül lehet jönni, ha esetleg nincs hely, viszont csak inni lehet. A design viszont jó és valószínűleg a panoráma is.

20141130_084801_1.jpg

Mivel a Nap sehogyan sem akart kibújni, így útnak indultunk a Columbia Road-ra, a virágpiacra,  - poszt itt róla - majd pedig a Barbican botanikus kertjét megnézni. És még 9 óra sem volt!

20141130_085011.jpg

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Hajnali Full English Breakfast a felhőkarcoló tetején Tovább
London Calling 1 - Utazás

London Calling 1 - Utazás

20141128_193209.jpg

Nem tudom, ki hogy van vele, de én az utazás "utazás" részét ki nem állhatom. Nem szeretek sorban állni, nem szeretek cipekedni, és egyáltalán, ma már repülővel utazni egyáltalán nem nagyvilági dolog, főleg ha fapados szolgáltatót veszünk igénybe.

A sors valószínűleg gondolatolvasó, ugyanis, a tegnapi London felé tartó utazásomnál még sosem volt gyorsabb vagy kényelmesebb.

Én biztonsági játékos vagyok, tehát 2 órával indulás előtt én már kint vagyok a reptéren. Ez most is így történt, rendeltem taxit, időben becsomagoltam (reggel utolsó pillanatban, az a típus vagyok, akit határidőkkel lehet sakkban tartani), és szentül meg voltam győződve, hogy minden oké. Aztán persze bejött egy apró helyzet: elfelejtettem a bőröndzár kódját. Ez ugye eléggé kardinális kérdés, aztán az utolsó pillanatban rájöttem: más szögből kell nézni..

A menetidő a taxival a reptérre egészen elképesztően rövid volt, aztán a becsekkoláshoz megérkezve, nincsen sor, egyből mehetek és csak 12,4 kg a bőröndöm, hurrá! A biztonsági ellenőrzésnél azért kicsit lassan ment, viszont így kiszúrhattam Bachar Najari-t a Zsolnay többségi tulajdonosát és feleségét Cséplő Petrát a sorban, ezt el is könyveltem celebrity spottingnak. Ez alkalommal nem motoztak meg, és a táskámat sem szedték darabokra, mint mindig.

20141128_135916.jpg

Így aztán volt időm arra, hogy beüljek a Leroy-ba egy Carbonarat elfogyasztani, ami amúgy jó semmilyen volt, de legalább bele felejtkezhettem a reptér karácsonyi dekorációjába.

A kapunál nem volt sor! A vonalkód leolvasós belépés után szépen átsétáltam a hangárba, és teljesen meglepő módon, ott sem volt sor. És hogy feltegyem az i-re pontot, én lettem az első sorban, ami teljességgel hihetetlen, ugyanis nem vagyok sem nyomulós, sem rohanós. Ez nyilván történelmi pillanat volt, ugyanis ilyen soha nem lesz még egyszer. Kicsit kellemetlenül is éreztem magam. A gépen hátulról a harmadik sorban beültem az ablak mellé, és mit ad Isten, senki nem ült mellém! 

20141128_160824-MOTION (1).gif

Az út során néha aludtam (ez alkalommal bebólintós módon, csoda, hogy nem tört ki a nyakam egyszer sem), néha fényképeztem, majd a Google+ ilyen szép gif-et csinált nekem mire leszálltam.

20141128_174533_1.jpg

Első dual módban készült képem.

Kis késéssel leszálltunk, én az ePassport kaput szoktam használni, ugyanis biometrikus útlevelem van: vagyis az autómata ellenőrzi az iratot és arcomat. Mindig izgi, hogy vajon sikerül-e abszolválnom. 

Busszal szoktam bejönni Londonba,  már nem veszek előre jegyet, mert múltkor vettem és közölték, hogy álljak sorban másfél órát mert valami vonat lerohadt és ezért most túl leterheltek. Találtam egy Greenline buszt,  10 font és háromnegyedóra múlva már a Baker Street-en álltam sorban, hogy vegyek egy Oyster-t, mivel a 4 darabot, amivel rendelkezem otthon hagytam. Most ilyen fekete minimál tokot kaptam.

20141129_093550.jpg

A Baker Street-en kellett várnom kicsit, - valamiért szeretem ezt az állomást, fogalmam sincs miért - így aztán kipróbáltam a Samsung Galaxy Note (4) panoráma fotó funkciót. Szerintem elég jó! Persze azért tudni kell, hogy mit kell fényképezni, ugye..

10403001_10203962167347003_4047430120705836833_n.jpg

20141128_193337.jpg

A jel, szintén a Baker Street-en.

Aztán Stepney Green felé vettem az irányt, ahol elkövetkezendő hetemet tölteni fogom Gabi vendégszeretetét élvezve.

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Calling 1 - Utazás Tovább