Éljenek a 40 feletti nők! - NeverOrdinaryWoman

Vaj és zsálya - kiugrott olasz marketingesek tészta étterme Londonban

Vaj és zsálya - kiugrott olasz marketingesek tészta étterme Londonban

A rettentően divatos Redchurch Street igazi aranybánya, lassan a kedvenc utcámmá válik, ahogy napról napra fedezem fel az utca egységeit, amikor kiugrom ebédszünetre a boltból.

Legújabb felfedezés a Burro e Salvia, vagyis "Vaj és Zsálya", egy júniusban nyílt, olasz tulajdonban lévő tésztabolt. Legalábbis először azt hittem, hogy ez "csak" egy bolt, mert az persze feltűnt, hogy ott a boltban készítik a tésztát. Aztán pár napja egy angol blogban olvastam róla és akkor láttam, hogy itt lehet enni is! Így aztán meg is néztük másnap.

Először is a tulajdonosokról néhány szót, természetesen olaszok, hogyan is lehetne másképp. Az egyik alapító, Gaia Enria, aki korábban PR-es volt, a másik pedig Daniel de Filippis, aki hasonlóan kommunikációs területről jön. És amúgy ők (is) dolgoznak az üzletben, minket például Gaia szolgált ki.

A bolt/étterem vizuálisan elég egyszerű, így nem veszi el a figyelmet a tésztákról, viszont mégis jól illeszkedik a tésztára utaló sárga és fehér színkompozíció. Nekem kicsit túl egyszerű is, én szeretem a barokkos túlzásokat, erről majd amikor szintén a Redchurch Streeten található Lover Lounge-ról fogok írni. Persze, bár minimalista, azért minden rettentően megválogatott, a pohártól a menő Aesop kézmosóig a wc-ben. (Ami amúgy 2 házzal odébb van.)

A koncepció az, hogy vissza az alapokhoz, lassítsunk le egy jó házi tésztával, élvezzük az együttlétet a családdal és barátokkal. Bizonyos gasztró trendek is azt mutatják, hogy egyre inkább olyan éttermet választunk, amely bele illik az életstílusunkba, pl ha fontos, hogy helyben termesztett cuccokat együnk, akkor olyan étterembe megyünk és hajlandóak vagyunk többet is fizetni érte.

p17.jpg

Vaj és zsálya - kiugrott olasz marketingesek tészta étterme Londonban Tovább
Wild at Heart - nyilvános wécé  menő virágbolttal a Notting Hillen

Wild at Heart - nyilvános wécé menő virágbolttal a Notting Hillen

Londonban az a jó, hogy minden nap találok valamit, amivel még nem találkoztam korábban. Ilyen a Wild At Heart nevű világbolttal összekötött nyilvános WC, is ami amúgy a Notting Hill-en található (Nyugat-London), méghozzá a nagyvilágibb részén, például itt van Siena Miller butikja is, a Twenty&Twelve. Az utca amúgy a Westbourne Grove, merőleges a Portobello Roadra.
Szóval a rendhagyó wc szorija pedig, hogy 1993-ban a helyi lakosok összefogtak és szembementek az önkormányzat nyilvános wc tervével, mert valami szebbet és jobbat akartak. Így született meg ez a háromszög alakú "Türkiz-sziget" (‘Turquoise Island’) a Westbourne Grove-on (ez az egyik kedvenc utcám amúgy, mert ennek a végében lakom), Piers Gough építész tervezésében. A wc-t 2 oldaról lehet megközelíteni, - sajnos zárva volt amikor voltam, így belülről nem tudtam megörökíteni -, elől pedig a virágbolt helyezkedik el. Na most, a virágboltra pályázatot írtak ki és egy Nikki Tibbles nevű nő megverve kb. 70 jelentkezőt nyerte meg a helyet. Nikki amúgy reklámos volt, de úgy döntött inkább kitanulja a virágos szakmát és ma, 19 évvel később, már a Harrods-ban és a Liberty-ben is van Wild At Heart virágosstand. Nikki persze időközben híres lett és gazdag, ITT a get-well-soon csokrai tekinthetőek meg, kezdő ár 50 font körül. De ahogy az angol mondaná: if you have cash to splash on your loved ones, then it's worth it vagyis ha van pénzed a szeretteidre elverni, akkor az mindent pénzt megér.
Ígérem, egyszer ki is próbálom!
20120513_140117.jpg
20120513_140105.jpg
20120513_135939.jpg
20120513_140038.jpg
20120513_140140.jpg
Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.
Wild at Heart - nyilvános wécé menő virágbolttal a Notting Hillen Tovább
Glamour háziasszonyok szürreális univerzumban

Glamour háziasszonyok szürreális univerzumban

Miles Aldridge annyira menő idén nyáron Londonban, hogy egyszerre 2 kiállítása is fut, plusz még egy könyvvel is megfejelte az egészet. Aki otthon van a divatban és a fotózásban, már biztosan találkozott a képeivel, harsány színek, gyönyörű nők kifejezéstelen arccal, aprólékos gonddal kidolgozott életképek, már-már zavaróan műanyagszerű, mégis izgalmas, mintha megállt volna az idő egy szürreális univerzumban. 

A Somerset House-ban zajló kiállításának címe "I only want you to love me", ami annyit tesz hogy, " Csak azt szeretném, hogy szeress vagy szeressetek". A másik kiállítás pedig a Brancolini Grimaldi Galériában látogatható, mindkettő szeptember 29-ig.

Aldridge művészi hajlamát nyilván apukájától is örökölte, ő ugyanis Alan Aldridge, aki a többi között a Beatles-nek is készített illusztrációkat, így aztán John Lennon családi barátnak számított nálunk,mint ahogy Eric Clapton és Elton John is. Rajongói között találjuk David Lynch rendezőt, Marylin Mansont vagy Bret Easton Ellis írót.

130710_MilesAldridge_1.jpg


 

Glamour háziasszonyok szürreális univerzumban Tovább
Akik mindenben mintákat látnak - Épülethomlokzat inspirálta pulóverek

Akik mindenben mintákat látnak - Épülethomlokzat inspirálta pulóverek

A Patternity egy olyan kreatív ügynökség, akik a nevükből is adódóan mintázatmániások. Nem tudok egyelőre jobb magyar szót a pattern-re, ha valaki igen, szóljon. Ők is itt vannak a szomszédságomban Kelet-Londonban, Shoreditch-on, nem messze a titokzatos fekete háztól, amiről ITT írtam.

Szóval a Patternity azt állítja, hogy mindenütt mintázatok vesznek minket körül, legyenek azok földhözragadtak vagy lenyűgözőek. Munkájuk egy része a kutatás és archiválás, ők rendelkeznek a világ legnagyobb online mintázat gyűjteményével. Olyan cégekkel működnek együtt, mint az Apple, az ételművész Bompas & Parr páros, a BBC, a Barbican,  Nike vagy a Selfridges áruház. Áprilisban egy külön eseményt is szerveztek, ami kizárólag a mintázatokról szólt, kár, hogy elkerülte a figyelmemet, de csak végig olvasni is izgalmas a programokat. 

Két nő, a kreatív igazgató Anna Murray és a textil tervező Grace Winteringham alapította az ügynökséget 2009-ben. Az évek során számos díjat nyertek, például a Wallpaper magazin design díját vagy a Telegraph tavaly a világ 10 legmeghatározóbb stílusblogja között említette a honlapjukat.

 

 

Anna Murray (bal) és Grace Winteringham (jobb)

A egyik legutóbbi projektjük során pedig a Chinti and Parker nevű ruhamárkával kollaboráltak, ahol csodálatos pulóverek és kardigánok születtek, amelyeket épületek homlokzatai ihlettek. A 28 darabból álló kollekció fekete, sötétkék, menta és krémszínű, tulajdonképpen az eleve adott Chinti and Parker jellegzetes motívumait rendezték mintázatba.

A kollekció szerintem csodálatos, sajnos az áruk is, 400 font körül mozognak.

Akik mindenben mintákat látnak - Épülethomlokzat inspirálta pulóverek Tovább
Névjegykártyaboltot nyitott a MOO Londonban

Névjegykártyaboltot nyitott a MOO Londonban

Aki kicsit elmélyült már a névjegykártya gyártatás rejtelmeiben, az biztosan találkozott a MOO nevű céggel. Én jó pár évvel ezelőtt találtam rá a londoni székhelyű start up-ra, tetszett a honlap és a sokfajta ötlet, hogy mit lehet kihozni egy névjegykártyából. Amikor először rendeltem tőlük, akkor azt tetszett meg, hogy a saját képeimet (most nem az arcomra gondolok) tölthettem fel a névjegykártyára, akár 100 különböző képpel is.

A cég filozófiájának az alapja, ami egyben a szlogen is, hogy "we love to print", vagyis "szeretünk nyomtatni". Nagy hangsúlyt fektetnek a papír minőségére, például a luxe típusú vastag névjegykártya egyszerűen csodálatos (extra vastag 4 réteg papírral), amikor átadom valakinek a sajátomat, rögtön megkérdezi hol csináltattam. Tavaly azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy kijöttek a Facebook Cards-zal,  vagyis olyan névjegykártyát kezdtek el gyártani, ami a Facebook-ról importálta az adatokat és a képeket. Ezt még megfejelték azzal, hogy az első 200.000 jelentkező ingyen kapott 50 darabot. (ez 10 millió darabot jelent, csak úgy mondom)

Az évek alatt aztán egyre nagyobb lett az online cég, már nem csak névjegykártya van, hanem képeslap, matrica és kiegészítők is, és közel 150 fős (a honlapon kint van mindenki neve) brigáddal dolgoznak, így aztán gondoltak egy nagyot és nyitottak egy boltot a Boxparkban, azzal a céllal, hogy a vásárlók meg tudják előre nézni a termékeket, meg hogy inspirálódjanak. Magyarul, nyitottak egy névjegykártya boltot. Amúgy a MOO londoni főhadiszállása nem messze van, a nyomtatás maga ott történik.

Én a 29-es cellában boltban vagyok a Hungarian Designnal, ők a 27-ben, így néha-néha átugrom, valamelyik nap átmentem lyukasztót kérni és megint körülnéztem.

m9.jpg

m5.jpg




Névjegykártyaboltot nyitott a MOO Londonban Tovább