neverordinary


Mini Versailles Toszkánában

Mini Versailles Toszkánában

Korábban is imádtam kertekbe járni, ezt a jó szokásomat megtartottam Olaszországba költözésem után is, és ezúttal egy igazán csodás kertbe vetődünk el.

25-20170710_165045.jpg

Toszkánában, Collodi-ban járunk, a név ismerős lehet, ugyanis a Pinokkió kalandjai című meseregény szerzője, Carlo Lorenzini azaz Carlo Collodi itt töltötte gyermekkorát, innen is kölcsönözte nevét.

01-20170710_173116.jpg

Azt mondják, hogy ez Olaszország egyik legszebb kertje, úgyhogy nagy várakozással érkeztünk Collodi-ba.

A kertet 1652-ben kezdték építeni a Garzoni család megbízásából reneszánsz és barokk stílusban, a család villája közvetlenül a kert mellett fekszik, sajnos nem látogatható. A kerttel szembeni kávézóban kérdeztük a pultost, hogy miért nem, annyit tudott mondani, hogy ő gyerekként még volt bent és csodás freskókat látott, jelenleg viszont rengeteg pénz kellene a felújítására, ezért nem látogatható.

Találtam pár cikket, ami arról ír, hogy eladó a 40 szobás villa 19 millió euróért, de arról nem találtam infót, hogy még mindig eladó-e vagy gazdára talált. 

 

02-20170710_172838.jpg

29-20170710_162624.jpg

03-20170710_172822.jpg

04-20170710_172701.jpg

27-20170710_162752.jpg

28-20170710_162746.jpg

A kertben 45 méteres a szintkülönbség, felfelé középen lépcsőkön sétálhatunk fel, érdemes jobbra és balra kitérni, mert mindenhol találunk valami érdekeset: sövény labirintus, mitológiai szobrokat, pávákat (sajnos bezárva), kerti színházat, formára vágott növényeket (topiary), bambuszligetet.

Sajnos a vízesés, mely eredetileg középen folyhatott, nem működik, gondolom anyagi okok miatt, de így is  nagyon impresszív. 

05-20170710_172637.jpg

26-20170710_165034.jpg

24-20170710_165224.jpg

06-20170710_172426.jpg

07-20170710_172339.jpg

08-20170710_171222.jpg

09-20170710_170955.jpg

12-20170710_170752.jpg

13-20170710_170736.jpg

14-20170710_170503.jpg

10-20170710_170919.jpg

11-20170710_170807.jpg

19-20170710_165759.jpg

15-20170710_170144.jpg

16-20170710_170023.jpg

17-20170710_170014.jpg

18-20170710_170001.jpg

20-20170710_165617.jpg

21-20170710_165457.jpg

22-20170710_165442.jpg

23-20170710_165333.jpg

A kertet amúgy olyan más kertekhez hasonlítják, mint a versailles-i vagy a firenzei Boboli.

A komplexumhoz tartozik egy Lepkeház is, ahol a lepkék szabadon repkednek, narancsot esznek, meg papagájokkal üldögélnek a faágakon.

Ezenkívül van Pinokkió park is, ahogy olvastam nagyobb gyerekeknek lehet érdekes, én ezt most kihagytam.

Korábbi kertes posztok:

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

 

Mini Versailles Toszkánában Tovább
Ahol Lord Byron is sziesztázott

Ahol Lord Byron is sziesztázott

Portofino avagy Portovenere - ezt a kérdést feszegettük pár hete, amióta ugyanis erősen tavasz van, menni kell valahova, mert nyáron ugye nem fogunk a sok turista miatt.

Aztán Portovenere mellett döntöttem, mert a Splendido Hotel Portofino-ban csak április 6-án nyit újra és ott mindenképpen innom kell egy Bellini-t a teraszon, ahogy mondjuk Elizabeth Taylor vagy Lauren Bacall is tette ott egykor.

20170312_142833_1.jpg

Portovenere már nem Toszkána, hanem Liguria, a Cinque Terre falvaktól nem messze, La Spezia várostól 20 percnyire autóval. Mi autóval támadtunk, ti ne tegyetek így, parkolni ugyanis eléggé nehézkes, 40 percet köröztünk, mire sikerült, de legalább ingyenes volt, mert még nem volt szezon. Legegyszerűbb vonattal vagy busszal.

20170312_163200.jpg

(A képen nem mi vagyunk.)

Bár lennék gondtalan gyerek,
ki hegyi barlangban lakik,
sötét vadonban tekereg,
vagy szeli kék víz habjait;
a szász gőg terhes pompa, mit
nem tűr a lélek, ha szabad
s szereti sziklák ormait
s a hullám-verte szirtfalakat.

Még az is lehet, hogy Byron itt írta a "Bár lennék gondtalan gyerek" cím versét, mindenesetre Portovenere egyik kihagyhatatlan látnivalója Byron's Grotto-ja azaz Byron barlangja. 

Itt video selfie-zek (bot nélkül nyilvánvalóan) a Költők öblében , persze ezt a nevet csak később kapta a hely. 
Szóval Lord Byron innen úszott át meglátogatni költő haverját, Shelley-t Lericibe, ami kb. 7 km, és itt állt a kis grotto-ja, ahol meditálgatott és ihletet keresett a verseihez. A grotto azóta megsemmisült.

05-20170312_161942.jpg

A hely lenyűgöző, Byron tudta, hol kell merengeni az élet dolgain. 
06-20170312_162149.jpg

 07-20170312_162559.jpg

20170312_163143.jpg

08-20170312_163140.jpg

20170312_162838.jpg

20170312_162959.jpg

20170312_164324-animation_1.gif

 10-20170312_163435.jpg

12-20170312_163919.jpg

Az öreg halász és a tenger.

13-20170312_163951.jpg

14-20170312_164017.jpg

Nem messze Byron egykori grotto-jától találjuk az 1198-ban épített gótikus stílusú Péter apostol tiszteletére épített San Pietro-templomot, a kilátás szintén páratlan.

18-20170312_164732.jpg

(Itt még hosszú hajjal, már nagyon nyomasztott, így aztán fél év után rászántam magam a fodrászra, elvonatoztam Pisa-ba, ahol is kaptam egy olyan vágást, hogy azóta is naponta 3-szor mosom meg a hajamat, hátha találok egy újfajta szárítási módot, amitől jobb lesz. Egyelőre nem jártam sikerrel!)

19-20170312_165108.jpg

20-20170312_165437.jpg

Ő itt az anyatermészet, ahogy a tábla is írja.

20170312_165448_1.jpg

Szemből is.

22-20170312_165455.jpg

23-20170312_171018.jpg

24-20170312_171201.jpg

16-20170312_164642.jpg

04-20170312_144232.jpg

17-20170312_164657.jpg

 27-20170312_172004.jpg

A temetőből is remek a kilátás és ott nem lóg az arcunkba selfiebot sem.

26-20170312_171744.jpg

20170312_142342.jpg

Lord Byron-ról gyakorlatilag mindent elneveztek a faluban.

20170312_140331.jpg

A falut egy nap alatt könnyen be lehet járni, mi későn érkeztünk, így a várat már nem tudtuk megnézni már, de a San Pietro és San Lorenzo templomokat mindenképpen érdemes megnézni, mindkettő a 12. században épült. A San Pietro ráadásul lenyűgöző kilátással bír.

28-20170312_172747.jpg

20170312_140126.jpg

29-20170312_181855.jpg

31-20170312_181953.jpg

32-20170312_182514.jpg

 Egy kiadó villa a nyárra.

33-20170312_183103.jpg

A város a lemenő nap fényében.

Nekem Portovenere sokkal jobban bejött, mint a Cinque Terre falvak, bár amúgy simán lehetne a 6.  a sorban, úgyhogy ide vissza fogok jönni. Hajóval. 

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Ahol Lord Byron is sziesztázott Tovább
Cinque Terre - turizmus futószalagon

Cinque Terre - turizmus futószalagon

 14907055_1238152106241649_109608204297246587_n.jpg

Egy szép, októberi napon, pontosan 28-án, olthatatlan vágyat éreztem, hogy végre megnézzem magamnak a Cinque Terre-t! Nyáron szóba sem jöhetett a turista hordák miatt, hiszen Olaszország egyik legnevezetesebb látnivalójáról beszélek, az öt tengerparti sziklára tapadt halászfaluról Liguriában, ami még az Unesco kulturális világörökségének is a része.

A Cinque Terre-t évente 2.5 millió turista támadja meg, így állítólag az olasz kormány lépéseket tervez, hogy 1.5 millió fölött bezárják a bazárt, ugyanis a helyi lakosok panaszkodnak, írja a Guardian

Amúgy kedves olvasó azt tudta, hogy Toszkánába 40 millióan járnak nyaralni évente?

Íme a beszámolóm, teljesség nélkül, biztos ki is hagytam valami fontosat.

1. Ejtsd

csinkve terre

Az öt falu:  Monterosso al Mare, Vernazza, Corniglia, Manarola, és Riomaggiore

2. Vonat vagy hajó?

Bármennyire is kényelmes vagy (mint én) - kocsiba be, kocsiból ki - , akkor is vonat! Mi a La Spezia város állomásánál tettük le az autót, és Cinque Terre kártyát vettünk, ami egész napos utazásra jogosít és magába foglalja az eco buszok használatát (ha jár éppen busz), a gyalogos ösvényekre szóló belépőjegyeket (nem kérték sehol) és korlátlan wifi használatot (jelszót kell kérni!) Magyarul benne van a vonatozás az öt faluba, egymás után jönnek, és annyiszor szállunk fel és le, akárhányszor akarunk. Ára idén 16 euro/fő. Utólag persze hajóval mentem volna.

Arra készüljünk fel, hogy ha vonattal megyünk, hogy semmit nem lehet majd látni, mert nagyjából végig alagútban megy a vonat.

3. Csak kényelmesen

Az öt kis falut kényelmesen végigsétálni csak kényelmes cipőben és ruhában érdemes, különben hamar rémálom lesz. Mi 7 óra alatt nyomtuk le, 15 km lett, ami valljuk be, annyira nem is sok (egy London Fashion Week alatt minden nap megyek ennyit), de azért nem is kevés. Én mondjuk nem szeretek turistának kinézni, - meg amúgy is itt lakom a következő utáni faluban, ugye, - így nálam a kényelmesség egy (COS) ruhában, (Salamander) bokacsizmában és (Comme des Garcons) széldzsekiben merült ki. Hihetetlen érzés felöltözni rendesen, a vidéki divatozás a falunkban a mackóban ki is merül. Viszont a rétegesség híve vagyok, ami jól jött, 20 fok fölé ment a hőmérő ugyanis! Egy csomóan napoztak is a tengerparton (lásd a képeket), október 28-án, ahogy írtam az elején. És persze minél kevesebb cuccot vigyünk magunkkal, fürdőruhát viszont igen, ha csobbani is akarunk.

4. Utazási stratégia

A vonat viszonylag gyakran közlekedik, általában 15-20 percenként. Mi az ötödik, legtávolabbi faluban szálltunk le, ellentétben mindenkivel a vonaton, a legtöbben ugyanis rögtön leszállnak az elsőnél, és mennek sorban tovább, és a végén vonatoznak egy hosszabbat vissza. Szerintünk logikusabb a legtávolabbi pontnál kezdeni és visszafelé vonatozgatni. Azzal azért érdemes tisztában lenni, hogy főszezonban biztosan "szardíniázni" fogunk a vonaton.

5. Enni

Tehát Monterosso-ban leszálltunk és itt egyből ebédeltünk (ebben a faluban van a legtöbb étterem) is egyet az Il Casello-ban, mely egy szuper kilátással bíró teraszos étterem, nem túl nagy. A választásunk "fritto misto di mare" vagyis tenger gyümölcsei frissen sütve lett, kértünk mellé házi sült burgonyát (sajnos krumpli-mániás vagyok), a ház fehér borából egy üveggel, egy üveg vizet, meg egy kávét. Ez olyan 50 euro lett összesen. A helyet ajánlom, minden rendben volt, a személyzet is. A kajáról kép lejjebb. Amúgy azt gondolom, hogy nagyon rosszat sehol sem fogunk kapni - lásd például Olaszországban még a benzinkúton is jó a croissant - , inkább attól függ, hogy mennyi pénzt akarunk elverni. 

6. Improvizálás

Készüljünk fel arra, hogy bárhol érhet olyan meglepetés, hogy nem jár a busz, amivel terveztünk a lépcsőzés helyett. Mi így jártunk Corniglia-ban, így 382 lépcsőfokot kellett megmásznunk, persze nem bántuk, de akkor is! Vagy például Manarola és Riomaggiore között fut a híres Via dell’ Amore, a szerelem 15 perces sétája. Szépen elindultunk rajta, aztán egy ponton egy rács nem engedett tovább. Később bementünk egy információs irodába, hogy mikor lesz nyitva, nem tudták megmondani. Állítólag évek óta zárva, mert balesetveszélyes. De akkor miért nem lehet megfelelően kiírni? Persze röpke 4 hónapos olaszországi tartózkodásom alatt arra is rájöttem, hogy az olaszok szeretnek mindent úgy intézni, hogy ne kelljen semmit csinálni a végén.

7. Színes házak

Nyilván a legfontosabb, hogy legalább egy jó képünk legyen a színes házakról (az Instagramra), nekem ez Riomaggiore-ban sikerült, az utolsó faluban és még pont naplemente is volt, amikor odaértünk. Amúgy hajóról lehet a legjobban fényképezni a falukat, erre jutottam. Nyilván, mert mi nem hajóval mentünk.

8. Hajók az utcán

Nekem ez nagyon tetszett, hogy a hajók úgy parkolnak az utcán, mint máshol az autók. 

9. Az ösvény

Amennyire én tudom, az az ösvény, amely összeköti az öt falut nem járható végig egészében.

 

10. Turizmus futószalagon

A sziklákra épült kis falvak, a tenger, az öblök, háttérben a teraszos földművelés az olíva ültetvények, ahogy a költő mondaná, a látvány festővászonért és ecsetért kiált, szóval igen, a Cinque Terre-t mindenki látni akarja legalább egyszer, ha Olaszországban jár.

Főszezonban teljesen mindegy milyen napon megyünk, mindenhol turista csoportokba fogunk ütközni, ezt dolgozzuk fel előre. 

11. Gagyi ajándéktárgyak

Nem vagyok egy nagy impulzus vásárló, így max hűtőmágnest terveztem venni a gyűjteményembe, de azon meglepődtem, hogy milyen gagyi és unalmas a felhozatal. A hűtőmágnessel sem voltam teljesen elégedett.

Konklúzió:

Jól éreztem magam, de nem esett le az állam. Hajóval egyszer azért visszajönnék.

Ha nem lett volna olyan késő, megittam volna egy Bellinit a Hotel Splendido-ban, Portofino-ban, már csak a látvány miatt is. De kihagytuk, amit sajnálhatok, mert áprilisig ki sem nyit. Amúgy a Condé Nast Traveler olvasói úgy gondolják, hogy Európa egyik legjobb szállodája ez. Úgyhogy meg kell néznem.

03-20161028_122613.jpg

05-20161028_122811.jpg

06-20161028_122935.jpg

08-20161028_123055.jpg

09-20161028_123209.jpg

10-20161028_123246.jpg

11-20161028_123423.jpg

 

07-20161028_122951.jpg

13-20161028_123519.jpg

Ez itt a Monterosso Giant avagy az Óriás szobra, a 14 méteres Neptun, a tenger istene egy villa teraszát tartja a vállán. 

16-20161028_124401.jpg

17-20161028_124424.jpg

08-20161028_123055.jpg

19-20161028_124514.jpg

21-20161028_125420.jpg

22-20161028_125515.jpg

23-20161028_125652.jpg

24-20161028_125828.jpg

 

25-20161028_130017.jpg

26-20161028_130024.jpg

27-20161028_130149.jpg

29-20161028_132308.jpg

30-20161028_141632.jpg

31-20161028_142706.jpg

33-20161028_145714.jpg

34-20161028_145920.jpg

36-20161028_150008.jpg

38-20161028_150210.jpg

39-20161028_150321.jpg

40-20161028_150328.jpg

41-20161028_150348.jpg

42-20161028_150413.jpg

43-20161028_150501.jpg

46-20161028_150807.jpg

47-20161028_150832.jpg

48-20161028_150909.jpg

44-20161028_150638.jpg

50-20161028_151157.jpg

54-20161028_151327.jpg

49-20161028_150918.jpg

55-20161028_151522.jpg

57-20161028_152810.jpg

58-20161028_153956.jpg

59-20161028_154533.jpg

60-20161028_154829.jpg

20161028_154828-animation.gif

61-20161028_155852.jpg

62-20161028_160341.jpg

63-20161028_160352.jpg

64-20161028_160517.jpg

65-20161028_160707.jpg

66-20161028_164904.jpg

20161028_165740-animation.gif

68-20161028_170003.jpg

69-20161028_170553.jpg

70-20161028_170607.jpg

71-20161028_170849.jpg

72-20161028_170917.jpg

73-20161028_171015.jpg

75-20161028_171229.jpg

76-20161028_173419.jpg

77-20161028_173655.jpg

78-20161028_173708.jpg

79-20161028_180313.jpg

80-20161028_180548.jpg

81-20161028_180719.jpg

82-20161028_180757.jpg

83-20161028_180833.jpg

84-20161028_181546.jpg

85-20161028_181755.jpg

86-20161028_182154.jpg

87-20161028_182254_1.jpg

88-20161028_182314.jpg

89-20161028_182409.jpg

90-20161028_182440.jpg

91-20161028_182521.jpg

Ha még olvasnál:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Toszkán lávsztori

Toszkán lávsztori 2.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Cinque Terre - turizmus futószalagon Tovább
Piacozás Livorno-ban

Piacozás Livorno-ban

06-20161123_121929.jpg

Soha nem voltam egy nagy piacozó, mivel amíg egyedül éltem nem vezettem konyhát. Na de, ez teljesen megváltozott, amióta egy olyan pasival bútoroztam össze, aki már korán reggel azzal nyomaszt, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora. Ráadásul egészségtudatos és még változatosan is akar enni. 

Így aztán kitaláltuk, hogy hetente egyszer elmegyünk Livorno-ba a piacra bevásárolni, a Mercato Centrale-ba, ahol minden van.

Persze ha nagyon-nagyon friss halat vagy valami tengeri cuccot akarunk vásárolni, akkor mehetünk a halászok standjához is közvetlenül, érdemes minél korábban. Ez egy hétköznap, olyan 10 körül. Az őgyelgő emberek, arra jutottam, hogy unatkozó/nyugdíjas haverok. Amúgy érdekes belelátni is egy kicsit, hogy megy ez a halászélet.

4-20161123_100223.jpg

2-20161123_100256.jpg

9-20161123_095931.jpg

3-20161123_100230.jpg

1-20161123_100304.jpg

8-20161123_100018.jpg

7-20161123_100110.jpg

6-20161123_100117.jpg

5-20161123_100141.jpg

A Mercato Centrale egy grandiózus, 19. századi épületben üzemel, az építészt, Angiolo Badaloni-t az akkori párizsi trendek inspirálhatták, - sok acél és üveg - , és reggel 8-tól délután fél 2-ig van nyitva. Vasárnap zárva, mivel aznap nem mennek ki a halászok.

48-20161123_105154.jpg

Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden van, 34 bolttal és 230 standdal, szóval az is amiről nem tudjuk, hogy létezik, legalábbis én sok mindenre rácsodálkoztam. Jórészt a helyiek járnak ide, angolul nem nagyon tudnak a boltosok, de kedvesek és kóstolót is lehet kapni.

47-20161123_105635.jpg

A világhírű tészta, bent volt olyan kép, amin a pápa nézgelődik a boltban.

46-20161123_105833.jpg

45-20161123_105948_1.jpg

Édességpult előtt nem tudok elmenni vásárlás nélkül, itt mindent végig fogok enni!

44-20161123_110424.jpg

43-20161123_110450.jpg

42-20161123_110744.jpg

41-20161123_110750.jpg

40-20161123_110818.jpg

39-20161123_110834.jpg

38-20161123_110843.jpg

37-20161123_110857.jpg

36-20161123_110901.jpg

35-20161123_110934.jpg

34-20161123_110956.jpg

33-20161123_111002.jpg

32-20161123_111020.jpg

31-20161123_111026.jpg

30-20161123_111036.jpg

29-20161123_111045.jpg

28-20161123_111118.jpg

27-20161123_111125.jpg

26-20161123_111141.jpg

25-20161123_111209.jpg

24-20161123_111223.jpg

23-20161123_111248.jpg

22-20161123_111257.jpg

21-20161123_111323.jpg

12-20161123_120214.jpg

A híres livornói fehér tojás! 

11-20161123_120229_1.jpg

10-20161123_121259.jpg

09-20161123_121732.jpg

08-20161123_121826.jpg

07-20161123_121836.jpg

 

05-20161123_122051.jpg

04-20161123_122223.jpg

Amedeo Modigliani Livorno-ban született, a házat meg is lehet tekinteni, nekem még nem sikerült, mindig zárva amikor arra járok. Sanyarú és szenvedélyes élete volt: a jellegzetes portréiról és érzéki aktjairól híres festő 35 evesen, egyetlen kiállitással a háta mögött (ha jól tudom) hal meg agyhártyagyulladásban. Szerelme 2 nappal később nyolc hónapos terhesen második gyerekükkel öngyilkos lesz.
Jeanne Modigliani 14 hónapos volt mikor szülei meghaltak, szintén Livorno-ban nőtt fel, a nagyszülők nevelték és egészen felnőttkoráig titkolták előtte szülei történetét. 1984-ben halt meg, apjáról azért írt egy könyvet, már amennyit ki tudott nyomozni róla.
Ez a graffiti a piac egyik bejáratánál figyel. 

20-20161123_111456.jpg

Természetesen van szabadtéri piac is, itt vettük meg a zöldségeket és gyümölcsöket, és egy csomó helyen kóstoltunk is persze!

13-20161123_114945.jpg

18-20161123_112721.jpg

19-20161123_112506.jpg

17-20161123_112919.jpg

16-20161123_113043.jpg

15-20161123_113818.jpg

14-20161123_114454.jpg

Ebből a gombából vennünk kellett!

03-20161123_122403.jpg

A piac előtti kanális.

02-20161123_132500.jpg

Ím a piacozás eredménye! Mivel mindketten Isten pénzét is elköltenénk, ezért 50 euro-ban határoztuk meg a piacozás mértékét, ennyi jött ki belőle. Van ami nem látszik, pl a kagylóból majdnem 2 kilót vettünk, meg van amit már megettünk útközben...És ez lett aztán a vacsora, a kagylót ugyanis annyira könnyű elkészíteni, hogy még én is meg tudom csinálni!

01-20161123_200732.jpg

 

Piacozás Livorno-ban Tovább
Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

20160626_154500_1.jpg

Amikor először jöttem Toszkánába júniusban - első randi a pasimmal - , akkor azért írtam egy listát, hogy mit szeretnék megnézni. A lista legelején állt Niki de Saint Phalle Tarot-kertje.

Niki de Saint Phalle 20 évig építette Tarot-kertjét, ami egy minden érzékszervre ható művészeti alkotás lett. Egyszerre sokkol, nevettet, könnyeztet..majd meglátjátok.

Valamiért én azt gondoltam, hogy ez a Tarot-kert Amerikában van valahol, ezért rettentően megörültem, amikor kiderült, hogy nem. 

Egy viszonylag tikkasztó júniusi vasárnap autóztunk el a szoborkertbe, mely a nyaram egyik legnagyobb élménye lett.

Niki de Saint Phalle 1930-ban született egy francia-amerikai, konzervatív és előkelő családba. 24 éves korára túl van egy apai abúzuson, egy modell karrieren (19 évesen a Life, 22 évesen a francia Vogue címlapján szerepel), egy házasságon 2 gyerekkel és egy idegösszeomláson. Szóval nem indult könnyen az élete!

A művészettel eleinte terápiás céllal foglalkozik, aztán amikor 1955-ben Barcelonába utazik, hogy Antoni Gaudi művészetét tanulmányozza, elhatározza, hogy majd egyszer neki is lesz saját szoborparkja.

Niki amúgy soha nem tanult művészetet, a saját élete lett a művészete, a 20. század egyik leghíresebb művésze lett, hatalmas, groteszk nőszobrai, avagy Nana-figurái, számos városban megtalálhatóak. 

078-20160626_153020_1.jpg

1979-ben vagyis majdnem ötvenéves amikor belevág a nagy projektbe, annak köszönhetően, hogy kap egy földet, egy egykori kőfejtőt Toszkánában, Rómától 100 km-re.

A sztori szerint Niki 1974-ben Svájcba megy gyógyulni, - a poliészter, amivel dolgozik, nem túl egészséges - , és ott találkozik régi barátjával, akit még New York-ból ismer, Marella Agnelli Caracciolo-val. Ez így elsőre gondolom nem mond semmit. Marella saját maga is olasz,  tehetős, arisztokrata családból származik, férje pedig Gianna Agnelli volt, a Fiat többségi tulajdonosa. Amúgy Marella Truman Capote egyik "hattyúja" is volt, csodás könyv is jelent meg róla nemrégiben, az egész élete glamour volt. (még él, 89 éves)

Niki megosztja álmát Marella-val, ő pedig 2 testvérével, így Carlo és Nicola Caracciolo ajánl fel egy földarabot számára.

079-20160626_153600_1.jpg

Amikor megláttam ez első néhány szobrot/szörnyet, már akkor tudtam, hogy ez fantasztikus lesz.

Nem győztem fényképezni, ez egy válogatás, de így is nyomasztóan sok fotó lesz a posztban, egyszerűen nem bírtam selejtezni.

080-20160626_154009_1.jpg

082-20160626_154228_1.jpg

083-20160626_154339.jpg

Niki 20 évig dolgozott a kerten, amelynek 22 egysége a tarot kártya nagy árkánumának alakjait, az archetípusokat jeleníti meg.

A kerthez nincs útmutató, a legjobb módszer bolyongani, megfejteni, hogy mit látunk. Olyan mint az élet, megyünk, megyünk egy kanyargó ösvényen, megállunk, kíváncsiak vagyunk erre-arra, döntünk, jól/rosszul, és persze sok múlik a sorson, a szerencsén avagy a véletlenen, hívjuk bárhogyan, hol kötünk ki.

081-20160626_154129_1.jpg

075-20160626_170102.jpg

084-20160626_154407_1.jpg

085-20160626_154500_1.jpg

086-20160626_154515_1.jpg

073-20160626_170005.jpg

087-20160626_154526_1.jpg

070-20160626_165819.jpg

088-20160626_154531_1.jpg

090-20160626_154629.jpg

089-20160626_154627_1.jpg

094-20160626_154831_1.jpg

096-20160626_155018.jpg

„Ha az élet olyan, mint egy kártyajáték, akkor úgy jöttünk a világra, hogy nem ismerjük a szabályait. Mégis játszanunk kell. Kártyajáték csak a tarot, vagy mélyebb tudás rejtőzik mögötte? Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a lapok fontos üzenetet hordoznak.(...) Itt Toszkánában megkíséreltem a saját tarot-kártyáról alkotott plasztikus, szobrászi elképzelésemet megvalósítani.” Carla Schulz-Hoffmann: Niki de Saint Phalle. Bilder – Figuren – Phantastische Gärten097-20160626_155116.jpg

098-20160626_155129.jpg

100-20160626_155517.jpg

101-20160626_155617.jpg

102-20160626_155625.jpg

Sok szoborba be is lehet menni, üldögélni, gondolkozni, megfejteni a sok szimbólumot, írást. kicsit bepillantani Niki életébe.

Ez volt az egyik kedvencem (lásd alább), egy szerelem története mozaikokban, érdemes belenagyítani! Egyszerre komplex és egyszerű, mondhatni hétköznapi, hiszen mindegyikünkkel ez történik, többször fel is nevettem, hogy "hát, nálam is így pont így!".

114-20160626_160416.jpg

107-20160626_160029.jpg

103-20160626_155651.jpg

104-20160626_155703.jpg

105-20160626_155746.jpg

20160626_160029.jpg

106-20160626_160007.jpg

109-20160626_160143.jpg

Nagyon sokáig el tudtam volna szórakozni ezzel!

110-20160626_160153.jpg

111-20160626_160210.jpg

 

113-20160626_160256.jpg

140-20160626_161331.jpg

117-20160626_160437.jpg

119-20160626_160532.jpg

121-20160626_160557.jpg

122-20160626_160602.jpg

123-20160626_160620.jpg

124-20160626_160632.jpg

A kert jó sok érzékszervünkre hat: egy igazi mediterrán helyen járkálunk olajfákkal körülvéve, érezzük a fák, vadvirágok illatát, a hőségét, mindent megtapogathatunk, bemehetünk a szobrokba, a tükröződő fények, a harsány színek, néhol szökőkút, a kék ég...

125-20160626_160718.jpg

126-20160626_160725.jpg

127-20160626_160751.jpg

128-20160626_160801.jpg

129-20160626_160816.jpg

130-20160626_160827.jpg

131-20160626_160914.jpg

132-20160626_160957.jpg

133-20160626_161045.jpg

134-20160626_161121.jpg

136-20160626_161140.jpg

137-20160626_161157.jpg

138-20160626_161240.jpg

139-20160626_161247.jpg

142-20160626_161346.jpg

001-20160626_161645.jpg

002-20160626_161704.jpg

003-20160626_161714_1.jpg

004-20160626_161816_1.jpg

005-20160626_161949.jpg

006-20160626_162059.jpg

007-20160626_162207.jpg

008-20160626_162333.jpg
 009-20160626_162434.jpg

010-20160626_162440.jpg

011-20160626_162453.jpg

012-20160626_162618.jpg

013-20160626_162629.jpg

014-20160626_162640.jpg

015-20160626_162720.jpg

016-20160626_162727.jpg

017-20160626_162746.jpg

018-20160626_162819.jpg

019-20160626_162824.jpg

020-20160626_162829.jpg

021-20160626_162837.jpg

022-20160626_162937.jpg

023-20160626_163019.jpg

024-20160626_163129.jpg

025-20160626_163135.jpg

026-20160626_163239.jpg

027-20160626_163323.jpg

028-20160626_163331.jpg

029-20160626_163424.jpg

030-20160626_163433.jpg

031-20160626_163447.jpg

Ez a kék tetszett a legjobban, nem tudtam betelni vele.

038-20160626_163843.jpg

032-20160626_163553.jpg

033-20160626_163603.jpg

034-20160626_163705.jpg

036-20160626_163809.jpg

039-20160626_164016.jpg

041-20160626_164253.jpg

040-20160626_164123.jpg

042-20160626_164459.jpg

043-20160626_164508.jpg

Azt olvastam, hogy az egyik szoborban Niki lakott is több hónapot, és bár tényleg volt benne minden, lásd a képeket, azért nem mondanám, hogy szeretnék beköltözni.

044-20160626_164539.jpg

045-20160626_164558.jpg

046-20160626_164644.jpg

048-20160626_164746.jpg

049-20160626_164820.jpg

050-20160626_164828.jpg

052-20160626_164855.jpg

053-20160626_164911.jpg

054-20160626_164921.jpg

055-20160626_164946.jpg

056-20160626_165003.jpg

057-20160626_165021.jpg

058-20160626_165037.jpg

059-20160626_165045.jpg

060-20160626_165058.jpg

061-20160626_165130.jpg

062-20160626_165140.jpg

063-20160626_165206.jpg

064-20160626_165246.jpg

065-20160626_165252.jpg

066-20160626_165314.jpg

067-20160626_165438.jpg

068-20160626_165602.jpg

Niki 2002-ben halt meg, a kertet talán soha nem is fejezte be.

Október 29-én lett volna 86 éves.

077-20160626_170759.jpg

Hivatalos weboldal

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje Tovább
A nyugalom szigete Ukrajnában

A nyugalom szigete Ukrajnában

Az Instagram-on szembejött velem ez a kép és egyszerűen utána kellett néznem, hogy hol lehet ez a hely, mert annyira cупер!

15-04-13_242.jpg

Az utolsó gondolatom lett volna, hogy Ukrajnában!

A tavaly nyílt Relax Park Verholy (csak orosz honlap) egy fenyőerdő közepén fekszik, 4 órányira Kijevtől, találunk itt egy hotelt, számos vendégházat, éttermet, medencéket és spa-t.

A legjobb az egészben, hogy teljesen természetes módon tudták ötvözni a természetességet a visszafogott luxussal, minimalista és praktikus berendezéssel.

15-04-13_233_1.jpg

15-04-13_204.jpg

15-04-13_203.jpg

15-04-13_253.jpg

15-04-13_252_1.jpg

A legjobb persze az, ahogy a házak - azaz chalet-ék ahogy a honlap írja - hatalmas ablakai miatt, olyan mintha tényleg az erdőben üldögélnék.

verholy-by-yod-06-1125.jpg

chale-1-by-yod-01-1125.jpg

49742295.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_04_03_234842.jpg

chale-1-by-yod-10.jpg

A mindenféle igényt kielégítő vendégházak.

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_04_03_234610.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_04_03_234646.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_04_03_234646.jpg

Természetesen hotelszobák is rendelkezésre állnak, persze ott nem ugyanazt az élményt kapja az ember.

relax-park-verholy_by_yod_1.jpg

relax-park-verholy_by_yod_2.jpg

relax-park-verholy_by_yod_3.jpg

A komplexumhoz idén egy spa-t is hozzácsaptak, így teljesen komplett lehet a kikapcsolódás.

spa_by_yod_12.jpg

Aki saját SPA-ra vágyik, az bérelhet egy ilyet.

spa-by-yod-2.jpg

spa-by-yod-3.jpg

spa-by-yod-4.jpg

spa-by-yod-7_1.jpg

spa-by-yod-5_1.jpg

A Food & Forest  étteremben, ugyanúgy ahol a többi épületnél is, a természetes anyagok és színek dominálnak. 

food-forest-by-yod-1.jpg

food-forest-by-yod-2.jpg

food-forest-by-yod-3.jpg

food-forest-by-yod-9.jpg

food-forest-by-yod-5.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_04_04_03144.jpg

Az egész komplexumot a YOD Design tervezte.

A Neverordinary Facebook oldalán további sztorik, hírek, képek.

A nyugalom szigete Ukrajnában Tovább
Megőrülök a fiúért!

Megőrülök a fiúért!

01-20160114_155343.jpg

Április 2-ig lehet megnézni a "Mad About The Boy" avagy "Megőrülök a fiúért" című kiállítást a Fashion Space Gallery-ben, amely a London College of Fashion-ben található, közel az Oxford Streethez, és még ingyenes is.

02-20160114_155451.jpg

A kurátora az egyik kedvenc londoni divatújságírom, Lou Stoppard, aki jó sok kalapot visel, legendás SHOWstudio-nál olyanokkal készített interjúkat mint Kanye West, Philip Treacy, Stephen Jones, Sir Paul Smith, Jeremy Scott, Nicola Formichetti, Roksanda Ilincic, Alexandra Shulman, Daphne Guinness, Bryan Ferry vagy Phillip Lim, folyamatosan publikál komoly újsáokban, moderál a Selfridges-nek meg a Victoria&Albert Múzeumnak (a többi között), könyvet ír (2017-ben jelenik meg Together címen és a divatvilág legjobb kollaborációiról fog szólni), na és itt az első kiállítása a tinédzser fiúkról. 

03-20160114_155554.jpg

A kiállítás nem arról szól, hogyan öltöznek a tinédzserek, hanem arról, hogy a divat hogyan "használja" a fiatal fiút, mint kategóriát. Szerencsére nem unalmas módon, tervező-ruha szerint van a kiállítás, hanem témák szerint: a kívülálló fiú, a szexualitás tárgya, fiú a klubban, ilyesmik.

mad_about_a_boy_gif.gif
Nemcsak ruhák, hanem fotók, mindenféle tárgyak és legnagyobb örömömre, installációk gazdgagítják a kiállítást. (Még nem írtam meg, de meg fogom, hogy a Tate Modern-ben az Alexander Calder kiállítás mekkora csalódás volt, mert nem mozogtak az installációi! Pedig pont arra készítette őket. Vehettél 1000 forintért (a jegyen felül) plusz szolgáltatást, és egy kis szerkezeten megnézheted videón, hogyan mozognak.., meg is írtam nekik, hogy csak a lényeg maradt ki. Általában szoktak válaszolni, múltkor a National Portrait Gallery-nak írtam, amikor Man Ray ügynökével, Timothy Baum-mal volt egy beszélgetés, a kiállításához kapcsolódó eseményként, és a beszélgetőpartner a kurátor volt (Terence Pepper), aki (szerintem) folyamatosan úgy érezte, hogy a másik fél érdekesebb, mint ő (ez így volt), és állandóan be akarta fejezni a beszélgetést, plusz motyogott. Megírtam, hogy a kurátor nem volt a helyzet magaslatán (he was not born for the stage), válaszoltak is:  I have shared your constructive comments with relevant colleagues.)

11-20160114_160003.jpg

10-20160114_155953.jpg

09-20160114_155939.jpg

Ahogy Lou írta, nem kinyilatkoztatni akart és megmondani a tutit, inkább provokálni és dialógust kezdeményezni.

14-20160114_160133.jpg

18-20160114_160325.jpg

22-20160114_160546.jpg

És hogy kiktől láthatunk tárgyakat?  Raf Simons, Larry Clark (a Kids film rendezője), Meadham Kirchhoff, Gosha Rubchinskiy, J.W.Anderson, Kim Jones, Tyrone Lebon és Nasir Mazhar.

Mind-mind fiatalság-megszállottak ugyanis.

16-20160114_160251.jpgAz orosz Gosha Rubchinskiy-ről még soha nem hallottam (nyilvánvalóan kellemetlen), a honlapját nézegetve pontosan illik a kiállítás koncepciójába, fiatal fiúk halmokban, mindenhol. Kicsit olyan, mintha a Kids filmből látnék részleteket. Gosha-t amúgy a Comme des Garcons támogatja anyagilag.

17-20160114_160301.jpg

Ez itt Kim Jones, a Louis Vuitton férfi divatszekciójának művészeti vezetőjének szettje 2007-ből. ITT írtam róla, Cristopher Németh kapcsán.

21-20160114_160505.jpg

20-20160114_160458_001.jpg

mab_gif_2.gif

19-20160114_160446.jpg

26-20160114_160629.jpg

28-20160114_160643.jpg

27-20160114_160638.jpg

31-20160114_160718.jpg

36-20160114_160812.jpg

29-20160114_160651.jpg

43-20160114_161131.jpg

48-20160114_161304.jpg

Ez itt Raf Simons 2015-ös őszi kollekciójából egy darab, nekem az jut eszembe erről, amikor először firkál valamit az embere a ruhájára, persze lázadásból, és aztán büszkén viseli. Persze, ezt csak tizenévesen lehet megcsinálni, utána hülyének néznek.

49-20160114_161312.jpg

55-20160114_161510.jpg

 

44-20160114_161142.jpg

33-20160114_160742.jpg

Judy Blame (női neve ellenére férfi), a fent említett Cristopher Nemeth haverja volt annak idején, belőle menő ékszer- és kiegészítő tervező lett, nemsokára nyílik kiállítása az ICA-ban. 

46-20160114_161205.jpg

54-20160114_161445.jpg

34-20160114_160801.jpg35-20160114_160754.jpg

mab_gif_1.gif

 57-20160114_161605.jpg

56-20160114_161529.jpg

Aztán egy pillanatban megjelentek az iskolások és mindenki őrült fotózásba kezdett, és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is. Mintha igazából nem is érdekelte volna őket, de azért a látványosabb installációkat megörökítették. Főleg a fuck you-s aratott nagy sikert.

42-20160114_161116.jpg

Nem lehet elmennei anélkül, hogy ne említsük meg Tony Hornecker nevét, aki az installációkat készítette, és újra kreálta az azóta megszűnt Meadham Kirchhoff 2013-as tavaszi/nyári prezentációját. Tony elképesztő lakás-stúdióját is érdemes megnézni, bár benne lakni...

A bejáratnál láthatő a Meadham Kirchhoff  prezentáció, ők tavaly szeptemberben mentek csődbe, és ami a legbizarrabb a sztoriban, olvastam a Vogue-ban, hogy a stúdió bérleti díját nem fizették, így a főbérlő kizárta őket és az archívumot kidobta. Szomorű történet, szerintem nekik sem volt rendes üzelti menedzserük.

62-20160114_162127.jpg

63-20160114_162115.jpg

64-20160114_162110.jpg

67-20160114_162045.jpg

68-20160114_162032.jpg

69-20160114_162016.jpg

70-20160114_162010.jpg

71-20160114_162005.jpg

66-20160114_162053.jpg

72-20160114_162001.jpg

60-20160114_162151.jpg

 További sztorik, hírek, képek a Neverordinary Facebook oldalán!

Megőrülök a fiúért! Tovább
Thomas - étterem a luxusüzletben

Thomas - étterem a luxusüzletben

burberry_koll.jpgTavaly júniusban még csak beszámoltam róla, azóta már kétszer is meglátogattam, szóval itt az ideje, hogy rendesen bemutassam a Thomas-t. 

05-20160114_182741.jpg

A Burberry kávézója az alapító, Thomas Burberry után kapta nevét, klasszikus megoldás. Kétfelől közelíthetjük meg: a Regent Street-ről a főbejáraton keresztül, ez esetben végig kell mennünk az üzleten, avagy a Vigo Street-ről közvetlenül a kávézóba léphetünk be. 

06-20160114_182726.jpg

Ez a Vigo Street-i bejárat, második alkalommal, januárban, este ugrottam be ide vacsorázni. A helynek több erőssége van, az egyik legfontosabb, hogy soha nincs tele. Ez azért van így, mert kevesen tudnak róla, a Burberry meg nem reklámozza halálra. Tökéletes hely megpihenni egy teával, ha besokkoltunk az utcai tömegtől, ez pedig Londonban elég könnyű.

19-20160114_182422.jpg

1_27.jpg

A berendezés klasszikusan elegáns, én az ablaknál szeretek ülni, így ráláthatok az egész helységre. Persze, mivel egyedül szoktam menni, alapból mindig a kommunális asztalhoz akarnak ültetni, ami középen van, magas székekkel. Ezt udvariasan visszautasítom, és kérem a "szokásos" asztalomat.

1_29.jpg

Ezt látom az ablak mellett ülve.

1_30.jpg

1_31.jpg

Nagyon tetszik az asztalterítés, egyszerű, de mégis elegáns. Az aranyszínt amúgy is kiemelten kedvelem.

1_32.jpg

Első alkalommal lazacot ettem és örömmel konstatáltam, hogy ők is a Hansen & Lydersen-től rendelnek.

Tavaly olvastam először a norvég Ole-Martin Hansen-ről, aki családja 80 éves receptje szerint készíti a füstölt a lazacot egy kelet-londoni kis műhelyben, amelynek amúgy a tetején lakik. 

Minden Hansen & Lydersen lazac gondosan, kézzel filézett és kézzel sózott, a fent említett családi recept szerint, melyet 1923-ban dolgozott ki a norvég halkereskedő, Lyder-Nilsen Lydersen. Ezután tradícionálisan fellógatják, és lassan hidegen füstölik a füstöldérben, majd 12 órán keresztül himbálózik a szélben. A kellemesen pikáns aroma eléréséhez boróka és bükkfa keverékét használják. Nincs fagyasztás, vákumozás és fóliába csomagolás.

A Rosewood Hotel udvarán minden vasárnap Slow Market, ott is kóstolhatunk Hansen & Lydersen lazacot, ITT írtam erről a piacos látogatásomról.

2_6.jpg

1_33.jpg

Lalani & Co teákból lehet választani.

2_7.jpg

3_9.jpg

1_34.jpg

A kávézó következő erőssége, hogy gyakorlatilag olyan, mintha az üzletben ülnénk, így rendesen lehet bámészkodni. A Burberry nagyon ügyesen a kisebb kiegészítőket és táskákat, kendőket, ajándéktárgyakat tette ide, egyben itt van az ajándékcsomagolási és monogramozó részleg is.

16-20160114_182500.jpg

10-20160114_182601.jpg

1_35.jpg

10-20150921_141809.jpg

11-20150921_141828.jpg

1_36.jpg

1_37.jpg

1_38.jpg

2_8.jpg

3_10.jpg

Második látogatásomkor (januárban), nemcsak a tömeg, hanem a hideg elől is ide menekültem, így mindenképpen akartam valami meleget fogyasztani, így esett a választás a karfiollevesre.

1_39.jpg

Na most, nyilván egy karfiollevest többféleképpen lehet tálalni, amikor egy ilyet látok, mint ez, mindig elérzékenyülök.

Azon kicsit meg is lepődtem, hogy konkrétan egy bödönnel kaptam, meg sem bírtam enni, plusz cheddar sajtos mini pirítós, kenyér és vaj.

2_9.jpg

3_11.jpg

Mivel nem gondoltam, hogy egy bödön karfiollevest fogok kapni, így előtte még rendeltem egy salátát Sutton Hoo csirkével, a megjelölés a farmot jelenti, ahonnan jön a csirke.

4_7.jpg

5_5.jpg

1_26.jpg

A sarok asztalnál egy pár ült, amikor én itt leveseztem, amerikaiaknak néztem őket. Másnap mentem a Saatchi Galériába megnézni a Champagne Life kiállítást, erre ott nézgelődnek. Miután végeztem, gondoltam beülök a The Mess-be, ez a Saatchi étterme, hát nem ott ülnek! Ez mindig vicces, hogy egy akkora városban, mint London - 8.5 millió lakos - ilyenek történhetnek.

09-20150921_141758.jpg

13-20150921_141958.jpg

15-20160114_182511.jpg

27-20160114_182324.jpg

 

17-20160114_182445.jpg

18-20160114_182440.jpg

32-20160114_182233.jpg

31-20160114_182243.jpg

28-20160114_182259.jpg

Csodálatos dobókocka készlet és tok!

30-20160114_182251.jpg

34-20160114_182219.jpg

36-20160114_182202.jpg

38-20160114_182150.jpg

39-20160114_182144.jpg

40-20160114_182140.jpg

41-20160114_182133.jpg

37-20160114_182158.jpg

12-20150921_141839.jpg

42-20160114_182126.jpg

48-20160114_182011.jpg

49-20160114_182003.jpg

51-20160114_181450.jpg

Ezen a lépcsőn lehet eljutni a toalettre.

52-20160114_181321.jpg

53-20160114_181243.jpg

Burberry toalett tükör-kép 2016. januárban.

04-20150921_140532.jpg

Burberry toalett tükör-kép 2015. szeptemberben.

24-20160114_182342.jpg

A szeptemberi látogatásomkor a London Fashion Week keretében az üzletben kivetítőn lehetett nézni a Burberry divatbemutatót, pezsgő is volt gazdagon.

15-20150921_142220.jpg

19-20150921_142357.jpg

Utána még gyorsan körülnéztem az üzletben is, meg persze fotóztam, ilyenkor nem szólnak rá az emberre.

17-20150921_142326.jpg

18-20150921_142332.jpg

20-20150921_142403.jpg

21-20150921_142450.jpg

22-20150921_142508.jpg

14-20150921_142232.jpg

16-20150921_142241.jpg

23-20150921_142540.jpg

A Thomas minden nap nyitva, 10 és este 8 között, vasárnap 11.30 és 6 között.

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik. 

 

Thomas - étterem a luxusüzletben Tovább
Ahol Nigella is baozik

Ahol Nigella is baozik

06-20160113_191430.jpg

Az egyik új őrület Londonban jelenleg, a BAO. Ez egy miniatűr ázsiai étterem a Soho-ban, tavaly nyílt, és Dani javasolta, hogy ott találkozzunk. 

Az ázsiai konyha még nem igazán talált meg, talán azért, mert képtelen vagyok megtanulni pálcikával enni. Gondoltam, itt az ideje tágítani a látókörömet, nézzük meg a BAO-t.

1-20160113_184858.jpg

Mint megtudom, mindig sor van, legalábbis este biztosan, kb. félórát fagyoskodunk. A személyzet - előrelátóan - , már a sorban kiosztja az étlapokat, amely egy cetli gyakorlatilag, hogy legyen időd tanulmányozni. A sor elején álló lányok meleg italt kapnak grátiszba, a hely méretére és a lányok számára való tekintettel, ők kb. egy órát vártak, hogy bejussanak.

01-20160113_185708.jpg

Saját BAO megállítótábla, hogy flottul menjen a sorbanállás.

o.jpg

bao_gif.gif

Közben vágykozva pillantgathatunk befelé: nekik már sikerült!

03-20160113_190550.jpg

A falnál kaptunk helyet, háttal a történéseknek. Sajnos válogatni nem lehet, örülünk, hogy helyet kaptunk. A hely kicsi, minden praktikusan kitalálva, például, hogy a kabátomat az előttem lévő falra akasztom fel.

A BAO 138 héttel ezelőtt még street food-ban nyomta a Netil Market-en, a nagy sikerre való tekintettel tavaly áprilisban a belvárosban megnyitották a kis üzletüket.

02-20160113_190516.jpg

Szomszéd.

bao-soho-london-review-bao-menu.jpg

A bao másnéven cua pao, amiről az étterem kapta a nevét, egy tajvani kis szendvics, gőzöléssel készült tésztából. Én most ettem ilyet először, és nagyon bejött. Puha, omlós, de nem ragadós és tetszik, hogy ilyen kicsi.

07-20160113_191446.jpg

Ez egy konfitált sertéshúsos bao, jó csípős volt.

08-20160113_191509.jpg

Marhahúsleves retekkel. Kanál nincs, inni kell.

05-20160113_191418.jpg

Háttérben Ancient Mountain szaké, bal oldalon pedig édes burgonya chips, szilva öntettel. Nagyon jó volt, a krumplit minden formájában imádom.

Érdemes a BAO Instagramját is nézegetni, legközelebb meg kell néznem a fagyis bao-t.

09-20160113_192116.jpg

Miniatűr teáskanna, miniatűr csészékkel. A tea nem volt említésre méltó.

04-20160113_191132.jpg

 BAO kéztörlő.

10-20160113_195800.jpg

A személyzet nem volt igazán barátkozó, végig azt éreztem, hogy nagyüzem megy, együk meg gyorsan, fizessünk, távozzunk, hogy jöhessen a következő társaság. Többször célzó tekintettel néztek ránk, hogy mit beszélgetünk itt, ha már befejeztük. Persze, lehet csak túl érzékeny vagyok az ilyenre. 

#bun #bao #londonpop

danielszimandel (@seemyster) által közzétett fénykép,

Hátunk mögött zajlik az élet, a központi pultnál.  

bao_2_gif.gif

A hely annyira menő, hogy még Nigella, Nagy-Britannia első számú háziasszonya is jár ide baozni. A képen a három ötletgazda baráttal.

Mondays �✨

B A O 包 (@bao_london) által közzétett fénykép,

 

És persze Nigella még vicces is, amikor ajándékba küld nekik egyet új könyvéből, felajánlva segítségét..

Secret Santa foiled. @nigellalawson you're not supposed to sign it off

B A O 包 (@bao_london) által közzétett fénykép,

 

A BAO-ba egyszer mindenképpen érdemes elmenni, de összességében azért nagyobb a füstje, mint a lángja. Mondom ezt, mint nagy ázsiai ételszakértő...Mindenesetre, azt már kiderítettem, hogy Pesten is lehet baozni, a kissé kifacsart nevű BAOTIFUL nevű helyen a Szabadság téren. 

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Ahol Nigella is baozik Tovább
Teadélután a Bolond Kalaposnál

Teadélután a Bolond Kalaposnál

Újabb tea- és hotel kalandok!
Ezúttal a Sanderson hotel-ban jártam, melyet Philippe Starck tett nagyon menővé 2000-ben. Design addict-oknak kötelező!

 

Az idei év első Afternoon Tea szeánsza a Sanderson Hotelben ért minket, egy kissé borús vasárnap délután. Már régen a listámon volt, mivel Alíz Csodaországban témájú náluk az Afternoon Tea és nagyon izgi képeket láttam róla.

1-s1_1.jpg

A még ma is működő, virágmintás textiljeiről és tapétáiról híres 1860-ban alapított brit Sanderson cég székhelyének húzták fel az épületet a londoni Soho-ban 1958-ban, egy kőhajításra az Oxford Street-től.

Aztán megvásárolta a Morgans Hotel Group Co. és felkérte Phillipe Starck-ot - a leghíresebb designer dans le monde - , hogy csináljon belőle menő hotelt. Mindez 2000-ben történt. 

Én először 4 éve voltam itt, nem magamtól, hoztak, egy rettentően rövid randit sikerült itt megejtenem a Long Bar-ban, amely London szerte híres hely. Kép majd lejjebb.

Kívülről nem annyira lehengerlő az épület, viszont védett, ezért nem is lehet hozzányúlni, és ahogy belépünk, egyből egy más világba csöppenünk, Starck rendesen elengedte magát.

A lobbyban rögtön beleütközünk egy Salvador Dali-féle ajakkanapéba (ha van jobb szó erre, várom!), kiváló hely fotózkodásra, és még további számos különböző stílusú és típusú kanapéba, trónba, fotelba, koporsóba. 

 

38-s43.jpg

Praktikus és egyben sejtelmes függönyök mindenhol a lobbyban.

39-s44.jpg

hall1.gif

40-s45.jpg

42-s47.jpg43-s48.jpg

44-s49.jpg

 

45-s50.jpg

1-20160117_173251.jpg

A bejárattól jobbra találjuk a Long Bar nevű intézményt, ahogy a neve is sejteti, igen, itt van London leghosszabb bárpultja, ami 24 méteres, méltán népszerű a londoniak körében, és jól lehet ismerkedni is! És ilyen szép széken lehet üldögélni.

sanderson_9.gif

1-20160117_150345.jpg

A Mad Hatter's Tea Party a hotel belső udvarában zajlik, nagyon ügyesen kihasználva a teret, 2 sátor van felhúzva, középen pedig egy kis japán kert tavacskával. Persze azért nyáron sokkal hangulatosabb lehet.

sanderson4.gif

Ez pedig már a fedett rész, ahol a zöldeskék kabát van, az volt az én helyem.

sanderson5.gif

Asztalunk, felfedezésre várva.

02-s3.jpg

A Sanderson Hotel tavaly vezette be a Mad Hatter's Tea Partyt, annak örömére, hogy tavaly volt 150 éve, hogy Charles Lutwidge Dodgson vagyis Lewis Carroll megírta az "Alíz Csodaországban" című könyvét, aztán később a folytatást az "Alíz Tükörországban" címűt. 

Ezek a gyerekkönyvek egy új korszakat nyitottak meg, ugyanis nem kívánnak tanító célzattal fellépni vagy moralista leckével szolgálni. Carroll, aki az Oxfordi Egyetem zárkózott matektanára volt, létrehozott egy fantáziadús álomvilágot, amely mellőz minden logikát és itt megtörténhet minden. A későbbi Narnia Krónikái vagy a Harry Potter előfutárai voltak ezek a könyvek.

Angliában az Alíz-téma rendkívül népszerű, voltam ilyen jellegű partin is a Morton's magánklubban, ITT írtam róla.

Amúgy teljesen véletlenül elvetődtem Alice sírjához is, ITT írtam erről, egy angol kisváros templomkertjében van eltemetve, Lyndhurst-ben (Hampshire).

Lewis Carroll múzsája a könyvhöz Alice Liddel volt, akit gyerek-barátnak hívott, tekintve, hogy 1862-ben, amikor megismerkedtek, Alice 7 éves volt, Carroll meg 30 körül. Egy barátja kislánya volt amúgy, és közös csónakázásaik során születtek a történetek, melyből 2 könyv született a végén.

03-s5.jpg

A szalvétagyűrűn fejtörő a könyvből, - természesten hazahoztam -, megfejtés belül!

If you have it, you want to share it. If you share it, you don't have it. What is it?

Az első megfejtő ajándékot kap! hello@orsolyaivanyi.com 

04-s6.jpg

A Luna & Curious design cég kifejezetten ide készítette ezt a teás szettet, beleértve a cukros dobozt. Egy négyszemélyes 400 fontba kerül. Amúgy a boltjukba is érdemes benézni, a 24-26 Calvert Avenue (E2 7JP) alatt, tele van mindig mindenféle érdekes tárggyal, plusz egy békebeli borbély is működik náluk.

 

A cukros dobozunk kissé meggyötört volt, így legnagyobb sajnálatunkra nem működött rendesen, magyarul nem zenélt és nem forgott, így mást kellett kitalálnunk. Videó!

05-s7.jpg

A menü egy eléggé viseltes könyvben volt elrejtve. Persze én már utána néztem a menünek, meg nincs is sok választás, pezsgővel vagy pezsgő nélkül. Jó, kétféle pezsgőből lehet választani, meg vannak koktélok is. 

Mi a klasszik Afternoon Tea-t kértük, egy (olcsóbb) pohár pezsgővel. Gabi a délután egy pontján aztán a sajátját rám öntötte, legnagyobb örömünkre pótolták ingyen.

06-s8.jpg

08-s10.jpg

A ceremónia elején ki kell választani, hogy melyik teát szeretnénk a Sanderson saját készítésű teáiból, én stílszerűen az Alice-t választottam, Gabi a Queen of Hearts-ot. Az enyém jobb volt: Alice has transformed into China Black Tea infused with hints of blackcurrant, vanilla, caramel, citrus, bergamot, blue cornflowers and blue mallow flowers.

09-s11.jpg

sanderson3.gif

14-s16.jpg

15-s17.jpg

17-s19.jpg

Az első fogások: sonkás és uborkás szendvicsek, skót tojás fürjből, füstölt lazaccal és kaviárral (az az 5 db) és egy rákos eclair. 

Sajnos, már ekkor látszott, majd érződött, hogy ez az egész nem a gasztronómiáról szól, hanem a látványról, a tárgyakról, a körítésről.

20-s22.jpg

21-s23.jpg

Az emeletes süteményes tálca nagyon mutatós volt, a tetején eredeti fűvel.

22-s24.jpg

23-s25.jpg

24-s26.jpg

25-s27.jpg

26-s28.jpg

28-s30.jpg

29-s31.jpg

Azt hiszem, most fordult elő először, hogy nem ettünk meg mindent, mert egyszerűen nem volt jó vagy nem volt íze. 

30-s32.jpg

A végén jött még egy ilyen valami, ami igazából fagyi volt, de nem tudtam beazonosítani az ízeket. 

31-s33.jpg

A megmaradt pár szemet egy ilyen csinos papírtáskában hazavittük. Ez mondjuk tetszett.

sanderson2.gif

Közben a hátam mögött ez történt. 32-s34.jpg

33-s35.jpg

sanderson1.gif

A teázás után, kissé csalódottan még felfedeztük a hotelt, íme megint a Long Bar és ez például a mosdó.

37-s39.jpg

34-s36.jpg

35-s37.jpg

Itt pózolok az új Golden Lane táskámmal. Aki nem ismerné a márkát, ITT írtam róluk a Forbes-ba, dióhéjban: igazi sikersztori egy magyar fiúról, akiből véletlenül lett sikeres táska tervező Londonban.

Benéztünk a Purple Bar-ba, ahol mondjuk olyan sötét volt, hogy használható fotót nem sikerült készítenem, teátrális, romantikus és csak 21 éven felüliek léphetnek be. Tetszik.

46-s51.jpg

47-s52.jpg

48-s53.jpg

49-s54.jpg

50-s55.jpg

51-s56.jpg

A billiárd teremben igaz ólomkristályüveg 1950-ből, John Piper keze műve.

58-s63.jpg

 54-s59.jpg

53-s58.jpg

57-s62.jpg

55-s60.jpg

59-s64.jpg

Ezután a spa részlegbe látogattunk el, a liftben 3D csillagrendszer.

1-20160117_150458.jpg

1-20160117_151224.jpg

1-20160117_151044_0.jpg

1-20160117_150938.jpg

1-20160117_150946.jpg

1-20160117_151026.jpg

1-20160117_151016.jpg

Aztán még lifteztünk egy kicsit, ilyen volt a 3. emelet.

1-20160117_150604.jpg

1-20160117_150651.jpg

Megjegyzem, érdekes tény, hogy egyáltalán nincs folyosó vvilágítás, hanem csak az ajtónál van megvilágítva a szobaszám.

1-20160117_150625_1.jpg

A Sanderson szerintem egy csodás hotel, az Afternoon Tea sajnos viszont felejthető, inkább igyunk egy pezsgőt a Long Bar-ban vagy a Purple Room-ban, ha éppen arra járunk!

1-s2_1.jpg

Ezt a papírból készült "Chanel" láncfűrészt rögtöna bejáratnál lehet fényképezni.

A fényképeket Samsung Galaxy Note 4 készülékkel készítettem.

Korábbi tea- és hotel kalandok:

Glamour, zene, tetőterasz - megnyitott az Aria Hotel Budapest

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy (Mondrian London)

Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben (The Connaught Londonban)

Az egymillió forintos szoba (The Beaumont Londonban)

 

Tylney Hall - egy unalmas vidéki hétvége

Hölgy kastéllyal (Szent András Kastély)

Elteázni egy repülőjegy árát (Mandarin Oriental Hyde Park London)

Ahol Oscar Wilde partizott - Nagyvilági teázás a Hotel Café Royalban

sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel

Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.

Teadélután a Bolond Kalaposnál Tovább
Tovább hódít a szőr!

Tovább hódít a szőr!

Londoni kiruccanásom alatt, a Selfridges-ben cirkálva találtam rá erre a leértékelt szőrpapucsra, ami amúgy egy Maison Martin Margiela Fur and Glitter mules.

1-2016-01-18_19_07_16.jpg

Levendula színű - kicsit emlékeztet Kelly Osbourne egykori hajszínére -, természetesen műszőr, kicsit rövidebb, mint amit a kifutón lehetett látni, gondolom az utcai közlekedésre szabva. Bár ki venne fel ilyet utcára? 

2-2016-01-18_19_06_49_1.jpg

A márka Maison Margiela, az avantgarde divat úttörője a 80-as évek óta, bár maga a belga Margiela 2002 óta nincs a márkánál.

4-2016-01-18_19_00_53.jpg

Természetesen fel kellett próbálnom, nem tudtam ellenállni, mivel jómagam szőr rajongó vagyok, és azt kell, hogy mondjam, teljesen beszippantott. Persze 150.000 forintért (leértékelve!), fel sem merült bennem, hogy megvegyem, de teljesen meg tudom érteni azokat, akik ilyeneket hordanak. Például Rihanna-nak szürkében van egy.

3-2016-01-18_19_01_36_1.jpg

5-2016-01-18_19_00_27_1.jpg

6-2016-01-18_18_59_51_1.jpg

Aki szerint ez ronda/értelmetlen/hordhatatlan, annak jusson eszébe, hogy sok minden kezdődött így! Megszoktuk, hogy szőrt télen hordtunk, itt meg mit látunk? Pont az ellenkezőjét. Sok mindennel leszünk még így!

Persze azért léteznek ennél visszafogottabb változatok is, meg persze még durvábbak is, nézzünk néhány példát!

A Gucci különösen erős ezen a vonalon, amióta Alessandro Michele a kreatív igazgató. 

a0d473761def972e56d7ac8e6bdac1f8.png

71ee47cbd19f2523bc839d2b10cc4bb1.png

 

Kicsit olyan lehet ezt hordani, mintha egy kiskutya ugrálna állandóan a lábad körül.

400079_dkr30_6372_001_web_zoomin_new_themek.jpg

402732_lli00_1000_001_web_zoomin_new_themek.jpg

Ezt a kettőt is a Selfridges-ben találtam, a márkákat sajnos elfelejtettem!

20160118_162827-animation.gif

Javasolom, hogy mindenki szerezzen be egy pompomot, mert nagy visszatérő lesz 2016-ban! (már elkezdődött!)

20160118_164040.jpg

Egy visszafogottabb darab Isabel Marant.tól, csikószőrből.

f888ad06fe1670f81e7e4fc3dd7e271b.png

Nekem nagyon tetszik a Pole+Swede szőrmamusza, egy lengyel és egy svéd lány alapította a márkát, érdemes nézgelődni az Instagram oldalukon, ahogy olvasom lengyel kézműves munka és a tradicionális lengyel házi papucsból inspirálódtak.

 10675755_414627795371743_7974679382793333230_n.jpg

A Fendi-nél is megy a szőrözés, a Bag Bug kollekció cipőit szőrrel bolondították meg.

8802790604830k.jpg

8805437210654k.jpg

Marc Jacobs monokróm nyuszi papucsa.

0400088804030_black_396x528l.jpg

Dolce & Gabbana rózsazsínű nercpapucs!

11137131_5410885_1000.jpg

Givenchy - szintén nerc!

11157289_5527693_1000.jpg

A visszafogottabb, ámde divatérzékeny olvasóknak ajánlom Anna Baiguera nerccel feldobott balerina cipőit!

11108675_5341290_1000.jpg

anouska-mink-fur-jujube-crystal.jpg

Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.

Tovább hódít a szőr! Tovább
Termelői piac a luxushotelben

Termelői piac a luxushotelben

rosewodd_koll2.jpg

Éppen buszoztam a Sophia Webster divatbemutatóra (London Fashion Week) a Covent Garden felé, amikor is elhaladtunk a Rosewood London hotel mellett és megláttam, hogy piac van az udvarán, így aztán hirtelen felindulásból leugrottam a buszról, hogy megnézzem magamnak.

19-20150920_115917.jpg

17-20150920_115858.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_120955.jpg

16-20150920_115847.jpg

 

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_112825.jpg

A Rosewood London megújulva 2013-ban lépett színre, előtte is szálloda volt amúgy, de korántsem így nézett ki. 85 millióból fontból renoválták az egykori Pearl Biztosító Edward-korabeli 1914-es épületét. A 306 szobás hotelben 370 fonttól kezdődnek a szobaárak, és igencsak nagyvilági, lásd alul, amikor itt voltam.

14-20150920_115755.jpg

A szállodát ezen a grandiózus átjárón lehet megközelíteni, szerintem szuper ötlet a piac, ha már van szabad hely és (gondolom) gondosan összeválogatott termelők/termékek kaphatnak helyet, mindenki javára válik.

13-20150920_115736.jpg

Heather Jansch uszadékfából készített életnagyságú lószobra. Elsőre nem tetszett, azt minél tovább néztem, annál jobban. Állítólag 3 év egy ilyet elkészíteni és olyan 55.000 fontot kóstál.

02-20150920_115034.jpg

03-20150920_115156.jpg

04-20150920_115215.jpg

05-20150920_115249.jpg

 Személyre szabott sálkészítés 1920-as módszerrel!

06-20150920_115358.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_144225.jpg

08-20150920_115423.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_122204.jpg

09-20150920_115451.jpg

A lazacnál meg kell álljunk egy szóra, mert ennek a lazacnak a története nem mindennapi. Tavaly olvastam először a norvég Ole-Martin Hansen-ről, aki családja 80 éves receptje szerint készíti a füstölt a lazacot egy kelet-londoni kis műhelyben, amelynek amúgy a tetején lakik. 

Minden Hansen & Lydersen lazac gondosan, kézzel filézett és kézzel sózott, a fent említett családi recept szerint, melyet 1923-ban dolgozott ki a norvég halkereskedő, Lyder-Nilsen Lydersen. Ezután tradícioniálisan fellógatják, és lassan hidegen füstölik a füstöldé(!)-ben, és 12 órán keresztül himbálózik a szélben. A kellemesen pikáns aroma eléréséhez boróka és bükkfa keverékét használják. Nincs fagyasztás, vákumozás és fóliába csomagolás.

Azt hiszem, ilyen művészi videót még nem láttam a lazac felfdolgozásról.

Tehát amikor megláttam a zacskón a feliratot, egyből tudtam, hogy milyen lazac is ez, természetesen kaptam kóstolót. Sajnos nem Ole állt a pult mögött, de azért megkérdeztem, hogy még mindig ott lakik-e a füstölő tetején, és mint megtudtam, már nem, elköltözött Cotswolds-ba, de a kolléga arra kért, hogy ne verjem nagydobra, az image szempontjából jobb a kis kelet-londoni füstölő, mint az ultra drága vidéki falu.

Így aztán elkönyveltem, hogy biztosan beindult az üzlet, ezért aztán szomorúan olvastam a karácsonyi hírlevélben, hogy 5 év után, lehet, hogy vége, mert van hitel, meg a befektetők bizonytalanok. Mondjuk az vicces a levélben, hogy az új füstölőt iPhone-jával tudja irányítani. Ha nem lesz csőd, akkor viszont beindul a ultra gyors csomagküldő szolgálat, Londonba másfél óra alatt fognak kiszállítani, természetesen Uber-rel. Most is lehet amúgy rendelni a honlapról, meg persze London szerte is árulnak.

10-20150920_115552.jpg

 

11-20150920_115634.jpg

21-20150920_120016.jpg

18-20150920_115906.jpg

A szálloda így reklámozza az éttermét az épület előtt.

20-20150920_115957.jpg

Voltam már itt korábban amúgy, Huishan Zhang divatbemutatója itt volt az egyik London Fashion Week-en a The Mirror Room-ban vagyis a Tükör Szobában.

 20140915_161630-motion.gif

2-20140915_161229.jpg

1-20140915_161206.jpg

5-20140915_161318.jpg

4-20140915_161309.jpg

6-20140915_162650.jpg

7-20140915_162716.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2016_01_07_113613.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek: Rosewood London, Slow Food & Living Market +saját

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Termelői piac a luxushotelben Tovább
Az egymillió forintos szoba

Az egymillió forintos szoba

7584-the-beaumont-exterior.jpg

The Beaumont Hotel már régóta izgatta a fantáziámat, ezért roppant mód örültem, amikor a szeptemberi londoni látogatásom alatt, itt tölthettem egy kis időt. És még magyar vonatkozást is találtam! 

1_24.jpg

2_4.jpg

Először is kezdjük a hotel nem mindennapi külsejével, vagyis hogy mi is az ott a bal oldalon! Lehet találgatni, az én kedvencem a guggoló legó ember. A híres brit szobrász, Antony Gormley alkotása, vagyis művészetről beszélünk és nemcsak egy műalkotás, hanem egy lakható szoba is egyben.

7418-jpeg2.jpg

A The Room vagyis "A szoba" néven futó helység rettentően népszerű, annak ellenére, hogy 2500 font egy éjszakára, ez kb. egymillió forint, akkor is foglalt volta, amikor én ott voltam. 

Nem egy vonzó szoba, meg kell hagyni, a füstölt tölgyfaborítás rendesen megadja az alaphangulatot, rettentően sötét - csak egy mini ablaka van - és nagyon kicsi, viszont 10 méter magas. A szándékosan gyéren berendezett lakosztály egyetlen franciaággyal bír, tévé nyilvánvalóan nincs, a cél a külvilág totális kizárása. A hálószobába a fürdőszobából lehet belépni - ahol egyébként fehér márványt használtak, nyilván a kontraszt miatt -  fekete függöny  és 7 lépcső választja el őket egymástól, Gromley szerint,  meztelenül ajánlatos, mert így lehet ezzel a sajátos környezettel a legtermészetesebb módon összekapcsolódni. Teljes sötétség érhető el a szobában, olyan, mint amikor becsukjuk a szemünket. Vagy mint a sírban, mondja a tervező. Természetesen ebben az egyáltalán nem komfortos (szerintem) környezetben az is cél, hogy beszélgessünk magunkkal és feltegyünk magunknak és univerzumnak mindenféle élettel kapcsolatos kérdést, például hogy ki vagyok én és mit keresek a világban?7420-jpeg3.jpg

Amúgy a szoba ingyenesen megnézhető, ha éppen nincs benne senki, úgy mint egy múzeumban.

8302-antony-gormley-room-dg-82.jpg

8303-antony-gormley-room-dg-77.jpg

A The Beaumont új hotel, tavaly szeptember 29-én nyílt meg, a helyszín Mayfair, az Oxford Streettől pár percnyire (a Selfridges-nél kell átmenni az úton). Adott volt egy műemlékvédelem alatt álló art deco épület, amely autókölcsönzőként működött (sajnos nem találtam képet erről), és két férfi, Jeremy King és Chris Corbin, akik nem ma kezdtek a vendéglátásban dolgozni, olyan helyeket üzemeltetnek, mint a The Wolseley, a Brasserie Zédel vagy a The Delaunay, összesen 9 helyük van a The Beaumont-tal együtt, és ez az első szállodájuk.

8313-003-beaumont-mr.jpg

A hotelben 50 szoba és 23 lakosztály került kialakításra, ebben van egy elnöki 5 hálószobával és privát terasszal, meg persze a fent említett "szoba" is benne van.

7586-the-beaumont-lobby.jpg

Ahogy beléptem a szállodába, egyből a hatása alá kerültem, imádtam a sok részletet, amit megtudtam, például a fiktív sztorit amelyet a 2 tulajdonos körített a szállodához.

1920 végén járunk, amikor is James Beaumont, a new yorki Carlyle Hotel menedzsere, aki olyasmi karakter, mint Rick a Casablanca filmben, elhatározza, hogy Londonba jön és saját hotelt nyit, amerikai mintára. A szálloda stílusa, hangulata ezt az érát próbálja megidézni: Roaring Twenties („viharos húszas évek”), dzsezzkorszak, alkoholtilalom, art deco stílus és a persze meg kell említeni Fitzgerald "A nagy Gatsby" könyvét, melyből a háború utáni hedonizmus és dekandencia itt is feltűnik.

grill1.jpg

grill2.jpg

A lobbyból egyből a The Colony Grill Room-ba vagyis az étterembe lehet besétálni, itt fényképezni nem lehetett a vendégekre való tekintettel. A PR-es kolléganővel itt megbeszéltük, hogy náluk is az volt a cél, mint számos budapesti szállodánál, hogy az utcáról is jöjjenek be vendégek, bár ez Londonban nem akkora probléma.

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_11_01_193711.jpg

                                               

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_11_01_193806.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_11_01_193858.jpg

Szintén a lobbyból nyílik egy privát klub, amelyet kizárólag a szállóvendégek vehetnek igénybe, nekem ez a helység nagyon tetszett.

3_5.jpg

4_5.jpg

5_4.jpg

6_3.jpg

7_4.jpg

9_5.jpg

10_3.jpg

11_4.jpg

A szállodában több mint 2000 művészeti alkotásban gyönyörködhetünk, és ahogy megtudtam, külön alkalmazott monitorozza az ebay-t és a hasonló oldalakat, hogy a hotel stílusához illő tárgyakat megtalálják. Az egyik tulajdonos felesége amúgy a dekoráció felelős.

13_3.jpg

14_5.jpg

43_1.jpg

Egy kétszemélyes szoba ára egy éjszakára 400 font.

25_1.jpg

27.jpg

26_1.jpg

29_1.jpg

37.jpg

38.jpg

40.jpg

A szállodának saját csokija is van, lásd jobb oldalon.

41.jpg

23_2.jpg

24_1.jpg

A minibarban saját márkás italok és édességek.

18_3.jpg

19_1.jpg

20_2.jpg

21_2.jpg

A csodás fürdőszoba carrarai márványból, D.R. Harris kozmetikumokkal, tradicionális angol márka, 1790 (!) óta működik, királynői beszállítói címmel ellátva.

22_2.jpg

A kilátás sem elhanyagolható

33.jpg

31.jpg

34_1.jpg

35.jpg

30_2.jpg

36_1.jpg

Baráti társaságok számára összenyitható erkélyek.

28_1.jpg

16_4.jpg

Ennél a képnél pedig meg kell állnunk, na nem azért, mert én vagyok rajta, hanem mert a jobb oldali kép egy magyar művész képe, mégpedig Vértes Marcellé. Bevallom, én soha nem hallottam korábban róla, utána is kellett olvasnom, és persze megint egy olyan sztori, amit mindenkinek ismernie kellene. De most nem fogok túl sokat írni róla, mert megérdemel egy külön bejegyzést, de ahhoz még nyomoznom kell kicsit.

Újpesten született 1895-ben, járt a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, 1916-ban Karinthy Frigyes Tanár úr kérem-je volt az első könyv, amihez illusztrációkat készített. Párizsban élt az 1920-as években, elismert művész lett, majd Amerikába ment a háború miatt egy kis időre, aztán vissza Párizsba.

Azért azt leírom, hogy 1952-ben 2 Oscar-díjat is kapott a Moulin Rouge film kapcsán, Best Art Direction és Best Costume Design kategóriában (Jane Avrilt Gábor Zsazsa játszotta benne!), aztán meg több címlapot is készített az amerikai Vogue számára. 

Aki hallott már a Cafe Carlyle-ról, a Carlyle Hotel bárjáról, na ott egy impresszív falfestménye a mai napig látható és el is érkeztünk a kapcsolódási ponthoz, mert ahogy írtam fentebb, (a fiktív) Jimmy Beaumont ebben a szállodában dolgozott. Amúgy van külön Vertes lakosztály is, sajnos foglalt volt, nem tudtam megnézni.

 

Our Vertes suite - named after the Hungarian costume designer and illustrator, Marcel Vertes.

The Beaumont (@thebeaumontldn) által közzétett fénykép,

 47_1.jpg

49_1.jpg

50.jpg

51.jpg

Megnéztem a hotel spa és wellness részlegét is, és azt kell, hogy mondjam, ez a dekor tetszett a legjobban.

54.jpg

52.jpg

53_1.jpg

55.jpg

56.jpg

57.jpg

58.jpg

59.jpg

20150922_133602.jpg

8108-spa-1.jpg

8294-the-beaumont-spa-2.jpg

8299-the-beaumont-spa-salon.jpg

9803-beau-spa-detail-km-hi.jpg

Az elnöki lakosztályról kaptam néhány képet!

8306-presidential-dining-doorway.jpg

8305-presidential-bathroom-wide.jpg

8307-presidential-sitting-room-3.jpg  

9800-beau-exterior-daimler-km-hi.jpg

Néhány korábbi hasonló bejegyzésem:

Glamour, zene, tetőterasz - megnyitott az Aria Hotel Budapest

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy (Mondrian London)

Karácsonyi vacsora egy londoni hotelben (The Connaught Londonban)

Tylney Hall - egy unalmas vidéki hétvége

Hölgy kastéllyal (Szent András Kastély)

Az egymillió forintos szoba Tovább
Hölgy kastéllyal

Hölgy kastéllyal

20150628_123620.jpgSokan vagyunk úgy azzal, hogy milyen jó is lehet kastély tulajdonosnak lenni. És amíg mi álmodozunk, van aki megvalósítja.

Belasics Edit igazából nem akart kastély tulajdonos lenni, de az élet valamiért ezt szánta neki, a kastély megtalálta őt, és egy véget nem érő feladatot kapott rengeteg kihívással. 
20150628_135729.jpg
"2007-ben egy tréningen az utolsó kérdés az volt, hogy hol látom magam 5 év múlva. Előttem a következő kép jelent meg: egy sárga, klasszicista kastély ablakából integetek a távozó gyerekeknek. Jó, gondoltam, akkor nézzük meg, hogy lehet kastélyt venni. Természetesen ez nem ment könnyen, az anyagiak határt szabtak. Aztán egyszer csak jött egy telefon, egy férfi pedig megkérdezte, hogy "Maga akar kastélyt venni? Van egy ajánlatom." Így jutottam el Bölcskére, Szentandráspusztára, ahol előtte soha nem jártam. És persze egy sárga, klasszicista kastély fogadott.."
A kastély így nézett ki a megvásárlás előtt.
Amúgy Tolna megyében vagyunk, 50 percnyi autóútra a fővárostól, Bölcskén, a kastély pedig a korábban Szakách-kastélyként ismert Szent András Kastély. 
20150628_132401.jpgDe Edit nem csak egy kastélyban gondolkozik. A birtok alapterülete 7,5 hektár, parkerdővel, két tóval, patakkal, gyümölcsfákkal, egy 150 éves gingko biloba fával, platánokkal és szilfákkal körül ölelt területen áll a kastély, egy kápolna, valamint az újonnan épített vendégházak és a közel jövőben elinduló pezsgő pincészet és biogazdaság.
20150628_123553.jpg
20150628_132937.jpg
20150628_122214.jpg

A terület már ie. 2500-ban is lakott volt, Edit elmesélte, hogy a kastély felújításakor kelta házak nyomaira bukkantak, így nem csak műemlékvédelmi, hanem régészeti területen is járunk. A kelta leletek egyelőre betemetve, de tervben van, hogy kiássák újra és megmutassák mindenkinek, ahogy lesz rá pénz.
20150628_122152.jpgA kastély építését az 1830-as években kezdték el, az emelet az 1850-es években került rá, a kápolna pedig 1893-ban épült meg.
A birtok a Nagy család tulajdonában volt, de mivel nem volt örökösük, így dr. Szakáts Ernő, egykori országgyűlési képviselő tulajdonába került. Érdekes sztori, hogy Szakáts egy budapesti törzshelyén, a Pannónia szálloda éttermében megismerkedett egy pincérrel, akit Molnár Gábornak hívtak. Kiderült, hogy a fiatalembert jobban érdekli a mezőgazdasági pálya, mint a pincérkedés, és miután jóba lettek, felfogadta őt intézőnek a birtokra. Molnár, aki később neves Brazília-kutató és író lett, a birtokról és az itteni életéről Makk és jaguár című könyvében ír részletesen.
20150628_124149.jpgAhogy végig megyünk a kastélyon, Edit elmondja, hogy 2009-ben jutott el oda, hogy meg tudta vásárolni a kastélyt, 2011-ben pályázati pénzekből felépült a 3 vendégház - az egyik az egykori intézőház felújításával -, majd szintén pályázati pénzből a kastély is megújult.
20150628_123950.jpg
A felújítás alatt mindvégig törekedett az eredetiség megtartására, egy barátságos és kényelmes, toszkán stílusú családias villa lebegett a szeme előtt. Mint megtudom, Edit mindent saját maga válogatott össze, ügyesen kombinálva az antik darabokat a modern elemekkel. Persze itt hozzá teszi, hogy kellett matekolni rendesen, hogy jusson is és maradjon is.
20150628_124349.jpgA kastély 700 m2-es, a földszinten közösségi tereket találunk, az emeleten pedig kilenc kétágyas szobát. A tervek szerint tréningeket, képzéseket kíván ide Edit szervezni, így ennek megfelelően történt eleve a kialakítás.
20150628_124635.jpg
20150628_124710.jpg
A társalgóban Tóth Sándor kávéjából lehet fogyasztani, akinek nem ismerős a név, ő a tulajdonosa szekszárdi Kávé Háza nevű helynek, mely már elnyerte az ország legjobb kávézója címet is.
20150628_130504.jpg
20150628_125027.jpg
Az emeleten a szobák mellett találunk egy rendezvénytermet, az egyik sarkában találtam erre a csodálatos sezlonyra.
20150628_125219.jpg
A másik sarokban egy újabb gyöngyszem.
Újrahasznosított téglák a rendezvényteremben, eredeti gerendákkal, papírból készült lámpákkal.
20150628_125446.jpg
A hét szoba az emeleten mind más és más stílusú, itt is Edit válogatta össze a berendezést.
A kastély új pincéjében kapott helyet a pezsgő manufaktúra, Szentesi József, - 2013-ban a borászok borásza cím nyertese -,  szakmai vezetésével alakítják ki majd a kastély pezsgőjét, amely stílszerűen Szent András névre fog hallgatni. Lehetőség lesz arra is, hogy a vendégek saját címkével és designnal készítsék el a pezsgőjüket, akár saját kezűleg.
20150628_131155.jpg
20150628_131451.jpg
A pince külső bejárata.
A biogazdaság első hajtásai, már 101 gyümölcsfát el is ültettek, a konyhát saját termesztésű alapanyagokkal fogják működtetni.  
Editnek nagyszabású tervei vannak, szerencsére, így például hamarosan a Neighbours in art - international artist in residence elnevezésű program keretében egy hónapon át látnak vendégül egy-egy művészt, biztosítva nekik az utazás és lakhatás költségeit, valamint az alkotáshoz szükséges feltételeket a Szent András-kastélyban. "Az itt töltött idő alatt a művész részvételével találkozót szervezünk a munkái iránt érdeklődőknek, szakmabelieknek, végül egy vernissage-t rendezünk az elkészült alkotásokból". A Szent András-kastély programjára Friederike Walter és Verena Freyschmidt, Severin Krön, Christoph Novotny és Manfred Makra művészeket várják hamarosan.

20150628_135716.jpg
Itt lehet alázatot tanulni, mondja Edit, utalva arra, hogy mindig van valami tennivaló, és számos esetben olyan, amire nem számítunk. 
A kis kápolna még ilyen lepusztult állapotában is megfogja az embert. Edit bízik benne, hogy a tulajdonos katolikus egyházzal karöltve, találnak megoldást a felújításra. Bár így is tökéletes esküvői helyszín a birtok, a festői környezet az első pillanattól az utolsóig egy helyen biztosítaná az esküvőt és lakodalmat.
20150628_134305.jpg
Nyilvánvalóan nem lehet véletlen, hogy ez a kápolna szenteltvíz tartójának felirata, mely Edit felfogásával és a kastélynak szánt missziójával is tökéletes összhangban áll.
20150628_134348.jpg
A kastély mögött 1,6 hektár területen a régi angolparkból megmaradt parkerdő nyújt sétára, pihenésre, elmélyedésre tökéletes helyszínt.20150628_132505.jpg
20150628_132533.jpg
20150628_132550.jpg
20150628_132937_1.jpg
20150628_133017.jpg
A már említett vendégházak egyenként 14-16 fő részére biztosítanak szállást, önálló konyhával, étkezővel, közösségi helységgel, kandallóval, nagy, fedett terasszal, wellness- és pihenőterülettel.
20150628_132201.jpg
20150628_133902.jpg
20150628_133928.jpg
20150628_133939.jpg
20150628_134022.jpg
20150628_134901.jpg
20150628_135212.jpg
20150628_135228.jpg
20150628_135346.jpg
20150628_135112.jpg
20150628_133406.jpg
20150628_135708.jpg
20150628_140253.jpg
Ezúton is köszönöm Editnek, hogy időt szánt rám, körbe vezetett, és megosztotta velem a történetét. Azt gondolom, hogy példa értékű, amit ő itt letett az asztalra, - és még csak az út elején jár - , kívánok neki sok sikert és kitartást, hogy megvalósítsa mindazt, amit szeretne. És persze remélem, hogy egyszer majd szállóvendégként újra találkozunk!
Bölcske Szentandrás puszta 10.
GPS: 46.739627, 18.919814
+36 30 9363 390
info@szentandraskastely.hu

Korábbi szálloda bemutató bejegyzéseim:

Mondrian London

The Connaught (London)

Aria Hotel Budapest

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.
Hölgy kastéllyal Tovább
Nyaraljon templomban!

Nyaraljon templomban!

Nagy-Britanniában már elindult az új őrület: champing!

4f347b99-a744-4d74-aed3-47a62b8e5019-620x413.jpeg

A glamping avagy glamour és camping, magyarul nagyvilági kempingezés után, itt az újabb őrület a champing! A kissé suta kifejezés a church vagyis a templom és a camping szavakból állt össze és biztosan sokat fogjuk még hallani. 

A brit The Churches Conservation Trust  - egy szervezet, amely templomok megóvására szakosodott -, jött elő a csodálatos ötlettel és kínál szállást olyan templomokban, melyek már nem funkcionálnak hivatalos egyházi intézményként.

a25ad274-e0bc-4516-813d-49ca0b9b0a63-2060x1236.jpeg

Nagy-Britanniában jelenleg 3 templom áll rendelkezésre, amúgy több mint 345 ilyen templom tartozik a fent említett szervezethez, és a cél az, hogy a pénzből felújítsák és karbantartsák az épületeket, megőrizve a művészeti és történelmi értékeket.

Nem mellesleg a "slow tourism" vagyis a "lassú turizmus" mellett is kampányoljanak. A lassú turizmusra jellemző a hosszabb utazási idő, a hosszabb tartózkodási idő egy helyen, az "út maga cél" felfogás, helyi attrakciók megismerése, a helyi közösséggel ismerkedés, a slow food. Itt találtam a témáról egy hosszabb értekezést, akit érdekel.

c5a7bdea-34ea-4fdd-a667-760918e552c2-2060x1236.jpeg

 

Kétnapos csomagokat kínálnak mindhárom helyen és a miénk lehet az egész templom egy éjszakára. 60 font/fő a szent szálláshely ára, ebben a reggeli is van, ezen felül mindenféle programokat is szerveznek (a helyi erőkkel), pl kenuzás vagy jóga, attól függően mi van a környéken.

Azt azért ne felejtsük el, hogy áram, víz vagy fűtés nagy valószínűséggel nincs ezeken a helyeken, de hát ettől lesz még romantikusabb a kemping, nemde? És persze ott van még az érzés, hogy 2 napig egy templom kulcsával járkálhatunk.

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik. 

Nyaraljon templomban! Tovább
Glamour, zene, tetőterasz - megnyitott az Aria Hotel Budapest

Glamour, zene, tetőterasz - megnyitott az Aria Hotel Budapest

aria_coll.jpgA Hercegprímás utcában megbújó Aria Hotel Budapest több szempontból is fel fogja kelteni a figyelmet idén nyáron Budapesten. A hivatalos megnyitás előtt álló szálloda ugyanis a főváros egyik legkáprázatosabb panorámájával bíró tetőteraszát mondhatja magáénak.

De ne rohanjunk előre, a szálloda nemcsak a tetőteraszban egyedülálló. Ahogy a neve is sugallhatja, ez egy zenei szálloda, ami azt jelenti, hogy lépten-nyomon mindenféle muzikális utalásba fogunk ütközni. Rögtön ahogy belépünk, egy óriási zongora billentyűzet vezet be minket a lobbyba, mely a végén egy LED TV-be torkollik.

Elsőre ezzel nem igazán tudtam megbarátkozni, nekem túl soknak és nem idevalónak tűnik. Aztán amikor beszélgettem Varró Zoltánnal, aki az Aria belsőépítésze és designere volt, elmagyarázta, hogy szándékos a kontraszt: egy elegáns, nagyvilági, régi korokat idéző épület felszerelve mindenféle technológiai szolgáltatással.

Az épület 1836-ban eklektikus stílusban épült Pollack Mihály tervei alapján, többször át is építették, 2009-ben a felújítás előtt évekig üresen állt. Henry Kallan szállodaguru vásárolta meg az ingatlant, akiről azt kell tudni, hogy egy szlovákiai magyar származású üzletember, 1968-ban 21 évesen emigrált Csehszlovákiából az Egyesült Államokba, angol nyelvtudás nélkül. Legalulról kezdte a szakmát, majd amikor megtehette, saját egyedi, tematikus butik szállodák nyitásába kezdett Manhattan-ben. Övé például a Library Hotel, melyről úgy tartják, hogy az egyik első tematikus szálloda volt a világon. (Amúgy a londoni Blakes Hotel is az elsők között volt, melyet Anouska Hempel egykori James Bond lány vezet, ITT írtam róla.)

A Tripadvisor-on amúgy Kallan 4 szállodája benne van az első 10-ben a látogatói visszajelzések alapján, szóval nem kispályázik.

sam_5901.JPG

sam_5697.JPG

Nos, ahogy látjuk, a lobby rettentően nagyvilági, egyszerre nehéz is ezt befogadni,minimum 10 percet kell itt üldögélni, hogy minden apró részletet felfedezzünk!

 

sam_5710.JPG
sam_5679.JPG

sam_5759_1.JPG
sam_5482.JPG

sam_5481.JPG

sam_5910.JPG

sam_5704.JPG

Ha felpillantunk a lobbyban, akkor ezt fogjuk látni. Amit talán nem látni, hogy csak a lobby van üvegtetővel lefedve.

A napokban Dan Brown is járt az Ariaban, sőt még a hallban elhelyezett Bogányi zongorán is játszott pár akkordot. (Én is írtam róla egyszer, ITT olvasható, volt szerencsém egy könyvbemutatóján járni Londonban.)

_dsc5453.jpg

Amúgy bárki, akinek késztetése van, nyugodtan leülhet és zongorázhat, mondjuk nem árt, ha tud is.

A 49 szoba között nincsen két egyforma, a 4 zenei stílus - klasszikus, opera, jazz és kortárs - ihlette a designt, így rendkívül izgi lehet érkezéskor belépni, mert nem tudjuk mi fogad majd. Michael Jackson? Aretha Franklin? Verdi? Liszt? A Beatles?

Ez itt a B.B. King szoba, szerintem kiváló lehet egyedülálló férfiak számára. 

sam_5916.JPG

sam_5935.JPG

Felhívnám a figyelmet a szőnyegre, attól függően, hogy melyik zenei stílusú szobában vagyunk, változik a minta, itt éppen egy szaxofon van, mivel a jazz szárnyban járunk.

sam_5920.JPG

sam_5921.JPG

sam_5925.JPG

Még az árnyékban is az Aria logó jelenik meg!

sam_5929.JPG

A bőrhatású csempe nekem nagyon bejött.

sam_5933.JPG

A "kád a szobában" poén nekem soha nem jött be igazán, - amíg egyszer nem laktam egy hasonlóban - , de szerencsére van rendes fürdőszoba is káddal és zuhanyzóval.

A szálloda alagsorában találjuk a Harmony névre keresztelt spa-wellness-fitness részleget, ezt a szállóvendégek ingyen használhatják. Amúgy a hotel egyik erőssége a sok complimentary vagyis térítésmentes szolgáltatás, ilyen például az ingyen wifi, a víz a szobákban -  Vis Vitalismagyar tulajdonú pannonhalmi bencés ásványvíz, az Otthonédes blog ITT írta róla egy értekezést -, vagy a délutáni bor és sajt falatkák a lobbyban.

sam_5556.JPG

sam_5483.JPG

 

sam_5488.JPG

sam_5484.JPG


sam_5524.JPG

sam_5516.JPG

sam_5504.JPG

sam_5548.JPGMost pedig nézzünk be a Jimi Hendrix szobába! A szobákban egyébként Josef Blecha cseh művész által készített egyedi karikatúrákat csodálhatunk.

sam_5742.JPG

sam_5719.JPG

sam_5717.JPG

sam_5721.JPG

És akkor menjük fel a tetőre!

A bejáratnál rögtön jobbra, a Satchmo Lounge-ba jutunk, ez egy olyan hely, ahová akár egy laptoppal is beülhetünk dolgozni vagy csak olvasgatni egy tea mellett. 

sam_5939.JPG

sam_5960.JPG

A másik oldalon találjuk a bárt, ami az én kedvencem a tetőterasz után.

sam_5790.JPG

sam_5815.JPG

sam_5811.JPG

Az egyik legdrámaibb szoba (szerintem) a La Traviata az opera szárnyban, így ez is nagyon tetszett nekem.

sam_5822.JPG

sam_5824.JPG

sam_5827.JPG

sam_5830.JPG

sam_5834.JPG

sam_5850.JPG

Ez egy 2 hálószobás lakosztály, minden szobában van amúgy iPad és persze zenei kollekcióval is el van látva minden szoba. A szállodának zenei igazgatója is van, Magyar Kornél - aki maga is zenész -, egyedi ízlés szerint is összeállít válogatást, amennyiben erre van igénye a vendégnek.

Nem beszéltem még a Stradivari étteremről, amely modern magyaros konyhát fog vinni, és természetesen itt is visszaköszön a zene a designban. Nem tudom mennyire látszik jól a falon a vízesés, de biztos érdekes lehet ebben a milliőben majd vacsorázni.

Az Aria igencsak visszafogott kívülről, gyönyörűen felújítva, ez talán fel is tűnik az itt sétálgató embereknek, de amúgy semmi hivalkodás, hogy itt valójában milyen kincsek is rejtőznek.

sam_5979.JPG

sam_5976.JPG

sam_5985.JPG

4_1.jpg

Köszönet Stelkovics Juditnak, az Aria Hotel Budapest igazgatójának, hogy privát hotel túrát tartott nekem!

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

Korábbi szálloda bemutató bejegyzéseim:

Mondrian London

The Connaught (London)

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik. 

Glamour, zene, tetőterasz - megnyitott az Aria Hotel Budapest Tovább
Kávézót nyitott a Burberry Londonban

Kávézót nyitott a Burberry Londonban

A Burberry-nél nem unatkoznak, a legújabb dobás a Thomas nevű kávézó - a márka alapító után, ugye - , ezt múlt héten nyitották meg a Regent Street-i üzletükben.

burberry-scoop-061415-013.jpgTermészetesen nem véletlen az időzítés, hiszen most van Londonban a férfi Fashion Week, hivatalos nevén: London Collections Men. Akit érdekel, ma (15-én) londoni idő szerint 13.00-kor (magyar idő szerint ez dél) nézhető a Burberry tavasz/nyár férfi bemutatója ITT!

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_06_15_114635.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_06_15_114607.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_06_15_114539.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_06_15_114502.jpg

Fotók: Burberry Instagram

A hét minden napján nyitva lesz és természetesen a brit klasszikusokat vonultatja fel a konyha, pl ilyen az Afternoon Tea (32 font, pezsgővel 44) vagy homár csipsszel (45 fontért), lásd kép et lentebb, amúgy a Lobster&Burger is egy kiváló homározó hely, ITT írtam róla. És ahogy a jobb helyeken ma már megy, itt is helyi és szezonális alapanyagokkal dolgoznak, közvetlenül a termelőktől beszerezve.  

 

Amúgy az Armani is üzemeltet egy kávézót Armani Caffé néven Knightsbridge-ben, ott is az üzletben, az első emeleten, a Harrodstól nem messze van - cím: 191 Brompton Road, London SW3 1NE - , nagyon visszafogott hely, és mindig nagy a csend, az étlap visszafogott (persze túlárazott), Bernie Ecclestont láttam egy csomószor az egyik sarokban. És persze fényképezni szigorúan tilos!

A Facebook Neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik. 

Kávézót nyitott a Burberry Londonban Tovább
A szépírás művészete - kalligráfia workshop a Palomában

A szépírás művészete - kalligráfia workshop a Palomában

20150411_115149.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_05_12_101647_1.jpg

Fotó: Bogi / The Fanatic Calligrapher

Kezdjük azzal, hogy én nagyon szeretek kézzel írni. Kézzel írni, szépen, ugyanis művészet. Az első tustollamat 14 évesen kaptam, és az évek folyamán kifejlesztettem a saját egyedi írásomat, itt megtekinthető. (A szöveg, amúgy Az oltalmazó ég (The Sheltering Sky) című könyvből van, mind a könyv, mind a film, mind a film zenéje komoly hatással volt fiatalkoromra.)

Már Londonban is el akartam menni kalligráfiai tanfolyamra (nem sikerült), mivel kint rettentően népszerű hobby, így amikor felfedeztem, hogy a Paloma Házban Kalligráfiai Workshop-on lehet részt venni, azonnal írtam. És hogy mi az a Paloma, arról a poszt végén olvashattok.

20150411_125249.jpg

A workshopot Gleichauf Bogi tartotta, aki The Fanatic Calligrapher néven fut és már jó ideje foglalkozik szépírással, főleg esküvői meghívókat és esküvői dekorációkat készít, na meg persze a rajzolás és festés is a portfóliója része.

20150411_112256j.jpg

Az én szerencsémre összesen ketten voltunk lelkes tanulni vágyók, így családias hangulatban töltöttünk el pár órat, ahol Bogi bevezetett minket a szépírás rejtelmeibe. A részleteket természetesen nem fogom leírni, mert mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen el és csináljon valamit a kezével. Az alkotás, az hogy valamit létrehozzunk, amit meg lehet fogni és mutogatni, hogy mi csináltuk, velünk született, ösztönös igény. Mert írhatunk nap mint nap, ezer e-mailt, lehetünk büszkék mindenféle virtuális sikerekre, az a valami, amit mi magunk hoztunk létre, a két kezünkkel, az mindig sokkal jobb érzés.

20150411_090555.jpg

20150411_092228.jpg

 20150411_095124.jpg

20150411_111250.jpg

20150411_111226.jpg

Első próbálkozásaim. Nem valami impresszívek, tudom, de nekem például nem jön be a kisbetűs folyóírás, mivel egyáltalán nem írok így,  - évtizedek óta - , így nem áll rá a kezem. Nekem a nagybetűs írás a stílusom, a túlhúzott vonalak, a szenvedélyes kuszaság, a már-már olvashatatlan, ámde vizuálisan vonzó betűhalmaz.

20150411_112323.jpg

Ezt nem én készítettem, sajnos, hanem Bogi, viszont Isten bizony, hogy megtanulom és megcsinálom én is! Egyszerűen nézni is csodás!

20150411_090221.jpg

20150411_090145.jpg

20150411_090256.jpg

20150411_090347.jpg

20150411_090124.jpg

Természetesen említést kell tennem az enteriőrről, itt figyelnek a részletekre is!

Én szuperül éreztem magam, szeretem, ha valamit tanulhatok, Bogi nagyon kedves és segítőkész. Ami külön tetszett, hogy nem erőltette, hogy a szokásos folyóírást gyakoroljam, hanem inkább fedezzem fel, hogy mi illik hozzám, találjam meg a saját hangomat. 

20150411_120704.jpg

20150411_120930.jpg

20150411_125225.jpg

20150411_125329.jpg

20150411_125339.jpg

A Paloma amúgy tavaly nyáron indult el, amely egy közművelődési project és a fiatal dizájnereknek biztosít bemutatkozási lehetőséget. Klenovszki Mimi szervez a workshopokat itt, érdemes figyelni, nem csak kalligráfia van, hanem virág és smink témában is lehet tanulni.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

A szépírás művészete - kalligráfia workshop a Palomában Tovább
London Calling 13: Azok a csodálatos orchideák

London Calling 13: Azok a csodálatos orchideák

Látogatás a világ egyik leghíresebb botanikus kertjében

20150219_184209.jpg

Ma van az utolsó nap, hogy még meg lehet nézni a londoni Kew Gardens-ben a csodálatos orchidea kiállítást, megírhattam volna előbb, tudom, de talán azért a képeken is átjön, hogy itt azért eléggé oda teszik magukat.

A február 19-i záróra utáni eseményre vettünk jegyet (hetekkel előtte, 12 font/fő), amikor amúgy már az egész kert zárva van, mert akkor voltak kiegészítő események. (Mint később kiderült, ebből a bárpult volt az egyetlen használható.)

A Kew Gardens a 4. zónában van vagyis min fél óra metrózásra számítsunk, amennyiben a belváros környékéről jövünk. Nekem külön kaland volt, hogy még soha nem voltam 4. zónában, akkor sem amikor kint éltem. 

Szóval leszállunk a Kew Gardens állomáson és követjük a kiírást a botanikus kert felé, amikor is eljutunk a Sandycombe Road-ra és ott megyünk egyenesen, és egyszer csak szemben lesz a kert kőkerítése és a Victoria Gate bejárat (400 méter a metrótól). Korai volt az örömöm, mert tovább irányított egy nyíl, egy másik kapuhoz. Az elemekkel harcolva a sötétben - nyilván esett és fújt a szél - , vonszoltam magam a fal mellett még 500 méteren (legalább), és közben azon gondolkoztam, hogy felhívom Gabit, hogy ne jöjjön, ezt csak azért nem tudtam megtenni, mert mindkét telefonom le volt merülve. A felkészült turista, ugye.

sam_0024.JPG

Aztán egyszer csak vége lett a falnak és megérkeztem a megfelelő kapuhoz és mi fogad? Természetesen sor. A legtöbb esetben nem zavar a sor, jól lehet közben gondolkozni, meg nézgelődni, de most már nagyon akartam egy konnektort találni. Szerencsére gyorsan bejutok és elindulok a megadott üvegházba, amely így néz ki kívülről. 

20150219_184111.jpg

Ahogy belépek és elkezdek konnektort keresni körülnézni, felülbírálom előző gondolatomat, ezt tényleg meg kellett nézni. A fényképezőgéppel készítek pár képet, persze a 64MB kártyával nem sokra megyek - és persze nem értem miért ezt hoztam magammal - , aztán irány a Gin Garden!

20150219_184135.jpg

20150219_184127.jpg

20150219_184152.jpg

20150219_184216.jpg

20150219_184233.jpg

A kis tavon látható mega orcidea installáció volt a kiállítás csúcspontja, és valóban, az ezzel szemben elhelyezett padon, rendesen bele lehetett feledkezni a részletekbe. Engem mondjuk a legjobban az érdekel, hogy mi lesz utána ezzel? Meg hogy ezek most vágott orchideák vagy ültetett? Meg hogy minden évben ugyanez van? Mivel nem vettem részt a vezetett túrán, ezek a kérdéseim megválaszolatlanok maradtak.

sam_0020.JPG

A Gin Garden, egy utazó pop-up gin bár, London szerte lehet velük találkozni, ide kétfajta koktéllal jöttek, ezt a rózsaszirmos verziót választottam. Nem ízlett annyira, bár No 3. London gint használtak, és ez a klasszikus Martini alapja a Dukes barban, ami törzshelye volt Ian Flemingnek, a James Bond írójának. (És ahogy írtam a Goldfingert pedig a magyar építészről mintázta, remek sztori, ITT olvasható!) Azért elszopogattam, amíg a konnektor mellett üldögéltem. Igen, valahogy elkeveredtem az üvegházból egy folyosóra, ahol találtam egyet, így fel tudtam hívni Gabit. Mint kiderült, ő meg leejtette aznap a telefonját, így a kijelzője lassan eltűnt.

sam_0013.JPG

20150219_185846.jpg

20150219_185911.jpg

20150219_185952.jpg

20150219_190053.jpg

20150219_190025.jpg

Nincsenek sokan, kb 100-an lehetünk, sok pár persze, meg fotósok hatalmas objektívekkel, meg öreg, arisztokratának tűnők nők, akik úgy vannak felöltözve, mintha színházba mennének, ez mondjuk nekem eléggé tetszik.

20150219_190247.jpg

20150219_190312.jpg

20150219_190351.jpg

20150219_191053.jpg

20150219_193945.jpgEz a kép különösen jól sikerült.

Az üvegház neve amúgy The Princess of Wales Conservatory mivel Augusta alapította 250 évvel ezelőtt. 19 teniszpálya nagyságú, és 10 különböző éghajlati zónát alakítottak ki benne, melyeket számítógép vezérel és ez a legkomplexebb üvegház a Kew Gardens-ben. 1987-ben pedig egy másik Princess of Wales, Diana Spencer nyitotta meg.

20150219_194032.jpg

20150219_194133.jpg

 

20150219_194152.jpg

20150219_194214.jpg

Gabi kiszúrta ezt a halat, mint kiderült ez egy vegetáriánus piranha.

20150219_194249_1.jpg

 

20150219_194733.jpg

20150219_194854.jpg

20150219_194900.jpg

20150219_194907.jpg

20150219_195000.jpg

20150219_195047.jpg

Február elején a 8. kerületi Füvészkertben tettem látogatást és megnéztem az orchidea kiállítást, ami nyilván nem ilyen nagyvilági és nagyszabású, de azért nem rossz. Sajnos, fogalmam sincs, hogy tart-e meg, annyira nem lehet kiigazodni a honlapjukon

A Kew Gardens viszont csodálatos lehet nappal is, meg kíváncsi vagyok a külső kertekre is, meg a művészeti alkotásokra is - van itt pl. Henry Moore szobor is -  szóval biztos visszatérek majd nyáron. 

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

Hasonló témájú posztok:

London Parks 1 - Romantikus gyógynövény ültetvény Chelsea szívében

Irány a Füvészkert!

London Calling 13: Azok a csodálatos orchideák Tovább
London Calling 12 - Lazac és panoráma London legmagasabb parkjában

London Calling 12 - Lazac és panoráma London legmagasabb parkjában

Folytatva a "reggeli a felhőkarcoló tetején" című sorozatomat (előző ITT), legutóbbi londoni látogatásom során a Fenchurch Street 20-ba látogattunk el Gabival. Ez egy kereskedelmi épület vagyis irodaház Kelet-Londonban, melyet az uruguayi Rafael Vinoly tervezett. Az újságokba tavaly azzal került be az épület, hogy speciális alakjának köszönhetően erős napsütésben nagyítóként működik, és így megolvasztott pár autót..

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_03351.jpg

Formáját tekintve a Walkie Talkie becenevet kapta, és a tetején, a 35. emeleten egy parkot és néhány vendéglátóipari egységet hoztak létre. Persze, most miután már láttam, a park megnevezést kissé túlzónak tartom, de a panoráma és a Darwin étterem miatt, igencsak ajánlom a látogatást.

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_03450.jpg

Reggel fél 8-ra mentünk, optimistán bíztam benne, hogy látok egy napfelkeltét majd, de megint nem sikerült. Foglalás nélkül nem lehet bejutni és készüljünk egy reptérihez hasonló biztonsági ellenőrzésre is. 

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_03530.jpg

Sky Garden néven fut a park és az egységek, és jelenleg még ingyenesen fel lehet jutni körülnézni - azt mondják, majd fizetni kell érte hamarosan - , de ezt itt is foglalni kell.

Aztán egy szupergyors lifttel felvitt minket egy biztonsági őr, nem volt valami kedves, amikor próbáltunk vele szóba elegyedni, én mondjuk ezt tökéletesen megértem.

20150220_072336.jpg

Eredetileg a Sky Pod-ba foglaltam, ide jutunk, ahogy belépünk a Sky Garden-be. 

20150220_072821.jpg

20150220_090148.jpg

Aztán kiderült, hogy itt önkiszolgálás van és nincs rendes reggeli, persze ez sem rossz, de azért én gyorsan úgy döntöttem, hogy megkérdezem lehet-e upgradelni a rendes étterembe, ami eggyel feljebb van. 

20150220_073022.jpg

A küldetés sikerrel járt, egy orosz usanka sapkás nő volt a lenti részleg főnöke, gondolom passzolnia kellett a berendezéshez. Vigyázat, a kanapék kemények!

20150220_072359.jpg

Ez lenne a park, amit a marketingesek úgy próbálnak eladni, hogy London legmagasabban fekvő parkja. Mint látjuk, ez nem egy park, mert nem lehet benne sétálni, max körülötte, persze jó ötlet, de azért, hogy igazán látványos legyen, ezen még kellene dolgozni. (hamarosan jön a Kew Gardens londoni botanikus kert orchidea kiállításáról egy poszt, na ott nekem is leesett az állam, milyen kompozíciókat hoztak össze, vö majd Fűvészkert orchia kiállítás)

20150220_073038.jpg

20150220_073050.jpg

 Szépen felsétáltunk a Darwin étterembe a "park" mellett.

20150220_085026.jpg

 

20150220_073444.jpg

20150220_073920.jpg

20150220_074214.jpg

20150220_084508.jpg

 A Temzére néző 36.emeleti asztalunkkal igencsak meg voltunk elégedve.

20150220_073424.jpg

Mindketten lazacot és tojást kértünk, az étterem amúgy is brit konyhát visz és aki most azt gondolja, hogy "olyan nincs, hogy brit konyha", az nem nézett elég Gordon Ramsayt vagy Jamie Olivert.

20150220_074243.jpg

20150220_074507.jpg

 20150220_074831.jpg

20150220_074903.jpg

Az étlapon az én lazacomnál a H.Forman & Son cég volt megjelölve, amely egyszerűen azt állítja magáról, hogy ők Nagy-Britannia legrégebbi lazac feldolgozója, skót lazac a signature termékük, és persze kézzel vágják ilyen szép vékonyra. (Valahogy elkapott a lazac-láz kinti tartózkodásom alatt, majdnem minden nap ettem ezután.)

20150220_074959.jpg

 gabinak.jpg

 

Az étteremben nem volt telt ház, holott nem lehet foglalás nélkül belépni, - de persze így sokkal jobb, mert mint tudjuk az angolok rettentően üvöltenek - , de amikor megnéztem az online foglalási rendszert egy nappal a látogatás előtt, azt jelezte, hogy nincs hely. Így azt kell gondolnom, hogy ez egy trend - jó trend -, hogy nem engedik, hogy telt ház legyen.

Miután befejeztük a reggelit, - sokkal jobb volt, mint előző alkalommal a Duck & Waffle-ban - még jól körbe jártuk a helyet, hogy tudjak jó sok fotót készíteni.

20150220_072937.jpg

20150220_085042.jpg

20150220_085151.jpg

20150220_085348.jpg

20150220_085418.jpg

20150220_085138k.jpg

20150220_085507.jpg

20150220_085747.jpg

20150220_085752.jpg

20150220_085842.jpg

20150220_085850.jpg

20150220_085942.jpg

20150220_090006.jpg

20150220_090020.jpg

20150220_090037.jpg

20150220_090043.jpg

20150220_090103.jpg

 

Wonderful #view and #breakfast before work #london #skygarden #darwinbrasserie #walkietalkie

A video posted by Orsolya Ivanyi (@ivanyiorsolya) on

 

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_03_01_04929.jpg

Összességében, abszolút ajánlani tudom, foglalni kb. 2 héttel előtte szükséges, fényképezőgépet vigyünk!

Én meg majd egyszer még vissza jövök ide este, éjszakai fényekben még impozánsabb lehet a londoni panoráma, meg biztos romantikus is, az meg a gyengém.

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Calling 12 - Lazac és panoráma London legmagasabb parkjában Tovább
Irány a Füvészkert!

Irány a Füvészkert!

Múlt vasárnap fogtam magam és az elemekkel harcolva átsétáltam a 9-ből a 8. kerületbe, hogy megnézzem magamnak a Füvészkertet

És már előre mondom, remek hely romantikázásra, így mivel ma még a nap is süt, meg véletlenül Valentin-nap van, kiváló program lehet andalogni a Pálmaházban, orchideákat csodálni, növényeket simogatni vagy éppen kancsókát  - húsevő növény - tanulmányozni.

f90.jpg

Magyarország első botanikus kertje az Illés utca 25. alatt található, bár nem ez volt az eredeti helye, mert 1771-ben Nagyszombatban alapították, 1847-től található itt (Klinikák metró megállóhoz közel). 2006-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem különleges oktatási egységeként működik.

A kertben mintegy nyolcezerfajta növény találunk,  Alapterülete 3,1 hektár, az üvegházak területe meghaladja a 2000 m²-t. A kert jelenlegi egyik legfontosabb feladata, hogy szolgálja az oktatás minden szintjét és a tudományos kutatást. Emellett azonban ügyelnek arra is, hogy széleskörű ismeretterjesztést és természetvédelmi, környezetvédelmi nevelést adjon az odalátogatóknak. A veszélyeztetett fajok megőrzésével, mesterséges szaporításával pedig eredményesen hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez. (Wikipedia)

A „füvészkert” szó a botanikus kert nyelvújítás korából származó szinonimája, elterjedését A Pál utcai fiúk regény nagyban segítette.

f11.jpg

f2.jpg

Az 1984-ben épült Üvegház bejáratánál egy növény simogató fogad, szépen végig lehet fogdosni a különböző textúrájú leveleket. Nekem ez nagyon tetszik, amúgy is mindenhez hozzá akarok érni, -  egyszer egy kortárs kiállításon majdnem lebontottam az installációt, azóta vigyázok - , mert így ugye sokkal komplexebb az élmény.

Ez a trópusi, szubtrópusi növények otthona, van sok bromélia és orchidea, meg kaktusz, valamint pálmák és trópusi konytvirágfélék.  

f12.jpg

f13.jpg

f16.jpg

f18.jpg

f75.jpg

f23.jpg

f25.jpg

f32.jpg

f33.jpg

f89.jpg

f84.jpg

f34.jpg

f36.jpg

f37.jpg

f38.jpg

Az orchidea gyűjtemény csodálatos, teljesen el lehet veszni a színekben és formákban, az én lakásomban sajnos soha nem marad meg, hiába próbálkozom.

sam_3458.JPG

f46_1.jpg

f44_1.jpg

f49_1.jpg

f51_1.jpg

f52_1.jpg

f53_1.jpg

f54_1.jpg

f55_1.jpg

f56_1.jpg

f57_1.jpg

f58_1.jpg

f60.jpg

f61_1.jpg

f62_1.jpg

f63_1.jpg

f64_1.jpg

f65_1.jpg

f66_1.jpg

f67_1.jpg

f69_1.jpg

f70_1.jpg

sam_3548.JPG

f72.jpg

f73.jpg

f74.jpg

f76.jpg

A trópusi kancsóka igen bizarr és egyben dekoratív növény. A kancsókája egy módosult levél, melyben kábító illatú folyadékot tárol és ez vonzza be a gyanútlan áldozatot, ami általában rovar, szóval ne arra gondoljunk hogy nyers hússal kell "etetni". Miután megvan az étel, ezt speciális enzimek segítségével megemészti.

sam_3561.JPG

sam_3562.JPG

Figyelemreméltó kaktusz kollekcióval is rendelkezik a kert, ez engem mondjuk annyira nem tud felizgatni, valahogy a kaktusz, mint növény, soha nem tudott hozzám közel kerülni, de azért itt is sikerült pár jó képet csinálnom.

f82.jpg

f78.jpg

 

f79.jpg

f80.jpg

f81.jpg

sam_3590.JPG

A következő állomásom a Pálmaház volt, és volt olyan szerencsém, hogy teljesen egyedül lehettem, nagyszerű élmény volt, egyben kicsit ijesztő is, a fotócellás ajtók a frászt hozták rám időként, amikor csak úgy kinyíltak.

sam_3614.JPG

A Pálmaházat 2011-ben felújították, helyrehozták a háborús károkat 45 év után, és igazán szép lett, ahogy olvasom épületgépészetileg is modernizálták, így a növények hőérzete biztosított. 

Egy újabb, saját készítésű videó, mindenféle koncepció nélkül, drámai zenével.

sam_3630.JPG

A kamerám egyből párásodott, így igazán autentikus képeket sikerült készítenem.

sam_3716.JPG

sam_3712.JPG

sam_3624.JPG

sam_3633.JPG

sam_3652.JPG

sam_3689.JPG

A fényképezéshez fotójegyet szükséges venni, 300 Ft, a felnőtt jegy 850 Ft. Éves bérlet 5.000 Ft, amin eléggé gondolkozom, mivel közel is van hozzám, meg nyilván minden évszakban más arcát mutatja a kert.

Összességében, ez egy jó hely, és bízom benne, hogy még jobb lesz és egyszer majd egy londoni Chelsea Physic Garden-nel is felveszi a versenyt. Első körben kicsit lehetne a honlapot megújítani, esetleg egy kis kávézót is beüzemelni (lehet van, csak nem vettem észre?)..az ilyen helyekre szükség van, örülök, hogy felfedeztem magamnak.

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

 

Irány a Füvészkert! Tovább
London Parks 1 - Romantikus gyógynövény ültetvény Chelsea szívében

London Parks 1 - Romantikus gyógynövény ültetvény Chelsea szívében

A Chelsea Physic Garden London első botanikus kertje volt

20141129_130125.jpg

Park sorozatom első részében a Chelsea Physic Garden-t vesszük szemügyre, amely egy botanikus kert London szívében, Chelsea-ben, és arról is nevezetes, hogy ez volt a legelső, meg hogy nem olyan sokan tudnak róla.

Tavaly decemberben végre eljutottam ide, méghozzá pont azon a hétvégén, amikor Karácsonyi Vásárt tartottak, ez minden évben van. Ennek az volt az előnye, hogy csak 5 font volt a belépő (amúgy 9.90), hátránya, hogy nem volt nyitva az egész kert. És persze, tél lévén nem virágba borult kertet láthattam, ettől függetlenül így is kellemes pár órát lehetett itt eltölteni.

20141129_140041.jpg

A Chelsea Physic Garden-t 1673-ban alapították, akkor még úgy hívták, hogy a Patikusok Kertje, - mivel patikusok hozták létre -, és azzal a képzési céllal hívták életre, hogy a tanulók itt gyakorolhassák a növények beazonosítását. (Megnéztem van-e magyarul a kertről és valami elírás kapcsán, mindenhol azt lehet olvasni az átvett szövegben, hogy London második legrégebbi botanikus kertje, holott ahogy látszik, az első..)

20141129_140058.jpg

Ahogy olvasom a honlapon, 5000 rendszertani egységet találunk itt, főleg gyógynövényekre és azok etnobotanikai jelentőségére koncentrál a gyűjtemény, de persze vannak itt ritka vagy éppen kihalóban lévő fajták is. De mi az az etnobotanika vagy más néven népi növényismeret? 

"Annak leírásával és feltárásával foglalkozik, hogy a különféle növényeknek mi a szerepe és jelentősége egy népcsoport vagy egy társadalmi csoport életében, kultúrájában, például táplálkozásában, építkezésében, használati tárgyainak készítésében, műalkotásaiban, hiedelmeiben, vallási, gyógyítási és egyéb szokásaiban." Wikipédia

20141129_130132.jpg

És akkor ismerkedjünk meg dr. Hans Sloane-nal (1660-1753), aki egy igazán nagy formátumú ember volt  - és külön bejegyzést érdemelne - és akiről tereket, utcákat neveztek el Chelsea-ben. Sloane orvos és növénygyűjtő volt,  és 1712-ben megvette a Chelsea Majort vagyis ezt a környéket, ami akkor egy kellemes kis agglomerációs körzete volt Londonnak,  és azt a helyet, ahol most is van a kert, bérbe adta a gyógyszerészeknek, ugyanis nem itt kezdődött a sztori. A hely azért is jó, mert közel van a Temze és ez állítólag melegebb mikroklímát tud biztosítani a nem honos növényeknek. Na meg persze, a folyó, mint szállítási csatorna is fontos, mivel a kert komoly nemzetközi magcsere kereskedelmet folytat.

20141129_132207.jpg

 

20141129_132705.jpg

Különböző besorolású kerteket látogathatunk, így például a Gyógyszerészeti Kertben olyan növényeket találunk, melyek már beváltak a jelenlegi gyógyászati gyakorlatban és világszerte használják őket. 

20141129_135505.jpg

20141129_135455.jpg

Nagyon praktikusan, ilyen formában kapunk információkat - kis szekrényeket kell nyitogatni - az adott növény szekcióról, itt a fül-orr-gége-tüdő megbetegedésekre bevált gyógynövényeket nézegethetünk.

20141129_130452.jpg

Ez a Catharanthus roseus magyarul rózsás meténg, Madagaszkáron őshonos és a növényből kivont vinkrisztin és vinblasztin kemoterápiában alkalmazott szer, ma már mesterségesen is előállítják.

20141129_134905.jpg

20141129_135011.jpg

Ahhoz képest, hogy november 29-e volt, nagyon szép idő volt, bár hideg és ennek ellenére özönlöttek az emberek, főleg helyiek, családok, párok, nyugdíjas barátnők..én mondjuk majdnem nyitásra mentem, így még élvezhettem a padon ücsörgést, anélkül, hogy mellém ült volna valaki.

20141129_135634.jpg

20141129_135643.jpg

A Világgyógyítás Kertjében elolvashatjuk, hogy különböző népek mire használnak bizonyos növényeket, de ezek nem bizonyított módszerek, sokkal inkább annak bemutatására szolgálnak, hogy a különböző népek, hogyan gondolkoznak a gyógyításról.

20141129_135325.jpg2012-ben Nick Bailey főkertész kitalálta, hogy legyen egy Ehető és Hasznos Növények Kertje, pont volt ugyanis egy kis szabad föld, ez bemutatja azokat a növényeket, amelyekre az emberiség támaszkodik. A kert szekciókra van bontva, pl. művészet és kultúra, tudomány, alkohol vagy különleges zöldségek. És ezt hogyan kell érteni? Például a művészet kategóriában találjuk a gyapotot a celluloid film miatt, az alkoholban a burgonyát a vodka kapcsán (tudom, van gabonaféléből is), és így tovább. 

20141129_135617_1_.jpg

A kert ma független alapítványként működik, így bevételt a jegyekből, a Baráti Körétől és támogatóktól remélnek, annak érdekében, hogy megőrizzék és működtessék a kertet a jövő nemzedékének is. Így aztán rengeteg oktatási programot szerveznek, meg persze remek helyszín esküvőnek is! (A brossúrában képek!)

20141129_132045.jpg

20141129_135216.jpg

20141129_135248.jpg

20141129_135611.jpg

20141129_132212.jpg

20141129_130236.jpg

20141129_130311.jpg

20141129_130650.jpg

20141129_130731.jpg

20141129_130712.jpg

20141129_131151.jpg

20141129_135754.jpg

20141129_135804.jpg

20141129_140015.jpg

A Chelsea Physic Garden nagyon kellemes hely, és igazi gyöngyszem, hogy ezzel a közhellyel éljek, ugyanis ahogy olvastam az üzleti jelentésében évente kb. 50 ezer látogatója van, ez napi 150 körül van, szóval nem kell tömegnyomorra számítani, romantikázni is kitűnő helyszín, van egy kis kávézója is, de inkább kint sétálgassunk.

Most éppen Hóvirág Napok vannak még február 8-ig, amit nem fogok látni, de mindenképpen vissza kell jönnöm a virágba borult kertet is megnézni.

A kert a Temzéhez is közel van, így sétálgattam arra is kicsit, ahogy haladtam a Sloane Square felé.

20141129_142248.jpg

 

20141129_140839.jpg

 

20141129_142555.jpg

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Parks 1 - Romantikus gyógynövény ültetvény Chelsea szívében Tovább
London Calling 9 - Columbia Road Virágpiac

London Calling 9 - Columbia Road Virágpiac

Ha vasárnap, akkor a legtöbb londoni számára ezt az jelenti, hogy irány a kelet-londoni Columbia Road-on a virágpiac, beszerezni mindenféle virágot olcsóbban, mint szokásos, ezenfelül remek meeting point is, mivel egy csomó kávézó/étterem is van itt, meg mindenféle galériák, design boltok, így aztán minden Londonba látogató turista is kiköt itt egyszer legalább. Én számos alkalommal voltam, mert szerintem megunhatatlanok a csodálatos virágok, úgyhogy a képek is vegyesek, legutóbb december elején mentünk Gabival, miután megreggeliztünk a Heron Tower 40. emeletén.

20141130_091736_1_.jpg

 

20141130_103455.jpg

20141130_091741.jpg

20141130_091807.jpg

Amennyiben nem akarunk tolongani, érkezzünk korán, 8 körül. Viszont ha nagy be akarunk vásárolni, akkor inkább 3 felé, amikor zár, mert ilyenkor még olcsóbban lehet vásárolni.

 

20141130_092042_1.jpg

 

20141130_092329_1.jpg

 

20141130_092347_1.jpg

 

20141130_092603_1_.jpg

 

Az itten virágárusok között van olyan, aki 1949 óta jár ide, szóval igazi tradíciókkal rendelkező piac ez. A különböző árusok különböző termékekre szakosodnak, így van aki vágott virágban jó, van aki fűszernövényekben, van aki egzotikus növényekben, van aki angliai virágokban és így tovább. 

10_21.jpg

1_35.jpg

20141130_094254_2_.jpg

 20141130_091925.jpg

Az egyik kedvencem, a hortenzia, szóljon ha valaki tud pesti lelőhelyet vágott formában!

20141130_092027.jpg

A másik kedvenc, ebből szerencsére rendes kínálat van itthon is, legutóbbi példányom.

20141130_092342.jpg

 20141130_093841.jpg

20141130_092401.jpg

20141130_092421.jpg

20141130_092414.jpg

Ebben a formában itthon még nem láttam így paprikát, pedig nagyon jól néz ki.

20141130_092725.jpg

20141130_092730.jpg

16.jpg

3.jpg

Amennyiben megéheznénk, ajánlom a Columbia Cafe-t, egyszerű kis hely, viszont van egy belső udvara is, ami télen-nyáron nyitva, ugyanúgy ahogy a virágpiac is, minden időben megtartják, ünnepnaptól függetlenül is.

20141130_094521.jpg

 

20141130_094551.jpg

A kis belső udvar, ahol éppen nem volt senki, itt Gabi az újdonsült Mikulás virágjával foglalkozik éppen. 

20141130_102943.jpg

A Nelly Duff galériába mindenképpen menjünk be, és nézzük meg Ruth Collett bizarr cigarettázó fej plasztikáját! 

20141130_102705.jpg

Vagy éppen nézegethetünk motivációs plakátokat!

20141130_102730.jpg

20141130_102720.jpg

14.jpg

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Calling 9 - Columbia Road Virágpiac Tovább
Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Amúgy pedig London egyik legmenőbb éttermét vezeti

Ki és miért megy Londonba, miért marad ott, hogyan él, mit ér el. Ezt szeretném bemutatni a "Nekem ez London" sorozatban, ahogy eddig is. 

20141205_180151.jpg

Legújabb főhősünk, Csovcsics Dániel, akiről 2 dolog miatt is kell írnom: az egyik, hogy egy nagyszerű élménnyel ajándékozott meg, a másik pedig, hogy úgy gondolom, olyan személyiség, akit érdemes bemutatni. 

Tehát a sztori úgy kezdődik, hogy írtam egy bejegyzést  London legjobb bárjairól (amikor megjelent a világ legjobb bárjai lista és ebből 8 londoni) és egyszer csak érkezett tőle egy üzenet, hogy esetleg nem akarom-e megnézni, ahol ő dolgozik, ugyanis jövőre, ők lesznek a világ legjobb bárjainak listáján az első. Megjegyzem, most is egy londoni vezet, az Artisan.

Egyből izgatott lettem természetesen, főleg akkor amikor megtudtam, hogy a Mondrian London hotel bárjáról beszélünk. A Mondrian London tavaly októberben nyitott meg a Southbank Centre-en a Temze partján a Sea Containers nevű épületben, amely amúgy 1977-ben épült és eddig jobbára irodaházként funkcionált. Fontos információ, hogy az egész hotel Tom Dixon, - autódidakta designer, Nagy-Britannia nemzeti kincse és én is imádom - keze munkája belső építészetileg, ITT írtam róla egy hosszabb esszét, szóval magára a szállodára is rendkívül kíváncsi voltam.

temze.gif

Egyeztettünk és egy péntek délután ott találtam magam és nem győztem eleget kérdezni, fényképezni, ne meg enni és inni.

Dani 8 éve él Londonban, kisebb-nagyobb megszakításokkal, ugyanis nagy utazó, de erről majd később. 2006-ban akkori barátnőjével érkezett Angliába, 2003-ban történt az első látogatása és akkor eldöntötte, hogy neki ide vissza kell jönnie. "Emlékszem, hogy a British Museum előtt elsétálok, meg hogy a Mark&Spencer-ben veszek egy háromszögletű szendvicset. Nem tudom, mi fogott meg, London egyszerűen csak beszippantott. De nem hiszem, hogy neked kell ezt magyaráznom." Így a barátnő au-pair (babysitter) megbízatása kapóra jött, és 2006. szeptember 8-án megérkezett Angliába, persze "esett az eső, ahogy kell". 

És belevágott a vendéglátózásba, Kilburn-ben (észak-nyugat London) "egy utolsó késdobáló kocsmában" kezdte meg pályafutását pohárszedőként. Gimnáziumot végzett, a közgázt elkezdte, de nem fejezte be, előtte soha nem dolgozott vendéglátásban és valamennyire beszélt angoul, "a Headway angol nyelvkönyvből tanultam, azt hittem a 'How do you' még mindig aktuális, aztán rájöttem, hogy nem."  

A következő állomás a Covent Garden-be vezette, a népszerű The Long Acre étterem-kocsmába, ahol szépen-lassan bar manager-i pozícióban kötött ki. "Itt tanultam meg a pincérkedést, éjjel-nappal dolgoztam, szuper volt a csapat és az is biztos, hogy minimum 3 évet elégettem itt az életemből, annyit buliztunk. A felhőtlen és felelőtlen szórakozás évei voltak ezek."

És ahogy fent említettem, Dani komoly utazó, így aztán néha fogja magát, felmond és elutazik pár hónapra ide-oda. "8 éve érkeztem Angliába, de fél évet töltöttem Franciaországban, másfél évet Ausztráliában és kb másfél évet úton...Már 43 országon vagyok túl, a 100 a cél, engem ez éltet, van amikor megtervezem, mit akarok megnézni, de általában csak visz a lendület. Viszont a SZIN-re mindig haza megyek, ezt soha nem hagyom ki."

"Ez a város a lehetőségek tárháza. Nem érdekel senkit , hogy milyen iskolát végeztél, hány nyelvvizsgád van vagy hogy a szüleidnek mennyi pénze van és kit ismernek. Ha beszélsz angolul és jól csinálod azt amit csinálsz, elfogadnak, elismernek és gyorsan lehet fejlődni." - mondja Dani, aki jelenleg London egyik legmenőbb szállodájában, a Mondrian Londonban dolgozik, a Sea Containers éttermének az "Assistant Restaurant Manager-e", ami magyarul annyit tesz, hogy Étteremvezető helyettes.

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_01_13_221825.jpg

Danit 128 jelentkezőből választották ki, egy magyar barátja ajánlotta figyelmébe a helyet, aki szintén itt dolgozik, rendezvényszervezői pozícióban. Nem hitte, hogy összejöhet, de amikor a 4. körre is behívták, hogy találkozzon Elli Jafari-val, a Morgans Hotel Group Food and Beverage Operation igazgatójával, aki olyan szállodák megnyitásában tevékenykedett, mint a Belaggio (Las Vegas) W South Beach (Miami), Trump Soho Hotel (NY), azért megcsillant a remény.

"Napokig görcsöltem előtte, mielőtt találkoztam vele, és persze semmit nem éreztem az interjú alatt, de amikor a végén, kinyitotta az ajtót, és azt mondta a többieknek, hogy üdvözöljétek az új kollégát, az csodálatos volt, majdnem elsírtam magam. Én még soha nem dolgoztam ilyen menő helyen, soha nem csináltam ilyen összetett munkát, megtisztelő volt, hogy ennyire bíztak bennem."

Közben persze járkálunk a hotelben, Dani elintézte nekem, hogy mindenhol fotózhassak, ami iszonyatos dolog (én már csak tudom), először kezdünk a recepciónál, ahol megtudom és persze látom is, hogy az egész szálloda design koncepciója hajós témájú, nyilván az, hogy a Sea Containers  nevű épületbe költöztek, már jó alap volt erre.

sam_1747.JPG

sam_1749.JPG

sam_1754.JPG

sam_1759.JPG

sam_1768.JPG

sam_1774.JPG

sam_1775.JPG

Így aztán a recepcióhoz megérkezve, úgy érzi magát az ember, mintha egy óriási hajóban lenne, ugyanis rézből (Tom Dixon egyik kedvenc alapanyaga) egy hajótestet imitáló installációt látunk, ami rettentően impresszív. Mondjuk az egész recepció az, nem győzök fényképezni.

 sea.gif

20141205_180526.jpg

Az étteremben nagyban folynak az előkészületetek az estére, egy pénteki estén ugyanis 200-220 vendég fordul meg, Dani keze alatt ilyenkor 20-25 ember dolgozik.

"A nyitás előtt hónapokig minden arról szólt, hogy legyen megfelelő személyzet, interjúztattunk, oktattuk a személyzetet, kialakítottuk az éttermi szabályokat, például hogyan kell egy asztalt megteríteni, hova kell tenni és milyen módon az evőeszközöket, hogy teszed le a bort az asztalra vagy hogyan szolgálod fel ételt. Napi 12-14 órákat dolgoztam, nagyon akartam, hogy lássák, alkalmas vagyok a feladatra. A csapatommal, ez kb. 50 ember, sikerült jó viszonyt kialakítani, ez nagyon fontos, hogy megbízzanak bennem és tudják, hogy számíthatnak rám, és nem csak munka témában." Mint megtudom mindenkiről egyesével kell Performance Review-t írnia, vagyis értékelni mindenki munkáját egyesével. Ő írja a beosztásokat, ezt heti 4-5 óra megírni.

20141205_180248.jpg

 

Danit kollégái Chopstick néven szólítják, magyarul evőpálcika. "Ez úgy ragadt rám, hogy a családi nevem Csovcsics, amit Magyarországon is kevesen tudnak kimondani, a Chopsticks kiejtésben nagyon hasonló. Bárhol jártam, mindig ezt a nevet kaptam egymástól teljesen független emberektől. Amikor a teljes nevemen mutatkozok be mindenki furcsa képet vág. A legjobb azt hallgatni, ahogy a bankban, vagy orvosnál, vagy hivatalos helyen próbálkoznak, elég szórakoztató.  A végén általában megegyezünk abban, hogy legyek Dan."

 

20141205_200637.jpg

 

sam_1885.JPG

 

20141205_181540.jpg

 

A bejárásom része volt a vacsora, amit nagyon vártam. Az egyik legjobb asztalnál, csodálatos kilátással a Temzére és a Szent Pál katedrálisra, költöttem el egy olyan vacsorát, amire még sokáig emlékezni fogok. Természetesen egy pezsgővel indult, a ház pezsgője a Perrier-Jouët, mit ad Isten, pont ez a kedvenc márkám!

20141205_182544.jpg

Majd Dani javaslatára egy kelkáposzta salátával indítok. Elsőre nem hangzik annyira jól,de a pekándió, avokádó, joghurt, chili és kapros öntet valami isteni kombinációnak bizonyult.

20141205_182905.jpg

Szintén Dani javaslatára lazacot kérek, ami szintén kiváló volt, még saláta is ment hozzá.

20141205_190442.jpg

A desszertnek már nem sok hely maradt, de nem tudtam ellenállni az almás pitének cider fagyival.

20141205_192832.jpg

És amikor már azt hittem nyugodtan hátra dőlhetek, érkezett egy koktél, ami már ránézésre is különleges volt, ugyanis a tetején egy fahéjrúd égett..amúgy rum, keserű kávébab és epercukor volt benne. (Megjegyzem, még ilyen helyen sem kell üveges vizet kérni, nyugodtan kérjünk csapvizet, nem fognak kinézni.)

A menüért Seamus Mullen felelős - ő még 2 new yorki étteremet is visz - Luke Rayment séffel, aki korábban a Claridge's-ben, Gordon Ramsay éttermében volt főszakács, előtte pedig a Savoy-ban. 

sam_1699.JPG

A vacsora előtt még alkalmam volt kicsit beszélgetni az ausztrál Iain Griffiths-szel, aki a bárt koncepcióját megvalósító cég egyik tulajdonosa. A másik a nagyhírű  Ryan Chetiyawardana, vagy ahogy mindenki ismeri Mr. Lyan, a White Lyan bár alapítója. Ez most a 20. helyen áll a világ legjobba bárjainak listáján, és arról (is) nevezetes, hogy nem használnak jégkockát és citrusféléket a koktélok készítéséhez. Itt a Mondrian-ban más a koncepció, de ahogy Ian elmondta, nem kispályáznak, a legjobbak akarnak lenni. Meg is hív a White Lyan-ba, legközelebb oda is el kell mennem!

 sam_1735.JPG

sam_1691.JPG

sam_1694.JPG

sam_1704.JPG 

Dani ezután körbe vezet a szállodában, első megállónk a Den, ami azért nem egy barlang, hanem inkább egy informális lounge, ez amúgy a Temze felőli bejáraton közelíthető meg a legkönnyebben (a recepcióhoz a bejárat a másik oldalon van), és a Sea Containers étterem és a Dandelyan bár között helyezkedik el. Simán bemehetünk az utcáról egy teára/pezsgőre, de szervezhetünk ide találkát is vagy játszhatunk is, ugyanis mindenféle játékok is be vannak készítve.

sam_1686.JPG

bar.gif

sam_1734.JPG

A következő megálló a Dandelyan bár, ahol péntek este lévén már zajlik az élet, itt dolgozik Ian is a hosszú, zöld márványpult mögött. A bár színei egészen lenyűgözőek: aranyszínű bársonyfotelek, fáradt rózsaszínű bőrkanapék, mélyzöld falak és persze Tom Dixon rézgyertyatartói. A bár legmenőbb része, a végében található 2 asztaltársaság részére kialakított fent említett rózsaszín bőrkanapés hely, ide akkor ülhetünk le, ha minimum 3.000 - 10.000 GBP között fogyasztunk (ez a szám attól is függ, hogy mely napon és mikor) Mondanom sem kell, estére mindkettőt elfoglalták.

20141205_181212.jpg

20141205_180826.jpg

20141205_180842.jpg

20141205_180916.jpg

20141205_181203.jpg

Nem szeretném kihagyni a felsorolásból a toalettet sem, ugyanis ez ugyanolyan nagyvilági, mint ahogy a következő megállónk lesz. Kétszer is el kellett mennem természetesen!

sam_1836.JPG

sam_1838.JPG

sam_1844.JPG

sam_1849.JPG

sam_1829.JPG

sam_1830.JPG

sam_1831.JPG

sam_1832.JPG

sam_1854.JPG

sam_1853.JPG

És ha ezt még lehet fokozni, akkor az a tetőtéri bár, a Rumpus Room. A 12. emeleti kilátás verhetetlen, bordó és lila fotelek, aranyszínű bárpult, romantikus félhomály. Ahogy olvasom, az 1920-as évekbeli Bright Young Things volt az ihlet, akinek ez nem mond semmit: az 1920-as években a sajtó ragasztotta rá ezt a kifejezést, azokra a fiatal, bohém arisztokratákra, akik nem vetették meg a szórakozást a londoni éjszakai életben. (Stephen Fry rendezett egy filmet erről, érdemes megnézni.) Szóval a Rumpus Room ide szeretne vissza repíteni minket, amikor a party nem csak egy party volt, ahogy Dani mondja, nemrégiben Billy Idol bérelte ki az egészet, pár hete pedig Eva Herczigovat fotózták itt, de járt itt Jermain Defoe is, meg előszeretettel járnak ide focisták is.  Múlt héten itt volt a The Voice első meghallgatása: Kylie Minogue, Rita Ora, Will I am és Tom Jones részvételével. 

sam_1877.JPG

sam_1873.JPG

sam_1884.JPG

 

Bekukkantottunk egy szobába is, ahol szintén Tom Dixon design bútorokat találunk, ilyen volt a kilátás.

20141205_194808.jpg

Danitól megkapom emlékbe a szobakártyát, amit azóta is a pénztárcámban hordok, hátha beengednek egyszer vele, ha éppen arra járok.

20141205_175501.jpg

spa.gif

Utolsó állomásunk a spa volt, ahol például részt vehetünk például glamour parti kezelésen is - pezsgő jár hozzá természetesen - , itt ugyanis a spa is különleges, persze egymagunkban is jöhetünk relaxálni, de zártkörű spa bulit is csaphatunk itt. 

És most térjünk vissza Danihoz! 

Danit amúgy nem hatják meg ezek a nagyvilági dolgok (mint engem), neki az a fontos, hogy jól végezze a dolgát és jól érezze magát. Az egyik kedvenc étterme például a Spicy Basil. "Ez az ami 8 év alatt sem változott. A legjobb thai ételek a világon. Egy kis thai család vezeti, semmi extra, kicsi, de állandóan tömve van. A főételek ára 8 éve 5 font. Egy hónapot voltam Thaiföldön, de ilyen pad thai noodles-t sehol sem találtam. Emellett a másik kedvencem a L'Artista Golders Greenben. Olaszabb éttermet nehéz találni errefelé. Autentikus ételek, hangulat, kiszolgálás, úgy érzi az ember mintha leugrott volna Szicíliába két órára. Nekem az a lényeg, hogy az ételeknek olyan ízük legyen, mint az országban, ahonnan származnak."

Kedvenc kocsmája a The Porterhouse Covent Carden. "A világ minden tájáról van söruk (kb 80 féle), aki kijön látogatóba, azt mindig oda viszem. Maga a hely egy ír kocsma, 8-10 félemeletre osztva, nagyon hangulatos, pénteken és szombaton mindig tele. Ha viszont egy gyors sörre kell leugrani a haverokkal, akkor The Queensbury Willesden Greenben, az mindenkinek közel van."

A Covent Garden a kedvenc városrésze, mivel itt eltöltött 4 évet a fent említett The Long Acre-ban, így eléggé otthonosan mozog itt. "Itt nem lehet unatkozni: színházak, kocsmák, éttermek, boltok, artisták, piac, stb. Ezenkívül van egy hely, amit lehet nem sok mindenki ismer: Little Venice, innen a kanálisokon keresztül fel lehet hajózni Camden Town-ig. Érdekes Londonnnak ezt az arcát is látni."

Vásárolni nem nagyon szeret, mindent az Amazonon és az ebay-en vesz. "Nekem bemenni az Oxford Streetre inkább szenvedés, mint öröm. Mivel minden nap emberek között vagyok munkámból adódóan, így nekem jó az ha néha senkivel nem kell beszélnem vagy találkoznom hogy megvegyek egy farmert, késkészletet, könyvet, akármit. Azért a magyar boltba a sarkon hetente többször leugrok :)."

"Hampstead Heath, Golders Hill Park, Regents Park, - szeretek ezekbe be a parkokba járni, de az igazi kedvencem az itt nálunk a kert, ahol jó idő esetén nagy bográcsozások, sörözések, meccsnézések vannak. Szerintem, ezt olvasva elég sok ismerős most mosolyodik majd el."

Dani motorral közlekedik Londonban amikor csak teheti, télen persze metró és overground, de mivel általában az utolsó metró után végez éjfél után, és éjszaka nincs kedve 3 busszal hazamenni,  így a motor nagy segítség.

Amikor kérdezem, hogy mi az ami nem tetszik Londonban, mondja, hogy az időjárás illetve a távolságok, a felgyorsult életvitel. London a legrosszabb hely a barátságok, párkapcsolatok, családi kapcsolatok ápolására. Soha senkinek nincs ideje a másikra. Dani amúgy tartja a kapcsolatot magyarokkal, rendszeresen találkoznak, bár egyre fogyatkozik a társaság.

"London nekem egy nagy lehetőséget adott arra, hogy lássam a világot, 43 országot jártam be, nem hiszem hogy ez otthonról sikerült volna. Legalábbis nekem nem, többször feladtam a munkám, a lakásom és becsomagoltam a túrazsákom 2-3-4 hónapra vagy legutóbb 1,5 évre. Itt midig újra lehet kezdeni, lehetőség mindig van, csak akarni kell. Én meg valahogy mindig itt kötök ki."

a_gep_amivel_atszeltuk_kanadat_a_halofulket_magunk_epitettuk_1_.jpg

Az autó, amivel Daniék átszelték Kanadát, a hálófülkét saját maguk építették.

bao_jatekot_jatszunk_a_helyiekkel_malawi_1_.JPG

Malawi, játék a helyiekkel.

hazafele_a_busszal_zanzibar.JPG

Buszozás Zanzibárban.

"Csodás élmény volt, amikor az Olimpiát itt rendeztek meg Londonban 2012-ben és számos alkalmam volt szurkolni a magyar csapatnak. Ott voltunk a férfi kézilabda bronz meccsen, kajak-kenun, szurkoltunk a női vízipólósoknak. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok minden nap, ha valaki megkérdezi honnan jöttem,  a válasz mindig az hogy: I am proudly Hungarian, de az Olimpia alatt legjobb érzés volt. Gondolom most sokan felszisszennek, hogy akkor minek mentem el, de nekem nem az a lényeg hogy éppen hol vagyok vagy élek, attól meg lehetek büszke arra, hogy honnan jöttem, ez pedig Bácsalmás."

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

Az összes kép megtekinthető ITT

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy Tovább
London Calling 8 - Egy nap a városban

London Calling 8 - Egy nap a városban

Kulturális programajánló

lll.jpg

Mint tudjuk, London megunhatatlan, számtalan program éjjel-nappal, és ami a legnehezebb, kiválasztani, hova ne menjünk.

Most abban adok segítséget, hogy a következő napokban mit érdemes Londonban megnézni, ha már túl vagyunk a London Eye - Buckhingam Palace - Tower körön.

Keljünk korán és ne a szállodában reggelizzünk - kivéve ha mondjuk a Mondrian-ban lakunk -  hanem sétáljunk el a Soho-ba, közben élvezzük a még viszonylag kihalt londoni utcákat. ( Reggel 8-10 között hanyagoljuk a metrót, a munkaba járók miatt, pl a Central line kifejezetten büntető, ha sikerült felpréselni magunkat.)

Aktuális ajánlatom a Princi, mely egy olasz étterem és pékség egyben. Jó nagy, reggel 10 körül az egyik pénteken ezt reggeliztük:

reggeli.jpg

Ezután fogjuk magunkat és vegyük irányba a Somerset House-t, ami a Princi-től kb. 20 perc séta. (Vagy sétáljunk ki a Regent Street-re és onnan a 23-as busszal 6 megálló, Aldwych-nál szálljunk le.) 

Maradjunk a sétánál, vagyis a Wardour Street-en induljunk el, rögtön el fogunk haladni a Casa szivar bár mellett, aminek az az érdekessége, hogy itt lehet bent szivarozni. A humidorszobában kiválasztjuk a szivart, majd egy jó újság és egy pohár víz mellett elszívhatjuk az egyik kényelmes bőrfotelben üldögélve. Aprócska helység, max 4 ember tud bent pöfékelni. Alkoholt nem tartanak, arra ott a Floridita, a kubai bár rögtön mellette. 

A Brewer Streetre lefordulunk és teszünk egy kis kitérőt, és megnézzük a Chris Bracey pop-up neonboltját (részletes poszt ITT róla), mely január 18-ig lesz itt. 

 

Majd vissza a Wardour Street-re és egészen az Old Compton Street-ig megyünk, amire rá is fordulunk. Amúgy a Soho-ban járunk és ez utca a londoni meleg közösség egyik központja, rengeteg ilyen témájú/jellegű bár és üzlet van itt.

Ebben az utcában van a Prince Edward Theatre is, ahol az Evita 8 évig ment, a Mamma Mia is itt született, de át kellett költöztetni egy nagyobb helyre a népszerűsége miatt, most a Miss Saigon megy itt éppen. Én személy szerint gyűlölöm a musicalt, véletlenül megnéztem a Csataló (avagy Hadak útján) című Spielberg mű zenei verzióját, ITT írtam róla, aki kedvet kapott hozzá, jegy itt. (Azt mondjuk el kell ismernem, hogy valóban élethűek a lovak és sose gondoltam, hogy ezt fogom mondani..)

A Moor Street-re rákanyarodunk és a Charing Cross Road felé vesszük az irányt. Ez az utca híres arról, hogy rengeteg secondhand és antik könyvesbolt van itt. Aztán Great Newport Street, majd Long Acre,  - itt már a Covent Gardenben járunk, - majd Bow Street, Wellington Street, The Strand - és meg is érkeztünk.

 

A Somerset House udvarán húzták fel London egyik legmenőbb korcsolya pályáját, nem olcsó, de este igazán kellemes élmény a fényekkel és a Fortnum & Mason vendéglátó egységeivel. 

Mivel én nem korcsolyázom (csak nézem és fényképezem), a kiállítások miatt jöttem. Amúgy a London Fashion Week központja is a Somerset House minden szeptemberben és februárban, így elég jól ismerem, például simán lehet itt találni a legnagyobb forgatagban is üres szobát, ahol megírhatsz egy posztot, pl arról hol halt meg Judy Garland Londonban. (Ön tudta, kedves Olvasó, hogy Judy Garland Londonban halt meg ??)

20141201_125252.jpg

 

Az egyik kiállítás,  - amely ingyenes -, Chris Stein/Negative: Me, Blondie, and The Advent of Punk. Chris Stein a csodás Blondie együttes egyik alapítója és gitárosa, meg persze Debbie Harry pasija is volt, így nem véletlen, hogy éjjel-nappal fotózta és meg kell hagyni, jó képeket csinált. Itt nem lehetett fényképezni, azért egyet lőttem, lásd lentebb. (amikor már az is ki van írva, hogy mennyi a pénzbírság, na akkor nem veszem elő a telefont/gépet, pl. Tracey Emin kiállítás 2011-ben a Hayward Gallery-ben, 1000 font!)

Debbie Harry mellett vannak még képek itt Andy Warhol-ról, David Bowie-ról vagy a The Ramones-ról. Január 25-ig lesz még látogatható.

20141201_123458.jpg

20141201_124107.jpg

 

20141201_124918.jpg

 

A másik kiállítás, Guy Bourdin: Image Maker címmel, a legátfogóbb kiállítás a mestertől Angliában, több, mint 100 művel és eddig nem látott alkotásokkal, és nem csak képek. Bourdin az egyik legnevesebb divatfotós volt, egyéni látásmódja teljesen újszerű dolgokat hozott a divatfotózásba. Egyszerre provokatív, nyomasztó és érzéki, annak ellenére, hogy a képek alapvetően egyszerűek.

20141201_142044.jpg

Ez a képe onnan lehet ismerős, hogy 2012-ben a hírhedt Terry Richardson innen "inspirálódott" egy Aldo reklámhoz, és természetesen ez nem maradt titokban.

20141201_134503_sz.jpg

Ez a kép pedig csodálatos. Ne feledjük, ezek analóg módon készült képek, nyilván voltak retusálva, de azért itt a szemöldök nem egyforma, egy kis szemölcs is van homlokon és a körmök sincsenek mértanilag megszerkesztve. 

20141201_132855_sz.jpg

Itt látható először egyben a híres "Walking Legs" sorozat, amely elsőre eléggé szürreális - nem véletlen, May Ray pártfogoltja volt - ha nem tudjuk, hogy ez egy cipő márka, Charles Jourdan reklám 1979-ből. Amúgy akkor is.

20141201_133439_1.jpg

Itt lehet fényképezni, amit furcsállottam is, de egyben örömmel konstatáltam, így mindent megörökítettem, az összes kép ITT tekinthető meg. 

20141201_141106.jpg

 

20141201_135415.jpg

Egy Chanel órareklám 1987-ből, sajnos nem lett belőle végül reklám, pedig még most is megállná a helyét.

ezgif_com-resize.gif

 

ezgif_com-resize_1.gif

Bourdin videókat is gyártott, íme 2 ízelítő!

A Somerset House-ban mindig sok minden történik, mindenféle ingyenes kiállítások is vannak - január 16-án PJ Harvey koncert! - és most éppen a csodálatos Fortnum & Mason - nagyvilági élelmiszerbolt -  pop upot üzemeltet, ahol most már 50%-os sale is van! Mindenképpen igyuk meg itt életünk legdrágább forró csokiját, sose fogjuk elfelejteni! ITT egy részletesebb jelentés, hogy mi is történik a Somerset House-ban, számos csodálatos giffel!

Ezek után visszatérünk az Oxford Street-re, mert már megéheztünk és a Selfridges felé vesszük az irányt! Menjünk taxival, a balck cab-et egyszer mindenkinek ki kell próbálnia!

A Selfridges - luxusáruház az Oxford Street-en - tetőteraszán, Le Chalet néven pop-up étterem nyílt, ami egyszerűen kihagyhatatlan. A foglalás erősen javasolt, én próbálkoztam, hogy csak úgy felbukkantam, de nem volt asztal, így másnap mentem ebédre.

c1.jpg

 

Oxford Street-en a főbejáraton bemegyünk és egyből elkanyarodunk balra, ahol a lift van, ami felvisz minket az 5. emeletre. Ne lepődjünk meg, de nincs 5. emeleti gomb. Vagyis van, de nincs mellé írva semmi. Jobb esetben lesz bent a liftben egy host/ess és megkérdezi hova megyünk és megnyomja helyettünk a gombot. Csak azért osztom meg ilyen részletesen a bejutást, hogy másnak ne kelljen bolyongania az áruházban....

c10.jpg

Liftből kilépve, ez tárul elénk, mintha egy svájci síparadicsomba csöppentünk volna. (Legalábbis így képzelem a svájci síparadicsomot, ugyanis még soha nem jártam svájci síparadicsomban, Donovaly-ig jutottam egyszer.)

c3.jpg

c9_1.gif

Aztán ezen a folyosón jutunk az étterembe. 

c12.jpg

Az ablak mellett kaptam helyet, mondjuk a kilátás nem erőssége a helynek, így mindegy is volt, - magas a kőkerítés - , viszont jól átláttam a helyet. Karácsonyi szórakoztató elemként, Télapóval lehetett fényképezkedni, meglepően elfoglalt volt, amíg ott voltam. Utólag persze azt gondolom, nekem is kellett volna egy fényképet csináltatni, csak valahogy annyira nevetségesnek érezném magam közben - vagy nem ittam eleget hozzá nyilvánvalóan - , mint amikor a hamburgi kikötőben vezettem a hajót és a kapitány a fejembe nyomta a tengerész sapkáját, hogy csináljak selfie-t..

c14.jpg

 

c11.jpg

c13.jpg

Egy ideje megfogadtam, hogy mindig valami olyat eszem, amit ritkán vagy még sose (lásd egész homár élményem a Harvey Nicholsban múltkor), különben mindig rántott húst ennék, így most garnélarákot ettem, csilis-fokhagymás-olivás szósszal + házi sült krumpli. Mondanom sem kell, nagyon jó volt. A menü itt olvasható.

Én napközben voltam, de nyilván sötétben jobban kijön a díszkivilágítás meg a romantikus hangulat, ha éppen arra vágynánk.

Amúgy az éttermet a Q Grill üzemelteti, van még 3 helyük Londonban és BBQ ételekre szakosodtak. A Twitter-en egyből reagáltak, amikor posztoltam, hogy ott voltam. Ezt nagyon bírom Londonban, egy csomó hellyel tudtam így kapcsolatba kerülni.

c20.jpg

A telefonom szuper közelit tud készíteni szelektív fókusszal.

c25.jpg

Személyre szabott londoni kulturális programajánlóval és útitervvel állok rendelkezésre az ivanyiorsolya@gmail.com-on.

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

London Calling 8 - Egy nap a városban Tovább