neverordinary


Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

bbv_8394web.jpg
Minden úgy kezdődött, hogy hangot adtam a Facebook oldalamon annak, hogy egyszerűen nem találok vágott hortenziát Budapesten. Vera meghallotta segélykiáltásomat és elvitt egy lelőhelyre, ezt jól meg is írtam a blogon itt, ha virágot akartok olcsón, ide menjetek.

Aztán megismertem Vera történetét és mindig mondtam neki, hogy akkor szólj, ha majd ott tartasz, hogy megírjuk, mert felmondtál.

Vera ugyanis 36 évesen úgy döntött, hogy akkor pályát módosít és megvalósítja az álmát.

Én pedig mindig szívesen írok olyanokról, akik valóra váltják az álmaikat.
Akik merik vállalni, hogy fel kell áldozni bizonyos dolgokat azért, hogy majd a végén jobb legyen, akiket nem érdekel, hogy mások mit gondolnak és akik tudják, hogy mit akarnak.
Szerintem amúgy az a legjobb pillanat, amikor rájössz, hogy ez az, ezt akarom csinálni!

Fogadjátok Vera sztoriját szeretettel, nem titkolt szándékom, hogy azért is írok róla, hogy segítsem a kis vállalkozását, szóval ha éppen virágra vágysz, legyen az pár szál virág a vázába otthonra, vagy egy cuki csokor ajándékba vagy asztali dekoráció és még sorolhatnám, akkor keresed a Floresse-t!
134216_1055653604493859_6539528977265658266_o.jpg

 
Mivel foglalkozol? 

Virágkötészettel, virágdekorációval. 

A cégem, a Floresse egy emberi léptékű kisvállalkozás, amit a virágok iránti szenvedély és magas szakmai odaadás hívott életre és ez jellemez.

Hogyan jutottál el idáig?

Tájépítészmérnökként végeztem 2006-ban a Corvinus Egyetemen, de már akkor tudtam, hogy nem fogok a szakmában dolgozni, a hazai gyakorlat nem vonzott, ezért inkább fogtam magam és az Erasmus révén Finnországba mentem félévre kitekintést szerezni. 
A skandináv design és a finn gondolkodás nagy hatást tett rám, ez a mai napig tart.

Egy kis Főkertes kitérő után, jelentkeztem egy nagy állami céghez, mely ekkor kezdett bővülni és EU-s pályázatok keretében is tervezte finanszírozni infrastruktúrafejlesztési projektjeit, én naivan azt hittem hogy a pályázati rendszerek kezeléséhez szükség van területfejlesztési ismeretekre és átfogó szemléletre.

Két év után azonban már biztosan tudtam, hogy nem az állami szektor és nem is a pályázatok fogják  a kiteljesedést hozni az életembe.

A 30. születésnapomra kaptam egy Ikebana könyvet két baráttól, akik nagyon jól ismernek. A könyvbe írtak egy mondatot, amiért mai napig hálás vagyok, és ami miatt el mertem kezdeni komolyan gondolkodni gyermekkori álmom megvalósításáról.

Végül is, ha jobban belegondolok, a virágkötészet mindig is ott volt a szemem előtt, csak nem láttam tisztán.

Az első virágkötészeti tanfolyamot ugyanis 10 éves koromban végeztem el. A békéscsabai Kertészeti Vállalatnál dolgozó nagymamám révén családi baráttá vált Kokics Tibornál, aki már akkor megjósolta, hogy egyszer majd kollegina leszek. Persze, akkor csak nevettem ezen.
11953000_882112865209450_8883599913992835256_n_1.jpg
A végső döntést 2014-ben hoztam meg, ekkor már nem láttam értelmes célokat a munkahelyemen és a rutinból elvégezhető munka meg soha nem motivált.

Felhívtam Tibort, aki azonnal átadott egy csomagtartónyi szakmai folyóiratot, valamint közölte, keressek gyakorlati helyet, ugyanis ezt nem elméletben kell tanulni. Így aztán egy évig minden szombaton egy vidéki virágboltban voltam kisegítő.

Ahogy a baráti körben lassan híre ment, hogy tájépítészből és menekülő irodistából virágkötővé nevelem magam, lassan elkezdtek érkezni az első megkeresések is.

2015-ben elvégeztem az OKJ-s virágkötő tanfolyamot, tehát szereztem "végzettséget" a munkához, de ott valójában nem kaptam sok új információt. Mai napig sajnálom a tanfolyamra szánt időt és pénzt is - viszont elfogadtam, hogy ez is része volt az útnak.

Szépen lassan, főállás mellett, albérletekben lakva építettem fel a céget 4 év alatt. 
12783512_970960152991387_8996875376601926425_o.jpg
Ezt meg kell kérdeznem, mi volt a könyvbe írva, ha nem titok?

Nem titok. Engem ott és akkor pont megtalált a 110. oldal, ahol részletes leírásban és több példával bemutatva azt járja körbe a könyv, hogy hogyan lehet különböző stílusokban kifejezni a kiteljesedés pillanatát. 
vera_2.jpg
vera_3.jpg
Miért váltottál?

Talán akkor fogalmaztam meg utoljára legjobban, amikor egy állásinterjún tették fel ezt a kérdést, idén márciusban. Akkor még pályázati folyamatok környékén maradva terveztem főállást váltani.

Az hittem, hogy talán egy kis levegőváltozás is elég lesz és egy új helyen, új feltételek mellett dolgozva főállásban, majd könnyebb lesz szabad időmben a hobbiból céggé válásra fókuszálni.

A beszélgetés során viszont kiderült - állítólag elég komoly hiba egy állásinterjún a teljes kendőzetlenség, de én ilyen vagyok - hogy valójában a 10 év munkái között válogatva egyetlen projektről sem tudok büszkeséggel beszámolni.

Sok szempontból kellemetlen beszélgetés lett a végeredmény. Nem úgy készültem fel rá, ahogy elvárható lett volna. Az okokat kutatva pedig rájöttem, hogy felesleges bármilyen külső körülményre fogni; valójában nem érdekel eléggé. Amiben nem tudok hinni, azt nem tudom és már nem is akarom képviselni. 
17800443_10154495307751344_2825691125478743836_n.jpg
Mennyire volt nehéz váltani?

Kreatív foglalkozásra vágytam.

Ezt mindig is éreztem, de nem volt elég önbizalmam, sem önismeretem, hogy fel merjem fedezni, hogy pontosan mi is az, ami örömmel tölt el és egyben sikerélményt tud jelenteni.

Ez a belső út a legnehezebb. Ez sok "váltást" jelent. Fejben, lélekben. A munkahelytől való elválás ehhez képest egy technikai rész.  
12829509_1055653667827186_5035481536686832826_o.jpg
Milyen segítségeid voltak a váltás közben?

A barátaim és a szüleim első pillanattól mellettem álltak. Soha nem voltam egyedül.

Édesanyámtól rengeteget tanultam, mert 18 éves kora óta tud virágot kötni és azóta gyakorolja is.

Ma már ő az első számú rajongóm és gyakori segítségem is. A napokban megy nyugdíjba biológia-rajz-természetismeret tanári állásából és remélem, hogy még aktívabban tud majd részt venni a munkákban. Szeretek vele gondolkodni. 
img_2432.jpg

Tudatosan vitted véghez a váltást? Elhatároztad, hogy 1 éven belül megléped?

Igen, mindig volt tervem. Mai napig körülbelül 10 Floresse-t érintő távlati tervet kellett kukába dobni.

Az élet tanít és mindig új utakra vezet. Sok partnerjelölttel dolgoztam már együtt és sokféle munkába öltünk energiát.

Azt mondom: hibázni, rossz döntéseket hozni és elbukni törvényszerű.

Mindig megéri viszont elővenni egy tiszta lapot a tervezéshez, ha az álmodról van szó. 
img_3077.jpg

Hogyan képezted át magad?

A növényismeretem nagy része az egyetemmel jött, ugye tájépítészmérnökként végeztem.

A szemem mindig nyitva volt a virágkötészetre, a kötészeti technikákat a boltban és autodidakta módon tanultam. A legtöbbet pedig más virágkötők munkáit figyelve tanultam. 

Az OKJ tanfolyamot nem tekintem az átképzés részének. 
18300817_1343092889111443_607583855933022091_n.jpg
Hová tartasz? Mi a cél? 

Hát, hatalmas céljaim nincsenek. 

Azt biztosan tudom, hogy nem szeretnék üzletet nyitni és ott ülni nap mint nap. 

Szeretek kimenni az emberek közé és megmutatni, hogy mit tudok, mim van. Például amikor kezdtem a vállalkozást, akkor bizonyos helyekre ingyen vittem virágokat - ilyen volt  Mono Fashion and Art Gallery vagy a Szerelmes Levél Pékműhely - cserébe a névjegyem otthagytam, ezekről a helyekről aztán jöttek rendszeres csokorkérések, lettek új ügyfelek és barátságok is.
Most belvárosi éttermek rendszeres vagy eseményre szánt dekorációit készítem a legszívesebben és az esküvőket is nagyon szeretem.  

Rendszeresen tartok workshopokat, ez a jövőben várhatóan még gyakoribb lesz, kell, mert nagyon nagy érdeklődés övezi.

(Szerk. azaz én: én is voltam húsvéti virág installáció készítésen! Lásd a legelső képet és ezt! De volt már például őszi ajtódíszító és anyáknapi csokor készítő műhelye is Verának. Szerintem remek csapatépítő program is lehet, ha engem kérdeztek.)
bbv_8417web.jpg

A Strand Fesztiválra 2 éve járok, a virágos fejdísz készítő órámra többszörös túljelentkezés, aminek mindig nagyon örülök.

14188450_1089181904502544_4011268954037974474_o.jpg
Szeretem az esküvőket, főleg ha szabad kezet kaphatok!
18193703_1336129803141085_3830062129785507757_n.jpg
Boldog leszek, ha meg tudok maradni a saját stílusomban és tudom magam ahhoz tartani a továbbiakban is, hogy csak friss növényt adok ki a kezeim közül. Így aztán a kistermelőket és barátokat szeretném továbbra is előnyben részesíteni az alapanyagok beszerzésekor.

A megfelelő minőségben készített munkák eddig mindig hálás kezekbe kerültek.
Hiszek benne, hogy ez jó cél akármilyen távlatban.
20264740_1424651744288890_8897194232033940616_n.jpg
 
Milyen segítség hiányzik a legjobban?

Technikai dolgok. Most pont egy megbízható autó vagy egy kis hűtőkamra lendítene rajtam.
19238055_1379621665458565_2382554853535179464_o.jpg
Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb?

Nagyon szeretek tanulni. Ha érdekel valami, kérdezek. Nyitott vagyok és nagyon jó érzékem van ahhoz, hogy hiteles helyekről, hiteles emberektől tanuljak. 
img_3121.jpg
Melyik tulajdonságodat nem szereted?

Ha olyan helyzetbe kerülök, hogy kénytelen vagyok végighallgatni vagy véghezvinni valamit, ami nem érdekel, gyakorlatilag emlékezetkiesésem van arról az időről. Ha muszáj, még kb. 24 órán belül rekonstruálom az eseményeket, de később egyre nehezebb. Kínos tud lenni utóbb. 
zsofi_csaki_275.jpg
Milyen tanácsokat adnál magadnak, ha tudnád mi lesz majd?
1. Azokkal az emberekkel kell időt tölteni, akik értenek és segítenek. Ha magyaráznod kell a stílusodat és az értékrendedet, rossz helyen vagy. 
2. Minden látszólagos ellentmondás ellenére az anyagi háttér csak egy feltétele a boldogulásnak - egy a sok közül. Megfelelő súllyal kell kezelni. 
img_3301.jpg
Ki inspirál? 

Angol, ausztrál, amerikai virágkötők munkái.
Hiszel abban, hogy az univerzum figyel és segít?

Persze. Hívhatjuk Istennek is. Egyetlen egyház sem áll szívemhez közel, de a Jóistennel köszönőviszonyban vagyunk. 
Mi az amit el szeretnél érni?

Minden nap kötni valami olyat, ami megfelelő helyre kerül és fontos élethelyzetekben okoz örömet azoknak, akik kapják. 
12182422_910724209014982_5729172817460412780_o.jpg
15235828_1177384675682266_1294759360292193679_o.jpg
10264975_10152514909791344_5669278199191525392_n.jpg
12783798_10153421169486344_6284758724507933815_o.jpg
16998044_10154373910146344_754261560665121722_n.jpg
Kedvencek:

Nicole Land (Soil and Stem), Nikki Tibbles (Wild at Heart), Petal & Grace, Rowan Blossom a szívemhez legközelebb álló virágkötők. 

Kedves blogom most a nagyok közül a wmn és az Egy nap a városban, kisebbek közül Madame Fregoli. Sok képzőművészeti, design és gasztro témájú oldalt is követek - közülük most egy főleg gyerekkönyveken dolgozó grafikus hölgy, Egri Mónika ad talán legtöbbet a lelki békémhez. 

Jonathan Franzen a kedvenc írom. 

Zene minden stílusban és minden korszakból érkezhet. Hangulatomhoz válogatom. Van, hogy napokig csak Mozart vagy Bach szól, ha lazításra vagy tartós koncentrációra van szükségem. Voltak egyszámos napjaim, amíg az irodában kellett magamban tartani a lelket; sokszor gyakorlatilag mantraként használtam egy-egy aznapra szövegében is fontos dalt. Mostanában 70-es évek végi rockban és két nagyon fiatal magyar banda zenéjében: a Panel Surfersben és a The Keeymenben oldódom. 

HonlapFacebook - Instagram

Mosonyi Vera, +36307497862, info@floresse.hu
13055636_1002151996538869_1470018291717671278_o.jpg
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával Tovább
Gucci tornacipő papírból avagy hogy kerül egy magyar művész az olasz divatmárka kampányába?

Gucci tornacipő papírból avagy hogy kerül egy magyar művész az olasz divatmárka kampányába?

 02_shoe_with_hearts.jpg

Amióta Olaszországba költöztem, elkezdtem járatni a Gucci hírlevelét (is), pár hete ott figyeltem fel egy magyar névre, Szabó Juliannáéra. Kicsit nyomoztam, majd írtam neki, és íme a sztori, hogyan is került be Julianna egy Gucci kampányba. És nem modell!

Juliannát a Gucci e-mailben kereste meg, a megújult fehér Ace sneaker (tornacipő) bemutatására keresnek művészeket, hogy készítsenek rövid videókat egy digitális reklámkampányhoz.

"Az első levélben még csak meg akarták tudni, hogy egyáltalán érdekel-e a projekt. Amúgy két korábbi munkám alapján esett rám a választásuk (ez és ez). Én magam nem követem a divatvilágot, ezért nem is volt határozott véleményem a márkáról mielőtt megkerestek. A következő e-mailekben aztán kiderültek a további részletek (határidők, kompenzáció, technikai paraméterek). A videó tartalmát tekintve pedig teljesen szabad kezet kaptam." - mondja Julianna. 

"Személyesen nem találkoztam senkivel a Gucci-tól, a kommunikáció teljes egészében e-mailben zajlott. Az első pár levélben leírták a projekt részleteit, majd elküldtem nekik az ötleteimet vázlatrajzokkal illusztrálva. A tervek azonnal tetszettek nekik, annyit kértek, hogy az animációból a készítés alatt küldjek mintákat, akár félkészen is, hogy lássák hogy merre halad a projekt."

juliannaszabo.jpg

Szabó Julianna Dublinban él, 38 éves. Van egy magyar egyetemi diplomája, amelyet a Veszprémi Egyetem informatika szakán szerzett. Az egyetem után, 2006-ban Irországba költözött, pár év munka és angol tanulás után kezdett el tanulni a dublini National College of Art and Design (NCAD) Visual Communication szakán, amit 2 éve fejezett be.

"Kicsit irányt változtattam, de egyáltalán nem bánom! Foglalkozásomat tekintve, azt mondanám, hogy papírművész/díszlettervező/animátor vagyok."-írta nekem 

"A videó elkészítéséhez meg kellett ismerkednem a Gucci eléggé egyedi stílusával, megkerestem azokat az elemeket amelyek nekem tetszenek, inspirálnak, hiszen a feladatom az volt, hogy a saját stílusomat használva mutassam be az Ace cipőket."

"A 60 másodperces videó elkészítésének módja a részt vevő művészekre volt bízva, így én a stop-motion animáció mellett döntöttem, amihez papírból készítettem el a 3D elemeket. A stop-motion animáció képkockánként beállított és rögzítési eljárást jelent, amelyet mozgóképpé dolgoztam össze." 

04_shoe.jpg

"Először elkészítettem egy életnagyságú cipőt fehér papírból, nagy hangsúlyt fektetve arra, hogy az eredeti cipő minden apró részletét megvalósítsam a papírmodellen. Mivel nem állt a tényleges cipő a rendelkezésemre, a Gucci oldalán található fényképekből dolgoztam, szerencsére nagy felbontásban mutatták a cipőket minden oldalról!

Az alapötletet a cipőn található hímzett motívumok adták. Azt akartam megmutatni, hogyan kerülhettek ezek a motívumok a tornacipőre. A megadott kollekcióból kiválasztottam azt a 3 különböző cipőt, amelyek csak a rájuk varrott hímzett motívumokban különböztek: méhecske, ananász, szív."

01_shoe_with_beehive_1.jpg

03_shoe_with_pineapple.jpg

02_shoe_with_hearts.jpg

"Elhatároztam, hogy a videó elemei kék háttér előtt fognak mozogni, valamint ezek az elemek ugyanabból a kék papírból készülnek majd, mint a háttér, kivéve a cipőt, és a cipőre kerülő motívumot. Ezzel az volt a célom hogy a cipő és a megjelenő motívumok ragadják meg a nézők figyelmet. Ezután elkészítettem az elemeket a 3 jelenethez. Készítettem 200 db hatszög alapú hasábot a méhkashoz, ezeket egyesével mozgattam a fényképezés során." 

06_beehive.jpg

"Mivel az ananászos jelenetben azt akartam, hogy a gyümölcs megnőjön, el kellett készítenem a növekedés minden fázisát, vagyis összesen 26 különböző méretű ananászt, kékből és aranyból."

05_growingparts.jpg

aa733242299699_57c7fe7366680.jpg

"Mindez felkerült egy alumínium vázból készült színpadra, hogy a stop-motion animáció készítése során minden elemet 1-2 milliméterrel tudjak mozgatni két fotózás között. A végleges animáció összesen közel 1300 képből állt össze, 2 hét munka után."

Íme a végeredmény!

 

Gucci — 24HourAce kampány részeként a résztvevő művészek 1-1 órára a Gucci Snapchat csatornáját is birtokba vehették, bemutatva a részleteket.

07_snapchat.tif 

Összesen 19 művész vett részt a reklám kampányban, itt lehet őket megnézegetni.

Julianna magyar cégtől eddig még nem kapott megkeresést, de már készített kiállítás- és fesztivál dekorációt a zánkai szüreti fesztiválra, ide ismerősökön keresztül jutott be.

Dolgozott viszont már a Daniel Wellington óramárkával, a Fossil-lal, a Hendrick's Gin-nel, csak hogy néhány nevet említsek. 

"Minden kliens egy új kihívást jelent, azt igyekszem megmutatni a munkámon keresztül, hogy a papír milyen sokoldalú, hogy igazából nincs olyan téma, amelyhez ne lehetne felhasználni. Az utóbbi évtizedben egyre népszerűbbek a kézzel készített elemek a grafikusi munkákban, amin keresztül a készítő kibontakoztathatja egyéniséget, kreativitását. Így a papír használata is népszerű mostanában, köszönhetően a sokszínűségének, és szinte végtelen felhasználási lehetőségeinek. A papír közel áll mindenkihez, hiszen mindenki ír, rajzol rá, ragasztja, használja a hétköznapokban. Számos reklám, film főcím, magazin illusztráció használ papír elemeket a végleges digitális munka alapjául."

Az tény, hogy egy Gucci kampányban szerepelni nem kis dolog. Még korai megítélni, hogy ez mennyit fog dobni Julianna karrierjén - én drukkolok neki! - amit egyenlőre lát, hogy az új megkereséseknél körülbelül mindig a fél évvel korábbi munkáit hozzák fel példának.

"Arra hogy a Gucci megtalált, felkért, és tetszett nekik a munkám, nagyon büszke vagyok, és rengeteg erőt, lendületet ad ahhoz hogy tovább csináljam amit szeretek." 

Julianna honlapja ITT.

Korábbi interjúim:

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Luxustáskák zugokkal

Nekem ez London: Nincs olyan, hogy ciki, maximum egyedi!

21 napos európai randi - váltás ruha nélkül

Én még a tapétából is inspirálódom (Buddy Valastro)

Nekem ez London avagy egy magyar cukrászlánytenyeréből eszik Notting Hill és hogyan válnak valóra az álmok

Nekem ez London: Keve Márton, chef

Nekem ez London: Kovács Adél, designer

 

 

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Gucci tornacipő papírból avagy hogy kerül egy magyar művész az olasz divatmárka kampányába? Tovább
Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy

Amúgy pedig London egyik legmenőbb éttermét vezeti

Ki és miért megy Londonba, miért marad ott, hogyan él, mit ér el. Ezt szeretném bemutatni a "Nekem ez London" sorozatban, ahogy eddig is. 

20141205_180151.jpg

Legújabb főhősünk, Csovcsics Dániel, akiről 2 dolog miatt is kell írnom: az egyik, hogy egy nagyszerű élménnyel ajándékozott meg, a másik pedig, hogy úgy gondolom, olyan személyiség, akit érdemes bemutatni. 

Tehát a sztori úgy kezdődik, hogy írtam egy bejegyzést  London legjobb bárjairól (amikor megjelent a világ legjobb bárjai lista és ebből 8 londoni) és egyszer csak érkezett tőle egy üzenet, hogy esetleg nem akarom-e megnézni, ahol ő dolgozik, ugyanis jövőre, ők lesznek a világ legjobb bárjainak listáján az első. Megjegyzem, most is egy londoni vezet, az Artisan.

Egyből izgatott lettem természetesen, főleg akkor amikor megtudtam, hogy a Mondrian London hotel bárjáról beszélünk. A Mondrian London tavaly októberben nyitott meg a Southbank Centre-en a Temze partján a Sea Containers nevű épületben, amely amúgy 1977-ben épült és eddig jobbára irodaházként funkcionált. Fontos információ, hogy az egész hotel Tom Dixon, - autódidakta designer, Nagy-Britannia nemzeti kincse és én is imádom - keze munkája belső építészetileg, ITT írtam róla egy hosszabb esszét, szóval magára a szállodára is rendkívül kíváncsi voltam.

temze.gif

Egyeztettünk és egy péntek délután ott találtam magam és nem győztem eleget kérdezni, fényképezni, ne meg enni és inni.

Dani 8 éve él Londonban, kisebb-nagyobb megszakításokkal, ugyanis nagy utazó, de erről majd később. 2006-ban akkori barátnőjével érkezett Angliába, 2003-ban történt az első látogatása és akkor eldöntötte, hogy neki ide vissza kell jönnie. "Emlékszem, hogy a British Museum előtt elsétálok, meg hogy a Mark&Spencer-ben veszek egy háromszögletű szendvicset. Nem tudom, mi fogott meg, London egyszerűen csak beszippantott. De nem hiszem, hogy neked kell ezt magyaráznom." Így a barátnő au-pair (babysitter) megbízatása kapóra jött, és 2006. szeptember 8-án megérkezett Angliába, persze "esett az eső, ahogy kell". 

És belevágott a vendéglátózásba, Kilburn-ben (észak-nyugat London) "egy utolsó késdobáló kocsmában" kezdte meg pályafutását pohárszedőként. Gimnáziumot végzett, a közgázt elkezdte, de nem fejezte be, előtte soha nem dolgozott vendéglátásban és valamennyire beszélt angoul, "a Headway angol nyelvkönyvből tanultam, azt hittem a 'How do you' még mindig aktuális, aztán rájöttem, hogy nem."  

A következő állomás a Covent Garden-be vezette, a népszerű The Long Acre étterem-kocsmába, ahol szépen-lassan bar manager-i pozícióban kötött ki. "Itt tanultam meg a pincérkedést, éjjel-nappal dolgoztam, szuper volt a csapat és az is biztos, hogy minimum 3 évet elégettem itt az életemből, annyit buliztunk. A felhőtlen és felelőtlen szórakozás évei voltak ezek."

És ahogy fent említettem, Dani komoly utazó, így aztán néha fogja magát, felmond és elutazik pár hónapra ide-oda. "8 éve érkeztem Angliába, de fél évet töltöttem Franciaországban, másfél évet Ausztráliában és kb másfél évet úton...Már 43 országon vagyok túl, a 100 a cél, engem ez éltet, van amikor megtervezem, mit akarok megnézni, de általában csak visz a lendület. Viszont a SZIN-re mindig haza megyek, ezt soha nem hagyom ki."

"Ez a város a lehetőségek tárháza. Nem érdekel senkit , hogy milyen iskolát végeztél, hány nyelvvizsgád van vagy hogy a szüleidnek mennyi pénze van és kit ismernek. Ha beszélsz angolul és jól csinálod azt amit csinálsz, elfogadnak, elismernek és gyorsan lehet fejlődni." - mondja Dani, aki jelenleg London egyik legmenőbb szállodájában, a Mondrian Londonban dolgozik, a Sea Containers éttermének az "Assistant Restaurant Manager-e", ami magyarul annyit tesz, hogy Étteremvezető helyettes.

teljes_kepernyo_rogzitese_2015_01_13_221825.jpg

Danit 128 jelentkezőből választották ki, egy magyar barátja ajánlotta figyelmébe a helyet, aki szintén itt dolgozik, rendezvényszervezői pozícióban. Nem hitte, hogy összejöhet, de amikor a 4. körre is behívták, hogy találkozzon Elli Jafari-val, a Morgans Hotel Group Food and Beverage Operation igazgatójával, aki olyan szállodák megnyitásában tevékenykedett, mint a Belaggio (Las Vegas) W South Beach (Miami), Trump Soho Hotel (NY), azért megcsillant a remény.

"Napokig görcsöltem előtte, mielőtt találkoztam vele, és persze semmit nem éreztem az interjú alatt, de amikor a végén, kinyitotta az ajtót, és azt mondta a többieknek, hogy üdvözöljétek az új kollégát, az csodálatos volt, majdnem elsírtam magam. Én még soha nem dolgoztam ilyen menő helyen, soha nem csináltam ilyen összetett munkát, megtisztelő volt, hogy ennyire bíztak bennem."

Közben persze járkálunk a hotelben, Dani elintézte nekem, hogy mindenhol fotózhassak, ami iszonyatos dolog (én már csak tudom), először kezdünk a recepciónál, ahol megtudom és persze látom is, hogy az egész szálloda design koncepciója hajós témájú, nyilván az, hogy a Sea Containers  nevű épületbe költöztek, már jó alap volt erre.

sam_1747.JPG

sam_1749.JPG

sam_1754.JPG

sam_1759.JPG

sam_1768.JPG

sam_1774.JPG

sam_1775.JPG

Így aztán a recepcióhoz megérkezve, úgy érzi magát az ember, mintha egy óriási hajóban lenne, ugyanis rézből (Tom Dixon egyik kedvenc alapanyaga) egy hajótestet imitáló installációt látunk, ami rettentően impresszív. Mondjuk az egész recepció az, nem győzök fényképezni.

 sea.gif

20141205_180526.jpg

Az étteremben nagyban folynak az előkészületetek az estére, egy pénteki estén ugyanis 200-220 vendég fordul meg, Dani keze alatt ilyenkor 20-25 ember dolgozik.

"A nyitás előtt hónapokig minden arról szólt, hogy legyen megfelelő személyzet, interjúztattunk, oktattuk a személyzetet, kialakítottuk az éttermi szabályokat, például hogyan kell egy asztalt megteríteni, hova kell tenni és milyen módon az evőeszközöket, hogy teszed le a bort az asztalra vagy hogyan szolgálod fel ételt. Napi 12-14 órákat dolgoztam, nagyon akartam, hogy lássák, alkalmas vagyok a feladatra. A csapatommal, ez kb. 50 ember, sikerült jó viszonyt kialakítani, ez nagyon fontos, hogy megbízzanak bennem és tudják, hogy számíthatnak rám, és nem csak munka témában." Mint megtudom mindenkiről egyesével kell Performance Review-t írnia, vagyis értékelni mindenki munkáját egyesével. Ő írja a beosztásokat, ezt heti 4-5 óra megírni.

20141205_180248.jpg

 

Danit kollégái Chopstick néven szólítják, magyarul evőpálcika. "Ez úgy ragadt rám, hogy a családi nevem Csovcsics, amit Magyarországon is kevesen tudnak kimondani, a Chopsticks kiejtésben nagyon hasonló. Bárhol jártam, mindig ezt a nevet kaptam egymástól teljesen független emberektől. Amikor a teljes nevemen mutatkozok be mindenki furcsa képet vág. A legjobb azt hallgatni, ahogy a bankban, vagy orvosnál, vagy hivatalos helyen próbálkoznak, elég szórakoztató.  A végén általában megegyezünk abban, hogy legyek Dan."

 

20141205_200637.jpg

 

sam_1885.JPG

 

20141205_181540.jpg

 

A bejárásom része volt a vacsora, amit nagyon vártam. Az egyik legjobb asztalnál, csodálatos kilátással a Temzére és a Szent Pál katedrálisra, költöttem el egy olyan vacsorát, amire még sokáig emlékezni fogok. Természetesen egy pezsgővel indult, a ház pezsgője a Perrier-Jouët, mit ad Isten, pont ez a kedvenc márkám!

20141205_182544.jpg

Majd Dani javaslatára egy kelkáposzta salátával indítok. Elsőre nem hangzik annyira jól,de a pekándió, avokádó, joghurt, chili és kapros öntet valami isteni kombinációnak bizonyult.

20141205_182905.jpg

Szintén Dani javaslatára lazacot kérek, ami szintén kiváló volt, még saláta is ment hozzá.

20141205_190442.jpg

A desszertnek már nem sok hely maradt, de nem tudtam ellenállni az almás pitének cider fagyival.

20141205_192832.jpg

És amikor már azt hittem nyugodtan hátra dőlhetek, érkezett egy koktél, ami már ránézésre is különleges volt, ugyanis a tetején egy fahéjrúd égett..amúgy rum, keserű kávébab és epercukor volt benne. (Megjegyzem, még ilyen helyen sem kell üveges vizet kérni, nyugodtan kérjünk csapvizet, nem fognak kinézni.)

A menüért Seamus Mullen felelős - ő még 2 new yorki étteremet is visz - Luke Rayment séffel, aki korábban a Claridge's-ben, Gordon Ramsay éttermében volt főszakács, előtte pedig a Savoy-ban. 

sam_1699.JPG

A vacsora előtt még alkalmam volt kicsit beszélgetni az ausztrál Iain Griffiths-szel, aki a bárt koncepcióját megvalósító cég egyik tulajdonosa. A másik a nagyhírű  Ryan Chetiyawardana, vagy ahogy mindenki ismeri Mr. Lyan, a White Lyan bár alapítója. Ez most a 20. helyen áll a világ legjobba bárjainak listáján, és arról (is) nevezetes, hogy nem használnak jégkockát és citrusféléket a koktélok készítéséhez. Itt a Mondrian-ban más a koncepció, de ahogy Ian elmondta, nem kispályáznak, a legjobbak akarnak lenni. Meg is hív a White Lyan-ba, legközelebb oda is el kell mennem!

 sam_1735.JPG

sam_1691.JPG

sam_1694.JPG

sam_1704.JPG 

Dani ezután körbe vezet a szállodában, első megállónk a Den, ami azért nem egy barlang, hanem inkább egy informális lounge, ez amúgy a Temze felőli bejáraton közelíthető meg a legkönnyebben (a recepcióhoz a bejárat a másik oldalon van), és a Sea Containers étterem és a Dandelyan bár között helyezkedik el. Simán bemehetünk az utcáról egy teára/pezsgőre, de szervezhetünk ide találkát is vagy játszhatunk is, ugyanis mindenféle játékok is be vannak készítve.

sam_1686.JPG

bar.gif

sam_1734.JPG

A következő megálló a Dandelyan bár, ahol péntek este lévén már zajlik az élet, itt dolgozik Ian is a hosszú, zöld márványpult mögött. A bár színei egészen lenyűgözőek: aranyszínű bársonyfotelek, fáradt rózsaszínű bőrkanapék, mélyzöld falak és persze Tom Dixon rézgyertyatartói. A bár legmenőbb része, a végében található 2 asztaltársaság részére kialakított fent említett rózsaszín bőrkanapés hely, ide akkor ülhetünk le, ha minimum 3.000 - 10.000 GBP között fogyasztunk (ez a szám attól is függ, hogy mely napon és mikor) Mondanom sem kell, estére mindkettőt elfoglalták.

20141205_181212.jpg

20141205_180826.jpg

20141205_180842.jpg

20141205_180916.jpg

20141205_181203.jpg

Nem szeretném kihagyni a felsorolásból a toalettet sem, ugyanis ez ugyanolyan nagyvilági, mint ahogy a következő megállónk lesz. Kétszer is el kellett mennem természetesen!

sam_1836.JPG

sam_1838.JPG

sam_1844.JPG

sam_1849.JPG

sam_1829.JPG

sam_1830.JPG

sam_1831.JPG

sam_1832.JPG

sam_1854.JPG

sam_1853.JPG

És ha ezt még lehet fokozni, akkor az a tetőtéri bár, a Rumpus Room. A 12. emeleti kilátás verhetetlen, bordó és lila fotelek, aranyszínű bárpult, romantikus félhomály. Ahogy olvasom, az 1920-as évekbeli Bright Young Things volt az ihlet, akinek ez nem mond semmit: az 1920-as években a sajtó ragasztotta rá ezt a kifejezést, azokra a fiatal, bohém arisztokratákra, akik nem vetették meg a szórakozást a londoni éjszakai életben. (Stephen Fry rendezett egy filmet erről, érdemes megnézni.) Szóval a Rumpus Room ide szeretne vissza repíteni minket, amikor a party nem csak egy party volt, ahogy Dani mondja, nemrégiben Billy Idol bérelte ki az egészet, pár hete pedig Eva Herczigovat fotózták itt, de járt itt Jermain Defoe is, meg előszeretettel járnak ide focisták is.  Múlt héten itt volt a The Voice első meghallgatása: Kylie Minogue, Rita Ora, Will I am és Tom Jones részvételével. 

sam_1877.JPG

sam_1873.JPG

sam_1884.JPG

 

Bekukkantottunk egy szobába is, ahol szintén Tom Dixon design bútorokat találunk, ilyen volt a kilátás.

20141205_194808.jpg

Danitól megkapom emlékbe a szobakártyát, amit azóta is a pénztárcámban hordok, hátha beengednek egyszer vele, ha éppen arra járok.

20141205_175501.jpg

spa.gif

Utolsó állomásunk a spa volt, ahol például részt vehetünk például glamour parti kezelésen is - pezsgő jár hozzá természetesen - , itt ugyanis a spa is különleges, persze egymagunkban is jöhetünk relaxálni, de zártkörű spa bulit is csaphatunk itt. 

És most térjünk vissza Danihoz! 

Danit amúgy nem hatják meg ezek a nagyvilági dolgok (mint engem), neki az a fontos, hogy jól végezze a dolgát és jól érezze magát. Az egyik kedvenc étterme például a Spicy Basil. "Ez az ami 8 év alatt sem változott. A legjobb thai ételek a világon. Egy kis thai család vezeti, semmi extra, kicsi, de állandóan tömve van. A főételek ára 8 éve 5 font. Egy hónapot voltam Thaiföldön, de ilyen pad thai noodles-t sehol sem találtam. Emellett a másik kedvencem a L'Artista Golders Greenben. Olaszabb éttermet nehéz találni errefelé. Autentikus ételek, hangulat, kiszolgálás, úgy érzi az ember mintha leugrott volna Szicíliába két órára. Nekem az a lényeg, hogy az ételeknek olyan ízük legyen, mint az országban, ahonnan származnak."

Kedvenc kocsmája a The Porterhouse Covent Carden. "A világ minden tájáról van söruk (kb 80 féle), aki kijön látogatóba, azt mindig oda viszem. Maga a hely egy ír kocsma, 8-10 félemeletre osztva, nagyon hangulatos, pénteken és szombaton mindig tele. Ha viszont egy gyors sörre kell leugrani a haverokkal, akkor The Queensbury Willesden Greenben, az mindenkinek közel van."

A Covent Garden a kedvenc városrésze, mivel itt eltöltött 4 évet a fent említett The Long Acre-ban, így eléggé otthonosan mozog itt. "Itt nem lehet unatkozni: színházak, kocsmák, éttermek, boltok, artisták, piac, stb. Ezenkívül van egy hely, amit lehet nem sok mindenki ismer: Little Venice, innen a kanálisokon keresztül fel lehet hajózni Camden Town-ig. Érdekes Londonnnak ezt az arcát is látni."

Vásárolni nem nagyon szeret, mindent az Amazonon és az ebay-en vesz. "Nekem bemenni az Oxford Streetre inkább szenvedés, mint öröm. Mivel minden nap emberek között vagyok munkámból adódóan, így nekem jó az ha néha senkivel nem kell beszélnem vagy találkoznom hogy megvegyek egy farmert, késkészletet, könyvet, akármit. Azért a magyar boltba a sarkon hetente többször leugrok :)."

"Hampstead Heath, Golders Hill Park, Regents Park, - szeretek ezekbe be a parkokba járni, de az igazi kedvencem az itt nálunk a kert, ahol jó idő esetén nagy bográcsozások, sörözések, meccsnézések vannak. Szerintem, ezt olvasva elég sok ismerős most mosolyodik majd el."

Dani motorral közlekedik Londonban amikor csak teheti, télen persze metró és overground, de mivel általában az utolsó metró után végez éjfél után, és éjszaka nincs kedve 3 busszal hazamenni,  így a motor nagy segítség.

Amikor kérdezem, hogy mi az ami nem tetszik Londonban, mondja, hogy az időjárás illetve a távolságok, a felgyorsult életvitel. London a legrosszabb hely a barátságok, párkapcsolatok, családi kapcsolatok ápolására. Soha senkinek nincs ideje a másikra. Dani amúgy tartja a kapcsolatot magyarokkal, rendszeresen találkoznak, bár egyre fogyatkozik a társaság.

"London nekem egy nagy lehetőséget adott arra, hogy lássam a világot, 43 országot jártam be, nem hiszem hogy ez otthonról sikerült volna. Legalábbis nekem nem, többször feladtam a munkám, a lakásom és becsomagoltam a túrazsákom 2-3-4 hónapra vagy legutóbb 1,5 évre. Itt midig újra lehet kezdeni, lehetőség mindig van, csak akarni kell. Én meg valahogy mindig itt kötök ki."

a_gep_amivel_atszeltuk_kanadat_a_halofulket_magunk_epitettuk_1_.jpg

Az autó, amivel Daniék átszelték Kanadát, a hálófülkét saját maguk építették.

bao_jatekot_jatszunk_a_helyiekkel_malawi_1_.JPG

Malawi, játék a helyiekkel.

hazafele_a_busszal_zanzibar.JPG

Buszozás Zanzibárban.

"Csodás élmény volt, amikor az Olimpiát itt rendeztek meg Londonban 2012-ben és számos alkalmam volt szurkolni a magyar csapatnak. Ott voltunk a férfi kézilabda bronz meccsen, kajak-kenun, szurkoltunk a női vízipólósoknak. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok minden nap, ha valaki megkérdezi honnan jöttem,  a válasz mindig az hogy: I am proudly Hungarian, de az Olimpia alatt legjobb érzés volt. Gondolom most sokan felszisszennek, hogy akkor minek mentem el, de nekem nem az a lényeg hogy éppen hol vagyok vagy élek, attól meg lehetek büszke arra, hogy honnan jöttem, ez pedig Bácsalmás."

További érdekességek, sztorik, képek a Facebook oldalon!

A képeket a következő eszközökkel készítettem: Samsung Galaxy Note 4 és Samsung NX3000.

Az összes kép megtekinthető ITT

Magyarok Londonban: A fiú, aki néha világgá megy Tovább
Nincs olyan, hogy ciki, maximum egyedi! Nekem ez London - Szűcs Ariadné

Nincs olyan, hogy ciki, maximum egyedi! Nekem ez London - Szűcs Ariadné

v5_1.jpg

A "Nekem ez London" egy interjú sorozat olyan emberekkel, akik Londonban élnek/éltek és elmesélik, hogy miért szeretik vagy éppen miért nem szeretik Londont, miért és hogyan inspirálja őket ez a város és mit kaptak tőle.

Ariadnéval egy ügynökségénél dolgoztunk évekkel ezelőtt, de akkor nem igazán haverkodtunk össze, így kicsit meg is lepett, amikor kaptam tőle egy e-mailt, hogy jön Londonba és találkozunk-e? Természetesen találkoztunk és hát London össze hozott minket! 

17790_10151538287372147_1965338174_n.jpgInterjúalany: Szűcs Ariadné

Foglalkozás: Senior Project Officer, avagy ’banki in-house account’

Végzettség: BGF-KKFK

Mennyi ideig éltél Londonban? Hat hónapig, 2013 februártól augusztusig. Szerencsére a telet pont kihagytam :)

Hogyan jutottál ki? Miért jöttél? Egy rideg januári napon még alig értem be az irodába, amikor a főnököm elém állt, hogy sürgősen beszélnünk kell. Végigpörgettem az agyamon, hogy vajon mit és mikor ronthattam el, de mivel semmi nem jutott hirtelen az eszembe, így jobbára csak kíváncsian követtem a tárgyalóba.

- Ari, van egy fontos kérdésem, lenne kedved pár hónapra Londonba költöz...

- Igen!

Az üzleti út részleteit később megbeszéltük, végül hat hónap lett, a HSBC Bank londoni központjában dolgoztam egy szolgáltatás bevezetésén.

Mivel foglalkozol? Eredetileg accountként dolgoztam reklámügynökségeknél, majd engedtem az ügyféloldal csábításának, marketing főmunkatárs lettem a HSBC Credit-nél, ami a HSBC Bank magyarországi leányvállalata volt. Amikor a bank kivonult a magyar piacról, egy magánkórház marketingosztályára kerültem, majd vissza ügynökséghez. A véletlen sodort megint a HSBC-hez, a volt főnököm kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem újra ott dolgozni, ezúttal Ostravában. Mondtam, hogy szívesen,  főleg ha elárulja, hogy mégis hol van ez az Ostrava. Csehországban....Az életem úgyis egy olyan szakaszához érkezett, amikor tökéletesen mindegynek tartottam, hol élek, így belevágtam. Egy év elteltével volt egy jelentős átszervezés a bankon belül, így átköltöztem Krakkóba, Lengyelországba. Azóta is itt élek.

Képek: SZA

Nincs olyan, hogy ciki, maximum egyedi! Nekem ez London - Szűcs Ariadné Tovább
21 napos európai randi - váltás ruha nélkül / Interjú!

21 napos európai randi - váltás ruha nélkül / Interjú!

Aki valaha kételkedett abban, hogy az online társkeresés nem izgalmas, az magában keresse a hibát! 

Pár hete akadtam rá Clara Bensen és Jeff Wilson rendhagyó szerelemi történetére egy angol újságban. Az történt, hogy Clara és Jeff (mindketten texasiak) megismerkedtek a rendkívül népszerű OkCupid nevű társkeresőn és pár hét után úgy döntöttek, alapul véve egy Mark Twain idézetet, miszerint utazva ismeri meg a másikat az ember, hogy elmennek egy 21 napos európai utazásra, több országot érintve.

Persze, ez így még snassz lenne, ezért aztán a következő szabályok szerint utaztak: nem tervezték meg az utazást, nem foglaltak szállodát, nem vittek magukkal bőröndöt és nincs váltóruha. Ultra-minimalista utazás! Én mondjuk biztosan nemet mondtam volna erre, mert már öreg kényelmes vagyok, de biztos izgalmasabb, mint egy kávéra találkozni valakivel.

Nézegetvén a képeket a cikkben, megakadt a szemem az egyiken, ami ez volt:

article-2503328-195ED60F00000578-996_634x615.jpg

Igen, ez a budapesti négyes-hatoson készült. Nekem ezután több sem kellett, gyorsan írtam Clara-nak, mert meg akartam tudni, hogy kerültek Magyarországra, mi alapján és hogyan érezték magukat és egyáltalán. Levél elment, én pedig várakoztam.

21 napos európai randi - váltás ruha nélkül / Interjú! Tovább
Én még a tapétából is inspirálódom - Interjú Buddy Valastro sztárcukrásszal

Én még a tapétából is inspirálódom - Interjú Buddy Valastro sztárcukrásszal

Aki kicsit is érdeklődik a cukrászat iránt, az előtt Buddy Valastro neve nem ismeretlen, és talán már látta is őt például az évek óta nagy sikerrel futó Tortakirály (Cake Boss) című sorozatban a TLC csatornán. Új sorozata, a Buddy, a cukrászdák megmentője március 17-én, este 20:10-kor - vagyis ma! - rajtol a TLC-n. 

Londonban találkoztam a nem mindennapi tortákat készítő sztárcukrásszal egy interjú erejéig a csodálatos Charlotte Street Hotelben.

buddy2.jpg

 

Ha nem cukrász lennél, mivel foglalkoznál? Mindig is ez volt az álmom. A cukrászdát 1910-ben alapították, édesapám pedig 1964-ben vásárolta meg. Én ott nőttem fel, tőle tanultam mindent, olyan akartam lenni, mint ő. De amúgy szerintem egész jó ügyvéd is lehettem volna, meglehetősen jól tudok érvelni.

Hogyan jöttek az őrült torták a képbe? Édesapám hagyományos olasz cukrászdát vezetett – ő sajnos már nincs közöttünk –, én pedig kamatoztatni akartam a kreativitásomat. Olyat akartam csinálni, amit más nem: különleges és lélegzetelállító tortákat. És akkor elkezdtek jönni a megrendelések. 

Melyik volt a legkomplikáltabb megrendelésed? A Transformers 3. című filmből készítettünk egy közel 1 tonna súlyú, a film egyik főszereplőjét formáló tortát, az úgynevezett Űrdongó autobotét. De nem csak a robotot, hanem azt az autót (Chevrolet Camaro) is megformáltuk, amivé átváltozik.

DSC01526.jpg

Kép forrása

És melyik volt a kedvenced? Szintén a Transformers. Szeretem a kihívásokat, minél bonyolultabb elkészíteni egy tortát, annál jobb.

Hogyan inspirálódsz? Én az a típus vagyok, aki még a tapéta mintájából is képes ihletet kapni. Ezzel nincs problémám!

Buddy.jpg

Hallottam, hogy számos rokont alkalmazol? Hogyan kezeled a konfliktusokat velük? Igaz, számos családtag dolgozik nekem, legalább húszan. Elfogadják, hogy én vagyok a főnök, de kellett már kirúgnom pár rokont. Aztán persze mindig visszajönnek, én meg visszaveszem őket.  A családi vállalkozásnak minden előnyével és hátrányával, szeretek így dolgozni. 

Rettentően sikeresek a tévéműsoraid, mi a következő lépés? Engem mindig is érdekelt, hogyan tudok segíteni másoknak, hogyan tudok változást előidézni. Így a legújabb tévésorozatomban, a "Buddy, a cukrászdák megmentőjében" (Bakery Boss) olyan cukrászdáknak segítek, amelyek valamiért nem sikeresek. Próbálom őket rávezetni, mi lehet a probléma, és megpróbáljuk együtt megoldani a néha már lehetetlen helyzetet. Van ahol a berendezést alakították ki rosszul, van ahol magával a kínálattal vannak problémák, és van, ahol az üzlet vezetésével. Nem vagyok pszichiáter, de azt hiszem elég sokat láttam már életemben, értek valamennyire az emberekhez, izgalmas kihívásnak ígérkezik!

Mi az a kérdés, amit szeretnéd, de még nem kérdeztek meg? Azt hiszem, már mindent megkérdeztek. Az én életem nyitott könyv, a tévéműsoron keresztül pedig aztán tényleg mindenki láthatja, milyen vagyok, mi történik velem és a családommal. Azt gondolom egyébként, hogy ezért is vagyok sikeres: mindenkivel őszinte és egyenes próbálok lenni, nem titkolózom.

* A ma induló új sorozaton kívül a Tortakirály minden hétköznap 17:15-kor csak a TLC műsorán megy.

Facebook neverordinary oldalán további hírek, képek, sztorik.

Follow my blog with Bloglovin

Én még a tapétából is inspirálódom - Interjú Buddy Valastro sztárcukrásszal Tovább
Luxustáskák zugokkal - Debütáló cikkem a magyar Forbes-ban

Luxustáskák zugokkal - Debütáló cikkem a magyar Forbes-ban

A hetem híre, hogy megjelent a magyar Forbes magazinban az első cikkem, ami egy interjú a Londonban élő Mátyás Tiborral, a Golden Lane nevű táskamárka egyik tulajdonosával.

- Hogyan lehet nemzetközileg sikeres divatmárkát felépíteni?

- Lehet-e Budapestről világmárkát építeni?

És hasonló kérdéseket feszegetünk a cikkben. 

8222976_orig.jpg

4798614_orig.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3406425_orig.jpg

 

 

 

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Luxustáskák zugokkal - Debütáló cikkem a magyar Forbes-ban Tovább
Nekem ez London avagy egy magyar cukrászlány tenyeréből eszik Notting Hill és hogyan válnak valóra az álmok

Nekem ez London avagy egy magyar cukrászlány tenyeréből eszik Notting Hill és hogyan válnak valóra az álmok

A "Nekem ez London" egy interjú sorozat olyan emberekkel, akik Londonban élnek/éltek és elmesélik, hogy miért szeretik vagy éppen miért nem szeretik Londont, miért és hogyan inspirálja őket ez a város és mit kaptak tőle.

Interjúalany: Nagy Eszter

Foglalkozás: cukrász, eredetileg a lapkiadásban dolgozott

Végzettség: SZTE társadalmi kommunikáció- nyomtatott sajtó szak

Mennyi ideje élsz Londonban? Lassan már két éve.

photo_1.JPG

Hogyan jutottál ki? Mi volt az indíttatás? Öt éves korom óta tanulok nyelveket, az angolt évekig olyan nyelviskolában tanultam, ahol anyanyelvi tanáraink voltak, a velük eltöltött idő nagyon meghatározó volt. The Beatles dalokat hallgattunk az órákon, és nagyon sokat megtudtam a brit kultúráról, szinte a második anyanyelvemmé vált. Azt hiszem, sorsszerű volt, hogy később egy angol fiúba szerettem bele. Ezzel párhuzamosan történt az, hogy teljesen kiábrándultam a szakmámból, a lapkiadásból, ahol végzettségemnek megfelelő állásaim voltak, de nagyon fel volt hígulva ez a közeg és hatványozottan igaz volt akkor az, hogy mindenki egy székkel arrébb ül, mint ahol ülnie kéne. Tudtam, hogy változtatnom kell, mert nem vagyok boldog, és először életemben senkire sem hallgatva, kizárólag csak a saját megérzéseimre támaszkodva döntöttem és megnyomtam a reset gombot.

6.jpeg

Hobbyból sokat sütöttem otthon és mindig nagy sikert arattam a barátaim, családom körében. Évről évre sokan és egyre többen kérték az ismerőseim közül ,hogy süssem meg a születésnapi tortájukat vagy a karácsonyi bejglijüket. Éreztem, hogy ha a hobbim lehetne a munkám, nagyon boldog lennék és szabadnak érezném magam. Tisztában voltam vele, hogy borzasztó sokat kell tanulnom és dolgoznom ahhoz, hogy egy olyan szinten lehessek, amikor már érdemes ezt csinálni. Egyenes út vezetett a cukrásziskolába, ahol hatalmas szerencsémre Eiselt Barbara volt a mesterem, akitől megtanultam az alapokat. Lelkes voltam és tanulni akartam, de mikor arra került a sor, hogy szakmai gyakorlati helyet találjak, megint csak arcon ütött a valóság. Vagyis vagy pénzt kértek azért, hogy gyakornokként ott dolgozzak vagy szóba sem álltak velem. Egy jó nevű helyre sikerült végül bejutnom, aminek most inkább nem mondanám a nevét, de rögtön nyilvánvaló volt, hogy a csótányok és a porból készült túrótorta nem az én világom és nem elégíti ki a szakmai kíváncsiságom. Itt később felajánlottak egy állást 65 ezer forintos fizetésért, keverhettem volna a gejl vajkrémet és a porsütiket.

8.jpeg

 

Rá kellett ébredjek, ha ezt most komolyan gondolom – és végre már tényleg komolyan kellene gondolnom valamit -, máshol kell próbálkoznom. Mondhatnám, hogy kizárólag tanulni jöttem Londonba meg szakmailag fejlődni..lehet, hogy jobban hangzana, de az csak féligazság lenne. Igazából fülig szerelmes voltam, ami hatalmas erőt és löketet adott és minden, de minden arra mutatott, hogy most el kell indulni.  Bátran vágtam bele a kiköltözésbe, tudtam, hogy nyelvi akadályok nem lesznek és volt egy biztos pontom is, akire számíthattam. Ma már tudom mennyire naiv és felkészületlen voltam, se munkám, se lakásom nem volt, így érkeztem meg egy esős februári napon. És hatalmas szerencsém volt mindenben. Két hét alatt lett állásom és lakásom, aztán a szerelem elmúlt. Az új életet, aminek a reményében itt kötöttem ki megkaptam, de nem olyat  és nem abból az irányból ahogyan én azt elképzeltem, annál sokkal jobbat és többet kaptam. 

9.jpeg

 

Mi történt ezután? Az igazi harc csak eztán kezdődött. Felvettek a Clos Maggiore étterembe, ami egy jónevű francia étterem a Covent Gardenben, commis séfnek (kezdő szakács), amúgy azt tartják, hogy ez a legromantikusabb étterem Londonban. Olyat kerestek, aki jól tud angolul és tiszta lappal indul, hogy tökéletes kis katonát tudjanak belőle faragni a portugál főcukrászuk, Nelson Barros Sa mellé, aki híres arról ,hogy olyan szinten maximalista, hogy csak úgy hullottak ki az emberek mellőle. Sokra is vitte, a Ritz után ma már a Michelin-csillagos Galvin at Windows főcukrásza.

7.jpeg

A főszakácsunk Marcellin Marc, Pierre Gagnaire mellett tanulta ki a mesterséget és egy igazi hamisítatlan francia konyhát visz London szívében. Francia konyhán dolgozni, ráadásul ezen a szinten olyan, mint a katonaság. Ordítanak veled, megaláznak mindenki előtt, megtalálják a gyenge pontjaidat és kiirtják belőled. Nagyon sokat foglalkozott velem a főszakács is, nekem még almát pucolni is meg kellett tanulnom, úgy ahogy ők gondolják, hogy kell. Folyamatosan feszegették a határaimat és napról napra többet és többet követeltek tőlem. Napi 14 órákat dolgoztam, persze én voltam az utolsó, aki elhagyta a konyhát és ha másnap nyitáskor nem volt tökéletes az esti takarítás és a mis en place (azt jelenti, hogy egy ételhez még a főzés megkezdése előtt minden szükséges hozzávalót előkészítünk), nem tettem zsebre amit kaptam. A napjaim úgy néztek ki, hogy reggel nyolctól dolgoztam éjfélig, a másfél órás szünetemben egy koszos sarokban aludtam az öltözőben. Éjjel - persze mindig lekéstem a metrót - egy órát buszoztam haza, majd a legolcsóbb fagylalttal, amit lehetett kapni gyakoroltam a tálalást, habzsákból meg fogkrémmel mintákat nyomtam, addig  amíg ki nem dőltem. Mindenem fájt és naponta minimum kétszer iszonyatosan összeszidtak valamiért. Aztán két hónap múlva elkezdtem jobb lenni.

11_10.jpg

 

 

Visszatekintve ezekre az időkre, a főcukrász, aki most már az egyik legjobb barátom, azt mondja, hogy majdnem visszaszokott a dohányzásra miattam, annyira béna voltam. A legnagyobb hibám a mai napig az, hogy lassan dolgozom, mármint ahhoz képest, ami egy ilyen forgalmú és színvonalú helynél kötelező lenne. Sokszor próbálták ezt kinevelni belőlem, például stopperrel mérték, mit mennyi idő alatt tudok megcsinálni. Másfél évig bírtam. Chef de partie azaz részlegvezető cukrászként hagytam el az éttermet. Nagyon sokat sírtam a másfél év alatt és hónapokig nem tudtam kipihenni magam utána, de mindent megtanultam, amit ott lehetett. Ma már, mint főcukrász, a saját részlegemen ugyanúgy dolgozom, mint ahogy ott megtanították nekem, mintha bármelyik pillanatban beléphetne a főszakács és mindent rendben kell találnia.

15_10.jpg

 

Mi volt a következő állomás? Ezután Johnnie Mountain egy híres televíziós szakács étterme, a The English Pig következett. Vasárnap még zártam a Clos Maggiore-ban, hétfőn már ott nyitottam, ez nem volt túl bölcs dolog, ma már belátom. Lenyűgöző helyen, a Parlament mellett az impozáns BBC székház aulájában főzhettem egy látvány konyhában és végre nem egy sötét pincében. Itt meg kellett szoknom azt, hogy milyen egy angol konyha. Ha éppen nem volt vendég mindenki feküdt a személyzetnek kialakított pihenőben a kanapékon és videojátékokkal játszott vagy TV-t nézett. Senki nem kiabált, senki nem mondta meg mit csináljak, nagyon éles váltás volt ez a másfél éves agymosás után. Annyira fáradt voltam, hogy élvezni sem tudtam azt a nagy szabadságot, amit kaptam: szabad kezet a menü kialakításában és azt rendelhettem, amit akartam. Aztán Johnnieval egyre több összetűzésem lett, mániás depressziója rányomta a pecsétjét a konyha egész hangulatára, én pedig a vasszigorból kilépve nehezen bírtam a hullámvölgyeket. Nagyon tehetséges szakácsnak tartom, de kicsúszott a kezéből az irányítás, nem volt semmi irányvonal és koncepció, sokszor napokig be sem tudott jönni.

g12_1.jpg

Most hol dolgozol? A The Grocer szerelem volt első látásra, beléptem és tudtam, hogy én itt akarok dolgozni. Három hetet vártam arra, hogy egyáltalán behívjanak interjúra és próbanapra. Az állás ugyanis, amit megkaptam, nem hogy nem volt meghirdetve, nem is létezett mielőtt odakerültem. Egy ismerősön keresztül találkoztam a The Grocer üzletlánc pékségének vezetőjével, a beszélgetés során kiderült, hogy munkát keresek, ő meg rávágta, hogy lehet van egy ötlete. Ő ma a főnököm hivatalosan, gyakorlatilag egy hónapban egyszer látom, igazán ideális. Mindent feltettem egy lapra, nem is kerestem állást, nagyjából tisztában voltam vele, hogy meddig elég a pénzem. Három hét elég volt arra, hogy kipihenjem azt a kemény két évet, ami a hátam mögött volt és hogy eldöntsem merre tovább. Aztán felhívtak, hogy lennék–e a főcukrászuk és boldogan mondtam igent.

Legutóbb frissítve35.jpg

A The Grocer-ről azt kell tudni, hogy ez egy 3 üzletből álló minőségi élelmiszereket árusító lánc, saját konyhával és pékséggel. Kizárólag bio alapanyagokkal dolgozhatok és semmiféle mesterséges adalékanyag vagy színezék nem kerülhet a süteményekbe. Fantasztikus beszállítókkal dolgozunk, ez a tulajdonosok tíz évnyi kemény munkáját dicséri és ez a legféltettebb titkunk. Nagyon sok köztük a helyi termelő, mindenkinek megvan a maga története, örülök, hogy sokukkal személyesen is találkozhattam. A kedvencem egy autóversenyzőből lett tyúkfarm tulajdonos, aki a tojás beszállítóm, nála a tyúkok tényleg „boldogok” és három havonta szabadságra mennek, pihenteti őket, szabadon élnek egy csodálatos farmon és persze hogy ez befolyásolja az én süteményeim minőségét is. A tejnek tej íze van, az eper nem csak szép de illatos és édes, az alma a tulajdonos saját kertjéből van egy harminc éves almafáról.

Legutóbb frissítve36.jpg

Imádok itt dolgozni, én osztom be az időmet, van egy beosztottam is és a munkaidő végeztével nem szorongok már többé, kilépek a boltból, ami amúgy a Notting Hill-en van a Portobello Road mellett és élhetem az életem. Egyáltalán nem bánom, hogy váltottam és már nem éttermi szakács vagyok és egyáltalán nem bánom, hogy egy étteremben tanultam meg mindent a szakmáról. Az én habitusomnak pont ez a megfelelő hely. Beszélgethetek a vevőkkel, folyamatosan kapom a visszajelzéseket. Eddig sehol nem volt időm például befőzni, itt erre is van lehetőségem, friss bio gyümölcsökből készített finomságok várják, hogy télen felhasználásra kerüljenek. Az én kikötésem az volt, hogy kizárólag szezonális alapanyagokkal szeretnék dolgozni, mivel még emlékszem arra, hogy hányszor kaptam kiütést az agyon permetezett a világ másik végéről hozzám került málnától, epertől...Egy hónapja újabb kihívás elé állítottak, a Tin Shed nevű bisztrónk desszert menüjéért is én lettem a felelős. Azt hiszem sikerült egy nagyon jó menüt összerakni, pedig közben arra is figyelnem kellett, hogy mivel én nem vagyok ott, a szakácsok is pontosan úgy tudják elkészíteni a desszerteket, ahogyan én azt kitaláltam. A napi teendőim része lett így a Tin Shed mis en place-ja is. 

Kedvenc kávézód Londonban? TATE Modern felső szintjén a TATE Cafe-t nagyon szeretem, a hangulatáért és a kilátásért. Kicsit sok a turista és nagyon nehéz helyet találni, de ha már egyszer befészkelted magad egy jó helyre, a hatalmas üvegfal mögül nézheted a Temzén elhaladó hajókat, az élmény leírhatatlan  A kávé viszont pocsék.

Teljes képernyő rögzítése 2013.10.30. 223123.jpg

Aztán Covent Garden-ben a BB Bakery and Tea Salon egy gyönyörű design teázó, amikor megláttam egyik reggel munkába menet, elállt a lélegzetem. Pontosan ilyen cukrászdát nyitnék én is ,gondoltam- minden részlet stimmelt. Be volt még zárva, de a reggeli szürkeségben is jól megfigyeltem minden részletet. A kirakatban lévő habcsókokból jóleső kárörvendéssel állapítottam meg, hogy legalább a sütemények biztosan rosszak. Tehát valaki éppen nem pont az én álmomat valósítja meg , mert az én cukrászdámban minden zseniális lesz és habcsók nem lesz, mert a habcsók az rossz – utálom csinálni ,enni meg pláne. Visszamentem egyik délután és minden, amit kóstoltam isteni finom volt.

BB-300-low-res.jpg

Kedvenc éttermed? Ha most arra kérnél, mondjam meg, szerintem melyik a legjobb étterem az övön aluli kérdés lenne, mivel itt Londonban amúgy is nagyon-nagyon sok a jó étterem. Ráadásul fura vagyok, reggelizni szeretek a legjobban. Kapásból harminc olyan helyet tudnék mondani, ahova tudom, hogy el kéne mennem.  

Mostanában sokat megfordulok Ottolenghi–nél Notting Hill-en, talán ez most pillanatnyilag a kedvenc, nyilván nagy szerepet játszik, hogy közel van és a barátom rajong érte. Ez egy salátázó hely, de annál sokkal több, egy izraeli séf üzemelteti.

P1010263.JPG

River Cafe Nemesis nevű tortája elképesztő, a Clos Maggiore pedig örökké a szívem csücske marad, hiszen az volt az otthonom két évig. A legjobbakat viszont itthon eszem, a lakótársam szakács (Marcival ITT olvasható az interjú), egy húron pendülünk, közös szabadnapjainkon reggel megszületik a koncepció, elmegyünk bevásárolni és kora estére elkészül valami hihetetlen, Ez egy életforma, nekünk a hobbink a munkánk. Ő nem csak a megérzéseire hallgat, mindennek utána olvas, csodálom mennyi energiája van erre.

Az igazán érdekes utcai kajákat a Brick Lane-en (piac Kelet-Londonban) vagy a Portobello Market-en (piac Nyugat-Londonban) végigsétálva találod meg. Minden második árusnál lehet kapni valami olyat, hogy megőrülsz..friss, inspiráló, izgalmas, autentikus, őszinte, nem túlgondolt, nem műanyag.

Létezik egy Rib Man nevű figura ,az utcán árul sült húsokat, saját készítésű szószokkal. Még soha nem sikerült elcsípnem, mert mindig máshol bukkan fel. Több séfet ismerek, akik szinte vadásznak rá, mert szerencse kell hozzá, hogy megtaláld. Megjelenik valahol, kipakol aztán ha megunja vagy rossz az idő, összepakol és továbbáll. 

new brick lane.jpg

 

 

Kedvenc kocsmád? The Betsy Smith, persze azért mert közel van hozzám, történjék bármi onnan még gyalog is haza tudok jutni..A Leicester Square-en a Verve-ben egyszer nyertem öt kör italt magamnak és tíz kollégámnak, másnap majdnem meghaltunk szerviz közben, hihetetlen, hogy ott mindig buli van, a nap bármelyik szakában. Camden-ben a KOKO meg egy fogalom, elképesztő koncertélményekkel gazdagodtam ott, a tetőteraszát is imádom.

Kedvenc boltod? Sokan úgy utálják az Oxford Street-et  a nagy tömeg miatt, én szeretem, főleg most, hogy már a karácsonyi fények is kikerültek. Az Oxford Street-i Top Shop minden lány álma és ott van az Urban Outfitters is mellette, biztos, ami biztos alapon.

Hihetetlen összeget tudnék elkölteni bármelyik Whole Foods-ban, a Piccadilly-n van a kedvencem. A Waitrose verhetetlen szinte minden téren, ha minőséget keresel, ott megtalálod. Előszeretettel látogatom a török zöldségeseket, van már halasom, hentesemlassan összeáll a kép, kezd kialakulni, hogy mit és hol érdemes megvenni

Kedvenc múzeumod? A British Museum vagy a Tate Modern.

Kedvenc parkod? A Kew Gardens a kedvenc helyem, de az mondjuk nem klasszikus értelemben vett park, hanem egy botanikus kert. Mindenképp a St James park a második a sorban. A legtöbbet mégis a Green Parkba járok, valahogy az a legegyszerűbb, gondolok itt a közlekedésre.

Palm-House---Kew-Gardens.-006.jpg

Legérdekesebb sztorid Londonban? Ajjajjj.. Érdekes sztorik csak itt vannak igazán. A munkám miatt találkoztam sok híres emberrel, Jennifer Lopez, Harry herceg, Chris Hemsworth..talán Yoko Ono volt, aki miatt a legizgatottabb voltam, lévén nagy The Beatles rajongó vagyok, de elég nagy csalódás volt. Szerintem ő már csak árnyéka önmagának. (ne felejtsük el, hogy 80 éves és Lady Gaga-val kooperál! a szerk.)

Múlt héten például Nicole Kidmant szolgáltam ki a munkahelyemen, na ő nagyon kedves volt, elbeszélgettünk az ausztrál süteményekről.

Inkább pillanatnyi érzések, azok amik meghatározóak és nagyon emlékezetesek. Éjszaka egyedül, hóesésben a karácsonyra kivilágított Oxford Streeten sétálni hazafelé, úgy hogy egy lélek sincs rajtad kívül. Az első éttermi kritikát olvasni a desszertemről. Barátokkal az utolsó nyári meleg napok egyikén Little Venice-től Camden-ig lehajózni egy lakóhajó tetején a naplementébe…

20120909_141912.jpg

Mi az, ami nagyon tetszik Londonban? A sokszínűsége, a tolerancia, az angolok mentalitása. Minden sarkon van egy lehetőség: Londonban lehet a jó időben és jó helyen lenni. London egy ablak a világra, annyiféle embert, annyi fajta nézőpontot, kultúrát ismersz meg, hogy egyszer csak azt veszed észre, mindent látni akarsz. Akaratlanul is hat rád minden beszélgetés, minden eszmecsere, több leszel. Szerintem ez egy nagyon élhető város, tele izgalmas lehetőségekkel, érdekességgel és persze szinte befogadhatatlan információ mennyiséggel.

Mi az, ami nagyon nem tetszik Londonban? Az hogy nincs itt a családom és nincsenek itt a barátaim. Aztán, hogy farkastörvények uralkodnak, nagyon könnyen rá lehet fázni, főleg az elején és minden botlásért keményen megfizetsz. Nehéz megszokni, hogy nagy a nyomás, főleg az éttermekben. Halál biztosra veheted, hogy tíz másik áll a hátad mögött és a munkádat akarja és tehetségesebb, tapasztaltabb, talpraesettebb, okosabb, szebb stb. Néha hatalmas súllyal nehezedik rám a nagyvárosi magány és érzem, hogy igazából csak egy kis pont vagyok  ebben a hatalmas városban. 

Az első hetekben zavart a nagy zaj, hogy minden csipog, sípol, beszél Egy tizennégy órás, konyhában eltöltött műszak után, nekem ne sípoljon már a gyalogátkelő és ne dumáljon a busz…de ezt már megszoktam.

A város melyik része tetszik a legjobban? Notting Hill. Golders Green és a Kew Gardens környéke.

Hogyan közlekedsz Londonban? Tömegközlekedéssel, ritkán taxival.

Mi az, aminek a használata elengedhetetlen Londonban? Okostelefon. Friss váltás öntapadós műbajusz. Időjárásjelző zokni. Agyongyűrt metrotérkép az Oystered tokjába gyűrve. 

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Follow my blog with Bloglovin


Nekem ez London avagy egy magyar cukrászlány tenyeréből eszik Notting Hill és hogyan válnak valóra az álmok Tovább
Nekem ez London - Krezinger Szonja, újságíró

Nekem ez London - Krezinger Szonja, újságíró

Név: Krezinger Szonja

Foglalkozás: újságíró, Metropol

Végzettség: magyar és kommunikáció szakos bölcsész

Megtalálható: Facebook, blog, ez éppen szünetel

Kedvenc linkjeid? Most nagyon rá vagyok kattanva: tumbligram.tumblr.com, gyakran olvasott blog: barokeszter.hu

Hányszor voltál Londonban? Pontos számot nem tudok mondani, körülbelül tizenöt környékén lehet, ebből hosszabb tartózkodásnak négy alkalmat nevezhetünk, amikor is négy-öt napot, vagy annál többet töltöttem ott egy huzamban.

sz1.jpg

Milyen célból? London eredetileg nem volt rajta az álom-úticéljaim térképén, először munka révén jutottam el oda, és ez azóta is mindig így történt, viszont közben nagyon megszerettem. Szerencsés vagyok, hogy a munkám révén londoni utazásra kifejezetten sokszor adódott lehetőségem. Különböző cikkek kapcsán, interjúk miatt jártam eddig csak Londonban, de szerencsére ez nem azt jelentette, hogy a hotelszobán kívül nem sok egyebet láttam. Persze tervben van az is, hogy egyszer vakáció keretében is elutazzak ide, illetve van, akit szeretnék majd én kalauzolni kedvenc helyeimen, de ez egyelőre a jövő zenéje.

201009121566.jpg

Kedvenc kávézód Londonban? Sajnos, az angolok nem igazán tudnak olyan kávét főzni, ami ne az általam fekete víznek csúfolt kategóriába tartozna, így maradok a papírpoharas-elviteles helyeknél. Azok közül meg az olyan Costákat szeretem, amelyek Waterstones könyvesboltokba költöztek be.

Kedvenc éttermed? A Shepherd Market 31-33 alatt található Al Hamra libanoni étteremben egyszer egy fantasztikus, millió fogásból álló ebédet ettem végig, ha valaki megteheti, hogy ne a Pizza Express - Garfunkels -random pub Bermuda-háromszögben étkezzen, annak ajánlom. Egyébként a leginkább nagyipari jelleggel rendelkező pubokban is finom ételeket lehet kifogni.

201009121568.jpg

Kedvenc kocsmád? Ennyi idő és sok, egymástól messze eső szállás mellett nincs „törzshelyem”. Leginkább az elhelyezkedése miatt mondom a Leicester Square-i The Moon Under Water-t, ide könnyű eljutni, ha mér lejárta az ember a lábát, és miután megpihent, lehet folytatni tovább.

Kedvenc boltod? Marks and Spencer Food Hall! Nem telhet el úgy londoni út, hogy ne menjek el sajtot és mustárt venni ide, az angol stiltonok és a cheddarok beépültek az étrendünkbe. Ha sokkal több pénzem lenne, akkor persze a Fortnum and Masont említeném, fantasztikus a gasztroválaszték, és a konyhát is nagyon jól fel tudnám szerelni itt vásárolt holmikkal. 

Kedvenc múzeumod? A Sherlock Holmes-múzeum a Madame Tussaud’s-tól nem messze, természetesen a Baker Street 221/b alatt. Aki nem szeretné kicsengetni a belépőt, a ház aljában található Holmes-shopban találhat magának mindenféle ereklyét, én például itt vettem meg a bibliapapírra nyomott, az összes Holmes-sztorit tartalmazó könyvemet. A Conan Doyle- és Holmes-rajongók szerintem mind élvezik a a meglehetősen pici múzeumot, ami voltaképpen egy lakóház, úgy átalakítva, mintha Holmes élne benne, sok kis aprósággal.  De említhetném az HMS Belfastot is, a hadihajót, amely szinte teljes mértékben bejárható.

Kedvenc parkod? A St. James Park. Persze lehet, hogy ebben az játszik közre, hogy ezt a parkot láttam a legszebb tavaszi virágöltözetben.

201008191300.jpg

Legérdekesebb sztorid Londonban? Egy késő szeptemberi éjjelen azért kellett érzésünk szerint kilométereket gyalogolni, hogy az éjszaka közlekedő buszra fel tudjunk szállni, mert az Oxford Street-et lezárták, ugyanis a karácsonyi dekorációkat szerelték fel. Szeptemberben.

Mi az, ami nagyon tetszik Londonban? El tudnék veszni a részletekben, inkább két dolgot emelek csak ki: a multikulti és a lehetőségek. A Leicester Square-en megfordulva többféle nemzet konyhája közül választhatok, mint amit a saját környékemen fel tudok sorolni – természetesen ez túlzás, de mégis csak a londoni Chinatown szélén található térről van szó, amelynek egyik sarkán steakhouse van, vele szemben mexikói étterem, amellett egy pub, kicsit arrébb egy olasz, és így tovább. Ez nemcsak gasztronómiai értelemben jellemzi Londont, hanem tulajdonképpen minden értelemben. Persze belső-Londonról beszélek, nekem leginkább ezzel kapcsolatosan vannak tapasztalataim. Ebben a városban állandóan történik valami, millió színház, múzeum van, és még egy egyszerű szendvicsvásárlásnál is kimeríthetetlenek a lehetőségek. 

WP_000339.jpg

Mi az, ami nagyon nem tetszik Londonban? Az Oxford Street-en hömpölygő tömeg, hogy nincs a metróállomásokon szemetes, hogy a reptéri expresszvonatokon soha, egyetlen férfi sem segít a csomaggal bíbelődő nőnek, hogy méregdrága a wifi minden szállodában, hogy sok helyen még mindig nincsen a hideg és a meleg vizet keverő csaptelep, de ezek apróságok. Az viszont zavaró tud lenni, hogy a legtöbb pub iszonyú korán zár magyar mércével mérve. A klubélet nagyon nem volt szimpatikus annyiból, amennyit én tapasztaltam, zeneileg és anyagilag sem.

A város melyik része tetszik a legjobban? Nehéz erre válaszolni, London mintha több város is lenne egyben, nálam hangulat kérdése, melyik részére vágyom. A Greenwich-félszigeten különleges épületek állnak, amelyek egészen egyedi hangulatot adnak a helynek, ha nincs semmi dolgom, szívesen megyek oda. A parkok szinte mindegyike kiváló relaxációra, mindegyik arculata is teljesen más. A Soho környékében vonzó a vibráló energia, a Tower monumentalitása sem hagy hidegen, ugyanakkor tetszik, ahogyan a Butler’s Wharf a tradíciókat a modernnel vegyíti. A Southbank-en azt szeretem, hogy élettel tölti meg a kultúra környékét, a Hyde Parktól észak felé futó tip-top és feltehetően méregdrága házakkal szegélyezett utcácskák pedig szimpatikus rendezettséget képviselnek számomra.

Hogyan közlekedsz Londonban? Csakis tömegközlekedéssel. Elsőre nagyon féltem attól, hogy el fogok veszni a metróban, de nagyon átlátható és könnyen érthető rendszer, amelynek segítségével viszonylag nagy távolságokat meg lehet tenni rövid idő alatt. Persze a double decker sokkal hangulatosabb, de megismertem már, milyen londoni dugóban emeletes buszon senyvedni, így a magam részéről szívesebben maradok a föld alatt – kivéve, ha lehetőségem van a menetrend szerint közlekdő katamaránokkal a Temzén utazni. A Thames Clippers kényelmes és nagyon gyors, napos időben pedig élvezetese és a lehető legolcsóbb hajós városnézés, amit az ember ki tud találni. Ha pedig közlekedés, akkor szerintem az Emirates Air Line-t is mindenkinek ki kell próbálnia egyszer, nagy élmény, ha nincs tériszonyunk.

Emirates_Air_Line__2261416b.jpg

 

Mi az, aminek a használata elengedhetetlen Londonban? A tömegközlekedés mellett egy jó térkép. Nekem még ennek birtokában is sikerült egyszer majdnem nem megtalálnom a Soho Hotelt. Metrótérképet szintúgy érdemes szerezni. És persze egy jó, strapabíró cipőt is ajánlok annak, aki tényleg sok mindent szeretne látni.

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Nekem ez London - Krezinger Szonja, újságíró Tovább
Nekem ez London - Keve Márton, sous chef

Nekem ez London - Keve Márton, sous chef

Név: Keve Márton 

Foglalkozás: sous chef (helyettes konyhafőnök), Mishkin's

Végzettség: vendéglátó technikus

Megtalálható: Facebook

Kedvenc linkjeid? Bűvösszakács, Manzardcafe, The London Foodie, Very Good Food, Malackaraj, Kapanyel, Great British Chefs

A fotókon látható ételeket Marci készítette. 

Mennyi ideje élsz Londonban? 4 éve érkeztem, de egy fél évet Spanyolországban töltöttem ebből az időből.

Hogyan jutottál ki? Miért? Egy barátom, aki akkor már Angliában dolgozott keresett meg azzal, hogy lenne munkalehetőség. Kaptam az alkalmon, először Bristolban szállt le a gépem, utána Herefordban (közel a walesi határhoz) dolgoztam egy hónapot. A véletlen úgy hozta, hogy egy hónappal később végül tovább kellett mennem Cardiffba, ami mese egy hely volt számomra akkoriban. Sok tágas,zöld park és barátságos walesi emberek, akik nem restellték az időt, hogy angolul tanítsanak, még munka közben is. Ideális élethelyzet volt, de többet akartam, ezért egy fél év után úgy döntöttem, hogy Londonba megyek, ugyanis fájó, de akkoriban egy darab Michelin-csillagos étterem nem volt Cardiffban, én pedig eltökélten szerettem volna kipróbálni magam egy ilyen minőségű helyen.

photo.JPG

 

Jelenleg a Mishkin’s-ben dolgozom konyhafőnök helyettesként. A Mishkin's egy elég szabad felfogású new yorki zsidó ételekből merítkező étterem. Természetesen nem vesszük magunkat véresen komolyan, vannak sertésből készülő dolgaink is, illetve próbálunk minél egyszerűbb dolgokat a menün tartani. A főnököm Russell Norman a legendássá vált Polpo étteremegyüttes értelmi szerzője és tulajdonosa. Az ő tisztánlátása és a pofonegyszerű vendéglátási logikája az, ami sikerre vitte a mára már 6 étteremre hízott Polpo birodalmat. Nincs semmi komplikált dolog a menün, de ami van annak a lehető legjobbnak kell lennie, illetve csakis komfort ételeket tartunk, amiket mindenki jól ismer. Abszolút sallangmentes konyha, semmi dekonstrukció, semmi hab, se por, a mártások is nagyon puritánok. Ez is egy érdekes bugyra a vendéglátásnak, csillagok ide, csillagok oda.

Nekem ez London - Keve Márton, sous chef Tovább
Nekem ez London - Kovács Adél, designer

Nekem ez London - Kovács Adél, designer

Új rovattal jelentkezik a Neverordinary London, ahol interjúalanyaink elmesélik miért szeretik (vagy éppen mit nem szeretik) Londont, kedvenc parkok, kávézók, múzeumok és még sok minden!

Név: Kovács Adél

Foglalkozás: NUBU márka designere, KEPP Showroom alapító, KREA divattervezés tanár

Végzettség: MA diploma a MOME textil szakán, London College of Fashion férfiruha kurzus

MegtalálhatóAdel KovacsTumblrInstagram (lovecarpetlovecarpet), Pinterest

Kedvenc linkjeid? Amiket minden nap nézek: a google readerem, amiben millió blogot tudok egyszerre figyelni, de a kedvencem: Style Bubble, Susie Lau blogja.

Mennyit időt éltél Londonban? Ha összeadom a két időszakot, amit itt töltöttem, nagyjából egy évet.  Nekem London az a város, ahol az első héttől kezdve nagyon otthonosan éreztem magamat.

by_yvanrodic.jpg

Kép: Yvan Rodick

Hogyan jutottál ki? Először egy ösztöndíjjal jutottam ki, aminek köszönhetően az egyik legrangosabb iskola, az London College of Fashion hallgatója lehettem. Miután vége lett a kurzusomnak gyakornoknak jelentkeztem egy top designerhez, Marios Schwabhoz, mert nagyon érdekelt, hogyan áll össze egy profi kollekció a London Fashion Weekre. A divathéten nagyon sok bemutatóra is bejutottam, ami óriási élmény volt. Itt lehet megtapasztalni igazán, hogy egy tervezőnek mennyire erős a világa, mert a helyszín, a zene és a styling, sőt  a meghívó mind-mind megfigyelhető.

Második alkalommal, ez nagyjából egy éve volt, egy Európai Unió által támogatott pályázatot nyertem el, ami lehetővé tette, hogy fél évet Londonban töltsek. Elküldtem a portfóliómat egy koreai származású tervezőnek,  Eudon Choinak, akinek a tervezői munkásságát több szezon óta követtem, érdekes és egyedülálló színfoltnak tartottam a londoni divatéletben. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, így elkezdtem a designer aszisztenseként és studió managereként dolgozni nála. Eudon rengeteg dologról kikérte a véleményemet az első perctől kezdve, ami nagyon jól esett.  Ezt szerintem az eddigi munka referenciáimnak és a portfóliómnak köszönhettem.

lfw.jpg

Nagyon sokat tanultam ebben az időszakban nem csak szakmáról, a szorgalomról és a kitartásról, hanem az üzletről is. Megtapasztaltam, hogyan működik együtt a tervező a PR és a sales ügynökségével. Ez mind olyan tapasztalat, amire itthon sosem tehettem volna szert.

Fél év után viszont úgy éreztem, hogy a NUBU nagy lehetőségek előtt áll és ezt mindenképpen szeretném kipróbálni. Gyakorlatilag most ugyanazt élem át mint Londonban, csak a saját világunkat építjük napról-napra Garam Judit alapítóval és Hajdú Anettel. Egy év alatt már 15 új boltban kaphatóak az általunk tervezett ruhák, olyan kedvenc márkáim mellett, mint Hussein Chalayan vagy Y-3.

Kedvenc kávézód Londonban? A vidéki hangulatú puritán helyek nagyon tetszenek, fehér falakkal, régi fa asztalokkal és handmade sütikkel. Pl, Fernandez and Wels, The Counter Cafe (kép), ahol életem legfinomabb tejeskávéját is ittam! Szerencsére Budapesten is kezdenek elterjedni a hasonló, jó ízlésű helyek, ahol a kiszolgálás és a kínálat is minőségi.

thecounter_coffe.jpg

Kedvenc éttermed? A Food Hall a Brick Lane-en! Itt sokféle ország ételeiből lehet válogatni egy nagy gyárépületben. Olyan, mint egy piac és szerintem összefoglalja mindazt, ami a legizgalmasabb Londonban, hogy mindenki különböző kultúrából származik. Mindamellett van egy kis fesztivál feelingje, nem csak a kaja jó, hanem a közeg is. Jelenleg a vietnámi konyha a legnagyobb kedvencem.

Kedvenc kocsmád? Dalston Superstore, mert ez a paradicsoma East London legfurább fazonjainak és outfit-jeinek.

Kedvenc boltod? A Dover Street Market a kedvenc helyem. A rajongásom elég nagy, ugyanis a diplomámat is erről az üzletről írtam. A tér, a koncepció, a márkák, amiket árulnak, minden lenyűgöző. Az tetszik benne, hogy bár high end márkákat árul, még sincs az az érzésem, hogy itt minden a fényűző, felesleges luxusról szól, hanem még marad egy kis érzés bennem az iránt, hogy a divat egy művészeti forma, ami humoros is tud lenni. A leárazásukon vásárolt arany fóliából varrt szoknyát még nem sikerült sehova felvennem (fényképe lejjebb a szoknyáról!), de a jó idő beköszöntével mindenképpen megejtem.

gold.jpg

A másik óriási kedvencem az LN-CC (Late Night Chameleon Cafe) Dalstonban. Ezt az üzletet alig lehet megtalálni és csak bejelentkezéssel üzemel. Olyan, mint egy föld alatti űrállomás, a legjobb ízléssel kiválasztva és prezentálva a divatnak azt a szegmensét, ami igazán előremutató, ugyanakkor még hordható is. A tálalásban és a szelekcióban van valami különös jövőbeli népcsoporthoz tartozás feeling. A boltban egyébként művészeti albumokat és lemezeket is  árulnak, egy teljes életstílust közvetít.

Nagyon kedvelem még Londonban, hogy a tervezők sokszor tartanak privat sales-t a studiójukban. Ilyenkor nagyon olcsón is hozzá lehet jutni mintadarabokhoz. A múlt nyáron nagy kedvenceim, Lucas Nascimento és Hussein Chalayan műhelyében voltam ilyen leárazáson.

20120530_193536.jpg

Kedvenc múzeumod? Nincs kedvenc múzeumom, de több helyen is voltam már emlékezetes kiállításon. Ami itt nagyon tetszik, hogy  nem gond, ha eszel-iszol a termekben. Itt nincs az az érzésem, hogy ciki nevetni vagy farmerben lenni, esetleg közelebbről megnézni egy-egy képet. Mivel ezt az atmoszférát megteremtették, ezáltal nem csak olyanok mennek múzeumokba, akik amúgy is művészettel foglalkoznak. 

Kedvenc parkod? A Richmond park, mert annyira mesebeli, hogy egy hatalmas szarvascsorda elvonulhat melletted, miközben piknikelsz a vízparton.

Legérdekesebb sztorid Londonban? Nagyon sok van, ami általában az emberek sokszínűségéből kerekedik ki. Majdnem minden nap történik itt valami izgalmas dolog. Például egyszer az egyik gyárban voltam valamit elintézni és az egyik varrónő egyszer csak abbahagyta a munkát és elővett egy szőnyeget egy nejlonzacskóból, majd leterítette a megfelelő irányba és elkezdett imádkozni. Van egy másik dolog, ami Budapest után szinte minden meglepett, méghozzá az, hogy mennyire figyelmesek és kedvesek az emberek. Ez viszont egyszerre nagyon szomorú is, mert otthon nem tudom hogyan alakult az ki, hogy nem ez a természetes.

Mi az, ami nagyon tetszik Londonban? Az emberek sokszínűsége és ízlése, és az, hogy nagyon kényelmesen lehet itt élni.

boxpark.jpg

Mi az, ami nagyon nem tetszik Londonban? Az, hogy rengeteget dolgoznak az emberek és hogy drága a lakásbérlés.

20120616_142300.jpg

A város melyik részén laktál? Hackney Wickben egy kanális közelében, itt többnyire loft lakásoknak átalakított gyárépületekben laknak az emberek. Jellemzően művészek vagy művészetet kedvelők laknak itt, sok errefelé a műterem is. Igazi vidéki hangulat, köszöntünk egymásnak az utcán ismeretlenül is.

shoreditch.jpg

Hogyan közlekedtél? Buszbérletem van, nem szeretek metrózni, mivel mindig figyelmeztetnek arra, hogy nagyon odafigyelnek a biztonságodra.

Mi az, aminek a használata elengedhetetlen Londonban? Smartphone, 3G

 

20120616_143421.jpg

Facebook neverordinary London oldalán további hírek, képek, sztorik.

Nekem ez London - Kovács Adél, designer Tovább