neverordinary


Kozmopolita szingliből toszkán háziasszony

Kozmopolita szingliből toszkán háziasszony

audrey-hepburn-breakfast-at-tiffanys.jpg

Tavaly augusztus 5-én fogtam magam és 2 bőrönddel beültem egy autóba egy pasi mellé, akivel egy hónapja találkoztam és kiköltöztem Toszkánába, hogy megváltoztassam az életemet.

Előzmények: 1 - 2 - 3

Ki ne álmodozna egy ilyenről unalmas óráiban?

Valljuk be, mindenkinél eljön egy pont, amikor elkezd azon gondolkozni esténként az ágyban lefekvés előtt, hogy hová vezet mindez, valóban azt csinálom, amit akarok, mi lenne, ha holnap felmondanék és elmennék jógaoktatónak/virágkötőnek/webdesignernek? (Nálam ez a 3 akadt be, az utolsóba bele is vágtam, nem az én utam..)

Aztán átgondolod a napodat és megint kipipálod, hogy ma sem történt semmi érdekes és tudod, hogy holnap sem fog.

Mert csak akkor fog, és ezt te is tudod, ha TE változtatsz az életeden. Várhatod persze, hogy valaki bekopog az ajtódon, és azt mondja, hogy jöttem és elviszlek egy másik valóságba, és ha meg is történik, akkor már nagyon öreg leszel és és bánni fogod, hogy ilyen sokat vártál. (Persze sose késő!)

Ne gondolkozz sokat

Szóval úgy voltam ezzel a lépéssel, hogy ha nem lépem meg, soha nem fogom megtudni, hogy mi lett volna, és egész életemben ezen fogok rágódni.

Még akkor is meg kellett lépni, ha benne volt a pakliban, hogy nem lesz jó, nyilván az első hónapban mindenki a legjobb arcát mutatja, viszont nem fogom bánni, hogy megléptem, mert legalább kiléptem a komfortzónámból, - tudod, ahol a varázslat történik! -, és volt egy jó kis kalandom. 

Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. A lakásomat pont eladtam (viszlát svájci frank hitel!), szabadúszóként dolgoztam és amúgy meg azt éreztem, hogy most BÁRMI megtörténhet. Gyakorlatilag ez lett a mantrám, és aztán nem volt más választásom, mint beleugrani az ismeretlenbe. 

fb_img_1507212825131.jpg

Hagyd, hogy sodorjanak az események

Kell egyfajta lazaság, hogy feldolgozd azt, hogy elköltöztél egy olyan országba, ahova amúgy magadtól sose. Én ugyanis sose szerettem a "déli mentalitást" és most meg lehet kövezni, de sose vágytam Olaszországba. 

Így aztán érthetően és utólag okos vagyok persze, és most már tudom, hogy sokkal nyitottabban kellett volna hozzáállnom sok mindenhez, ha már új életet kezdtem.

Mert például ugye ha elköltözöl városból nagyon vidékre, akkor hirtelen ott találod magad a természet lágy ölén és van a csend meg a madárcsicsergés, viszont nagyon sok dolog nincs és rengeteg új dolgot is meg kell tanulni, hogy a végén élvezd is.

És hiába vagy a csodás Toszkána kellős közepén, lakni itt teljesen más, mint egy hétig turistáskodni és jókat enni meg inni és ciprusfákkal fotózkodni.

15072770743121296017837.jpg

Nem vagyok egyedül

A "forever single" kifejezést rólam mintázták, életem nagyobb részében egyedülállóként  megszoktam, hogy mindent magam oldottam meg, hozzá is szoktam, nem problémáztam ezen, meg ugye, ha te csinálod, akkor biztosan úgy lesz megcsinálva, ahogy te szeretnéd.

Így aztán amikor 42 évesen életemben először valakivel összeköltöztem, nem volt könnyű megszoknom, hogy akkor mostantól mindent ketten csinálunk és mindig ott van!

Nyilvánvaló, hogy ezt nem szenvedésként éltem meg, hiszen azért költöztem hozzá, mert szeretem, meg főleg az elején minden izgalmas és új. Egyrészt jó érzés, hogy nem egyedül kell sok terhet cipelnem a vállamon, másrészt meg még mindig furcsa, hogy itt van valaki, akire mindenben számíthatok. 

1507276813748-1813504113.jpg

Miért nem vagyok egyedül?

Lehetne, hogy most pár óráig ne szólj hozzám? - mondtam a pasimnak, és nem értette. Először. Aztán megbeszéltük. Aztán megértette, hogy nekem több egyedüllét kell, mint neki. Me time - ne kelljen beszélnem, gondolkoznom, reagálnom, csak magammal legyek. (Forever single!) Most már érti és erre találtam ki, hogy havonta párszor bevonatozom Firenzébe egyedül, és csak mászkálok, beülök valahova, elmegyek múzeumba, mint szingli koromban Londonban.

breakfast-at-tiffanys-i-love-you-quote.png

Mi leszel, ha nagy leszel?

Kérdezte tőlem pár hete Signora Lia, - ő a gyógynövény/szakács-mentorom és az egyetlen helyi barátnőm, egy hetvenes hölgy, - és hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Mert a nagy hozzászokásban, megszokásban, tanulásban, megfelelésben, a környezetemnek, a pasimnak, a háznak, elfeledkeztem magamról. Azóta persze nem tudom kiverni a fejemből a kérdést, a következőkre jutottam:

Írónő 1. - Megírom a Toszkán lávszorit, óriási siker, Hollywood bejelentkezik, hogy megfilmesítik, Amy Adams és Toni Collette verseng a főszerepért. 

Irónő 2. - Megírom az interjús könyvet a női vállalkozókról, amit ezer éve tervezek. 

40 feletti modell - Lefogyok, ősz leszek és bejelentkezek a Grey Model Agency-hez. Én leszek a következő Maye Musk

Vállalkozónő - Folytatom az eddigi marketinges tanácsadást, több ügyféllel. Boooooring!

Vidéki háziasszony, pro fokozat - További elmélyülés a ház és a házzal kapcsolatos teendőkben - tüzifa pakolásnál már talicskázom is - , szakácsművészetem tökéletesítése, extraként megtanulom a medence, a kazán és a víztisztító karbantartását is.

Health coach - Avagy egészségügyi tanácsadó, elkezdem kutatni a hosszú élet titkát, hirdetni a mediterrán életmód jótékony hatásait és mellette elismert influencer leszek a témában. 

Mint láthatjuk, rengeteg lehetőség pottyanhat az ölünkbe, ha elég nyitottak vagyunk a lehetőségek felismerésére. Még nem döntöttem!

tumblr_mbu782tbfp1r2uh0vo1_500.gif

Barátok, mint olyan

A barátság annyit ér, amennyit kibír. Már nem tudom ki mondta, de jól megmondta. Ezért aztán, már régen rájöttem arra, hogy nem kell sok barát, mert amúgy a barátság felelősséggel jár, szóval nincs ingyen, dolgozni is kell rajta. 

Amikor először hagytam el országot, akkor még csodálkoztam, hogy mennyien "elkoptak" viszonylag gyorsan, talán féltékenységből, ki tudja. Ami viszont mindig örömmel tölt el, hogy a blog kapcsán mennyi új barátom lett. Persze tudom, ez más barátság, de 40 felett új barátokat találni nem olyan könnyű. Megérne egy posztot!

fb_img_1507212770152.jpg

A vidéki lét egyszerűsége

Vidéken nem divatozunk, mert nincs kinek. Bár néha még mindig kiöltözöm ha elmegyünk a henteshez vagy bort venni éppen, de mehetnék bármibe, akkor sem érdekelne senkit. A pasimat például annyira nem érdekli, hogy ő néha tök szakadt, festékes, lyukas, stb ruhákban közlekedik, senkinek nem tűnik fel, ez itt ugyanis mezőgazdasági vidék, és tízből heten hasonlóan közlekednek.

Így aztán egy éve nem festek körmöt, parfümöt utoljára tavaly vettem, nem sminkelek csak néha rúzs, és kb 20 ruhával végigcsinálok egy évet. 

A hajamat tavaly december óta nem festem, 25 év fekete után.

A változások éve mondhatnám, és még vannak további terveim. 

1507276603877-1582354573.jpg

Amúgy meg, tudom, hogy kiváltságos vagyok. De ez nem egyenlő azzal, hogy az életem egy joyride, mint ahogy sokan hiszik. 

De nem vagyok beteg, van enni (inni), szép helyen lakom, van munkám (amúgy keresek is, további infó rólam itt!), tudok utazni néha (régi vágyam vált valóra, hogy megnézhettem a Colombe d'Or-t), és van valaki mellettem, aki úgy gondolja, hogy én vagyok a one and only. 

Persze jó lenne több pénz, meg több minden, mert ugye sose elég semmi, meg sose jó ami van éppen, ezért néha érdemes megállni, kicsit elmerengeni és rájönni, hogy lehetne sokkal de sokkal rosszabb. 

1507212936309913167466.jpg

 

Kozmopolita szingliből toszkán háziasszony Tovább
Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Interjú Feövenyessy Krisztinával

Krisztával egy munkahelyen dolgoztunk, én mint kezdő asszisztens, ő meg mint tapasztalt PR manager. Gondoltam néha, egyszer majd szeretnék olyan lenni, mint ő: magabiztos, attraktív nő, aki tudja mit akar és és el is éri azt. Aztán ahogy lenni szokott, útjainak elváltak, néha-néha összefutottunk, és mindig meglepődve láttam, hogy a Kriszta már megint másba vágta a fejszéjét, persze ez is tetszett, én akkor még messze voltam attól, hogy bármit is egyedül vállalkozzak. 

Krisztával arról beszélgettem, hogy hogyan találta meg az útját 40 felett, mit tanult a legnagyobb mellényúlásából, milyen a vállalkozói lét és hogy az égvilágon semmit sem csinálna másképp, ha ma kezdené a karrierjét.

10648421_930665956949463_6534420469722829383_o.jpg

Mesélj a vállalkozásodról? Mivel foglalkozol?

Nem tudom, miért engem választottál, hisz nem tartozom sem a 100 legbefolyásosabb, sem az 50 legsikeresebb magyar nő közé. Ugyanakkor boldog és elégedett vagyok, imádom a munkámat, és bónuszként még meg is élek belőle.

Alternatív mozgásterapeutaként dolgozom a saját rendelőmben (Balance Gerincterápia), gerincproblémákra specializálódtam.  A rendelés mellett létrehoztam egy egészségügyi szakmai továbbképzésekre szakosodott iskolát (Balance Akadémia), amelyet szakmailag is vezetek, és magam is rendszeresen tartok különféle képzéseket.

Mindemellett két másik egészségügyi és sport iskolában is tanítok (Konnektív és Garasport Management).

Nagyon kevés szabadidőmben csoportos gerinctornát oktatok a Fitness&More-ban, és rendszeresen publikálok gerincproblémákkal, egészséges életmóddal kapcsolatos írásokat különféle szakmai és egyéb médiumokban.

Hogyan jutottál el ide? Amikor mi megismerkedtünk, akkor úgy nézett ki, hogy a PR a te irányod.

Több mint 10 évig dolgoztam kommunikációs területen, huszonévesen tanácsadóként kezdtem, majd végül egy multinacionális vállalat kommunikációs igazgatójaként és sajtó szóvivőjeként fejeztem be pr-es karrieremet.

Hogy miért váltottam? Egyszerűen azért, mert nem voltam a helyemen. Először arra jöttem rá, hogy nem vagyok elég business-like (értsd kemény és törtető).  Nem sokkal később az is tudatosodott bennem, hogy utálom a meetingeket és team-buildingeket, valamint a pökhendi és ostoba (érdekes módon a kettő igen gyakran jár együtt) embereket, akik előtt fejet kell hajtanom.

Mindezeken felül arra sem vagyok képes, hogy lelkesen adjam életemet és véremet egy arctalan vállalatért. Nem volt kérdéses tehát, hogy saját magam ura és egyedüli parancsolója szeretnék lenni.

Jó nagy kanyarral egyik pillanatról a másikra luxus-turkáló tulajdonossá váltam, és alig néhány év alatt kisebb birodalmat építettem, öt boltot üzemeltettem Budapest belvárosában. Sajnos hamarosan megjelentek a gigaturkálók, és be kellett látnom, hogy  a “multikkal” nem vehetem fel a versenyt.

Újabb éles kanyar, jött a bió ABC biznisz. Utóbbi sajnos nem vált be,  néhány hónap alatt sikeresen eltapsoltam mindazt a pénzt, amit évek alatt gyűjtögettem használt ruhák eladásával.

Szerencsére olyan vagyok mint egy bulldog, a kitartás (valamit az újra és újra  talpra állás képessége) a véremben van. Kicsit sajnálgattam tehát magam, majd gyorsan belevágtam a következő vállalkozásba. Maradék tőkémet (ami bizony nem volt több egy-kétszázezer forintnál) összekaparva beindítottam a 1stFashion Webáruházat, Kínából importált, viszonylag pofásabb ruhákat árultam néhány évig. Ha szerényen is, de megéltem belőle, az önmegvalósítás azonban még váratott magára. 

Korábban elvégeztem egy alap természetgyógyász képzést, elsősorban azért, mert egy biobolt tulajdonosnak illik valamicskét konyítania az egészséghez. A webáruház mellett rengeteg szabadidőm maradt, így eldöntöttem, hogy újra felveszem a fonalat.

Sokáig törtem a fejem, hogy melyik természetgyógyász szakra specializálódjak. Rendkívül racionális típusként alapból kilőttem mindent, ami csín és meridiánokon alapul (nem mintha nem fogadnám el a számomra ismeretlen vagy távoli dolgok létezését, az én világom azonban mégis elsősorban a “nyugati” tanokon alapul). Még emlékszem a kutyasétáltatásra, amikor Marci férjem egyszer csak megszólalt: “gerincprobléma mindig is volt és mindig is lesz, szerintem válaszd az  alternatív mozgásterápiát!”. Egy okos asszony hallgat az urára, tehát így tettem. 

Nem sokkal később megcsömörlöttem a webáruházi magánytól és úgy döntöttem, belevágok a mozgásterápiába. Magam sem gondoltam, hogy életem legjobb döntését hozom meg. Alig néhány évvel később már gyakorlatilag hetekre előre tele volt a naptáram.

A legcsodálatosabb azonban mégis az, hogy a hivatásom révén végre azzal foglalkozom, amire születtem: tanítok! Méghozzá több fronton is. Elsősorban a saját betegeimet, másrészt – a különféle akkreditált szakmai továbbképzéseken – egészségügyi szakembereket, végül – az írásaim jóvoltából – egy jóval szélesebb publikumot is elérek.

Hogyan méred a sikert?

Mindenkinek mást jelent a siker. Nekem azt (előre szólok, nyálasan fog hangozni), amikor belenézek a másik ember – legyen az páciens, “tanítvány” vagy kolléga - szemébe és azt látom, hogy kiérdemeltem a tiszteletét emberként és szakemberként egyaránt.

Ha a betegem megérzi és kimondja, hogy valami olyat kapott, amit még soha azelőtt.

Számtalan igen jó szakember dolgozik az egészségügyben, ugyanakkor nagyon kevesen fordítanak figyelmet arra, hogy partnerként tekintsenek a páciensre, holott ez (lenne) a gyógyítás/gyógyulás kulcsa.

Büszke és boldog vagyok, hogy a segítségemmel olyan emberek gyógyulnak meg vagy válnak tünetmentessé, akik már évek óta járkáltak rendelőről-rendelőre anélkül, hogy akár a legkisebb eredményt is elérték volna.

Ugyanígy sikerként élek meg minden egyes képzést, hisz látom, hogy a résztvevők – gyógymasszőrök, gyógytornászok, orvosok, sportedzők stb. – élvezik, mosolyogva mennek haza, azonnal használni kezdik a tanultakat, és szinte mindannyian tartják velem a kapcsolatot mind a mai napig. Megtisztelnek azzal, hogy rendszeresen kérik a tanácsomat véleményemet, megosztják velem sikereiket és melléfogásaikat egyaránt.

Végül sikernek élem meg azt is, hogy egy-egy írásomat több tízezer ember olvassa. Szinte mindennap kapok köszönőlevelet vadidegenektől, akik egy-egy cikk hatására döbbentek rá, hogy mit is kellene tenniük, merre kellene elindulniuk annak érdekében, hogy kigyógyuljanak a mozgásszervi betegségekből.

Legnagyobb mellényúlásod? Mit tanultál belőle?

Lássuk csak, melyik is volt a legnagyobb a sok közül! Üzletileg mindenképp a biobolt. Őszintén? Semmit nem tanultam belőle. Máig nem tudom, miért buktam bele, talán túl nagy elánnal indítottam el és nem bírtam tőkével.

Na jó, mégis tanultam valamit! Azóta mindent kicsiben kezdek el, szorgalmasan dolgozom, és engedem, hogy lassan bontakozzon ki. Eddig bevált.

Legnagyobb sikered?

Legnagyobb? Olyan nincs, de mondom a legutóbbit: kinesiology-taping képzés. A 18 résztvevő egy emberként jött oda hozzám a tanfolyam végén, és szinte szó szerint ugyanazt mondták: még életükben nem vettek részt ilyen remek képzésen. Egész nap repültem.

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Az égvilágon semmit. Úgy jó minden, ahogy van.

Bár az a sokmillió forint nem jönne rosszul, amit a biobolton buktáztam, és valószínűleg ma már nem vennék fel csicsás ruhát az esküvőmre.

Összességében azonban örülök annak, hogy fordulatokban gazdag az életem. Szélesíti a látókörömet.

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó nő.

Előnye is, hátránya is akad. Kezdjük az utóbbival, emancipáció ide, emancipáció oda, a nők még ma is hátrányos helyzetben vannak a férfiakkal szemben az élet bizonyos területein. Ide tartozik a vállalkozói lét is.

Nőként jobban be kell dobnod magad ahhoz, hogy elfogadjanak hiteles szakembernek. Ugyanakkor – miután jóval kevesebb a sikeres nő, mint az ismert és elismert férfi – erős és magabiztos asszonyként unikumnak számítasz, könnyebben felfigyelnek rád. Főképp akkor, ha a nagy érvényesülés közepette képes vagy arra, hogy megőrizd finom nőiességedet is.

Más női vállalkozókkal kapcsolatban vagy? Segítitek egymást? Mit gondolsz erről a témáról?

Sajnos nem igazán, ami általában nem rajtam múlik.

Rendkívül nyitott és melegszívű ember vagyok, szívesen és örömmel barátkozom és néha a hülyeségig önzetlen tudok lenni. Általában pofára is esem. Valahogy mindig én vagyok az adó fél. Bár az is igaz, hogy még soha életemben nem kértem semmit másoktól...

Azt vettem észre egyébként, hogy a szakmai (vállalkozói) kapcsolatok legfőbb gyilkosa a féltékenység. Te érted, miért gyűlölködünk ahelyett, hogy kellemes szakmai és emberi közösségben élnénk? Hisz annyi hely van, szépen elférnénk mindannyian egymás mellett, s az együttműködésből is csak profitálunk!

Szerencsére jó tapasztalatom is van, az iskolám zárt szakmai facebook csoportjában több százan segítjük, támogatjuk egymást szakmailag és emberileg egyaránt.

_mg_6938.JPG

 

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Megtanultam, hogy elsősorban önmagamra, másodsorban pedig a családomra számítsak, és támogatást is csak ettől a néhány embertől kérjek/várjak. Szerencsére meg is kapom. Csodálatos emberek!

És ne feledkezzünk meg a két kutyusról sem, akik nem csupán bearanyozzák a napjaimat, de inspirálnak is, hisz a legjobb ötleteim mindig Bocika és Padmé sétáltatása közben támadnak. Egy ideális világban persze nem így lenne, tudod, világbéke, összefogás stb., de ideális világ sajnos nem létezik, ezt már Rousseau óta tudjuk.

Milyen költséghatékony megoldásokat használsz? 

Elsősorban az agyamat és a jobb kezemet.  A legtöbb betegem a cikkeim valamelyikét olvasva keres fel, hirdetésre egy vasat sem költök. Megtartani pedig leginkább azzal tudom őket (természetesen a szakmai hozzáértést leszámítva), hogy kedves és figyelmes vagyok, és – ahogy fentebb említettem – partnerként kezelem őket.

Ugyan hasznos lenne a facebook is, ám sajnos nem tartozik az erősségeim közé.

A “7 dolog, amit megtehetsz azért, hogy megváltozzon az életed” típusú, napjainkban rendkívül divatos rövid, frappáns, valójában azonban teljességgel haszontalan bejegyzésektől eldobom az agyam. Hogy csupán egyet említsek az irtózás számos oka közül: aki 20 éve görnyed az íróasztal mellett, nem nyúl edzőcipő után a napi 15 teljesen egyforma, semmitmondó háromsoros bejegyzés hatására.

Ha azonban részletesen, értelmesen és érthetően (pláne ha még érdekesen is) elmagyarázzuk, milyen károkat okoz a mozgáshiány a gerinc számára, valamicskét megnő az életmódváltás esélye. Nos, én ez utóbbiban hiszek, ezen dolgozom nap mint nap. Természetesen nem facebook-post minőségben.:)

17854780_2268051793419462_6666918331912185817_o.jpg

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Mozgásterapeutaként szerencsére már nincs rá szükségem. A képzéseket természetesen hirdetni kell (Google adwords), de egyre több a “kolléganőm nálatok végzett és áradozott” típusú jelentkező.

Nincs hitelesebb és meggyőzőbb forrás a személyes véleménynél, tapasztalatnál. Úgy látom, hogy a tisztességes és lelkiismeretes munkát, a mély elhivatottságot, nagyipari helyett kézműves “termék” létrehozóját még a XXI. század is megbecsüli, már csak azért is, mert egyre ritkább.

Hogyan zajlik egy átlagos napod? Hogyan, mennyit dolgozol?

Reggel 7-kor kelek, és – ciki, nem ciki – első utam a gép elé vezet. Kiélem grafomán hajlamaimat, cikket vagy valamilyen tananyagot írok, megválaszolom a leveleimet és a hozzám intézett kérdéseket.

11-kor séta az ebekkel, egy könnyű ebéd itthon, majd irány a rendelő, ahol szünet nélkül jönnek a betegek.

Este 7 órakor átrobogok a Fitness&More-ba, megtartom az órámat, majd rohanok haza, hogy befejezzem a reggel elkezdett cikket/tananyagot.

11 körül ájultan (de boldogan) zuhanok be az ágyba Marci mellé és megmasszírozom a lábát.

A szombat annyiban különbözik a hétköznapoktól, hogy ebéd után nem a rendelőbe, hanem az iskolába loholok, és este 6-ig 7-ig valamilyen képzést tartok. Ilyenkor töltődöm fel, és még pénzt is kapok érte.

A vasárnap azonban Marcié és az ebeké. Na meg az Édesanyámé és a (tényleg) szeretett Anyósomé. Lenyomunk egy-két parti kanasztát és nagyokat röhögünk.

Ja, a lényeget kifelejtettem: szinte minden szabad percemet azzal töltöm, hogy tanulok, tanulok és tanulok. Gyakran bukkanok fel a balatoni strandokon reumatológia vagy ortopédia tankönyvvel és hasonló nyalánkságokkal a kezemben. Sajnos – vagy szerencsére? – sokan vannak, akik nálam jóval nagyobb tudásúak, így van hová fejlődnöm.

12232821_1945529292338382_6747461036570242732_o.jpg

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Marci informatikus, rengeteget dolgozik a weboldalakon és a különféle kiadványokon. Egy grafikus kolléga segítségével rakjuk össze a tananyagokat. Anna kolléganőm segít a képzésekkel kapcsolatos adminisztrációban. Minden más az én reszortom.

Használsz üzleti terved? 

Persze, sárga post-it-ek tucatjain találhatóak az üzleti terveim, amelyek időnként Padmé kutyus szájában landolnak. Szerencsére minden itt van a fejemben, hónapokra előre tudom, mit tervezek, hogyan építkezem tovább.

Azt azonban megtanultam, hogy egyetlen üzleti tervhez sem szabad ragaszkodni. Semmi nem olyan fontos, mint a rugalmasság. Folyamatosan változik körülöttünk az élet, ha nem alkalmazkodunk azonnal, elvesztünk!

Milyen plusz készségeket kellett megtanulnod a vállalkozói léthez?

Ember nincs, aki értene a könyveléshez és az adóügyekhez, még maguk a könyvelők sem tudnak kiigazodni a naponta változó, minden fajra racionalitást nélkülöző, gyakran egymásnak gyökeresen ellentmondó jogszabályokon.

A mély szakmai tudás mellett sok mindenhez kell érteni egy pöttyet. Ugyan szakmától is függ, de általában rendkívül fontos a kiemelkedő kommunikációs készség, az elhivatottság és a hitelesség. Van, aki szinte készen születik, másoknak keményen meg kell dolgozniuk e készségekért.

Számos remek kommunikációs tréninget/képzést indítanak, szívem szerint kötelezővé tenném minden egyes ember számára a részvételt. Nem csupán a szakmai érvényesülést, de az egymás mellett élést is jócskán megkönnyítené az empátia, illetve gondolataink pontosabb (és szívélyesebb) kifejezésének képessége.

Hasonlóképp személyfüggő, de tény, hogy nem mindenki született vállalkozónak. Ha azonban mégis erre az útra sodorja az embert a sors (vagy a szükség,) a hiányzó készségek többé-kevésbé elsajátíthatóak a különféle vállalkozói képzéseken.

A vállalkozó ember számára talán a leghasznosabb készség a rugalmasság. Figyelni, észnél lenni, gyorsan reagálni, azonnal váltani, ha szükséges. Mindemellett természetesen az önbizalom és a bátorság megléte sem hátrány.

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Minden ember és minden vállalkozás más. Azt hiszem, nem szerencsés, talán nem is lenne szabad általánosságban tanácsokat adni. Az internet tele közhelyes és semmitmondó “7 dolog” típusú jó tanácsokkal, amelyekben – ahogy már említettem – nem hiszek.

Ha valaki tanácsot kér tőlem, keressen meg személyesen. Akik ismernek, tudják, hogy a legnagyobb örömmel segítek ahol és amiben csak tudok.

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? Tovább