neverordinary


Mini Versailles Toszkánában

Mini Versailles Toszkánában

Korábban is imádtam kertekbe járni, ezt a jó szokásomat megtartottam Olaszországba költözésem után is, és ezúttal egy igazán csodás kertbe vetődünk el.

25-20170710_165045.jpg

Toszkánában, Collodi-ban járunk, a név ismerős lehet, ugyanis a Pinokkió kalandjai című meseregény szerzője, Carlo Lorenzini azaz Carlo Collodi itt töltötte gyermekkorát, innen is kölcsönözte nevét.

01-20170710_173116.jpg

Azt mondják, hogy ez Olaszország egyik legszebb kertje, úgyhogy nagy várakozással érkeztünk Collodi-ba.

A kertet 1652-ben kezdték építeni a Garzoni család megbízásából reneszánsz és barokk stílusban, a család villája közvetlenül a kert mellett fekszik, sajnos nem látogatható. A kerttel szembeni kávézóban kérdeztük a pultost, hogy miért nem, annyit tudott mondani, hogy ő gyerekként még volt bent és csodás freskókat látott, jelenleg viszont rengeteg pénz kellene a felújítására, ezért nem látogatható.

Találtam pár cikket, ami arról ír, hogy eladó a 40 szobás villa 19 millió euróért, de arról nem találtam infót, hogy még mindig eladó-e vagy gazdára talált. 

 

02-20170710_172838.jpg

29-20170710_162624.jpg

03-20170710_172822.jpg

04-20170710_172701.jpg

27-20170710_162752.jpg

28-20170710_162746.jpg

A kertben 45 méteres a szintkülönbség, felfelé középen lépcsőkön sétálhatunk fel, érdemes jobbra és balra kitérni, mert mindenhol találunk valami érdekeset: sövény labirintus, mitológiai szobrokat, pávákat (sajnos bezárva), kerti színházat, formára vágott növényeket (topiary), bambuszligetet.

Sajnos a vízesés, mely eredetileg középen folyhatott, nem működik, gondolom anyagi okok miatt, de így is  nagyon impresszív. 

05-20170710_172637.jpg

26-20170710_165034.jpg

24-20170710_165224.jpg

06-20170710_172426.jpg

07-20170710_172339.jpg

08-20170710_171222.jpg

09-20170710_170955.jpg

12-20170710_170752.jpg

13-20170710_170736.jpg

14-20170710_170503.jpg

10-20170710_170919.jpg

11-20170710_170807.jpg

19-20170710_165759.jpg

15-20170710_170144.jpg

16-20170710_170023.jpg

17-20170710_170014.jpg

18-20170710_170001.jpg

20-20170710_165617.jpg

21-20170710_165457.jpg

22-20170710_165442.jpg

23-20170710_165333.jpg

A kertet amúgy olyan más kertekhez hasonlítják, mint a versailles-i vagy a firenzei Boboli.

A komplexumhoz tartozik egy Lepkeház is, ahol a lepkék szabadon repkednek, narancsot esznek, meg papagájokkal üldögélnek a faágakon.

Ezenkívül van Pinokkió park is, ahogy olvastam nagyobb gyerekeknek lehet érdekes, én ezt most kihagytam.

Korábbi kertes posztok:

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

 

Mini Versailles Toszkánában Tovább
70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban

70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban

20170616_212039.jpg
Már hetekkel ezelőtt olvastam, hogy Pisa-ban kihagyhatatlan a Luminara, amikor is 70.000 (!) gyertyát helyeznek el az épületeken az Arno folyó két partján. 

Elhatároztam, hogy ezt látnom kell, olasz ismerőseim mind azt mondták, hogy csodálatos lesz.

Korán érkeztünk, hat körül, hogy tudjunk parkolni, szerencsénk volt, a parkolóházban volt még hely, bár tudtam, hogy aranyárban fogunk majd fizetni. 

Kicsit andalogtunk a sétálóutcán (Corso Italia -  The High Street of Pisa), bementem majdnem minden boltba, ritkán látok boltot ugyanis mostanában, és például meglepődve fedeztem fel, hogy a Mango talán kezdi visszanyerni régi önmagát, új kedvencem a Motivi, sajnos még túl "nagy" vagyok a ruháihoz, és a Sephora. Ez utóbbiért képes vagyok bevonatozni Pisa-ba (na jó, csak 20 perc).
20-20170616_183715.jpg
Amikor Pisa-ban járunk, mindig elmegyünk a Dolce Vite borbárba, amit egy kedves ismerősünk vezet. A hely egy csendes, kis téren bújik meg, mondjuk most nagyon durva tömeg volt az esemény miatt. 

Csodás rozét kaptunk, még csodásabb aperitivo-val.

Az aperitivo Olaszország egyik remek intézménye: számos bárban, kávézóban, étteremben egy ital mellé ingyen kaphatunk ételeket, általában 6 után, legtöbb esetben miniszendvicseket, de lehet ez sós mógyoró, olivabogyó, csipsz, a hely milyenségétől függően. Néha büfészerűen tálalják, néha asztalhoz hozzák, és általában ki van írva, hogy hánytól. 

És a miniszendvicsek művészetét is lehet igen magas színvonalon űzni! A legjobb aperitivo-t egy bolognai bárban fogyasztottam, vissza is akarok oda egyszer menni.
19-20170616_193627.jpg
Imádom ezt a képet a falon, persze sose tudok róla egy normális fotót csinálni. Itt a wc-re várok, gondoltam, addig hasznosan elütöm az időt. 
18-20170616_193919.jpg
A csendes, kis tér.

Aztán andalgás közben megtaláltuk a street food szekciót, szintén egy kis téren, ahol ketten jól megvacsoráztunk 10 euróból: fritto misto-t ettünk, azaz rák, tintahal, sült krumpli, plusz egy sört elfeleztünk. Nagyon szeretem, amikor ilyen takarékosan tudunk jól költeni. Drágán vásárolni ugyanis nem művészet.
12-20170616_200652.jpg
11-20170616_200817.jpg
09-20170616_200821.jpg
Már 9 óra is lehetett, az épületekre már kitettek a gyertyákat, amik persze nem igazi gyertyák, - de én meg annyira naiv vagyok, hogy nyilván azt hittem, hogy azok lesznek, - és elkezdett tömeg is képződni.
17-20170616_194644.jpg
13-20170616_195226.jpg
14-20170616_195107.jpg
Ahogy látjuk, így néznek ki közelről azok a valamik, amikbe beleteszik a "gyertyákat".
08-20170616_211553.jpg
Tulajdonképpen nekem már ennyi is elég lett volna, ettünk-ittunk, nézgelődtünk, mondtam  hogy várjuk még kicsit, hogy teljes legyen a sötétség, aztán szépen menjünk haza.

40 felett már a kényelemre szavazok, inni meg már nem tudok büntetlenül, így 2 pohár valami után meg kell állnom.
07-20170616_212724.jpg
05-20170616_213343.jpg
A pasim viszont magabiztosan állította, hogy lesznek még hajók a folyón, visszatükröződés, meg fények játéka, szóval csodálatos lesz. Csak helyet kell találni, hogy lássuk is.
04-20170616_215014.jpg
A hely, amit jobb híján találtunk. Az ott szemben a Palazzo Blu, ahol szoktak kortárs kiállítások is lenni, tavaly volt egy egész jó Salvador Dali. 

A hely, egy lábak közötti rés, és a lábak tulajdonosai legalább két órája ültek ott, hogy jó panorámával bíró helyük legyen. 

Szóval 9-kor megálltunk a láb-résnél és ott álltunk 11-ig. Így leírva, magam sem hiszem el, hogy ezt megcsináltuk. 

Közben több inzultust átéltünk, egyszer az egyik lábtulajdonos például figyelmetlenségből kiöntötte az italát - természetesen piros volt -, amiből nekünk is jutott. Aztán a fényképezők is folyamatosan a résnél akarták a palazzo-t fotózni.

Azt hiszem, egy ponton el is aludtam állva, de a pasim mondta, hogy most hallotta valakitől, hogy 11-kor biztosan el fog kezdődni. 

3/4 11-kor már nem volt erőm feladni, mert ilyenkor lép életbe az törvény, hogy ahogy elindulsz, egyből elkezdődik. (párhuzam: egyből jön a busz)

11-kor még semmi, viszont egyre nagyobb tömeg, a klausztrofóbiám néha megnyilvánul.

Negyed 12-kor elkezdődik a tűzijáték!

Az Arno folyón se hajó, se gyertyák! Elképedve nézünk egymásra a pasimmal. Kicsit kiabálnék vele, de már ehhez sincs erőm. 

És bár a rakétákat a folyón ringatózó hajókról lövik fel, a láb-résnél állás értelmét veszi, hiszen a tűzijátékot BÁRHONNAN láthattuk volna.

Igazából nem is vagyok mérges, egy ideig nézzük a tűzijátékot, de sajnos félóra után nekem kissé unalmas, ezért úgy döntünk, feladjuk a láb-rést és megpróbálunk átjutni a hídon, hogy eljussunk az autóhoz.
03-20170616_234954_1.jpg
A tömeg átjárhatatlan, nagyon lassan haladunk, meg mindenki mérges ránk, hogy miért nem a tűzijátékot nézzük. Egy ponton valóban meg kell állni, és végignézni a tűzijáték utolsó részét, mert sehogyan sem lehet haladni. 

A képen talán látszik, hogy mekkora volt a tömeg.

A hídnál várakozunk, hogy megnyissák újra, aztán egyszer csak azt hallom, hogy nem nyitják meg újra, egészen 2-ig. Akkor éjfél körül van. 

Sétáljunk át egy másik hídhoz. Ez elsőre nem hangzott annyira rosszul, persze egy ideig itt is hatalmas tömegen kellett átverekedni magunkat, meg folyamatosan figyelni arra, hogy ne lépjünk bele valamibe, ugye a rengeteg szemét miatt. 
01-20170617_000933.jpg
Ezt a képet már a hídon készítettem, félúton.
02-20170616_235949.jpg
Itt már a másik oldalon gyalogolunk, sokkal kevesebb ember, úgy néz ki, a másik oldal népszerűbb volt. 

Kb. 1 órára oda is értünk a kocsihoz, kifizettük a 16 euros (!) parkolást (2 euro/óra), földalatti garázs a belvárosban ugye, és elégedetten elindultunk haza, hogy akkor ezt is kipipáltuk, többet nem kell jönni. 

Persze, ha előbb eszembe jut, nyomozhattam volna, melyik épület tetejéről vagy emeletéről lehetett volna nézni kényelmesen a hömpölygő várost, a fényekkel, a tűzijátékkal egy pohár prosecco-val a kezemben. Na, majd legközelebb!

Addig is, ha te pont akkor vagy Pisa-ban, kedves olvasó, nehogy kihagyd a Luminara-t!

Kapcsolódó "fényes" poszt:
70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban Tovább
Eperfesztivál Toszkánában

Eperfesztivál Toszkánában

20170507_172917-01.jpeg

Amióta hazajöttünk Magyarországról, úgy néz ki, jött velünk ez a változékony, kiszámíthatatlan időjárás is, lehetetlen előre tervezni, ráadásul nálunk a ház körül munkák szempontjából sem utolsó, hogy akkor holnap tudunk-e festeni vagy metszeni. A vidéki hétköznapok, ugye.

Ez az egyik kedvenc utam, tőlünk nem messze, főleg most, hogy ilyen szép, friss zöld lett.

A szeszélyes idő ellenére hétvégén úgy döntöttük, hogy elmegyünk valahova, ugyanis elkezdődtek a kis fesztiválok a környező falvakban, plusz mondjuk három nap után igényem is van arra, hogy elhagyjam a házat. 

A szombat elúszott, egész nap esett, így vasárnap vágtunk neki Empoli-nak, ahol azt olvastam, hogy articsóka hét van. Mondjuk az már az én hibám volt, hogy nem túlságosan mélyedtem el a hirdetésben, és gyakorlatilag egy menzára emlékeztető hodályt találtunk egy csúnya épületben (palazzo volt említve), ahol 3-kor már nem igazából volt semmi. Pedig a menü nem lett volna rossz, vagy 10 fogás mind-mind articsókával. Bár a hely hangulata elég hervasztó volt.

20170507_175618-01.jpeg

Úton, fotó az autóból.

20170507_164312-02.jpeg

Kicsit elszontyolodva, fogtuk magunkat, és átmentünk Terricciola-ba, ahol eperfesztivál volt hirdetve a hétvégére, bízva abban, hogy az majd jobb lesz. Mert amúgy ezek a fesztiválok nagyon jók is tudnak lenni.

Az első ilyen fesztivál amin részt vettem, az pontosan azon napon volt, amikor Olaszországba költöztem, és megérkeztünk Pari-ba, az ideiglenes otthonunkba. És bár az egy nagyon kicsike falu, mégis szuper kis sagra volt, jó ételekkel, zenével, mindenki kiöltözve, jó volt a hangulat, na.

20170507_174134-01.jpeg

Utánanézve ennek az eper fesztiválnak, mindenhol azt láttam, hogy tömeg és tömeg, kicsit féltem is ettől. Na most, ilyen nem volt, lézengés volt, lehet az időjárás miatt és hát mit mondjak, ez is kicsit hervatag volt, de legalább volt hely. 

20170507_173805-01.jpeg

Bejártuk a kis falut, csináltam jó képeket, kóstoltunk ahol lehetett. A hentesnél vettünk valamit, ami talán máj volt, két, jó nagy szelet kenyér között kaptuk, azt elfeleztük, kipróbáltuk az epres focaccia-t, vettünk eperfagyit, meg hirtelen felindulásból vettem egy epres sütit, de annak nem volt eper íze. Minden nem jöhet össze, ugye.

20170507_164940-01.jpeg

Ez itt a fagyis kocsi. Nekem amúgy fixa ideám, hogy egy ilyesmi prosecco-val hatalmas siker lehetne! 

Amúgy ami érdekes volt, hogy epret összesen 2 helyen láttam, ahol lehetett vásárolni, ezért nincs epres kép.

Ez a két énekes, a falut járva, szórakoztatta a közönséget, mindenhol felbukkantak. Nem lehetett könnyű munka.

Aztán rátaláltunk a helyre, ami miatt érdemes volt odamenni, egy terasz, ahol a bort árulták, csodálatos kilátással. Itt elüldögéltünk egy jó félórát, semmit nem csinálva, csak jó Bolgheri bort iszogatva, tökéletes lezárása volt a hétnek. 
20170507_172917-01.jpeg


20170507_165933-01.jpeg

20170507_173347-01.jpeg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Eperfesztivál Toszkánában Tovább
Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában

Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában

legutobb_frissitve38.jpg

Egy hete arra érkeztünk haza, hogy az akácfáink virágba borultak és csodás illat lengi be az egész birtokot.

12-20170430_125104.jpg

Nosza, rántsuk ki pár akácvirágot! - mondja a pasim, én meg nevetek, hogy milyen vicces. Tovább erősködik, hogy ez nem vicc és nagyon finom, és nézzek csak utána. 

Én mit látok, igaza van, főleg Olaszországban és Franciaországban sütik ki az akácvirágot és azt ígérik, hogy isteni csemege!

Aztán ti is írtátok a Facebook-on, hogy mindenképpen érdemes kipróbálni, csak én vagyok megint lemaradva, hogy még soha nem hallottam erről. Köszönöm, még egyszer az ötleteket.
02-20170501_160125.jpg

08-20170430_130658.jpg

03-20170501_160058.jpg

04-20170501_160034.jpg

11-20170430_125823.jpg

05-20170430_164407.jpg

Elolvastam több  receptet, sőt konzultáltam is, Lia-val, - aki olvassa a Facebook oldalamat tudja, hogy ő a mentorom, tanulok tőle a növényekről, virágokról, sőt főzni is - így egy végtelenül egyszerű receptet használtam.

- 100 g liszt

- 1 tojás

- sör és/vagy szóda

- porcukor

- olaj (pl napraforgó)

A lisztbe beleütöttem a tojást és finoman elkevertem benne, közben folyamatosan öntöttem bele a sört, kb. 1.5 decit használtam fel. A lényeg az, hogy annyira legyen sűrű, hogy ne tapadjon túlságos rá a virágfürtre. Figyeljünk arra, hogy csomómentes legyen a tészta. A felhasználás előtt betettem 15 percre a hűtőbe.

01-20170501_160225.jpg

A fürtöket nem mostam meg, mert azt mondták és olvastam is, hogy sok ízanyag veszne el, viszont azért kirázogattam, hogy ne legyen benne bogárka. 

Egy nagyobb tálat használtam a tésztához, azért, hogy miután belemártottam a tésztába, kicsit megforgassam a levegőben, hogy ne maradjon rajta felesleg.

Én kb. 15 fürtöt használtam, arra ez a tészta sok lett mondjuk, de nem bírtunk többet enni belőle.

1-20170501_171944.jpg

Forró olajba tegyük bele, mindkét oldalán süssük meg, ez kb 15-20 mp lesz, úgyhogy figyeljünk rendesen, ne égjen oda.

Tegyük papírkendőre, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön, majd a végeredményt porcukrozzuk, ízlés szerint, ugye. Van aki mézet tesz rá, én mondjuk azt nem szeretem.

Olvastam olyan recepteket is, hogy tegyünk a tésztába vaníliás cukrot vagy rumaromát, én az eredeti ízre szavaztam. 

Igazi különlegesség, nem is túl bonyolult elkészíteni, úgyhogy amíg tart a szezon, ez csak pár hét, még egyszer vagy kétszer kipróbálom. 

Ezenkívül szeretnék még akáclekvárt meg akácszörpöt, akácbort is csinálni, úgyhogy akinek van tuti receptje, ne kíméljen!

Korábbi konyhás bejegyzések:

A ropogós cukkini chips titka

Kagyló (nagyon) egyszerűen

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában Tovább
Madonna és a toszkán iszap

Madonna és a toszkán iszap

05-20160625_145525.jpg

Madonna (58) úgy döntött, hogy végre azzal (is) foglalkozik üzletszerűen, ami a legjobban érdekli: az arca és öregedés. Persze, ezzel mindannyian így vagyunk, én is álltam már a konyhában olívaolajat mixelve ezzel-azzal. A végeredmény amúgy annyira jó lett, mármint láthatóan az arcom szebb lett, hogy még az is lehet folytatom!

Na de visszatérve Madonnára, 2014-ben elindította a MDNA Skin bőrápolási márkáját Japánban, (erről én soha nem hallottam, de ez nem jelent semmit) és a hírek szerint nemsokára Amerikában is kapható lesz. Európáról nincs még szó, gondolom mert nem mi vagyunk a nagy vásárlópiac.

Na de, ami miatt itt írok erről, az az, hogy amikor olvastam a hírt, megakadt a szemem azon, hogy toszkán termálvíz és iszap (is) van a termékekben. Ennek ugye utána kellett néznem tüzetesebben, és akkor láttam, hogy Montecatini Terme-ről van szó, ami egy csodás kis fürdőváros Toszkánában, és amikor először jöttem a nyáron, az akkor még leendő pasim elhozott ide, ugyanis viszonylag közel is van hozzánk.

A márka mögött a japán MTG japán kozmetikai cég és a Tuscan Spa áll, nem véletlen, Montecatini Terme évszázadok óta látogatott fürdőhely.

És persze, ne felejtsük el, hogy van nekünk is egy gyógyvizes márkánk, az Omorovicza, írtam róluk a Forbes-ba és a travelo.hu-n, az Andrássy úton van üzlet és szalon!

Montecatini képek lentebb!! 

Madonna már ezerrel reklámozza a márkáját, ezt karácsonykor posztolta, szívesen kipróbálnám!

 

3bb4736800000578-4074122-image-a-9_1483042881576.jpg

Ha meg akarjuk nézni Montecatini Terme-t, azért fizetni kell, akkor is ha nem fürdőzünk. Ha jól emlékszem 5 euró. Cserébe mondjuk ingyen ihatunk a gyógyvízből és valóban lenyűgöző a parkban található mindenféle fürdőhely.

Én úgy éreztem magam, mint Hans Castorp a Varázshegyben a davosi tüdőszanatóriumban, csak 2 hétre jöttem, de igazából maradnék évekig.

13-20160625_155922.jpg

11-20160625_150503.jpg

12-20160625_155714.jpg

14-20160625_155928.jpg

06-20160625_145725.jpg

07-20160625_145825.jpg

20160625_162924-animation.gif

08-20160625_145956.jpg

09-20160625_150251.jpg

10-20160625_150331.jpg

01-20160625_143856.jpg

02-20160625_144052.jpg

A fürdő mellett pedig ilyen kiülős helyekbe lehet ütközni!

03-20160625_144056.jpg

04-20160625_144101.jpg

Korábbi gyógyvizes posztjaim:

Gyógyfürdőzés Toszkánában

Budapest legolcsóbb gyógyfürdőjében jártunk (ezt a Travelo-ra írtam)

 

 

Madonna és a toszkán iszap Tovább
Piacozás Livorno-ban

Piacozás Livorno-ban

06-20161123_121929.jpg

Soha nem voltam egy nagy piacozó, mivel amíg egyedül éltem nem vezettem konyhát. Na de, ez teljesen megváltozott, amióta egy olyan pasival bútoroztam össze, aki már korán reggel azzal nyomaszt, hogy mi lesz az ebéd és a vacsora. Ráadásul egészségtudatos és még változatosan is akar enni. 

Így aztán kitaláltuk, hogy hetente egyszer elmegyünk Livorno-ba a piacra bevásárolni, a Mercato Centrale-ba, ahol minden van.

Persze ha nagyon-nagyon friss halat vagy valami tengeri cuccot akarunk vásárolni, akkor mehetünk a halászok standjához is közvetlenül, érdemes minél korábban. Ez egy hétköznap, olyan 10 körül. Az őgyelgő emberek, arra jutottam, hogy unatkozó/nyugdíjas haverok. Amúgy érdekes belelátni is egy kicsit, hogy megy ez a halászélet.

4-20161123_100223.jpg

2-20161123_100256.jpg

9-20161123_095931.jpg

3-20161123_100230.jpg

1-20161123_100304.jpg

8-20161123_100018.jpg

7-20161123_100110.jpg

6-20161123_100117.jpg

5-20161123_100141.jpg

A Mercato Centrale egy grandiózus, 19. századi épületben üzemel, az építészt, Angiolo Badaloni-t az akkori párizsi trendek inspirálhatták, - sok acél és üveg - , és reggel 8-tól délután fél 2-ig van nyitva. Vasárnap zárva, mivel aznap nem mennek ki a halászok.

48-20161123_105154.jpg

Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden van, 34 bolttal és 230 standdal, szóval az is amiről nem tudjuk, hogy létezik, legalábbis én sok mindenre rácsodálkoztam. Jórészt a helyiek járnak ide, angolul nem nagyon tudnak a boltosok, de kedvesek és kóstolót is lehet kapni.

47-20161123_105635.jpg

A világhírű tészta, bent volt olyan kép, amin a pápa nézgelődik a boltban.

46-20161123_105833.jpg

45-20161123_105948_1.jpg

Édességpult előtt nem tudok elmenni vásárlás nélkül, itt mindent végig fogok enni!

44-20161123_110424.jpg

43-20161123_110450.jpg

42-20161123_110744.jpg

41-20161123_110750.jpg

40-20161123_110818.jpg

39-20161123_110834.jpg

38-20161123_110843.jpg

37-20161123_110857.jpg

36-20161123_110901.jpg

35-20161123_110934.jpg

34-20161123_110956.jpg

33-20161123_111002.jpg

32-20161123_111020.jpg

31-20161123_111026.jpg

30-20161123_111036.jpg

29-20161123_111045.jpg

28-20161123_111118.jpg

27-20161123_111125.jpg

26-20161123_111141.jpg

25-20161123_111209.jpg

24-20161123_111223.jpg

23-20161123_111248.jpg

22-20161123_111257.jpg

21-20161123_111323.jpg

12-20161123_120214.jpg

A híres livornói fehér tojás! 

11-20161123_120229_1.jpg

10-20161123_121259.jpg

09-20161123_121732.jpg

08-20161123_121826.jpg

07-20161123_121836.jpg

 

05-20161123_122051.jpg

04-20161123_122223.jpg

Amedeo Modigliani Livorno-ban született, a házat meg is lehet tekinteni, nekem még nem sikerült, mindig zárva amikor arra járok. Sanyarú és szenvedélyes élete volt: a jellegzetes portréiról és érzéki aktjairól híres festő 35 evesen, egyetlen kiállitással a háta mögött (ha jól tudom) hal meg agyhártyagyulladásban. Szerelme 2 nappal később nyolc hónapos terhesen második gyerekükkel öngyilkos lesz.
Jeanne Modigliani 14 hónapos volt mikor szülei meghaltak, szintén Livorno-ban nőtt fel, a nagyszülők nevelték és egészen felnőttkoráig titkolták előtte szülei történetét. 1984-ben halt meg, apjáról azért írt egy könyvet, már amennyit ki tudott nyomozni róla.
Ez a graffiti a piac egyik bejáratánál figyel. 

20-20161123_111456.jpg

Természetesen van szabadtéri piac is, itt vettük meg a zöldségeket és gyümölcsöket, és egy csomó helyen kóstoltunk is persze!

13-20161123_114945.jpg

18-20161123_112721.jpg

19-20161123_112506.jpg

17-20161123_112919.jpg

16-20161123_113043.jpg

15-20161123_113818.jpg

14-20161123_114454.jpg

Ebből a gombából vennünk kellett!

03-20161123_122403.jpg

A piac előtti kanális.

02-20161123_132500.jpg

Ím a piacozás eredménye! Mivel mindketten Isten pénzét is elköltenénk, ezért 50 euro-ban határoztuk meg a piacozás mértékét, ennyi jött ki belőle. Van ami nem látszik, pl a kagylóból majdnem 2 kilót vettünk, meg van amit már megettünk útközben...És ez lett aztán a vacsora, a kagylót ugyanis annyira könnyű elkészíteni, hogy még én is meg tudom csinálni!

01-20161123_200732.jpg

 

Piacozás Livorno-ban Tovább
Toszkán lávsztori - második rész

Toszkán lávsztori - második rész

13-20161004_151857.jpg

Első rész itt.

Szóval ülünk Pisa-ban egy kávézóban és kávézunk sörözünk. Ismerkedünk, én óvatosabban, ő rámenősebben, de semmi nyomulás, inkább azt próbálja belőlem kiszedni, mit gondolok róla. És persze nem mondhatom el, hogy ahogy megláttam a reptéren, rögtön bejött, határozott férfi ugyanis. Azért nem fogok rögtön kitárulkozni!

Aztán egyszer csak valami furcsát érzek a hasamban, de elhessegetem a gondolatot, még van 1 hét, biztos az izgalom meg ez az egész helyzet. Aztán nem hiszem el, hogy ez történik, ellenőrzöm a wc-ben, ugyanis nincs nálam semmi, nyilvánvalóan közölnöm kell vele, hogy mi van, és így megtörténik első közös, romantikus vásárlásunk, megyünk tampont venni!

A házáról már láttam képeket korábban, élőben persze még festőibb, ciprusfákkal meg minden. A semmi közepén, Toszkánában. Az elővigyázatosabb olvasókban, itt nyilván felmerül a kérdés, hogy mi van, ha egy pszichopata vagy egy láncfűrészes gyilkos karjaiba futok éppen bele, ugyanis ha akartam volna, sem tudtam volna messzire jutni, a főútról csak a bekötő út olyan 15 perces séta, aztán onnan még egy jó félóra gyaloglás a falu. Közlekedni csak autóval lehet, én meg nem is vezetek. Haha. 

Azért megtettem a szükséges lépéseket - ezt amúgy mindenkinek javasolom, aki ilyesmibe vágja a fejszéjét - , megérkezés után bejelentkeztem a szüleimnél, a címét és telefonszámát már előre megadtam nekik, és persze időről időre életjelet adtam magamról.

Szintén megegyeztünk abban, hogy a vendégszobában leszek elszállásolva. És ha nem jövünk be egymásnak, akkor (is) felnőtt módjára fogunk viselkedni, és mint barátok eltöltünk pár napot együtt.

01-20160624_205311.jpg

04-20160624_211105.jpg

Este elmegyünk egy tengerparti étterembe Livornoba, Ristorante Calafuria-ba, ahol a kilátás egészen csodálatos, arról nem beszélve, hogy még egy napnyugta is emeli az este fényét. Ez nem csak étterem amúgy, hanem napozóhely is, este meg diszkó. (Amúgy ilyet még nem láttam, de este úgy van, hogy veszel egy koktél, mondjuk 5 euróért és ebben benne van egy svédasztalos fogyasztás is!)

05-20161004_141414.jpg

06-20161004_142324.jpg

07-20161004_142337.jpg

10-20161004_151331.jpg

20160624_205413-animation.gif

A vacsora egy pontján aztán megfogja a kezemet, mélyen a szemembe néz, és megkérdezi, hogy leszek-e a barátnője. Gondolkodás nélkül rávágom, hogy igen. Miközben persze már azon gondolkodom, hogy lehet nem kellett volna ilyen gyorsan? A hülye taktikázás, ugye.

Én amúgy már teljesen lemondtam arról, hogy valaha olyan kapcsolatom lesz, amilyet szeretnék, értsd nem unatkozom benne, tudunk értelmes dolgokról beszélgetni, nem titkolózunk, kimondjuk amit érzünk, támogatjuk egymást. Nem 1000 fokon égő szerelmet akarok, hanem egy partnert, ahogy mi hívjuk egymást: lifepartner. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok könnyű eset, de megfogadtam magamnak, hogy az elvárásaimat akkor sem adom alább, akkor inkább egyedül. Tudom, ketten minden könnyebb, de akkor is. 

Az étteremből már kéz a kézben jövünk ki, és az este további részében a romantika veszi át a főszerepet, az újdonsült kapcsolat lehetősége mindkettőnket igencsak feldob.

Aztán a ház előtti teraszon még jó sok proseccot elfogyasztunk aznap éjszaka, másnap alig emlékszem valamire, de az nagyon megmaradt, ahogy jövök le reggel a lépcsőn, és meglátom őt a konyhában ahogy grapefruit-ot eszik, rám mosolyog, nekem meg átfut az agyamon, hogy vajon minden nap így lenne, ha ideköltöznék?

Folyt.köv.

Korábbi fejezetek:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

 

Toszkán lávsztori - második rész Tovább
Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

20160626_154500_1.jpg

Amikor először jöttem Toszkánába júniusban - első randi a pasimmal - , akkor azért írtam egy listát, hogy mit szeretnék megnézni. A lista legelején állt Niki de Saint Phalle Tarot-kertje.

Niki de Saint Phalle 20 évig építette Tarot-kertjét, ami egy minden érzékszervre ható művészeti alkotás lett. Egyszerre sokkol, nevettet, könnyeztet..majd meglátjátok.

Valamiért én azt gondoltam, hogy ez a Tarot-kert Amerikában van valahol, ezért rettentően megörültem, amikor kiderült, hogy nem. 

Egy viszonylag tikkasztó júniusi vasárnap autóztunk el a szoborkertbe, mely a nyaram egyik legnagyobb élménye lett.

Niki de Saint Phalle 1930-ban született egy francia-amerikai, konzervatív és előkelő családba. 24 éves korára túl van egy apai abúzuson, egy modell karrieren (19 évesen a Life, 22 évesen a francia Vogue címlapján szerepel), egy házasságon 2 gyerekkel és egy idegösszeomláson. Szóval nem indult könnyen az élete!

A művészettel eleinte terápiás céllal foglalkozik, aztán amikor 1955-ben Barcelonába utazik, hogy Antoni Gaudi művészetét tanulmányozza, elhatározza, hogy majd egyszer neki is lesz saját szoborparkja.

Niki amúgy soha nem tanult művészetet, a saját élete lett a művészete, a 20. század egyik leghíresebb művésze lett, hatalmas, groteszk nőszobrai, avagy Nana-figurái, számos városban megtalálhatóak. 

078-20160626_153020_1.jpg

1979-ben vagyis majdnem ötvenéves amikor belevág a nagy projektbe, annak köszönhetően, hogy kap egy földet, egy egykori kőfejtőt Toszkánában, Rómától 100 km-re.

A sztori szerint Niki 1974-ben Svájcba megy gyógyulni, - a poliészter, amivel dolgozik, nem túl egészséges - , és ott találkozik régi barátjával, akit még New York-ból ismer, Marella Agnelli Caracciolo-val. Ez így elsőre gondolom nem mond semmit. Marella saját maga is olasz,  tehetős, arisztokrata családból származik, férje pedig Gianna Agnelli volt, a Fiat többségi tulajdonosa. Amúgy Marella Truman Capote egyik "hattyúja" is volt, csodás könyv is jelent meg róla nemrégiben, az egész élete glamour volt. (még él, 89 éves)

Niki megosztja álmát Marella-val, ő pedig 2 testvérével, így Carlo és Nicola Caracciolo ajánl fel egy földarabot számára.

079-20160626_153600_1.jpg

Amikor megláttam ez első néhány szobrot/szörnyet, már akkor tudtam, hogy ez fantasztikus lesz.

Nem győztem fényképezni, ez egy válogatás, de így is nyomasztóan sok fotó lesz a posztban, egyszerűen nem bírtam selejtezni.

080-20160626_154009_1.jpg

082-20160626_154228_1.jpg

083-20160626_154339.jpg

Niki 20 évig dolgozott a kerten, amelynek 22 egysége a tarot kártya nagy árkánumának alakjait, az archetípusokat jeleníti meg.

A kerthez nincs útmutató, a legjobb módszer bolyongani, megfejteni, hogy mit látunk. Olyan mint az élet, megyünk, megyünk egy kanyargó ösvényen, megállunk, kíváncsiak vagyunk erre-arra, döntünk, jól/rosszul, és persze sok múlik a sorson, a szerencsén avagy a véletlenen, hívjuk bárhogyan, hol kötünk ki.

081-20160626_154129_1.jpg

075-20160626_170102.jpg

084-20160626_154407_1.jpg

085-20160626_154500_1.jpg

086-20160626_154515_1.jpg

073-20160626_170005.jpg

087-20160626_154526_1.jpg

070-20160626_165819.jpg

088-20160626_154531_1.jpg

090-20160626_154629.jpg

089-20160626_154627_1.jpg

094-20160626_154831_1.jpg

096-20160626_155018.jpg

„Ha az élet olyan, mint egy kártyajáték, akkor úgy jöttünk a világra, hogy nem ismerjük a szabályait. Mégis játszanunk kell. Kártyajáték csak a tarot, vagy mélyebb tudás rejtőzik mögötte? Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a lapok fontos üzenetet hordoznak.(...) Itt Toszkánában megkíséreltem a saját tarot-kártyáról alkotott plasztikus, szobrászi elképzelésemet megvalósítani.” Carla Schulz-Hoffmann: Niki de Saint Phalle. Bilder – Figuren – Phantastische Gärten097-20160626_155116.jpg

098-20160626_155129.jpg

100-20160626_155517.jpg

101-20160626_155617.jpg

102-20160626_155625.jpg

Sok szoborba be is lehet menni, üldögélni, gondolkozni, megfejteni a sok szimbólumot, írást. kicsit bepillantani Niki életébe.

Ez volt az egyik kedvencem (lásd alább), egy szerelem története mozaikokban, érdemes belenagyítani! Egyszerre komplex és egyszerű, mondhatni hétköznapi, hiszen mindegyikünkkel ez történik, többször fel is nevettem, hogy "hát, nálam is így pont így!".

114-20160626_160416.jpg

107-20160626_160029.jpg

103-20160626_155651.jpg

104-20160626_155703.jpg

105-20160626_155746.jpg

20160626_160029.jpg

106-20160626_160007.jpg

109-20160626_160143.jpg

Nagyon sokáig el tudtam volna szórakozni ezzel!

110-20160626_160153.jpg

111-20160626_160210.jpg

 

113-20160626_160256.jpg

140-20160626_161331.jpg

117-20160626_160437.jpg

119-20160626_160532.jpg

121-20160626_160557.jpg

122-20160626_160602.jpg

123-20160626_160620.jpg

124-20160626_160632.jpg

A kert jó sok érzékszervünkre hat: egy igazi mediterrán helyen járkálunk olajfákkal körülvéve, érezzük a fák, vadvirágok illatát, a hőségét, mindent megtapogathatunk, bemehetünk a szobrokba, a tükröződő fények, a harsány színek, néhol szökőkút, a kék ég...

125-20160626_160718.jpg

126-20160626_160725.jpg

127-20160626_160751.jpg

128-20160626_160801.jpg

129-20160626_160816.jpg

130-20160626_160827.jpg

131-20160626_160914.jpg

132-20160626_160957.jpg

133-20160626_161045.jpg

134-20160626_161121.jpg

136-20160626_161140.jpg

137-20160626_161157.jpg

138-20160626_161240.jpg

139-20160626_161247.jpg

142-20160626_161346.jpg

001-20160626_161645.jpg

002-20160626_161704.jpg

003-20160626_161714_1.jpg

004-20160626_161816_1.jpg

005-20160626_161949.jpg

006-20160626_162059.jpg

007-20160626_162207.jpg

008-20160626_162333.jpg
 009-20160626_162434.jpg

010-20160626_162440.jpg

011-20160626_162453.jpg

012-20160626_162618.jpg

013-20160626_162629.jpg

014-20160626_162640.jpg

015-20160626_162720.jpg

016-20160626_162727.jpg

017-20160626_162746.jpg

018-20160626_162819.jpg

019-20160626_162824.jpg

020-20160626_162829.jpg

021-20160626_162837.jpg

022-20160626_162937.jpg

023-20160626_163019.jpg

024-20160626_163129.jpg

025-20160626_163135.jpg

026-20160626_163239.jpg

027-20160626_163323.jpg

028-20160626_163331.jpg

029-20160626_163424.jpg

030-20160626_163433.jpg

031-20160626_163447.jpg

Ez a kék tetszett a legjobban, nem tudtam betelni vele.

038-20160626_163843.jpg

032-20160626_163553.jpg

033-20160626_163603.jpg

034-20160626_163705.jpg

036-20160626_163809.jpg

039-20160626_164016.jpg

041-20160626_164253.jpg

040-20160626_164123.jpg

042-20160626_164459.jpg

043-20160626_164508.jpg

Azt olvastam, hogy az egyik szoborban Niki lakott is több hónapot, és bár tényleg volt benne minden, lásd a képeket, azért nem mondanám, hogy szeretnék beköltözni.

044-20160626_164539.jpg

045-20160626_164558.jpg

046-20160626_164644.jpg

048-20160626_164746.jpg

049-20160626_164820.jpg

050-20160626_164828.jpg

052-20160626_164855.jpg

053-20160626_164911.jpg

054-20160626_164921.jpg

055-20160626_164946.jpg

056-20160626_165003.jpg

057-20160626_165021.jpg

058-20160626_165037.jpg

059-20160626_165045.jpg

060-20160626_165058.jpg

061-20160626_165130.jpg

062-20160626_165140.jpg

063-20160626_165206.jpg

064-20160626_165246.jpg

065-20160626_165252.jpg

066-20160626_165314.jpg

067-20160626_165438.jpg

068-20160626_165602.jpg

Niki 2002-ben halt meg, a kertet talán soha nem is fejezte be.

Október 29-én lett volna 86 éves.

077-20160626_170759.jpg

Hivatalos weboldal

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje Tovább
Toszkán lávsztori

Toszkán lávsztori

20160626_164016.jpg

Az életben ritkán van olyan, amikor minden összeáll. Amikor valamilyen varázslatos módon, bármilyen kifogást találsz ki, az egyből eltűnik. És egyszer csak nincs más választásod: meg kell lépni!

Nálam ez most így történt. Néha persze magam sem hiszem el, és várom, hogy valami megtörje ezt a tökéletességet. Ami persze csak nekem tökéletesség.

Miután hazaköltöztem Londonból 2 évvel ezelőtt, mindennel próbálkoztam, csak hogy valahogyan visszailleszkedjem. Maradtam én volna, de "ember tervez, Isten végez". Nehéz időszak volt, nem találtam a helyemet, nem találtam magamat, nem találtam munkát, amit igazán szerettem volna. 

Gondoltam legalább egy pasi jó lenne. És bár jöttek is, nekem egyik sem jött be, ha bejött, soha többet nem hívott, a szokásos forgatókönyv. Az online társkeresés titka amúgy, hogy nem szabad túl komolyan venni, legalábbis az elején. És még az is, hogy igenis lehet a férfiaknak írni. Így tettem én is, amikor is írtam Andrew-nak.

Pár hét múlva válaszolt is, hogy őt ez nem igazán érdekli, és hogy a barátai unszolására van itt, és hogy ő elvan a csodás olasz vidéki házában egyedül is. Azért 1-1 soros leveleket váltottunk, sok reményt nem fűztem hozzá. 

Aztán egyszer azt írta, hogy ideje lenne telefonon beszélnünk. Felhívott egyik este, és 4 órát beszélt. Mindenről. Mit gondol a férfi-nő kapcsolatról, az elvekről, az elvárásokról, a pénzről, a boldogságról. Soha nem hallottam még ilyen összeszedett monológot férfitől. 

14102289_10208411487977238_7368793667116592890_n.jpg

Street art / Siena

Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ő autóval eljön Budapestre, délutánra ér ide, találkozunk, és ha úgy döntünk, egymásnak lettünk teremtve, akkor azonnal utazunk is Toszkánába aznap este.

Dátumot megbeszéltük, minden nap beszéltünk telefonon, vártuk a napot. Aztán a nap előtt 1 héttel, azt írta, hogy nem fog jönni, mert családi okok jöttek közbe. És hogy nagyon sajnálja, és tudja, hogy nem fair ez így most. 

Szépen lassan feldolgoztam, elhalványult az izgalom is, meg is beszéltem magammal, hogy ez úgysem jöhetett volna össze. Túl szép lett volna. 

Aztán áprilisban egyszer csak érkezett egy e-mail, először azt hittem rosszul látok. 2 év után.

Hogy találkozzunk, ha még úgy érzem, hogy...de akkor én már nem éreztem sehogy. És persze betegesen rettegtem, hogy megismétlődik a 2 évvel ezelőtti eset!

Aztán egyik nap felébredtem, és megírtam neki, hogy meglátogatom. Megvette a repülőjegyet és elkezdtünk várni. Ugyanis még volt 2 hónap az ominózus június 29-ig.

Érdekes módon, a nagy nap előtt egyáltalán nem voltam ideges, teljesen biztos voltam benne, hogy ha ennek meg kell történnie, akkor meg is fog történni. 

A biztonság kedvéért 2 kis jégert (liquid courage, ugye) betettem a táskába, ezeket a pisa-i reptér mosdójában el is fogyasztottam, aztán elindultam kifelé. Próbáltam nem gondolni semmire - mi van ha nem tetszik egyből?? -,  viszonylag nyugodt arccal kiléptem a fotócellás ajtón és elkezdtem keresni. Néztem jobbra, néztem balra, semmi. Kimentem a reptér elé, küldtem egy üzenetet, hogy itt állok kint. Pár perc múlva jött a válasz, hogy késik, megállították a rendőrök. Semmi probléma, várok.

Félóra múlva fel is bukkant. Nagy elánnal megölelt, két puszit adott az arcomra. Aztán berángatott, hogy igyunk egy kávét a reptéren.

You look great, mondja, és megint megpuszil.

Aztán elmegyünk Pisa-ba kicsit sétálni, iszunk egy sört valahol, nevetgélünk, nézzük egymást vagyis inkább tanulmányozzuk a másik minden rezdülését.

 

 Mi lesz ebből? Mi lehet ebből? Mindkettőnknek ez jár a fejében.

Folyt.köv.

Korábbi fejezetek:

Toszkánába költöztem

Az élet Pari-ban

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

 

Toszkán lávsztori Tovább
Kagyló (nagyon) egyszerűen

Kagyló (nagyon) egyszerűen

Amióta a sors Toszkánába repített, többször eljátszadoztam a gondolattal, hogy lehet, ideje lenne elkezdenem főzni, egyrészt, hogy ne a pasimnak kelljen minden nap (amit egyébként megtesz), másrészt hátha élvezném. 

20160918_211852.jpg

Egyelőre még csak játszom a gondolattal és asszisztálok, vagyis leginkább dokumentálok, ide a blogra. Ez történt tegnap este is, amikor is úgy döntöttünk, hogy fekete kagyló lesz vacsorára. 

A helyi szupermarketben megvettük a kagylót, ahol meg is tisztítják kérésre, így ezzel nem kellett foglalkoznunk. Ami fontos a kagylónál, hogy ami nyitva van nyersen, azt nem szabad felhasználni. Aztán ami zárva van készen, azt nem esszük meg.

Rendkívül egyszerűen készítettük el, ami kellett hozzá: fokhagyma, olaj, petrezselyem. Vagyis az olajba belemegy a fokhagyma, aztán a kagyló, kb. 15 percre, majd a végén a petrezselyem.

20160918_212312.jpg

Az első képen még a zárt kagylók, a másodikon már nyitva a serpenyőben.

Kézzel ettük, hozzá bagett. 

Amúgy nem ez volt első cozze (tanulok olaszul, ugye!) vacsoránk, és nem is utolsó, úgy érzem!

PS: Ma polip volt vacsorára!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Kagyló (nagyon) egyszerűen Tovább
San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme

San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme

06-20160914_173558-01_1.jpg

Múlt héten véletlenül vetődtünk San Galgano felé, túl későn is, mert éppen zártak, így már nem tudtunk bemenni Toszkána első gótikus templomába. Vagyis ami maradt belőle, bár kívülről is rendkívül impozáns volt. Így aztán nem maradt más, elmentünk Monticiano-ba gintonikozni.

Pontosan egy hét múlva, újra visszatértünk és egy remek délutánt töltöttünk a környéken.

01-20160914_174329-01_1.jpg

Galgano Guidotti, akiről nevét kapta az apátság egy toszkán, katolikus szent volt, persze csak miután meghalt. Élete első felében a lovagok kegyetlen, léha, nemtörődöm életét élte, amikor is Isten megtalálta és két látomás után feladta korábbi életét és remeteként élt tovább ezen a vidéken.

02-20160914_174147-01.jpg

05-20160914_173650-01.jpg

Az apátságot 1220 körül kezdték el építeni a cisztercita szerzetesek San azaz Szent Galgano tiszteletére és kb. 60 év múlva lettek készen. Amit meg lehet nézni, ami megmaradt, az egy része az eredeti apátságnak, igazán impresszív, tető nélkül főleg (szerintem).

Amikor megérkeztünk délután 3 körül, viszonylag sokan voltak és képtelenség volt üres képet készíteni. 

Az apátság rendkívül népszerű romantikus helyszín, például Kimi Raikonnen is itt házasodott augusztus elején

36-20160914_151251-01.jpg

A képen látható pár egy fotóssal jött, minden lépésüket dokumentálta.

Mivel nem tudtam rendes képeket készíteni, így úgy döntöttünk, hogy elsétálunk az apátság melletti kápolnába, ahol Szent Galgano kardja látható.

12-20160914_155611-01.jpg

A kard állítólag 800 éve itt van és senki nem tudta kihúzni, amióta Galgano beledöfte, a legenda szerint egybeolvadt a sziklával. Amúgy Galgano-nak ez az egy "csodás" cselekedete volt egész életében.

13-20160914_155115-02.jpg

A kápolna és az apátság között - rendkívül jól kitalálva - találunk egy enoteca-t, ahol megpihenhetünk a kb. 10 perces séta közben,  meg fogyaszthatunk egy pisztáciás sütit. 

11-20160914_164844-01.jpg

15-20160914_154159-01.jpg

Ezt láttuk séta közben.

10-20160914_172639-01.jpg

Minden oldalról körbejártuk az apátságot.

17-20160914_153819-01.jpg

18-20160914_153649-01.jpg

19-20160914_153640-01.jpg

22-20160914_153342-01.jpg

23-20160914_153019-01.jpg

24-20160914_152809-01.jpg

Mire visszaértünk az apátságba, szerencsémre, csak egy pár téblábolt bent, őket aztán egyszer csak megkértem, hogy álljanak már ki a képből egy kicsit és így sikerült pár nagyszerű üres képet csinálnom. 

07-20160914_173549-02.jpg

26-20160914_152539-01.jpg

30-20160914_152025-01.jpg

28-20160914_152152-01.jpg

34-20160914_151754-01.jpg

Aki látta Tarkovszkij Nosztalgia című filmjét, annak ismerős lehet a helyszín, ugyanis bizonyos jeleneteit itt forgatták.

27-20160914_152444-01.jpg

20160914_174345-animation.gif

Kutyabarát hely! Belépő 3 euró, 9 és 19 óra között van nyitva, gondolom ez a nyári időszakra vonatkozik. Siena-tól kb 45 perc autóval.

37-20160914_145707-01.jpg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme Tovább
Gyógyfürdőzés Toszkánában

Gyógyfürdőzés Toszkánában

20160828_171055_1.jpg

Bevallom, 35 fokban nem az volt az első gondolatom, hogy menjünk 42 fokos vízbe gyógyfürdőzni. Viszont annyira közel van ideiglenes otthonunkhoz, hogy úgy döntöttük, megnézzük.

Dél-Toszkánában több gyógyvizes hely is van, ez az egyik, a Terme de Petriolo. 

Több formában látogatható: a kényelmesebbek kiépített fürdőbe vagy hotelbe mennek (én), a kalandra vágyóbbak pedig természetes formában próbálják ki (pasim). 

Először természetesen a fürdőbe mentünk, amivel nagyon meg voltam elégedve, elsősorban azért, mert nagyon kevesen voltak. (belépő: 11 eur/fő hétköznap, 13 eur/fő hétvégén)

08-20160831_135809.jpg

A nyitott részen egy medence van, nem túl nagy, de nyilván ebben nem gyorsúszik az ember. 

A víz kénes, tehát büdös. Én sokáig nem tudtam üldögélni benne, inkább többször mentem be rövidebb időre. Amit eléggé hiányoltam, hogy egyetlen hideg vizes zuhany sincsen, így amikor 40 fokban voltunk, akkor kissé sok volt a meleg.

Ez a víz állítólag sok mindenre jó, bőrbetegségekre, mozgásszervi fájdalmakra (én évek óta az elegánsan hangzó talpi bőnye áldozata vagyok), vérnyomáscsökkentő, ezenkívül segít leküzdeni a szellemi és fizikai fáradtságot is. Jól hangzik!

A vendégek összetétele: főleg párok, de láttam 1-2 komplett családot is, és egyszer volt pár kulturálatlan ázsiai turista is, ha elég mély lett volna a medence, szerintem fejessel is próbálkoztak volna.

03-20160831_135606.jpg

01-20160828_142530.jpg

Itt éppen a Girl on the train-t olvasom. 

04-20160831_135710.jpg

Kilátás a fürdőből, egyrészt az impozáns hídra, másrészt az egykori római falakra, ugyanis itt már 1230-ban is fürdő állt. Népszerű helynek számított, még a Medici-ek is jártak ide. A szabadtéri részen jobban lehet látni a maradványokat, erről lentebb.

Ez a híd is izgat, már számtalanszor mentünk rajta és amikor rajta van az ember, akkor semmit nem látni lefelé a fáktól, kvázi a magasságot sem.

09-20160831_135824.jpg
05-20160831_135720.jpg

A fürdőben találunk még 2 medencét bent, mi oda nem mentünk, szerintem kicsit lehangoló. Persze ne felejtsük el, hogy ide nem csak szórakozni járnak, például egyik este a falu éttermében elkezdtünk beszélgetni egy házaspárral és mint kiderült, ők Firenzéből jöttek célirányosan ide fürdeni. Aztán az is kiderült, hogy van egy kis éttermük is Firenzében, Trattoria Nella néven. Legközelebb megnézzük.

A fürdőben amúgy lehet mindenféle kezelést is igénybe venni. Van egy kis büfé is, semmi egészségesre ne számítsunk, mi általában egy sört feleztünk meg itt.

06-20160831_135727.jpg

Egyik nap aztán, gondolva, hogy hétköznap van és hidegebb a szokásosnál, biztosan nem lesz senki, menjünk és nézzük meg a szabadtéri változatot is. Autóval már korábban elhaladtunk mellette, bár bennem nem jött fel soha, hogy ki is akarnám próbálni. 

Természetesen tévedtünk, és még többen voltak a szokásosnál, persze gondolhattuk volna, minél hidegebb van, annál jobb a meleg víz!

02-20160907_155332.jpg

A gyógyvíz csövekben vezetődik ki a Farma folyóba, ami nyilván hideg, az emberek pedig ilyen vájatokban ejtőzhetnek. Már akinek jut hely! 

Sajnos nem méri senki az időt, így némelyek pofátlanul hosszú időn keresztül is képesek áztatni magukat!

Egy darabig vártunk és néztük őket, hátha észreveszik magukat, aztán elkullogtunk. 

Még visszajövünk azért is!

01-20160907_155722.jpg

Itt természetesen nem kell fizetni, cserébe nincs is semmi kiépítve, csak a víz adott.  

03-20160907_155318.jpg

 04-20160907_155140.jpg
05-20160907_155133.jpg

06-20160907_155128.jpg

A római fal közelről.

07-20160907_154615.jpg

10-20160907_154054.jpg

08-20160907_154334.jpg

 09-20160907_154328.jpg

A 2 fürdőhelyen kívül találtunk egy harmadikat is, mely szintén erre a forrásra épül, ez egy spa hotel, 50 eur/fő a napijegy, de ha van is pénzünk erre, nem ajánlom, egyszer bementem körülnézni, semmi különös. 

A gyógyvizet a Siena és Grosseto közötti útvonalon keressük!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

PS: Petriolo gyógyfürdő testvérvárosa Mezőkövesd, ahol szintén kénes vízben ázhatunk.

Gyógyfürdőzés Toszkánában Tovább
Azok a csodálatos toszkán villák

Azok a csodálatos toszkán villák

Amikor először jártam pár hete ebben a villában, már akkor sem tudtam betelni vele, így eléggé megörültem, mikor meghívást kaptunk a tulajdonos fiának szülinapi partijára a múlt hétvégére.

11-20160821_112424-01.jpg

A helyszín Vorno, északnyugat Toszkána, Lucca-tól nem messze, aki járt már errefelé, az biztosan volt Lucca-ban, én még csak villámlátogatáson pár órára.

10-20160821_112356-01.jpg

Belépünk a kapun, szemben egyből egy kápolnába ütközünk, de erről majd később, mellette pedig a villa. Első látásra tudtam, hogy nem mindennapit fogok látni.

Dekadens, nagyvilági, beszippant! Ennyit elöljáróban.

1-20160821_104750.jpg

08-20160821_112045-01.jpg

A villa kertje a nyugalom szigete szökőkúttal és medencével.

26-20160904_111705-01.jpg

 25-20160904_110659-01_1.jpg

És hogy is kerültem én ide? Pár hete mondta a pasim, hogy van egy csodás villával rendelkező ismerőse, ugorjunk be egy italra hozzá!

A tulajdonos hölgy amúgy brit, Vanessa, középkorú - bár már nem tudom, hogyan kell nevezni a 60 felettieket, mert már én is középkorúnak számítok a 42-vel - , évtizedekkel ezelőtt vásárolta a villát akkori férjével, és szépen alakítgatta az évek alatt. (Van neki egy Angliában is, Hambledon House, így ingázik a 2 hely között. )

05-20160821_104012-01.jpg

 29-20160904_112323-01.jpg

 31-20160821_103007-01.jpg

 

Nem szoktam sűrűn elájulni dolgoktól, de ez a hely levett a lábamról, talán azzal, hogy bár túlcsordulóan dekadens és minden sok benne, mégis valahogy elnagyolt és semmi sincs az élére állítva.

A szülinapi partiról nincsenek képek (személyiségi jogok, ugye), de ennél az asztalnál ültünk kb 50-en, ültetési rendben.

33-20160821_103904-01_2.jpg

Úgy kell elképzelni, mint egy Agatha Christie könyvben, meglehetősen különc társaság gyűlt össze, egyrészt  a meghívottak, másrészt a villában éppen nyaralók.

13-20160903_212714-01.jpg

Kicsit megijedtem, amikor el kellett foglalni a helyünket az asztalnál, mivel nem találtam a nevemet. Aztán megkérdeztem Vanessa-t, aki sűrű bocsánatkérések közepette mondta, hogy nem emlékezett a nevemre, és valamit kitalált, ami L-lel kezdődik. Így lettem Lualla.

04-20160821_103925-01.jpg

Az étkező egyik oldala.

32-20160821_103915-01.jpg

A másik oldala.

1-20160821_103921-01.jpg

14-20160903_223246-01.jpg

A villa rendkívül népszerű a nászutasok körében, így például a baloldali vacsorapartnerem, Chris is egy újdonsült férj volt Londonból. Jobbomon Jürgen, egy német aki 6 évvel ezelőtt 2 hétre jött Olaszországba és itt ragadt. Általában utálom ha ültetési rend van, mindig kifogom, most kivételesen nem bántam.

02-20160821_103818-01.jpg

22-20160904_104429-01.jpg

21-20160904_104419-01.jpg

19-20160904_104349-01.jpg

20-20160904_104413-01.jpg

30-20160904_115604-01.jpg

09-20160821_112105-01.jpg

17-20160904_103624-01.jpg

01-20160821_100613-01.jpg

18-20160904_104313-01.jpg

A konyha, ahol a főzőiskola is zajlik, amennyiben igény van rá.

A reggelit is úgy kell elképzelni, hogy mindenki vegyül, így előbb-utóbb a szállóvendégek megismerkednek egymással.

1-20160821_104147-01.jpg

24-20160904_110355-01.jpg

A saját márkás étkészlet.

1-20160821_104800-01.jpg

1-20160821_111855-01.jpg

Térjünk vissza a kápolnába, ami így néz ki belülről.

1-20160821_111904.jpg

1-20160821_111911.jpg

Házasodni sajnos nem lehet itt hivatalosan, de koncertre és privát partira kiváló!

1-20160821_112205.jpg

A villa mellett található egy kisebb villa is (Coach House), a képen szemben, amelyben a tulajdonos lakik általában - egyszer mi is aludtunk benne - , de ez is kivehető, ha van igény.

1-20160821_104646.jpg

1-20160821_104639.jpg

15-20160903_232106-01_1.jpg

Aki szeretne ide jönni, itt talál infókat vagy engem is kereshet közvetlenül.

Még itt tevékenykedem: Facebook, Instagram

Azok a csodálatos toszkán villák Tovább
Toszkánába költöztem

Toszkánába költöztem

Elköltöztem Toszkánába. Még mindig furcsa leírni. Sose gondoltam, hogy ez lesz, tekintve, hogy Olaszország nem igazán szippantott be, - összesen egyszer jártam munka kapcsán a Ferrari központjában, Modena mellett - meg valahogy ezt az olasz életérzést sem tudtam soha magamévá tenni. Bár így belegondolva, lehet nem is tudom mi az. 

Aztán 2 hete megírtam ezt a bejegyzést, gondoltam, végre elkezdem egy angol bloggal is nemzetközi szinten megvalósítani magam, de rá kellett jönnöm, hogy ez bazi nehéz. Legyen jól megírt, összeszedett, vicces és még a saját hangom is átjöjjön, szóval ezen még dolgoznom kell. Ami amúgy azt jelenti, hogy minden nap megpróbálok írni egy új posztot angolul, megnézi a pasim, aki angol anyanyelvű, rám néz és azt mondja, hogy "sorry but your English is not good enough".

Gondolnád? Évek Londonban, és sehol nem tartok...

Így aztán úgy döntöttem, hogy amíg nem megy az angol rendesen, addig itt (is) írogatok. 

A kiutazás igazán izgalmas volt (a hogyan is kerültem Olaszországba külön novella lesz), ugyanis egyből beleszaladtunk egy csoportos balesetbe Pisa mellett, vagyis belénk jöttek hátulról, és mögöttünk levő autóba még hárman. Nekünk nem lett semmi bajunk, csak minden repült, a kutyával együtt, az autón minimál kár, a mögöttünk levő totálkár lett, szállítani kellett. Így első napomon Olaszországban több órát álltam az út szélén a kutyával, amíg a rendőrség helyszínelt, akkor már 24 órája voltam fent alvás nélkül, ugyanabban a ruhában, és csak az öcsém előző esti esküvőjéről csomagolt rántott hús volt az egyetlen élelmünk.

 20160806_061736.jpg

Útközben, hajnalban.

Már rengeteg csodálatos helyen jártam, hamarosan meg is osztom veletek. Addig is Instagramon képek!

Addig is, szívesen veszek ötleteket Olaszországban jártas olvasóimtól!

Toszkánába költöztem Tovább