neverordinary

II. Erzsébet királynő a London Fashion Week meglepetés vendége volt

II. Erzsébet királynő a London Fashion Week meglepetés vendége volt

3500.jpg

II. Erzsébet brit királynő ismét bizonyította, hogy nem kell a szomszédba mennie egy jó kis PR mutatványért.

Kedd délután a London Fashion Week utolsó bemutatóján bukkant fel, a szerencsés designer pedig Richard Quinn volt, akinek amúgy ez volt összesen a második bemutatója, tekintve hogy márkáját 2016-ban alapította.

4968e30400000578-5413379-image-a-123_1519148753764.jpg

Mint kiderült, a 91 éves Erzsébet királynő most járt először a London Fashion Week-en.

A királynő egy Angela Kelly kosztümöt viselt, ő amúgy a saját személyes szabója és egyben személyi asszisztense. Ő ül egyébként Wintour mellett a jobb oldalon az első képen. 

Yes that would be our actual Queen on the actual frow! #richardquinn #lfw #longlivefashion. Repost from @harrietelton � � �

Marianne Jones (@mariannejonesuk) által megosztott bejegyzés,

 

A királynő láthatóan élvezte a show-t, természetesen a frow-ban (font row), azaz az első sorban és Anna Wintour mellett. Wintour nem vette le a szemüvegét, és hiába a védjegye, ez alkalommal illett volna levennie. Szerintem.

3240.jpg

A show után átadta pedig a tervezőnek átadta a saját magáról elnevezett kitüntetést, vagyis II. Erzsébet királynő a Brit Design-ért díjat. Ezt mostantól minden évben újonc, kiemelkedő tehetség designerek fogják megkapni. Mint kiderült, a díj ötlete a fent említett Angela Kelly-től jött.

4968dd8900000578-5413379-image-a-90_1519147709667.jpg

4968d50100000578-5413379-image-a-138_1519149897851.jpg

Richard Quinn minden bizonnyal még sokáig emlegetni fogja ezt bemutatóját.

unnamed.jpg

4968c48300000578-5413379-image-a-65_1519146504635.jpg

 

II. Erzsébet királynő a London Fashion Week meglepetés vendége volt Tovább
Én és az endometriózisom

Én és az endometriózisom

Lena Dunham eltávolította a méhét és a méhszáját, mert nem bírta tovább az endometriózis okozta fájdalmakat, mindezt a Vogue márciusi számában írta meg.

Garance Dore a blogján a saját menstruációjának írt levelet mostanában, hogy miért is olyan rossz a viszonyuk.

Ezek után nekem sem kellett több bátorítás, íme az én sztorim!

Előre bocsátom, hogy nem azért írtam meg, mert magamra szeretném felhívni a figyelmet. Azért írtam meg, mert veled is megtörténhet. 

Szóval jobb szűrni, mint megijedni!

7909652991202049898_1.jpg

Gondoltam, mielőtt végleg kiköltözöm Toszkánába, elmegyek nőgyógyászhoz. Sose árt, ugye. Amúgy is kihagytam egy évet. 2016 szeptemberében járunk. Augusztusban költöztem ki 3 bőrönddel, aztán vissza kellett még jönni az albérletet átadni és egyéb adminisztrációkat elintézni.

Panaszom nem volt ugyan, - ezt valamiért utálják az orvosok, ha így mész oda, jó lecsesznek, hogy minek is jöttél, ennyit a megelőzésről, ugye - , így nagy nyugalommal mentem egy találomra kiválasztott orvoshoz, előtte csekkoltam őt a neten, jókat írtak róla, szaktekintély, meg hogy kedves is. Jó lesz, gondoltam. 

Szépen megvizsgált, aztán elkezdte mondani, hogy van egy ciszta a bal petefészekben, meg két mióma a méhben. Meg egy kis hüvely gyulladás.

Miiiii? Itt akkor teljesen lefagytam, mi van? Reagálni sem tudtam hirtelen, soha semmi bajom nem volt korábban, semmit nem tudtam ezekről a betegségekről, így nyilván a legrosszabb opciók cikáztak a fejemben. Azt sem tudtam, hogy mit kell kérdezni. 

A méhnyakrákszűréshez levette a sejtmintát, aztán még mondta, hogy érdemes lenne egy tumormarker vizsgálatot is megejteni, na itt újra lefagytam, biztosan rákos vagyok, gondoltam. 

Persze, akkor még nem tudtam, de időközben kikupálódtam, hogy a tumormarkerek olyan anyagok, amelyek a rosszindulatú daganatokkal összefüggésben képződhetnek. A tumormarkereket néha „rákjelzőnek” is nevezik. A vérből meghatározható tumormarkerek segítenek a jó és rosszindulatú kórképek elkülönítésében. 

Átfáradtam egy másik rendelőbe, egy nő levette a vért, közben megemlítette, hogy ez egy elég drága vizsgálat, tudom-e. Azt hiszem, ekkor döntöttem el, hogy ide még egyszer én nem fogok jönni. Milyen kiszolgálás ez? Nyilván, amikor már ott a tű karomban, nem mondhatom azt, hogy köszönöm, nem kérem, túl drága. 

Mondták, hogy 1 héten belül küldik az eredményeket. És akkor megkezdődött a várakozás és közben megismerkedtem a CA 125, HE-4, ROMA index kifejezésekkel. 

"A 2016. 09.26-án vett citológiája rendben, ismétlése évente javasolt, gyulladás miatt a megbeszélt kezelése folytatása javasolt. " - írta nekem a doktornő levélben. 

A tumormarker is megjött, negatív eredménnyel, együtt örültünk a pasimmal.

A cisztára és miómákra azt a választ kaptam, hogy ezekkel most nem kell semmit csinálni, "csak figyelni őket", és félévente megnézetni. Jó, ennek is nagyon örültem. Bár visszagondolva, már akkor elkezdődött a tudatalatti stresszelés, hogy ott van valami, aminek nem kéne ott lennie.

Pár hónappal később, tavaly áprilisban újra Magyarországra jöttem és akkor már egy ismerősön keresztül jött orvoshoz mentem. Megnézett, azt mondta, semmi sem változott, viszlát fél év múlva.

Ahogy telt az idő, én azonban már bizonyos voltam benne, hogy valami nem stimmel, holott tüneteim még mindig nem voltak. A menstruáció alatti fájásaim világéletemben erősek voltak, sőt amikor diagnosztizálták a cisztát és a miómákat, onnantól a fájásaim visszafogták magukat, egy idő után már gyógyszert sem kellett bevennem. 

Júliusban ismét elmentem az orvoshoz, ugyanahhoz akihez áprilisban, minden rendben, ciszta megvan, nem nőtt, miómák sem nőttek. Én persze akkor már megkérdeztem, hogy a cisztát nem lehetne-e kivenni, mert zavar. De mivel 1. nem befolyásolta a létezésemet és 2. nem érte még el az 5 cm-es átmérőt, azt mondta, hogy ezt nem kell kivenni. Szokjam meg. Sok nő van így.

Hazamentem, és szépen próbáltam megemészteni, hogy ezek akkor állandóan bennem lesznek. Nem tudtam megemészteni és egyre jobban zavart, állandóan azt vizionáltam, hogy nőnek és átveszik az uralmat a testem felett.

A következő esedékes orvosi látogatásomra új orvost kerestem, ekkor kérdeztelek meg titeket  a Facebook-on. Kiválasztottam egy szimpatikus orvosnőt, valamiért nőhöz akartam menni, bár viszonylag fiatal volt, 40 körül, de úgy éreztem jó lesz. 

Megvizsgált, aztán megmutattam neki a korábbi leleteimet, és akkor azt mondta:

"Nem értek egyet XY doktornő megállapításával, ez nem egy folyadékkal teli ciszta, ez egy endometriózis."

Becenevén csokoládétömlő. 

Ezentúl majd a csokira sem nézhetek úgy, ahogy eddig, gondoltam.

"A csokoládéciszta a petefészek endometriosisának különleges formája. A vérrel telt endometriális hólyagok ciszta nagyságúra megnőhetnek. A felhalmozódó vér nyomása miatt az endometriális hólyagok belfelületét képező méhnyálkahártya elsorvad, a tömlő növekedése leáll. A ciszta fala vékony, benne sűrű, kenőcsös fekete vagy barna váladék található, mely a folyékony csokoládéra emlékeztet. A betegség innen kapta a nevét." (Forrás: www.drdiag.hu)

Tehát az történt, hogy gyakorlatilag egy éven keresztül, két orvos sem vette észre, hogy az ott egy endometrioma.

Amit azonnal ki kell(ett volna) venni, persze.

És hogy miért nem voltak tüneteim? Mert a csokoládéciszta önmagában nem okoz tüneteket. A társuló tünetek az endometriosis következményei. A legjellemzőbbek a tüszőrepedés elmaradása miatti erős, fájdalmas, alvadékos menstruáció, a fájdalmat fokozzák a feszülő endometriális hólyagok. És nálam még ez sem volt meg igazán.

Fontos kiemelni, hogy az endometriózis oka az orvostudomány jelenlegi állása szerint ismeretlen. 

És hogy még ne legyen vége a sztorinak...A doktornővel megbeszéltük, hogy akkor megműt, de előtte még egyszer jöjjek haza, 1 hónap múlva, hogy megnézze lesz-e valami változás.

(Hasznos infó: a Mammut II-ben található Centrum-Lab intézményben 10.000 ft körül csinálják a ROMA indexet, magánrendelőkben erre rádobnak ugyanennyit. És a magánrendelő ugyanúgy náluk csináltatja, csak ők veszik le a vért és küldik el..)

Így aztán 1 hónap múlva, novemberben ismét hazajöttem, megnézett, minden oké, januárban megműt. Abban egyeztünk meg, hogy pár napon belül jelentkezik az időponttal. Természetesen nem jelentkezett, nekem kellett írnom neki.

Aztán kaptam tőle egy levelet: "...napok óta nézem ezt a januárt de olyan napra amikor én tudok operálni és nem rendelek egy hely sincs, nem tudom hogy lett ez ennyire tele egy perc alatt...vagy tudok mondani egy kolléganőt akinek átadnám műtétre, aki minden nap a klinikán van, hátha talál valamit, ami jó lehet." 

Biztos én vagyok túl érzékeny, de engem ne adogassanak kolléganőknek, különben is, azt sem tudom ki az a kolléganő. Ezen a ponton elvesztettem a bizalmamat ebben a doktornőben is.

De legalább már ott tartottam, hogy tudtam, műtét kell. 

És akkor azt mondja a pasim, hogy miért nem beszélek doktor J.-vel, aki az ő barátja, de már én is találkoztam vele egyszer, ő biztos tud mondani egy jó orvost. Persze utólag én is okos vagyok, de tényleg, miért nem őt kérdeztem meg rögtön??

J. doktor ugyanis nőgyógyász és tényleg tudott ajánlani egy jó orvost, akivel január elején egyeztettem és fejben elkezdtem rákészülni a február 8-i műtétre.

Számos alkalommal éreztem már úgy, hogy én és a pasim, azért találkoztunk, hogy folyamatosan megmentsük egymást. 

Egy héttel előtte hazajöttem, találkoztam az orvossal, aki szimpatikus volt és mosolygós, miután megvizsgált, azt mondta, hogy ezt mindenképpen ki kell venni, akkor is ha pozitív lesz a lelet. Persze itt megint rám jött a pánik! 

Aztán újra végigmentem az összes vizsgálaton, labor, ROMA index, találkozó az aneszteziológussal, EKG, és vártam az eredményekre. Na, ez mindig idegölő. Be is iktattam egy Omorovicza teázást a Ritz-Carlton-ban.

Szerencsére minden negatív lett, így csütörtökön reggel 7-kor megjelentem a kórházban, természetesen étlen-szomjan, hogy 43 évesen életem első műtétjét átéljem. Kicsit izgultam, na. 

Az ideiglenes hodályban kórteremben függönyökkel elválasztott szekciókat alakítottak ki, én szerencsére egy kettesbe kerültem, egy kedves arcú lány volt a másik ágyon, láthatóan már ott volt pár napja, mert egészen be volt rendezkedve.

Egy nővér bemutatkozott, amikor megérkeztem és közölte, hogy ő fog velem aznap foglalkozni és folyamatosan jön majd csekkolni, ha visszajöttem a műtétből.

Átöltöztem hálóingre és vártam a soromra. Hamarosan kaptam egy altató tablettát, egy nővér pedig "átnézett" és olyan 15 év után először, le kellett vennem az ufo-s lábgyűrűmet, együtt izgultunk lejön-e.

Aztán megjött a műtőssegéd és érdekes módon, most hogy próbálok visszaemlékezni, egyszerűen nem emlékszem, hogy hogyan vetkőztem le meztelenre. Mert pedig levetkőztem. Arra még emlékszem, hogy áttett az ágyra, kaptam egy zöld takarót és egy rendes takarót is, de arra már nem emlékszem, hogy hová érkeztünk meg.Aztán arra ébredek, hogy nagyon fázom. Csak egy zöld papír takaró van rajtam és ráz a hideg. Elmosódottan, de látom, hogy a műtőben vagyok. Emberek körülöttem jönnek-mennek, talán takarítanak?

Nem látott egy kulcscsomót? - kérdezi tőlem valaki.

Háháhá...persze nem tudtam felnevetni, de már akkor is azt gondoltam, hogy ez milyen Grace Klinika.

Aztán visszatoltak az ágyamhoz, jött a nővér, ellátott, elmondta, hogy igen, az ott egy katéter, ez idegesített a legjobban, de vagy 4 órát kellett várnom, mire ki lehetett venni. Estefelé az orvosom is benézett, annyit megértettem, hogy szépen sikerült a műtét. Nem kellett kivenni a bal petefészkemet. Ez benne volt a pakliban. És a miómáktól is megszabadultam.

Az összes nővér szuper kedves és segítőkész volt, kaptam altatót, fájdalomcsillapítót, és a katétertől is megszabadítottak később. Az alvás gyorsan ment, persze voltak fájdalmaim. 

Másnap reggel mehettem haza, tehát egy éjszakát töltöttem a kórházban, kibírható volt.

Négy napig szedtem napi 4 antibiotikumot, és 20 vérhígító injekciót írtak fel. Egyszerűen nem tudtam rászánni magam, hogy beadjam magamnak hasba, és a családban sem találtam senkit, így most egy nővérnek fizetünk, aki minden reggel jön. Pedig a használati alapján nem egy nagy kunszt! :)

A beavatkozás előtt, szándékosan nem akartam túl sokat olvasni a laparoszkópos műtétről, főleg nem akartam másokkal megbeszélni, hiszen mindenki más, ezért másként is reagál. Persze, nagyon jól esett, amikor írtatok és szerencsére senki sem volt túl tolakodó. 

A műtét során 4 kis ponton metszettek a hasamon,  az egyik a köldökömnél volt, a nyílt műtéttel szemben így kisebb a műtéti megterhelés, rövidebb gyógyulási idő, és a gyorsabb felépülés is.  Napokig nem mertem megnézni a varratokat, nem azért, hogy milyen nyomot fognak hagyni, egyszerűen képtelen voltam.

A beavatkozás során először gázzal feltágítják a kismedencét, hogy az optikai eszközök számára jobban vizualizálható legyen a hasüregi tér.  A gázról mindenki mesélt persze, hogy ez milyen rossz lesz, amikor távozik, hát én nem tudnám szétválasztani, hogy mi fájt és mi nem utána, áttörést az állapotomban 1 hét után éreztem. Addig a szobanövény és a partra vetett hal állapotok között mozogtam.

Amúgy a szervezet pontosan tudja, hogy mi van, amikor kicsit jobban megerőltettem magam, akkor egyszerűen elaludtam egy percen belül. 

Múlt pénteken voltam varratszedésen, akkor is elájultam utána, éreztem, hogy túl sok volt még a járkálás. 

Tíz napja volt a műtétem, és 10 nap múlva megyek vissza Toszkánába.

Március 1-től pedig kezdődik az új életem, az élet endometriózis nélkül.

Én és az endometriózisom Tovább
Az Annie Hall stílus még mindig menő

Az Annie Hall stílus még mindig menő

legutobb_frissitve46.jpgEgy ideje már magamnak is bevallottam, hogy néha igenis jó romantikus vígjátékot nézni. Moziba azért nem fizetnék értük, de otthon, kényelemben, egy üveg pohár prosecco társaságában kifejezetten jól tudom magam érezni. Szigorúan egyedül persze.

Így aztán megörültem, amikor rátaláltam a Hampstead című filmre, mert egyrészt Londonban játszódik, másrészt Diane Keaton a főszereplője. 

Nem nehéz rájönni, hogy a cím a Notting Hill filmre hajaz, ugye, az is London egy kerülete, meg Hampstead is. Az előbbiben laktam, amíg Londonban éltem és hétköznapokon pontosan olyan, mintha egy kisvárosban lakna az ember, csak pénteken és szombaton, a Portobello Road-on a vásárra érkező kismillió ember zavarja meg a nyugalmat. A kedvenc helyem is ott van, a neve E&O, itt értem el a törzsvendégség csúcsát, hogy még a honlapjukon is kint volt rólam egy kép..most már csak a Google Maps-en vagyok.

Hampstead szintén kellemes környék, bájos utcácskák, macskakő, romantikus kávézók, hozza a vidéki hangulatot a nagyvárosban. Aztán itt van például a Freud Múzeum, a híres kanapéval, sajnos nem lehet ráülni, Freud itt is halt meg, miután 1938-ba a nácik elől ide menekült. Aztán Keats házát is itt lehet megnézni, és az én nagy kedvencem is itt található, Ernő Goldfinger háza

Amúgy Hampstead-ben volt az, hogy mentem az utcán és éppen telefonáltam, amikor átnéztem a túloldalra és azt láttam, hogy Bill Nighy (ejtsd:nai) kávézik a londoni napsütésben. Természetesen azonnal letettem a telefont és sztársokkot kaptam.)

Na de, kanyarodjunk vissza a filmhez. Szóval megnéztem a filmet, úgyhogy nektek már nem kell. (Már nagyon régen akartam ezt a fordulatot használni!) Sajnos, főhőseink között egyszerűen nincs kémia, és ugye ez egy romantikus filmben, eléggé fontos. Pedig a sztori nem rossz, két nem összeillő ember, hogyan talál végül is egymásra, és persze az odáig vezető út nem egyenes. A férfi főhős Brendan Gleeson, a Harry Potter-ből lehet ismerős.

hampstead.jpg

Ami viszont miatt érdemes volt megnéznem, az Diane Keaton stílusa és ruhatára. 

A 70 éves Diane Keaton remek formában van, és hozza a 41 éve, az Annie Hall cím filmben bevezetett stílusát. Persze, visszafogottabban, kevésbé különc, de a játékosság még mindig ott van.

Az androgünnek (nemtelen) is nevezett stílus, véleményem szerint az egyik legjobban hordható és kivitelezhető stílus.

Alapja, hogy a nőies és férfias darabokat kombinálunk össze, főleg egyszerűbb darabokat, inkább a színekre, mintákra koncentrálva.

Én egy ideje útkeresésben vagyok, a feketéből már elegem van, színeket és mintákat akarok, ez a stílus, amit egyébként gentlewoman stílusnak is hívnak, tetszik, bár tekintve, hogy szeretem a kissé extravagánsabb darabokat, egyelőre még nem tudom, hogy mennyire válna be. 

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_03_191528_bmp.jpg

34e2c55900000578-3623930-image-m-80_1464963958483.jpg

 

45c0fa57704cc88ccbfddad2f8920e42.jpg

347d55cd00000578-3603420-image-a-232_1463928322472.jpg

imgid114535798_jpg_gallery.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_03_170815_bmp.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_03_173647_bmp.jpgAmennyiben úgy döntenénk, hogy kipróbálnánk egy szett erejéig a stílust, ajánlom a Uniqlo márkát, ahol éppen kijött a legújabb Ines de la Fressange kollekció, amelyből szépen össze lehet rakni egy szettet. Például egy ilyet, a képen de la Fressange.

ines-fressange-cree-mini-collection-uniqlo-2014.jpg

desktop21.jpg

goods_69_405399.jpg

goods_06_407391.jpg

 goods_01_405331.jpg

goods_69_405957_1.jpg

goods_69_406330.jpg

 goods_62_406853.jpg

 

Az Annie Hall stílus még mindig menő Tovább
A 79 éves Carolina Herrera sem megy nyugdíjba

A 79 éves Carolina Herrera sem megy nyugdíjba

11herrera-14-superjumbo.jpg

"Csak ne azt írják, hogy nyugdíjba megyek." - mondta a 79 éves Carolina Herrera a New York Times-nak. "Nem megyek nyugdíjba, haladok előre." 

A mindig csodálatos fésült hajú venezuelai Herrera 1980-ban alapította márkáját, klasszikus és elegáns darabjaival vált híressé. Ruháit előszeretettel hordták az amerikai first lady-k, például Jackie Kennedy és Michelle Obama.

Tegnap, miután bemutatta őszi/téli kollekcióját a New York Fashion Week-en, 37 év után befejezte pályafutását, mint kreatív igazgató, holnaptól pedig márka nagykövetként dolgozik tovább. Nem fog többet tervezni, hanem inkább eseményekre megy, és erősíti a cég imidzsét. 

"A kor csak a fejekben létezik. A kor nem számít, ha valamit szenvedéllyel tudsz csinálni."

27892146_339387659890337_3578933085967745024_n.jpg

27582175_1944526792542672_8889712666331840512_n.jpg

Emlékeztek? Két éve írtam, hogy az akkor 74 éves Grace Coddington, az amerikai Vogue divatszerkesztője azért hagyta ott 30 év után munkahelyét, hogy új területeken is kipróbálja magát.

Úgy néz ki, 70 fölött is van élet!

A 79 éves Carolina Herrera sem megy nyugdíjba Tovább
Egyre menőbb 40 felett modellkedni

Egyre menőbb 40 felett modellkedni

desktop20.jpg

Nyilvánvalóan, mint mindenki, tinédzser koromban én is eljátszottam a gondolattal, hogy milyen is lenne modellkedni. Ekkor még növésben voltam...

Természetesen, fogalmam sem volt a divatvilágról, csak azt láttam, hogy szépen felöltöztetett nők fel-alá járkálnak a kifutón, ráadásul külföldön, milyen jó lehet nekik!

Aztán persze rájöttem, hogy modellnek lenni egyáltalán nem könnyű, mert egy sor elvárásnak kell megfelelni, nem csak fizikailag, és persze a 165 cm-hez minimum Kate Moss fejet kellett volna növesztenem.

Így aztán ejtettem a témát, azért a divat iránti érdeklődésem megmaradt, inkább a marketingje érdekel, mint a ruhák, de azért a London Fashion Week-re szeretek járni. 

Na de, még sincs minden veszve!

Ahogy írtam már többször itt, lassan, de biztosan a 40-50-60 feletti korosztályt is kezdik végre felfedezni,  egyre több idősebb/érettebb modellt lehet látni reklámokban, kifutókon. Az olasz Vogue például a komplett októberi számát a 60 feletti nőknek írta, és tele volt nyilvánvalóan 60 feletti nőkkel. 

Több olyan van közöttük, akik második virágkorukat élik, hiszen 30 körül nyugdíjba mentek, most viszont a trendnek köszönhetően visszatérhettek a pályára. Ilyen például Lauren Hutton, aki 73 évesen kezdett újra modellkedni.

Szóval az a helyzet, hogy a profi modellek mellett, egyszer csak megjelentek a hétköznapi emberek, akik valamilyen csatornán láthatóvá tették magukat és egyszer csak befutottak! Csodálatos sztorikba lehet belefutni az Interneten.

Például az American Apparel mindenkit zavarba hozott pár éve az akkor 61 éves Jacky O’Shaughnessy túl szexy képeivel, szlogen: a szexiesség (ha van ilyen szó) soha nem jár le. O’Shaughnessy nem volt hivatásos modell, egy AA-nál dolgozó szúrta ki őt az utcán és egyszerűen leszólította. Emellett inspiráló sztori is lett belőle, rengeteg fiatal nő írt neki, hogy szeretnének úgy kinézni, ahogy ő ennyi idősen. 

nguoi-mau-gia-79024.jpg

Vagy itt van 64 éves Lyn Slater, akiből állítólag véletlenül lett blogger - Accidental Icon - , persze, ehhez kellett az, hogy éppen tetőtől-talpig Yohji Yamamoto-ban lófráljon egy hatalmas napszemüvegben a  New York Divathéten és az újdonságra éhes street style fotósok kamerája eléje kerüljön, mindenesetre jól eladható a sztori. Lynt amúgy nemrégen egy Charlotte Gainsbourg videóban láttam, szóval felvitte az Isten a dolgát.

17952538_1399479100074194_5105937420703001476_n.jpg

23967231_331061584035244_2879915441872961536_n.jpg

17662917_386723918393657_8518378877775511552_n.jpg

Kedvencem, Maye Musk, már külön posztot is szenteltem neki, idén lesz 70 éves, és ahogy mondja, soha ennyi munkája nem volt, mint 2017-ben. A milliárdos Elon Musk anyukája főállásban táplálkozási szakértő, ami nyilván jól jön a modellkedéshez. Amúgy lassan a csapból is ő folyik, de én nem bánom!

Sometimes the best lighting is in the hotel bathroom��� @langhamnyc #top @cynthiarowley #pants @sachinandbabi #jewelry @ralphmasri

Maye Musk (@mayemusk) által megosztott bejegyzés,

 

25036640_2019788078277335_6336514042340835328_n.jpg

A 60 éves, ausztrál Sarah Jane Adams a totál ismeretlenségből röpke egy év alatt szedett össze 160 ezer követőt az Instagramon és lett az IMG ügynökség modellje. Az Insta-ja amúgy rettentően szórakoztató, - jobban fogod élvezni, mint a mostanság sztárolt "influencerek" szétfotósoppolt képeit, amihez annyit tudnak írni, hogy Good morning Babes - ugyanis van sztorija, van mondanivalója, van élettörténete. Azóta pedig utazik, interjúkat ad, divatbemutatón vonul, 

16908422_1635122646794929_5229161079887626240_n.jpg

20839017_143333762919384_2171917489313677312_n.jpg

13388537_1020253968066002_1444723021_n.jpg

Na de, mi van akkor, ha egyszerű halandó, öregedő nők vagyunk és a titkos vágyunk még mindig a modellkedés.

Jó hírem van, egyre-másra alakulnak az olyan ügynökségek, melyek a 40 felettieket keresik.

2015-ben a Grey Model Agency úttörőként kezdte meg az 40 felettiek foglalkoztatását, és kimondottan arra mennek rá, hogy nem a klasszikus nagymama fejeket keresik, pardon, hanem a karakteresebb, érdekesebb arcokat.


teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_01_00938.jpg
teljes_kepernyo_rogzitese_2018_02_01_01248.jpg

Rebecca Valentine, az ügynökség alapítójának célja, hogy előtérbe helyezze a "láthatatlan generációt".

Hányszor érezzük úgy 40 felett, hogy egyszerűen elkezdenek levegőnek nézni minket. Állásinterjúra be sem hívnak, a pasik átnéznek rajtunk, középkorúak vagyunk, ami meg ugye szitokszó.

Stílus, tudás, tapasztalat. Ez mind itt van bennünk. Éltünk már eleget, hogy tudjuk mi áll jól, tanultunk, tapasztaltunk, többek lettünk. 

Az ügynökség egyik sikersztorija, a most 85 éves Frances Dunscombe, aki sohasem modellkedett korábban, titkárnőként dolgozott amúgy, 3 éve jelentkezett be, azóta vonult a London Fashion Week-en, és szerepelt Prada kampányban is. 

dims.jpg

Persze azért ne gondoljuk, hogy bárkiből lehet modell, csak azért mert 40/50/60 felett van. A 170 cm magasság ideális, szerencsés, ha érdekesebb arcunk van. A testsúlyt nem is említem, itt sem látunk kövér modelleket.

És persze a természetes ősz/fehér haj csakis előnyünkre válhat.

Az érdeklődés hatalmas, mondja az ügynökség vezetője, de a szűrő szigorú.

Az elszántabbak, szigorúan 35 felett, 720 fontért workshopra is mehetnek a kulisszák mögé nézni.

21479755_1629705463767522_7472714753933049856_n.jpg

Stefanie Lange az egyik kedvencem a csodálatos hosszú, ősz hajával!

És bár a fent említett Grey tekinti magát elsőnek, megtaláltam a párizsi székhelyű Silver-t, mely már 2012 óta "gyűjti" a 40 felettieket.

136_8955_f1000018.jpg

43_3549_dsc8358_1.jpg

316_11764_02.jpg

85_1725.jpg

Ausztráliában Silverfox néven néven fut az érettebb modelleket foglalkoztató ügynökség és most éppen tévé sorozathoz keresnek silver fox-okat. Régen láttam ilyen sok, szép embert egy videóban!

new-home_1.jpg

Aztán pár hete tele volt a média az orosz Oldushka-val, pedig nem most kezdték, ott 45 a korhatár.

03-embed-agency.jpg

Ránézek ezekre a nőkre és megnyugszom. Az egy dolog, hogy modellkednek, de ami számomra sokkal fontosabb, az az, hogy lehet így is. Lehet álmot megvalósítani 82 évesen is. Lehet így kinézni öregen, lehet így élni öregen. A sztereotípiák a fejekben talán lassan változnak, az öregedés egy folyamat, nem tudsz mit tenni ellene. Viszont tehetsz érte! Életmód, hozzáállás, tanulás. 

Mert ugye, egyszer mindenki megöregszik. Ha szerencséje van.

legutobb_frissitve45.jpg

Egyre menőbb 40 felett modellkedni Tovább
Barátnői csevej nagyvilági teázással

Barátnői csevej nagyvilági teázással

Omorovicza Afternoon Tea a the Ritz-Carlton hotelben

20180202_134526_1.jpg

Aki olvas egy ideje, az láthatta, hogy nagy Afternoon Tea rajongó vagyok. Londonban ragadt rám, ott nagy divatja van, számtalan étterem illetve hotel kínál jobbnál jobb ajánlatokat. Eddigi élményeimet lásd a poszt végén.

Így aztán nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy az Omorovicza és a the Ritz-Carlton Budapest hotel közösen kijött egy Afternoon Tea ajánlattal. Meg annak is nagyon örültem, hogy pont Pesten is leszek, amíg tart.

Az Omorovicza közel áll a szívemhez, aki nem tudná, ez egy magyar prémium szépségápolási márka, melynek alapja a gyógyító és bőrfiatalító magyar gyógyvíz és a hévízi iszap. 

Az alapító házaspár női tagját, Margaret-et, még Londonból ismerem, pár évvel ezelőtt volt szerencsém velük interjút készíteni, ami aztán a Forbes-ban jelent meg.  

Tehát gyorsan foglaltam, és ma fél 2-kor a Kupola Lounge-ban találtunk magunkat a Ritz-Carltonban. (Nem tudtam kiszedni a személyzetből, hogy kire várnak az embernek a bejáratnál, Depeche Mode?)

20180202_150144_1_1.jpg

Az Afternoon Tea tökéletes kiegészítője egy barátnői csevejnek, így aztán a kellemeset a hasznossal összekötve, ide beszéltem meg Ágival a találkozónkat. Az ő legnagyobb örömére is!

20180202_133521.jpg

Egy kedves fiatalember volt a pincérünk, aki szépen felvezette az egész sztorit, és akárhányszor beszéltünk, őszintén éreztem a hangjából a lelkesedést, hogy neki is mennyire bejön ez kooperáció.

Nagyon tetszett a bekeretezett étlap, mivel én állandóan minden információt tudni akarok.

Első körben egy welcome koktél jött, - koriander, barack likőr, citrom, cukorszirup, tonik - alkoholmentes verzióban is. Itt megjegyezném, hogy a szívószál használata nagyon nem trendi.

20180202_134501.jpg

Az Afternoon Tea-nél használatos emeletes tálca helyett ebben a kis polcrendszerben jöttek a sütik, szendvicsek. Talán arra hajazva, ahogy a termékek is ki vannak téve a polcon az üzletben, de inkább csak találgatok.

Szendvicsek: füstölt lazacos croissant, mini uborka és sajtkrém szendvics (ez tipikus, minden angol Afternoon Tea elmaradhatatlan kelléke), Foie Gras és szárított gyümölcs chutney (ebben a libamájat nem igazán éreztük). 

20180202_135732.jpg

Édességek: Csokoládé és málna torta (a szálloda sajátjai), paprikás és szilva chutney macaron, sárgabarack macaron, kétféle muffin, mini citromos pite.

20180202_134617.jpg

Ez pedig az Omorovicza Torta, melyet külön erre az alkalomra készített a hotel cukrászcsapata. Az inspirációt az Omorovicza egyik éjszakai krémje adta, ízvilága harmonizál a krém összetevőivel:  a szilvával, mandulával és almával. Ez egyébként tényleg nagyon finom, a kedves pincérünk el is mondta, hogy többen jelezték igényüket, hogy legyen állandóan az étlapon.

20180202_134541_1.jpg

Az afternoon tea nyilván elengedhetetlen eleme a tea! Itt most a Zhao Zhou vad teái közül lehetett választani, ők amúgy a Lánchíd utcában nem csak boltot, teázót, hanem teaműhelyt is vezetnek. És már ezer éve a listámon vannak!

20180202_144717.jpg

Őket már nem tudtuk megenni, de persze hazavihettük egy kis dobozkában. 

20180202_153031_1.jpg

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, a hely atmoszférája kellemes, a design nem tolakodó, rajtunk kívül 2-3 asztalnál ültünk és ők is Omorovicza partin voltak.

Azt kicsit zokon vettem mondjuk, hogy amikor megkérdeztem a teremfőnököt, hogy megnézhetjük-e spa-t vagy egy szobát, rögtön nemet mondott, mintha valami óriási dolgot kértem volna.

Az Afternoon Tea részeként kaptunk még éjszakai krémet (15 ml) és termál tisztító balzsamot (5 ml), az egyik kedvenc termékem ez a fekete balzsam, mely kalciumban és magnéziumban gazdag magyar iszapot tartalmaz. Plusz még 2 kis termék minta is volt a csomagban (deep cleansing mask és midnight radiance mask). Aztán még 20% vásárlási kedvezményt is, az Omorovicza üzlete és szépségszalonja az Andrássy út 2. alatt található.

Remélem a kedvezmény érvényes kezelésre is, ugyanis az egy igazán luxy kényeztetés, itt írtam meg róla ez élményeimet. 

Az Afternoon Tea ára 8.000 Ft / 2 fő és MÉG KÉT NAPIG TART, február 4-ig.

(Az árat tekintve amúgy, egy ilyen színvonalú Afternoon Tea, egy ilyen hotelben Londonban olyan 15.000 forint / fő lenne. )

Londoni Afternoon Tea élményeim:

Tea a világ legszofisztikáltabb könyvei között (Assouline konyvesbolt)

sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel 

Ahol Oscar Wilde partizott - Nagyvilági teázás a Hotel Café Royalban

Elteázni egy repülőjegy árát 

Barátnői csevej nagyvilági teázással Tovább
2018 - Új év, új én!

2018 - Új év, új én!

21167151_1550748571648666_1201707826084159513_o.jpg

Hát, őszintén szólva meg sem fordult a fejemben december 31-én, hogy bármilyen fogadalmat tegyek, ugyanis már sokkal korábban elkezdtem bevezetni mindenféle kisebb-nagyobb változtatást az életemben. Teljesen felesleges várni a szilveszterre, bár tény, hogy tökéletes kifogás a nem elkezdésre.

Rend. Sajnos, rettentően rendetlen személy vagyok. Bár az évek folyamán javult valamicskét a helyzet, van még min dolgoznom. Hozzáteszem, hogy 250 nm2-et kell(ene) rendben tartanom, belegondolni is fáj.

Tavaly már bevezettem és örömmel jelentem, hogy még mindig tart a lelkesedés: megágyazok reggelente! És akárhányszor belépek napközben a hálóba, mindig büszkeséggel tölt el, hogy be van ágyazva, és jól érzem magam tőle. Kis semmiség, mégis hatásos.

Folyamatos harc rendben tartani a konyhát, ugyanis ott vagyunk a legtöbbet, ráadásul a kutya is jön-megy, szerintem naponta 1 órát elszórakozom azzal, hogy vállalható legyen. Ráadásul, ha jön valaki, oda lép be elsőre, így rögtön benyomást kap rólunk, hogy "jé, micsoda kuplerájban élnek ezek!", avagy "micsoda jó kis konyha ez!", szóval bármennyire nem érdekel, mit szólnak mások, a konyhát rendben kell tartanom. És ha hozzáadom, hogy minden nap egyszer főzök is, akkor kijön, hogy a konyhában töltöm a napom legnagyobb részét..

Egészséges életmód. Amióta kiköltöztem Toszkánába, folyamatosan küzdök magammal, hogy egészségesebben éljek. Nincs is annál kellemetlenebb, amikor a kutya rajtakap a kamrában, ahogy üvegből eszem ujjal a Nutellát...

És bár az életmódváltásom alapvetően akkor kezdődött, mikor kiköltöztem és ehhez a pasim nagyban hozzájárult, aki ha kell, rám erőlteti a jó dolgokat. 

Amire büszke vagyok, hogy már hónapok óta sikerül a Nesquick függőségemet kordában tartani, és frissen facsart narancslevet fogyasztok reggelente, 4 narancsból. 

Étrendünket tekintve, ebben is nagyon rossz voltam, a mediterrán diétát követjük. Az egyik főétkezés mindig saláta (többféle leveles salátát mixelek + 5-6 féle zöldség hozzá), jobban szeretem, ha a vacsora az. Hat után ugye minden beépül, főleg 40 felett.

Így aztán általában ebédre főzök. Hetente 3-szor eszünk halat, főleg a livorno-i piacon vásároljuk, - branzino (tengeri süllő) vagy orata (aranydurbincs) -, egyszerűen sütőben készítjük, zöldséggel esszük és heti egyszer lazac van. Aztán 3-szor eszünk baromfit, főleg pulykát, és a csodás Le Creuset vasedényemnek köszönhetően, csak beleteszem egyben, rádobálok a kertből rozmaringot és babérlevelet, olívaolaj, hagyma, fokhagyma és hozzá megint zöldség. Hetente egyszer bűnözünk, ilyenkor jöhet a paprikás krumpli meg a bundás kenyér! Persze nem szentírás, de ezek az alapok, majd hosszabban is szakértek a mediterrán diétáról, sőt mostanában játszom a gondolattal, hogy jelentkezem egy health coach tanfolyamra is! Ha már így mélyedek a témában..

Főzni még mindig nem nagyon szeretek, persze van néhány receptem, amire büszke vagyok, például a ropogós cukkini chips vagy a rántott akácvirág, de még mindig inkább kötelességnek érzem a főzést, mint önmegvalósításnak. (Vagy idáig nem szükségszerű eljutni?)

Olívaolajat nagy mennyiségben fogyasztunk, napi 4 evőkanál a minimum. Ha nagyon megéhezem 2 étkezés között, akkor legtöbbször egy szelet olajas kenyér a megoldás. 

Az édesség utáni vágyamat főleg gyümölccsel próbálom elnyomni, most a szőlő és mandarin van terítéken. 

Imádom a magokat, mandula, mogyoró, dió, pisztácia, minden jöhet, naponta egy maréknyit engedélyezek, általában tévénézés közben. Miért van az, hogy enni kell tévénézés közben?

Amúgy a legjobb módszer a nassolás ellen, ha nincs otthon nassolnivaló, magyarul, csak olyan cuccot veszünk, ami nem káros.

Rendszeresen fogyasztok vörös áfonya levet, mert hajlamos vagyok húgyúti fertőzésre, úgyhogy erre szépen rászoktattam magam, mondjuk aranyárban van, 3 dl több, mint 1000 forint, de erre szívesen áldozok.

Mozgás. Amíg Pesten laktam, belőttem, hogy napi 10.000 lépést kell abszolválni. Ez többnyire sikerült is, kevesebbet tömegközlekedtem, és úgy intéztem a hetemet, hogy minden másnap legyenek külsős találkozóim, és ahova lehetett, gyalog mentem. A közbülső napokon meg úgy mentem például a boltba, hogy jó nagy kerülővel. Jó volt a 13-ban lakni!



Sajnos, a nagy büszkén leadott 6 kilóm a 17 hónap alatt, mióta itt vagyok, szépen lassan visszajött, így most megint a nulláról indulok és számításaim szerint 8-10 kilót kell(ene) leadnom, ha tudományosan igazítom a magasságomhoz. 

Az egyik kedvenc téli foglalatosságom amúgy, a tűzifa felpakolása. Ezt se gondoltam volna, hogy egyszer majd egy ilyen mondat hagyja el a klaviatúrámat.

Persze próbálkoztam tornával, miután lett egy 2.5 hektáros "kertem", futkároztam a kutyával, de őszintén bevallom, nekem a konditerem jön be, egy szigorú, hajcsár edzővel. Így például az nagyon hiányzik, hogy nem járok a Mónihoz hetente háromszor. Na de, találtam végre egy termet, nem messze tőlünk, ami árban is oké (havi 50 euro korlátlanul) és egy Lorenzo nevű edző ingyen áll rendelkezésre.

Addig is, köszönhetően a kutyának, megakadályozva, hogy beszökjön a faluba (már egyszer elkapta a rendőrség, akkor még nem kaptunk büntetést), hosszabb sétákra visszük minden nap, ez kb. 2 órát jelent, ami nagyjából 10.000 lépés és 6 km.

Stressz. Meggyőződésem, hogy legnagyobb ellenségünk a stressz. Az állandó megfelelési és bizonyítási kényszer, a munkahelyi nyomás, az elvárások, a béna játszmázások, egyszerűen megbetegítik az embert, lásd lentebb. 

Amúgy érdekes módon, megnéztem pár videót, amiben 60-70 körüliek arról beszélnek, hogy milyen tanácsot adnának fiatalabb énjüknek, és a legtöbben azt mondták, hogy "ne aggódj annyit, valahogy mindig lesz!". Szóval én is így vagyok ezzel, tekintve, hogy az elmúlt években átestem pár stresszes élethelyzeten, hogy olyan nincs, hogy valahogy ne lett volna. Meg, hogy lehetne sokkal rosszabb.

Aztán bejött a képbe egy nem várt történet, amikor is elmentem egy rutin nőgyógyászati kivizsgálásra és diagnosztizáltak egy cisztát az egyik petefészkemben. Nyilvánvalóan kisebb sokkot kaptam, hogy wtf és hogy mi is lesz most, a lényeg, hogy egy éven keresztül félre diagnosztizáltak különböző orvosok, mire megtudtam az utolsó előttitől, hogy igazából nekem endometriózisom van. Így aztán testben és lélekben éppen műtétre készülök, ami február elején lesz esedékes. Majd utána megírom részleteiben is az "élményeimet", már csak azért is, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy 40 felett fokozottabban kell figyelni magunkra, szűrővizsgálatokkal az elváltozások korai stádiumban kimutathatóak és eredményesebben kezelhetőek.

Önmegvalósítás. Amikor kiköltöztem, meghoztam azt a döntést, hogy akkor most feladok mindent, hogy együtt legyek egy pasival, akit egy hónapja ismertem. Tudtam, hogy meg kell lépnem, különben soha nem tudom meg, hogy működhet-e. Nos, működik. Szerintem minden másnap felhozza valamelyikünk, hogy hogy lehet az, hogy nem unjuk egymást, sőt..Ne felejtsük el, hogy mi éjjel-nappal együtt vagyunk. És nekem ez az első együttélésem. Ráadásul, még szeretek is egyedül lenni. És mégis. 

Tehát, adott a feladat, újra kitalálni magamat, megtalálni, hogy mi akarok lenni, mi érdekel annyira, hogy komolyabban elmélyedjek benne.

Mert ugye 40 felett is van élet. 40 felett is lehet változtatni, sőt. Úgyis csak akkor lesz jó, ha valóban azt csinálod, amit szeretsz, és ehhez sokunknak idő kell. Én mindig is irigyeltem azokat, akik korán rájöttek arra, hogy mivel akarnak foglalkozni egész életükben. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez nem változhat időközben. Én például született pr-es vagyok, mert erre igazából születni kell, nem lehet megtanulni, vagy érzed vagy nem, de a jelenlegi körülményeim miatt, ebben nem tudok igazán kiteljesedni. Így aztán nem is foglalkozom ezzel, mert ez van, új körülmények között vagyok, ehhez kell igazítanom magamat.

Aztán az is ott van, hogy nem lehet mindent előre kiszámítani, és nem úgy lesz, ahogy elképzeljük. Egyszerűbb, ha hagyjuk, hogy történjenek a dolgok körülöttünk, közben figyeljünk és legyünk szemfülesek, és vegyük észre azt, ami ott van a szemünk előtt, és mégsem látjuk. Vagy látjuk, de nem akarjuk elfogadni. Néha egy véletlennek tűnő esemény, találkozás valakivel, egy hirtelen elhatározás, tényleg megváltoztathatja az életedet. 

A kérdés persze mindig az, hogy elég bátor vagy-e változtatni, vagy inkább elvagy, miközben semmi nem történik az életedben évek óta. Én nem tartom magam amúgy bátornak, valahogy az elköltözéseim más országokba olyan természetesen jöttek. Persze megégettem magam párszor, sokszor voltam lent, és még leszek is, de az élet olyan rövid, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy unalmas életem legyen. És te?

A következőkben gondolkozom:

- Könyvet írok a londoni és toszkán kalandjaimról, kulturális ajánlóval, receptekkel, fotókkal (az extrákat ti kértétek!) Napi egy óra írás, ezt sajnos még tudtam beépíteni a rendszerbe megfelelően.

- Újságírás. Folytatni akarom a megkezdett újságírói karrieremet, na ehhez még hozzá se kezdtem igazából, főleg a 40 feletti nők témában, vagy olaszországi kalandok vagy ...

- Health coach. Ahogy fent írtam, egy ideje kacérkodom a gondolattal, hogy elvégezzek egy ilyen kurzust, érdekel is, másrészt, mindenképpen olyan valamit is szeretnék csinálni, amivel másoknak is tudok segíteni. Ez még átgondolás alatt.

- Blog. A blog érdekes módon mindig akkor indul be, amikor nem foglalkozom azzal, hogy hogyan induljon be. 2018-as célom, hogy némi pénzt is keressek bloggal, mivel egyelőre hobbi tevékenységként űzöm, meg egyfajta naplóként. Persze örülök, ha hasznos/szórakoztató lehetek.

Itt még meg kell jegyeznem, hogy továbbra is missziómnak tekintem, hogy megmutassam, hogy 40 felett sem vagyunk láthatatlanok, sőt! Továbbra is lesznek inspiráló sztorik, szeretnék kicsit jobban a divat irányába is elmenni.

- Női vállalkozók. Egyelőre ez egy csíra a fejemben, de nagyon jó lenne kiadni könyvben az eddigi női vállalkozós interjúkat, összehozni az eddigi interjú alanyokat (Facebook csoport?), ahol meg tudnának egymással ismerkedni, létrehozni egyfajta női baráti kört, ami arról szólna, hogyan segítsük egymást. Mit gondoltok?

- Fotózás. Tavaly kaptam egy jobb gépet ajándékba a pasimtól (használt Nikon), és mivel egyesek szerint van érzékem a fotózáshoz, így erre mindenképpen szeretnék időt szánni. Egyelőre ugyanis csak kattintgatok, aztán néha összejön. (Bár a Shutterstock elfogadta a jelentkezésemet, és már árulom is a stock fotóimat!)

Társas kapcsolatok. Amire nem számítottam, viszont igencsak jól jött, hogy megismerkedtem veletek, vagyis sokan írtatok/írtok nekem és én ennek mindig örülök. Néha tágítjátok a látókörömet, néha szórakoztattok, néha kioktattok, néha segítetek, szóval nagyon élvezem, hogy vagytok! És remélem, hogy ez folytatódni is fog! Ugyanis, bár egy kényelmes házban és egy csodás birtokon élek, azért kissé elszigetelve a külvilágtól. 

Olvasás. Tavaly körülbelül 20 könyvet rendeltem online, összesen kettőt abszolváltam. Úgyhogy be fogom vezetni a napi 2 oldalt. Most éppen Karafiáth Orsolyától a Szirént olvasom, nem könnyű olvasmány, viszont letehetetlen. Ha kiolvastam, szívesen továbbadom!

Azt hiszem, tudnám még folytatni, de így is gratulálok azoknak, akik végigolvasták! 

2018 - Új év, új én! Tovább
Amikor nők terveznek a Nike-nak cipőt: egyesek újragondolva!

Amikor nők terveznek a Nike-nak cipőt: egyesek újragondolva!

Csináljatok valami menő szart cuccot! Van rá 2 hét! (Make some cool shit! - a sajtóközleményből.)

Ezt a tömör megbízást adta a Nike 14 nőnek.

Szóval mi történik akkor, ha 14 nő fogja magát és újragondolja a Nike két legnépszerűbb  cipőjét?

lead-the-1-reimagined-group-1516379140.jpg

A szóban forgó két almárka, az Air Force 1 és az Air Jordan 1.

A nők pedig cipő designerek a Nike-nal, különféle területeken dolgoznak, ez volt az első alkalom, hogy így együtt csapatban dolgoztak.

Mit tudjuk (vagy nem), a  az Air Force 1 1982-ben született meg kosárlabda játékosoknak, az Air Jordan 1 pedig nyilvánvalóan Michael Jordan számára készül 1985-ben. Szóval kosaras cipőkről beszélünk, amiket alapvetően férfiaknak készítettek.

A "1 Reminagined" kollekció 5-5 pár Air Force és Jordan cipőből áll, női szemmel újragondolva. Két szempontból is érdekes ez: nyolcvanas évek óta nem nyúltak hozzá radikálisan a designhoz és nők meg még úgysem nyúltak eddig hozzá.

Szerencsére, a kollekció egyáltalán nem "csajos", és nem színes-szagos, szintén szerencsére.

Viszont elképesztően menő és játékos. Megtartva az alap designt, mindegyik cipő saját egyéniséggel bír, felturbózva ezzel-azzal, mindegyiken találunk valami részletet, amitől különleges lesz a cipő. Jómagam, minimum hármat vásárolnék meg.

A kollekció amúgy unisex.

Csodálatos módon, a magyar Nike-hoz semmilyen elérhetőséget nem találtam, így csak annyit tudok mondani, hogy a (rendkívül magyartalan, gondolom robot fordítja) honlapjukon az áll, hogy február 16-tól lesz vásárolható.

sp18-nwmn-the1reimagined-aj1-explorers-product-on-body-1516381016.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-sage.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-jesters.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-sage-product-on-body-1516381017.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-rebels-product-on-body-1516381020.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-explorers-product-on-body-1516381017.jpg

nike-one-reimagined-air-force-1-lovers.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-lovers.jpg

nike-one-reimagined-air-jordan-1-rebels.jpg

sp18-nwmn-the1reimagined-af1-jesters-product-on-body-1516381023.jpg

 És íme a 14 nő!
teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_23_101736.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202212.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202406.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202443.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2018_01_22_202516.jpg

 

Amikor nők terveznek a Nike-nak cipőt: egyesek újragondolva! Tovább
Észrevenné valaki, ha eltűnnél?

Észrevenné valaki, ha eltűnnél?

joycevincentstudiophotoj.jpg

Tegnap egy beszélgetés során megint eszembe jutott az a dokumentumfilm, ami pont abban az évben jött ki, amikor Londonba költöztem és nagyon felkavart.

2006-ban holtan találtak a 38 éves Joyce Carol Vincent-et a észak-Londoni bérelt lakásában, a Wood Green Bevásárlóközpont felett. (Én is pont 38 voltam, amikor olvastam a hírről, lehet ez is közrejátszott, hogy annyira felkavart.)

Nyilván maga a tény is szomorú, de ami az igazán megdöbbentő volt, hogy közel 3 év után találták rá.

Magyarul, az évek alatt senkinek nem tűnt fel, hogy nem ad életjelet magáról.

Amikor megtaláltak a lakásban, a tévé még mindig ment, oszladozó holtteste körül pedig karácsonyi ajándékok voltak, amiket éppen csomagolt.

Vajon kiknek csomagolta és vajon kik nem hiányolták őt?

Az, hogy egyáltalán megtalálták, annak volt "köszönhető", hogy a bankszámlája kiürült, így a közüzemi művek nem  tudták levenni a pénzt és jöttek behajtani.

Carol Morley filmrendezőt nem hagyta nyugodni az eset és elkezdett nyomozni, ki is volt ez a nő valójában? Hirdetéseket jelentetett meg, hogy keresi Joyce ismerőseit, barátait. A jelentkezők közül sokan nem is tudták, hogy meghalt, amíg Morley nem mondta meg nekik.

448570435936_05280905_2805201592624am_large.jpg

A filmjében, melynek címe Dreams of Life, megpróbálja felgöngyölíteni, hogyan élt Joyce - megszólalnak volt barátok, kollégák, lakótársak -, és hogy hogyan történhetett ez meg vele. 

Nem volt drogos, nem volt alkoholista, 4 testvére volt, dolgozott, népszerű volt, kiterjedt baráti körrel rendelkezett, attraktív nő volt, a férfiak odavoltak érte. És mégis, 3 évig senki nem vette észre, hogy eltűnt.

Amúgy többen azt mondták, azt gondolták, hogy egyszerűen egy újabb nagy kalandba vágott, ezért nem keresték.

A film szerint abuzív kapcsolatban élhetett valamikor, a lakást, amiben lakott, ugyanis ilyen nőknek adták ki. A teória szerint fokozatosan távolodott el mindenkitől, családjától is, saját akaratából. Valami olyasmi történhetett vele, ami nagy traumával járhatott, és senki nem volt ott, hogy segítsen neki.

A halálát nagy valószínűséggel asztma roham vagy gyomorfekély okozta, a maradványokból pontosan nem tudták megmondani.

A filmben a családja nem kívánta szerepelni.

A film nagyon szomorú és eléggé nyomasztó, nem egy könnyű esti mozi, íme a trailer:

Számomra a tanulság az, hogy igen nehéz észrevenni, ha valakinek segítségre van szüksége, szóval oda kell figyelni rendesen embertársainkra, főleg azokra, akik közel állnak hozzánk. 

Észrevenné valaki, ha eltűnnél? Tovább
Miért utazik egyedül a nő?

Miért utazik egyedül a nő?

Olvasom, hogy egyre több nő utazik egyedül, sőt egyre több 40-50 éves nő vág neki a nagyvilágnak egyedül. Na, de miért?

Olvasóim között is akad jó pár olyan nő, aki egyedül utazott/utazik, őket kérdeztem a szóló utazásaikról.

Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás

caminito.jpg

Gyöngyi (51), ügyfélszolgálati referens

Mikor utaztál először egyedül és hova? 
Az első igazi, saját szórakozásomra teljesen egyedül történő utazás az Argentína volt.

Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál? Mi volt az indíttatás?
Igazából igen, egyedül akartam. Sok minden összejött, elegem lett, épp kirepültek a gyerekek, és rémülten vettem észre, hogy ha nem történik valami, néhány év múlva középkorú néni leszek, anélkül, hogy valaha igazából autonóm fiatal nő lehettem volna.

Hogy érezted magad az utazás közben? Mire jöttél rá?
Hagytam, hogy megéljek mindent. Úgy mentem oda, hogyha egész nap a bérelt lakásban piálok és cigizem, akkor legyen az, tehát hagytam, hogy megéljem azt, amit érzek. Így is történt. 

Ismét vonzó nőnek éreztem magam, ezt az argentinok nem mulasztották el tudtomra adni. Szorongva mentem el az első tangó estre, meglepetésemre kézről kézre adtak, pedig alig tudtam táncolni. Ebben nyilván benne volt a külföldi nő egzotikuma is, de voltak nálam sokkal fiatalabbak is a világ minden tájáról.:) 

Különösebben nem jöttem rá semmire, nem világosodtam meg. De azóta a tangó életformámmá vált és egész jól megtanultam időközben spanyolul is.

Hová utaztál még egyedül?
Azóta már 3-szor mentem vissza, és még megyek is. Valami szörnyűségnek kell történnie ahhoz, hogy ne térjek vissza Buenos Aires-be.

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért?
A második BsAs-i utam. Akkor már úgy éreztem, mintha hazamentem volna (pl. ugyanazt a lakást béreltem ki), sokkal jobban tudtam tangózni, és nőként is magabiztos voltam. Mindössze egy hétre futotta akkor, olyan volt, mint egy álom, de akkora életerőt adott és inspirált, hogy a mai napig abból élek.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Magam szervezek mindent, de az első alkalommal igénybe vettem egy buenos aires-i magyar idegenvezetőt, hogy segítsen belakni a várost. Mondjuk jó drága volt, de nem gondolom, hogy haszontalan.

Mások hogyan fogadták, hogy egyedül utazol nő létedre?
Sokan mondták, mennyire bátor vagyok, hogy elindulok. Nem értettem miért, mert messzire utaztam ugyan, de nem a dzsungel közepébe, vagy egy lakatlan szigetre. Aztán rájöttem, hogy az igazi kérdés az volt, hogy elengedett-e a férjem. A férfiak jellemző mód azt gondolják, hogy pasizni megyek, feltételezem magukból indulnak ki..

Odakint rengeteg egyedül utazó tangós turistanővel találkozom, számos tehetős amerikai és francia nő - nem ritkán megözvegyülve - vesz ingatlant magának (jól fel is verték az árakat), és odamegy élni. Én utálom őket, vagyis valójában irigy vagyok. És igazat adok nekik. Szívtak éveken át a savanyú férjük mellett, a barbecue és a meccsnézés (franciáknál belejátszik a kempingezés is), rokonlátogatás volt évtizedeken át a program, a pénz ment a pasi státusz kellékeire. Ők valami szarul fizetett női munkát végeztek, és most élnek végre. Jó nekik, hogy megtehetik!

Konklúzió nincs. Nekem identitásommá vált az Argentínába utazás, Buenos Airestől Buenos Airesig élek, köré szerveződik az életem, és mindenről ez jut eszembe.

A tangó a mindennapjaim részévé vált, hetente több csoportos órát, illetve tangó technika órát veszek, emellett balettozni is járok, noha korában soha nem táncoltam.


Egyedül sokkal nyitottabb vagyok mindenre

26648530_1694596657250869_823494355_n.jpg

Roberta (51), banki tanácsadó

Mikor utaztál először egyedül és hova?
Tavaly nyáron 51 évesen utaztam el először teljesen egyedül Firenzébe 2 hétre. 

Előtte már vettem részt különböző csoportos kalandnyaralásokon, pl. Provenceban, a Pireneusokban és Mallorcán, de teljesen egyedül tavaly utaztam először.

Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál?
Is-is. De most elsősorban nyelvtanulás céljából utaztam ki.

Mi volt az indíttatás?
A kellemeset a hasznossal szerettem volna összekötni, nyelvtanulás és turistáskodás egy történelmi városban. Imádok városokat felfedezni, múzeumokba, képtárakba, kávéházakba járni, s közben rengeteget fotózni.

Hogy érezted magad közben? Mire jöttél rá?
Már tavasszal előre leleveleztem és megszerveztem az utazást, a nyelviskolát, a szállást, egy házaspárnál laktam (homestay) a város szívében, a Ponte Vecchio-tól 2 percre. Az első napokban sokszor éreztem magam egyedül, jópárszor eltévedtem, a 40 fokban azt sem tudtam merre a jobbra meg a balra (mondjuk az olaszok sem), de pont ennek köszönhetően Firenze olyan zugaiba is eljutottam, amelyeket az útikönyvek sem emlegetnek. Például egyik este egy ilyen eltévedésemnek köszönhetően toppantam be egy templomba, ahol éppen Puccini Pillangókisasszonya volt a műsoron, és még jegyet is kaptam rá az előadás előtt 5 perccel. Nem ez volt az egyetlen spontán koncert élményem Firenzében.

Egyedül ezt éreztem negatívumnak, de ezt is csak az első napokban, hogy nem volt kivel megosztanom a sok szépet amit láttam, aztán a város felfedezése és szépsége kárpótolt mindenért. 

Egyedül sokkal nyitottabb vagyok mindenre, jobban felveszem a város és az ott élők ritmusát, életstílusát, jobban megfigyelem az emberek viselkedését. Szerintem mindenkinek érdemes lenne egyszer egy ilyen utazást kipróbálni teljesen egyedül, mert különleges élmény és tapasztalás, s nem kell ahhoz messzire utazni.
Egy biztos, egész életemben nem ettem annyi fagylaltot, Millefoglie-t, és nem másztam meg annyi lépcsőfokot, mint abban a két hétben.
És a Veled való rövidke egy órás beszélgetést is ennek az útnak köszönhetem!
Szóval mindenkinek bátran ajánlom, egy ilyet nem lehet megbánni, ki kell próbálni, hajrá!

És ahogy most írtam róla, kicsit újra átéltem. Egyik legmeghatározóbb élményem volt.

Utaztál azóta egyedül?
Azóta nem. Lehet, hogy még fogok menni, kérdés, hogy az életem hogyan alakul. Most, hogy már belekóstoltam az egyedül utazásba is, ráéreztem ennek a szépségére is. 
Amúgy korábban szinte elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy egyedül nekivágjak bármilyen utazásnak, úgyhogy ki kellett lépnem a komfortzónámból, de megérte.

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért?
Három évvel ezelőtt egy olaszországi őszi riviéra (Ligúria, Toszkána) utazás volt az egyik nagy kedvencem, egy héten keresztül autóval végiglátogattuk a következő helyeket, minden nap máshol aludtunk, nagyon izgalmas volt. Ez egy teljesen spontán nyaralás volt, és az egyik legnagyobb és legmeghatározóbb utazási élményem volt, Monaco, Cinque Terre, Portofino, Portovenere, Barga, Lucca, és Garda tó.

Két évvel ezelőtt pedig egy 10 napos provence-i kalandnyaralás volt rám nagy hatással, oda is szeretnék egyszer még visszamenni. Egyébként első számú kedvencem Olaszország. Az olasz életstílus, a művészet, a kultúra, gasztronómia.
És másik nagy kedvencem még Párizs, ott már többször jártam, de bármikor újra mennék.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel pl. egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Az elmúlt években igénybe vettem egy-egy utazási iroda segítségét. A  tavalyi firenzei utam volt az első, amit teljesen magam szerveztem, egyedül a repjegyek foglalásához igényeltem iroda segítségét. Kimondottan egyedül utazóknak szóló utazási irodát nem ismerek.

Friss rálátás az egész életre

26197814_1750574811640125_7212693957879900730_o.jpg
Katinka (43), terapeuta

Az elmúlt években egyre több barátnőm kezdett el egyedül utazgatni külföldre, és ez egyre jobban felkeltette az érdeklődésem. Függetlenül családtól, munkától...

Magyarországon belül már volt tapasztalatom az egyedüli utazással, mert szívesen jártam léböjtölni, ahova senki nem kísért el. A legelső ilyen a hévízi Carbona hotel 9-10 napos léböjt kúrája volt, 10 éve, és felfedeztem, mennyire más, mennyire jó egyedül is pihenni, nyaralni.
Olyan élmény, mint a zene, egy kellemes angol keringőre egy operabálon teljesen másképp táncolunk, mint egy modernebb buliban, vagy egy néptáncon, teljesen más stílusok, mást érintenek meg bennünk, és mégis, mindegyik érték.

A válásom után több külföldi partnerem volt, így Európában sokat repkedtem egyedül, mert ott találkoztunk. Persze, mindig vártak a reptéren, de egyféle gyakorlatot és bátorságot adott.

Tavaly tavasszal utaztam először egyedül külföldre, életemben először: Szicíliába. Spontán megvásárolt Wizzair repjegy, plusz az airbnb-n és a booking.com-on remek tengerparti szállásokat találtam. Lazán szerveztem meg, és minden nap olyan pozitív élmények értek, amelyek egy közös utazásnál biztosan elkerülnek. Meglepetésemre, mindenhol rendkívüli kedvességgel és tisztelettel bántak velem, teljes biztonságban éreztem magam. A spontaneitás, és a helyiekkel való könnyed beszélgetések miatt olyan meseszép helyeket láttam, amiről az útikönyvek nem szólnak.
Sziciliát azért választottam, mert ott “összeér a világ”. Muszlimok, keresztények, ókori és modern erők, terek. Végtelenül kíváncsi voltam, ki is vagyok valójában egy ilyen, teljesen idegen világban. Nem adrenalin-kalandokért mentem. Nem menekülni. Nem új életet építeni. Szép életem van. Felépítettem, ápolom... DE... “Minden zárt rendszer a káosz fele növekszik” - fizikai törvény, a lélekre is igaz, szerintem.

A komfortzónán viszont egészséges józansággal és jól kondicionáltan érdemes átlépni. Különben csúnya öngól lehet. Én rábízom magam a flow-ra, a boldogságéra; mintha a szívem húrjai “vitorlák” lennének, és ősbizalommal belesimulok, miképp egy kapitány befogja a vitorlába a tengeri szellőket. Ezt tettem Szicíliában is. Működik!

Teljesen más élmény egyedül utazni. Az ember őszintébb és tisztább kapcsolatba kerül önmagával, mint valaha, rendkívüli felfrissülés a léleknek, a gondolatokban plusz mélységek-magasságok, belső erők nyílnak ki, olyan szabadsággal, térrel és boldogsággal, friss rálátással az egész életére, leírhatatlan.

A szicíliai utam olyan jól sikerült, hogy idén minden hónap utolsó hetében elutazom 1-1 hétre, és épp a cikkben említett országokba. Január végén Róma, februárban Ciprus, márciusban Athén, áprilisban Madrid, és így tovább. Mivel terapeuta vagyok, ezért könnyedén szervezem a hónap első három hetébe a munkám, és a lovagom is külföldi, aki sokat utazik, és szerencsémre a családom támogat. Emellett, meglepetésemre, tavaly ősz óta egyre gyakrabban kérnek webkamerás terápiát a vendégeim, hát, a 21. század megérkezett hozzám is. Ez óriási többlet szabadságot ad, aminek szívből örülök! Az egyéni utazással a fő célom a könyveim írása és lelki-szellemi feltöltődés az antik görög-római világ szépségeivel. Érdemes kipróbálni!


Sokan mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy egyedül utazom

17157840_10212670882712154_188206180847368040_o.jpg
Pálffy Szilvia (52), divattervező

Igazából én 99%-ban munka miatt utazom. Először 14 évvel ezelőtt utaztam egyedül Thessaloniki-be, egy hétre, kollekciót fejleszteni. Első nap éjszaka sírva fakadtam, hogy mi lesz velem 2000 kilométerre a családomtól:)). Aztán olyan bonyolult és stresszes lett a helyzet, hogy se enni, se aludni nem tudtam egy hétig, nem foglalkoztam semmivel, csak hogy a rám bízott feladatot megoldjam 200 százalékosan.

Az egyik legkedvesebb utazásom Hong Kong-ba volt tavaly, mert oda úgy vágytam eljutni mint egy gyerek a vidámparkba. Az első pillanattól kezdve azt az élményt kaptam amire gondoltam, csak még sokkal jobb volt.

Sokan azt mondják, hogy milyen bátor vagyok, hogy egyedül utazom. De azért azt ne felejtsük el, hogy nem megyek este egyedül csavarogni, nem ismerkedem útközben idegenekkel (hát ez most nagyon nyugdíjasan hangzik, de így van), nem megyek olyan környékre, ami nyilvánvalóan veszélyes.

Szóval mindenkit arra bíztatok hogy nyugodtan utazzon egyedül, de előtte alaposan készüljön fel a környékről, a lehetséges segítségnyújtásról, főleg ha másik kontinensre utazik valaki. Illetve nekem, mivel munka miatt utazom, mindig van kéznél egy helyi gyár, iroda kontakt, akihez fordulhatok, ha bármi gondom lenne.

Csak egy érdekes megjegyzés: Indiában egy szállodában - Taj Club House Hotel - volt egy hölgy, akinek semmi más munkája nem volt, csak hogy az egyedül utazó nőknek segítsen. Minden reggel odajött az asztalomhoz megkérdezni, hogy nincs-e szükségem valamire.

Mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél

sorrento.jpgKornélia (harmincas éveiben), projekt manager

Mikor utaztál először egyedül és hova?
Barcelonába, céges útra. Szerencsés helyzetben vagyok, így számos alkalommal tudtam úgy szervezni a céges útjaimat, hogy tovább maradjak és még pár napot egyedül tölthessek az adott helyen. Ha tényleges egyedül utazás számít csak, akkor Balin voltam pár éve.
Azért utaztál egyedül, mert nem volt kivel vagy egyedül akartál?
Azért, mert céges út volt, és egyedül kellett mennem.

Balira pedig azért, mert nem volt 4-5 napra társaságom, és mivel ilyen közel voltam az egyik álomcélomhoz, nem akartam kihagyni csak azért, mert senki nem jött volna velem. Gondoltam majd lesz valahogy, legalább csendben leszek pár napig, és gondolkodhatok, nézelődhetek, kikapcsolhatom az agyam teljesen. :)

Mi volt az indíttatás?
A cégesnél adott volt, Balira pedig azért, mert Ázsiában az volt az én fehér bálnám, amit muszáj volt levadásznom. Olyan régóta tetszett, de olyan messzinek és elérhetetlennek tűnt azért is, mert nem tudtam kivel kellene menni, és nem is egy olcsó kiruccanás.

Hogy érezted magad közben? Mire jöttél rá? 
Szuperül! Imádtam a szigetet, az embereket, a színeket és illatokat, a burjánzó növényeket, a templomokat, az ételeket... szóval mindent! És bármikor visszamennék egyedül is akár 2-3 hétre.

Feszített időszakban mentem oda, stresszesen, és elképesztően kikapcsolt az a nyugalom, hogy az emberek békések, alázatosak és jó szándékúak. Hatalmas kontraszt volt az itthoni mindennapok után.

Nagyon tetszett az is, hogy mivel egyedül voltam, többet beszélgettem a helyiekkel, mint az ember általában teszi ilyenkor. Sok mindent tudtam meg például a sofőrtől, aki pár napig a szigeten fuvarozott (sokan bérelnek így fel sofőrt, vagy kísérőt, mert nem sokan vállalják, hogy ott vezessenek.) Kényelmes megoldás, és egyben egy két lábon járó Bali enciklopédia volt. Nagyon érdekes volt azt is látni, hogy ő hogy látja Európát, és pont annyira egzotikus neki az, hogy én Milano-ba átruccanok amikor kedvem szottyan, mint nekem az, hogy ők meg átrepülnek Szingapúrba, pár óra alatt. 

Az egyetlen negatív gondolatom az volt, hogy 3-4 órányira van az egyetlen barátom, akihez baj esetén fordulhatok kicsit elbátortalanított, de szerencsére nem volt semmi gond.

Azóta utaztál egyedül?
Azóta nem voltam, de tervben van a másik fehér bálnám, Dél-Afrika. Tudom, hogy nem veszélytelen, de annyira tetszik a természet, az állatok, hogy minden van: óceán, hegy, állatok, vízesés, elképesztően szép. Ott lesz azért egy ismerős, aki legalább egy városban kalauzolni tud, de az ország többi részén nem lesz senki ismerős. 
A másik, amit szeretnék, nem tudom ide sorolható-e: olyan 2-4 hetes külföldi szervezett út, ahova egyedül megyek ugyan, de ott csoportban leszünk, a nap egy részében nyelvet tanulni, a másik felében pedig valami mást lehet csinálni. Több ilyen út van, van ahol a helyi kultúrát tanulod, vagy ötvösséget, festészetet, borászkodást. Na egy ilyenre nevezek be remélem még idén! 

Melyik volt a legkedvesebb utad és miért? 
Stockholm és Moszkva. Stockholmban többször voltam 2 hétre munka miatt, nagyon tetszett, hogy az estéket és a hétvégét egyedül töltöttem csellengéssel, városnézéssel. Nagyon tetszik a város, az emberek, kellemes volt a tavaszi idő is, szóval ideális felfedező időszak volt. Ez volt az első tapasztalatom Skandináviában,  és nagyon kíváncsi voltam rá régóta. Talán ezért tetszett annyira. Szívesen kószálok más országok városaiban, és szívesen figyelem az embereket is, nem csak a látványosságokat. Olyankor olyan, mintha kicsit te is ott laknál, és helyi lennél. 

Moszkva pedig nem is tudom, nekem olyan különleges volt, és nagyon pozitív csalódás. Szerintem csodaszép, fantasztikus épületeik vannak, és az emberek is kedvesek. Oda mindenképp visszamegyek még.

Saját magad szervezed az utazásaidat vagy igénybe veszel például egyedül utazóknak szóló utazási irodát?
Eddig csak én szerveztem, de ahogy írtam az előzőekben, szeretnék most kipróbálni egy szervezett utat. Dél-Afrikán is gondolkodom, hogy szervezett úttal kellene felfedezni, hogy biztonságosabb legyen. Szívesen megyek mindenfelé, de igyekszem óvatosnak lenni.


Induláskor mindig felmerül bennem, hogy  normális vagyok-e?


Krisztina (negyvenes évei végén)

Az utóbbi időben sokat utaztam egyedül, főleg Ázsiában, elsősorban azért, mert nincs kivel utaznom, másodsorban a munkahelyi kötöttségek miatt. Korábban sok szervezett úton voltam, így van összehasonlítási alapom.

Egyedül menni egyrészt sok szervezést igényel, kevesebb érdekes helyre jut el az ember, de lehet, hogy csak azért, mert óvatos duhaj vagyok, eddig csak csillagtúraszerû utakat szerveztem magamnak, egy-egy nagyobb városból kiindulva.

És persze kevésbé biztonságos is, mint egy csoporttal vagy valakivel utazni. Ugyanakkor szabad az ember és nyitottabb a környezetére, annyi időt tölt egy helyen, amennyit akar, sikerélménye van, hogy ezt vagy azt a szituációt is megoldotta egyedül.

Álltam már Szingapúrban a reptéren úgy, hogy elnéztem a visszaút dátumát, és nem volt elég pénz a bankkártyámon..
Így utólag vicces, akkor kevésbé volt az, de saját meglepetésemre nem pánikoltam.

És eddig mindig szuper jó volt, bár induláskor mindig felmerül bennem, hogy normális vagyok-e? De egy valami van, ami soha sem pótolható, az elmúló idő, és ha egyedül, akkor egyedül kell menni, mert a világ csodálatos, de ehhez az otthoni kanapéról fel kell állni.
Miért utazik egyedül a nő? Tovább
A megállíthatatlan Mildred Hayes

A megállíthatatlan Mildred Hayes

Még csak január 11 és már meg is néztem az év legjobb filmjét.

A Három óriásplakát Ebbing határában kiváló film, és a 60 éves Frances McDormand pedig egyszerűen pazar benne. 

billboard2_0.jpg

Mildred Hayes lányát kegyetlenül meggyilkolták 7 hónapja, a gyilkosnak viszont nyoma sincs. Mildred Hayes úgy gondolja, hogy ez elfogadhatatlan, ezért  gondol egyet és a városka határában évtizede üresen álló óriásplakátokon üzen a rendőrségnek. És innentől elindul a lavina.

Mildred Hayes farmer overállban, fejkendőben, smink nélkül megállíthatatlan és rettenthetetlen, igazságot akar és közben persze rájön, hogy semmi sem olyan egyszer, mint amilyennek tűnik.

 hbz-frances-index-1515385366.jpg

Mint tudjuk, Frances McDormand megkapta pár napja a Golden Globe díjat az alakításért, én drukkolok, hogy megkapja az Oscar-t is.

Megjegyezném, hogy McDormand a Golden Globe-ra nem gondolta túl a megjelenését, a természetesség jegyében érkezett, úgy néz ki, mintha most kelt fel volna, no smink, nos, hát a hajat hagyjuk is, és egy végtelenül egyszerű ruha. Végül is, hogyan lehetne jobban kitűnni egy csomó szexin felöltözött, perfektre megcsinált nő között? Hát így.

A megállíthatatlan Mildred Hayes Tovább
5 dolog, ami jó lesz 2018-ban

5 dolog, ami jó lesz 2018-ban

Ez egy szubjektív lesz lista, hogy mire érdemes várni 2018-ban, én főleg a kulturális eseményekre gyúrok!

Marina Abramović kiállítás Firenezében

A performansz-művészet egyik úttörőjének számító 71 éves szerb Marina a Palazzo Strozzi-ba hozza legalább 100 darabját és új élő performansz is lesz!

A róla készült, The is artist is present című dokumentumfilmet ajánlom megnézni. 

2018. szeptember 21 - 2019. január 20

2531.jpg

 Királyi esküvő és baba

Amíg Londonban éltem, engem is teljesen beszippantottak a királyi események, például amikor Prince George született, emlékszem lehetett élőben nézni a neten, hogy mikor jön ki a Duchess a kórházból a babával. Ha minden jól megy, Kate Middleton áprilisban hozza világra harmadik csemetéjét.

2018. május 19. -  Harry herceg és Meghan Markle esküvője, az igazi tündérmese, ugye. Én nagyon kíváncsi vagyok, ki fogja a "ruhát" tervezni, mert bármit vett fel eddig Markle az eljegyzés bejelentése óta, mindent azonnal felvásároltak. Az igazi influencer :)

Az esküvő a windsori kastély Szent-György kápolnájában lesz, itt házasodott amúgy Károly és Kamilla annak idején.

image.jpg

Nick Cave a Lucca Nyári Fesztiválon

Július 17-én a szomszédságunkba érkezik Nick Cave és én végre valahára láthatom. Ráadásul családiasabb közegben.  Jegyek itt, 43 euró-tól.

Nick Cave amúgy feleségével együtt jegyzi a rendkívül sikeres Vampire's Wife nevű ruhamárkát.

dqr46daw4aa2nvu.jpg

Orla Kiely kiállítás a Fashion and Textile Museumban (London)

Az 55 éves ír divattervező, Orla Kiely nagy kedvencem, jellegzetes print motívumairól bárhol felismerem. Emlékszem az első London Fashion Week-emen sikerült kapnom meghívót hozzá, 1 órát álltam zuhogó esőben a sorban, hogy bejussak, de nem bántam meg, sikerült találkoznom is vele.

Szóval egy Orla Kiely kendő büszke tulajdonosaként, nagyon várom a kiállítást.

2018. május 25 - szeptember 23.

index12_orla_kiely.jpg

1948: the Biennale of Peggy Guggenheim 

Peggy Guggenheim, a művészvilág mecénása, női Casanova, igazi provokátor, lázadó, szegény-gazdag amerikai lány, aki végül Velencében köt ki (itt is hal meg).

1948-ban itt mutatja be gyűjteményét a Velencei Biennálén, ez volt első alkalom, hogy modern művészetet állítottak ki. A Guggenheim-gyűjtemény rendkívüli sikert aratott. Peggy aztán szemet vetett egy gyönyörű befejezetlen épületre, a Palazzo Venier dei Leoni-ra. A több mint három kilométer hosszú, festői szépségű Canale Grandén álló palotát helyreállították, és 1949-től már itt kapott helyet Peggy gyűjteménye, amely ekkorra a korábbi szerzeményei mellett jelentős amerikai művekkel is kiegészült.

A 70 éves évforduló alkalmából nyílik majd nagyszabású kiállítás a palazzo-ban.

2018. május 25 - november 25.

guggenheim-battle-02-2017-02.jpg

she-10_nocrop_w1800_h1330_2x_1.jpg

5 dolog, ami jó lesz 2018-ban Tovább
54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem. 

54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem. 

Ha jól emlékszem június eleje volt, napoztunk a medence mellett, amikor is a pasim átküldött egy New York Times cikket, hogy szerinte ez nekem tetszeni fog. Tetszett. Kétszer elolvastam egymás után. Aztán még párszor később. Ma meg felkeltem, és azt gondoltam, hogy nektek is tetszene. Úgyhogy lefordítottam Delia Ephron, a legendás Nora Ephron húgának írását. A történet igaz.
28ephron-superjumbo.jpg
DELIA EPHRON 

54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem.
Micsoda romantikus bohózat, gondoltam. Tévedtem, viccről itt szó sem volt.

Olyan volt, mintha a saját romantikus bohózatom szereplője lennék.
 
Abból élek, hogy ilyeneket írok. Nővéremmel, Nórával írtuk "A szerelem hálójáb@n" forgatókönyvét, a többi között. Specialitásom: hogyan esnek szerelembe az emberek.

És hogy hogyan kezdődött?

Tavaly augusztusban írtam egy esszét arról, hogyan próbáltam meg kikapcsoltatni a halott férjem telefonját, és min kellett keresztül mennem ezért a Verizon-nál, hogy ez megtörténjen.
Októberben levelet kaptam egy férfitől, aki olvasta a cikket. 
Ugyanaz a férfi volt, akivel 18 éves koromban Nóra összehozott, nyári gyakornok volt a Newsweek-nél. Háromszor randevúztunk, írta a férfi.

72 évesek vagyunk. Mindez 54 éve történt. "Elmentünk a Columbia foci meccsre, hóvihar volt." Írta Peter, miután bevallottam neki válaszlevelemben, hogy egyáltalán nem emlékszem a randijainkra.

Peterből pszichiáter lett, Jung-i analitikus és Bay Area-ban él.

Akadtak kapcsolódási pontjaink. Hasonló problémája volt az AT&T-nél, amikor megpróbálta halott felesége telefonját megszüntetni. Utoljára Szicíliába utaztak együtt, Szirakúzába. Egyik regényem, melynek címe Szirakúza, ott játszódik. Peter mondta, hogy olvasta és nagyon tetszett neki. Tudta, hogy közelítsen egy író szívéhez. 

Akarod folytatni? - kérdezte levelében. Nyilvánvalóan akartam.

Megesküdtem volna, hogy egyáltalán nem érdekelnek már a férfiak, sőt levetkőzni sem akarok egy előtt sem. Elégedett voltam. Nagyszerű barátaim voltak. És volt egy csodálatos házasságom.

És ennek ellenére, Peter ott állt tárt karokkal. És meg beleestem.

Természetesen, rögtön rákerestem a neten.

Mire megtaláltam pár férfivel jól összekevertem. Megtudtam, hogy két könyvet is írt a szexuális kizsákmányolásról. Tanúskodott bíróságon bántalmazott nők mellett. Egy aktivista a nők nevében? Mi ez, valami feminista tréfa? Nemrégiben a Grand Canyon-ban túrázott. Küldött egy képet, amin egy kenuban ül. Pompásan nézett ki.

Miután konzultáltam barátnőmmel, Jessie-vel, aki kiváló ítélőképességgel rendelkezik és rendben találta Peter e-mailjét, válaszoltam neki. Valami bájosat akartam. Arra azért figyeltem, hogy óvatosan megemlítsem, hogy körülbelül  a Greenwich Village-ig szoktam eltúrázni süteményért. Peter rettentően érdekesnek tűnt, de az biztos, hogy semmi esély arra, hogy én valaha is a Grand Canyon közelébe menjek.

Néhány napon belül aztán már egyfolytában emaileztünk. Emlékszem azon gondolkoztam, hogy nincs értelme mást mutatni, mint azt, amilyen vagyok, így aztán őszintén írtam az életemről, a veszteségeimről, a túlélés nehézségeiről. És ő kedvesen válaszolt.

Olyan volt, mint amikor Joe Fox és Kathleen Kelly a A szerelem hálójáb@n-ban, a szívünkkel e-maileztünk. Vagy mint A szerelem hullámhosszán-ban, az óceán két különböző partján laktunk.

Olyan 2 héttel később, jött az elkerülhetetlen mondat: "Delia, azt hiszem jó lenne telefonon beszélnünk."

Hamarosan éjszakába nyúló beszélgetésekbe merültünk. Semmi Facetime vagy Skype, sima telefon - hangok kapcsolódtak össze, úgy, mint amikor fiatal voltam. Nevada-ba ment Hillary Clinton-nal találkozni, végig beszéltük a kétszer 4 órát, amíg oda és vissza vezetett. 
Nem tudtam gondolkozni, sem írni, sem aludni. Tudtam, hogy kezdek szerelembe esni. 72 éves vagyok, hogy történhetett ez? Mindez azonban mindez történt volna, Peter azt mondta, "Delia, azt hiszem, ideje lenne találkoznunk."

A következő héten New Yorkba jött.


A randink napján, a fodrászatban pazar beszárítást kaptam. Persze túlságosan sok időt töltöttem azzal, hogy mit vegyek fel. A vacsora alatt meg képtelen voltam normálisan társalogni. Azt hiszem, megkérdeztem mi a kedvenc színe. Az agyamat teljesen lesokkolta a jelenléte, meg a férjem szelleme is, aki amúgy csak azt akarta volna, hogy boldog legyek. De akkor is.
 
Amikor kijöttünk az étteremből, Peter megcsókolt. A Bowery és a Houston sarkán.

Másnap reggel bepánikoltam. Úgy volt, hogy a Washington Square Park-ban találkozunk.  Nem tudtam elindulni. Felhívtam Jessie-t.
"Hátizsákja van." - mondtam neki
"Észak-Kaliforniában mindenki hátizsákkal jár. Irány a park!" - mondta.

Leültünk egy padra és órákon keresztül beszélgettünk. Meg voltam rémülve. A mi korunkban a halál már ott ül melletted. Ha kinyújtod a kezedet, meg is érintheted. "Senkinek sem kellene kétszer keresztül mennie azon, amin mindketten keresztül mentünk. Ha beteg leszek, ne maradj mellettem."  Emlékszem amikor azt mondtam neki. Persze nem így értettem.
"Soha nem tudnám ezt megtenni."- mondta Peter.
 
Ez nem egy romantikus komédia. Egyáltalán nem az.

Korunkból adódóan felesleges volt titkolózni, így elmondtam Peternek, hogy 7 éve a csontvelőmben rendellenes sejteket találtak. Így aztán félévente el kell mennem Dr. Gail Roboz-hoz, a Weill Cornell Medicine leukémia doktorához, hogy megnézze a véremet és azt mondja, hogy jól vagyok. Petert ezzel sem riasztottam el.

Hetekkel az első randi után, hosszú utazásokat tettünk, egyszer még a Grand Canyon-hoz is elmentünk. Aztán március 9-én elmentem a következő vérvizsgálatra és kiderült, hogy leukémiám van.

A neve A.M.L. azaz akut mieloid leukémia. A kemoterápiát jövő héten kellene kezdenem, mondta Dr. Roboz, CPX-351, egy klinikai kísérleti szerrel, amit a FDA (Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) még el sem fogadott. 
Leukémia. A.M.L. A nővérem ebbe halt bele.

Aztán Dr. Roboz mondta, hogy ez nem ugyanaz a betegség. A rendellenes kromoszómák és mutációk miatt az A.M.L. nagyon eltérően viselkedhet különböző betegekben.
Az én verzióm más volt, mint a nővéremé, és Dr. Roboz úgy vélte, hogy jól fogok reagálni a CPX-351-re. Ezért is kaphattam meg a gyógyszert a Weill Cornell programjában.

Hálás voltam ezért, de az kívántam, bárcsak lett volna valami ilyesmi akkor is, amikor Nóra beteg lett. Nagyon hiányzott, jobban mint valaha.

Ahogy a nővérem, én is elkezdtem hazudozni. Jó sokat hazudtam azoknak, akiket szeretek. Akikkel dolgozom. Hogy miért nincs készen a forgatókönyv, vagy hogy miért nem tudok megbeszélésekre járni. Csapnivaló hazudozó vagyok. Ami eszembe jutott éppen, azt hazudtam. Egyszer például egy barátom szemfertőzésével is visszaéltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha elmondom egy embernek, az elmondja másoknak, és akkor majd mindenki tudni fogja, és úgy fog megjelenni a hírekben, hogy "A nővére is így halt meg, ő is meg fog." 

Védenem kellett a reményt.

Ahogy megtudtam a hírt, Peter másnap jött. Ült az asztalnál, éppen francia pirítóst készítettem, amikor azt mondta: " Össze kellene házasodnunk. Hozzám jössz feleségül?"
"Igen."

Nem praktikust döntést hoztunk. Mindketten éreztük, hogy a betegség még erősebben láttatta szerelmünket. Hétfőn megkaptuk a házassági engedélyt, és megvettük a gyűrűt. Kedden befeküdtem a kórházba.

Össze akarunk házasodni, mondtuk Dr. Roboznak, akiről kiderült, ezt is el tudja intézni. Felolvastuk a fogadalmainkat, Peter főleg a csodákról beszélt, és Cheryl Fox, a kórház káplánja összeadott minket a kórház 14. emeleti ebédlőjében. Az első CPX-351 kezelésben voltam, még kettő volt hátra.

Peter felfüggesztette a praxisát és a kórházi szobámban aludt. Nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna pozitív. Egyszer sem. Sokáig kórházban lenni, olyan mint egy alagútban, elmosódott emberek ellenőrzik az életjeleidet, ételek érkeznek, amiket nem akarsz megenni, kényszeríted magadat, hogy sétálj a folyosón, hogy legyen erőd. A félelem és a remény harcol a szívedért és az elmédért. Minden este amikor elaludtam a kórházi ágyban, láttam Petert olvasni a pótágyon, arra várva, hogy előbb aludjak el, mint ő.

25 nappal később kiengedtek a kórházból. Az utolsó csontvelő biopszia szerint, remisszióban voltam.

Remisszió. Egy igazán figyelemre méltó szó.

Egy héten belül újra írtam. Peterrel operába mentünk. De továbbra is elkerültem a barátokat és a családtagokat. Amikor számomra kedves emberekkel találkoztam, előadtam azt az életemet nekik, amelyik már nem is létezett. (Kihagyva a házasságot - ezt hogyan magyaráztam volna meg?)

A titkolózás aztán egyre nagyobb teher lett, elszigetelt. Egyszerűen nem illett hozzám.

Nagyon remélem, hogy az FDA jóváhagyja a CPX-351-et. Mindenki számára hozzáférhetővé kellene tenni, akinek szüksége van rá. Kötelességem ezt elmondani.

Ránézek Peterre és azon gondolkozom, hogy történhetett meg velünk ez a csoda. A nővérem, persze. Ő már 54 évvel ezelőtt gyanította, hogy egymásnak lettünk-e teremtve azaz E.V.E.T. (A Szerelem hullámhosszán-ból) Köszönöm Istenem, hogy Peter olvassa a New York Times-ot. Köszönöm Istenem a nagylelkű szívét. Említettem már, hogy a CPX-351-től nem hullik ki a haj? Persze, azt kellene mondanom, hogy ez egyáltalán nem fontos, amikor élet és halál között vagy, de igenis az. Összetöri a szíved. Számít. Minden számít. Főleg a szerelem.

Eredeti, angol cikk itt.
54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem.  Tovább
Leltár 2017

Leltár 2017

insta_2017_legjobb.jpg

Már hetek óta készülök rá, hogy megírjam a leltárt, erre megint az utolsó napra hagyom, persze.  Aztán majd sopánkodok, hogy megint nem teljes, mint tavaly. De úgy döntöttem, hogy elengedem a perfekcionizmust 2018-ban, most kezdem!

Először is, számban kifejezve kb. 100.000 kedves olvasó látogatott a blogomra, ebből 20% volt új érdeklődő. Érdekes módon, valamiért azt hittem, hogy kevesebb lesz, mint 2016-ban, aztán meg kiderült, hogy  2016-ban 30.000-rel kevesebb volt.  A lényeg, hogy van hová fejlődnöm.

Az 5 legolvasottabb blog poszt 2017-ben:

 
 
 

2017-ben az egyik legjobb dolog az volt, hogy utaztunk, pedig úgy terveztük, hogy nem utazunk, mert nem lesz elég pénzünk. Aztán valahogy mindig úgy jött ki, hogy lett (az univerzum figyel!), így áprilisban Magyarországon töltöttünk egy hetet, még a Balaton is belefért, aztán véghezvittünk egy szuper dél-franciaországi tripet - így eljutottam Cannes-ba, Mougins-be, a Colombe d'Or-ba St. Paul de Vence-ba - , aztán Olaszországon belül is utaztunk, Milánó, Velence, Umbria és egy csodás hét délen, ahol 100 évig élnek az embernek, aminek az első részét már megírtam. Aztán végre megint volt egy kis London is, teljesen váratlanul, jó volt, de már másképpen érzek iránta.

És persze 2-szor sikerült hazalátogatnom, ami azért volt jó, mert tudtam veletek is találkozni.

Aztán elkezdett foglalkoztatni az öregedés, a hogyan-öregedjünk-jól témakör, ha jól emlékszem, minden A szuperöregedés titkával kezdődött. Hirtelen felindulásból indítottam egy Hello 40 blogot is, amivel még nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy a téma marad, sőt. 

Az öregedés és elmúlás, mint olyan, nyilván mindenkit megüt 40 körül, mert már azt látjuk, hogy mennyi lehet még, hány év, és ebbe mi fér bele. Eljön-e a szerelem, mi van, ha nem kellek senkinek, mi van, ha elkezdek elhülyülni, mi van, ha egyszer csak nem lesz munkám, mi van, ha már nem tudom magam megvalósítani, mi van, ha egyszer csak ott állok egyedül és nincs aki segítsen. Ezernyi kérdés, naponta küzdök ezekkel én is, úgyhogy hello midlife crisis! Jó kis téma lesz jövőre!

Aztán itt vannak női karrierek, inspiráló sztorik, ez is marad, hiszen ezekből sosem elég, íme az eddigi interjús lista, sajnos van amivel elmaradtam, ezt igyekszem pótolni mihamarabb.

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? - Feövenyessy Kriszta

Ez egy életforma, nem egy vállalkozás - avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában - Hegedűs Zsanett

Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom - Bitay Andi

Villáminterjú: 10+1 kérdés Benkó Zsuzsannához 

A vállalkozó ruhatervező - Bajcsai Viki

A kultúra igenis fogyasztható, csak jól kell tálalni - Balogh Máté, Kortárs PR 

Nem tervezek előre, jól ki van kövezve az életünk, csak lépkedni kell az úton - Belasics Edit, Szent András Kastély

Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Mosonyi Vera, Floresse

25 év után abbahagytam a hajfestést, bár nagyon szerettem a feketét, 40 felett egyszerűen öregít. Azt hittem, hogy jobban őszülök és trendi fehér hajú lehetek, de ehelyett lett egy barnás-szürkés kissé őszes valami egy év nem festés után, ami rajtam kívül mindenkinek tetszik, úgyhogy egyelőre várok, hátha nekem is megtetszik. 

Kiváló takarítónő lehetnék egy másik életben, ezt sem gondoltam volna, amikor kiköltöztem tavaly, hogy ezt fogom csinálni minden szombaton, helló házkiadás!

Aztán bevallom, hogy egyre remetésebb vagyok, magyarul jól megválogatom hova megyek el és kivel találkozom, mert nincs időm hülyékre és parazitákra. 

Örömmel jelentem azt is, hogy idén csak két csak esetben szívattak meg: az egyikbe sajnos pénzt  és időt is öltem, a másikba bizalmat. Nem tudom, melyik volt a rosszabb. Azt hiszem, az utóbbi, mert ott az egészségemről volt szó. (Amúgy tavaly volt egy esetem, egy ismertebb, jelenleg külföldön élő esküvői fotós bízott meg munkával (közös barát révén találkoztunk), megcsináltam a munkát, szépen meg is dicsért, aztán soha nem fizetett, a végén azt mondta, hogy ő átutalta a pénzt, és én hazudok. Elengedtem, bár néha még mindig úgy kiírnám a facebook-ra, hogy nehogy megbízzátok.)

A blognak és a facebook-nak köszönhetően viszont lettek új barátaim, ami segít túlélni a remeteséget, és nem mellesleg tágítjátok folyamatosan a látókörömet, szóval továbbra is írjatok, meg küldjetek cuccokat, nagyon szeretem ha a párbeszéd kétoldalú, magyarul nem csak én hányom a tartalmat az Internetre. 

Párkapcsolatilag minden rendben, december 24-én ünnepeltük volna másfél éves évfordulónkat, ha nem felejtem el! Amúgy meg soha nem gondoltam volna, hogy egy párkapcsolat lehet ennyire izgalmas. Tekintve, hogy napi 24 órában együtt vagyunk és egyáltalán nem unjuk egymást, sőt, ezen néha mindketten eltűnődünk, hogy mennyire összeillünk. Igazán szerencsések vagyunk.

Aztán Katinka, egykori kollégiumi szobatársam ajánlotta a Yearcompass-t, ami egy letölthető/nyomtatható füzet, segít lezárni az évet, magyarul jó sok kérdésre kell válaszolni, hogy aztán lásd milyen is volt a 2017, hogy meg tudd tervezni a 2018-at.

Összességében, nem panaszkodom, lehetne sokkal rosszabb. Van aki meg sem éli a 43-at, ugye. Aztán meg ha nem történne semmi az életemben, milyen unalmas lenne és nem tudnék tanulni a hibáimból.

Szétesni törvényszerű, újra összerakni magadat pedig csodálatosan nehéz, de megéri. Éppen ezen dolgozom, de erről majd többet jövőre.

Kívánok boldog új évet minden olvasómnak, köszönöm, hogy áldoztok rám időt, írtok, kommenteltek, tanácsot adtok, nélkületek kevesebb lenne az életem!

Úristen, majdnem kifelejtettem a kutyát! A kutyával még mindig imádjuk egymást!

Csók, Orsi

Leltár 2017 Tovább
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

bbv_8394web.jpg
Minden úgy kezdődött, hogy hangot adtam a Facebook oldalamon annak, hogy egyszerűen nem találok vágott hortenziát Budapesten. Vera meghallotta segélykiáltásomat és elvitt egy lelőhelyre, ezt jól meg is írtam a blogon itt, ha virágot akartok olcsón, ide menjetek.

Aztán megismertem Vera történetét és mindig mondtam neki, hogy akkor szólj, ha majd ott tartasz, hogy megírjuk, mert felmondtál.

Vera ugyanis 36 évesen úgy döntött, hogy akkor pályát módosít és megvalósítja az álmát.

Én pedig mindig szívesen írok olyanokról, akik valóra váltják az álmaikat.
Akik merik vállalni, hogy fel kell áldozni bizonyos dolgokat azért, hogy majd a végén jobb legyen, akiket nem érdekel, hogy mások mit gondolnak és akik tudják, hogy mit akarnak.
Szerintem amúgy az a legjobb pillanat, amikor rájössz, hogy ez az, ezt akarom csinálni!

Fogadjátok Vera sztoriját szeretettel, nem titkolt szándékom, hogy azért is írok róla, hogy segítsem a kis vállalkozását, szóval ha éppen virágra vágysz, legyen az pár szál virág a vázába otthonra, vagy egy cuki csokor ajándékba vagy asztali dekoráció és még sorolhatnám, akkor keresed a Floresse-t!
134216_1055653604493859_6539528977265658266_o.jpg

 
Mivel foglalkozol? 

Virágkötészettel, virágdekorációval. 

A cégem, a Floresse egy emberi léptékű kisvállalkozás, amit a virágok iránti szenvedély és magas szakmai odaadás hívott életre és ez jellemez.

Hogyan jutottál el idáig?

Tájépítészmérnökként végeztem 2006-ban a Corvinus Egyetemen, de már akkor tudtam, hogy nem fogok a szakmában dolgozni, a hazai gyakorlat nem vonzott, ezért inkább fogtam magam és az Erasmus révén Finnországba mentem félévre kitekintést szerezni. 
A skandináv design és a finn gondolkodás nagy hatást tett rám, ez a mai napig tart.

Egy kis Főkertes kitérő után, jelentkeztem egy nagy állami céghez, mely ekkor kezdett bővülni és EU-s pályázatok keretében is tervezte finanszírozni infrastruktúrafejlesztési projektjeit, én naivan azt hittem hogy a pályázati rendszerek kezeléséhez szükség van területfejlesztési ismeretekre és átfogó szemléletre.

Két év után azonban már biztosan tudtam, hogy nem az állami szektor és nem is a pályázatok fogják  a kiteljesedést hozni az életembe.

A 30. születésnapomra kaptam egy Ikebana könyvet két baráttól, akik nagyon jól ismernek. A könyvbe írtak egy mondatot, amiért mai napig hálás vagyok, és ami miatt el mertem kezdeni komolyan gondolkodni gyermekkori álmom megvalósításáról.

Végül is, ha jobban belegondolok, a virágkötészet mindig is ott volt a szemem előtt, csak nem láttam tisztán.

Az első virágkötészeti tanfolyamot ugyanis 10 éves koromban végeztem el. A békéscsabai Kertészeti Vállalatnál dolgozó nagymamám révén családi baráttá vált Kokics Tibornál, aki már akkor megjósolta, hogy egyszer majd kollegina leszek. Persze, akkor csak nevettem ezen.
11953000_882112865209450_8883599913992835256_n_1.jpg
A végső döntést 2014-ben hoztam meg, ekkor már nem láttam értelmes célokat a munkahelyemen és a rutinból elvégezhető munka meg soha nem motivált.

Felhívtam Tibort, aki azonnal átadott egy csomagtartónyi szakmai folyóiratot, valamint közölte, keressek gyakorlati helyet, ugyanis ezt nem elméletben kell tanulni. Így aztán egy évig minden szombaton egy vidéki virágboltban voltam kisegítő.

Ahogy a baráti körben lassan híre ment, hogy tájépítészből és menekülő irodistából virágkötővé nevelem magam, lassan elkezdtek érkezni az első megkeresések is.

2015-ben elvégeztem az OKJ-s virágkötő tanfolyamot, tehát szereztem "végzettséget" a munkához, de ott valójában nem kaptam sok új információt. Mai napig sajnálom a tanfolyamra szánt időt és pénzt is - viszont elfogadtam, hogy ez is része volt az útnak.

Szépen lassan, főállás mellett, albérletekben lakva építettem fel a céget 4 év alatt. 
12783512_970960152991387_8996875376601926425_o.jpg
Ezt meg kell kérdeznem, mi volt a könyvbe írva, ha nem titok?

Nem titok. Engem ott és akkor pont megtalált a 110. oldal, ahol részletes leírásban és több példával bemutatva azt járja körbe a könyv, hogy hogyan lehet különböző stílusokban kifejezni a kiteljesedés pillanatát. 
vera_2.jpg
vera_3.jpg
Miért váltottál?

Talán akkor fogalmaztam meg utoljára legjobban, amikor egy állásinterjún tették fel ezt a kérdést, idén márciusban. Akkor még pályázati folyamatok környékén maradva terveztem főállást váltani.

Az hittem, hogy talán egy kis levegőváltozás is elég lesz és egy új helyen, új feltételek mellett dolgozva főállásban, majd könnyebb lesz szabad időmben a hobbiból céggé válásra fókuszálni.

A beszélgetés során viszont kiderült - állítólag elég komoly hiba egy állásinterjún a teljes kendőzetlenség, de én ilyen vagyok - hogy valójában a 10 év munkái között válogatva egyetlen projektről sem tudok büszkeséggel beszámolni.

Sok szempontból kellemetlen beszélgetés lett a végeredmény. Nem úgy készültem fel rá, ahogy elvárható lett volna. Az okokat kutatva pedig rájöttem, hogy felesleges bármilyen külső körülményre fogni; valójában nem érdekel eléggé. Amiben nem tudok hinni, azt nem tudom és már nem is akarom képviselni. 
17800443_10154495307751344_2825691125478743836_n.jpg
Mennyire volt nehéz váltani?

Kreatív foglalkozásra vágytam.

Ezt mindig is éreztem, de nem volt elég önbizalmam, sem önismeretem, hogy fel merjem fedezni, hogy pontosan mi is az, ami örömmel tölt el és egyben sikerélményt tud jelenteni.

Ez a belső út a legnehezebb. Ez sok "váltást" jelent. Fejben, lélekben. A munkahelytől való elválás ehhez képest egy technikai rész.  
12829509_1055653667827186_5035481536686832826_o.jpg
Milyen segítségeid voltak a váltás közben?

A barátaim és a szüleim első pillanattól mellettem álltak. Soha nem voltam egyedül.

Édesanyámtól rengeteget tanultam, mert 18 éves kora óta tud virágot kötni és azóta gyakorolja is.

Ma már ő az első számú rajongóm és gyakori segítségem is. A napokban megy nyugdíjba biológia-rajz-természetismeret tanári állásából és remélem, hogy még aktívabban tud majd részt venni a munkákban. Szeretek vele gondolkodni. 
img_2432.jpg

Tudatosan vitted véghez a váltást? Elhatároztad, hogy 1 éven belül megléped?

Igen, mindig volt tervem. Mai napig körülbelül 10 Floresse-t érintő távlati tervet kellett kukába dobni.

Az élet tanít és mindig új utakra vezet. Sok partnerjelölttel dolgoztam már együtt és sokféle munkába öltünk energiát.

Azt mondom: hibázni, rossz döntéseket hozni és elbukni törvényszerű.

Mindig megéri viszont elővenni egy tiszta lapot a tervezéshez, ha az álmodról van szó. 
img_3077.jpg

Hogyan képezted át magad?

A növényismeretem nagy része az egyetemmel jött, ugye tájépítészmérnökként végeztem.

A szemem mindig nyitva volt a virágkötészetre, a kötészeti technikákat a boltban és autodidakta módon tanultam. A legtöbbet pedig más virágkötők munkáit figyelve tanultam. 

Az OKJ tanfolyamot nem tekintem az átképzés részének. 
18300817_1343092889111443_607583855933022091_n.jpg
Hová tartasz? Mi a cél? 

Hát, hatalmas céljaim nincsenek. 

Azt biztosan tudom, hogy nem szeretnék üzletet nyitni és ott ülni nap mint nap. 

Szeretek kimenni az emberek közé és megmutatni, hogy mit tudok, mim van. Például amikor kezdtem a vállalkozást, akkor bizonyos helyekre ingyen vittem virágokat - ilyen volt  Mono Fashion and Art Gallery vagy a Szerelmes Levél Pékműhely - cserébe a névjegyem otthagytam, ezekről a helyekről aztán jöttek rendszeres csokorkérések, lettek új ügyfelek és barátságok is.
Most belvárosi éttermek rendszeres vagy eseményre szánt dekorációit készítem a legszívesebben és az esküvőket is nagyon szeretem.  

Rendszeresen tartok workshopokat, ez a jövőben várhatóan még gyakoribb lesz, kell, mert nagyon nagy érdeklődés övezi.

(Szerk. azaz én: én is voltam húsvéti virág installáció készítésen! Lásd a legelső képet és ezt! De volt már például őszi ajtódíszító és anyáknapi csokor készítő műhelye is Verának. Szerintem remek csapatépítő program is lehet, ha engem kérdeztek.)
bbv_8417web.jpg

A Strand Fesztiválra 2 éve járok, a virágos fejdísz készítő órámra többszörös túljelentkezés, aminek mindig nagyon örülök.

14188450_1089181904502544_4011268954037974474_o.jpg
Szeretem az esküvőket, főleg ha szabad kezet kaphatok!
18193703_1336129803141085_3830062129785507757_n.jpg
Boldog leszek, ha meg tudok maradni a saját stílusomban és tudom magam ahhoz tartani a továbbiakban is, hogy csak friss növényt adok ki a kezeim közül. Így aztán a kistermelőket és barátokat szeretném továbbra is előnyben részesíteni az alapanyagok beszerzésekor.

A megfelelő minőségben készített munkák eddig mindig hálás kezekbe kerültek.
Hiszek benne, hogy ez jó cél akármilyen távlatban.
20264740_1424651744288890_8897194232033940616_n.jpg
 
Milyen segítség hiányzik a legjobban?

Technikai dolgok. Most pont egy megbízható autó vagy egy kis hűtőkamra lendítene rajtam.
19238055_1379621665458565_2382554853535179464_o.jpg
Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb?

Nagyon szeretek tanulni. Ha érdekel valami, kérdezek. Nyitott vagyok és nagyon jó érzékem van ahhoz, hogy hiteles helyekről, hiteles emberektől tanuljak. 
img_3121.jpg
Melyik tulajdonságodat nem szereted?

Ha olyan helyzetbe kerülök, hogy kénytelen vagyok végighallgatni vagy véghezvinni valamit, ami nem érdekel, gyakorlatilag emlékezetkiesésem van arról az időről. Ha muszáj, még kb. 24 órán belül rekonstruálom az eseményeket, de később egyre nehezebb. Kínos tud lenni utóbb. 
zsofi_csaki_275.jpg
Milyen tanácsokat adnál magadnak, ha tudnád mi lesz majd?
1. Azokkal az emberekkel kell időt tölteni, akik értenek és segítenek. Ha magyaráznod kell a stílusodat és az értékrendedet, rossz helyen vagy. 
2. Minden látszólagos ellentmondás ellenére az anyagi háttér csak egy feltétele a boldogulásnak - egy a sok közül. Megfelelő súllyal kell kezelni. 
img_3301.jpg
Ki inspirál? 

Angol, ausztrál, amerikai virágkötők munkái.
Hiszel abban, hogy az univerzum figyel és segít?

Persze. Hívhatjuk Istennek is. Egyetlen egyház sem áll szívemhez közel, de a Jóistennel köszönőviszonyban vagyunk. 
Mi az amit el szeretnél érni?

Minden nap kötni valami olyat, ami megfelelő helyre kerül és fontos élethelyzetekben okoz örömet azoknak, akik kapják. 
12182422_910724209014982_5729172817460412780_o.jpg
15235828_1177384675682266_1294759360292193679_o.jpg
10264975_10152514909791344_5669278199191525392_n.jpg
12783798_10153421169486344_6284758724507933815_o.jpg
16998044_10154373910146344_754261560665121722_n.jpg
Kedvencek:

Nicole Land (Soil and Stem), Nikki Tibbles (Wild at Heart), Petal & Grace, Rowan Blossom a szívemhez legközelebb álló virágkötők. 

Kedves blogom most a nagyok közül a wmn és az Egy nap a városban, kisebbek közül Madame Fregoli. Sok képzőművészeti, design és gasztro témájú oldalt is követek - közülük most egy főleg gyerekkönyveken dolgozó grafikus hölgy, Egri Mónika ad talán legtöbbet a lelki békémhez. 

Jonathan Franzen a kedvenc írom. 

Zene minden stílusban és minden korszakból érkezhet. Hangulatomhoz válogatom. Van, hogy napokig csak Mozart vagy Bach szól, ha lazításra vagy tartós koncentrációra van szükségem. Voltak egyszámos napjaim, amíg az irodában kellett magamban tartani a lelket; sokszor gyakorlatilag mantraként használtam egy-egy aznapra szövegében is fontos dalt. Mostanában 70-es évek végi rockban és két nagyon fiatal magyar banda zenéjében: a Panel Surfersben és a The Keeymenben oldódom. 

HonlapFacebook - Instagram

Mosonyi Vera, +36307497862, info@floresse.hu
13055636_1002151996538869_1470018291717671278_o.jpg
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával Tovább
Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint - Jane Fonda 80 éves lett

Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint - Jane Fonda 80 éves lett

636494451353109269-jane002.JPG

Jane Fonda, multitalentum tegnapelőtt 80 éves lett.

A kétszeres Oscar-díjas színésznő, aktivista, modell, aerobic guru és ki tudja még mi aktívabb, mint valaha, de azt mondja, hogy soha nem lenne megint fiatal.

"Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint, nem szerettem fiatal lenni. Már 7 évesen is öregnek éreztem magam, mire 20 lettem, már nagyon vénnek éreztem magam. 30 évesen aggastyánnak éreztem magam, és nem láttam milyen jövő várhat rám. 49 évesen úgy éreztem, hogy nem tudok kreatív lenni és abbahagytam 15 évre a színészkedést. Annyira öregnek éreztem magam...Aztán amikor 60 éves lettem, akkor kezdtem el megérteni, hogy ki vagyok, és újra fiatalnak éreztem magam. Most 80 évesen pedig rettentően jól érzem magam!"

Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint - Jane Fonda 80 éves lett Tovább
A világ legdrágább tojása

A világ legdrágább tojása

20286783_1518310611559129_794247957171163972_o.jpg

Egészen pontosan tavaly télen történt, a hentesnél bámultam magam elé a sorban, amikor megakadt a tekintetem egy szőrős vállon.

Egy kopasz, szakállas, félmeztelen, szőrös vállú pasi nézett rám a tojástartó dobozról.

Milyen vicces! - gondoltam magamban, és persze meg sem fordult a fejemben, hogy az a valaki a képen, valaki. Mármint, hogy köze van a tojáshoz.

6,50 euro, ez volt ráírva, vagyis darabja több, mint 300 forint. 

De hát ez Paolo Parisi tojás, mondja a hentes, mintha tudnom kéne, hogy ki az a Paolo Parisi. Alig eszem tojást!

Persze akkor még semmit sem tudtam Paolo Parisi-ről, a híres tojáspápáról (Dining Guide-tól), aki kecsketejet ad a tyúkjainak és ettől annyira jó lesz a tojás, hogy 3 Michelin-csillagos éttermek vásárolnak tőle. 

Hogy rövidre fogjam, kiderült, hogy itt lakik tőlünk 20 percnyire.

A tojást persze megvettük, megettük, és megállapítottuk, hogy semmi különbséget nem éreztünk. Többet nem veszünk.

Eltelt fél év, amikor is gyógynövényes mentorom, Lia mondja, teljesen véletlenül, hogy ő nagyon is jól ismeri Paolo-t, és nagyon régóta. És ha akarjuk, akkor bemutat minket neki. Hát, akartuk.

Így aztán egy nyári délelőtt elkocsikáztunk Usigliano -ba, ahol lakik és ahol az állatokat is tenyészti.

20170727_105810.jpg

20170727_111528.jpg

Útközben találtam ezt a két csodálatos palazzot, egymással szemben, az egyik totál lepusztult, a másik teljesen felújított kis templommal, amiben laknak is. 

20170727_105510.jpg

20170727_105737.jpg

20170727_105928.jpg

Itt pedig már Paolo konyhájában vagyunk, a híres tojásokkal.

20170727_122120.jpg

Paolo különleges figura, 30 éve él Toszkánában, ebben a kis faluban - neki sincs nagyon szomszédja, mint nekünk - amúgy genovai, nem néz tévét és nem olvas újságot, úgy gondolja, hogy a túl sok információ nem tesz jót az embernek. Ellenben szenvedélyes filmrajongó, mint később kiderül.

Paolo olajat melegít, közben mondja, hogy az olaj amúgy Oliviero Toscani barátjától van - a hírhedt-híres Benetton fotósról van szó, pont írtam pár napja, hogy éppen megy vissza dolgozni a Benetton-nak, mert a csőd szélére kerül, na meg itt mindenkinek van olaja, ugye - majd a tojásfehérjéket beleteszi a serpenyőbe, a sárgáját félrerakja. És az is kiderült, hogy Toscani készítette a szőrös vállú képeket róla a tojástartóra. Lassan minden összeáll.

webp_net-gifmaker_2.gif

Aztán amikor a fehérje színt változtatott, Paolo ráreszelt jó sok parmezán sajtot.
20170727_123744.jpg
Ezután előkerülnek a sárgáják is, amelyeket gondosan elhelyezett a műalkotás tetején
20170727_125402.jpg
Közben Paolo borát kortyolgattuk, amely egyébként nem olasz, hanem francia és stílszerűen Aranytojás névre hallgat.
20170727_124936_1.jpg
Közben kenyeret pirítunk, amelyeket aztán szépen körben belehelyez a serpenyőbe és tányér meg evőeszköz nélkül kézzel kitunkoljuk a tojást.
Semmi kétség, a legfinomabb tojás volt, amit valaha ettem.
20170727_130203.jpg
És hogy mitől is jó ez a tojás? Meg miért drága? 
Úgy kezdődött, hogy az agriturismo-jában elkezdett liba szalámit készíteni, aztán a toszkán Cinta Senese sertésekből szalámit. "Volt egy pont, amikor mi voltunk ebben a legjobbak. Akkor elgondolkoztam ezen, mert ha a csúcson vagy, onnan már csak lefelé van."
Ezért új kihívást keresett: létrehozni a legjobb tojást.
A farmer, a juhász, a gourmet és a feltaláló - ahogy ő nevezi magát - türelemmel, elszántsággal és szeretettel (!) létrehozta a világ legjobb tojását. 
Mégpedig úgy, hogy mivel voltak Leghorn (livornoi) tyúkjai és kecskéi is, azt találta ki, hogy kecsketejet fog adni a tyúkoknak. Állítólag a kecsketejtől intenzívebb ízű, sárgább a tojás. Én persze szkeptikus vagyok, hogy csak az egyik dolog, mert biztosan van más is.

Mi a livornoi piacon szoktunk tojást venni, a sima fehéret, közvetlenül a termelő, mi azzal tökéletesen elégedettek vagyunk.
Az ember, aki követi a természetet, ahelyett, hogy kihasználná.- mondja magáról Paolo.

Ez itt a második felvonás, éppen becsatlakozott valaki, neki is gyorsan csinált egy serpenyőt.
20170727_132337.jpg

 

"Én egy kreatív ember vagyok, talán nem a szó hagyományos értelmében, mert nem rajzolok, nem írok regényt vagy zenét. Viszont jó dolgokat hozok létre. Kulináris örömeket, hogy játszunk a konyhában." 
Tudom, hogy a tojás ára abszurd, mondja, de tudod, mit? Egy kiló rágó, ha kilóban vennéd, 85 euro körül van, drágább mint a prosciutto. Nálam 6 tojás ára felmehet 9 euroig is, viszont számtalan módon tudod felhasználni őket.
Paolo 2000 tyúkot tart a birtokán, ezek napi 1000 tojást produkálnak.
Ha szeretnél találkozni Paolo-val, és enni az általa főzött tojásból, írj az ivanyiorsolya@gmail.com-ra, és megírom a részleteket.
Amúgy Paolo-nak van egy kis tengerparti étterme is San Vincenzo-ban, ahova ellátogattunk vele pár nappal később, kellemes hely, az a neve, hogy Pesce piccolo azaz Kis Halak és a felesége, Manuela viszi. Természetesen itt is lehet Parisi-féle tojást enni.
A világ legdrágább tojása Tovább
Így vette be Dolce & Gabbana Londont

Így vette be Dolce & Gabbana Londont

20171117_180750_1.jpg

Pár hete Londonban jártam, és hát mivel már meg is írtam előtte, hogy mit kell megnézni Londonban mostanság, így kötelességem volt elmenni és megnézni, hogy mit is csinált Dolce & Gabbana a Harrods luxusáruházban. 

Nem mintha nyűg lett volna, egykori londoni munkahelyem pontosan a Harrods-zal szemben volt, hetente többször jártam át a Foodhall-ba levest venni, így mindig némi nosztalgiával járok arra. 

Szóval Dolce & Gabbana úgy döntött, hogy idén beveszik Londont.

A Financial Times szerint, 7 millió fontot költöttek a Harrods 23 kirakatára, de bent sem fukarkodtak, felhúztak egy olasz vásárra hajazó "hangulatot", kijöttek egy exkluzív Harrods kollekcióval (első látásra eléggé gyengének tűnik, persze drága), meg volt divatbemutató a bennfenteseknek.

20171117_180844.jpg

20171117_180239_1.jpg

20171117_180421.jpg

20171117_180604.jpg

 

20171117_180727.jpg

20171117_182341.jpg

Persze nem csak kint, hanem bent is kitett magáért a márka, a 4. emeleten olasz hangulatú vásárt húztak fel. (A tömeg miatt nem tudtam rendes képeket készíteni, úgyhogy ezek a hivatalos fotók.)

harrods_dolce_gabbana_images-9-1440x810.jpg

harrods_dolce_gabbana_images-4-1440x810.jpg

harrods_dolce_gabbana_images-10-1440x810.jpg

20171117_182229.jpg

December 28-ig csodálható!

Így vette be Dolce & Gabbana Londont Tovább
Rihanna 300.000 forintos Gucci zoknija avagy a designer zoknik támadnak

Rihanna 300.000 forintos Gucci zoknija avagy a designer zoknik támadnak

504937_3g245_9200_008_100_0000_light-crystal-interlocking-g-stockings.jpg

A divatban az a jó, hogy nem kell komolyan venni. Mármint nekünk, haladóknak. 

Persze aztán ott vannak azok, akik ebből élnek, na nekik már komolyan kell venni, így történhet meg az, hogy Rihanna a minap például egy 300.000 forintos, kristállyal kirakott Gucci zokniban flangált. 

Már korábban is gondolkoztam azon, bármennyire is szürreális, de valós probléma lehet, hogy egy olyan szintű celebrity-nek, mint Rihanna, micsoda fejtörés lehet, hogy mit vegyen fel nap mint nap, hogy azt megírják. (Tudom, ott van erre Mel Ottenberg, meg még jó pár stylist.)

Arról nem is beszélve, hogy 58.5 millió Instagram követővel a háta mögött milyen eladásokat tud generálni egy-egy ilyen termék elhelyezéssel.

GanG

badgalriri (@badgalriri) által megosztott bejegyzés,

 

Pár hete Londonban, a Browns külön kirakatot szentelt a designer zokniknak, megtörve a trendet, hogy karácsonyra csak unalmas zoknit lehet ajándékba kapni vagy adni. Azzal számoljunk persze, hogy 100 euró alatt nem ússzuk meg.

Szóval ha még nem barátkoztunk meg azzal, hogy magassarkúhoz vagy papucshoz zoknit hordjunk, akkor itt az ideje! 

A zokni ugyanis maradni fog.

20171120_134215.jpg

20171116_163627.jpg

 

20171116_163648.jpg

Nekem ez pink lurex Gucci most a favorit!

20171120_134329.jpg

A férfiakra is gondoltak!

 

 További designer zoknik nézegetésre!

Természetesen, a designer zokni nem új keletű fogalom, Paul Smith például kiváló darabokat árul 24 fontól.

Aztán annyira elkapott a zokni-mánia, hogy úgy döntöttem, idén hasznos ajándékot kap a pasim karácsonyra, és a kelet-londoni Pringle of Scotland outlet-ben (90 Morning Ln, London E9 6NA, UK és mellette rögtön van egy Burberry és egy Anya Hindmarch is) egy kisebb vagyont elköltve vásároltam neki 6 designer zoknit. Jó, magamnak is vettem párat, nem tudtam megállni.

Jómagam egy designer zoknival büszkélkedhetek, még tavaly vásároltam, amikor a Fashion and Textile Museum-ban a Missoni kiállítás volt és nagy örömömre a múzeum kis butikjában rátaláltam erre a zoknira, és még a költségvetésembe is belefért. Egyelőre éjszakai viselet, hideg téli éjszakákon.

20160520_205007_1_1.jpg

Rihanna 300.000 forintos Gucci zoknija avagy a designer zoknik támadnak Tovább
A 82 éves Benetton alapító visszatér megmenteni a céget a hírhedt fotóssal

A 82 éves Benetton alapító visszatér megmenteni a céget a hírhedt fotóssal

Tegyük fel, hogy 70 körül vagy, van egy menő céged, csúcsra vitted, jól prosperál, dolgoztál sokat, elégedett vagy, gondoltad, most pár pihenjünk. Elmész nyugdíjba. 

Aztán eltelik 10 év, és azt látod, hogy a cég, amely a nevedet is viseli, elindult a lejtőn, a 10 évvel ezelőtt 144 milliós eurós profit helyett, 81 millió eurós veszteséget termel. 

cover-r4x3w1000-5a202ff046a0f-sipa-00698379-000010.jpg

Nincs mit tenni, újra összeszeded magad és 82 évesen visszamész megmenteni a céget.

Mert ugye a Benetton-t nem lehet csak úgy veszni hagyni. A Benetton ugyanis történelem.

Elviselhetetlen fájdalom ez nekem, ezért megyek vissza, nyilatkozta Luciano Benetton csütörtökön, csak magunkat hibáztatjuk. Az üzletek, melyek egykor világosak voltak, ma sötétek és szomorúak, mint az egykori kommunista Lengyelországban. A legnagyobb bűn pedig az volt, hogy abbahagytuk a pulóverek gyártását, víz nélküli vízvezeték lettünk.

A kommunista Lengyelország fogalmam sincs, hogyan jött be a képbe..

original-gazine-oliviero-toscani-fotografo-intervista-oliviero-toscani-18427178-1-ita-it-oliviero-toscani-jpg.jpg

Ezzel egyidejűleg, a híres-hírhedt fotós, Oliviero Toscani is visszatér 17 év után, aki a UNITED COLORS OF BENETTON-t az egyik legismertebb márkává tette a világon a nagy port kavaró képeivel, már el is kezdte a munkát, íme az első kampány, amely egy nagyobb kampány része.

6850.jpg

Mindannyian rajta vagyunk ezen a képen, mondja Toscani. Egy olaszországi általános iskolában vagyunk, 28 gyerek, 13 náció, mindenkin Benetton ruha van, persze. A téma az integráció, mely a Benetton számára mindig kedves volt, a mai világban pedig az egyik legfontosabb kérdés.

pinocchio-_-alta-1030x615.jpg

Az első képek és a videó része egy nagyobb kampánynak, amely majd jövő év elején jelenik meg. 

Amúgy ideje volt. Én nagyon szeretem a Benetton-t, amióta Olaszországban élek, még jobban figyelem és mindig bemegyek körülnézni és mindig úgy, hogy most veszek valamit. De általában csalódottan távozom, bár a nyáron vettem egy szürke-sárga csíkos pulcsit, ami 15 euróra volt leértékelve, tökéletes darab kicsit hidegebb nyári estékre, de ezenfelül semmi, pár napja is benéztem, unalmas, mind a kollekció, mind a bolt.

Én kíváncsian várom mi fog történni itt!

Oliviero Toscani persze nem tétlenkedett az elmúlt években, van saját olíva olaja meg bora, nem messze tőlünk van a földje, meg nyilvánvalóan fényképezett is.

Ja, amúgy Luciano testvére, a 80 éves Giuliana is visszatért a cégbe, újra pulóvereket gyártani, ahogy az elején kezdték. 

Ahogy látom, újra kezdik az alapoktól a bevált felállásban. Én mindenesetre drukkolok!

Csak úgy mondom, hogy a 95 éves Pierre Cardin nemrégen adott egy interjút, amiben közölte, hogy semmi kedve abbahagyni a munkát.

130403104637-giuliana-benetton-leading-women-horizontal-large-gallery.jpg

A 82 éves Benetton alapító visszatér megmenteni a céget a hírhedt fotóssal Tovább
10 tipp a téli depresszió leküzdésére

10 tipp a téli depresszió leküzdésére

audrey-hepburn-photographed-with-mr-famous-by-inge-morath-in-durango-mexico-during-a-break-in-the-filming-of-e2809cthe-unforgivene2809d-in-february-1959_1.jpg

Napok óta nem találod a helyed? Lehangolt vagy, de nem tudod mitől? Képtelen vagy bármilyen szellemi munkára, mert úgy érzed kiégett vagy? 

Nos, nagy eséllyel szezonális depresszióban szenvedsz, angolul találóan SAD a rövidítése a Seasonal Affective Disorder-nek, mint ahogy én is. 

És ahogy minden 10. magyar szenved téli depresszióban, egy pár évvel ezelőtti cikk szerint, gyanítom ez a szám azóta csak emelkedett.

Amióta hazajöttem Londonból, beszippantott ez az érzés, semmihez nincs kedvem, legszívesebben ki sem kelnék az ágyból, és semmi energiám. 

Aztán utánanéztem, és amióta be tudom magam kategorizálni, sokkal jobban érzem magam. Nem tudni, hogy mi bajod van, sokkal rosszabb.

De mit is jelent ez? 

A szezonális depresszió évszakváltáskor jelentkezik, általában a késő ősszel vagy tél elején, lehet tavasszal és nyáron is, de akkor valamiért nem annyira jellemző, azért sem, mert ez az egész nagyban kapcsolódik a fényhez azaz a napsütéses órák számához, vagyis, hogy a napok rövidebbek, sötétebbek és hidegebbek.

Tehát amíg a téli depresszió a skandináv országokban a lakosság negyedét sújtja, a trópusi országokban a jelenség ismeretlen.

A szezonális depresszió tünetei, hogy egyfolytában lehangolt vagy, nem érdekelnek azok a dolgok, amik amúgy érdekelnek (miért nem tudok egy nyomorult blog posztot írni 2 hete??), úgy érzed nincs energiád, nem tudsz aludni, le vagy lassulva, nyugtalan vagy, nem tudsz koncentrálni, haszontalannak érzed magad, bűntudatod van.

A szezonális depresszió pontos okait nem ismerik, de bizonyos tényezők közrejátszanak, ezek pedig: 

- Ősszel és télen a napfény hiánya megzavarhatja a szervezet biológiai óráját. 
- Az évszakváltozás felboríthatja a szervezet melatoninszintjét, mely hormon a hangulatunkat és alvási szokásainkat szabályozza.
- A napfényes órák csökkenésével a szerotonin szint  - hétköznapi néven boldogsághormon - is csökkenhet.

És persze még bejöhet a képbe a genetika, az életkor, a nem. A nőknél nagyobb az esély a kialakulásra, a férfiaknál viszont erőteljesebb.

Na de, mit lehet tenni ellene? Íme bevált jó tanácsaim, hogyan vidítsuk fel magunkat!

1. Sétálj! Szedd össze magad, hagyd el a lakást és sétálj napi 30 percet. Akkor is ha hideg van, a friss levegő külön jót tesz. A mozgás örömet okoz, hatására endorfin szabadul fel a szervezetben.

027ec2c6e28925e3021175657e60c98d.jpg

2. Vedd meg magadnak azt a totálisan haszontalan és drága valamit, ami után ezer éve vágyakozol. Nálam a jelenlegi vágyam tárgya egy 95 eurós Dolce & Gabbana tészta-szett...na jó van benne egy kötény is!

slide_355653_3904192_free.jpg

3. Fogd az egyik barátodat/barátnődet és próbálj ki egy új koktélt! Ajánlatom a Black Russian (vodka+kávélikőr), én mostanában erre kaptam rá, persze ha éppen eljutok egy olyan bárba, ahol van, nálunk a faluban egy bar van, na ott nincs.

5689ffe5645e333a076f4786c702b659.jpg

4. Maradj egész nap pizsamában! Néha be kell áldozni egy napot és valóban semmit sem csinálni, bűntudat nélkül. Videózz, aludj, rendelj kaját, egyél az ágyban, és felejtsd el a külvilágot. Majd másnap megint újra lehet kezdeni a harcot.

5d48d58479a00c17121797d6646cc9855995b2e16ed3d530e195d5711ab7c446.gif

5. Írj! Ha eddig nem írtál naplót, akkor itt az ideje. Egyrészt ha kiírod magadból a problémát, már eggyel előrébb vagy, másrészt, hiába gondolod azt, hogy soha nem fogod elfelejteni azt a pillanatot / nevet / helyet /akármit, mert annyira fontos volt, hidd el, el fogod. 

980x.jpg

6. Alkoss! Mindenkiben ott van a vágy, hogy valamit csináljon a két kezével, ősi ösztön ez, az alkotás öröme. Ma például, amikor mentünk bort venni a szokásos borászatba, ott találtam ezt a kis karácsonyi installációt, 5 euróért árulták, természetesen nem vettem meg, csak van otthon pár dugóm?? És neked?

d6a8780463d0aeb9abf1f663b103691c.jpg

7. Az északi országokban a fényterápiára esküsznek, nálunk nem igazán elterjedt. És nem, a szolárium nem számít fényterápiának. De ha találsz valami jót, akkor mindenképpen próbáld, aztán nekem is küldd el a címet.

8. És hogy tudományosabb vizekre is evezzünk, létezik a tudatos jelenlét terápia, amely azt mondja, hogy bármit csinálunk, próbáljuk meg élvezni, éljük meg a pillanatot, legyünk ott, és semmi mással ne foglalkozzunk, még akkor is ha valami nagyon hétköznapi dolgot csinálunk, mint a krumplipucolás, takarítás vagy a virágainkat ültetjük át. Jó kis kihívás, ugye?

e272b3483c5e3e9897c41ee7eba378ff.jpg

9. Legyünk hálásak, vegyük észre magunk körül a jó dolgokat és értékeljük. Én is hajlamos vagyok elfelejteni, hogy hol lakom, és emlékeztetnem kell magamat néha, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy például erre kelek minden nap.

 

10. Takarítás kívül-belül, azaz tegyünk rendet magunk körül is, állítólag akkor jobban lehet gondolkodni. Mondjuk ez nálam ez nem működik, én kifejezetten szeretem a kupit magam körül, és meg is találok mindent a kupiban, de tudom, hogy ez nem mindenkinél válik be. 

Ne feledjük, időnként mindannyian búskomorrá leszünk. És ez teljesen normális. A depresszió nem válogat, a lehangoltság oka nem az életkörülményekben, anyagi vagy társadalmi nehézségekben keresendő, így aztán bárki lehet depressziós, legyen bármilyen munkája. Amennyiben viszont nem tudunk egyedül kilábalni, keressünk orvosi segítséget.

Képek: Pinterest: Audrey Hepburn

10 tipp a téli depresszió leküzdésére Tovább
Programajánló, ha ezen a héten Londonban jársz!

Programajánló, ha ezen a héten Londonban jársz!

Az Isten úgy felvitte a dolgomat, - ebben az évben többször is - , hogy váratlanul Londonba utazom a héten egy konferenciára. Ennek nyilván nagyon örülök, hiszen tavaly májusban voltam utoljára kedvenc városomban és London verhetetlen, ha kortárs kultúráról van szó és az nekem már nagyon hiányzik, itt a toszkán vidéken.

Louise Dahl-Wolfe: A style of her own kiállítás

A Fashion and Textile Museum-ban Louise Dahl-Wolfe, amerikai divatfotós kiállítása, Gabi írt róla a blogján kifejtőset, úgyhogy tőle idézek:

Legnagyobb érdemének a divatfotográfia megújítását tartják. Ő ugyanis külső térben, természetes fényben szeretett dolgozni, valamint a színes fotózást is előnyben részesítette, abban az időben, amikor csak a fekete-fehér képeket tartották művészinek.
1933-ban saját stúdiót nyitott New Yorkban, ahol reklám, és divatfotókat készített. 1936-tól 1958-ig a Harpers Bazaar csapatát erősítette, 86 címlapot, 600 színes képet, és megszámlálhatatlan mennyiségű fekete-fehér anyagot fotózott. A magazinnál eltöltött évek alatt remekül tudott együttműködni kollégáival, különösképpen a legendás Diana Vreeland-dal, aki meghagyta Dahl-Wolfe művészi szabadságát, és a fotós kedvére szárnyalhatott.

Amikor ezt kitettem az Insta-ra, még nem tudtam, hogy megyek Londonba! Volt már egy ilyen esetem korábban, 2011 év elején szépen beleírtam a naptárba, hogy lesz Tracey Emin kiállítás Londonban a Southbank-en. Mondanom sem kell, semmi esélyem nem volt akkor kiutazni. Aztán fél évvel később kiköltöztem Londonba. Az univerzum figyel!

 

Karácsonyi fények 

Ez Londonban ugye egy önálló pár órás program, jó pár posztot jó sok képpel már én is kiraktam (itt és itt).

Na meg idén a Harrods-ban a Dolce & Gabbana garázdákodik, Olasz Karácsonyi Vásár címmel költöttek el állítólag 7 milllió fontot (a Financial Times szerint) a luxusáruház 23 kirakatára, támadják Londont rendesen, pár napja új üzletet is nyitottak Mayfair-ben.

Szóval ezt mindenképpen meg kell néznem..

Lights, camera, action! Watch how the @dolcegabbana luminaria was created and installed for #DGChristmas.

Harrods (@harrods) által megosztott bejegyzés,

 

Glossier pop-up

Ez gondolom csak azoknak jelent valamit, akik szorgalmas Into The Gloss olvasók. A most 32 éves Emily Weiss 7 éve indította el szépséggel foglalkozó blogját, akkoriban amúgy asszisztens volt a Teen Vogue-nál, ami jól kinőtte magát havi 1 milliós látogatottságú oldallá, aztán 3 éve kijött saját márkájával, a Glossier-val, ami eléggé népszerű, és akkor visszafogott vagyok.

We’re open—come by ❣️

Glossier (@glossier) által megosztott bejegyzés,

Múlt hónaptól szállítanak Angliába, így arra számítok, hogy a pop-up tele lesz, hiszen rendelés előtt, itt jól meg lehet fogdosni mindent. Én erre a multifunkciós szemöldök Boy Brow valamire szeretnék beruházni, ugyanis amióta természetes hajszínű vagyok ősz beütéssel, és nem festetem feketére a szemöldökömet, azóta gyakorlatilag nincs is. És még a ManRepeller is ajánlja.

The Glossier pop-up: 32 Portland Place, W1. Hétköznap: 11-8, szombat: 10-8, vasárnap: 12- 6

Christopher Nemeth kiállítás a Dover Street Market-ben

Magyar származású designert ünnepel a Louis Vuitton című posztomban olvashatjátok ki is az a Christopher Nemeth és miért is érdekes ez, dióhéjban: Nemeth autodidakta módon tanult meg varrni, szabni, sajátos kötél motívumával ellátott kézzel varrott, elhanyagolt befejezésű darabjai a mai napig népszerűek. Németh 2010-ben halt, felesége viszi tovább a márkát.

Most a Dover Street Market alagsorában lehet megnézni Németh műveit, amúgy művésznek készült és az új kollekció darabjait. Nagyon várom, az univerzum itt is biztos figyelt, hogy pont arra a hétre essen ez a kiállítás, amikor Londonban vagyok!

A Dover Street Market-ről itt ömlengtem korábban, bár már azóta új helyre költöztek, de ott nem mertem fényképezni!

23417315_311390496027834_5312836281288359936_n.jpg

 

New items from Nemeth AW17 collection and 6 DSM exclusive jackets arrives Thursday 9th November at Dover Street Market. Basement. @ChristopherNemeth_Official

DOVER STREET MARKET LONDON (@doverstreetmarketlondon) által megosztott bejegyzés,

 

Fashion Space Gallery - Fashion Together

Egy kiállítás kedvenc brit újságírónőm kurálásában, akit Lou Stoppard-nak hívnak és már egy korábbi kiállításáról áradoztam itt.

fsg-fashion-8.jpg

A mostani, Fashion Together címmel, 7 divatos kollaborációt mutat be, név szerint Rick Owens és felesége, Michèle Lamy, Nick Knight és Daphne Guinness, Shaun Leane és Alexander McQueen, Viktor Horsting és Rolf Snoeren, Inez van Lamsweerde és Vinoodh Matadin, Gareth Pugh és Ruth Hogben, valamint Thom Browne és Stephen Jones.

A kiállítás anyagáról könyv is megjelenik, november 21-én lesz az esemény, én már akkor hazafelé tartok Olaszországba.

Fashion Together  - january 13-ig, Fashion Space Gallery – 20 John Prince’s Street, London, W1G 0BJ

És persze, nem hagyhatom ki, hogy megnézzem a sketch-ben, az egyik kedvenc helyemen a karácsonyfát...sketch - nagyvilági teázás Alien wc-vel

@carlyrogersflowers @jamjar_flowers @rebelrebele8 @figaandco

sketch (@sketchlondon) által megosztott bejegyzés,

 

Programajánló, ha ezen a héten Londonban jársz! Tovább
A 68 éves Meryl Streep az amerikai Vogue címlapján landolt

A 68 éves Meryl Streep az amerikai Vogue címlapján landolt

meryl-streep-vogue-cover-december-2017.jpg

Az amerikai Vogue decemberi számának (egyik) címlapján Meryl Streep, korunk egyik legfigyelemreméltóbb színésznője. Tudta, kedves olvasó, hogy Meryl Streep minden idők legtöbbször Oscar-ra jelölt színésznője? 20 alkalommal 4 kategóriában, háromszor el is nyerte (Kramer vs. KramerSophie's ChoiceThe Iron Lady)

00-meryl-streep-vogue-cover-december-2017.jpg

Szóval Meryl Streep megérdemli, hogy címlapon legyen, és persze ez most trend is, aminek én örülök, hogy 40-50-60-70 éves nők kerülnek címlapra vagy hogy az olasz Vogue a komplett októberi számát 60 feletti nőknek írta

És azt kell, hogy mondjam jó lett a kép róla, persze látszik, hogy dolgoztak rajta, de mégsem annyit mint a 71 éves Susan Sarandon-on, akit teljesen felismerhetetlenre retusálták az angol Elle címlapján. Meg adták rá egy hatalmas hajat is..

Aztán van még itt egy videó, ahol Meryl Anna Wintour-ral  (akinek az aurájában egyszer megfürödtem!) cseveg erről-arról, - amúgy éppen 11 éve játszotta őt "Az ördög Pradat visel" című filmben -, kicsit politizálnak is, hogy megélik-e még, hogy lesz Amerikában női miniszterelnök (Wintour is 68 éves), meg hogy milyen lesz az Oscar a Harvey Weinstein ügy után. 

Aztán itt van ugye Meryl legújabb filmje, a The Post, ami magyarul "A Pentagon titkai" címmel fut, és amit szintén promóznak egy kicsit, és még az is kiderül, hogy Wintour mentora, közeli barátja volt Katherine Graham, akit a filmben játszik Meryl. Érdemes megnézni, hogy Wintour milyen lelkesedéssel beszél róla.

A videó végén Wintour átnyújtja neki az újságot, mire Streep kicsit elérzékenyülve mondja, hogy bárcsak az anyukája élne és láthatná ezt.

Meryl Streep jó választás volt, megint, szerepelt már a Vogue címlapján 62 évesen és akkor azt írták, hogy addig ő volt a legidősebb. Ma már azonban tudjuk, Lauren Hutton 73 évesen a listavezető, az októberi olasz Vogue címlapján szerepelt. (Ami megvettem, majd szépen, lassan lefordítom és mazsolázgatok belőle.)

Fotó: Annie Leibovitz, ruha: Michael Kors

A 68 éves Meryl Streep az amerikai Vogue címlapján landolt Tovább
A nő, aki mindig fehérben járt

A nő, aki mindig fehérben járt

Történet egy teljesen hétköznapi nőről, aki 62 évesen gondolt egyet és megváltoztatta az életét.

Valószínűleg, ahogy én sem, úgy ti sem hallottatok még Sara Berman-ról. Kivéve azok, akik éppen New York-ban vannak és elmentek megnézni a Metropolitan Museum of Art-ban a "Sara Berman ruhásszekrénye" című kiállítást.

legutobb_frissitve44.jpg

Sara Berman 13 éve halt meg 84 éves korában. 1920-ban született Fehéroroszországban (Belarusz), majd 12 éves korában Palesztinában találja magát, ugyanis szülei úgy döntenek, hogy oda emigrálnak. Később hozzámegy egy földbirtokoshoz, akiből aztán gyémánt kereskedő lesz. Sara újra emigrál, immár férjével és két lányával - Maira és Kika - , New York-ban, Bronxban telepednek le.

Aztán Sara fogja magát és 38 év boldogtalan házasság után, 62 évesen otthagyja férjét, és úgy dönt, mostantól úgy él, ahogy ő szeretne. 

Ingóságai nagy részét maga mögött hagyja, egy szál bőrönddel távozik és beköltözik egy kis stúdió lakásba Greenwich Village-be, végre egyedül lehet. 

És úgy dönt, hogy ezentúl kizárólag fehérben fog járni. 

Az újdonsült szabadság apró örömei közé tartozik az esti tévénézés és a kilátás a lakásból az Empire State Building-re.

sarabermansclosetdetailpage1200x1280.jpg

Mindez Marie Kondo előtt, Sara Berman igazi minimalista gardróbot működtetett, perfekcionista módon tárolva, hajtogatva, rendszerezve szeretett és gondosan vigyázott ruháit, tárgyait, emlékeit.

"Bármikor megújulhatunk, bármikor felfedezhetjük magunkat újra, életkortól függetlenül. Íme egy gyakorlatilag átlagos, hétköznapi nő, aki élete második felében a rend és a minimalizmus felé fordult, hogy megtalálja benne saját magát." 

 

Mondja ezt lánya, Maira Kalman, akinek a neve viszont ismerős lehet. 

Két okból is: az egyik, hogy a férje, Tibor Kalman volt, a világhírű magyar származású tervező, a provokatív Benetton-kampányok elindítója, a Colors magazin főszerkesztője (amíg létezett ez a magazin, még én is vásároltam, vagy még mindig létezik??). Kalman hírnevét a Talking Headsnek készített lemezborítók is növelték, az Andy Warhol által alapított Interview Magazine kreatív igazgatója is volt.

A másik pedig, hogy Maira saját maga is ismert grafikus, a saját maga által illusztrált cikkeivel folyamatosan jelen van több amerikai magazin, többek között a legendás New Yorker oldalain, számos könyve jelent meg és ilyen szuper TED előadást is tartott.

05kalman3-superjumbo.jpg

Szóval Maira, amikor anyja halálakor pakolta össze a lakást testvérével és fiával (képen), akkor azt mondta, hogy ezt meg kellene mutatni a világnak. Az anyjának is biztos tetszene. Így jött az ötlet, hogy egyfajta művészeti installációként jelenítsék meg a ruhásszekrényt.

És hogy miért fehérben?
Maira szerint, anyját a fiatalságára emlékeztette. Amikor fiatal lányként Tel-Avivban élt a tenger mellett a szüleivel, fehér ruhákat hordott és a szél lengette a napszítta, fehér száradó ruhákat a kötélen. Ki tudja, talán egy emlék, amely jóleső érzést okozott, ha rágondolt.

A képen Sara Berman 1938-ban Tel Aviv-ban, fehérben.

05kalman2-blog427.jpg

 Íme Maira egy illusztrációja, amiből valamennyire lejön, hogy milyen is a stílusa.

Yesssss! #mairakalman #theprinciplesofuncertainty #readthatbook

Masha (@mhamasha) által megosztott bejegyzés,

 

Sara Berman életéről és ruhásszekrényéről könyv is kijön jövőre.

A nő, aki mindig fehérben járt Tovább
Ahol 100 évig élnek az emberek - Roadtrip, első rész

Ahol 100 évig élnek az emberek - Roadtrip, első rész

20171023_090817.jpg

Az univerzum csodálatos módon rendezte össze a dolgainkat, aminek az lett az eredménye, hogy az úton találtuk magunkat Dél-Olaszország felé, hogy megnézzünk néhány kis falut meg az Amalfi tengerpartot meg Nápolyt, meg Pompei-t és még ami belefér.

Mondtam már, hogy a kedvenc szavam a roadtrip?

Mindig izgalomba jövök, ha autóval elindulunk valahova. És már azt is megtanultam, hogy nem kell mindennek utánanéznem, néha elég, ha csak vagyok, nézek, tapasztalok és élvezem, hogy valami történik velem. 

Egy laza 7 órás út előtt állt előttünk, amikor csütörtökön délután 3-kor elindultunk, kutyástul természetesen.

Az első megállónk Acciaroli volt, Campania régióban, 150 km-re Nápoly alatt. A Booking-on foglaltam szállást, Alfredo, a tulajdonos nagyon rugalmasan tűrte, hogy 3-szor jeleztem neki telefonon, hogy még mindig csak úton vagyunk. Persze sötét volt mire odaértünk, így a külső körülményeket nem láttam, viszont belül az apartman tetszett, 70 nm2, nagy nappali konyhával, 2 wc és tágas háló. A teraszt akkor még nem láttam, de másnap reggel ilyen volt a kilátás. 

26-a26.JPG

Acciaroli 2 dolog miatt lett híres: az egyik, hogy a 2000 lakosából kb. 300 ember 100 éves, 20%-a pedig 110. 

A másik pedig, hogy a helyiek úgy tartják, hogy Hemingway az ötvenes években itt járt a faluban és ebben az akkor még kocsmának nevezett egységben (lásd a képen) találkozott Antonio Masarone-val, aki nyilvánvalóan egy öreg halász volt, és róla mintázta az öreg halászt az Öreg halász és a tenger-ben.

02-a2.JPG

03-a3.JPG

04-a4.JPG

Ahogy a képeken is látszik, Acciaroli egy tengerparti festői falucska, ahol - és tudom, közhely - , de valóban úgy éreztük pár óra sétálgatás után, hogy kezdünk lelassulni, lenyugodni, csak úgy lenni, élvezni a napsütést (október 20-án 28 fok volt!), tengeri levegőt, a szuper ebédet, képeket lásd lejjebb, és egyfolytában azt mondogattuk egymásnak (a pasimmal), hogy te is érzed, hogy milyen nyugodt itt minden? 

05-a5.JPG

10-a10.JPG

09-a9.JPG

08-a8.JPG

07-a7.JPG

11-a11.JPG

12-a12.JPG

13-a13.JPG

14-a14.JPG

15-a15.JPG

 19-a18.JPG

17-a17.JPG

16-a16.JPG

18-a19.JPG

01-a1.JPG

Ebédünket az első napon a képen látható étteremben a Ristorante Mediterraneo-ban költöttük el. Nem feltétlenül ez lett volna az első számú választásom, de a lokációja nyilván mindent ver.

A kiskutya is élvezte. Később aztán nem csak a kilátást..

21-a21.JPG

22-a22.JPG

A menü ára 20 euro volt, ebben volt előétel, 2 halas főétel, desszert, bor és kávé!

Az előétel így nézett ki, én már ezzel jól laktam mondjuk...

36-a36.JPG

A pasim főétele, frito misto, azaz rántott tengeri cuccok.

35-a35.JPG

Az étterem falán találtam ezt a "csomós" képet, és azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megtanuljak csomókat kötni!

37-a37.JPG

I love fish!

29-a29.JPG

A környéken számos házon láttam ezt a színkombinációt, gondolom ez a lokál trend.

30-a30.JPG

38-a38_1.JPG

Esti kilátás az apartmanból, amit béreltünk. 

40-a40.JPG

39-a39.JPG

44-a44.JPG

20171021_123049.jpg

Annyira bírom ezeket a mozgó árusokat, és ez még ráadásul cuki is! Ahol nyáron laktunk, ott minden pénteken jött a pasi, és kivétel minden dinnye, amit tőle vettünk, jó volt!

31-a31.JPG

Szóval tavaly ősszel megjelent egy csomó cikk arról, hogy itt van ez a kis falu délen, és valamiért itt tovább élnek az emberek, ahogy fent írtam 300 ember 100 éves faluban, további 20% pedig 110. 

Magyarországon 2016-ban a nők várható élettartam 79,2 év volt, míg a férfiaknál csak 72,4 év. (KSH)

A téma nyilvánvalóan aktuális, engem tavaly óta foglalkoztat - amióta kiköltöztem Olaszországba -, hogyan lehet tovább élni, jól és aktívan öregedni. 

Nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy egy ponton a világ legidősebb embere egy olasz nő volt, Emma Morano, áprilisban halt meg 117 évesen, bár szerinte a hosszú élet titka a szingliség és a nyers tojás volt.

Amerikai és olasz tudósok összefogva, úgy döntöttek, hogy megvizsgálják komolyabban és hosszabban a falubeli százéveseket, genetika és életmód alapján is, beleértve az étkezést és mozgást is, hogy megtudják a titkot, a kutatás tavaly ősszel kezdődött és jelenleg is folyik.

Amit biztosan lehet tudni, hogy a mediterrán diéta azaz életmód kiemelkedő szerepet játszik a magas életkor elérésében. 

A mediterrán diéta nem csak megfelelő étkezést jelenti (the art of eating well), ugyanolyan fontos az ember és a lakóhelye kapcsolata. Az itt élő emberek nagy többsége ugyanis vagy a földeken dolgozik vagy halászik, így például a legtöbben megtermelik/kifogják, amit megesznek. Így például elmondható, hogy a legtöbb százéves komoly fizikai munkát végzett egész életében.

Korábban már írtam a szuperöregedésről, ami szintén azt mondja, mindegy hogy fizikai vagy szellemi, a lényeg, hogy meg kell erőltetni magunkat, még egy lapáttal rátenni, bármit is csinálunk, - sportolunk, nyelvet tanulunk, hangszeren játszunk - , hogy érezzük a kimerültséget, a fájdalmat, a fáradtságot. Az agy ugyanis szereti ezt. Csináld amíg nem fáj, aztán még egy kicsit.

Az aktív életmód mellett aztán ott vannak a társas kapcsolatok, a közösségi tevékenységek, amelyek szintén szerepet játszanak a magas életkor elérésben. 

Everything is a conversation here - szokta mondani a pasim, és tényleg. Az olaszok képtelenek röviden letudni bármit is, ahol lehet, mindig elkezdenek valamiről csacsogni, tök mindegy hogy ismerőssel vagy idegennel. 

A kutatás* már például megállapította, hogy az Acciaroli-ban élők között alacsony a szív- és Alzheimer betegek száma. Ezt például arra vezetik vissza, hogy az itt élők rengeteg gyógy- és fűszernövényt fogyasztanak napi szinten, például rozmaringot, és a rozmaring valóban tartalmaz egy összetevőt, amely az agyat a károsító befolyások ellen védi. Ezt az aktív hatóanyagot karnozolsavnak hívják, és hatékonyan ellenáll a toxinoknak és szabad gyököknek, amelyek bizonyítottan közrejátszanak a demencia és az Alzheimer-kór kialakulásában.

Aztán ott van még a jó, tengeri levegő meg a stresszmentes élet is, mondjuk ebből az egyiket saját magunk is össze tudjuk hozni.

Folytatás hamarosan a mediterrán diéta részleteiről! 

Aki elmerülne a témában, itt elérheti a japán Okinawa Centenarian Study honlapját, ők 42 éve kutatják a hosszú élet titkát, ez amúgy a világ leghosszabb ideje tartó ilyen jellegű kutatása. 

 *Az információimat közvetlenül a Mediterrán Diéta Múzeumának  - ilyen is van, de erről majd a következő posztban! - vezetőjétől kaptam.

Ahol 100 évig élnek az emberek - Roadtrip, első rész Tovább