neverordinary

A vállalkozó ruhatervező

A vállalkozó ruhatervező

Viki még nincs 30 éves, de már 7 éve építi az IMOGEN-t, a saját márkáját. Ragaszkodik a ruhatervező titulushoz, és szerinte jó vállalkozónak lenni, ahogy mondja, "szeretek a magam ura lenni, magam beosztani az időmet, eldönteni, hogy mikor mihez van kedvem". 

Arról beszélgettünk, hogy miért jobb érzés, ha visszatér egy elégedett vásároló, mint elnyerni egy díjat, miért fontos állandóan megújulni és, hogy nem kell mindent a szívünkre venni.
Megjegyzés: Nem lenne teljes a felvezetés, ha nem említeném, hogy Viki az öcsém, Peti felesége, magyarul nekem a sógornőm! 

13029460_10206407066482105_2494758364661160342_o_1.jpg

Mivel foglalkozol? Ruhatervező vagyok. Direkt nem mondom, hogy divattervező, számomra az nagyképűen hangzik. Én ruhákat tervezek nőknek. Munkába, utcára vagy éppen életük nagy eseményeire, és nem csak egy szezonban viselhetik ezeket, hanem adott esetben évekig.

12909520_10206235542834121_3022261537964985713_o.jpg

12973607_10206303319928506_6465262237715267645_o.jpg

Hogyan jutottál el idáig?

Amióta az eszemet tudom “művészkedni” akartam, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mit. Szóba jött még a masamod és a maszkmester is, mire eldöntöttem mit is szeretnék, mihez értek leginkább, és mi az, ami mellett életem végéig ki tudok tartani.

Egy szombathelyi művészeti középiskolába jártam, ahol irányt mutattak. Párszor felvételiztem sikertelenül a MOME-ra, ami minden évben adott egy pofont.

Az utolsó sikertelen felvételin megkérdezték, hogy miért nem ruhákkal szeretnék foglalkozni. Ezután feltettem én is magamnak a kérdést, hogy tényleg, miért is nem?

Mivel nem vettek fel, kénytelen voltam másképp elsajátítani a szakmát. Azt gondolom, hogy az, hogy a magam útján sajátítottam el a dolgokat arra is megtanított, hogy nagyobb szenvedéllyel és alázattal végezzem a munkám.

Nem volt túl sok munkahelyem amiről mesélhetnék, mert mióta dolgozom nagyrészt a saját márkámat építem, immár 7 éve.

Először gyakornokként, majd beosztottként dolgoztam divattervezők mellett, és nagyjából rálátást kaptam, hogy is működik ez a munka. Idővel kinőttem a beosztott munkakörből és elkezdtem a saját életemet, karrieremet építeni az addig szerzett tapasztalatokkal, kapcsolatokkal.

Ekkortájt ismerkedtem meg most már férjemmel, akivel hasonló terveink voltak. Sokat segített a szárnyaim bontogatásában is, majd kicsivel később megnyitottuk a belvárosban az üzletünket.

2010-ben alapítottam az IMOGEN márkát, női ruhákat tervezek és készítek. Eleinte utcai használatra szánt ruhákkal kezdtem, de egyre többen jöttek hozzám, akik alkalomra szeretnének egyedit, személyre szabottat.

Jelenleg, mivel nyár van, a fő profilom az esküvői ruhák, de emellett évente 2-3 kollekciót is készítek.

12106700_10205183715739101_2257218762959810068_n.jpg

14572775_1833654520201382_7228502519977474491_n.jpg

19959309_10155540004699308_1452396846565913189_n.jpg

 

Eddigi karriered során mi volt a legnagyobb sikered, mire vagy a legbüszkébb?

Minden apróságnak tudok örülni, és minden kis dologra, munkára amit sikerrel zárok le, büszke vagyok. Nem tudok kiemelni legfontosabbat.

Büszke vagyok arra, hogy honnét indultam, és merre haladok. Sikeres vagyok abban amit csinálok, a vásárlóim szeretnek és elégedettek a munkámmal. Számomra sokkal fontosabb visszajelzés, ha visszatér egy elégedett vásárló, mint elnyerni egy díjat.

De például a megjelenés a Book of Design könyvben, egy csomó más tehetséges, sikeres designer között, nagyon jól esett.

14352595_10207443080741814_6628298642944045250_o.jpg

Mellényúlásod? Mit tanultál belőle?

Kicsit sajnálom, hogy nem zártuk be korábban üzletünket (Black Box), annak ellenére, hogy sokat profitáltam szakmailag belőle.

Nem is biztos, hogy mellényúlás volt ez, inkább egy döntés, amit kicsit későn hoztunk meg. Mert sok mindenre megtanított, rengeteg tapasztalatot szereztem abban az 5 évben, és természetesen kapcsolatokat, vásárlókat is, és rálátást a kereskedelemre. 

Nem azért nem működött, mert nem tettünk meg mindent. Sőt! Erőn felül csináltuk, ameddig lehetett, de sajnos ez az ország nem a kisvállakozókról szól...Ez egy utazás volt, aminek a végére értünk.

10308340_671281939588254_3267043454558076394_n.jpg

 legjobb üzleti tanács, amit valaha kaptál? Vagy amire te jöttél rá?

Az eszemre és az első megérzésemre kell hagyatkozni.

Talán ezt nevezik női megérzésnek, de eddig bejött, vagy bejött volna, ha rá hallgatok.

Amit pedig megtanultam az elmúlt években, hogy gyorsan kell reflektálni a változásokra, és igazodni a kell a piac elvárásihoz. Mert én hiába találok ki valamit, és akarom azt csinálni, ha nincs rá igény. Muszáj megújulni mindig, új dolgokat megtanulni, tágítani a látókört, és minél nagyobb igényeket kielégíteni.

Továbbá azt is megtanultam, hogy nem kell mindent elvállalni, mert nem biztos hogy kifizetődő lesz a belefektetett energia, és nem biztos, hogy referenciaként is felmutatható.

10272598_933551846671435_2320698688637258261_o.jpg

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Azt hiszem semmit nem csinálnék másképp.

Ja de! Nem kell mindent annyira a szívemre venni, mint néha azt tettem, legyen szó munkáról, vagy magánéletről :) 

13327646_1299524713410386_1918118237299036092_n.jpg

Hogyan telik egy napod?

Rengeteg rendszerem van, fizikailag és a fejemben is. Olyan mintha egy táblázatban élnék, így is gondolkodom :) 

A nap első óráira is rendszerem van. Felkelek, rendbe teszem magam, aztán a lakást, hiszen az a munkahelyem is, és ki tudja mikor állít be valaki.

Ha megittam a kávémat, indulhat a munka.

Aztán innét általában felborul a rendszer. Hiába találom ki, hogy ma mit fogok megcsinálni, valami mindig közbeszól. Szerencsére általában egy újabb munka az, ami felborítja a terveket.

Varrok, rajzolok, szabok, modellezek, vasalok, megrendelőkkel találkozom, méteráru üzleteket járok. Ezek a feladataim, ezeket osztom be, de nincs két egyforma nap.

11036945_10204379368710928_5131851577294948718_n.jpg

12698190_10205864912648598_904684533435313317_o.jpg

Hogyan kapcsolódsz ki?

Imádok utazni a férjemmel, vagy csak elmenni valahova Budapesten. Vagy találkozni a barátnőimmel. Ha nincs, akkor csak belelapozok egy könyvbe. Egyébként néha pusztán arra vágyom, hogy hagyjanak békén a gondolataim, ne kattogjon az agyam. Ilyenkor csak bámulom a telefonom képernyőjét és internetezek a kanapén.

12109321_10205192964210307_6291896259218979956_n.jpg

18920885_1869807516379192_1075311825423784413_o.jpg

18815291_10209515863400085_6792015668141914633_o.jpg

Vállalkozónak tartod magad?

Igen. Így hozta az élet, de egyébként is szeretek a magam ura lenni, magam beosztani az időmet, eldönteni, hogy mikor mihez van kedvem, melyik munkát akarom épp folytatni, aztán belekezdeni a következőbe.

Amióta komolyan foglalkozom a karrieremmel, vállalkozó vagyok, még ha nem is a szó legszorosabb értelmében.

Az egész felnőtt életem vállalkozásokról és vállalásokról szól. Felépíteni a márkámat, nyitni egy üzletet, és most megint csak a márkámra koncentrálni teljes erőbedobással.

17760924_10209058480965810_4445811882888398190_o.jpg

17760965_10209058481925834_1602643463414286773_o_1.jpg

17632362_10209058479285768_2322915364046160018_o.jpg

Tudatosan építed a karrieredet? Használsz-e üzleti tervet?

Nincs üzleti tervem. Sajnos nem vagyok jó ebben, nem vagyok az a számolós fajta. Vannak távlati terveim és elképzelésem, hogy mikor minek kellene történnie a karrieremben. Aztán vagy úgy lesz, vagy máshogy alakul. Néha bezárul egy ajtó, de kinyílik egy másik, tele új lehetőségekkel, amikkel megpróbálok élni.

20615968_1963777160315560_338976395306437920_o.jpg

Mi az a tulajdonságod, amire a legbüszkébb vagy?

Kitartó vagyok nagyon. Persze sokszor feladom, mondván hogy én ezt nem tudom megcsinálni. De addig nem hagy nyugodni a dolog, míg bele nem kezdek újra. Végül általában megoldom a problémát.

20424025_1954936591199617_6922895404360728351_o.jpg

Hol látod magadat 5 éven belül?

Teljes anyagi biztonságban, ugyanebben a szakmában, ugyanezt a márkát építve, illetve már egész jól felépítve. Ingatlan hirdetéseket fogok böngészni és kertes házat keresek, ahol lehet kutyánk és gyerekünk.

 

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó nő?

Nem érzek hátrányt, szerintem az én szakmámban ez inkább előny. Szerencsére általában gyorsan kialakul egy bensőséges kapcsolat  köztem és a vásárló közt. Én azt vallom, hogy enélkül nem lehet megcsinálni a tökéletes ruhát.

19956666_1931419090218034_6943687870809553656_o.jpg

Milyen támogatás hiányzik a legjobban?

Talán anyagi, de befektetőt nem szeretnék. Saját tapasztalatom nincs a témában, csak elképzelésem róla.

Milyen költséghatékony megoldásokat használsz?

A bolt bezárása már maga is nagy költséghatékony megoldás volt, de utána sem terveztem, hogy a belvárosban béreljek egy showroomot. A lakásban alakítottuk ki a stúdiót.

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Facebookon hirdetek és az Instagramot is használom reklámra. De a legjobb reklám az elégedett vásárlók, akik terjesztik a jó híremet.

 12087211_10205240559720165_7639840082485636626_o.jpg

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Vannak varrónőim és van a férjem, akit a legfőbb kritikusomnak tartok, és akinek a véleményét mindig kikérem.

14207634_10207308349533618_7210739496333696018_o.jpg

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Én talán túl realista is vagyok, ezért azt tanácsolnám, amit magam is mindig teszek. Mindent jól rágjanak át, amit kitalálnak, és ha ez megvan és még mindig ott a cél a szemük előtt, akkor ne adják fel egykönnyen.

Kedvenc helyed Budapesten? 
Van pár hely, amit előnyben részesítek. Ha kocsma akkor Hivatal, ha kávézó akkor Mai Manó. Étterembe nem igazán járok, ha igen akkor Jelen a barátnőkkel, Thai Chili wokbar a férjjel. 
Kedvenc divatterveződ és miért? 
Dior és Chanel, nekem ők testesítik meg a Divattervezőt. Ők tényleg olyat alkottak koruknak megfelelően, ami kiemelkedő volt. 
Kedvenc könyv? 
Kedvenc íróm van. Szabó Magda könyvei tudnak kikapcsolni igazán, most is épp tőle olvasom az Őzet.
Milyen oldalakat/ blogokat olvasol?
A napi aktuális híreket reggeli közben mindig átfutom az indexen, meg a 444-en. Illetve mivel még mindig aktuális téma otthon a lakás berendezése, van néhány blogger, akiket követek. A akicsiház.hu-ról tanultam meg kárpitozni és juditu blogja pedig rámutatott, hogy milyen jó dolog a műfű az erkélyen.
Kedvenc zene?
A zenei stílust nem tudom behatárolni, elég tág az ízlésem. Tinédzser korom óta szeretem a Nouvelle Vague-t, bármelyik számuk jobb kedvre derít. A legújabb kedvencem a Papooz. 

Mottód?

“Ha látsz képet magad előtt, arra képes vagy”.

Bevallom fogalmam sincs ki mondta, de gyakran hallom ezt Petitől, a férjemtől. :)

13925039_10207112472076804_5285873517041572198_n.jpg

A vállalkozó ruhatervező Tovább
Mini Versailles Toszkánában

Mini Versailles Toszkánában

Korábban is imádtam kertekbe járni, ezt a jó szokásomat megtartottam Olaszországba költözésem után is, és ezúttal egy igazán csodás kertbe vetődünk el.

25-20170710_165045.jpg

Toszkánában, Collodi-ban járunk, a név ismerős lehet, ugyanis a Pinokkió kalandjai című meseregény szerzője, Carlo Lorenzini azaz Carlo Collodi itt töltötte gyermekkorát, innen is kölcsönözte nevét.

01-20170710_173116.jpg

Azt mondják, hogy ez Olaszország egyik legszebb kertje, úgyhogy nagy várakozással érkeztünk Collodi-ba.

A kertet 1652-ben kezdték építeni a Garzoni család megbízásából reneszánsz és barokk stílusban, a család villája közvetlenül a kert mellett fekszik, sajnos nem látogatható. A kerttel szembeni kávézóban kérdeztük a pultost, hogy miért nem, annyit tudott mondani, hogy ő gyerekként még volt bent és csodás freskókat látott, jelenleg viszont rengeteg pénz kellene a felújítására, ezért nem látogatható.

Találtam pár cikket, ami arról ír, hogy eladó a 40 szobás villa 19 millió euróért, de arról nem találtam infót, hogy még mindig eladó-e vagy gazdára talált. 

 

02-20170710_172838.jpg

29-20170710_162624.jpg

03-20170710_172822.jpg

04-20170710_172701.jpg

27-20170710_162752.jpg

28-20170710_162746.jpg

A kertben 45 méteres a szintkülönbség, felfelé középen lépcsőkön sétálhatunk fel, érdemes jobbra és balra kitérni, mert mindenhol találunk valami érdekeset: sövény labirintus, mitológiai szobrokat, pávákat (sajnos bezárva), kerti színházat, formára vágott növényeket (topiary), bambuszligetet.

Sajnos a vízesés, mely eredetileg középen folyhatott, nem működik, gondolom anyagi okok miatt, de így is  nagyon impresszív. 

05-20170710_172637.jpg

26-20170710_165034.jpg

24-20170710_165224.jpg

06-20170710_172426.jpg

07-20170710_172339.jpg

08-20170710_171222.jpg

09-20170710_170955.jpg

12-20170710_170752.jpg

13-20170710_170736.jpg

14-20170710_170503.jpg

10-20170710_170919.jpg

11-20170710_170807.jpg

19-20170710_165759.jpg

15-20170710_170144.jpg

16-20170710_170023.jpg

17-20170710_170014.jpg

18-20170710_170001.jpg

20-20170710_165617.jpg

21-20170710_165457.jpg

22-20170710_165442.jpg

23-20170710_165333.jpg

A kertet amúgy olyan más kertekhez hasonlítják, mint a versailles-i vagy a firenzei Boboli.

A komplexumhoz tartozik egy Lepkeház is, ahol a lepkék szabadon repkednek, narancsot esznek, meg papagájokkal üldögélnek a faágakon.

Ezenkívül van Pinokkió park is, ahogy olvastam nagyobb gyerekeknek lehet érdekes, én ezt most kihagytam.

Korábbi kertes posztok:

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

 

Mini Versailles Toszkánában Tovább
Egy kirúgott Vogue szerkesztő vallomása

Egy kirúgott Vogue szerkesztő vallomása

lucinda.jpg

A londoni létem alatt, amikor a London Fashion Week-re jártam, rájöttem, hogy sokkal jobban érdekel maga a divatipar, mint a ruhák. 

Mi történik a háttérben, hogyan változik és mi mozgatja a divatipart? És persze ott vannak még a kik is. És bár már egy éve nem voltam Londonban, amióta toszkán háziasszony lettem, még mindig figyelemmel kísérem mi történik, egyfajta hobbi, tágítom a világlátásomat.

Szóval az 57 éves Lucinda Chambers, a divatvilág egyik ismert és elismert stylistja okozott némi zűrzavart mostanában, miután igencsak őszinte interjút adott arról, hogy 36 év után kirúgták a Vogue-tól. 

Ezt ugyanis így nem szokás leírni, ugye. A divatiparban meg főleg nem. Meg hogy a Vogue-nál ilyenek történnek ??

Pár hónapja napvilágot látott a hír, hogy az 59 éves Alexandra Schulman főszerkesztő 25 év után távozik az angol Vogue éléről. Pont nemrégiben fejeztem be a könyvét, amely pontosan arról szólt, hogy milyen a Vogue-nál főszerkesztősködni. Fárasztó, ha egy szóval kell jellemeznem.

Tavaly volt 100 éves a Vogue, volt centenáriumi kiállítás (amit megnéztem), fesztivál (amire elmentem), sőt film is készült a neves dátumra, azt gondolom, hogy ő is azt gondolta, hogy a csúcson kell abbahagyni. 

Nemrégiben megnevezték az új főszerkesztőt, aki szöges ellentéte Schulmannak: a (fekete) 46 éves Edward Enninful Ghana-ban született, Londonban nőtt fel, és 16 éves kora óta mozgolódik a divatiparban, volt modell, aztán újságíró több neves magazinnál, stylist, és 2016-ban már OBE-t ( Officer of the Order of the British Empire ) is kapott a divatban elért tevékenységéért. 

Enninful majd októberben kezd, de kiderült, hogy az ő utasítására rúgták ki Chambers-t. Amúgy nyilván nem újdonság, ha új főnök jön, vele együtt jönnek az ő emberei is, a régiek meg néha mennek.

Chambers Beatrix Miller személyi asszisztenseként kezdett a Vogue-nál, majd Grace Coddington asszisztense lett, és az évek alatt számos legendás fotózást stylingolt, legutóbb például amikor Kate Middleton volt a címlapon.

Chambers interjúja igazi "csemege", ha lehet így fogalmazni, nem elfelejtve, hogy itt egy ember élete illetve karrierje rogyott meg, hiszen olyan témákat is feszeget, amelyeket nem nagyon szokás.

"Az igazság az, hogy egy ideje már nem olvasom a Vogue-ot. Talán mert túl közel voltam vagy mert már túl régóta dolgoztam ott, és azt sem éreztem soha, hogy Vogue-os életmódom lenne. Az újságban szereplő ruhák a legtöbb ember számára irrelevánsak, hiszen nevetségesen drágák. Sajnálatos, hogy a magazinok elveszítették egykori tekintélyüket, ma már inkább a leggyorsabbak és exkluzívak akarnak lenni. Elfelejtettek hasznosnak lenni. A divat egyfolytában eladni próbál valami olyat, amire egyébként nincs szükségünk. Nincs szükségünk még egy táskára, cipőre vagy ruhára. Miért nem lehetnek a magazinok hasznosak és inspiratívak egyszerre?"

"A júniusi címlap Alexa Chung-gal és azzal a Michael Kors polóval szégyen volt. Nagy hirdető, így tudtam, hogy egyszerűen meg kell csinálni. Már amikor csináltam, akkor tudtam, hogy gyenge lesz."

405.jpg

Persze az is kérdés, hogy van-e értelme felégetni minden hidat magunk mögött egy ilyen interjúval?

A HR-es szakemberek nyilván azt mondják, hogy ilyet ne csináljunk, de időről időre akad egy bátor nő, aki bevállalja, akkor is ha fogalma sincs, mi lesz vele.

Mindenesetre, számomra ez az interjú rendkívül frissítően hatott, talán azért is, mert például Chambers világéletében a divatiparban dolgozott, 36 év a Vogue-nál, a világ egyes számú divatipari termékénél és mégis úgy érzi és le is írja, bevállalva a sebezhetőségét, hogy a divatban még ő is csak egy kis hal, és ha majd szeptemberben jönnek a divathetek, kap-e majd belépőt, hol fog ülni, ugyanis a divat ilyen, jól megrág, aztán kiköp.

Én drukkolok neki, és kíváncsian várom, mi lesz a következő lépése.

A teljes interjú ITT.

Egy kirúgott Vogue szerkesztő vallomása Tovább
Villáminterjú: 10+1 kérdés Benkó Zsuzsannához

Villáminterjú: 10+1 kérdés Benkó Zsuzsannához

Zsuzsannával még soha nem találkoztam, de mindketten hallottunk már egymásról közös ismerőseink révén, és aztán egy nap jól felhívtam őt és alig tudtuk letenni a telefont, még órákig tudtuk volna folytatni.

Sokban hasonlítunk és mégis teljesen mások vagyunk, ezt éreztem, és ez engem teljesen felvillanyozott. Abban is egyetértünk, hogy nem a foglalkozásunk határoz meg minket, nem a szakmánk vagyunk, és nem vagyunk karrieristák. Ezt már csak leírni is felszabadító!

Egy villáminterjúban megkérdeztem, hogy miért rajong, ki és mi inspirálja, mit jelent számára az elégedettség, és hogy miért tartott 8 évig megérteni a legnagyobb mellényúlását.
teljes_kepernyo_rogzitese_2017_07_06_144942.jpg

Mivel foglalkozol? 

Egy kis, lifestyle márkákra specializálódott kommunikációs ügynökség, a PS Creative Agency stratégiáért felelős vezetője vagyok, emellett fordítóként dolgozom.

Mi akartál lenni gyerekkorodban?

Boldog.

Mi a személyes ill. business mottód? 

Nincsen mottóm. Szépnek találom a tökéletlenséget, a befejezetlenséget, a hiányosságot és a mulandóságot. Ez a japán eszmény, a wabi-sabi alapvetése, ami a létezés három jellegzetességének buddhista tanításából ered. Számomra ez a koncept az elfogadásról szól, ami fontos vezérfonala mind a magán-, mind a szakmai életemnek.

 

#kusama nails

zsuzsanna (@zsuzsanna) által megosztott bejegyzés,

 

Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb?

Az érzékenységemre, a könyörületességemre, és arra, hogy minden helyzetben képes vagyok fejlődni.

Mit jelent számodra a siker?

Elégedettséget, az elégedettség pedig maga a boldogság. A siker lehetővé teszi, hogy választásod legyen abban, amit csinálsz, de a külvilágtól jövő megerősítés lényegtelen, ha nem vagy elégedett.

 image1.PNG

Ki inspirál? 

Sok-sok nagyszerű nő, elsősorban kortárs művészek és aktivisták – többek között Louise Bourgeois, Yayoi Kusama, Rei Kawakubo, Tavi Gevinson és a legjobb barátnőm, Kovács Adél, a NUBU tervezője.

Mi az, ami nem hagy aludni éjszaka?

Stimuláló beszélgetések, ha egyedül vagyok, akkor pedig a könyveim. Hatalmas könyvhalom épül a hálószobámban, sokkal több könyvet veszek, mint amennyit időm van elolvasni. Néha azt gondolom, ijesztő, hogy előbb meg fogok halni, mint hogy elolvastam volna minden fontos könyvet.

Legnagyobb mellényúlásod?

Egyetem után egy multihoz mentem dolgozni. Nyolc évembe telt, mire megértettem: az én világom nagyon távol van attól, amit ott tapasztaltam, és sok-sok alternatívám van. Erre rájönni felszabadító érzés volt, azt hiszem, ezekből az epizódokból tanulod meg, hogyan kell élni.

unnamed_2.jpg

Hogyan telik egy napod?

Korán kelek, szeretem lassan elindítani a napom, jógázom vagy futok, hosszasan készülök fel arra, ami előttem áll. A zuhanytól a reggelin át annak kiválasztásáig, hogy mit fogok aznap felvenni, mindennek jelentősége van, és meghatározzák a napom. Tíztől az ügynökségnél dolgozom, nagyon szeretem a csapatom és az ügyfeleinket, az együttgondolkodás inspirál. A munkám nagyon változatos, nincs két egyforma napunk. Az ügynökség tulajdonosa, Strasser Orsi a PS Magazin alapítója is egyben – büszke vagyok rá, hogy részt vehetek Magyarország egyik kortárs magazinjának a működtetésében. Munka után igyekszem mindig beiktatni egy-egy programot, találkozom a barátaimmal az Aurórában, kortárs művészetet bámulok galériákban, a Ludwigban vagy ha fáradt vagyok, otthon, a Tumblr-emen, elektronikus zenét hallgatok, és utazásokat tervezek. Az utazás az, amit talán a legjobban szeretek, beszippant és feltölt, ha idegenben bolyonghatok. Szeretek egyedül lenni.

Mi kapcsol ki? Miért rajongsz?

Művészet

A kedvenc helyem, ahol mindig ki tudok kapcsolni, Dia:Beacon, ami Beacon-ben, New York államban található. Minden alkalommal, amikor New Yorkban járok, meglátogatom.

shot-2-crop-photo-bill-jacobson-1.jpg
A Dia Art Foundation-nek nem Beacon az egyetlen helyszíne, a New York Earth Room Walter de Maria helyszínspecifikus installációja a Soho-ban, amelyet az alapítvány gondoz. Fantasztikus hely!

dem-new-york-earth-room-1977-photo-john-cliett.jpg
Rajongok Donald Judd munkásságáért; életem egyik meghatározó élménye volt, amikor eljutottam Marfába, Texas államba, ahol élete egy részét töltötte, és a kortárs művészet egyik mekkájává tette.

#throwback to the night of #mysterylights, deep in the heart of Texas #longing #marfa #marfatexas

zsuzsanna (@zsuzsanna) által megosztott bejegyzés,

image2.PNG
webp_net-gifmaker.gif
Képek: Chinati

Agnes Martin az egyik leginspirálóbb nő számomra, és szerencsém volt látni életmű-kiállítását idén télen a Guggenheim-ben. Kedvenc alkotásom tőle az Innocent Love sorozat.

innocent-love_series.jpg
Életem egyik leglenyűgözőbb installációja Yayoi Kusama Narcissus Garden-je, amely Philip Johnson New Canaan-ban, Connecticut államban található üvegházának kertjében, egy tó felszínén lebegő 1300 acélgömbből állt. A gömbök együtt mozogtak a széllel, a víz természetes áramlását követve, egyetlen kinetikus szoborrá összeforrva. Az egyik legszebb dolog volt, amit valaha láttam.
larger_1.jpg
Imádom Berlint, ha választanom kellene, azt  mondanám, Budapest után a legkedvesebb városom. Itt található a számomra egyik legizgalmasabb magángyűjtemény, a Boros Collection, amelynek egy világháborús bunker ad otthont. A kollekció tulajdonosai itt is élnek, a gyűjtemény felett, az emeleten. Bármikor beköltöznék.
boroscoll03_e1_0001.jpg
Zene
Ha már Berlin: kedvenc fesztiválom az Atonal, amely a progresszív elektronikus- és a kísérleti zene kedvelőinek egyik zarándokhelye, már alig várom az ideit.

Könyv
Az egyik legfontosabb könyv az életemben Virginia Woolf A Room of One's Own (Saját szoba) című műve, sokadjára olvasom újra. Alapmű a nők helyzetéről, lehetőségeiről, arról a (sajnos) még ma is aktuális gondolatról, hogy a nők is érnek ugyanannyit, mint a férfiak.
9788087830338_p0_v1_s260x420.JPG
Budapest és a magyarok
Budapestbe szerelmes vagyok, izgalmas, lüktető, meggyötört város.
Imádom és vérzik érte a szívem. Sok-sok izgalmas programmal, hellyel és kezdeményezéssel nyáron pezseg igazán.
Már említettem, az egyik kedvenc helyem az Auróra, kávézni a feketébe, fröccsözni a Cintányérosba, bulizni a LÄRM-be járok legszívesebben.
Ha művészetre vágyom, a kedvenceim a TOBE gallery, a Telep galéria és a Chimera Project Gallery, illetve a Ludwig kiállításai. A legutóbbi élményem Bolla Szilvia Safe Space című önálló kiállítása volt a TOBE galériában.
19029621_1526780984029852_9074294548050161619_n.jpg
 
Kedvenc magyar kortárs művészem a komputerművészet pionírja, Molnár Vera. Fantasztikus nő, nagyon gazdag életművel, nem is tudnék egy legkedvesebbet választani, mind lenyűgöz.
molnar_lettres_de_ma_mere_4.jpg


Vágyak
Egyik legnagyobb vágyam, hogy eljussak Naoshima szigetére, Japánba, itt található ugyanis a Benesse Art Site, amely egy csodálatos kortárs művészet-birodalom. 
140416164702-naoshima-oval-horizontal-large-gallery.jpg
naoshima-3-1600x686.jpg
Szeretnék még szeptember előtt újra elutazni New Yorkba, ugyanis a Rei Kawakubo/Comme des Garçons:Art of the In-Between kiállítás a MET-ben kihagyhatatlan.
 
rei-march-6-teaser.jpg

Ha valami nem jön össze, hogyan építed újra magad?

Megbocsátok magamnak.

Zsuzsanna Instagramja.

Villáminterjú: 10+1 kérdés Benkó Zsuzsannához Tovább
Ez egy életforma, nem egy vállalkozás - avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában

Ez egy életforma, nem egy vállalkozás - avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában

 

Zsanett-tel 2013-ban először online ismerkedtünk meg, és nekem akkor még fogalmam sem volt hogy mit jelent az, ha valaki bespoke designer. Persze, ruhákat tervez személyre szabottan, mondhatnánk, de ennél sokkal több, erre jöttem rá az évek alatt, ahogy megismertem őt és a vállalkozását, melyet 22 éve vezet. Persze ő nem is hívja vállalkozásnak, sőt nem tartja magát női vállalkozónak sem, számára ez egy életforma.

Ezekről faggattam, na meg, hogy miért nincs üzleti terve, mit csinálna másképp, ha ma kezdené újra, és hogy miért kezdett el hárfázni tanulni egy éve.

portre_ko_zepes.jpg

Mesélj a vállalkozásodról? Mivel foglalkozol?

Bespoke designer vagyok, személyre tervezett, méretre készített ruhákkal, ruhatárral foglalkozom AIAIÉ márkanév alatt. Mind nőknek, mind férfiaknak segítek a ruházkodási problémáikban egy közös folyamat során létrehozni a rég vágyott darabokat, felépíteni a ruhatárukat, segíteni megtalálni a stílusukat.

interiorko_zep.jpg

Emellett klasszikus textil-és ruhatervezőként is dolgozom cégeknek, kisszériás termék-fejlesztésben.

Időszakosan tartok egy konceptuális művészeti vonalat is a márkám alatt, ahol a kreativitásomat kötöttségek nélkül kiélhetem és egy erős koncepcióra felfűzve alkothatok, nem feltétlenül piaci eladásra.

Néhány éve észrevettem, hogy a megrendelőim szeretnének többet tudni az alapanyagokról, amelyeket használok, így szervezettebb formában három szinten tartok saját “Material Love” kurzusokat a showroomban. (Volt szerencsém nekem is résztvenni egyen, hétköznapi emberként is abszolút hasznos és érdekes infókat lehet gyűjteni az anyagokról. – a szerk.)

12038753_911334625604440_7571936697853125572_o.jpg

12309792_940063782731524_9012827856742043916_o.jpg

12314621_940063789398190_8654574959299381597_o.jpg

Hogy választottad ezt a szakmát?

Hatéves koromban döntöttem el, hogy divattervező leszek, nincs konkrét élményem, egyszerűen eldöntöttem és évek múlva sem szűnt meg a lelkesedés.

Néhány évvel később jelenetek meg itthon a műholdas csatornák, ahol vasárnaponként divattémájú műsorok futottak. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy a divat nem csupán formáról, de az alapanyagról is szól, s ez az a terület, amivel igazán foglalkozni szeretnék.

Amikor egy kis pénzt kaptam a családtól, elrohantam a ma már cipőboltként működő patinás textilüzletbe a Petőfi Sándor utcában, ahol azonnal anyagokat vettem, de az egész gyerekkoromra úgy emlékszem vissza, hogy minden szabadidőmben rajzolok-szabok- varrok.

17157515_1383196888418209_2362862939296385709_o_1.jpg

17662009_1500388769993778_6794661523814875136_n.jpg

Hány éve csinálod és vállalkozónak tartod-e magadat?

Idén ősszel lesz 22 éve, hogy megkaptam az első munkát, s onnantól folyamatosan a szakmámban dolgozom, de sosem gondoltam magamra vállalkozóként vagy üzletasszonyként de művészként sem.

Legpontosabbnak a tervező és a tanácsadó kifejezéseket tartom, így szoktam bemutatkozni is - ha lehet kerülöm a divattervező titulust is, mert számomra teljesen mást takar.

webp_net-gifmaker_4.gif

582720_313274588743783_2008299294_n_1.jpg

Mit gondolsz, milyen tulajdonságaid miatt lettél sikeres?

Ha egy szóval lehetne csak elmondani, akkor a rugalmasságot emelném ki.

Sok olyan tulajdonsággal kell bírni, ami nem a pálya sajátossága. Mivel problémákat oldok meg, ennek a hogyanja és kommunikációja nagyon fontos, a metakommunikáció, empátia és kíváncsiság, a diszkréció elengedhetetlen, a kreativitás szintén, ami alatt a szó tiszta jelentését értem, az újítást a tradícióba oltva, a megoldások másfajta megközelítését.

webp_net-gifmaker_1_1.gif

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Ha külföldön kellene újra kezdenem mindezt, biztos nagyobb hangsúlyt fektetnék a kapcsolatépítésre és a marketingre, ezekben vannak hiányosságaim, nem vagyok egy extrovertált alkat. :)

Ha visszarepülhetnék az időbe mai fejjel, akkor az egyetlen, amit másképp csinálnék, hogy keresnék egy mentort, aki segít a pénzügyi és brandépítési kérdésekben.

18513359_1253856174732458_1344376329025355776_n.jpg

After cutting the Albini shirts go to my needlewoman, and ... #bespokeshirts #bespokeservice #aiaié #albinigroup #myatelier #handcut #hungariandesigners

AIAIÉ - Zsanett Hegedűs (@hegeduszsanett) által megosztott bejegyzés, 

 
18444862_1121014334710670_4977391282407079936_n.jpg

Miben vagy más, mint a versenytársaid?

Itthon kevés olyan versenytársam van, aki pont ugyanezt csinálná, ők is inkább szakosodnak az esküvői/alkalmi vonalra.

Többet nyújtok mint egy méretes szabóság, és teljesen másképp működöm mint a hazai tervezők, akik szezonális konfekció kollekciót értékesítenek. Nálunk más a marketing, a PR, a zárt és diszkrét showroom is.

Én a megrendelőhöz illő stílusban tervezek, és nem a sajátomban, talán ebben vagyok egészen más. Tőlünk soha nem fog kikerülni két egyforma ruha.

14052686_1676728372654334_885158082_n.jpg

Milyen plusz készségeket kellett megtanulnod a pályafutásod során? 

Azt hiszem, akkor kezdtem a márkámra üzletileg is gondolni, amikor a design menedzseri képzés megnyesegette a művészi elképzeléseimet.

Amikor diploma után tudtam, hogy elköltözöm otthonról, megnyitom a saját showroomomat és el kell magam tartani, muszáj volt foglalkozni az árképzéssel, a jobb szolgáltatás-tervezéssel - miközben először éreztem, hogy a hosszú évek iskolábajárás rutinját felváltja egy szabadabb, de szétfolyó életforma.

Nagyon komplex a szakterületem, könnyen kell váltani naponta különböző tevékenységek között, a tervezői és kivitelezői készségek mellett egy komoly projektvezetés a párhuzamosan futó munkákat kezelni, árajánlatokat írni, gyártástervezni vagy dolgozni a vevői visszacsatolásokon.

webp_net-gifmaker.gif

Használsz-e üzleti tervet? 

Nem. Különböző projektekhez írtam, a design menedzseri diploma után is írtam, de konzekvensen végigvinni a saját brandemnél nem sikerült, valószínűleg azért, mert ez egy életforma, nem pedig egy VÁLLALKOZÁS, független attól, hogy rentábilis.

Ha alig 20 évesen ilyen tudatosan álltam volna neki, papírformailag fel kellett volna pár éven belül adnom a szakmát.

Sokszor látom, hogy olyan gyorsan változik a piac, hogy akár egy üzleti modellt, akár egy 5-10 éves tervet csak folyamatos újratervezésekkel lehet sikeresen működtetni, ha ragaszkodsz ahhoz,amit régen leírtál, biztos a bukás.

12547118_1670738276521756_26317861_n.jpg

Hogyan zajlik egy átlagos napod?

Tulajdonképpen nincs átlagos napom, talán azt mondanám, nincs amolyan klasszikus napi rutinom sem.

Sokszor dolgozom a hétvégén és nem dolgozom valamelyik hétköznap. A napjaimat a megrendelők adta időpontok és határidők alakítják, amiből több fut párhuzamosan.

Próbálok tömbösíteni, egy nap csak egy-kétféle munkatípussal foglalkozni: csak szabni vagy városban rohangálni anyagokért, elintézni amit kell.

A délelőttök szólnak a szellemi munkáról, akkor tudok a social mediával foglalkozni és tervezni, délután 5-től vagyok koncentráltabb, akkor nagyobb kedvvel kivitelezem azokat a darabokat, amit mindig én készítek. Sokszor dolgozom éjjel is, főleg szellemi munkával, kutatással.

11247102_500856880083863_800919294_n.jpg

Van-e előnye illetve hátránya  annak, ha a vállalkozó nő?

A saját tapasztalataim nem általánosíthatók, nem tudom mi van más területeken és pláne nem érzem magam női vállalkozónak.

A kreatív szakmákban nem a vállalkozóiság, hanem a vezetői lét és érvényesülés a kérdés.

Mikor vagyok “vállalkozó”? A NAV-nál, egy új főleg külföldi partnerrel való szerződéskötéskor, egy céges megrendelés árajánlatkiadásánál vagy egy üzlethelység kibérlésénél? Ezekben a szitukban még sosem éreztem, hogy fontos lenne, milyen nemű vagyok.

Van-e előnye illetve hátránya női tervezőként férfiakkal illetve nőkkel dolgozni, érvényesülni a társszakmákban?

Többféle szituációban dolgozom együtt, a bespoke tervezés is együttműködés a megrendelővel, ahogy egy céges munkánál inkább a tervezésért felelek és egy csapat része vagyok, vagy amikor az alvállalkozóimmal inkább főnöki szituációkba kerülök.

Régebben az ipari tervezések kapcsán inkább az volt hátrány, hogy művésznek tartottak és a mérnököt nem nézték ki belőlem, most már ügyesebben kezelem az üzleti életemet, inkább előnynek tartom, hogy nőként viszem ezt a területet.

A bespoke munkáimnál nagy a különbség, hogy férfiakkal vagy nőkkel dolgozom: nőkkel könnyebb hangot találni, s jobban ismerem a folyamatokat a fejekben, így pontosabban látom, milyen stációkban vannak épp; a férfiaknál nagyobb munka elnyerni az abszolut bizalmat, de utána könnyebb elérni a közös célt, gördülékenyebb a munka.

Évek alatt azt vettem észre, hogy tudatalatt váltok át a bennem lévő nemek között, míg a kommunikációban semlegesnek kell lennem, hogy a megrendelő érvényesülhessen, úgy a végeredménynél a nők esetében férfiként, a férfiaknál nőként kell véleményt mondanom.

Általában csak akkor érzem magamat hátrányban, amikor nem tudom az általam képviselt értékeket fontossá tenni, s ez független a munkától vagy a célszemélytől- az, hogy nőként viszek egy eredetileg férfiszakmát, inkább különlegessé tesz.

webp_net-gifmaker_3.gif

 

Legnagyobb sikered?

Visszanézve, a pályám nem az óriási nagy sikerekről szól, hanem sok eredményesen lezárt munkáról, legyen az kiállított, bemutatott konceptuális ruha, egy cég termékeinek elindítása, megreformálása vagy valaki szekrényében egy új ruhadarab.

A nagyobb sikerekben alaposan benne van a szerencse, a hétköznapi eredményeimben pedig sokkal inkább én.

Persze a Shadowgraph-kollekció által kapott lehetőségek – résztvenni Vancouverben egy divathéten, benne lenni a brit Vogue-ban, együttműködni egy angol divatügynökséggel- nagyon fontosak, ahogy az elnyert díjak, ösztöndíjak is.

webp_net-gifmaker_2.gif

 

Legnagyobb mellényúlásod? Hogyan élted meg ezt? Mit tanultál belőle?

Nehézségekre igen, nagy kudarcokra nem emlékszem.

Jártam rosszul, mert megbíztam valakiben, de ennek tanulságát nem akartam rávetíteni a későbbi ügyfelekre, inkább próbáltam még jobban megismerni az új ügyfelet.

Harcoltam cégekkel, hogy értékesítsék a sorozatgyártott termékeimet, de mikor láttam, hogy nem tudok és nem is akarok rossz rendszerek része lenni, kerestem más megoldásokat.

Hurray,it's ready!Handknitted cardi with leather sleeves #aiaié#handknitted#designerwear#bespokemakers#bespokeleather

AIAIÉ - Zsanett Hegedűs (@hegeduszsanett) által megosztott bejegyzés, 

 

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Sok tudást szereztem meg tapasztalat útján nehezen úgy, hogy nagy segítség lett volna egy mentor vagy mester, vagy egy alkalmasabb asszisztens.

Az, hogy mindenhez érteni kell egy kicsit, lassítja az eredményeket- ugyan elvégeztem az Egyetemünk design menedzser szakát is az önmenedzselés reményében, de egy általános tudás nem elég a mai helyzetekhez, főleg az én speciális területemhez- itt is igaz, hogy állandóan alternatív megoldásokban kell gondolkozni.

Ezen a területen a befektetés sem járható út, mert hosszabb a megtérülése, nagyobb a kockázat, elképesztő magasságokba repítené az árakat is.

A mentor programok dobozaiba sem könnyű beleilleni.

541336_308833302521245_2124964838_n.jpg

Hogyan reklámozod magadat? 

A kezdetektől a személyes ajánlás vagy más néven “szájhagyomány útján” működött a sales, s bár rengeteg minden változott az elmúlt 22 év alatt, és sokkal tudatosabban építem a brandet manapság, de látnom kell, hogy ennek a területnek ma is ez a leghatásosabb reklámja.

Természetesen a social media reklámok fontosak, bár sokszor nem vagyok elégedett vele, de oldalas újsághirdetésnek vagy óriásplakátnak semmi hatása nincs, a storytelling és személyes tapasztalás sokkal fontosabb.

14991285_1219934161411150_7125189029791458505_o.jpg

Van-e olyan iparágodon belül, hogy egymást segítő, női közösség? Más női vállalkozókkal kapcsolatban vagy?

Vannak ilyen közösségek a szakmán kívül az üzleti életben, hogy mennyire komolyak vagy segítőek, az a tagok elhivatottságán múlik, és nem árt ha jó a szerkezeti felépítése. Jó lenne a szakmában is ilyen akár virtuálisan. Azt nem tudom, hogy lehetne elkerülni a széthúzást, mitől lehetne jobb a kommunikáció benne annak ellenére, hogy különböző generációk, életutak, képzettségi szintek találkoznak benne.

Rengeteg emberrel vagyok kapcsolatban, de nem a nemük szerint teszek különbséget, hanem a tudásuk vagy a hozzáállásuk alapján.

Inkább úgy tekintek erre a kérdésre, hogy ha választani kell egy kisiparos vagy egy nagyobb cég között, a kisiparost kérdezném meg először,s akár adnék neki második esélyt is, ha az első nem sikerül. Így vagyok a késesünkkel, a hímzőnőmmel vagy a családi tisztítóval.

Bizonyos területeken főleg nőkkel fogok találkozni, ahogy többnyire varrónőim vannak, bizonyos vállalkozásokat pedig férfiak vezetnek, de a női eladóikkal vagyok kapcsolatban- többnél érzem azt, ha a vezető hallgatna a női eladóra, lényegesen jobban mehetne az üzlet, de nem tekinti partnernek.

11352923_1098893430125241_2044410778_n.jpg

Hogyan kapcsolódsz ki?

Az igazi kikapcsolódás az utazás. Nincs ettől nagyobb inspirációs forrás, minden új művészeti projektem ezekhez az utazásokhoz kapcsolódik.

Napi szinten a különböző tevékenységek váltásánál szoktam kicsit kimosni az agyam az Instagrammon követett több száz szabóság munkáival, ami egy kutatási alapom is vagy a Pinteresten böngészve.

Az egy éve elkezdett hárfa-tanulást, ami egy gyerekkori vágy beteljesülése, nem konkrétan kikapcsolódásnak tartom, sokkal több annál. A zenetanulás, mint egy új szakterület megismerése, tanulás mint motiváció, a saját korlátaink kitágítása és időt szakítani naponta a gyakorlásra- másképp tölt fel, más készségeket fejleszt, de nagyon örülök, hogy belevágtam.

13285335_1546714712298914_211353487_n.jpg

Terveid a jövőre nézve?

Annak ellenére, hogy nincs konkrét üzleti tervem rá, sok mindent akarok egyszerre! :)

Amit viszont megtanultam, hogy nem jó előre eltervezett úton haladni, mert naponta borulnak szét a dolgok, s ha nem vagy rugalmas magad alá zuhansz.

Van egy erős motivációm az irányra, egy erős jövőképem, egy alap, amit letettem és nagyon örülök, amikor olyan lehetőségek jönnek, amelyek izgalmasak.

Nagy öröm, hogy az elmúlt években több céggel dolgozom együtt az egyedi megrendelők mellett, és hogy kipróbáltam milyen tanítani a saját kurzusaim által.

Mindenben a személyreszabottság vezet, és egy tudatosabb gondolkodás a ruházkodás, tárgykultúra terén, a lehetőségeket is ebbe az irányba terelem.

AIAIÉ - Bespoke Design : FacebookInstagramhonlap

A cikk eredetileg itt jelent meg először.

Ez egy életforma, nem egy vállalkozás - avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában Tovább
Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom

Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom

8dd_9005_kicsi.jpg 
Már nem emlékszem, hogy mikor is kezdtem el Andi blogját, a Maison-t olvasni, azt viszont tudom, hogy mindig irigyeltem, hogy milyen jól összerakott a blogja és az üzenetei, meg hogy érdekes és saját gyártású cikkeket posztol. Nem sokat tudtam róla, így aztán adta magát, hogy meginterjúvoljam. 

Arról beszélgettünk, hogy néha az élet tesz minket vállalkozóvá, és hogy miért kell nemet  mondani a méltatlan megbízásokra, introvertáltként milyen blogot írni és megnyílni, és hogy hogyan jutott el #minimalistmom mottóig.
18221866_1202478539862386_9179314299046746944_n.jpg
Mivel foglalkozol?

Jelenleg szabadúszó social media manager, alkalmi újságíró és blogger vagyok. Úgy tudom összefoglalni, hogy tartalomgyártással foglalkozom online felületekre. Mindig a kommunikáció és a média világa érdekelt, bár gyerekként még inkább divattervezőset és lakberendezőset játszottam. 
17103420_1154417298001844_1620616818349447815_n.jpg
Hogyan jutottál el idáig? 

Soha nem volt előre eltervezett szakmai utam, amit végig akartam járni, inkább mindig az adott lehetőségek szerint haladtam. 

Egyetem mellett az egyik kereskedelmi tévécsatornánál kezdtem el dolgozni, ahol lehúztam pár évet szerkesztőként, majd úgy alakult, hogy az online magazinok elterjedésével nekem is inkább ilyen munkáim lettek. 

Dolgoztam újságíróként kulturális magazinnál, majd szerkesztő lettem, alapítottunk egy saját magazint, ami hamar befuccsolt, végül inkább a social media irányából találtak meg a jövedelmet hozó munkák.

Több ügynökségnek dolgoztam social media managerként, például a SocialDaily-nél, az ACG-nél, legrégebb óta pedig a Fastbridge-nek dolgozom, ahol nagyon nagy bizalmat szavaztak nekem és sokat segítettek abban, hogy Dávid mellett dolgozni tudjak. 

Az elmúlt évek során vezető márkák és kezdő vállalkozások is voltak az ügyfeleim között, ami nagyon jó, mert sok oldalról megismerhettem ezt a világot, az elvárásokat és a lehetőségeket. Most már el tudom mondani magamról, hogy 10 éves szakmai múltam van, ami elég jó érzés :) 

2014-től lettél freelance azaz "vállalkozó"? Ez tudatos váltás volt vagy véletlenül jött? 

Nem volt tudatos döntés, egy munkalehetőség megkívánta, hogy egyéni vállalkozó legyek, de most már nagyon örülök neki, mert amúgy szerintem sose szántam volna rá magam erre a lépésre.

Tényleg igaz a mondás, hogy ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy ablak, az én karrierutamra legalábbis ez maximálisan igaz.

Kezdetben féltem a bizonytalanságtól és lehet, hogy más irányba indultam volna el, de most már szeretem ezt az életformát, mert sokkal változatosabb és szabadabb, mint egy ügynökségnél dolgozni reggeltől estig.

A szabadúszó élet nagyon sokat segített például abban, hogy Dávid születését követően kis kihagyással el tudjak kezdeni megbízásokat vállalni. 
8dd_9053_kicsi.jpg

A social media, mint terület hogyan jött?

Online újságíróként és szerkesztőként dolgoztam, amikor a Facebook elkezdett teret hódítani és természetes volt, hogy a cikkeket ott is meg kellett osztani. Ki más kaphatta volna meg ezt a feladatot, mint a szerkesztő, úgyhogy beledobtak a mély vízbe és hamar belerázódtam, sőt beleszerettem ebbe a folyamatosan változó, izgalmas világba.

Ezután jelentkeztem újságírónak egy olyan magazinhoz, ami kifejezetten a social mediára specializálódott, úgyhogy szakmailag igazán naprakész tudtam lenni a témában és nagy szerencsének érzem, hogy végigélhettem a közösségi média megjelenésének és kezdeti fejlődésének időszakát.  

Eddigi karriered során mi volt a legnagyobb sikered, mire vagy a legbüszkébb?

Nehéz kérdés, mert nem tudok egy dolgot kiemelni.

Örülök annak, hogy az ügyfeleim mindig elégedettek voltak a munkámmal, és hatalmas boldogság, hogy régebbi ügyfelek is újra és újra megkeresnek, hogy velem szeretnének dolgozni a jövőben. Az ilyen visszajelzések emberileg nagyon sokat számítanak nekem, az kevésbé, hogy részt vettem-e szakmailag díjazott kampányban vagy sem...

A szívemhez persze mindig azok a munkák állnak a legközelebb, ahol az ügyféllel közvetlen, akár baráti kapcsolatban állunk, ilyen például a Babyberry, aminek a social media kommunikációját lényegében a márka indulása óta csinálom és Katona Eszter mára az egyik legkedvesebb munkatársam. 

Mellényúlásod? Mit tanultál belőle? 

Volt néhány mellényúlásom, de ez természetes velejárója annak, ha az ember próbálkozik dolgokkal, kísérletezik, vállalkozik, jobb esetben pedig ezekből tanul.

Én az a típus vagyok, aki nagyon könnyen be tud lelkesedni dolgokért, mindig a szívemre hallgatok és így vágok bele a munkákba is.

Az elmúlt évek során megtanultam például kiállni magamért és nemet mondani, ha méltatlannak érzek egy megbízást. Sokan vannak sajnos, akik még mindig azt hiszik, hogy a social media manager valamiféle aprópénzes szolgáltatást nyújt, hiszen csak kitesz egy-két posztot a Facebookra, ezt pedig a szomszéd gimis lánya is meg tudja csinálni...

A Facebook vagy az Instagram nem egy eszköz, hanem egy felület, ahol a márka megmutathatja magát, elérheti a célközönségét és megmutathatja az "arcát", miközben olyan közvetlen kommunikációba kerül a közönséggel, mint sehol korábban. Ez nem egy kötelező rossz, amit muszáj csinálni, hanem valami amiből nagyon sokat ki lehet hozni...

Mégis talán a legnagyobb tanulság az számomra, hogy sosem sült el jól, amikor egy barátnőmmel vágtam közös bizniszbe, ez előbb-utóbb mindig valamilyen konfliktust szült, ami ártott a kapcsolatunknak és természetesen a vállalkozásnak is.

Szerencsére azt azért elmondhatom, hogy túl nagy bukásokat nem kellett megélnem, inkább újra és újra módosítanom kellett a korábbi elképzeléseimen. 
19429524_1924899734190711_4538479920069738496_n.jpg

A legjobb üzleti tanács, amit valaha kaptál? Vagy amire te jöttél rá?

Soha ne dolgozz együtt a közeli barátoddal vagy a pároddal! :)

Ha pedig mégis valami közös üzletbe kezdenétek, akkor mindent nagyon pontosan át kell beszélni, leírni és meghatározni, hogy elkerüld a vitákat. De inkább ne vállalkozzatok együtt!
A bloggolás hogyan jött? Hogyan jutottál el a #minimalistmom-ig?

Nagyjából 5-6 éve kezdtem el blogolni, mert akkoriban csak szakmai cikkeket írtam magazinokba.

Nagyon hiányzott valami lazább vonal, ezért indítottam egy blogot, ahol a lakberendezés állt a középpontban. Teljesen más volt a blogom akkor még, mint most
Ha visszagondolok, akkor eleinte nagyon nehéz volt felvállalnom magamat, álnéven kezdtem el írni a Maison blogot. Aztán ahogy jöttek a pozitív visszajelzések, egye fene alapon odabiggyesztettem a nevemet :)

Komoly kihívás volt a számomra, hogy elkezdjek megnyílni, lépésről lépésre ment csak: a nevem után kitettem egy fotót is magamról, majd elkezdtem személyesebb hangvételű bejegyzéseket is írni, utána már a bejegyzésekbe saját készítésű fotót is bele mertem tenni és így tovább. Manapság is sokat küzdök amúgy ezzel, nem vagyok egy igazán extrovertált ember, tele vagyok gátlásokkal.
Visszatérve a blog témáihoz, nem vagyok lakberendező, így hamar kifogytam a témákból és tágítottam a kört, hogy személyesebb hangnemben tudjak írni, mert az okozta az igazi örömet, így lett a blogom életmód blog.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem határoztam meg neki egy irányt vagy stílust, így pár év alatt eljutottam oda, hogy össze-vissza mindenről írtam, és teljesen beazonosíthatatlannak éreztem a Maison blogot.

A fiam születése aztán fordulópontot jelentett, mert akkor csak a gyerektémák érdekeltek és ezekről írtam. Ekkor csatlakozott nagyon sok anyuka az olvasótáborhoz. 
Mi ad örömet a blogolásban?

Jelenleg minden! :)Imádom azt a kreatív folyamatot, aminek során egy-egy téma összeáll a fejemben, szeretek fotózni és interjúzni, majd megírni mindezt és várni a visszajelzéseket.

Ha azt kapom vissza, hogy az írásom hasznos volt valaki számára, akkor úgy érzem, hogy már megérte. Szeretem megismerni az olvasókat, kíváncsi vagyok a véleményükre és élményeikre, így mostanra egy kis baráti hangulatú közösség alakult ki a blog körül. 
18949880_303238156797742_1144428322743123968_n.jpg














Mit gondolsz a blogolás jövőjéről?

A blogolás nem fog megszűnni, csak folyamatosan átalakul, mint a social media felhasználás is.

A vloggerek számomra már egy másik generáció, én inkább olvasni szeretek és elmélyedni egy-egy fotó nézegetésében. Persze nézek YouTube videókat, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom.

Azt látom, hogy a lájkok mennyiségének értékén nagyon sokat rontottak azok a bloggerek, akik a valódi közösségépítés helyett inkább vásároltak maguknak rajongókat vagy megnézéseket.

Egyre több márka kezd tudatosan építeni az influencerekre, és egyre több szakértő van már Magyarországon is, aki átlát a számokon és azt nézi, hogy az illető valóban el tudja-e érni a közönségét. 

15774984_1087211151389126_5564649965556308155_o.jpg
Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Tényleg nem csinálnék semmit másképp, mert minden, ami volt, kellett ahhoz, hogy eljussak oda, ahol és amilyen vagyok. 
19379566_844361662397956_869224346176978944_n.jpg
Hogyan telik egy napod? 

Most úgy érzem, hogy elég fárasztóan.
Dávid általában 6 óra körül kel, játszunk, reggelizünk, takarítunk és útnak engedjük a férjemet a munkába.

Általában 11 óra fele visszaalszik, ilyenkor jön el az első munkaidőm. Azonnal leülök a géphez és dolgozni kezdek. Gyorsan kell csinálnom, mert másfél, két óra múlva kel, akkor elmegyünk játszótérre, sétálni vagy egy baráti találkozóra.

Aztán elérkezik a vacsora- és fürdésidő, meseolvasás és altatás. Általában 8 óra fele már alszik, ilyenkor jön a második munkaidőm :) Este 10 óra fele viszont kidőlök.

Lassan két év után mostanra nagyon kimerítőnek találom ezt az életmódot, úgyhogy remélem, hogy a szeptemberben kezdődő bölcsi egy kicsit normalizálja a helyzetet és valamikor pihenni is tudok, illetve magamra szánni egy kis időt. 

Hogyan kapcsolódsz ki?

Nekem a kikapcsolódást az jelenti, ha egyedül megyek le a boltba :) De tényleg!

Amúgy a blogolás kikapcsol és feltölt szellemileg, jó, hogy elmerülhetek a saját gondolataimban.

Szülés után lényegében egy percig nem hanyagoltam a blogomat, mert ez az, ami nyitva hagyta számomra a világot és más élményeket biztosított az anyaság mellett.

Anyának lenni a legjobb dolog, de mentálisan nagyon kimerítő. 

Vállalkozónak tartod magad?

Még sosem gondoltam magamra vállalkozóként, én ezt inkább csak egy hivatali formának élem meg. Mivel elég sok dolog foglalkoztat, így inkább szabadúszónak tartom magam. 

Tudatosan építed a karrieredet? Használsz-e üzleti tervet?

Mindig voltak olyan időszakaim, amikor nagyon tudatos akartam lenni, aztán az élet felülírta a terveimet és inkább sodródtam a lehetőségek kínálta árral. Most viszont minden eddiginél konkrétabb terveim vannak, Dávid szeptemberben bölcsődés lesz, úgyhogy már nyitottam egy füzetet, amibe leírtam magamnak azt, hogy a következő egy évben miket szeretnék megcsinálni. 

Mi az a tulajdonságod, amire a legbüszkébb vagy?

Nincs ilyen, de igyekszem elfogadó és empatikus lenni, nyitott maradni a világ dolgaira.

Óriási harc a számomra, hogy az állandó bizonytalanságomat leküzdjem, és meg merjem mutatni magam. A blog például jó tanulási folyamat erre. 

18954936_1237466276363612_1923833049278102097_o.jpg
Mi az, ami nem hagy aludni éjszaka? Vagy ki? :)

Biztos Dávidra célzol, na ő tényleg két éve nem hagy aludni éjszaka :)

Egyébként néha vannak álmatlan éjszakáim, képes vagyok nagyon rágörcsölni dolgokra, vagy épp ellenkezőleg, olykor egy új ötlet annyira felpörget, hogy egész éjszaka azon kattogok. 
Az a típus vagyok, aki ha lefekszik az ágyba, akkor elkezd járni az agyam és csak sokára tud elaludni. 

Hol látod magadat 5 éven belül?

Eddig bármikor próbáltam megjósolni a jövőmet, az végül sosem úgy alakult, úgyhogy most sem kísérlem meg.
Mindenesetre szeretnék egy szabad életet kialakítani, amiben azzal foglalkozom, amit szeretek és ami lehetőséget ad a kiteljesedésre.

Szeretünk utazni, imádjuk Toszkánát (khm :) ) és remélem, hogy sok ilyen jellegű élményt fogunk a következő években gyűjteni. 

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó a nő? 

Egyértelműen van hátránya. 

Azt tapasztalom, hogy a nőkön folyamatosan ítélkeznek. Olykor lebecsülnek azért, mert nő vagyok, 32 éves koromra például még mindig meg kellett azt élnem, hogy nemrég valaki "blogger kislányként" mutatott be.
Azt látom magam körül, hogy a nők nagyon erősen támogatják egymást a vállalkozásukban, a férfiak viszont kevésbé.

Természetesen vannak pozitív esetek, de egy nőnek lépten-nyomon szembesülnie kell azzal, hogy megkülönböztetik azért, mert nő. Ha túl kedves és nőies, akkor gyengének tartják, ha viszont határozott, akkor túl férfias. Ha sok időt szánna a családjára, akkor maradjon otthon mosogatni, ha viszont fontos számára a munkája, akkor egy rohadék, aki minek szült gyereket...
Egy olyan országban élünk, ahol nincsenek igazán női vezetők, pedig itt lenne az ideje több teret engedni a nőknek ítélkezés nélkül. 

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Egy kis lakástámogatás jól jönne :)

Komolyra fordítva a szót, a férjemtől minden támogatást megkapok, mellette szabadon szárnyalhatok, mindig mellettem állt és elfogadta, ha valamit szeretnék megcsinálni. Az ő személyisége nagyon nagy hatással volt rám, és van a mai napig, hiszen igazi alkotó ember.

A blogolásból nem tudok megélni, bár nagy álmom egyszer csak ezzel foglalkozni, de ahhoz most már tényleg fel kéne adnom egy ötöslottót :) 

Mozgalmas évünk volt két évvel ezelőtt, nem csak Dávid érkezett meg, de egy nagy tortát is felvágtunk a mai napon ❤️

andrea bitay (@maisonbloghu) által megosztott bejegyzés,

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Nem költök marketingre.

A Facebookon néhány alkalommal már megszponzoráltam egy-egy blogposztomat, de nem erre alapozok. Social media managerként pedig mindig úgy jutottak el hozzám az új munkák, hogy valaki beajánlott. Tényleg azt gondolom, hogy a jó munka a legjobb ajánlólevél. 

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Nincsen segítőm, de social media managerként mindig egy csapat tagja vagyok. 
16178840_1109567352486839_4666919348872435472_o.jpg
Van női példaképed? Ha igen, ki vagy kik? Ki inspirál?

Nincs kimondott példaképem, de mindig voltak olyan nők a környezetemben, akikre felnéztem és akik inspiráltak. Most inkább írónők és női bloggerek vannak, akiknek a gondolkozása egyfajta példaképnek nevezhető a számomra, de tiniként rajongtam utoljára elfogultan valakiért, azóta inkább megfigyelek és egy-egy dolgot ellesek. 

Sok blogot olvasok, íme néhány kedvenc:

Simple as that: A blog írója egy kanadai anyuka, Rebecca, aki imád fotózni és főzni, valamint meglátni a szépséget az élet egyszerű dolgaiban.

From Roses: Sok téma megtalálható ezen a blogon a szépségtől kezdve a lelki dolgokig, épp azért szeretem, mert úgy jelent könnyed kikapcsolódást, hogy közben nem válik felszínessé.

The Private Life of a Girl: Sophie, a blog írója elkötelezett minimalista, mindig elképeszt azzal, hogy milyen témákkal rukkol elő. Nekem ő egy kicsit olykor már túlságosan minimalista, (ha értitek, hogy értem) de mégis remek gondolatindító minden bejegyzése.

Reading my Tea Leaves: Ez a blog maga a megnyugvás. Erin könyve az asztalomon hever (az a címe, hogy Simple Matters és hamarosan írok róla a blogon) és közben imádom olvasni a blogját és elmerülni a fotóiban. Ha egyszerűbb életről és a fenntarthatóságon alapuló mindennapokról álmodozol, akkor ezt az olvasmányt ne hagyd ki!

The Minimalist Plate: A kedvenc minimalista blogom. Pont. Nézzétek meg 

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Csak olyanba vágjanak bele, amiben igazán hisznek és amiben önmagukat tudják adni, ne alapozzanak a divatra.

Ha viszont valamit megálmodtak, akkor amellett tartsanak ki, mert bár biztosan lesznek buktatók, de a kitartás általában meghozza gyümölcsét. Ha pedig mégsem, akkor legalább megpróbálták.  

Mottód?

Nincs mottóm, de igyekszem a tárgyak helyett élményeket gyűjteni, hiszen csak egy életünk van. Vagy nem? :)
Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom Tovább
11+1 tipp online társkereséshez

11+1 tipp online társkereséshez

191_1.jpg

Pár napja ünnepeltük (volna) az egyéves évfordulónkat*, vagyis azt, hogy tavaly ilyenkor Toszkánába repültem egy randira.

És bár megírtam a sztorinkat (1-2-3), jó sok levelet kaptam, hogy hogyan lehet ilyen pasit kifogni! 

Nem volt soha titok, hogy egy online társkereső oldalon ismerkedtünk meg (reklámozni nem fogom melyik volt, majd ha fizetnek!), nekem soha nem volt problémám a társkeresés ezen módjával, most is úgy gondolom, hogy ott ismerkedjen az ember, ahol tud. 

Szóval, úgy gondoltam, hogy megosztom az évtizedek alatt felhalmozott tippjeimet az Internetes ismerkedésről!

Íme!

1.  Ne várj arra, hogy neked írjanak. Ha valaki megtetszett, írj neki bátran, rakj össze pár mondatot, nem kell semmi különleges, sem orosz nagyregény, persze azért legyen benne valami személyes reagálás például a profiljára, vagy a képére.

Én is így tettem, a leendő pasimnak én írtam. Láttam, hogy Olaszországban él, de bevallom, az első üzenetnél azért, még nem képzeltem magamat a toszkán ciprusfák  mellé. Ha jól emlékszem, 1 hétig biztosan nem is válaszolt, akkor is valami olyasmit, hogy őt ez igazából nem is érdekli...Hetekig kb. egysoros e-maileket váltottunk, amikor egyszer csak azt írta, hogy akkor szerinte ideje lenne felhívnia. Négyórát beszélt a telefonon, a végén már csak hümmögő üzemmódban voltam, mint később kiderült, imád beszédeket tartani.

Mindemellett készülj fel arra, hogy sokszor nem fogsz választ kapni. Mint ahogy, sokszor, te sem fogsz válaszolni.

2. Ahogy a mi képeink, úgy a férfiak képei sem mindig a valóságot mutatják. Tehát, annak a képnek higgy, amin a legrosszabbul néz ki.

Amúgy meg felesleges takargatni a valóságot, előbb-utóbb, úgyis minden kiderül, ha a valóságban is akarsz találkozni a delikvenssel. 

Aktuális kép, aktuális életkor, aktuális súly. - Biztosan sok mindenkinek nem fogunk bejönni, de legalább mi, tiszta lappal indulunk.

Nálunk egyébként ez úgy ment, hogy mondtam neki, hogy küldjön egy képet, hogy aznap hogy néz ki és fordítva. Én egy lifttükörben készült képet küldtem, hát, nem az volt életem legvonzóbb képe.

3. Amennyiben vágyunk tárgya válaszol, ne húzzuk sokáig az időt, váltsunk pár üzenetet, ebből azért láthatjuk, hogy rendben van-e. Például, ha a félrement házasságáról ír hosszan, vagy az anyukájával lakik vagy éppen nincs munkája, és még humora se, lépjünk tovább.

Ne essünk bele abba a csapdába, hogy végre valaki írt, meg mondott 3 szépet rólunk, és egyből elolvadunk. Jobb az elején elengedni, ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel.

4. Mentálisan készüljünk fel arra, hogy a férfi, akivel levelezünk és randit beszélünk meg, más nőkkel is levelezik és randit beszél meg. Ahogy te is több férfival levelezel. Ne ragadj le egy pasinál, ha úgy tetszik, több vasat kell tartani a tűzben, persze ezt nem kell nagydobra verni.

5. A randi előtt nem szerencsés megosztani semmilyen privát infót magunkról, nehogy visszaüssön, ha nem úgy sikerül a találkozó, ahogy elképzeltük. Ha nem érti meg, kuka.

6. Randi helyszíne. Nyilvánvalóan mindig és mindig nyilvános helyen, és sose menjünk lakásra vagy egy "szuper házibuliba".

Én arra szavazok, hogy legyen néhány hely, ahol kényelmesen érezzük magunkat, és javasoljuk mi a helyet. Nekem például ilyen a Centrál Kávézó, nagy, viszonylag távol az asztalok (halálom ha túl közel vannak és a másik asztal mindent hall), visszafogott, nem túl tolakodó közeg.

Emlékszem, egyszer megbeszéltem egy pasival, hogy akkor előtt találkozunk, és mikor odaértem, és mondtam, hogy akkor menjünk be, ő bedobta, hogy inkább a szemben lévő Bonny&Clyde-be menjünk. Az utcán volt egy üres asztal, ami teljesen belelóg a járdába, ahova senki nem is ül le. Mondtam, hogy nekem nem tetszik az az asztal, és a Centrálba szeretnék menni, ahogy megbeszéltük, erre ő tovább erősködött. És akkor ránéztem, és mondtam neki, hogy akkor hagyjuk ezt, viszlát. Most tényleg, ha a nő a Centrálban akar ülni, akkor hadd üljön már ott!

7. Ruha. Én ebben teljesen unortodox vagyok, egyáltalán nem szoktam kiöltözni, sőt szekszinek sem öltözöm. Úgy megyek, hogy komfortosan érezzem magam, mert csak akkor tudom magamat adni. 

8. Mielőtt randira megyünk, mindenképpen legyen egy biztonsági emberünk, aki tudja, hogy hova megyünk, jelentkezzünk be, ha megérkeztünk, nyugodtan mondjuk meg a pasinak is, hogy akkor most szólunk a barátnőknek, hogy eddig minden rendben. Paranoiásabbak, készülhetnek egy "kimentő" telefonos segítséggel, nekem mondjuk erre még sose volt szükségem.

Persze, amikor repülőre ültem, hogy akkor most 5 napig egy totál idegen pasinál fogok lakni, és mi van, ha nem is jövünk be élőben egymásnak? Szóval nekem sokkal óvatosabbnak kellett lenne, és minden infóval rendelkeztem róla (teljes név, cím, telefonszám, csekkolás az Interneten..), mert azért a külföld egy más terep. De nem kellett aggódnom, persze megbeszéltük előtte, hogy ha nem jövünk be egymásnak, akkor felnőtt módra kezelve, eltöltjük szépen azt az 5 napot és elmegyünk ide-oda.

9. Aranyszabály állítólag, hogy egy óránál ne legyen hosszabb az első randi. Hát én ezt nem nagyon tartottam be, ahogy esik, úgy puffan felkiáltással. Volt olyan, hogy megláttam, és tudtam, hogy iszunk egy kávét és viszlát, volt, hogy elsőre nem jött be, aztán később igen, volt aztán olyan is, hogy jól belementünk az éjszakába, jól éreztük magunkat, és sose hívott utána. 

Szóval biztonsági játékosoknak: kávé, vagy egy pohár bor, bár alkoholt sem ajánlanak a profik, nehogy túl megeredjen a nyelvünk. Meg azt is szokták mondani, hogy az első randin ne igyunk többet, mint a pasi! (hahaha)

Én nem nagyon szerettem vacsorázni menni, mert az legalább 3 óra, de volt olyan Londonban, hogy a pasi olyan helyet javasolt (La Poule au Pot), hogy képtelen voltam nemet mondani, vagy olyan is volt, hogy mozi volt az első randin, de ezt sem javasolom. 

10. Ha nem hív meg a pasi az első randin, felejtsük el. Erre nem érdemes több szót vesztegetni.

Londonban volt egy olyan esetem, hogy találkoztunk egy kocsmában a Notting Hill-en, megvette az első kört. Megkérdezte, hogy kérek-e még egyet, mondtam igen, és aztán hosszan nézett rám..bye-bye!

11. Bármit amit hallunk az első randin, nem feltétlenül kell elhinni. Tudom, tudom, de sajnos szeretjük magunkat jobb színben feltüntetni az elején, ezért sokan hazugságokba is képesek esni. 

Én nem vagyok ilyen, talán hiba is, hogy túl őszinte vagyok, ami nem egyenlő azzal, hogy mindent kipofázok magamról rögtön.

Amúgy a pasim azt állítja, mondtam neki, hogy írom ezt posztot, hogy neki az őszinteségem jött be a legjobban. De nem vagyunk egyformák, ugye.

12. És a legfontosabb, amit soha nem szabad elfelejteni, hogy ne vegyük túl komolyan, inkább tekintsünk az egészre úgy, mint egy jó kis szabadidős tevékenység, amiből lehet valami komoly.

Szórakozzunk, érezzük jól magunkat közben és ha valami másképp sikerül, ne siránkozzunk. 

És soha, de soha ne adjunk le az elvárásainkból! 

*

11+1 tipp online társkereséshez Tovább
Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Interjú Feövenyessy Krisztinával

Krisztával egy munkahelyen dolgoztunk, én mint kezdő asszisztens, ő meg mint tapasztalt PR manager. Gondoltam néha, egyszer majd szeretnék olyan lenni, mint ő: magabiztos, attraktív nő, aki tudja mit akar és és el is éri azt. Aztán ahogy lenni szokott, útjainak elváltak, néha-néha összefutottunk, és mindig meglepődve láttam, hogy a Kriszta már megint másba vágta a fejszéjét, persze ez is tetszett, én akkor még messze voltam attól, hogy bármit is egyedül vállalkozzak. 

Krisztával arról beszélgettem, hogy hogyan találta meg az útját 40 felett, mit tanult a legnagyobb mellényúlásából, milyen a vállalkozói lét és hogy az égvilágon semmit sem csinálna másképp, ha ma kezdené a karrierjét.

10648421_930665956949463_6534420469722829383_o.jpg

Mesélj a vállalkozásodról? Mivel foglalkozol?

Nem tudom, miért engem választottál, hisz nem tartozom sem a 100 legbefolyásosabb, sem az 50 legsikeresebb magyar nő közé. Ugyanakkor boldog és elégedett vagyok, imádom a munkámat, és bónuszként még meg is élek belőle.

Alternatív mozgásterapeutaként dolgozom a saját rendelőmben (Balance Gerincterápia), gerincproblémákra specializálódtam.  A rendelés mellett létrehoztam egy egészségügyi szakmai továbbképzésekre szakosodott iskolát (Balance Akadémia), amelyet szakmailag is vezetek, és magam is rendszeresen tartok különféle képzéseket.

Mindemellett két másik egészségügyi és sport iskolában is tanítok (Konnektív és Garasport Management).

Nagyon kevés szabadidőmben csoportos gerinctornát oktatok a Fitness&More-ban, és rendszeresen publikálok gerincproblémákkal, egészséges életmóddal kapcsolatos írásokat különféle szakmai és egyéb médiumokban.

Hogyan jutottál el ide? Amikor mi megismerkedtünk, akkor úgy nézett ki, hogy a PR a te irányod.

Több mint 10 évig dolgoztam kommunikációs területen, huszonévesen tanácsadóként kezdtem, majd végül egy multinacionális vállalat kommunikációs igazgatójaként és sajtó szóvivőjeként fejeztem be pr-es karrieremet.

Hogy miért váltottam? Egyszerűen azért, mert nem voltam a helyemen. Először arra jöttem rá, hogy nem vagyok elég business-like (értsd kemény és törtető).  Nem sokkal később az is tudatosodott bennem, hogy utálom a meetingeket és team-buildingeket, valamint a pökhendi és ostoba (érdekes módon a kettő igen gyakran jár együtt) embereket, akik előtt fejet kell hajtanom.

Mindezeken felül arra sem vagyok képes, hogy lelkesen adjam életemet és véremet egy arctalan vállalatért. Nem volt kérdéses tehát, hogy saját magam ura és egyedüli parancsolója szeretnék lenni.

Jó nagy kanyarral egyik pillanatról a másikra luxus-turkáló tulajdonossá váltam, és alig néhány év alatt kisebb birodalmat építettem, öt boltot üzemeltettem Budapest belvárosában. Sajnos hamarosan megjelentek a gigaturkálók, és be kellett látnom, hogy  a “multikkal” nem vehetem fel a versenyt.

Újabb éles kanyar, jött a bió ABC biznisz. Utóbbi sajnos nem vált be,  néhány hónap alatt sikeresen eltapsoltam mindazt a pénzt, amit évek alatt gyűjtögettem használt ruhák eladásával.

Szerencsére olyan vagyok mint egy bulldog, a kitartás (valamit az újra és újra  talpra állás képessége) a véremben van. Kicsit sajnálgattam tehát magam, majd gyorsan belevágtam a következő vállalkozásba. Maradék tőkémet (ami bizony nem volt több egy-kétszázezer forintnál) összekaparva beindítottam a 1stFashion Webáruházat, Kínából importált, viszonylag pofásabb ruhákat árultam néhány évig. Ha szerényen is, de megéltem belőle, az önmegvalósítás azonban még váratott magára. 

Korábban elvégeztem egy alap természetgyógyász képzést, elsősorban azért, mert egy biobolt tulajdonosnak illik valamicskét konyítania az egészséghez. A webáruház mellett rengeteg szabadidőm maradt, így eldöntöttem, hogy újra felveszem a fonalat.

Sokáig törtem a fejem, hogy melyik természetgyógyász szakra specializálódjak. Rendkívül racionális típusként alapból kilőttem mindent, ami csín és meridiánokon alapul (nem mintha nem fogadnám el a számomra ismeretlen vagy távoli dolgok létezését, az én világom azonban mégis elsősorban a “nyugati” tanokon alapul). Még emlékszem a kutyasétáltatásra, amikor Marci férjem egyszer csak megszólalt: “gerincprobléma mindig is volt és mindig is lesz, szerintem válaszd az  alternatív mozgásterápiát!”. Egy okos asszony hallgat az urára, tehát így tettem. 

Nem sokkal később megcsömörlöttem a webáruházi magánytól és úgy döntöttem, belevágok a mozgásterápiába. Magam sem gondoltam, hogy életem legjobb döntését hozom meg. Alig néhány évvel később már gyakorlatilag hetekre előre tele volt a naptáram.

A legcsodálatosabb azonban mégis az, hogy a hivatásom révén végre azzal foglalkozom, amire születtem: tanítok! Méghozzá több fronton is. Elsősorban a saját betegeimet, másrészt – a különféle akkreditált szakmai továbbképzéseken – egészségügyi szakembereket, végül – az írásaim jóvoltából – egy jóval szélesebb publikumot is elérek.

Hogyan méred a sikert?

Mindenkinek mást jelent a siker. Nekem azt (előre szólok, nyálasan fog hangozni), amikor belenézek a másik ember – legyen az páciens, “tanítvány” vagy kolléga - szemébe és azt látom, hogy kiérdemeltem a tiszteletét emberként és szakemberként egyaránt.

Ha a betegem megérzi és kimondja, hogy valami olyat kapott, amit még soha azelőtt.

Számtalan igen jó szakember dolgozik az egészségügyben, ugyanakkor nagyon kevesen fordítanak figyelmet arra, hogy partnerként tekintsenek a páciensre, holott ez (lenne) a gyógyítás/gyógyulás kulcsa.

Büszke és boldog vagyok, hogy a segítségemmel olyan emberek gyógyulnak meg vagy válnak tünetmentessé, akik már évek óta járkáltak rendelőről-rendelőre anélkül, hogy akár a legkisebb eredményt is elérték volna.

Ugyanígy sikerként élek meg minden egyes képzést, hisz látom, hogy a résztvevők – gyógymasszőrök, gyógytornászok, orvosok, sportedzők stb. – élvezik, mosolyogva mennek haza, azonnal használni kezdik a tanultakat, és szinte mindannyian tartják velem a kapcsolatot mind a mai napig. Megtisztelnek azzal, hogy rendszeresen kérik a tanácsomat véleményemet, megosztják velem sikereiket és melléfogásaikat egyaránt.

Végül sikernek élem meg azt is, hogy egy-egy írásomat több tízezer ember olvassa. Szinte mindennap kapok köszönőlevelet vadidegenektől, akik egy-egy cikk hatására döbbentek rá, hogy mit is kellene tenniük, merre kellene elindulniuk annak érdekében, hogy kigyógyuljanak a mozgásszervi betegségekből.

Legnagyobb mellényúlásod? Mit tanultál belőle?

Lássuk csak, melyik is volt a legnagyobb a sok közül! Üzletileg mindenképp a biobolt. Őszintén? Semmit nem tanultam belőle. Máig nem tudom, miért buktam bele, talán túl nagy elánnal indítottam el és nem bírtam tőkével.

Na jó, mégis tanultam valamit! Azóta mindent kicsiben kezdek el, szorgalmasan dolgozom, és engedem, hogy lassan bontakozzon ki. Eddig bevált.

Legnagyobb sikered?

Legnagyobb? Olyan nincs, de mondom a legutóbbit: kinesiology-taping képzés. A 18 résztvevő egy emberként jött oda hozzám a tanfolyam végén, és szinte szó szerint ugyanazt mondták: még életükben nem vettek részt ilyen remek képzésen. Egész nap repültem.

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Az égvilágon semmit. Úgy jó minden, ahogy van.

Bár az a sokmillió forint nem jönne rosszul, amit a biobolton buktáztam, és valószínűleg ma már nem vennék fel csicsás ruhát az esküvőmre.

Összességében azonban örülök annak, hogy fordulatokban gazdag az életem. Szélesíti a látókörömet.

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó nő.

Előnye is, hátránya is akad. Kezdjük az utóbbival, emancipáció ide, emancipáció oda, a nők még ma is hátrányos helyzetben vannak a férfiakkal szemben az élet bizonyos területein. Ide tartozik a vállalkozói lét is.

Nőként jobban be kell dobnod magad ahhoz, hogy elfogadjanak hiteles szakembernek. Ugyanakkor – miután jóval kevesebb a sikeres nő, mint az ismert és elismert férfi – erős és magabiztos asszonyként unikumnak számítasz, könnyebben felfigyelnek rád. Főképp akkor, ha a nagy érvényesülés közepette képes vagy arra, hogy megőrizd finom nőiességedet is.

Más női vállalkozókkal kapcsolatban vagy? Segítitek egymást? Mit gondolsz erről a témáról?

Sajnos nem igazán, ami általában nem rajtam múlik.

Rendkívül nyitott és melegszívű ember vagyok, szívesen és örömmel barátkozom és néha a hülyeségig önzetlen tudok lenni. Általában pofára is esem. Valahogy mindig én vagyok az adó fél. Bár az is igaz, hogy még soha életemben nem kértem semmit másoktól...

Azt vettem észre egyébként, hogy a szakmai (vállalkozói) kapcsolatok legfőbb gyilkosa a féltékenység. Te érted, miért gyűlölködünk ahelyett, hogy kellemes szakmai és emberi közösségben élnénk? Hisz annyi hely van, szépen elférnénk mindannyian egymás mellett, s az együttműködésből is csak profitálunk!

Szerencsére jó tapasztalatom is van, az iskolám zárt szakmai facebook csoportjában több százan segítjük, támogatjuk egymást szakmailag és emberileg egyaránt.

_mg_6938.JPG

 

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Megtanultam, hogy elsősorban önmagamra, másodsorban pedig a családomra számítsak, és támogatást is csak ettől a néhány embertől kérjek/várjak. Szerencsére meg is kapom. Csodálatos emberek!

És ne feledkezzünk meg a két kutyusról sem, akik nem csupán bearanyozzák a napjaimat, de inspirálnak is, hisz a legjobb ötleteim mindig Bocika és Padmé sétáltatása közben támadnak. Egy ideális világban persze nem így lenne, tudod, világbéke, összefogás stb., de ideális világ sajnos nem létezik, ezt már Rousseau óta tudjuk.

Milyen költséghatékony megoldásokat használsz? 

Elsősorban az agyamat és a jobb kezemet.  A legtöbb betegem a cikkeim valamelyikét olvasva keres fel, hirdetésre egy vasat sem költök. Megtartani pedig leginkább azzal tudom őket (természetesen a szakmai hozzáértést leszámítva), hogy kedves és figyelmes vagyok, és – ahogy fentebb említettem – partnerként kezelem őket.

Ugyan hasznos lenne a facebook is, ám sajnos nem tartozik az erősségeim közé.

A “7 dolog, amit megtehetsz azért, hogy megváltozzon az életed” típusú, napjainkban rendkívül divatos rövid, frappáns, valójában azonban teljességgel haszontalan bejegyzésektől eldobom az agyam. Hogy csupán egyet említsek az irtózás számos oka közül: aki 20 éve görnyed az íróasztal mellett, nem nyúl edzőcipő után a napi 15 teljesen egyforma, semmitmondó háromsoros bejegyzés hatására.

Ha azonban részletesen, értelmesen és érthetően (pláne ha még érdekesen is) elmagyarázzuk, milyen károkat okoz a mozgáshiány a gerinc számára, valamicskét megnő az életmódváltás esélye. Nos, én ez utóbbiban hiszek, ezen dolgozom nap mint nap. Természetesen nem facebook-post minőségben.:)

17854780_2268051793419462_6666918331912185817_o.jpg

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Mozgásterapeutaként szerencsére már nincs rá szükségem. A képzéseket természetesen hirdetni kell (Google adwords), de egyre több a “kolléganőm nálatok végzett és áradozott” típusú jelentkező.

Nincs hitelesebb és meggyőzőbb forrás a személyes véleménynél, tapasztalatnál. Úgy látom, hogy a tisztességes és lelkiismeretes munkát, a mély elhivatottságot, nagyipari helyett kézműves “termék” létrehozóját még a XXI. század is megbecsüli, már csak azért is, mert egyre ritkább.

Hogyan zajlik egy átlagos napod? Hogyan, mennyit dolgozol?

Reggel 7-kor kelek, és – ciki, nem ciki – első utam a gép elé vezet. Kiélem grafomán hajlamaimat, cikket vagy valamilyen tananyagot írok, megválaszolom a leveleimet és a hozzám intézett kérdéseket.

11-kor séta az ebekkel, egy könnyű ebéd itthon, majd irány a rendelő, ahol szünet nélkül jönnek a betegek.

Este 7 órakor átrobogok a Fitness&More-ba, megtartom az órámat, majd rohanok haza, hogy befejezzem a reggel elkezdett cikket/tananyagot.

11 körül ájultan (de boldogan) zuhanok be az ágyba Marci mellé és megmasszírozom a lábát.

A szombat annyiban különbözik a hétköznapoktól, hogy ebéd után nem a rendelőbe, hanem az iskolába loholok, és este 6-ig 7-ig valamilyen képzést tartok. Ilyenkor töltődöm fel, és még pénzt is kapok érte.

A vasárnap azonban Marcié és az ebeké. Na meg az Édesanyámé és a (tényleg) szeretett Anyósomé. Lenyomunk egy-két parti kanasztát és nagyokat röhögünk.

Ja, a lényeget kifelejtettem: szinte minden szabad percemet azzal töltöm, hogy tanulok, tanulok és tanulok. Gyakran bukkanok fel a balatoni strandokon reumatológia vagy ortopédia tankönyvvel és hasonló nyalánkságokkal a kezemben. Sajnos – vagy szerencsére? – sokan vannak, akik nálam jóval nagyobb tudásúak, így van hová fejlődnöm.

12232821_1945529292338382_6747461036570242732_o.jpg

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Marci informatikus, rengeteget dolgozik a weboldalakon és a különféle kiadványokon. Egy grafikus kolléga segítségével rakjuk össze a tananyagokat. Anna kolléganőm segít a képzésekkel kapcsolatos adminisztrációban. Minden más az én reszortom.

Használsz üzleti terved? 

Persze, sárga post-it-ek tucatjain találhatóak az üzleti terveim, amelyek időnként Padmé kutyus szájában landolnak. Szerencsére minden itt van a fejemben, hónapokra előre tudom, mit tervezek, hogyan építkezem tovább.

Azt azonban megtanultam, hogy egyetlen üzleti tervhez sem szabad ragaszkodni. Semmi nem olyan fontos, mint a rugalmasság. Folyamatosan változik körülöttünk az élet, ha nem alkalmazkodunk azonnal, elvesztünk!

Milyen plusz készségeket kellett megtanulnod a vállalkozói léthez?

Ember nincs, aki értene a könyveléshez és az adóügyekhez, még maguk a könyvelők sem tudnak kiigazodni a naponta változó, minden fajra racionalitást nélkülöző, gyakran egymásnak gyökeresen ellentmondó jogszabályokon.

A mély szakmai tudás mellett sok mindenhez kell érteni egy pöttyet. Ugyan szakmától is függ, de általában rendkívül fontos a kiemelkedő kommunikációs készség, az elhivatottság és a hitelesség. Van, aki szinte készen születik, másoknak keményen meg kell dolgozniuk e készségekért.

Számos remek kommunikációs tréninget/képzést indítanak, szívem szerint kötelezővé tenném minden egyes ember számára a részvételt. Nem csupán a szakmai érvényesülést, de az egymás mellett élést is jócskán megkönnyítené az empátia, illetve gondolataink pontosabb (és szívélyesebb) kifejezésének képessége.

Hasonlóképp személyfüggő, de tény, hogy nem mindenki született vállalkozónak. Ha azonban mégis erre az útra sodorja az embert a sors (vagy a szükség,) a hiányzó készségek többé-kevésbé elsajátíthatóak a különféle vállalkozói képzéseken.

A vállalkozó ember számára talán a leghasznosabb készség a rugalmasság. Figyelni, észnél lenni, gyorsan reagálni, azonnal váltani, ha szükséges. Mindemellett természetesen az önbizalom és a bátorság megléte sem hátrány.

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Minden ember és minden vállalkozás más. Azt hiszem, nem szerencsés, talán nem is lenne szabad általánosságban tanácsokat adni. Az internet tele közhelyes és semmitmondó “7 dolog” típusú jó tanácsokkal, amelyekben – ahogy már említettem – nem hiszek.

Ha valaki tanácsot kér tőlem, keressen meg személyesen. Akik ismernek, tudják, hogy a legnagyobb örömmel segítek ahol és amiben csak tudok.

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? Tovább
70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban

70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban

20170616_212039.jpg
Már hetekkel ezelőtt olvastam, hogy Pisa-ban kihagyhatatlan a Luminara, amikor is 70.000 (!) gyertyát helyeznek el az épületeken az Arno folyó két partján. 

Elhatároztam, hogy ezt látnom kell, olasz ismerőseim mind azt mondták, hogy csodálatos lesz.

Korán érkeztünk, hat körül, hogy tudjunk parkolni, szerencsénk volt, a parkolóházban volt még hely, bár tudtam, hogy aranyárban fogunk majd fizetni. 

Kicsit andalogtunk a sétálóutcán (Corso Italia -  The High Street of Pisa), bementem majdnem minden boltba, ritkán látok boltot ugyanis mostanában, és például meglepődve fedeztem fel, hogy a Mango talán kezdi visszanyerni régi önmagát, új kedvencem a Motivi, sajnos még túl "nagy" vagyok a ruháihoz, és a Sephora. Ez utóbbiért képes vagyok bevonatozni Pisa-ba (na jó, csak 20 perc).
20-20170616_183715.jpg
Amikor Pisa-ban járunk, mindig elmegyünk a Dolce Vite borbárba, amit egy kedves ismerősünk vezet. A hely egy csendes, kis téren bújik meg, mondjuk most nagyon durva tömeg volt az esemény miatt. 

Csodás rozét kaptunk, még csodásabb aperitivo-val.

Az aperitivo Olaszország egyik remek intézménye: számos bárban, kávézóban, étteremben egy ital mellé ingyen kaphatunk ételeket, általában 6 után, legtöbb esetben miniszendvicseket, de lehet ez sós mógyoró, olivabogyó, csipsz, a hely milyenségétől függően. Néha büfészerűen tálalják, néha asztalhoz hozzák, és általában ki van írva, hogy hánytól. 

És a miniszendvicsek művészetét is lehet igen magas színvonalon űzni! A legjobb aperitivo-t egy bolognai bárban fogyasztottam, vissza is akarok oda egyszer menni.
19-20170616_193627.jpg
Imádom ezt a képet a falon, persze sose tudok róla egy normális fotót csinálni. Itt a wc-re várok, gondoltam, addig hasznosan elütöm az időt. 
18-20170616_193919.jpg
A csendes, kis tér.

Aztán andalgás közben megtaláltuk a street food szekciót, szintén egy kis téren, ahol ketten jól megvacsoráztunk 10 euróból: fritto misto-t ettünk, azaz rák, tintahal, sült krumpli, plusz egy sört elfeleztünk. Nagyon szeretem, amikor ilyen takarékosan tudunk jól költeni. Drágán vásárolni ugyanis nem művészet.
12-20170616_200652.jpg
11-20170616_200817.jpg
09-20170616_200821.jpg
Már 9 óra is lehetett, az épületekre már kitettek a gyertyákat, amik persze nem igazi gyertyák, - de én meg annyira naiv vagyok, hogy nyilván azt hittem, hogy azok lesznek, - és elkezdett tömeg is képződni.
17-20170616_194644.jpg
13-20170616_195226.jpg
14-20170616_195107.jpg
Ahogy látjuk, így néznek ki közelről azok a valamik, amikbe beleteszik a "gyertyákat".
08-20170616_211553.jpg
Tulajdonképpen nekem már ennyi is elég lett volna, ettünk-ittunk, nézgelődtünk, mondtam  hogy várjuk még kicsit, hogy teljes legyen a sötétség, aztán szépen menjünk haza.

40 felett már a kényelemre szavazok, inni meg már nem tudok büntetlenül, így 2 pohár valami után meg kell állnom.
07-20170616_212724.jpg
05-20170616_213343.jpg
A pasim viszont magabiztosan állította, hogy lesznek még hajók a folyón, visszatükröződés, meg fények játéka, szóval csodálatos lesz. Csak helyet kell találni, hogy lássuk is.
04-20170616_215014.jpg
A hely, amit jobb híján találtunk. Az ott szemben a Palazzo Blu, ahol szoktak kortárs kiállítások is lenni, tavaly volt egy egész jó Salvador Dali. 

A hely, egy lábak közötti rés, és a lábak tulajdonosai legalább két órája ültek ott, hogy jó panorámával bíró helyük legyen. 

Szóval 9-kor megálltunk a láb-résnél és ott álltunk 11-ig. Így leírva, magam sem hiszem el, hogy ezt megcsináltuk. 

Közben több inzultust átéltünk, egyszer az egyik lábtulajdonos például figyelmetlenségből kiöntötte az italát - természetesen piros volt -, amiből nekünk is jutott. Aztán a fényképezők is folyamatosan a résnél akarták a palazzo-t fotózni.

Azt hiszem, egy ponton el is aludtam állva, de a pasim mondta, hogy most hallotta valakitől, hogy 11-kor biztosan el fog kezdődni. 

3/4 11-kor már nem volt erőm feladni, mert ilyenkor lép életbe az törvény, hogy ahogy elindulsz, egyből elkezdődik. (párhuzam: egyből jön a busz)

11-kor még semmi, viszont egyre nagyobb tömeg, a klausztrofóbiám néha megnyilvánul.

Negyed 12-kor elkezdődik a tűzijáték!

Az Arno folyón se hajó, se gyertyák! Elképedve nézünk egymásra a pasimmal. Kicsit kiabálnék vele, de már ehhez sincs erőm. 

És bár a rakétákat a folyón ringatózó hajókról lövik fel, a láb-résnél állás értelmét veszi, hiszen a tűzijátékot BÁRHONNAN láthattuk volna.

Igazából nem is vagyok mérges, egy ideig nézzük a tűzijátékot, de sajnos félóra után nekem kissé unalmas, ezért úgy döntünk, feladjuk a láb-rést és megpróbálunk átjutni a hídon, hogy eljussunk az autóhoz.
03-20170616_234954_1.jpg
A tömeg átjárhatatlan, nagyon lassan haladunk, meg mindenki mérges ránk, hogy miért nem a tűzijátékot nézzük. Egy ponton valóban meg kell állni, és végignézni a tűzijáték utolsó részét, mert sehogyan sem lehet haladni. 

A képen talán látszik, hogy mekkora volt a tömeg.

A hídnál várakozunk, hogy megnyissák újra, aztán egyszer csak azt hallom, hogy nem nyitják meg újra, egészen 2-ig. Akkor éjfél körül van. 

Sétáljunk át egy másik hídhoz. Ez elsőre nem hangzott annyira rosszul, persze egy ideig itt is hatalmas tömegen kellett átverekedni magunkat, meg folyamatosan figyelni arra, hogy ne lépjünk bele valamibe, ugye a rengeteg szemét miatt. 
01-20170617_000933.jpg
Ezt a képet már a hídon készítettem, félúton.
02-20170616_235949.jpg
Itt már a másik oldalon gyalogolunk, sokkal kevesebb ember, úgy néz ki, a másik oldal népszerűbb volt. 

Kb. 1 órára oda is értünk a kocsihoz, kifizettük a 16 euros (!) parkolást (2 euro/óra), földalatti garázs a belvárosban ugye, és elégedetten elindultunk haza, hogy akkor ezt is kipipáltuk, többet nem kell jönni. 

Persze, ha előbb eszembe jut, nyomozhattam volna, melyik épület tetejéről vagy emeletéről lehetett volna nézni kényelmesen a hömpölygő várost, a fényekkel, a tűzijátékkal egy pohár prosecco-val a kezemben. Na, majd legközelebb!

Addig is, ha te pont akkor vagy Pisa-ban, kedves olvasó, nehogy kihagyd a Luminara-t!

Kapcsolódó "fényes" poszt:
70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban Tovább
Orsi ajánlja - kishírek a nagyvilágból / 24.

Orsi ajánlja - kishírek a nagyvilágból / 24.

Szállás önkéntes munkáért cserébe

Ha bennünk van a kalandvágy, de nincs sok pénzünk, próbálkozzunk önkéntes munkával, és olyan helyeken köthetünk ki, mint Sri Lanka, Új-Zéland vagy Dél-Afrika.

A képen sri lankai Helga's Folly butik hotel, ahol freskó festésért cserébe ingyen lakhatunk.

Lomizással kezdték, egyedülállóak lettek az egész világon – a Fortepan története

Ma naponta átlag öt újságcikkben jelennek meg Fortepan-képek. A fotóarchívum honlapján több mint 83 000 fotográfia tölthető le ingyen. Többségük amatőr fotó, de neves fotográfusok hagyatékai is találhatók itt. A képek azt mutatják be, milyen volt a hétköznapi élet Magyarországon a 19. század végétől 1990-ig. A Fortepant két barát hozta létre főleg a lomtalanításokon talált fotónegatívokból. Már csak egyikőjük foglalkozik aktívan az archívummal: Tamási Miklós a CEU-hoz tartozó Centrális Galériát vezette, de otthagyta a munkahelyét, hogy minden idejében fortepanozhasson. Azóta sincs miből élnie.

Kampányt indított a madridi közlekedési társaság a széttárt lábbal ülő férfiak ellen

A madridi tömegközlekedési társaság azzal indokolja a kampányt, hogy a széttett lábbal ülés (angolul: manspreading, spanyolul természetesen: el manspreading) elveszi a helyet a többi utas elől, de ez csak a felszínes magyarázat: mióta a New York-i feministák három évvel ezelőtt elkeseredett háborút indítottak a tömegközlekedési eszközökön széttárt lábbal ülő férfiak ellen, a manspreading nemcsak az udvariatlan viselkedés, hanem a macsóság, a férfidominancia szimbólumává is vált – annak ellenére, hogy számos férfi igyekszik olyan szánalmas ürügyekkel védekezni, mint hogy széttárt lábbal kényelmesebb az ülés, illetve hogy anatómiailag képtelen összezárni a lábait. 

Az igazi Abigél nyomában

Gondoltad volna, hogy egy 19. századi budapesti bérház romos udvara rejti az ikonikus Abigél szobrot? 

Amióta felfedeztem, hogy Pisa-ban van Sephora, jól bevásároltam a saját márkás termékeikből, jelenlegi kedvencem az aktív szenes arctisztító, nem szoktam csak úgy elájulni, de ennek valóban tapintható hatása volt már az első használat után. (9 euró)

Június 20-tól újra látogatható a budapesti Vasarely Múzeum

Victor Vasarely 1981 szeptemberében francia nyelven írta meg „elidegeníthetetlen” adományáról (négyszáz mű) szóló ajándékozási levelét Budapestnek, amely egy, a Zichy-kastélyba tervezett „Vasarely Központban” lesz látható. Ezt mostanra sikerült összehozni, én nagyon kíváncsi vagyok rá!

Az 50 éves balerina, Wendy Whelan az öregedésről, és arról, hogyan tovább a balett után.

 

Eheti táska kattanáson, ez a kis csíkos ( megint csíkos!) hippi beütésű tatyó (bocsánat shopper), már majdnem megvettem, de aztán inkább vettem egy repülőjegyet jegyet Pestre. 

letoltes_1_1.png

Szóval by the way, tervezem, hogy találkoznék veletek, aki meg velem, az szóljon! De majd kiírom ezt ide-oda..

Orsi ajánlja - kishírek a nagyvilágból / 24. Tovább
Érett nők dicsérete Cannes-ban!

Érett nők dicsérete Cannes-ban!

cannesj.jpg

Viszonylag ritkán nézegetek vörös szőnyeges képeket, bár szeretnék, de mostanában (pár éve), mindenki túl tökéletesnek, túl megcsináltnak tűnik, így aztán (szerintem) elég unalmas is. Csak arra tudok következtetni, hogy mindenki saját stylisttal dolgozik (nehogy mellényúljon), így a saját, egyéni stílus már csak ritka esetekben tud megmutatkozni.

Na de, most megakadt a szemem pár üdítő képen, amelyek a Cannes Filmfesztiválon készültek, ezeket most veletek is megosztom.

telemmglpict000129089154-xlarge_trans_nvbqzqnjv4bqqlksw6rphp-qmgkawpa4vrjq3rf09tpfu9tjlnri5vo.jpeg

Susan Sarandon 70 évesen belevigyorog az arcunkba és azt üzeni, hogy bekaphatjátok! Maxi bőrszoknya, ropogós fehér ing, menő napszemüveg - lezser, elegáns, egyedi. És persze azért egy kis dekoltázst is villan, ahogy már megszokhattuk tőle.

tilda-swinton-in-haider-ackermann-okja-cannes-film-festival-premiere-2.jpg

Tilda Swinton (56) fejét nagyon bírom, gondolom nem vagyok ezzel egyedül, és általában hozza a ruháival is a különlegeset. Minimál make-up, extrém frizura, futurisztikus Haider Ackermann ruha, Repossi fülbevalóval. És büszkén viseli a ráncait is.

juliette-binoche-in-chlo---okja-cannes-film-festival-premiere.jpg

 

Juliette Binoche-ból (53) árad a nyugalom és a magabiztosság, merem remélni, hogy ez a korral jár! 

Az elsőre egyszerűnek tűnő ruha (Chloé) tele izgalmas részlettel, az átlátszó, oversized kar megoldás különösen jó, kiegészítőnek Chopard fülbevaló, a lazán hagyott haj pedig külön jó pont, egy megcsinált frizurával túl merevvé tették volna.

telemmglpict000129090995-xxlarge_trans_nvbqzqnjv4bqkxsvq7575yxj5w_7swl8qo7ze9wmfxmivkhavnzfpgw.jpeg

Uma Thurman (47), szokásától eltérően itt eléggé lazára vette a figurát, plusz ez a Giuseppe Zanotti bőrkabát teljesen összezavart mindenkit, bár lehet szándékosan! Gyűrött, pink selyemszoknya, Tod's szandi, fekete póló (?), kétségtelen, hogy ez egy nagy zűrzavar!

telemmglpict000129090073-xlarge_trans_nvbqzqnjv4bqdx_tzk2osy-wtlps0gmgyvl2eebwfg1oeebr4qnpnog.jpeg

Vanessa Redgrave-nek (80) már nem kell semmit bizonyítani, így ő nyugodtan besétálhat Cannes-ba egy kényelmes Converse-ben is! Azért gondosan monokrómba összeállított outfit-et láthatunk itt.

isabelle-0733ef8a-27f4-4367-8d50-94d47d43090e.jpgVégezetül, kedvencem, Isabelle Huppert (64), aki mindig elegáns és a ruhái összhangban a saját stílusával, itt éppen Nina Ricci-ben, a nő, aki tudja mit akar üzenni és ezt magabiztosan meg is teszi. Csodálatos.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Érett nők dicsérete Cannes-ban! Tovább
Hány éves is vagy?

Hány éves is vagy?

20170513_141422_1.jpg

Hát annyi, amennyinek érzed magad! Szokták mondani, ugye.

Az elmúlt pár hónapban, kétszer is megkaptam ezt a kérdést (társaságban, új emberekkel találkoztam), az első alkalommal csak kapkodtam a levegőt, majd amikor sikerült kinyögnöm, akkor valamiért úgy éreztem, hogy engem most milyen kellemetlen helyzetbe hoztak, ki kellett hangosan mondanom, hogy 42. Nem mintha szégyellném, sőt.

De nyilvánvalóan öregszem, látom, érzem a jeleit.

Már 4 hónapja nem festem a hajamat, az ősz hajszálaim utat törtek, mint látható bizonyítékok. Ha jól tippelem, 1 év alatt tudom teljesen lenöveszteni a festett feketét, és bár nem egyenletes az őszülés, a legtöbb helyen még világosbarna vagyok, minden nap nagy izgalommal vizsgálgatom, mi lesz majd ebből!

Ráncok az arcomon. Vannak. Főleg, ha mozgásban van az arcom. Érdekes módon, ezek nem annyira zavarnak, kivéve a nevetőráncot a szám körül. A homlokráncra meg ott a frufru, ugye. És még tolerálhatónak tartom a nyakráncaimat is. 

"Nem akarok megszabadulni a ráncaimtól, nem akarok úgy kinézni, mint mindenki más." -mondta egyszer Jane Fonda.

Pár éve észrevettem, hogy a memóriám elkezdett romlani, nem jutottak eszembe szavak, nevek, kicsit be is pánikoltam. Pont mentem gyógyszertárba, megkérdeztem mit ajánlanak: ginkgo biloba, mondták, azóta is szedem, nekem használ.

Romlik a látásom, nem zavaróan, de egyre többször kell elővennem a feles szemüvegemet. (Ami szerencsére egy menő Salvatore Ferragamo. És amire első nap ráültem, ahogy megvettem..)

Süketülök is! Tudtátok, hogy van ingyenes hallásvizsgákat az Amplifon boltokban? (ez nem a reklám a helye, de tényleg jó tudni) Tavaly elmentem és kiderült, hogy a magasabb hangokat később(!) hallom, a folyamat sajnos nem visszafordítható. Legalább van időm hozzászokni a hallókészülék gondolatához.

Bizonyos dolgok, már egyáltalán nem tudnak felizgatni, amíg régen FOMO voltam, vagyis Fear Of Missing Out vagyis attól féltem, hogy valamiről lemaradok, ha nem vagyok naprakész, és nem csekkolom 5 percenként az _Internetet_, ma már JOMO vagyok azaz Joy of Missing Out, azaz kifejezetten jól érzem magam, ha nem fárasztom magam hírekkel, mások életének történéseivel vagy állatos videókkal. Na jó, ez utóbbi talán kivétel! 

Bizonyos dolgok, még annyira sem tudnak felizgatni. Például a Facebook és az Instagram is eléggé le tud fárasztani, mert nehéz megtalálnom azokat a tartalmakat, amelyek tényleg érdekelnek, jó sok szemetet kell végignézni, mire megtalálod a jót. (Ugyanitt várok javaslatokat, hogy ti kiket olvastok!!) 

De nem bánom, hogy öregszem.

Elfogadtam, hogy már nem fogok sem húszévesnek, sem harmincévesnek kinézni, már csak jól akarok kinézni. És végre lehet látni, hihetetlenül menő, "öreg", inspiráló nőket, szóval nem vagyunk egyedül!

"Semmi sem öregít annyira egy nőt, mint amikor kétségbeesetten próbál fiatalnak kinézni." - mondta Coco Chanel.

Megbékéltem a fejemmel, a testemmel. Van, amin tudok javítani (lásd tavaly 7 kilót fogytam heti 3 konditermes edzéssel), van, amin nem. De már az sem zavar, hogy soha nem lesz lapos hasam vagy hogy a karom lóg.

Még mindig meglepődöm, amikor lehellóznak, az esetek 90%-ában. Ilyenkor azon szoktam gondolkozni, hogy valóban nem látszódom még olyannak, akit magázni kellene vagy csak udvarias?

Elengedtem magam. Már nem akarok senkinek sem bizonyítani, csak magamnak. Tudom, hogy mire vagyok képes, mit tettem le az asztalra, - és bármikor újra megcsinálom -, de már csak  az izgat, hogy jól érezzem magam. Meg hogy valami hasznosat is csináljak közben. Ezt már leírtam egy párszor, de például a blogot is ebbe az irány próbálom terelgetni, hogy a 40 feletti élet igenis lehet izgalmas és nem feltétlenül kell rosszul megélni a változásokat. És a menopauza még itt sincs, ugye...

Lehetne rosszabb is, szoktam mondani.

Ne aggódj annyit, lesz még rosszabb is, szokta a pasim mondani.

Viszont nincs időm. Felszínes barátságokra, parttalan találkozókra, energiavámpírokra. Ugyanis 40 felett már nem engedhetem meg magamnak az időpazarlást. 

Visszagondolva az életemre, gyerekkoromban pénztárosnő akartam lenni (ahogy Mihalik Enikő is!), aztán meg híres írónő és műfordító. 

Aztán annyi minden lettem: cserfes óvodás, stréber általános iskolás, lelkes úttörő és őrsvezető(!), könyvmoly gimnazista, a város legjobb csaja (ezt természetesen más mondta!), reménytelen szerelmes, összertört szívű szerelmes, gyakornok, asszisztens, menedzser, igazgató, Londonban londonmániás, depressziós útkereső, szingli, vállalkozó.

Jelenleg élettárs, toszkán háziasszony, farmernő, blogger.

És még csak 42 vagyok. Mi jöhet még??

És te hány éves vagy? Hány évnek érzed a korodat? 

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Hány éves is vagy? Tovább
Ali Macgraw, a Love Story 78 éves legendás színésznője divattervező lett

Ali Macgraw, a Love Story 78 éves legendás színésznője divattervező lett

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-32-of-46.jpg

Emlékeztek a Love Story című filmre? Szerintem nincs olyan ember a Földön, aki ne látta minimum kétszer, annak ellenére, hogy ez egy rettentően szomorú romantikus film.

maxresdefault.jpg

És emlékeztek a főszereplőre, Ali MacGraw-ra? Na most, ő időközben 78 éves lett és így néz ki most. Szerintem pontosan olyan, akire azt mondjuk, hogy szépen öregedett, és valami csodálatos nyugalom árad belőle, ami még a képeken is teljesen átjön.

És amit még meg kell említemem, hogy anyai nagyszülei amúgy budapesti magyarok voltak.

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-9-of-46_feature.jpg

MacGraw legújabban divattervezésbe fogott, az IBU márkával, a képeken ezekben pózol. Modellnek sem utolsó, bár ez sem újdonság az életében, a divattervezés viszont igen.

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-3-of-46.jpg

Az IBU amúgy egy mozgalom, - ejtsd í-bú -, 71 női kézműves csoport, 34 főleg ázsiai és afrikai fejlődő országokban gyártja ezeket a ruhákat, táskákat, cipőket, ékszereket, természetesen kézzel. A maláj ibu szó jelentése: a nő, akit tisztelnek.

letoltes_1.jpg

"Ahogy öregszünk, megélünk sok-sok, különböző szakaszt, és egyszer csak azt kérdezzünk magunktól, hogy mi a legfontosabb az életben, ami tényleg fontos? Szerintem a barátságod minősége. Tisztességes embernek lenni, emberekkel összekapcsolódni, emberekhez kapcsolódni, fontosabb, mint bármi más." - olvastam a MR oldalán.

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-26-of-46-667x1000.jpg

 

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-16-of-46-667x1000.jpg

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-31-of-46-667x1000.jpg

Kicsit átböngésztem az Ali MacGraw kollekciót és számos cuccot most azonnal megvásárolnék, például ezt a papucsot! 

És persze ami a legjobb, hogy nincs olyan, hogy két egyforma darab, valamiben mindegyik eltér kicsit egymástól.

sefrou-ed-1_1024x1024.jpg

fullsizerender_3_1024x1024.jpg

Forrás, képek: MR, IBU

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Ali Macgraw, a Love Story 78 éves legendás színésznője divattervező lett Tovább
Balatoni kalandozások a fekete hattyú, a bivaly és a kistücsök jegyében

Balatoni kalandozások a fekete hattyú, a bivaly és a kistücsök jegyében

A Balaton még mindig jó! Könnyed ajánló állat- és természetkedvelőknek!

Na jó, egy étterem is van benne!

1-20170415_133223_1.jpg

Magyarországi 10 napos turnénk alatt, 5 helyen aludtunk, az első állomásunk Balatonon volt, azon belül is Balatonkeresztúr, a Zsanett Hotel. Pénteken késő este érkeztünk meg, úgyhogy egyből el is ájultunk a 10 órás autóút után.

A Zsanett Hotel amúgy műintézmény, 25 éve itt van faluban és egy család működteti, komoly törzsvendég körrel, egész Európából. Én is visszajáró vendég vagyok, sőt itt volt az első nyári munkám 17 évesen konyhai kisegítőként!

09-20170415_095841.jpg

Csodás magnóliafa a kertben, el is döntöttem, hogy nekem is kell egy ilyen.

06-20170415_110317.jpg

05-20170415_110220.jpg

Sétáltunk egy kicsit a faluban, megnéztük a Balaton közelről, és persze eszembe jutott egy csomó emlék, amikor itt dolgoztam, meg fiatal voltam és bohó..

01-20170415_101907.jpg

02-20170415_102456.jpg

03-20170415_104320.jpg

04-20170415_110106.jpg

Szombaton Keszthelyre mentünk, ezer éve nem voltam a Festetics kastélyban - ez Magyarország harmadik legnagyobb, viszont leglátogatottabb kastélya -, gondoltam az angolparkban sétálgatunk, megnézzük a pálmaházat és a nemrégiben felhúzott díszmadár parkot.

20170415_134452.jpg

Ez mind meg is valósult, amíg a pasim aludt egy padon (szegény a vezetéstől még mindig fáradt volt), én elmerültem a park kincseiben. 

A kastély előnye, hogy ingyen is lehet lődörögni a parkban, sok biciklis tart itt pihenőt, ahogy láttam. 

10-20170415_130333.jpg

08-20170415_123329.jpg

A bejáratnál található kávézónak a kapu mindkét oldalán vannak asztalai (nagyon helyesen), azt viszont nem értem, hogy miért csak készpénzzel lehet fizetni. Nem olcsó ugyanis, 

07-20170415_120758.jpg

A Festetics-kastély parkjában álló pálmaházat 1880-ban Gróf Festetics (II.) Tasziló építtette a francia H. Cels tervei alapján, érdekesség, hogy a bizonyos elemei a párizsi Gustave Eiffel műhelyében készültek.

11-20170415_131059.jpg

1-20170415_131202.jpg

2012-ben 130 év után nyílt újra, eredetileg a kastély nagyméretű pálmáit és dézsás növényeit gondozták itt – „növényszanatóriumként“ szolgált.

A három szárnyból álló Pálmaházban 400 féle hibiszkusz fajt és 40 különböző frangipánit, vagy más néven hawaii rózsát csodálhatunk.

1-20170415_133223_1.jpg

1-20170415_133251.jpg

1-20170415_132634.jpg

2-20170415_132749_1.jpg

3-20170415_132852.jpg

20170415_132837.jpg

A Pálmaház mellett találtam egy Madárparkot is, nem tudtam eldönteni, hogy még nincs befejezve, vagy ilyen nagyvonalúan hanyagra tervezték, mindenesetre, a fekete hattyúkkal nem tudtam betelni!

20170415_131351-animation.gif

 2-20170415_131353_1.jpg

 20170415_132035.jpg

 20170415_131600.jpg

 2-20170415_131706.jpg

Aztán autóztunk egy kicsit Balatonszemesre, ugyanis még sose voltam a Kistücsökben és most meg akartam ragadni az alkalmat, ki tudja mikor járok megint erre. Még reggel telefonáltam, hogy asztalt foglaljak ebédre, mondták, hogy késői ebédre, 3 órára lesz asztal. Úgyhogy már eléggé éhesek voltunk.

1-20170415_143829.jpg

Még mindig nagyon tetszik az új, rövid hajam.

6-20170416_112435.jpg

A Kistücsökben minden szuper volt, mondjuk a desszert volt a legjobb. Ettünk csirkemájas pástétomot, hallevet, csirkecombot nokedlival, töltött káposztát és a desszertet, aminek nem emlékszem a nevére, csak hogy kalács volt benne, és hogy nagyon szép volt.

1-20170416_133412.jpg

Út mellett heverésző gulya.

Másnap Kápolnapuszta felé vettük az irányt, az egész évben nyitva tartó Bivalyrezervátumot vettük célba, ugyanis. (Tényleg minden nap nyitva vannak!)

Én már voltam itt 2 éve, sőt írtam is róla, nagyon tetszett, úgyhogy nem bántam ismét jönni. Meg amúgy is szeretek a természetben sétálgatni, nézgelődni.

Itt él a legnagyobb magyarországi bivalypopuláció, a telep fontos szerepet játszik a hazánkban őshonosnak számító bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében. Megérkezésünkkor, Morzsa kutya (puli) fogad minket, ugyanúgy ahogy 2 éve! Haha!

1-20170416_154933.jpg

2-20170416_155155.jpg

1-20170416_155532.jpg

2-20170416_160647.jpg

3-20170416_160832.jpg

 1-20170416_163248.jpg

Nagy örömömre, van állatsimogató!

2-20170416_164035.jpg

3-20170416_164052.jpg

 4-20170416_164109.jpg

5-20170416_164203.jpg

6-20170416_164256.jpg

1-20170416_170611.jpg

Néhány korábbi ajánló:

Pozsony egy napban

Pisztrángfogás Visegrádon

Irány a Füvészkert!

Toszkán ajánlók:

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme

Ahol Lord Byron is sziesztázott

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Balatoni kalandozások a fekete hattyú, a bivaly és a kistücsök jegyében Tovább
Eperfesztivál Toszkánában

Eperfesztivál Toszkánában

20170507_172917-01.jpeg

Amióta hazajöttünk Magyarországról, úgy néz ki, jött velünk ez a változékony, kiszámíthatatlan időjárás is, lehetetlen előre tervezni, ráadásul nálunk a ház körül munkák szempontjából sem utolsó, hogy akkor holnap tudunk-e festeni vagy metszeni. A vidéki hétköznapok, ugye.

Ez az egyik kedvenc utam, tőlünk nem messze, főleg most, hogy ilyen szép, friss zöld lett.

A szeszélyes idő ellenére hétvégén úgy döntöttük, hogy elmegyünk valahova, ugyanis elkezdődtek a kis fesztiválok a környező falvakban, plusz mondjuk három nap után igényem is van arra, hogy elhagyjam a házat. 

A szombat elúszott, egész nap esett, így vasárnap vágtunk neki Empoli-nak, ahol azt olvastam, hogy articsóka hét van. Mondjuk az már az én hibám volt, hogy nem túlságosan mélyedtem el a hirdetésben, és gyakorlatilag egy menzára emlékeztető hodályt találtunk egy csúnya épületben (palazzo volt említve), ahol 3-kor már nem igazából volt semmi. Pedig a menü nem lett volna rossz, vagy 10 fogás mind-mind articsókával. Bár a hely hangulata elég hervasztó volt.

20170507_175618-01.jpeg

Úton, fotó az autóból.

20170507_164312-02.jpeg

Kicsit elszontyolodva, fogtuk magunkat, és átmentünk Terricciola-ba, ahol eperfesztivál volt hirdetve a hétvégére, bízva abban, hogy az majd jobb lesz. Mert amúgy ezek a fesztiválok nagyon jók is tudnak lenni.

Az első ilyen fesztivál amin részt vettem, az pontosan azon napon volt, amikor Olaszországba költöztem, és megérkeztünk Pari-ba, az ideiglenes otthonunkba. És bár az egy nagyon kicsike falu, mégis szuper kis sagra volt, jó ételekkel, zenével, mindenki kiöltözve, jó volt a hangulat, na.

20170507_174134-01.jpeg

Utánanézve ennek az eper fesztiválnak, mindenhol azt láttam, hogy tömeg és tömeg, kicsit féltem is ettől. Na most, ilyen nem volt, lézengés volt, lehet az időjárás miatt és hát mit mondjak, ez is kicsit hervatag volt, de legalább volt hely. 

20170507_173805-01.jpeg

Bejártuk a kis falut, csináltam jó képeket, kóstoltunk ahol lehetett. A hentesnél vettünk valamit, ami talán máj volt, két, jó nagy szelet kenyér között kaptuk, azt elfeleztük, kipróbáltuk az epres focaccia-t, vettünk eperfagyit, meg hirtelen felindulásból vettem egy epres sütit, de annak nem volt eper íze. Minden nem jöhet össze, ugye.

20170507_164940-01.jpeg

Ez itt a fagyis kocsi. Nekem amúgy fixa ideám, hogy egy ilyesmi prosecco-val hatalmas siker lehetne! 

Amúgy ami érdekes volt, hogy epret összesen 2 helyen láttam, ahol lehetett vásárolni, ezért nincs epres kép.

Ez a két énekes, a falut járva, szórakoztatta a közönséget, mindenhol felbukkantak. Nem lehetett könnyű munka.

Aztán rátaláltunk a helyre, ami miatt érdemes volt odamenni, egy terasz, ahol a bort árulták, csodálatos kilátással. Itt elüldögéltünk egy jó félórát, semmit nem csinálva, csak jó Bolgheri bort iszogatva, tökéletes lezárása volt a hétnek. 
20170507_172917-01.jpeg


20170507_165933-01.jpeg

20170507_173347-01.jpeg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Eperfesztivál Toszkánában Tovább
95 évesen is lehetsz Instagram sztár!

95 évesen is lehetsz Instagram sztár!

17495316_107515793128797_8820243417154977792_n_1.jpg

Amikor ilyet olvasok, mindig megkönnyebbülök! Van remény, van élet 70, 80 sőt 90 felett!

Bemutatom Ernestine "Erni" Stollberg-et, a 95 éves osztrák Instagram sztárt!

Erni Bécsben él, közel a Park Wien bolthoz, ahol főleg kortárs, designer cuccokat árulnak. Jó bolt.

Pár éve a tulajdonosok vettek egy kutyát, Erni beleszerelmesedett a kiskutyába és ezért egyre gyakrabban tért be a boltba. A tulajdonosok nem bánták, sőt összebarátkoztak.

Felfigyeltek arra, hogy Erni milyen fotogén, és megkérdezték, mit szólna a fotózáshoz, ő pedig egyből igen mondott. Az is kiderült, hogy Erni fiatalkorában táncos volt, így nem esik nehezére a kamera előtt pózolni, sőt.

Azóta Erni az üzlet arca is lett, minden nap beugrik, beszélget a vásárolókkal, és 10 perc alatt lenyomnak egy fotózást is, mobiltelefonnal.

Már pár éve elkezdődött és örömmel látom, hogy folytatódik az idősebb modellek foglalkoztatása, plusz olyan civil avagy hétköznapi emberek bevonása is, mint Ernie, aztán is örömteli, hogy a cégek végre kezdik kezdik felfogni, hogy az a réteg, akinek pénze van designer cuccokat vásárolni, az nem tud szupertökéletes modellekkel azonosulni. Amúgy ki tud? 

Kíváncsi vagyok nálunk, mikor lehet majd ilyesmit látni, mert én mondjuk nem tudok sem playmate-tel, sem blogger fiúval azonosulni. 

Erni amúgy rendesen hozza a lájkolókat a boltnak, sőt van aki csak miatta jön be. 

Mondjuk Ernit nem nevezném annyira hétköznapinak, azt a 95 évet meg kellett érni, és nagyon jó karban van, szóval vigyázott magára, ahogy látom.

Grey-volution, így nevezte el a Grazia újság a mozgalmat, én is írtam erről párszor. 

2008-ban Ari Seth Cohen elindította az Advanced Style című street style blogját, - amit saját nagymamája inspirált -, járta New York utcáit és lefotózta a szerinte stílusos/divatos/feltűnőbb idősebb nőket (és férfiakat, bár ebből kevesebb van), értsd 60-70 felett. A Divatos öreglányok egyre többen lettek, és 4-5 éve már egyre több 40 feletti nőt láthatunk hirdetésekben és kifutón. Végre. 

És mivel nagy valószínűséggel még 95 éves koromban is dolgoznom kell, bízom benne, hogy majd valami fancy butik engem is foglalkoztatni fog. Addigra talán rendesen meg is őszülök! 

14596844_1119140011472891_7071595843920330752_n.jpg

17077459_1133573543436619_4630212531657375744_n.jpg

14360100_617156821790879_7485439694059077632_n.jpg

17881116_760638317454160_3147868293872746496_n_1.jpg

14359337_608453475982388_4325986090977591296_n.jpg

16583877_1245927255491502_7004382530610659328_n.jpg

14592056_1144604538942250_8402264016021356544_n.jpg

14334312_351694075164781_2040329831782023168_n.jpg

14606937_976655705795764_7619770156360663040_n.jpg

Kapcsolódó bejegyzések:

A 100 éves modell

A 73 éves Lauren Hutton újra modellkedik

A 79 éves Vanessa Redgrave a Gucci új kampányában

A 70 éves Charlotte Rampling még mindig múzsa

A kor valóban csak egy szám? Avagy ki ne akarna így kinézni 63 évesen?

Peter Lindbergh Pirelli naptárja - A szépség kortalan

 

95 évesen is lehetsz Instagram sztár! Tovább
Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában

Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában

legutobb_frissitve38.jpg

Egy hete arra érkeztünk haza, hogy az akácfáink virágba borultak és csodás illat lengi be az egész birtokot.

12-20170430_125104.jpg

Nosza, rántsuk ki pár akácvirágot! - mondja a pasim, én meg nevetek, hogy milyen vicces. Tovább erősködik, hogy ez nem vicc és nagyon finom, és nézzek csak utána. 

Én mit látok, igaza van, főleg Olaszországban és Franciaországban sütik ki az akácvirágot és azt ígérik, hogy isteni csemege!

Aztán ti is írtátok a Facebook-on, hogy mindenképpen érdemes kipróbálni, csak én vagyok megint lemaradva, hogy még soha nem hallottam erről. Köszönöm, még egyszer az ötleteket.
02-20170501_160125.jpg

08-20170430_130658.jpg

03-20170501_160058.jpg

04-20170501_160034.jpg

11-20170430_125823.jpg

05-20170430_164407.jpg

Elolvastam több  receptet, sőt konzultáltam is, Lia-val, - aki olvassa a Facebook oldalamat tudja, hogy ő a mentorom, tanulok tőle a növényekről, virágokról, sőt főzni is - így egy végtelenül egyszerű receptet használtam.

- 100 g liszt

- 1 tojás

- sör és/vagy szóda

- porcukor

- olaj (pl napraforgó)

A lisztbe beleütöttem a tojást és finoman elkevertem benne, közben folyamatosan öntöttem bele a sört, kb. 1.5 decit használtam fel. A lényeg az, hogy annyira legyen sűrű, hogy ne tapadjon túlságos rá a virágfürtre. Figyeljünk arra, hogy csomómentes legyen a tészta. A felhasználás előtt betettem 15 percre a hűtőbe.

01-20170501_160225.jpg

A fürtöket nem mostam meg, mert azt mondták és olvastam is, hogy sok ízanyag veszne el, viszont azért kirázogattam, hogy ne legyen benne bogárka. 

Egy nagyobb tálat használtam a tésztához, azért, hogy miután belemártottam a tésztába, kicsit megforgassam a levegőben, hogy ne maradjon rajta felesleg.

Én kb. 15 fürtöt használtam, arra ez a tészta sok lett mondjuk, de nem bírtunk többet enni belőle.

1-20170501_171944.jpg

Forró olajba tegyük bele, mindkét oldalán süssük meg, ez kb 15-20 mp lesz, úgyhogy figyeljünk rendesen, ne égjen oda.

Tegyük papírkendőre, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön, majd a végeredményt porcukrozzuk, ízlés szerint, ugye. Van aki mézet tesz rá, én mondjuk azt nem szeretem.

Olvastam olyan recepteket is, hogy tegyünk a tésztába vaníliás cukrot vagy rumaromát, én az eredeti ízre szavaztam. 

Igazi különlegesség, nem is túl bonyolult elkészíteni, úgyhogy amíg tart a szezon, ez csak pár hét, még egyszer vagy kétszer kipróbálom. 

Ezenkívül szeretnék még akáclekvárt meg akácszörpöt, akácbort is csinálni, úgyhogy akinek van tuti receptje, ne kíméljen!

Korábbi konyhás bejegyzések:

A ropogós cukkini chips titka

Kagyló (nagyon) egyszerűen

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában Tovább
Nők, akik 40 felett lettek sikeresek

Nők, akik 40 felett lettek sikeresek

83007625_02-1-600x839b.jpg

Huszonévesen meg voltam győződve arról, hogy hamar rá fogok jönni, hogy valójában mi is akarok lenni, ha nagy leszek. Aztán nem így történt, inkább sodortak az események, ami egyáltalán nem volt rossz, és nem is gondolkoztam azon, hogy mi akarok lenni. Főleg a kommunikáció és PR felé irányított a sors, nagy multik, ügynökségek, kis cégek, aztán London, majd hirtelen 40 éves lettem és nem tudtam, hogy mi vagyok. Ez főleg amúgy akkor jön elő, amikor állás nélkül van az ember, nem érik sikerélmények, és egyfolytában megkérdőjelezi saját magát. 

Mert arra ugye azért rájöttem 40 éves koromra, hogy nem vagyok és nem akarok egyenlő lenni a munkámmal. Mert nem erről szól az élet. 

De akkor mi vagyok? Mi akarok lenni? Naponta teszem fel a kérdést magamnak, és már egész jól haladok, mert a tavalyi éles váltás az életemben - rendesen új helyzet elé állított (itt olvashatod el: 1 - - 3új lappal indulni, kitalálni újra magam, és ez sokkal nehezebb, mint gondoltam.

Addig is, szeretek olyan nőkről olvasni, akik 40 felett találták meg önmagukat, hivatásukat avagy egy teljesen új karrierbe kezdtek bele.

Tudtad, hogy az amerikai, kínai származású Vera Wang, az első számú menyasszonyi ruhatervező 40 évesen kezdte a businesst? Előtte 17 évig a Vogue magazin szerkesztője volt, majd dolgozott pár évet Ralph Lauren-nél. Szóval kvázi egy sikeres karriert feladta, a nulláról felépített egy vállalkozást, úgy hogy nem értett hozzá. Szerintem ez elég inspiráló!

Amikor utánaolvastam, meglepődtem, hogy 67 éves, fiatalabbnak gondoltam.

vera_wang_interview_buro247_sq.jpg

Julia Child a kedvenc példám, ugyanis 36 éves koráig egyáltalán nem is főzött, - bár én ezt a rekordot meg tudom dönteni 42-vel -, akkor vágott bele, amikor férjét Párizsba küldték külszolgálatra. Beiratkozott a  Le Cordon Bleu főzőiskolába, aztán 2 barátnőjével megírta  a francia konyhaművészet titkait (Mastering the Art of French Cooking), amúgy ekkor már 40 felett volt, majd rendesen beindult a szekér, televíziós karrier, még több könyv, világhír...

julia-child-010.jpg

A 75 éves Martha Stewart, Amerika háziasszonya szintén a negyvenes éveiben járt már, amikor elkezdett szakácskönyveket írni és mindenféle más háztartási témára koncentrálni, aminek aztán az lett a következménye, hogy egy médiabirodalmat épített fel.

Mostanában Snoop Dogg-gal bohóckodtak egy tv show-ban, nagy sikerrel.

(Amúgy Martha Stewart egyszer előttem állt a sorban Londonban Ottolenghi-nél, ő is salátázott, mint én. Természetesen lefényképeztem.)

martha-stewart-snoop-dogg-1024x768.jpg

Helen Downie neve talán nem cseng ismerősen, de azért is tettem fel a listára, mert nem csak "híres" példákat akartam hozni.

Helen, az 50 éves londoni háziasszony (négy gyerek), három éve fogta magát és úgy döntött, hogy elkezd festeni. Csak úgy, hogy kiélje kreatív hajlamait, egy mellrák túlélés után amúgy. Fia egyik barátja javasolta, hogy tegye ki őket az Instagramra - "ott bármi megtörténhet" - , és hát meg is történt: mára 239 ezer követője van, és felfedezte magának a divatipar is. Konkrétabban: a Gucci egyik kreatív bedolgozója lett. Itt írtam meg a sztorit.

helen_1.jpg

Anna Wintour (67), a divatipar nagyjából egyes számú tényezője, 39 évesen lett az amerikai Vogue főszerkesztője, ez amúgy 29 éve történt. Persze ő egész életében valamilyen formában a divatra koncentrál, kezdve azzal, hogy 15 évesen a legendás Biba butikban volt eladó, majd a Harrods luxusáruházban gyakornok. Wintour amúgy angol, én is sokáig amerikainak gondoltam.

Volt szerencsém közelről látni Wintour-t a London Fashion Week-en a Hunter bemutatóján, pontosan olyan, mint a képeken.

ezgif_com-gif-maker.gif

Szóval, van idő, hiszen úgyis csak akkor lesz jó, ha valóban azt csinálod, amit szeretsz, és ehhez sokunknak idő kell. Én mindig is irigyeltem azokat, akik korán rájöttek arra, hogy mivel akarnak foglalkozni egész életükben. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez nem változhat időközben. 

Aztán az is ott van, hogy nem lehet mindent előre kiszámítani, meg amúgy se történik soha semmi sem úgy, ahogy elképzeljük, ezért sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, ha hagyjuk, hogy történjenek a dolgok körülöttünk, persze közben figyeljünk és legyünk szemfülesek, és vegyük észre azt, amit az univerzum üzenni akar nekünk. Néha ugyanis ott van a szemünk előtt, és mégsem látjuk. Vagy látjuk, de nem akarjuk elfogadni. Néha egy véletlennek tűnő esemény, találkozás valakivel, egy hirtelen elhatározás, tényleg megváltoztathatja az életedet.

A kérdés persze mindig az, hogy elég bátor vagy-e változtatni, és lépni, vagy inkább elvagy a langyos állóvízben, a biztonságban, miközben semmi nem történik az életedben évek óta.

Már nem ítélkezem, van akinek ugyanis a langyos állóvíz kell és van akinek nem. Én az utóbbi vagyok, sokszor megégettem magam, sokszor voltam lent, és még leszek is, de az élet olyan rövid, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy unalmas életem legyen.

Itt is vagyok: Instagram

Nők, akik 40 felett lettek sikeresek Tovább
A hosszú élet titka a nyers tojás és a szingliség

A hosszú élet titka a nyers tojás és a szingliség

Április 15-én meghalt a 117 éves olasz Emma Morano, aki (akkor) a világ legidősebb embere volt. Szerinte a hosszú élet titka a nyers tojás és a szinglilét volt.

morano-slide-7m40-superjumbo-v3.jpg

Emma Morano 102 éves volt, amikor utolsó alkalommal elhagyta kis lakását - lásd a képen -, akkor még nem volt híres, az később jött. 110 évesen lett a világ legöregebb embere, a város nevét, - Verbenia - ahol lakott, megismerték az emberek.

1899. november 29-én született, 8 testvére volt, ő volt a legidősebb, és a családban sokan megérték a 90 évet. 

morano-slide-v230-jumbo.jpg

Nézzük, mit leshetünk el, hogy hosszú életek legyünk!

1. Napi két nyers tojás. Húszéves korában kezdte orvosa javaslatára, amikor az anemiat állapított meg nála. 112 éves koráig főzött is, általában tésztát egy kis nyers marhahússal. Úgy látszik nála működtek a nyers dolgok, nekem ez borzasztóan hangzik mondjuk.

2. Lakjunk tó mellett! Morano egészségügyi okok miatt költözött Verbania-ba tinédzserként, az alpesi tó, a Lago Maggiore mellé, állítólag az enyhe klíma is hozzátett az éveihez.

morano-slide-m69a-jumbo.jpg

3. A nyugalom titka az egyedüllét. Egy szerencsétlen házasság majd 1938-ban válás után, egész életében egyedül élt. Ahogy a pap mondta a temetésén, "Emma nem akarta alárendelni magát egy férfi akaratának." 

4. Munka és függetlenség. Morano 75 éves koráig dolgozott, és mindig büszke volt arra, hogy amije volt, arra ő teremtette meg a pénzt magának. Élete nagy részében amúgy gyári munkás volt, juta zsákokat készített.

5. Fodrász. Amíg kijárt az otthonából, fodrászhoz mindig elment. Rengeteg segít, ha a fejünk jól néz ki, ezzel egyetértek.

morano-object8-articlelarge.jpg

Emma Morano halálával a jamaicai Violet Brown lett a világ legöregebb embere, szintén 117 éves.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

A hosszú élet titka a nyers tojás és a szingliség Tovább
Ahol Lord Byron is sziesztázott

Ahol Lord Byron is sziesztázott

Portofino avagy Portovenere - ezt a kérdést feszegettük pár hete, amióta ugyanis erősen tavasz van, menni kell valahova, mert nyáron ugye nem fogunk a sok turista miatt.

Aztán Portovenere mellett döntöttem, mert a Splendido Hotel Portofino-ban csak április 6-án nyit újra és ott mindenképpen innom kell egy Bellini-t a teraszon, ahogy mondjuk Elizabeth Taylor vagy Lauren Bacall is tette ott egykor.

20170312_142833_1.jpg

Portovenere már nem Toszkána, hanem Liguria, a Cinque Terre falvaktól nem messze, La Spezia várostól 20 percnyire autóval. Mi autóval támadtunk, ti ne tegyetek így, parkolni ugyanis eléggé nehézkes, 40 percet köröztünk, mire sikerült, de legalább ingyenes volt, mert még nem volt szezon. Legegyszerűbb vonattal vagy busszal.

20170312_163200.jpg

(A képen nem mi vagyunk.)

Bár lennék gondtalan gyerek,
ki hegyi barlangban lakik,
sötét vadonban tekereg,
vagy szeli kék víz habjait;
a szász gőg terhes pompa, mit
nem tűr a lélek, ha szabad
s szereti sziklák ormait
s a hullám-verte szirtfalakat.

Még az is lehet, hogy Byron itt írta a "Bár lennék gondtalan gyerek" cím versét, mindenesetre Portovenere egyik kihagyhatatlan látnivalója Byron's Grotto-ja azaz Byron barlangja. 

Itt video selfie-zek (bot nélkül nyilvánvalóan) a Költők öblében , persze ezt a nevet csak később kapta a hely. 
Szóval Lord Byron innen úszott át meglátogatni költő haverját, Shelley-t Lericibe, ami kb. 7 km, és itt állt a kis grotto-ja, ahol meditálgatott és ihletet keresett a verseihez. A grotto azóta megsemmisült.

05-20170312_161942.jpg

A hely lenyűgöző, Byron tudta, hol kell merengeni az élet dolgain. 
06-20170312_162149.jpg

 07-20170312_162559.jpg

20170312_163143.jpg

08-20170312_163140.jpg

20170312_162838.jpg

20170312_162959.jpg

20170312_164324-animation_1.gif

 10-20170312_163435.jpg

12-20170312_163919.jpg

Az öreg halász és a tenger.

13-20170312_163951.jpg

14-20170312_164017.jpg

Nem messze Byron egykori grotto-jától találjuk az 1198-ban épített gótikus stílusú Péter apostol tiszteletére épített San Pietro-templomot, a kilátás szintén páratlan.

18-20170312_164732.jpg

(Itt még hosszú hajjal, már nagyon nyomasztott, így aztán fél év után rászántam magam a fodrászra, elvonatoztam Pisa-ba, ahol is kaptam egy olyan vágást, hogy azóta is naponta 3-szor mosom meg a hajamat, hátha találok egy újfajta szárítási módot, amitől jobb lesz. Egyelőre nem jártam sikerrel!)

19-20170312_165108.jpg

20-20170312_165437.jpg

Ő itt az anyatermészet, ahogy a tábla is írja.

20170312_165448_1.jpg

Szemből is.

22-20170312_165455.jpg

23-20170312_171018.jpg

24-20170312_171201.jpg

16-20170312_164642.jpg

04-20170312_144232.jpg

17-20170312_164657.jpg

 27-20170312_172004.jpg

A temetőből is remek a kilátás és ott nem lóg az arcunkba selfiebot sem.

26-20170312_171744.jpg

20170312_142342.jpg

Lord Byron-ról gyakorlatilag mindent elneveztek a faluban.

20170312_140331.jpg

A falut egy nap alatt könnyen be lehet járni, mi későn érkeztünk, így a várat már nem tudtuk megnézni már, de a San Pietro és San Lorenzo templomokat mindenképpen érdemes megnézni, mindkettő a 12. században épült. A San Pietro ráadásul lenyűgöző kilátással bír.

28-20170312_172747.jpg

20170312_140126.jpg

29-20170312_181855.jpg

31-20170312_181953.jpg

32-20170312_182514.jpg

 Egy kiadó villa a nyárra.

33-20170312_183103.jpg

A város a lemenő nap fényében.

Nekem Portovenere sokkal jobban bejött, mint a Cinque Terre falvak, bár amúgy simán lehetne a 6.  a sorban, úgyhogy ide vissza fogok jönni. Hajóval. 

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Ahol Lord Byron is sziesztázott Tovább
Az élet vidéken avagy a toszkán mindennapok

Az élet vidéken avagy a toszkán mindennapok

13434869_1137084856348375_4756065584920092470_n.jpg

Pár napja volt 9 hónapja, hogy Toszkánába repültem, hogy megnézzek egy pasit magamnak, és hát annyira jól sikerült, hogy gyorsan feladtam az otthoni életemet és itt vagyok 7 hónapja. Előzmények és részletek itt: 1 - - 3

Tudom, úgy hangzik, hogy ilyen nincs, csak a filmekben, és már én is csak néha gondolom azt, hogy milyen bátor voltam, hogy megléptem, mert annyira természetes, hogy így tettem. 

Az életem nyilvánvalóan teljesen megváltozott, vagyis még mindig változik, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig könnyű. De városi csajból egyre inkább a farmernő irányába haladok. És már nem harcolok ellene. 

Na de, nézzük mi változott!

Lett egy kutyám. A pasival jött egy kutya is, Freddie, német pointer, vadászkutya, imádom. Ő is engem. 

15590363_10209423922687473_3528834950580389959_n.jpg

14955987_1244301162293410_8131951569132075998_n.jpg

20170320_142852-animation.gif

Nem lehet felkészülni, hogy milyen lesz. Természetesen élt a fejemben egy kép, hogy milyen lesz majd itt élni, végül is Toszkána a világ egyik legszebb helye, de azért ez nem egy joyride. És nem lehet felkészülni, mert úgyis más lesz, ezért biztos sem lehetsz semmiben, magyarul fejest kell ugrani, másképp nem megy. Amúgy azért is ugrottam fejest, mert rájöttem, hogy pár évnél tovább nem szabad semmit csinálni, ha abban nincs pozitív haladás, és új dolgokat kell kipróbálni, különben nem lesz mire visszaemlékezni öregkorodban.

Fel kellett magamat újra építeni, egy vidéki ént, mert ha vidékre költözöl, akkor át kell értékelni a prioritásokat. Nem tudsz fancy helyeken kávézni mindennap (mondjuk én alapból nem iszom kávét, így ez nem is volt probléma), nem tudsz angol nyelvű újságot venni (előfizettem a Vanity Fair-re, konkrétan 1 hónappal később jön meg, mint ahogy kikerül az újságoshoz Londonban), nem tudsz csak úgy vásárolgatni...

A házban lenni állandóan eléggé unalmas és egy csomó sokkal érdekesebb dolog van kint, mint az Interneten. (Ezt hosszú munkával tanultam meg, ahogy az online létem korlátozását is.)

Többfajta vidék létezik. A miénk olyan, hogy még rendes szomszédunk sincsen, ha ki akarnék menni a bekötőútra gyalog, az olyan 20 perces séta lenne. Ha megyünk valahova, az célirányos, persze néha csak beülünk az autóba, hogy menjünk valahova, mert nem láttunk egymáson kívül senkit 3 napja. Kivéve a postásnőt, de ő is csak akkor jön, ha kedve tartja. Tegnapelőtt jött egy levél például, amit 3 hete adtak fel. A faluban.

20170313_125608-animation_1.gif

Munka. Eleinte rettentően szenvedtem attól, hogy nem éreztem magam hasznosnak, azért mert nem dolgoztam úgy, mint előtte, magyarul laptop előtt éjjel-nappal, készenlétben, ha bármelyik ügyfelem el akarna érni. Aztán rájöttem, hogy dolgoztam én eleget már életemben, és szépen megbeszéltem magammal, hogy most annak van itt az ideje, hogy kicsit hátradőljek.

Munka másképp. Vagy nem hátradőlni, hanem valami olyat csinálni, amit mindig is akartál, de nem volt rá idő/lehetőség/energia, stb. Persze, amikor eljött ez a pillanat, akkor jól leblokkoltam. Itt van a lehetőség, tessék, csináljad. Jó, de mit?? Akkor jött a Hello 40 blog ötlete, nagy elánnal nekifogtam, aztán kissé elbizonytalanodtam. Ez még mindig tart.

Fizikai munka. Nem lehet kikerülni, ha van egy nagy házad és 2 hektár földed, mindig van mit tenni. Szerencsés, ha élvezed, amit csinálsz, én például perverz módon örömömet lelem abban, amikor megjön a fa és fel kell halmozni. Az olajfák visszametszett ágait pedig nem szeretem összeszedni. Holnap például spalettákat fogok festeni, ilyet még sose csináltam. 

A fizikai munka amúgy jót tesz a léleknek, mindenkinek ajánlanám hetente egyszer.

14581382_1226504274073099_8499667815247384848_n.jpg

14641975_1226504517406408_5464333569537502910_n.jpg

Saját műalkotás! Mondjuk talicskázni (még) nem szeretek.

Kedvenc boltom az OBI. És testvérei. Nincs olyan nap, hogy ne romolna el valami vagy éppen cserélni kell, vagy most jön a tavasz és festeni kell a 3 kis házat/ablakokat/spalettákat/kerti bútorokat, vagy jön a tél és jönnek az egerek, vagy...szóval ami az elején elképzelhetetlennek tűnt, ma már simán társalgok a lombvágók és fűnyírók problémáiról, vagy az egérmérgek fajtáiról, de mosogatógépet is szereltünk meg már youtube videóról. Meg amúgy a vidéki lét arra is jó, hogy meglásd mennyire vagy életrevaló, amit ugyanis a városban megoldasz egy telefonhívással, mert valami elromlott, itt az esetek 90%-ban mi oldjuk meg. Szerelőt hívni itt ugyanis rendkívül költséges (ha kijön egyáltalán, a vízvezeték szerelőre 3 hete várunk és fel sem veszi a telefont), ezért mindent magunk próbálunk megjavítani, - jó mondjuk a villanyszerelést nem -, mert egyrészt költséghatékony, másrészt roppantmód tud sikerélményt okozni. Tegnap például a fűnyírót javítottuk meg, és nagy vidáman vágtuk a füvet utána.

Meglepetések. Ebből van a legtöbb. Valamelyik nap például elmentünk a Caseificio Busti család sajtboltjába, ahol nagyon nehéz visszafogni magadat, annyi minden van, és nem csak sajt, sőt éttermük is van, ami tök olyan, mintha Londonba lennék. Aztán megakadt a szemem ezen a tojáson, hogy mégis csak 6.50 EUR 6 darab, hogy képzelik. Persze akkor még semmit sem tudtam Paolo Parisi-ről, a híres tojáspápáról (Dining Guide-tól), aki kecsketejet ad a tyúkjainak és ettől annyira jó lesz a tojás, hogy 3 Michelin-csillagos éttermek vásárolnak tőle. A lényeg, hogy itt lakik tőlünk 10 percnyire.

15085643_1264770766913116_568376882666448596_n.jpg

Háziasszony mód. Nem tudtam kikerülni, bárhogy is akartam, én aki eddigi életemben nem vezetett konyhát, elkezdtem főzni tanítani magam. Egyelőre tudományos alapon dolgozom, mindenről mindent próbálok elolvasni, néha elsőre is összejön, de például a ropogós cukkinit hónapokba tellett kifejlesztenem. Amúgy néha már élvezem a főzést, sőt már szakácskönyveket is vásárolok: kedvenc angol bloggeremtől, Sasha Wilkins-től (Liberty London Girl)már megjött a Friends, Food, Family és egy spárgás rizottót pont tegnap el is készítettem belőle, és még jó is lett! A másik még úton, Dinner with Georgia O'Keeffe, nagyon várom, a művésznő nagy kedvencem, itt írtam róla.

Új hobbi. A kertészkedéssel mindig is kacérkodtam, persze kizárólag gondolatban. Első menetben arra gondoltam, hogy virágokat fogok nevelni újdonsült kertemben. Aztán az univerzum közbeszólt, ugyanis megismerkedtem Liaval. 

Autentikus, de nem profi szakácsot keresünk ugyanis, és egy ismerős őt ajánlotta, így hát elmentünk tegnap hozzá. Lia egy 13. századi ház, egy picike lakásában lakik, mindenhol üvegcsék, palackok (később kiderül miért) és 5 perc beszélgetés után, annyira lenyűgözött minket, hogy a pasimból is kiszakadt, hogy "You are a fascinating woman!"

Lia élete ugyanis igencsak érdekes volt, középpontban a gyógynövényekkel, - és éppen aznap totál elment a hangom (soha nem történt még ilyen velem) így aztán nekem is adott egy tanácsot, hogyan kaphatom vissza a hangomat, vissza is jött, káposztás vízzel kellett öblögetnem - azért csak volt, mert egészségügyi okok miatt már csak visszafogottan dolgozik, 70 felett van amúgy.

Az egyik sztorija az volt, hogy amikor Isabelle Huppert (visszatérő kedvencem) Toszkánában forgattta a Taviani testvérek rendezésében a Vonzások és választások filmet, akkor Lia készítette Huppert napi salátáját, amit egyedileg rakott össze neki növényekből és virágokból. Huppert azt mondta, hogy minden falat más ízt rejt. Nos, aznap este mi is megkóstolhattuk, ugyanis egy kívülről teljesen jelentéktelen étteremben Pontedera-ban, az étlapon kérhető Lia salátája! Úgyhogy a találkozás után egyből odamentünk, és nem csalódtunk, sőt, ez bármelyik fine dining étteremben megállná a helyét. Előtte még kaptunk tőle az általa készített áfonyaecetből, mivel mondtuk, hogy sok salátát eszünk, az is isteni!

20170316_134532.jpg

Ez már a saját gyógynövényes-virág salátám! Ugyanis ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy én erről meg akarok tudni mindent (metaforikusan), és elkezdtem órákat venni Liatól. Ez úgy megy, hogy eljön hozzánk és bejárjuk a birtokot, ami tele van gyógynövénnyel, elmondja mi mire jó, recepteket mesél, meg persze jókat beszélgetünk közben.

17352153_1379557218767803_8103832699669051442_n.jpg

Ezt mind a kertben találtuk. Jelenlegi kedvenceim a vad édeskömény (alsó sor balról a második) és a Pimpinela (felső sor, bal szélen), mindkettő szuper salátában.

Egészséges élet. Olaszországba költözésem talán legfontosabb hozadéka az volt, hogy most annyira egészségesen élek, hogy magam sem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet. A cigit teljesen letettem, néha iszunk vörösbort vagy prosecco-t, vagy elfelezünk egy kis sört munkaszünetben, tömény semmi. Leszoktam a kakaó ivásról (életem legnagyobb függősége a Nesquik), letettem a kolát (na jó, havonta egyet engedélyezek), és rászoktam egy csomó mindenre! Az egyik új kedvencem az édes burgonya, aztán a mangó meg a gránátalma. 

Piacra járunk hetente többször, Livorno-ba (lásd kép) havi egyszer, főleg tengeri cuccok miatt, ha kagylót vagy rákot akarunk enni, vagy bransino-t, a kedvenc halamat.

15171023_1266870080036518_3585095768315554362_n.jpg

Sport. Kiköltözésem előtt, konditerembe jártam, heti 3-szor 2 órára, és nagyon szerettem, nyilván a kedves edzőm miatt is. Megnéztem itt 2 konditermet, nem tetszettek, így maradt a futkározás a birtokon, meg a kerti munka..

15285067_1280092375380955_141421012429709402_n.jpg

16711613_1350027821720743_7180533222011809914_n.jpg

Költséghatékony lifestyle. A városban ugye az van, hogy kilépsz az utcára és már el is kezdtél pénzt költeni. Akkor is vásárolsz, ha nem tervezted, mert jönnek az impulzusok folyamatosan. Na itt, nincs impulzus, így elmondtam, hogy az őszt és telet három pulóverben nyomtam le: otthoni, otthoni csinos ha vendég jön, és kimenő csinos. Amúgy a kedvenc viseletem a köntös, az esti puha és rózsaszín, a nappali barna és férfias.

15078808_1259862924070567_261257074811574829_n.jpg

Kimenő csinos - Asos, Lady Diana ihletésű

 

 Otthoni csinos - H&M

Főleg online vásárolok, és inkább gyűjtök, mert itt van a The Mall ugyanis. Designer outlet város, Parndorf piskóta ehhez képest. Januárban 100.000 forintért következőket vásároltam: Tom Ford napszemüveg, Alexander McQueen nadrág és (halálfejes) kendő, Tod's (leopárdmintás) cipő.

Ahogy öregszik az ember, értsd érettebb lesz, már nem akar szarokban járkálni, és nem is akarok hetente shoppingolni, hogy vegyek valamit ötezerért a Zara-ban, fárasztó. Itt írtam erről egy kis esszét a "Vásárlás felnőtt módra" címmel.

15873170_1311018368955022_4055816418058185326_n.jpg

Az élet kettecskén. Amitől a legjobban féltem, az nem történt meg. Soha nem laktam még együtt senkivel, későn érő vagyok, és alapvetően szeretek is egyedül lenni, így ettől féltem a legjobban, hogy mi lesz ha valakivel éjjel-nappal együtt leszek. Ugyanis egyikünk sem fog eljárni semmilyen irodába. A nagy ház szerencsére segít, úgyhogy szépen kialakítottuk az életritmust, megvan, hogy mit csinálunk együtt, mikor dolgozunk laptop előtt, ésatöbbi. Talán emiatt is van az, hogy sokkal többet beszélgetünk, mint általában az emberek. 

Néha eszembe jut, milyen volt a multis, irodás életem és bevallom én, azt is szerettem, lehetett fontoskodni, okoskodni, utazgatni, nem volt rossz az, de ma már egyáltalán nem akarnék úgy élni, ha lehet így is. Amúgy a természet közelsége számtalanszor rádöbbent arra, hogy mennyivel értékesebben lehet tölteni az időt kint, mint bent. 

20170315_114754.jpg

20170315_131902_1.jpg

Piknik a tűz mellett, avagy itt például virslit sütöttünk, amikor el kellett égetni a lemetszett faágakat. 

Mostanában két nagyszülőmet is elvesztettem, és a halál közelsége mindig felráz, hogy az élet rövid és 2 dologra kell koncentrálni összesen: jól érezzük magunkat és hasznosak legyünk valahogyan. Különben nézhetünk a végén!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Az élet vidéken avagy a toszkán mindennapok Tovább
A költséghatékony esküvői ruha

A költséghatékony esküvői ruha

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_83139.jpg

Ha valaha terveznék esküvőt - bár a pasim minden héten megkéri a kezemet, megismerkedésünk napjától kezdődően, nincs tervben - , nagy valószínűséggel a ASOS-ról rendelnék magamnak ruhát.

Ugyanis megnyitott az esküvői szekció tegnap, mint írta nekem a pr-es, ahol mindent egy helyen lehet megvásárolni.

A legdrágább ruha 300 font, a legolcsóbb 78 font. De mindenfélét tartanak az extrémtől a hagyományosig, és jó pár olyat is találunk, amit később is tudunk hordani, mert nem annyira menyasszonyos.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_80337.jpg

A 78 fontos esküvői ruha.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_80001.jpg

250 font, ezt simán lehet utána is hordani pl. más esküvőjére!

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_75907.jpg

Egy 300 fontos ruha.

Külön kategóriában találunk ruhákat a koszorúslányoknak, a vendégeknek és férfiaknak, de persze nem csak ruha van, lényegében minden: fehérnemű, ékszer, hajdekorációk, cipők, táskák, smink..Sőt leánybúcsú kisokost is összerántottak.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_81022.jpg

25 fontos ünnepi kistáska.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_82528.jpg

10 fontos hajékszer.

Az én kedven szekcióm amúgy a vendégeknek ajánlott ruhák, főleg a virágos variációk jönnek be, most hogy a botanika útjára léptem. (erről majd írok hamarosan)

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_82129.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_82327.jpg

 

A költséghatékony esküvői ruha Tovább
Itt a megfizethető Victoria Beckham!

Itt a megfizethető Victoria Beckham!

target-ci-carousel-03b.jpg

Tavaly októberben jött a hír, hogy a Victoria Beckham összeállt a Target áruházlánccal  - a Walmert után, a második legnagyobb Amerikában - , és már nem kell sokat várnunk, ugyanis április 9-től kapható a kollekció 105 darabja!

unnamed_1_1.jpg

A kollekcióban lesznek plus-size darabok és gyerekruhák is (Beckham 4 gyereket nevel).

Amúgy pedig a formák letisztultak, egyszerű szabásvonallal, sok a virág motívum, de találunk harsány színeket is, nekem a pink kombó nagyon tetszik, és alapvetően nagyon vidám az egész kollekció.

A Target Magyarországra nem szállít (viszont sok országba igen, pl Szlovákia, Ausztria, Angliába), és VB saját weboldalán is lehet majd vásárolni, onnan lehet szerintem, de ezt még le kell ellenőriznem.

target-ci-carousel-04b.jpg

Árak tekintetében: 6 és 70 dollár között mozognak, vagyis a legdrágább darab 20.000 ft lesz.

victoria_beckham_target_look_1.jpg

victoria_beckham_target_look_hero_image.jpg

 victoria_beckham_target_look_3.jpg

victoria_beckham_target_look_4.jpg

victoria_beckham_target_look_6.jpg

victoria_beckham_target_look_1_1.jpg

victoria_beckham_target_look_2.jpg

victoria_beckham_target_look_3_1.jpg

victoria_beckham_target_look_4_1.jpg

victoria_beckham_target_look_5.jpg

victoria_beckham_target_look_6_1.jpg

 

victoria_beckham_target_look_girls_1.jpg

victoria_beckham_target_look_girls_2.jpg

victoria_beckham_target_look_girls_4.jpg

victoria_beckham_target_look_girls_6.jpg

victoria_beckham_target_look_toddler_look_3.jpg

victoria_beckham_target_look_toddler_look_5.jpg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Itt a megfizethető Victoria Beckham! Tovább
A ropogós cukkini chips titka

A ropogós cukkini chips titka

1-20170313_133402.jpg

A ropogós cukkini chips titkát tavaly nyáron kezdtem el kutatni, amikor is fogtam magam, feladtam mindent és Olaszországba költöztem egy pasi miatt, és hát el kellett kezdenem főzni, mert egyszer csak eljött az a pillanat, amikor a pasim azt mondta, hogy azért nem akar minden nap főzni, kétszer. 

Így hát aztán elkezdtem kísérletezni a konyhában.

Gondoltam, ilyen egyszerű recepttel kezdem, mint a cukkini chips. Ahogy mondják, ebből büntetlenül akármennyit megehetsz.

Hát jó sokat elégettem, mire sikerült a tökéletesen ropogós cukkini chipset előállítanom. (Most az édes burgonyán gyakorolok amúgy.)

Azért azt meg kell jegyeznem elöljáróban, hogy ne számítsunk olyan végeredményre, mint amit a boltban lehet kapni zöldség chips néven. 

6-20170313_120302.jpg

A cukkini mérete fontos, minél szélesebb, annál jobb, mert a sütés közben eléggé összemegy, kb a felére. 

Megmossuk, majd szeleteljük uborkagyalun (avagy mandolin szeletelőn), én az 1-es fokozatot használtam, ez a legkisebb.

Ha nem elég nagy a cukkini, vágjuk srégen. Lehet késsel is, de az pepecselős, és nem lesznek egyformák. Én is most ruháztam be egy mandolinra. 

A nagyobb cukkinik kevésbé lédúsak, ami szintén jól jön, mivel a nedvesség ellensége a ropogós a cukkininak!

A szeletelés után tegyük papírtörlőre, tegyünk rá egy másikat és jól nyomkodjuk meg, én egy nagyobb lábassal csináltam, hogy minél kevésbé legyen nedves.

A sütőt közben előmelegítjük.

A tepsibe tegyünk sütőpapírt, kenjük be olívaolajjal (én ecsetet használtam, de már próbáltam olíva spray-jel is, az is jó), majd tegyük rá a cukkinikat, szépen, sorosan egymás mellé, de ne fedjék egymást.

Ezután a cukkinik tetejét is kenjük be olívaolajjal, nem kell vastagon, majd sózzuk meg. Van olyan teória is, hogy ne sózzuk az elején, mert attól vizet ereszt és nedves lesz, nálam nem volt baj.

Innentől pedig jön a kísérletezés, ugyanis sok függ attól, hogy milyen sütővel dolgozunk. 

Nálam van olyan fokozat, hogy gentle baking, amit ropogós cuccokhoz ajánl a használati, mellette kb. 120-150 fokon sütöttem. Félidőnél megfordítottam a tepsit, nálam a hátsó rész gyorsabban sült meg.

Nekem 1 óra sikerült, de folyamatosan figyelni kell, mert hamar oda tud égni. Van ahol azt mondják, hogy félidőben fordítsuk meg, na ehhez nekem nem volt türelmem. 

A végén barna lesz valamennyire, ne ijedjünk, nem azt jelenti, hogy odaégett. 

Állítólag eláll és ropogós marad légmentesen záródó dobozban pár napig, mi semmilyen dobozig nem jutottunk el...

Amit még ki akarok próbálni, hogy működik-e 2 tepsivel, mert egy egyszerűen nem elég!

5-20170313_120714.jpg

4-20170313_120732.jpg

3-20170313_122435.jpg

Amíg sült, sétáltunk egyet a kertben a kutyával. Ezt az első félórában tegyük, utána folyamatosan figyelni kell ugyanis.

2-20170313_125533.jpg

 1-20170313_132902.jpg

Íme a végeredmény!

Amúgy néha szoktam egy szofisztikáltabb változatot is készíteni, majd azt is megírom.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

A ropogós cukkini chips titka Tovább
Harminc éve halt meg Andy Warhol

Harminc éve halt meg Andy Warhol

10420287_786171894773008_7477170251324935820_n.jpg

Andy Warhol Pablo Picasso után a világ második legvásároltabb művésze, ennek biztosan nagyon örülne, ha még élne. A pop-art pápája ma 30 éve, hogy meghalt. Csak 59 éves volt.

Néhány érdekesség az életéből!

Magyar gyökerek

Warhol ruszin nemzetiségű szülei, Andrej és Júlia Warchola, a magyarországi (ma Kelet-Szlovákia) Mikóról  - amely akkor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott -, vándoroltak ki az USA-ba.

40 paróka

Az ugye nem újdonság, hogy a jellegzetes ezüsthaj az paróka volt. Egy new yorki parókakészítő, Paul Bochicchio, Olaszországból importált hajból készítette neki és állítólag több száz darabbal rendelkezett, ebből 40 ki is van állítva a pittsburg-i Andy Warhol múzeumban. 2006-ban pedig 10.800 dollárért vásárolta meg valaki egyik parókáját egy Christie's aukción.

Nem volt egészséges

Akkor azt írták, hogy egy rutin epehólyag műtét következményeként omlott össze a szervezete, teljesen váratlanul. Viszont ahogy a New York Times is megírta tegnap, Warhol szervezete komolyan le volt robbanva: éveken keresztül amfetamint szedett, aztán miután Valeria Solaris, egy fiatal, radikális feminista - aki Warhol filmjeiben mint statiszta is szerepelt, - közelről rálőtt, soha nem épület fel rendesen. 

Semmit nem dobott ki

13 év alatt 610 doboz "szemetet" gyűjtött össze, ezeket Időkapszuláknak hívta. Újságkivágások, meghívók, rajongói levelek, étteremből lopott hamutartó, karácsonyi csomagolópapír, mosodai cetli, képeslap Mick Jagger-től..és még sorolhatnánk, mindenkinek van ilyen fiókja otthon.

Mezőlaborc

Mikó mellett, a szlovákiai Mezőlaborcon, a pittsburgh-i után a világ második legnagyobb Warhol-gyűjteményét találjuk, 160 alkotással. Warhol bátyjának köszönhetően, 1991-ben nyílt meg itt az Andy Warhol Modern Művészeti Múzeum.

Kép: 2015-ben a London Fashion Week-en, a Designers Showroom-ban készítettem.

Harminc éve halt meg Andy Warhol Tovább