neverordinary

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta?

Interjú Feövenyessy Krisztinával

Krisztával egy munkahelyen dolgoztunk, én mint kezdő asszisztens, ő meg mint tapasztalt PR manager. Gondoltam néha, egyszer majd szeretnék olyan lenni, mint ő: magabiztos, attraktív nő, aki tudja mit akar és és el is éri azt. Aztán ahogy lenni szokott, útjainak elváltak, néha-néha összefutottunk, és mindig meglepődve láttam, hogy a Kriszta már megint másba vágta a fejszéjét, persze ez is tetszett, én akkor még messze voltam attól, hogy bármit is egyedül vállalkozzak. 

Krisztával arról beszélgettem, hogy hogyan találta meg az útját 40 felett, mit tanult a legnagyobb mellényúlásából, milyen a vállalkozói lét és hogy az égvilágon semmit sem csinálna másképp, ha ma kezdené a karrierjét.

10648421_930665956949463_6534420469722829383_o.jpg

Mesélj a vállalkozásodról? Mivel foglalkozol?

Nem tudom, miért engem választottál, hisz nem tartozom sem a 100 legbefolyásosabb, sem az 50 legsikeresebb magyar nő közé. Ugyanakkor boldog és elégedett vagyok, imádom a munkámat, és bónuszként még meg is élek belőle.

Alternatív mozgásterapeutaként dolgozom a saját rendelőmben (Balance Gerincterápia), gerincproblémákra specializálódtam.  A rendelés mellett létrehoztam egy egészségügyi szakmai továbbképzésekre szakosodott iskolát (Balance Akadémia), amelyet szakmailag is vezetek, és magam is rendszeresen tartok különféle képzéseket.

Mindemellett két másik egészségügyi és sport iskolában is tanítok (Konnektív és Garasport Management).

Nagyon kevés szabadidőmben csoportos gerinctornát oktatok a Fitness&More-ban, és rendszeresen publikálok gerincproblémákkal, egészséges életmóddal kapcsolatos írásokat különféle szakmai és egyéb médiumokban.

Hogyan jutottál el ide? Amikor mi megismerkedtünk, akkor úgy nézett ki, hogy a PR a te irányod.

Több mint 10 évig dolgoztam kommunikációs területen, huszonévesen tanácsadóként kezdtem, majd végül egy multinacionális vállalat kommunikációs igazgatójaként és sajtó szóvivőjeként fejeztem be pr-es karrieremet.

Hogy miért váltottam? Egyszerűen azért, mert nem voltam a helyemen. Először arra jöttem rá, hogy nem vagyok elég business-like (értsd kemény és törtető).  Nem sokkal később az is tudatosodott bennem, hogy utálom a meetingeket és team-buildingeket, valamint a pökhendi és ostoba (érdekes módon a kettő igen gyakran jár együtt) embereket, akik előtt fejet kell hajtanom.

Mindezeken felül arra sem vagyok képes, hogy lelkesen adjam életemet és véremet egy arctalan vállalatért. Nem volt kérdéses tehát, hogy saját magam ura és egyedüli parancsolója szeretnék lenni.

Jó nagy kanyarral egyik pillanatról a másikra luxus-turkáló tulajdonossá váltam, és alig néhány év alatt kisebb birodalmat építettem, öt boltot üzemeltettem Budapest belvárosában. Sajnos hamarosan megjelentek a gigaturkálók, és be kellett látnom, hogy  a “multikkal” nem vehetem fel a versenyt.

Újabb éles kanyar, jött a bió ABC biznisz. Utóbbi sajnos nem vált be,  néhány hónap alatt sikeresen eltapsoltam mindazt a pénzt, amit évek alatt gyűjtögettem használt ruhák eladásával.

Szerencsére olyan vagyok mint egy bulldog, a kitartás (valamit az újra és újra  talpra állás képessége) a véremben van. Kicsit sajnálgattam tehát magam, majd gyorsan belevágtam a következő vállalkozásba. Maradék tőkémet (ami bizony nem volt több egy-kétszázezer forintnál) összekaparva beindítottam a 1stFashion Webáruházat, Kínából importált, viszonylag pofásabb ruhákat árultam néhány évig. Ha szerényen is, de megéltem belőle, az önmegvalósítás azonban még váratott magára. 

Korábban elvégeztem egy alap természetgyógyász képzést, elsősorban azért, mert egy biobolt tulajdonosnak illik valamicskét konyítania az egészséghez. A webáruház mellett rengeteg szabadidőm maradt, így eldöntöttem, hogy újra felveszem a fonalat.

Sokáig törtem a fejem, hogy melyik természetgyógyász szakra specializálódjak. Rendkívül racionális típusként alapból kilőttem mindent, ami csín és meridiánokon alapul (nem mintha nem fogadnám el a számomra ismeretlen vagy távoli dolgok létezését, az én világom azonban mégis elsősorban a “nyugati” tanokon alapul). Még emlékszem a kutyasétáltatásra, amikor Marci férjem egyszer csak megszólalt: “gerincprobléma mindig is volt és mindig is lesz, szerintem válaszd az  alternatív mozgásterápiát!”. Egy okos asszony hallgat az urára, tehát így tettem. 

Nem sokkal később megcsömörlöttem a webáruházi magánytól és úgy döntöttem, belevágok a mozgásterápiába. Magam sem gondoltam, hogy életem legjobb döntését hozom meg. Alig néhány évvel később már gyakorlatilag hetekre előre tele volt a naptáram.

A legcsodálatosabb azonban mégis az, hogy a hivatásom révén végre azzal foglalkozom, amire születtem: tanítok! Méghozzá több fronton is. Elsősorban a saját betegeimet, másrészt – a különféle akkreditált szakmai továbbképzéseken – egészségügyi szakembereket, végül – az írásaim jóvoltából – egy jóval szélesebb publikumot is elérek.

Hogyan méred a sikert?

Mindenkinek mást jelent a siker. Nekem azt (előre szólok, nyálasan fog hangozni), amikor belenézek a másik ember – legyen az páciens, “tanítvány” vagy kolléga - szemébe és azt látom, hogy kiérdemeltem a tiszteletét emberként és szakemberként egyaránt.

Ha a betegem megérzi és kimondja, hogy valami olyat kapott, amit még soha azelőtt.

Számtalan igen jó szakember dolgozik az egészségügyben, ugyanakkor nagyon kevesen fordítanak figyelmet arra, hogy partnerként tekintsenek a páciensre, holott ez (lenne) a gyógyítás/gyógyulás kulcsa.

Büszke és boldog vagyok, hogy a segítségemmel olyan emberek gyógyulnak meg vagy válnak tünetmentessé, akik már évek óta járkáltak rendelőről-rendelőre anélkül, hogy akár a legkisebb eredményt is elérték volna.

Ugyanígy sikerként élek meg minden egyes képzést, hisz látom, hogy a résztvevők – gyógymasszőrök, gyógytornászok, orvosok, sportedzők stb. – élvezik, mosolyogva mennek haza, azonnal használni kezdik a tanultakat, és szinte mindannyian tartják velem a kapcsolatot mind a mai napig. Megtisztelnek azzal, hogy rendszeresen kérik a tanácsomat véleményemet, megosztják velem sikereiket és melléfogásaikat egyaránt.

Végül sikernek élem meg azt is, hogy egy-egy írásomat több tízezer ember olvassa. Szinte mindennap kapok köszönőlevelet vadidegenektől, akik egy-egy cikk hatására döbbentek rá, hogy mit is kellene tenniük, merre kellene elindulniuk annak érdekében, hogy kigyógyuljanak a mozgásszervi betegségekből.

Legnagyobb mellényúlásod? Mit tanultál belőle?

Lássuk csak, melyik is volt a legnagyobb a sok közül! Üzletileg mindenképp a biobolt. Őszintén? Semmit nem tanultam belőle. Máig nem tudom, miért buktam bele, talán túl nagy elánnal indítottam el és nem bírtam tőkével.

Na jó, mégis tanultam valamit! Azóta mindent kicsiben kezdek el, szorgalmasan dolgozom, és engedem, hogy lassan bontakozzon ki. Eddig bevált.

Legnagyobb sikered?

Legnagyobb? Olyan nincs, de mondom a legutóbbit: kinesiology-taping képzés. A 18 résztvevő egy emberként jött oda hozzám a tanfolyam végén, és szinte szó szerint ugyanazt mondták: még életükben nem vettek részt ilyen remek képzésen. Egész nap repültem.

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Az égvilágon semmit. Úgy jó minden, ahogy van.

Bár az a sokmillió forint nem jönne rosszul, amit a biobolton buktáztam, és valószínűleg ma már nem vennék fel csicsás ruhát az esküvőmre.

Összességében azonban örülök annak, hogy fordulatokban gazdag az életem. Szélesíti a látókörömet.

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó nő.

Előnye is, hátránya is akad. Kezdjük az utóbbival, emancipáció ide, emancipáció oda, a nők még ma is hátrányos helyzetben vannak a férfiakkal szemben az élet bizonyos területein. Ide tartozik a vállalkozói lét is.

Nőként jobban be kell dobnod magad ahhoz, hogy elfogadjanak hiteles szakembernek. Ugyanakkor – miután jóval kevesebb a sikeres nő, mint az ismert és elismert férfi – erős és magabiztos asszonyként unikumnak számítasz, könnyebben felfigyelnek rád. Főképp akkor, ha a nagy érvényesülés közepette képes vagy arra, hogy megőrizd finom nőiességedet is.

Más női vállalkozókkal kapcsolatban vagy? Segítitek egymást? Mit gondolsz erről a témáról?

Sajnos nem igazán, ami általában nem rajtam múlik.

Rendkívül nyitott és melegszívű ember vagyok, szívesen és örömmel barátkozom és néha a hülyeségig önzetlen tudok lenni. Általában pofára is esem. Valahogy mindig én vagyok az adó fél. Bár az is igaz, hogy még soha életemben nem kértem semmit másoktól...

Azt vettem észre egyébként, hogy a szakmai (vállalkozói) kapcsolatok legfőbb gyilkosa a féltékenység. Te érted, miért gyűlölködünk ahelyett, hogy kellemes szakmai és emberi közösségben élnénk? Hisz annyi hely van, szépen elférnénk mindannyian egymás mellett, s az együttműködésből is csak profitálunk!

Szerencsére jó tapasztalatom is van, az iskolám zárt szakmai facebook csoportjában több százan segítjük, támogatjuk egymást szakmailag és emberileg egyaránt.

_mg_6938.JPG

 

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Megtanultam, hogy elsősorban önmagamra, másodsorban pedig a családomra számítsak, és támogatást is csak ettől a néhány embertől kérjek/várjak. Szerencsére meg is kapom. Csodálatos emberek!

És ne feledkezzünk meg a két kutyusról sem, akik nem csupán bearanyozzák a napjaimat, de inspirálnak is, hisz a legjobb ötleteim mindig Bocika és Padmé sétáltatása közben támadnak. Egy ideális világban persze nem így lenne, tudod, világbéke, összefogás stb., de ideális világ sajnos nem létezik, ezt már Rousseau óta tudjuk.

Milyen költséghatékony megoldásokat használsz? 

Elsősorban az agyamat és a jobb kezemet.  A legtöbb betegem a cikkeim valamelyikét olvasva keres fel, hirdetésre egy vasat sem költök. Megtartani pedig leginkább azzal tudom őket (természetesen a szakmai hozzáértést leszámítva), hogy kedves és figyelmes vagyok, és – ahogy fentebb említettem – partnerként kezelem őket.

Ugyan hasznos lenne a facebook is, ám sajnos nem tartozik az erősségeim közé.

A “7 dolog, amit megtehetsz azért, hogy megváltozzon az életed” típusú, napjainkban rendkívül divatos rövid, frappáns, valójában azonban teljességgel haszontalan bejegyzésektől eldobom az agyam. Hogy csupán egyet említsek az irtózás számos oka közül: aki 20 éve görnyed az íróasztal mellett, nem nyúl edzőcipő után a napi 15 teljesen egyforma, semmitmondó háromsoros bejegyzés hatására.

Ha azonban részletesen, értelmesen és érthetően (pláne ha még érdekesen is) elmagyarázzuk, milyen károkat okoz a mozgáshiány a gerinc számára, valamicskét megnő az életmódváltás esélye. Nos, én ez utóbbiban hiszek, ezen dolgozom nap mint nap. Természetesen nem facebook-post minőségben.:)

17854780_2268051793419462_6666918331912185817_o.jpg

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Mozgásterapeutaként szerencsére már nincs rá szükségem. A képzéseket természetesen hirdetni kell (Google adwords), de egyre több a “kolléganőm nálatok végzett és áradozott” típusú jelentkező.

Nincs hitelesebb és meggyőzőbb forrás a személyes véleménynél, tapasztalatnál. Úgy látom, hogy a tisztességes és lelkiismeretes munkát, a mély elhivatottságot, nagyipari helyett kézműves “termék” létrehozóját még a XXI. század is megbecsüli, már csak azért is, mert egyre ritkább.

Hogyan zajlik egy átlagos napod? Hogyan, mennyit dolgozol?

Reggel 7-kor kelek, és – ciki, nem ciki – első utam a gép elé vezet. Kiélem grafomán hajlamaimat, cikket vagy valamilyen tananyagot írok, megválaszolom a leveleimet és a hozzám intézett kérdéseket.

11-kor séta az ebekkel, egy könnyű ebéd itthon, majd irány a rendelő, ahol szünet nélkül jönnek a betegek.

Este 7 órakor átrobogok a Fitness&More-ba, megtartom az órámat, majd rohanok haza, hogy befejezzem a reggel elkezdett cikket/tananyagot.

11 körül ájultan (de boldogan) zuhanok be az ágyba Marci mellé és megmasszírozom a lábát.

A szombat annyiban különbözik a hétköznapoktól, hogy ebéd után nem a rendelőbe, hanem az iskolába loholok, és este 6-ig 7-ig valamilyen képzést tartok. Ilyenkor töltődöm fel, és még pénzt is kapok érte.

A vasárnap azonban Marcié és az ebeké. Na meg az Édesanyámé és a (tényleg) szeretett Anyósomé. Lenyomunk egy-két parti kanasztát és nagyokat röhögünk.

Ja, a lényeget kifelejtettem: szinte minden szabad percemet azzal töltöm, hogy tanulok, tanulok és tanulok. Gyakran bukkanok fel a balatoni strandokon reumatológia vagy ortopédia tankönyvvel és hasonló nyalánkságokkal a kezemben. Sajnos – vagy szerencsére? – sokan vannak, akik nálam jóval nagyobb tudásúak, így van hová fejlődnöm.

12232821_1945529292338382_6747461036570242732_o.jpg

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Marci informatikus, rengeteget dolgozik a weboldalakon és a különféle kiadványokon. Egy grafikus kolléga segítségével rakjuk össze a tananyagokat. Anna kolléganőm segít a képzésekkel kapcsolatos adminisztrációban. Minden más az én reszortom.

Használsz üzleti terved? 

Persze, sárga post-it-ek tucatjain találhatóak az üzleti terveim, amelyek időnként Padmé kutyus szájában landolnak. Szerencsére minden itt van a fejemben, hónapokra előre tudom, mit tervezek, hogyan építkezem tovább.

Azt azonban megtanultam, hogy egyetlen üzleti tervhez sem szabad ragaszkodni. Semmi nem olyan fontos, mint a rugalmasság. Folyamatosan változik körülöttünk az élet, ha nem alkalmazkodunk azonnal, elvesztünk!

Milyen plusz készségeket kellett megtanulnod a vállalkozói léthez?

Ember nincs, aki értene a könyveléshez és az adóügyekhez, még maguk a könyvelők sem tudnak kiigazodni a naponta változó, minden fajra racionalitást nélkülöző, gyakran egymásnak gyökeresen ellentmondó jogszabályokon.

A mély szakmai tudás mellett sok mindenhez kell érteni egy pöttyet. Ugyan szakmától is függ, de általában rendkívül fontos a kiemelkedő kommunikációs készség, az elhivatottság és a hitelesség. Van, aki szinte készen születik, másoknak keményen meg kell dolgozniuk e készségekért.

Számos remek kommunikációs tréninget/képzést indítanak, szívem szerint kötelezővé tenném minden egyes ember számára a részvételt. Nem csupán a szakmai érvényesülést, de az egymás mellett élést is jócskán megkönnyítené az empátia, illetve gondolataink pontosabb (és szívélyesebb) kifejezésének képessége.

Hasonlóképp személyfüggő, de tény, hogy nem mindenki született vállalkozónak. Ha azonban mégis erre az útra sodorja az embert a sors (vagy a szükség,) a hiányzó készségek többé-kevésbé elsajátíthatóak a különféle vállalkozói képzéseken.

A vállalkozó ember számára talán a leghasznosabb készség a rugalmasság. Figyelni, észnél lenni, gyorsan reagálni, azonnal váltani, ha szükséges. Mindemellett természetesen az önbizalom és a bátorság megléte sem hátrány.

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Minden ember és minden vállalkozás más. Azt hiszem, nem szerencsés, talán nem is lenne szabad általánosságban tanácsokat adni. Az internet tele közhelyes és semmitmondó “7 dolog” típusú jó tanácsokkal, amelyekben – ahogy már említettem – nem hiszek.

Ha valaki tanácsot kér tőlem, keressen meg személyesen. Akik ismernek, tudják, hogy a legnagyobb örömmel segítek ahol és amiben csak tudok.

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? Tovább
70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban

70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban

20170616_212039.jpg
Már hetekkel ezelőtt olvastam, hogy Pisa-ban kihagyhatatlan a Luminara, amikor is 70.000 (!) gyertyát helyeznek el az épületeken az Arno folyó két partján. 

Elhatároztam, hogy ezt látnom kell, olasz ismerőseim mind azt mondták, hogy csodálatos lesz.

Korán érkeztünk, hat körül, hogy tudjunk parkolni, szerencsénk volt, a parkolóházban volt még hely, bár tudtam, hogy aranyárban fogunk majd fizetni. 

Kicsit andalogtunk a sétálóutcán (Corso Italia -  The High Street of Pisa), bementem majdnem minden boltba, ritkán látok boltot ugyanis mostanában, és például meglepődve fedeztem fel, hogy a Mango talán kezdi visszanyerni régi önmagát, új kedvencem a Motivi, sajnos még túl "nagy" vagyok a ruháihoz, és a Sephora. Ez utóbbiért képes vagyok bevonatozni Pisa-ba (na jó, csak 20 perc).
20-20170616_183715.jpg
Amikor Pisa-ban járunk, mindig elmegyünk a Dolce Vite borbárba, amit egy kedves ismerősünk vezet. A hely egy csendes, kis téren bújik meg, mondjuk most nagyon durva tömeg volt az esemény miatt. 

Csodás rozét kaptunk, még csodásabb aperitivo-val.

Az aperitivo Olaszország egyik remek intézménye: számos bárban, kávézóban, étteremben egy ital mellé ingyen kaphatunk ételeket, általában 6 után, legtöbb esetben miniszendvicseket, de lehet ez sós mógyoró, olivabogyó, csipsz, a hely milyenségétől függően. Néha büfészerűen tálalják, néha asztalhoz hozzák, és általában ki van írva, hogy hánytól. 

És a miniszendvicsek művészetét is lehet igen magas színvonalon űzni! A legjobb aperitivo-t egy bolognai bárban fogyasztottam, vissza is akarok oda egyszer menni.
19-20170616_193627.jpg
Imádom ezt a képet a falon, persze sose tudok róla egy normális fotót csinálni. Itt a wc-re várok, gondoltam, addig hasznosan elütöm az időt. 
18-20170616_193919.jpg
A csendes, kis tér.

Aztán andalgás közben megtaláltuk a street food szekciót, szintén egy kis téren, ahol ketten jól megvacsoráztunk 10 euróból: fritto misto-t ettünk, azaz rák, tintahal, sült krumpli, plusz egy sört elfeleztünk. Nagyon szeretem, amikor ilyen takarékosan tudunk jól költeni. Drágán vásárolni ugyanis nem művészet.
12-20170616_200652.jpg
11-20170616_200817.jpg
09-20170616_200821.jpg
Már 9 óra is lehetett, az épületekre már kitettek a gyertyákat, amik persze nem igazi gyertyák, - de én meg annyira naiv vagyok, hogy nyilván azt hittem, hogy azok lesznek, - és elkezdett tömeg is képződni.
17-20170616_194644.jpg
13-20170616_195226.jpg
14-20170616_195107.jpg
Ahogy látjuk, így néznek ki közelről azok a valamik, amikbe beleteszik a "gyertyákat".
08-20170616_211553.jpg
Tulajdonképpen nekem már ennyi is elég lett volna, ettünk-ittunk, nézgelődtünk, mondtam  hogy várjuk még kicsit, hogy teljes legyen a sötétség, aztán szépen menjünk haza.

40 felett már a kényelemre szavazok, inni meg már nem tudok büntetlenül, így 2 pohár valami után meg kell állnom.
07-20170616_212724.jpg
05-20170616_213343.jpg
A pasim viszont magabiztosan állította, hogy lesznek még hajók a folyón, visszatükröződés, meg fények játéka, szóval csodálatos lesz. Csak helyet kell találni, hogy lássuk is.
04-20170616_215014.jpg
A hely, amit jobb híján találtunk. Az ott szemben a Palazzo Blu, ahol szoktak kortárs kiállítások is lenni, tavaly volt egy egész jó Salvador Dali. 

A hely, egy lábak közötti rés, és a lábak tulajdonosai legalább két órája ültek ott, hogy jó panorámával bíró helyük legyen. 

Szóval 9-kor megálltunk a láb-résnél és ott álltunk 11-ig. Így leírva, magam sem hiszem el, hogy ezt megcsináltuk. 

Közben több inzultust átéltünk, egyszer az egyik lábtulajdonos például figyelmetlenségből kiöntötte az italát - természetesen piros volt -, amiből nekünk is jutott. Aztán a fényképezők is folyamatosan a résnél akarták a palazzo-t fotózni.

Azt hiszem, egy ponton el is aludtam állva, de a pasim mondta, hogy most hallotta valakitől, hogy 11-kor biztosan el fog kezdődni. 

3/4 11-kor már nem volt erőm feladni, mert ilyenkor lép életbe az törvény, hogy ahogy elindulsz, egyből elkezdődik. (párhuzam: egyből jön a busz)

11-kor még semmi, viszont egyre nagyobb tömeg, a klausztrofóbiám néha megnyilvánul.

Negyed 12-kor elkezdődik a tűzijáték!

Az Arno folyón se hajó, se gyertyák! Elképedve nézünk egymásra a pasimmal. Kicsit kiabálnék vele, de már ehhez sincs erőm. 

És bár a rakétákat a folyón ringatózó hajókról lövik fel, a láb-résnél állás értelmét veszi, hiszen a tűzijátékot BÁRHONNAN láthattuk volna.

Igazából nem is vagyok mérges, egy ideig nézzük a tűzijátékot, de sajnos félóra után nekem kissé unalmas, ezért úgy döntünk, feladjuk a láb-rést és megpróbálunk átjutni a hídon, hogy eljussunk az autóhoz.
03-20170616_234954_1.jpg
A tömeg átjárhatatlan, nagyon lassan haladunk, meg mindenki mérges ránk, hogy miért nem a tűzijátékot nézzük. Egy ponton valóban meg kell állni, és végignézni a tűzijáték utolsó részét, mert sehogyan sem lehet haladni. 

A képen talán látszik, hogy mekkora volt a tömeg.

A hídnál várakozunk, hogy megnyissák újra, aztán egyszer csak azt hallom, hogy nem nyitják meg újra, egészen 2-ig. Akkor éjfél körül van. 

Sétáljunk át egy másik hídhoz. Ez elsőre nem hangzott annyira rosszul, persze egy ideig itt is hatalmas tömegen kellett átverekedni magunkat, meg folyamatosan figyelni arra, hogy ne lépjünk bele valamibe, ugye a rengeteg szemét miatt. 
01-20170617_000933.jpg
Ezt a képet már a hídon készítettem, félúton.
02-20170616_235949.jpg
Itt már a másik oldalon gyalogolunk, sokkal kevesebb ember, úgy néz ki, a másik oldal népszerűbb volt. 

Kb. 1 órára oda is értünk a kocsihoz, kifizettük a 16 euros (!) parkolást (2 euro/óra), földalatti garázs a belvárosban ugye, és elégedetten elindultunk haza, hogy akkor ezt is kipipáltuk, többet nem kell jönni. 

Persze, ha előbb eszembe jut, nyomozhattam volna, melyik épület tetejéről vagy emeletéről lehetett volna nézni kényelmesen a hömpölygő várost, a fényekkel, a tűzijátékkal egy pohár prosecco-val a kezemben. Na, majd legközelebb!

Addig is, ha te pont akkor vagy Pisa-ban, kedves olvasó, nehogy kihagyd a Luminara-t!

Kapcsolódó "fényes" poszt:
70.000 gyertya fogságában - Luminara Pisa-ban Tovább
Orsi ajánlja - kishírek a nagyvilágból / 24.

Orsi ajánlja - kishírek a nagyvilágból / 24.

Szállás önkéntes munkáért cserébe

Ha bennünk van a kalandvágy, de nincs sok pénzünk, próbálkozzunk önkéntes munkával, és olyan helyeken köthetünk ki, mint Sri Lanka, Új-Zéland vagy Dél-Afrika.

A képen sri lankai Helga's Folly butik hotel, ahol freskó festésért cserébe ingyen lakhatunk.

Lomizással kezdték, egyedülállóak lettek az egész világon – a Fortepan története

Ma naponta átlag öt újságcikkben jelennek meg Fortepan-képek. A fotóarchívum honlapján több mint 83 000 fotográfia tölthető le ingyen. Többségük amatőr fotó, de neves fotográfusok hagyatékai is találhatók itt. A képek azt mutatják be, milyen volt a hétköznapi élet Magyarországon a 19. század végétől 1990-ig. A Fortepant két barát hozta létre főleg a lomtalanításokon talált fotónegatívokból. Már csak egyikőjük foglalkozik aktívan az archívummal: Tamási Miklós a CEU-hoz tartozó Centrális Galériát vezette, de otthagyta a munkahelyét, hogy minden idejében fortepanozhasson. Azóta sincs miből élnie.

Kampányt indított a madridi közlekedési társaság a széttárt lábbal ülő férfiak ellen

A madridi tömegközlekedési társaság azzal indokolja a kampányt, hogy a széttett lábbal ülés (angolul: manspreading, spanyolul természetesen: el manspreading) elveszi a helyet a többi utas elől, de ez csak a felszínes magyarázat: mióta a New York-i feministák három évvel ezelőtt elkeseredett háborút indítottak a tömegközlekedési eszközökön széttárt lábbal ülő férfiak ellen, a manspreading nemcsak az udvariatlan viselkedés, hanem a macsóság, a férfidominancia szimbólumává is vált – annak ellenére, hogy számos férfi igyekszik olyan szánalmas ürügyekkel védekezni, mint hogy széttárt lábbal kényelmesebb az ülés, illetve hogy anatómiailag képtelen összezárni a lábait. 

Az igazi Abigél nyomában

Gondoltad volna, hogy egy 19. századi budapesti bérház romos udvara rejti az ikonikus Abigél szobrot? 

Amióta felfedeztem, hogy Pisa-ban van Sephora, jól bevásároltam a saját márkás termékeikből, jelenlegi kedvencem az aktív szenes arctisztító, nem szoktam csak úgy elájulni, de ennek valóban tapintható hatása volt már az első használat után. (9 euró)

Június 20-tól újra látogatható a budapesti Vasarely Múzeum

Victor Vasarely 1981 szeptemberében francia nyelven írta meg „elidegeníthetetlen” adományáról (négyszáz mű) szóló ajándékozási levelét Budapestnek, amely egy, a Zichy-kastélyba tervezett „Vasarely Központban” lesz látható. Ezt mostanra sikerült összehozni, én nagyon kíváncsi vagyok rá!

Az 50 éves balerina, Wendy Whelan az öregedésről, és arról, hogyan tovább a balett után.

 

Eheti táska kattanáson, ez a kis csíkos ( megint csíkos!) hippi beütésű tatyó (bocsánat shopper), már majdnem megvettem, de aztán inkább vettem egy repülőjegyet jegyet Pestre. 

letoltes_1_1.png

Szóval by the way, tervezem, hogy találkoznék veletek, aki meg velem, az szóljon! De majd kiírom ezt ide-oda..

Orsi ajánlja - kishírek a nagyvilágból / 24. Tovább
Érett nők dicsérete Cannes-ban!

Érett nők dicsérete Cannes-ban!

cannesj.jpg

Viszonylag ritkán nézegetek vörös szőnyeges képeket, bár szeretnék, de mostanában (pár éve), mindenki túl tökéletesnek, túl megcsináltnak tűnik, így aztán (szerintem) elég unalmas is. Csak arra tudok következtetni, hogy mindenki saját stylisttal dolgozik (nehogy mellényúljon), így a saját, egyéni stílus már csak ritka esetekben tud megmutatkozni.

Na de, most megakadt a szemem pár üdítő képen, amelyek a Cannes Filmfesztiválon készültek, ezeket most veletek is megosztom.

telemmglpict000129089154-xlarge_trans_nvbqzqnjv4bqqlksw6rphp-qmgkawpa4vrjq3rf09tpfu9tjlnri5vo.jpeg

Susan Sarandon 70 évesen belevigyorog az arcunkba és azt üzeni, hogy bekaphatjátok! Maxi bőrszoknya, ropogós fehér ing, menő napszemüveg - lezser, elegáns, egyedi. És persze azért egy kis dekoltázst is villan, ahogy már megszokhattuk tőle.

tilda-swinton-in-haider-ackermann-okja-cannes-film-festival-premiere-2.jpg

Tilda Swinton (56) fejét nagyon bírom, gondolom nem vagyok ezzel egyedül, és általában hozza a ruháival is a különlegeset. Minimál make-up, extrém frizura, futurisztikus Haider Ackermann ruha, Repossi fülbevalóval. És büszkén viseli a ráncait is.

juliette-binoche-in-chlo---okja-cannes-film-festival-premiere.jpg

 

Juliette Binoche-ból (53) árad a nyugalom és a magabiztosság, merem remélni, hogy ez a korral jár! 

Az elsőre egyszerűnek tűnő ruha (Chloé) tele izgalmas részlettel, az átlátszó, oversized kar megoldás különösen jó, kiegészítőnek Chopard fülbevaló, a lazán hagyott haj pedig külön jó pont, egy megcsinált frizurával túl merevvé tették volna.

telemmglpict000129090995-xxlarge_trans_nvbqzqnjv4bqkxsvq7575yxj5w_7swl8qo7ze9wmfxmivkhavnzfpgw.jpeg

Uma Thurman (47), szokásától eltérően itt eléggé lazára vette a figurát, plusz ez a Giuseppe Zanotti bőrkabát teljesen összezavart mindenkit, bár lehet szándékosan! Gyűrött, pink selyemszoknya, Tod's szandi, fekete póló (?), kétségtelen, hogy ez egy nagy zűrzavar!

telemmglpict000129090073-xlarge_trans_nvbqzqnjv4bqdx_tzk2osy-wtlps0gmgyvl2eebwfg1oeebr4qnpnog.jpeg

Vanessa Redgrave-nek (80) már nem kell semmit bizonyítani, így ő nyugodtan besétálhat Cannes-ba egy kényelmes Converse-ben is! Azért gondosan monokrómba összeállított outfit-et láthatunk itt.

isabelle-0733ef8a-27f4-4367-8d50-94d47d43090e.jpgVégezetül, kedvencem, Isabelle Huppert (64), aki mindig elegáns és a ruhái összhangban a saját stílusával, itt éppen Nina Ricci-ben, a nő, aki tudja mit akar üzenni és ezt magabiztosan meg is teszi. Csodálatos.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Érett nők dicsérete Cannes-ban! Tovább
Hány éves is vagy?

Hány éves is vagy?

20170513_141422_1.jpg

Hát annyi, amennyinek érzed magad! Szokták mondani, ugye.

Az elmúlt pár hónapban, kétszer is megkaptam ezt a kérdést (társaságban, új emberekkel találkoztam), az első alkalommal csak kapkodtam a levegőt, majd amikor sikerült kinyögnöm, akkor valamiért úgy éreztem, hogy engem most milyen kellemetlen helyzetbe hoztak, ki kellett hangosan mondanom, hogy 42. Nem mintha szégyellném, sőt.

De nyilvánvalóan öregszem, látom, érzem a jeleit.

Már 4 hónapja nem festem a hajamat, az ősz hajszálaim utat törtek, mint látható bizonyítékok. Ha jól tippelem, 1 év alatt tudom teljesen lenöveszteni a festett feketét, és bár nem egyenletes az őszülés, a legtöbb helyen még világosbarna vagyok, minden nap nagy izgalommal vizsgálgatom, mi lesz majd ebből!

Ráncok az arcomon. Vannak. Főleg, ha mozgásban van az arcom. Érdekes módon, ezek nem annyira zavarnak, kivéve a nevetőráncot a szám körül. A homlokráncra meg ott a frufru, ugye. És még tolerálhatónak tartom a nyakráncaimat is. 

"Nem akarok megszabadulni a ráncaimtól, nem akarok úgy kinézni, mint mindenki más." -mondta egyszer Jane Fonda.

Pár éve észrevettem, hogy a memóriám elkezdett romlani, nem jutottak eszembe szavak, nevek, kicsit be is pánikoltam. Pont mentem gyógyszertárba, megkérdeztem mit ajánlanak: ginkgo biloba, mondták, azóta is szedem, nekem használ.

Romlik a látásom, nem zavaróan, de egyre többször kell elővennem a feles szemüvegemet. (Ami szerencsére egy menő Salvatore Ferragamo. És amire első nap ráültem, ahogy megvettem..)

Süketülök is! Tudtátok, hogy van ingyenes hallásvizsgákat az Amplifon boltokban? (ez nem a reklám a helye, de tényleg jó tudni) Tavaly elmentem és kiderült, hogy a magasabb hangokat később(!) hallom, a folyamat sajnos nem visszafordítható. Legalább van időm hozzászokni a hallókészülék gondolatához.

Bizonyos dolgok, már egyáltalán nem tudnak felizgatni, amíg régen FOMO voltam, vagyis Fear Of Missing Out vagyis attól féltem, hogy valamiről lemaradok, ha nem vagyok naprakész, és nem csekkolom 5 percenként az _Internetet_, ma már JOMO vagyok azaz Joy of Missing Out, azaz kifejezetten jól érzem magam, ha nem fárasztom magam hírekkel, mások életének történéseivel vagy állatos videókkal. Na jó, ez utóbbi talán kivétel! 

Bizonyos dolgok, még annyira sem tudnak felizgatni. Például a Facebook és az Instagram is eléggé le tud fárasztani, mert nehéz megtalálnom azokat a tartalmakat, amelyek tényleg érdekelnek, jó sok szemetet kell végignézni, mire megtalálod a jót. (Ugyanitt várok javaslatokat, hogy ti kiket olvastok!!) 

De nem bánom, hogy öregszem.

Elfogadtam, hogy már nem fogok sem húszévesnek, sem harmincévesnek kinézni, már csak jól akarok kinézni. És végre lehet látni, hihetetlenül menő, "öreg", inspiráló nőket, szóval nem vagyunk egyedül!

"Semmi sem öregít annyira egy nőt, mint amikor kétségbeesetten próbál fiatalnak kinézni." - mondta Coco Chanel.

Megbékéltem a fejemmel, a testemmel. Van, amin tudok javítani (lásd tavaly 7 kilót fogytam heti 3 konditermes edzéssel), van, amin nem. De már az sem zavar, hogy soha nem lesz lapos hasam vagy hogy a karom lóg.

Még mindig meglepődöm, amikor lehellóznak, az esetek 90%-ában. Ilyenkor azon szoktam gondolkozni, hogy valóban nem látszódom még olyannak, akit magázni kellene vagy csak udvarias?

Elengedtem magam. Már nem akarok senkinek sem bizonyítani, csak magamnak. Tudom, hogy mire vagyok képes, mit tettem le az asztalra, - és bármikor újra megcsinálom -, de már csak  az izgat, hogy jól érezzem magam. Meg hogy valami hasznosat is csináljak közben. Ezt már leírtam egy párszor, de például a blogot is ebbe az irány próbálom terelgetni, hogy a 40 feletti élet igenis lehet izgalmas és nem feltétlenül kell rosszul megélni a változásokat. És a menopauza még itt sincs, ugye...

Lehetne rosszabb is, szoktam mondani.

Ne aggódj annyit, lesz még rosszabb is, szokta a pasim mondani.

Viszont nincs időm. Felszínes barátságokra, parttalan találkozókra, energiavámpírokra. Ugyanis 40 felett már nem engedhetem meg magamnak az időpazarlást. 

Visszagondolva az életemre, gyerekkoromban pénztárosnő akartam lenni (ahogy Mihalik Enikő is!), aztán meg híres írónő és műfordító. 

Aztán annyi minden lettem: cserfes óvodás, stréber általános iskolás, lelkes úttörő és őrsvezető(!), könyvmoly gimnazista, a város legjobb csaja (ezt természetesen más mondta!), reménytelen szerelmes, összertört szívű szerelmes, gyakornok, asszisztens, menedzser, igazgató, Londonban londonmániás, depressziós útkereső, szingli, vállalkozó.

Jelenleg élettárs, toszkán háziasszony, farmernő, blogger.

És még csak 42 vagyok. Mi jöhet még??

És te hány éves vagy? Hány évnek érzed a korodat? 

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Hány éves is vagy? Tovább
Ali Macgraw, a Love Story 78 éves legendás színésznője divattervező lett

Ali Macgraw, a Love Story 78 éves legendás színésznője divattervező lett

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-32-of-46.jpg

Emlékeztek a Love Story című filmre? Szerintem nincs olyan ember a Földön, aki ne látta minimum kétszer, annak ellenére, hogy ez egy rettentően szomorú romantikus film.

maxresdefault.jpg

És emlékeztek a főszereplőre, Ali MacGraw-ra? Na most, ő időközben 78 éves lett és így néz ki most. Szerintem pontosan olyan, akire azt mondjuk, hogy szépen öregedett, és valami csodálatos nyugalom árad belőle, ami még a képeken is teljesen átjön.

És amit még meg kell említemem, hogy anyai nagyszülei amúgy budapesti magyarok voltak.

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-9-of-46_feature.jpg

MacGraw legújabban divattervezésbe fogott, az IBU márkával, a képeken ezekben pózol. Modellnek sem utolsó, bár ez sem újdonság az életében, a divattervezés viszont igen.

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-3-of-46.jpg

Az IBU amúgy egy mozgalom, - ejtsd í-bú -, 71 női kézműves csoport, 34 főleg ázsiai és afrikai fejlődő országokban gyártja ezeket a ruhákat, táskákat, cipőket, ékszereket, természetesen kézzel. A maláj ibu szó jelentése: a nő, akit tisztelnek.

letoltes_1.jpg

"Ahogy öregszünk, megélünk sok-sok, különböző szakaszt, és egyszer csak azt kérdezzünk magunktól, hogy mi a legfontosabb az életben, ami tényleg fontos? Szerintem a barátságod minősége. Tisztességes embernek lenni, emberekkel összekapcsolódni, emberekhez kapcsolódni, fontosabb, mint bármi más." - olvastam a MR oldalán.

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-26-of-46-667x1000.jpg

 

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-16-of-46-667x1000.jpg

ali-macgraw-ibu-edith-young-may-2017-man-repeller1_0-31-of-46-667x1000.jpg

Kicsit átböngésztem az Ali MacGraw kollekciót és számos cuccot most azonnal megvásárolnék, például ezt a papucsot! 

És persze ami a legjobb, hogy nincs olyan, hogy két egyforma darab, valamiben mindegyik eltér kicsit egymástól.

sefrou-ed-1_1024x1024.jpg

fullsizerender_3_1024x1024.jpg

Forrás, képek: MR, IBU

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Ali Macgraw, a Love Story 78 éves legendás színésznője divattervező lett Tovább
Balatoni kalandozások a fekete hattyú, a bivaly és a kistücsök jegyében

Balatoni kalandozások a fekete hattyú, a bivaly és a kistücsök jegyében

A Balaton még mindig jó! Könnyed ajánló állat- és természetkedvelőknek!

Na jó, egy étterem is van benne!

1-20170415_133223_1.jpg

Magyarországi 10 napos turnénk alatt, 5 helyen aludtunk, az első állomásunk Balatonon volt, azon belül is Balatonkeresztúr, a Zsanett Hotel. Pénteken késő este érkeztünk meg, úgyhogy egyből el is ájultunk a 10 órás autóút után.

A Zsanett Hotel amúgy műintézmény, 25 éve itt van faluban és egy család működteti, komoly törzsvendég körrel, egész Európából. Én is visszajáró vendég vagyok, sőt itt volt az első nyári munkám 17 évesen konyhai kisegítőként!

09-20170415_095841.jpg

Csodás magnóliafa a kertben, el is döntöttem, hogy nekem is kell egy ilyen.

06-20170415_110317.jpg

05-20170415_110220.jpg

Sétáltunk egy kicsit a faluban, megnéztük a Balaton közelről, és persze eszembe jutott egy csomó emlék, amikor itt dolgoztam, meg fiatal voltam és bohó..

01-20170415_101907.jpg

02-20170415_102456.jpg

03-20170415_104320.jpg

04-20170415_110106.jpg

Szombaton Keszthelyre mentünk, ezer éve nem voltam a Festetics kastélyban - ez Magyarország harmadik legnagyobb, viszont leglátogatottabb kastélya -, gondoltam az angolparkban sétálgatunk, megnézzük a pálmaházat és a nemrégiben felhúzott díszmadár parkot.

20170415_134452.jpg

Ez mind meg is valósult, amíg a pasim aludt egy padon (szegény a vezetéstől még mindig fáradt volt), én elmerültem a park kincseiben. 

A kastély előnye, hogy ingyen is lehet lődörögni a parkban, sok biciklis tart itt pihenőt, ahogy láttam. 

10-20170415_130333.jpg

08-20170415_123329.jpg

A bejáratnál található kávézónak a kapu mindkét oldalán vannak asztalai (nagyon helyesen), azt viszont nem értem, hogy miért csak készpénzzel lehet fizetni. Nem olcsó ugyanis, 

07-20170415_120758.jpg

A Festetics-kastély parkjában álló pálmaházat 1880-ban Gróf Festetics (II.) Tasziló építtette a francia H. Cels tervei alapján, érdekesség, hogy a bizonyos elemei a párizsi Gustave Eiffel műhelyében készültek.

11-20170415_131059.jpg

1-20170415_131202.jpg

2012-ben 130 év után nyílt újra, eredetileg a kastély nagyméretű pálmáit és dézsás növényeit gondozták itt – „növényszanatóriumként“ szolgált.

A három szárnyból álló Pálmaházban 400 féle hibiszkusz fajt és 40 különböző frangipánit, vagy más néven hawaii rózsát csodálhatunk.

1-20170415_133223_1.jpg

1-20170415_133251.jpg

1-20170415_132634.jpg

2-20170415_132749_1.jpg

3-20170415_132852.jpg

20170415_132837.jpg

A Pálmaház mellett találtam egy Madárparkot is, nem tudtam eldönteni, hogy még nincs befejezve, vagy ilyen nagyvonalúan hanyagra tervezték, mindenesetre, a fekete hattyúkkal nem tudtam betelni!

20170415_131351-animation.gif

 2-20170415_131353_1.jpg

 20170415_132035.jpg

 20170415_131600.jpg

 2-20170415_131706.jpg

Aztán autóztunk egy kicsit Balatonszemesre, ugyanis még sose voltam a Kistücsökben és most meg akartam ragadni az alkalmat, ki tudja mikor járok megint erre. Még reggel telefonáltam, hogy asztalt foglaljak ebédre, mondták, hogy késői ebédre, 3 órára lesz asztal. Úgyhogy már eléggé éhesek voltunk.

1-20170415_143829.jpg

Még mindig nagyon tetszik az új, rövid hajam.

6-20170416_112435.jpg

A Kistücsökben minden szuper volt, mondjuk a desszert volt a legjobb. Ettünk csirkemájas pástétomot, hallevet, csirkecombot nokedlival, töltött káposztát és a desszertet, aminek nem emlékszem a nevére, csak hogy kalács volt benne, és hogy nagyon szép volt.

1-20170416_133412.jpg

Út mellett heverésző gulya.

Másnap Kápolnapuszta felé vettük az irányt, az egész évben nyitva tartó Bivalyrezervátumot vettük célba, ugyanis. (Tényleg minden nap nyitva vannak!)

Én már voltam itt 2 éve, sőt írtam is róla, nagyon tetszett, úgyhogy nem bántam ismét jönni. Meg amúgy is szeretek a természetben sétálgatni, nézgelődni.

Itt él a legnagyobb magyarországi bivalypopuláció, a telep fontos szerepet játszik a hazánkban őshonosnak számító bivaly fennmaradásában, génállományának megőrzésében. Megérkezésünkkor, Morzsa kutya (puli) fogad minket, ugyanúgy ahogy 2 éve! Haha!

1-20170416_154933.jpg

2-20170416_155155.jpg

1-20170416_155532.jpg

2-20170416_160647.jpg

3-20170416_160832.jpg

 1-20170416_163248.jpg

Nagy örömömre, van állatsimogató!

2-20170416_164035.jpg

3-20170416_164052.jpg

 4-20170416_164109.jpg

5-20170416_164203.jpg

6-20170416_164256.jpg

1-20170416_170611.jpg

Néhány korábbi ajánló:

Pozsony egy napban

Pisztrángfogás Visegrádon

Irány a Füvészkert!

Toszkán ajánlók:

Toszkána titka: Niki de Saint Phalle csodálatos Tarot-kertje

San Galgano, Toszkána gótikus gyöngyszeme

Ahol Lord Byron is sziesztázott

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Balatoni kalandozások a fekete hattyú, a bivaly és a kistücsök jegyében Tovább
Eperfesztivál Toszkánában

Eperfesztivál Toszkánában

20170507_172917-01.jpeg

Amióta hazajöttünk Magyarországról, úgy néz ki, jött velünk ez a változékony, kiszámíthatatlan időjárás is, lehetetlen előre tervezni, ráadásul nálunk a ház körül munkák szempontjából sem utolsó, hogy akkor holnap tudunk-e festeni vagy metszeni. A vidéki hétköznapok, ugye.

Ez az egyik kedvenc utam, tőlünk nem messze, főleg most, hogy ilyen szép, friss zöld lett.

A szeszélyes idő ellenére hétvégén úgy döntöttük, hogy elmegyünk valahova, ugyanis elkezdődtek a kis fesztiválok a környező falvakban, plusz mondjuk három nap után igényem is van arra, hogy elhagyjam a házat. 

A szombat elúszott, egész nap esett, így vasárnap vágtunk neki Empoli-nak, ahol azt olvastam, hogy articsóka hét van. Mondjuk az már az én hibám volt, hogy nem túlságosan mélyedtem el a hirdetésben, és gyakorlatilag egy menzára emlékeztető hodályt találtunk egy csúnya épületben (palazzo volt említve), ahol 3-kor már nem igazából volt semmi. Pedig a menü nem lett volna rossz, vagy 10 fogás mind-mind articsókával. Bár a hely hangulata elég hervasztó volt.

20170507_175618-01.jpeg

Úton, fotó az autóból.

20170507_164312-02.jpeg

Kicsit elszontyolodva, fogtuk magunkat, és átmentünk Terricciola-ba, ahol eperfesztivál volt hirdetve a hétvégére, bízva abban, hogy az majd jobb lesz. Mert amúgy ezek a fesztiválok nagyon jók is tudnak lenni.

Az első ilyen fesztivál amin részt vettem, az pontosan azon napon volt, amikor Olaszországba költöztem, és megérkeztünk Pari-ba, az ideiglenes otthonunkba. És bár az egy nagyon kicsike falu, mégis szuper kis sagra volt, jó ételekkel, zenével, mindenki kiöltözve, jó volt a hangulat, na.

20170507_174134-01.jpeg

Utánanézve ennek az eper fesztiválnak, mindenhol azt láttam, hogy tömeg és tömeg, kicsit féltem is ettől. Na most, ilyen nem volt, lézengés volt, lehet az időjárás miatt és hát mit mondjak, ez is kicsit hervatag volt, de legalább volt hely. 

20170507_173805-01.jpeg

Bejártuk a kis falut, csináltam jó képeket, kóstoltunk ahol lehetett. A hentesnél vettünk valamit, ami talán máj volt, két, jó nagy szelet kenyér között kaptuk, azt elfeleztük, kipróbáltuk az epres focaccia-t, vettünk eperfagyit, meg hirtelen felindulásból vettem egy epres sütit, de annak nem volt eper íze. Minden nem jöhet össze, ugye.

20170507_164940-01.jpeg

Ez itt a fagyis kocsi. Nekem amúgy fixa ideám, hogy egy ilyesmi prosecco-val hatalmas siker lehetne! 

Amúgy ami érdekes volt, hogy epret összesen 2 helyen láttam, ahol lehetett vásárolni, ezért nincs epres kép.

Ez a két énekes, a falut járva, szórakoztatta a közönséget, mindenhol felbukkantak. Nem lehetett könnyű munka.

Aztán rátaláltunk a helyre, ami miatt érdemes volt odamenni, egy terasz, ahol a bort árulták, csodálatos kilátással. Itt elüldögéltünk egy jó félórát, semmit nem csinálva, csak jó Bolgheri bort iszogatva, tökéletes lezárása volt a hétnek. 
20170507_172917-01.jpeg


20170507_165933-01.jpeg

20170507_173347-01.jpeg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Eperfesztivál Toszkánában Tovább
95 évesen is lehetsz Instagram sztár!

95 évesen is lehetsz Instagram sztár!

17495316_107515793128797_8820243417154977792_n_1.jpg

Amikor ilyet olvasok, mindig megkönnyebbülök! Van remény, van élet 70, 80 sőt 90 felett!

Bemutatom Ernestine "Erni" Stollberg-et, a 95 éves osztrák Instagram sztárt!

Erni Bécsben él, közel a Park Wien bolthoz, ahol főleg kortárs, designer cuccokat árulnak. Jó bolt.

Pár éve a tulajdonosok vettek egy kutyát, Erni beleszerelmesedett a kiskutyába és ezért egyre gyakrabban tért be a boltba. A tulajdonosok nem bánták, sőt összebarátkoztak.

Felfigyeltek arra, hogy Erni milyen fotogén, és megkérdezték, mit szólna a fotózáshoz, ő pedig egyből igen mondott. Az is kiderült, hogy Erni fiatalkorában táncos volt, így nem esik nehezére a kamera előtt pózolni, sőt.

Azóta Erni az üzlet arca is lett, minden nap beugrik, beszélget a vásárolókkal, és 10 perc alatt lenyomnak egy fotózást is, mobiltelefonnal.

Már pár éve elkezdődött és örömmel látom, hogy folytatódik az idősebb modellek foglalkoztatása, plusz olyan civil avagy hétköznapi emberek bevonása is, mint Ernie, aztán is örömteli, hogy a cégek végre kezdik kezdik felfogni, hogy az a réteg, akinek pénze van designer cuccokat vásárolni, az nem tud szupertökéletes modellekkel azonosulni. Amúgy ki tud? 

Kíváncsi vagyok nálunk, mikor lehet majd ilyesmit látni, mert én mondjuk nem tudok sem playmate-tel, sem blogger fiúval azonosulni. 

Erni amúgy rendesen hozza a lájkolókat a boltnak, sőt van aki csak miatta jön be. 

Mondjuk Ernit nem nevezném annyira hétköznapinak, azt a 95 évet meg kellett érni, és nagyon jó karban van, szóval vigyázott magára, ahogy látom.

Grey-volution, így nevezte el a Grazia újság a mozgalmat, én is írtam erről párszor. 

2008-ban Ari Seth Cohen elindította az Advanced Style című street style blogját, - amit saját nagymamája inspirált -, járta New York utcáit és lefotózta a szerinte stílusos/divatos/feltűnőbb idősebb nőket (és férfiakat, bár ebből kevesebb van), értsd 60-70 felett. A Divatos öreglányok egyre többen lettek, és 4-5 éve már egyre több 40 feletti nőt láthatunk hirdetésekben és kifutón. Végre. 

És mivel nagy valószínűséggel még 95 éves koromban is dolgoznom kell, bízom benne, hogy majd valami fancy butik engem is foglalkoztatni fog. Addigra talán rendesen meg is őszülök! 

14596844_1119140011472891_7071595843920330752_n.jpg

17077459_1133573543436619_4630212531657375744_n.jpg

14360100_617156821790879_7485439694059077632_n.jpg

17881116_760638317454160_3147868293872746496_n_1.jpg

14359337_608453475982388_4325986090977591296_n.jpg

16583877_1245927255491502_7004382530610659328_n.jpg

14592056_1144604538942250_8402264016021356544_n.jpg

14334312_351694075164781_2040329831782023168_n.jpg

14606937_976655705795764_7619770156360663040_n.jpg

Kapcsolódó bejegyzések:

A 100 éves modell

A 73 éves Lauren Hutton újra modellkedik

A 79 éves Vanessa Redgrave a Gucci új kampányában

A 70 éves Charlotte Rampling még mindig múzsa

A kor valóban csak egy szám? Avagy ki ne akarna így kinézni 63 évesen?

Peter Lindbergh Pirelli naptárja - A szépség kortalan

 

95 évesen is lehetsz Instagram sztár! Tovább
Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában

Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában

legutobb_frissitve38.jpg

Egy hete arra érkeztünk haza, hogy az akácfáink virágba borultak és csodás illat lengi be az egész birtokot.

12-20170430_125104.jpg

Nosza, rántsuk ki pár akácvirágot! - mondja a pasim, én meg nevetek, hogy milyen vicces. Tovább erősködik, hogy ez nem vicc és nagyon finom, és nézzek csak utána. 

Én mit látok, igaza van, főleg Olaszországban és Franciaországban sütik ki az akácvirágot és azt ígérik, hogy isteni csemege!

Aztán ti is írtátok a Facebook-on, hogy mindenképpen érdemes kipróbálni, csak én vagyok megint lemaradva, hogy még soha nem hallottam erről. Köszönöm, még egyszer az ötleteket.
02-20170501_160125.jpg

08-20170430_130658.jpg

03-20170501_160058.jpg

04-20170501_160034.jpg

11-20170430_125823.jpg

05-20170430_164407.jpg

Elolvastam több  receptet, sőt konzultáltam is, Lia-val, - aki olvassa a Facebook oldalamat tudja, hogy ő a mentorom, tanulok tőle a növényekről, virágokról, sőt főzni is - így egy végtelenül egyszerű receptet használtam.

- 100 g liszt

- 1 tojás

- sör és/vagy szóda

- porcukor

- olaj (pl napraforgó)

A lisztbe beleütöttem a tojást és finoman elkevertem benne, közben folyamatosan öntöttem bele a sört, kb. 1.5 decit használtam fel. A lényeg az, hogy annyira legyen sűrű, hogy ne tapadjon túlságos rá a virágfürtre. Figyeljünk arra, hogy csomómentes legyen a tészta. A felhasználás előtt betettem 15 percre a hűtőbe.

01-20170501_160225.jpg

A fürtöket nem mostam meg, mert azt mondták és olvastam is, hogy sok ízanyag veszne el, viszont azért kirázogattam, hogy ne legyen benne bogárka. 

Egy nagyobb tálat használtam a tésztához, azért, hogy miután belemártottam a tésztába, kicsit megforgassam a levegőben, hogy ne maradjon rajta felesleg.

Én kb. 15 fürtöt használtam, arra ez a tészta sok lett mondjuk, de nem bírtunk többet enni belőle.

1-20170501_171944.jpg

Forró olajba tegyük bele, mindkét oldalán süssük meg, ez kb 15-20 mp lesz, úgyhogy figyeljünk rendesen, ne égjen oda.

Tegyük papírkendőre, hogy a felesleges olaj lecsöpögjön, majd a végeredményt porcukrozzuk, ízlés szerint, ugye. Van aki mézet tesz rá, én mondjuk azt nem szeretem.

Olvastam olyan recepteket is, hogy tegyünk a tésztába vaníliás cukrot vagy rumaromát, én az eredeti ízre szavaztam. 

Igazi különlegesség, nem is túl bonyolult elkészíteni, úgyhogy amíg tart a szezon, ez csak pár hét, még egyszer vagy kétszer kipróbálom. 

Ezenkívül szeretnék még akáclekvárt meg akácszörpöt, akácbort is csinálni, úgyhogy akinek van tuti receptje, ne kíméljen!

Korábbi konyhás bejegyzések:

A ropogós cukkini chips titka

Kagyló (nagyon) egyszerűen

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Rántott akácvirág avagy Orsi a konyhában Tovább
Nők, akik 40 felett lettek sikeresek

Nők, akik 40 felett lettek sikeresek

83007625_02-1-600x839b.jpg

Huszonévesen meg voltam győződve arról, hogy hamar rá fogok jönni, hogy valójában mi is akarok lenni, ha nagy leszek. Aztán nem így történt, inkább sodortak az események, ami egyáltalán nem volt rossz, és nem is gondolkoztam azon, hogy mi akarok lenni. Főleg a kommunikáció és PR felé irányított a sors, nagy multik, ügynökségek, kis cégek, aztán London, majd hirtelen 40 éves lettem és nem tudtam, hogy mi vagyok. Ez főleg amúgy akkor jön elő, amikor állás nélkül van az ember, nem érik sikerélmények, és egyfolytában megkérdőjelezi saját magát. 

Mert arra ugye azért rájöttem 40 éves koromra, hogy nem vagyok és nem akarok egyenlő lenni a munkámmal. Mert nem erről szól az élet. 

De akkor mi vagyok? Mi akarok lenni? Naponta teszem fel a kérdést magamnak, és már egész jól haladok, mert a tavalyi éles váltás az életemben - rendesen új helyzet elé állított (itt olvashatod el: 1 - - 3új lappal indulni, kitalálni újra magam, és ez sokkal nehezebb, mint gondoltam.

Addig is, szeretek olyan nőkről olvasni, akik 40 felett találták meg önmagukat, hivatásukat avagy egy teljesen új karrierbe kezdtek bele.

Tudtad, hogy az amerikai, kínai származású Vera Wang, az első számú menyasszonyi ruhatervező 40 évesen kezdte a businesst? Előtte 17 évig a Vogue magazin szerkesztője volt, majd dolgozott pár évet Ralph Lauren-nél. Szóval kvázi egy sikeres karriert feladta, a nulláról felépített egy vállalkozást, úgy hogy nem értett hozzá. Szerintem ez elég inspiráló!

Amikor utánaolvastam, meglepődtem, hogy 67 éves, fiatalabbnak gondoltam.

vera_wang_interview_buro247_sq.jpg

Julia Child a kedvenc példám, ugyanis 36 éves koráig egyáltalán nem is főzött, - bár én ezt a rekordot meg tudom dönteni 42-vel -, akkor vágott bele, amikor férjét Párizsba küldték külszolgálatra. Beiratkozott a  Le Cordon Bleu főzőiskolába, aztán 2 barátnőjével megírta  a francia konyhaművészet titkait (Mastering the Art of French Cooking), amúgy ekkor már 40 felett volt, majd rendesen beindult a szekér, televíziós karrier, még több könyv, világhír...

julia-child-010.jpg

A 75 éves Martha Stewart, Amerika háziasszonya szintén a negyvenes éveiben járt már, amikor elkezdett szakácskönyveket írni és mindenféle más háztartási témára koncentrálni, aminek aztán az lett a következménye, hogy egy médiabirodalmat épített fel.

Mostanában Snoop Dogg-gal bohóckodtak egy tv show-ban, nagy sikerrel.

(Amúgy Martha Stewart egyszer előttem állt a sorban Londonban Ottolenghi-nél, ő is salátázott, mint én. Természetesen lefényképeztem.)

martha-stewart-snoop-dogg-1024x768.jpg

Helen Downie neve talán nem cseng ismerősen, de azért is tettem fel a listára, mert nem csak "híres" példákat akartam hozni.

Helen, az 50 éves londoni háziasszony (négy gyerek), három éve fogta magát és úgy döntött, hogy elkezd festeni. Csak úgy, hogy kiélje kreatív hajlamait, egy mellrák túlélés után amúgy. Fia egyik barátja javasolta, hogy tegye ki őket az Instagramra - "ott bármi megtörténhet" - , és hát meg is történt: mára 239 ezer követője van, és felfedezte magának a divatipar is. Konkrétabban: a Gucci egyik kreatív bedolgozója lett. Itt írtam meg a sztorit.

helen_1.jpg

Anna Wintour (67), a divatipar nagyjából egyes számú tényezője, 39 évesen lett az amerikai Vogue főszerkesztője, ez amúgy 29 éve történt. Persze ő egész életében valamilyen formában a divatra koncentrál, kezdve azzal, hogy 15 évesen a legendás Biba butikban volt eladó, majd a Harrods luxusáruházban gyakornok. Wintour amúgy angol, én is sokáig amerikainak gondoltam.

Volt szerencsém közelről látni Wintour-t a London Fashion Week-en a Hunter bemutatóján, pontosan olyan, mint a képeken.

ezgif_com-gif-maker.gif

Szóval, van idő, hiszen úgyis csak akkor lesz jó, ha valóban azt csinálod, amit szeretsz, és ehhez sokunknak idő kell. Én mindig is irigyeltem azokat, akik korán rájöttek arra, hogy mivel akarnak foglalkozni egész életükben. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez nem változhat időközben. 

Aztán az is ott van, hogy nem lehet mindent előre kiszámítani, meg amúgy se történik soha semmi sem úgy, ahogy elképzeljük, ezért sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, ha hagyjuk, hogy történjenek a dolgok körülöttünk, persze közben figyeljünk és legyünk szemfülesek, és vegyük észre azt, amit az univerzum üzenni akar nekünk. Néha ugyanis ott van a szemünk előtt, és mégsem látjuk. Vagy látjuk, de nem akarjuk elfogadni. Néha egy véletlennek tűnő esemény, találkozás valakivel, egy hirtelen elhatározás, tényleg megváltoztathatja az életedet.

A kérdés persze mindig az, hogy elég bátor vagy-e változtatni, és lépni, vagy inkább elvagy a langyos állóvízben, a biztonságban, miközben semmi nem történik az életedben évek óta.

Már nem ítélkezem, van akinek ugyanis a langyos állóvíz kell és van akinek nem. Én az utóbbi vagyok, sokszor megégettem magam, sokszor voltam lent, és még leszek is, de az élet olyan rövid, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy unalmas életem legyen.

Itt is vagyok: Instagram

Nők, akik 40 felett lettek sikeresek Tovább
A hosszú élet titka a nyers tojás és a szingliség

A hosszú élet titka a nyers tojás és a szingliség

Április 15-én meghalt a 117 éves olasz Emma Morano, aki (akkor) a világ legidősebb embere volt. Szerinte a hosszú élet titka a nyers tojás és a szinglilét volt.

morano-slide-7m40-superjumbo-v3.jpg

Emma Morano 102 éves volt, amikor utolsó alkalommal elhagyta kis lakását - lásd a képen -, akkor még nem volt híres, az később jött. 110 évesen lett a világ legöregebb embere, a város nevét, - Verbenia - ahol lakott, megismerték az emberek.

1899. november 29-én született, 8 testvére volt, ő volt a legidősebb, és a családban sokan megérték a 90 évet. 

morano-slide-v230-jumbo.jpg

Nézzük, mit leshetünk el, hogy hosszú életek legyünk!

1. Napi két nyers tojás. Húszéves korában kezdte orvosa javaslatára, amikor az anemiat állapított meg nála. 112 éves koráig főzött is, általában tésztát egy kis nyers marhahússal. Úgy látszik nála működtek a nyers dolgok, nekem ez borzasztóan hangzik mondjuk.

2. Lakjunk tó mellett! Morano egészségügyi okok miatt költözött Verbania-ba tinédzserként, az alpesi tó, a Lago Maggiore mellé, állítólag az enyhe klíma is hozzátett az éveihez.

morano-slide-m69a-jumbo.jpg

3. A nyugalom titka az egyedüllét. Egy szerencsétlen házasság majd 1938-ban válás után, egész életében egyedül élt. Ahogy a pap mondta a temetésén, "Emma nem akarta alárendelni magát egy férfi akaratának." 

4. Munka és függetlenség. Morano 75 éves koráig dolgozott, és mindig büszke volt arra, hogy amije volt, arra ő teremtette meg a pénzt magának. Élete nagy részében amúgy gyári munkás volt, juta zsákokat készített.

5. Fodrász. Amíg kijárt az otthonából, fodrászhoz mindig elment. Rengeteg segít, ha a fejünk jól néz ki, ezzel egyetértek.

morano-object8-articlelarge.jpg

Emma Morano halálával a jamaicai Violet Brown lett a világ legöregebb embere, szintén 117 éves.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

A hosszú élet titka a nyers tojás és a szingliség Tovább
Ahol Lord Byron is sziesztázott

Ahol Lord Byron is sziesztázott

Portofino avagy Portovenere - ezt a kérdést feszegettük pár hete, amióta ugyanis erősen tavasz van, menni kell valahova, mert nyáron ugye nem fogunk a sok turista miatt.

Aztán Portovenere mellett döntöttem, mert a Splendido Hotel Portofino-ban csak április 6-án nyit újra és ott mindenképpen innom kell egy Bellini-t a teraszon, ahogy mondjuk Elizabeth Taylor vagy Lauren Bacall is tette ott egykor.

20170312_142833_1.jpg

Portovenere már nem Toszkána, hanem Liguria, a Cinque Terre falvaktól nem messze, La Spezia várostól 20 percnyire autóval. Mi autóval támadtunk, ti ne tegyetek így, parkolni ugyanis eléggé nehézkes, 40 percet köröztünk, mire sikerült, de legalább ingyenes volt, mert még nem volt szezon. Legegyszerűbb vonattal vagy busszal.

20170312_163200.jpg

(A képen nem mi vagyunk.)

Bár lennék gondtalan gyerek,
ki hegyi barlangban lakik,
sötét vadonban tekereg,
vagy szeli kék víz habjait;
a szász gőg terhes pompa, mit
nem tűr a lélek, ha szabad
s szereti sziklák ormait
s a hullám-verte szirtfalakat.

Még az is lehet, hogy Byron itt írta a "Bár lennék gondtalan gyerek" cím versét, mindenesetre Portovenere egyik kihagyhatatlan látnivalója Byron's Grotto-ja azaz Byron barlangja. 

Itt video selfie-zek (bot nélkül nyilvánvalóan) a Költők öblében , persze ezt a nevet csak később kapta a hely. 
Szóval Lord Byron innen úszott át meglátogatni költő haverját, Shelley-t Lericibe, ami kb. 7 km, és itt állt a kis grotto-ja, ahol meditálgatott és ihletet keresett a verseihez. A grotto azóta megsemmisült.

05-20170312_161942.jpg

A hely lenyűgöző, Byron tudta, hol kell merengeni az élet dolgain. 
06-20170312_162149.jpg

 07-20170312_162559.jpg

20170312_163143.jpg

08-20170312_163140.jpg

20170312_162838.jpg

20170312_162959.jpg

20170312_164324-animation_1.gif

 10-20170312_163435.jpg

12-20170312_163919.jpg

Az öreg halász és a tenger.

13-20170312_163951.jpg

14-20170312_164017.jpg

Nem messze Byron egykori grotto-jától találjuk az 1198-ban épített gótikus stílusú Péter apostol tiszteletére épített San Pietro-templomot, a kilátás szintén páratlan.

18-20170312_164732.jpg

(Itt még hosszú hajjal, már nagyon nyomasztott, így aztán fél év után rászántam magam a fodrászra, elvonatoztam Pisa-ba, ahol is kaptam egy olyan vágást, hogy azóta is naponta 3-szor mosom meg a hajamat, hátha találok egy újfajta szárítási módot, amitől jobb lesz. Egyelőre nem jártam sikerrel!)

19-20170312_165108.jpg

20-20170312_165437.jpg

Ő itt az anyatermészet, ahogy a tábla is írja.

20170312_165448_1.jpg

Szemből is.

22-20170312_165455.jpg

23-20170312_171018.jpg

24-20170312_171201.jpg

16-20170312_164642.jpg

04-20170312_144232.jpg

17-20170312_164657.jpg

 27-20170312_172004.jpg

A temetőből is remek a kilátás és ott nem lóg az arcunkba selfiebot sem.

26-20170312_171744.jpg

20170312_142342.jpg

Lord Byron-ról gyakorlatilag mindent elneveztek a faluban.

20170312_140331.jpg

A falut egy nap alatt könnyen be lehet járni, mi későn érkeztünk, így a várat már nem tudtuk megnézni már, de a San Pietro és San Lorenzo templomokat mindenképpen érdemes megnézni, mindkettő a 12. században épült. A San Pietro ráadásul lenyűgöző kilátással bír.

28-20170312_172747.jpg

20170312_140126.jpg

29-20170312_181855.jpg

31-20170312_181953.jpg

32-20170312_182514.jpg

 Egy kiadó villa a nyárra.

33-20170312_183103.jpg

A város a lemenő nap fényében.

Nekem Portovenere sokkal jobban bejött, mint a Cinque Terre falvak, bár amúgy simán lehetne a 6.  a sorban, úgyhogy ide vissza fogok jönni. Hajóval. 

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Ahol Lord Byron is sziesztázott Tovább
Az élet vidéken avagy a toszkán mindennapok

Az élet vidéken avagy a toszkán mindennapok

13434869_1137084856348375_4756065584920092470_n.jpg

Pár napja volt 9 hónapja, hogy Toszkánába repültem, hogy megnézzek egy pasit magamnak, és hát annyira jól sikerült, hogy gyorsan feladtam az otthoni életemet és itt vagyok 7 hónapja. Előzmények és részletek itt: 1 - - 3

Tudom, úgy hangzik, hogy ilyen nincs, csak a filmekben, és már én is csak néha gondolom azt, hogy milyen bátor voltam, hogy megléptem, mert annyira természetes, hogy így tettem. 

Az életem nyilvánvalóan teljesen megváltozott, vagyis még mindig változik, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig könnyű. De városi csajból egyre inkább a farmernő irányába haladok. És már nem harcolok ellene. 

Na de, nézzük mi változott!

Lett egy kutyám. A pasival jött egy kutya is, Freddie, német pointer, vadászkutya, imádom. Ő is engem. 

15590363_10209423922687473_3528834950580389959_n.jpg

14955987_1244301162293410_8131951569132075998_n.jpg

20170320_142852-animation.gif

Nem lehet felkészülni, hogy milyen lesz. Természetesen élt a fejemben egy kép, hogy milyen lesz majd itt élni, végül is Toszkána a világ egyik legszebb helye, de azért ez nem egy joyride. És nem lehet felkészülni, mert úgyis más lesz, ezért biztos sem lehetsz semmiben, magyarul fejest kell ugrani, másképp nem megy. Amúgy azért is ugrottam fejest, mert rájöttem, hogy pár évnél tovább nem szabad semmit csinálni, ha abban nincs pozitív haladás, és új dolgokat kell kipróbálni, különben nem lesz mire visszaemlékezni öregkorodban.

Fel kellett magamat újra építeni, egy vidéki ént, mert ha vidékre költözöl, akkor át kell értékelni a prioritásokat. Nem tudsz fancy helyeken kávézni mindennap (mondjuk én alapból nem iszom kávét, így ez nem is volt probléma), nem tudsz angol nyelvű újságot venni (előfizettem a Vanity Fair-re, konkrétan 1 hónappal később jön meg, mint ahogy kikerül az újságoshoz Londonban), nem tudsz csak úgy vásárolgatni...

A házban lenni állandóan eléggé unalmas és egy csomó sokkal érdekesebb dolog van kint, mint az Interneten. (Ezt hosszú munkával tanultam meg, ahogy az online létem korlátozását is.)

Többfajta vidék létezik. A miénk olyan, hogy még rendes szomszédunk sincsen, ha ki akarnék menni a bekötőútra gyalog, az olyan 20 perces séta lenne. Ha megyünk valahova, az célirányos, persze néha csak beülünk az autóba, hogy menjünk valahova, mert nem láttunk egymáson kívül senkit 3 napja. Kivéve a postásnőt, de ő is csak akkor jön, ha kedve tartja. Tegnapelőtt jött egy levél például, amit 3 hete adtak fel. A faluban.

20170313_125608-animation_1.gif

Munka. Eleinte rettentően szenvedtem attól, hogy nem éreztem magam hasznosnak, azért mert nem dolgoztam úgy, mint előtte, magyarul laptop előtt éjjel-nappal, készenlétben, ha bármelyik ügyfelem el akarna érni. Aztán rájöttem, hogy dolgoztam én eleget már életemben, és szépen megbeszéltem magammal, hogy most annak van itt az ideje, hogy kicsit hátradőljek.

Munka másképp. Vagy nem hátradőlni, hanem valami olyat csinálni, amit mindig is akartál, de nem volt rá idő/lehetőség/energia, stb. Persze, amikor eljött ez a pillanat, akkor jól leblokkoltam. Itt van a lehetőség, tessék, csináljad. Jó, de mit?? Akkor jött a Hello 40 blog ötlete, nagy elánnal nekifogtam, aztán kissé elbizonytalanodtam. Ez még mindig tart.

Fizikai munka. Nem lehet kikerülni, ha van egy nagy házad és 2 hektár földed, mindig van mit tenni. Szerencsés, ha élvezed, amit csinálsz, én például perverz módon örömömet lelem abban, amikor megjön a fa és fel kell halmozni. Az olajfák visszametszett ágait pedig nem szeretem összeszedni. Holnap például spalettákat fogok festeni, ilyet még sose csináltam. 

A fizikai munka amúgy jót tesz a léleknek, mindenkinek ajánlanám hetente egyszer.

14581382_1226504274073099_8499667815247384848_n.jpg

14641975_1226504517406408_5464333569537502910_n.jpg

Saját műalkotás! Mondjuk talicskázni (még) nem szeretek.

Kedvenc boltom az OBI. És testvérei. Nincs olyan nap, hogy ne romolna el valami vagy éppen cserélni kell, vagy most jön a tavasz és festeni kell a 3 kis házat/ablakokat/spalettákat/kerti bútorokat, vagy jön a tél és jönnek az egerek, vagy...szóval ami az elején elképzelhetetlennek tűnt, ma már simán társalgok a lombvágók és fűnyírók problémáiról, vagy az egérmérgek fajtáiról, de mosogatógépet is szereltünk meg már youtube videóról. Meg amúgy a vidéki lét arra is jó, hogy meglásd mennyire vagy életrevaló, amit ugyanis a városban megoldasz egy telefonhívással, mert valami elromlott, itt az esetek 90%-ban mi oldjuk meg. Szerelőt hívni itt ugyanis rendkívül költséges (ha kijön egyáltalán, a vízvezeték szerelőre 3 hete várunk és fel sem veszi a telefont), ezért mindent magunk próbálunk megjavítani, - jó mondjuk a villanyszerelést nem -, mert egyrészt költséghatékony, másrészt roppantmód tud sikerélményt okozni. Tegnap például a fűnyírót javítottuk meg, és nagy vidáman vágtuk a füvet utána.

Meglepetések. Ebből van a legtöbb. Valamelyik nap például elmentünk a Caseificio Busti család sajtboltjába, ahol nagyon nehéz visszafogni magadat, annyi minden van, és nem csak sajt, sőt éttermük is van, ami tök olyan, mintha Londonba lennék. Aztán megakadt a szemem ezen a tojáson, hogy mégis csak 6.50 EUR 6 darab, hogy képzelik. Persze akkor még semmit sem tudtam Paolo Parisi-ről, a híres tojáspápáról (Dining Guide-tól), aki kecsketejet ad a tyúkjainak és ettől annyira jó lesz a tojás, hogy 3 Michelin-csillagos éttermek vásárolnak tőle. A lényeg, hogy itt lakik tőlünk 10 percnyire.

15085643_1264770766913116_568376882666448596_n.jpg

Háziasszony mód. Nem tudtam kikerülni, bárhogy is akartam, én aki eddigi életemben nem vezetett konyhát, elkezdtem főzni tanítani magam. Egyelőre tudományos alapon dolgozom, mindenről mindent próbálok elolvasni, néha elsőre is összejön, de például a ropogós cukkinit hónapokba tellett kifejlesztenem. Amúgy néha már élvezem a főzést, sőt már szakácskönyveket is vásárolok: kedvenc angol bloggeremtől, Sasha Wilkins-től (Liberty London Girl)már megjött a Friends, Food, Family és egy spárgás rizottót pont tegnap el is készítettem belőle, és még jó is lett! A másik még úton, Dinner with Georgia O'Keeffe, nagyon várom, a művésznő nagy kedvencem, itt írtam róla.

Új hobbi. A kertészkedéssel mindig is kacérkodtam, persze kizárólag gondolatban. Első menetben arra gondoltam, hogy virágokat fogok nevelni újdonsült kertemben. Aztán az univerzum közbeszólt, ugyanis megismerkedtem Liaval. 

Autentikus, de nem profi szakácsot keresünk ugyanis, és egy ismerős őt ajánlotta, így hát elmentünk tegnap hozzá. Lia egy 13. századi ház, egy picike lakásában lakik, mindenhol üvegcsék, palackok (később kiderül miért) és 5 perc beszélgetés után, annyira lenyűgözött minket, hogy a pasimból is kiszakadt, hogy "You are a fascinating woman!"

Lia élete ugyanis igencsak érdekes volt, középpontban a gyógynövényekkel, - és éppen aznap totál elment a hangom (soha nem történt még ilyen velem) így aztán nekem is adott egy tanácsot, hogyan kaphatom vissza a hangomat, vissza is jött, káposztás vízzel kellett öblögetnem - azért csak volt, mert egészségügyi okok miatt már csak visszafogottan dolgozik, 70 felett van amúgy.

Az egyik sztorija az volt, hogy amikor Isabelle Huppert (visszatérő kedvencem) Toszkánában forgattta a Taviani testvérek rendezésében a Vonzások és választások filmet, akkor Lia készítette Huppert napi salátáját, amit egyedileg rakott össze neki növényekből és virágokból. Huppert azt mondta, hogy minden falat más ízt rejt. Nos, aznap este mi is megkóstolhattuk, ugyanis egy kívülről teljesen jelentéktelen étteremben Pontedera-ban, az étlapon kérhető Lia salátája! Úgyhogy a találkozás után egyből odamentünk, és nem csalódtunk, sőt, ez bármelyik fine dining étteremben megállná a helyét. Előtte még kaptunk tőle az általa készített áfonyaecetből, mivel mondtuk, hogy sok salátát eszünk, az is isteni!

20170316_134532.jpg

Ez már a saját gyógynövényes-virág salátám! Ugyanis ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy én erről meg akarok tudni mindent (metaforikusan), és elkezdtem órákat venni Liatól. Ez úgy megy, hogy eljön hozzánk és bejárjuk a birtokot, ami tele van gyógynövénnyel, elmondja mi mire jó, recepteket mesél, meg persze jókat beszélgetünk közben.

17352153_1379557218767803_8103832699669051442_n.jpg

Ezt mind a kertben találtuk. Jelenlegi kedvenceim a vad édeskömény (alsó sor balról a második) és a Pimpinela (felső sor, bal szélen), mindkettő szuper salátában.

Egészséges élet. Olaszországba költözésem talán legfontosabb hozadéka az volt, hogy most annyira egészségesen élek, hogy magam sem hittem volna, hogy ilyen megtörténhet. A cigit teljesen letettem, néha iszunk vörösbort vagy prosecco-t, vagy elfelezünk egy kis sört munkaszünetben, tömény semmi. Leszoktam a kakaó ivásról (életem legnagyobb függősége a Nesquik), letettem a kolát (na jó, havonta egyet engedélyezek), és rászoktam egy csomó mindenre! Az egyik új kedvencem az édes burgonya, aztán a mangó meg a gránátalma. 

Piacra járunk hetente többször, Livorno-ba (lásd kép) havi egyszer, főleg tengeri cuccok miatt, ha kagylót vagy rákot akarunk enni, vagy bransino-t, a kedvenc halamat.

15171023_1266870080036518_3585095768315554362_n.jpg

Sport. Kiköltözésem előtt, konditerembe jártam, heti 3-szor 2 órára, és nagyon szerettem, nyilván a kedves edzőm miatt is. Megnéztem itt 2 konditermet, nem tetszettek, így maradt a futkározás a birtokon, meg a kerti munka..

15285067_1280092375380955_141421012429709402_n.jpg

16711613_1350027821720743_7180533222011809914_n.jpg

Költséghatékony lifestyle. A városban ugye az van, hogy kilépsz az utcára és már el is kezdtél pénzt költeni. Akkor is vásárolsz, ha nem tervezted, mert jönnek az impulzusok folyamatosan. Na itt, nincs impulzus, így elmondtam, hogy az őszt és telet három pulóverben nyomtam le: otthoni, otthoni csinos ha vendég jön, és kimenő csinos. Amúgy a kedvenc viseletem a köntös, az esti puha és rózsaszín, a nappali barna és férfias.

15078808_1259862924070567_261257074811574829_n.jpg

Kimenő csinos - Asos, Lady Diana ihletésű

 

 Otthoni csinos - H&M

Főleg online vásárolok, és inkább gyűjtök, mert itt van a The Mall ugyanis. Designer outlet város, Parndorf piskóta ehhez képest. Januárban 100.000 forintért következőket vásároltam: Tom Ford napszemüveg, Alexander McQueen nadrág és (halálfejes) kendő, Tod's (leopárdmintás) cipő.

Ahogy öregszik az ember, értsd érettebb lesz, már nem akar szarokban járkálni, és nem is akarok hetente shoppingolni, hogy vegyek valamit ötezerért a Zara-ban, fárasztó. Itt írtam erről egy kis esszét a "Vásárlás felnőtt módra" címmel.

15873170_1311018368955022_4055816418058185326_n.jpg

Az élet kettecskén. Amitől a legjobban féltem, az nem történt meg. Soha nem laktam még együtt senkivel, későn érő vagyok, és alapvetően szeretek is egyedül lenni, így ettől féltem a legjobban, hogy mi lesz ha valakivel éjjel-nappal együtt leszek. Ugyanis egyikünk sem fog eljárni semmilyen irodába. A nagy ház szerencsére segít, úgyhogy szépen kialakítottuk az életritmust, megvan, hogy mit csinálunk együtt, mikor dolgozunk laptop előtt, ésatöbbi. Talán emiatt is van az, hogy sokkal többet beszélgetünk, mint általában az emberek. 

Néha eszembe jut, milyen volt a multis, irodás életem és bevallom én, azt is szerettem, lehetett fontoskodni, okoskodni, utazgatni, nem volt rossz az, de ma már egyáltalán nem akarnék úgy élni, ha lehet így is. Amúgy a természet közelsége számtalanszor rádöbbent arra, hogy mennyivel értékesebben lehet tölteni az időt kint, mint bent. 

20170315_114754.jpg

20170315_131902_1.jpg

Piknik a tűz mellett, avagy itt például virslit sütöttünk, amikor el kellett égetni a lemetszett faágakat. 

Mostanában két nagyszülőmet is elvesztettem, és a halál közelsége mindig felráz, hogy az élet rövid és 2 dologra kell koncentrálni összesen: jól érezzük magunkat és hasznosak legyünk valahogyan. Különben nézhetünk a végén!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Az élet vidéken avagy a toszkán mindennapok Tovább
A költséghatékony esküvői ruha

A költséghatékony esküvői ruha

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_83139.jpg

Ha valaha terveznék esküvőt - bár a pasim minden héten megkéri a kezemet, megismerkedésünk napjától kezdődően, nincs tervben - , nagy valószínűséggel a ASOS-ról rendelnék magamnak ruhát.

Ugyanis megnyitott az esküvői szekció tegnap, mint írta nekem a pr-es, ahol mindent egy helyen lehet megvásárolni.

A legdrágább ruha 300 font, a legolcsóbb 78 font. De mindenfélét tartanak az extrémtől a hagyományosig, és jó pár olyat is találunk, amit később is tudunk hordani, mert nem annyira menyasszonyos.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_80337.jpg

A 78 fontos esküvői ruha.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_80001.jpg

250 font, ezt simán lehet utána is hordani pl. más esküvőjére!

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_75907.jpg

Egy 300 fontos ruha.

Külön kategóriában találunk ruhákat a koszorúslányoknak, a vendégeknek és férfiaknak, de persze nem csak ruha van, lényegében minden: fehérnemű, ékszer, hajdekorációk, cipők, táskák, smink..Sőt leánybúcsú kisokost is összerántottak.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_81022.jpg

25 fontos ünnepi kistáska.

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_82528.jpg

10 fontos hajékszer.

Az én kedven szekcióm amúgy a vendégeknek ajánlott ruhák, főleg a virágos variációk jönnek be, most hogy a botanika útjára léptem. (erről majd írok hamarosan)

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_82129.jpg

teljes_kepernyo_rogzitese_2017_03_24_82327.jpg

 

A költséghatékony esküvői ruha Tovább
Itt a megfizethető Victoria Beckham!

Itt a megfizethető Victoria Beckham!

target-ci-carousel-03b.jpg

Tavaly októberben jött a hír, hogy a Victoria Beckham összeállt a Target áruházlánccal  - a Walmert után, a második legnagyobb Amerikában - , és már nem kell sokat várnunk, ugyanis április 9-től kapható a kollekció 105 darabja!

unnamed_1_1.jpg

A kollekcióban lesznek plus-size darabok és gyerekruhák is (Beckham 4 gyereket nevel).

Amúgy pedig a formák letisztultak, egyszerű szabásvonallal, sok a virág motívum, de találunk harsány színeket is, nekem a pink kombó nagyon tetszik, és alapvetően nagyon vidám az egész kollekció.

A Target Magyarországra nem szállít (viszont sok országba igen, pl Szlovákia, Ausztria, Angliába), és VB saját weboldalán is lehet majd vásárolni, onnan lehet szerintem, de ezt még le kell ellenőriznem.

target-ci-carousel-04b.jpg

Árak tekintetében: 6 és 70 dollár között mozognak, vagyis a legdrágább darab 20.000 ft lesz.

victoria_beckham_target_look_1.jpg

victoria_beckham_target_look_hero_image.jpg

 victoria_beckham_target_look_3.jpg

victoria_beckham_target_look_4.jpg

victoria_beckham_target_look_6.jpg

victoria_beckham_target_look_1_1.jpg

victoria_beckham_target_look_2.jpg

victoria_beckham_target_look_3_1.jpg

victoria_beckham_target_look_4_1.jpg

victoria_beckham_target_look_5.jpg

victoria_beckham_target_look_6_1.jpg

 

victoria_beckham_target_look_girls_1.jpg

victoria_beckham_target_look_girls_2.jpg

victoria_beckham_target_look_girls_4.jpg

victoria_beckham_target_look_girls_6.jpg

victoria_beckham_target_look_toddler_look_3.jpg

victoria_beckham_target_look_toddler_look_5.jpg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Itt a megfizethető Victoria Beckham! Tovább
A ropogós cukkini chips titka

A ropogós cukkini chips titka

1-20170313_133402.jpg

A ropogós cukkini chips titkát tavaly nyáron kezdtem el kutatni, amikor is fogtam magam, feladtam mindent és Olaszországba költöztem egy pasi miatt, és hát el kellett kezdenem főzni, mert egyszer csak eljött az a pillanat, amikor a pasim azt mondta, hogy azért nem akar minden nap főzni, kétszer. 

Így hát aztán elkezdtem kísérletezni a konyhában.

Gondoltam, ilyen egyszerű recepttel kezdem, mint a cukkini chips. Ahogy mondják, ebből büntetlenül akármennyit megehetsz.

Hát jó sokat elégettem, mire sikerült a tökéletesen ropogós cukkini chipset előállítanom. (Most az édes burgonyán gyakorolok amúgy.)

Azért azt meg kell jegyeznem elöljáróban, hogy ne számítsunk olyan végeredményre, mint amit a boltban lehet kapni zöldség chips néven. 

6-20170313_120302.jpg

A cukkini mérete fontos, minél szélesebb, annál jobb, mert a sütés közben eléggé összemegy, kb a felére. 

Megmossuk, majd szeleteljük uborkagyalun (avagy mandolin szeletelőn), én az 1-es fokozatot használtam, ez a legkisebb.

Ha nem elég nagy a cukkini, vágjuk srégen. Lehet késsel is, de az pepecselős, és nem lesznek egyformák. Én is most ruháztam be egy mandolinra. 

A nagyobb cukkinik kevésbé lédúsak, ami szintén jól jön, mivel a nedvesség ellensége a ropogós a cukkininak!

A szeletelés után tegyük papírtörlőre, tegyünk rá egy másikat és jól nyomkodjuk meg, én egy nagyobb lábassal csináltam, hogy minél kevésbé legyen nedves.

A sütőt közben előmelegítjük.

A tepsibe tegyünk sütőpapírt, kenjük be olívaolajjal (én ecsetet használtam, de már próbáltam olíva spray-jel is, az is jó), majd tegyük rá a cukkinikat, szépen, sorosan egymás mellé, de ne fedjék egymást.

Ezután a cukkinik tetejét is kenjük be olívaolajjal, nem kell vastagon, majd sózzuk meg. Van olyan teória is, hogy ne sózzuk az elején, mert attól vizet ereszt és nedves lesz, nálam nem volt baj.

Innentől pedig jön a kísérletezés, ugyanis sok függ attól, hogy milyen sütővel dolgozunk. 

Nálam van olyan fokozat, hogy gentle baking, amit ropogós cuccokhoz ajánl a használati, mellette kb. 120-150 fokon sütöttem. Félidőnél megfordítottam a tepsit, nálam a hátsó rész gyorsabban sült meg.

Nekem 1 óra sikerült, de folyamatosan figyelni kell, mert hamar oda tud égni. Van ahol azt mondják, hogy félidőben fordítsuk meg, na ehhez nekem nem volt türelmem. 

A végén barna lesz valamennyire, ne ijedjünk, nem azt jelenti, hogy odaégett. 

Állítólag eláll és ropogós marad légmentesen záródó dobozban pár napig, mi semmilyen dobozig nem jutottunk el...

Amit még ki akarok próbálni, hogy működik-e 2 tepsivel, mert egy egyszerűen nem elég!

5-20170313_120714.jpg

4-20170313_120732.jpg

3-20170313_122435.jpg

Amíg sült, sétáltunk egyet a kertben a kutyával. Ezt az első félórában tegyük, utána folyamatosan figyelni kell ugyanis.

2-20170313_125533.jpg

 1-20170313_132902.jpg

Íme a végeredmény!

Amúgy néha szoktam egy szofisztikáltabb változatot is készíteni, majd azt is megírom.

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

A ropogós cukkini chips titka Tovább
Harminc éve halt meg Andy Warhol

Harminc éve halt meg Andy Warhol

10420287_786171894773008_7477170251324935820_n.jpg

Andy Warhol Pablo Picasso után a világ második legvásároltabb művésze, ennek biztosan nagyon örülne, ha még élne. A pop-art pápája ma 30 éve, hogy meghalt. Csak 59 éves volt.

Néhány érdekesség az életéből!

Magyar gyökerek

Warhol ruszin nemzetiségű szülei, Andrej és Júlia Warchola, a magyarországi (ma Kelet-Szlovákia) Mikóról  - amely akkor még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott -, vándoroltak ki az USA-ba.

40 paróka

Az ugye nem újdonság, hogy a jellegzetes ezüsthaj az paróka volt. Egy new yorki parókakészítő, Paul Bochicchio, Olaszországból importált hajból készítette neki és állítólag több száz darabbal rendelkezett, ebből 40 ki is van állítva a pittsburg-i Andy Warhol múzeumban. 2006-ban pedig 10.800 dollárért vásárolta meg valaki egyik parókáját egy Christie's aukción.

Nem volt egészséges

Akkor azt írták, hogy egy rutin epehólyag műtét következményeként omlott össze a szervezete, teljesen váratlanul. Viszont ahogy a New York Times is megírta tegnap, Warhol szervezete komolyan le volt robbanva: éveken keresztül amfetamint szedett, aztán miután Valeria Solaris, egy fiatal, radikális feminista - aki Warhol filmjeiben mint statiszta is szerepelt, - közelről rálőtt, soha nem épület fel rendesen. 

Semmit nem dobott ki

13 év alatt 610 doboz "szemetet" gyűjtött össze, ezeket Időkapszuláknak hívta. Újságkivágások, meghívók, rajongói levelek, étteremből lopott hamutartó, karácsonyi csomagolópapír, mosodai cetli, képeslap Mick Jagger-től..és még sorolhatnánk, mindenkinek van ilyen fiókja otthon.

Mezőlaborc

Mikó mellett, a szlovákiai Mezőlaborcon, a pittsburgh-i után a világ második legnagyobb Warhol-gyűjteményét találjuk, 160 alkotással. Warhol bátyjának köszönhetően, 1991-ben nyílt meg itt az Andy Warhol Modern Művészeti Múzeum.

Kép: 2015-ben a London Fashion Week-en, a Designers Showroom-ban készítettem.

Harminc éve halt meg Andy Warhol Tovább
A szuperöregedés titka

A szuperöregedés titka

Olvasom a Magyar Nemzetben, hogy "a magyar népességben a diplomával rendelkező nők várható élettartama 81,3 év.", ami azt jelenti, hogy kb. most vagyok életem felénél, ha szerencsés vagyok.

A cikk címe amúgy az ijesztő "Egyre nagyobb veszélyben a nők", és azt is említi, hogy 2015-ben, 20 év után ismét csökkent a magyarok várható élettartama, a halálozási többlet elsősorban a nőket érintette, akik ugyan hosszabb életre számíthatnak, mint a férfiak, ám mortalitási mutatóik az utóbbi években kedvezőtlenül alakulnak, ami mögött a nemek megváltozott szerepe is állhat.

Ezen kicsit elgondolkoztam, hogy ez akkor azt jelenti, hogy bár egyre több szerepben próbálunk/akarunk helyt állni, és azt jó sokáig fogjuk csinálni, de igazából a végén jól belehalunk, mert túl sokat vállalunk magunkra és mindenhol helyt akarunk állni?

Aztán tegnap olvasom a New York Times-ban, hogy van már olyan kategória, hogy superager vagyis szuperöregedő! 

Miért van az, hogy valaki 60 éves korára teljesen leépül szellemileg, míg másnak 80 évesen is olyan az agya, mint a penge?, teszi fel a kérdést a cikk. És amúgy meg, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy ezt elérjük?

Keményen kell dolgozni valamin. 

Mindegy hogy fizikai vagy szellemi, a lényeg, hogy meg kell erőltetni magunkat, még egy lapáttal rátenni, bármit is csinálunk, - sportolunk, nyelvet tanulunk, hangszeren játszunk - , hogy érezzük a kimerültséget, a fájdalmat, a fáradtságot. Az agy ugyanis szereti ezt. 

Szóval sajnos rossz hír, de a rejtvényfejtés magában nem elég a szuperöregedéshez!

Csináld amíg nem fáj, aztán még egy kicsit. - írja a New York Times.

Az agyat használni kell, különben elveszítjük.

Néhány nő (lentebb), akiknek sikerült a szuperöregedés, 70 körül/felett is aktívak, sokan a második karrierjüket élik. Szoktam azon gondolkozni, hogy mikor jön el az a pillanat az ember életében, hogy mostantól nem akar semmit csinálni, csak úgy lenni, hogy most már megérdemlem vagy mert már annyit dolgoztam. Nálam valószínűleg soha, mivel nem lesz nyugdíjam és a halálomig dolgoznom kell, de ha tehetném sem, akarnám. Mert az lenne az igazi (agy)halál.

maye-musk-photo-13.jpg

Maye Musk - a Tesla-s Elon Musk anyukája -, 69 éves, modell, dietetikus

img_9908.jpg

Jane Fonda, 79 éves, multitalentum

dame_judi_cf043237_812228c.jpg

Judi Dench, angol színésznő, 82 éves

118084-800w1.jpg

Angela Lansbury, színésznő, 91 éves, tavaly a nagyon szuper The Gentlewoman magazin címlapján.

lauren_hutton_bottega_veneta_runway_milan_uaaoyukjcmtl.jpg

Lauren Hutton, 73, modell, itt írtam róla, tavaly a Bottega Venetta divatbemutatón.

Forrás: Magyar Nemzet, The New York Times

Itt is vagyok: Facebook, Instagram 

A szuperöregedés titka Tovább
Vásárlás felnőtt módra avagy a pehelykabát vonzásában

Vásárlás felnőtt módra avagy a pehelykabát vonzásában

20170110_121410-01-01.jpeg

Nem tudom, ki hogy van bele, de szerintem a január az egyik legjobb hónap ha jól akarunk vásárolni.

Drágán vásárolni ugyanis nem művészet. Azt bárki tud. 

Úgyhogy én szépen gyűjtögettem az elmúlt hónapokban, sőt az elmúlt évben (összesen 2 cipőt vettem például), hogy majd olyan cuccokat vegyek januárban, amelyek 1. nem fast fashion termékek 2. lehet, hogy drágábbak, de jobban van össze rakva, tovább tartanak. És tudok menőzni a márkánevekkel is.

Azt is bevallom, hogy egy ideje sokkal tudatosabban vásárolok, lehet a 40 év okozta, de már nem élvezem a céltalan shoppingolást, csak hogy vegyek valamit, sokkal jobban élvezem a nyomozást, utánajárást - online shopping rulez! - és a végén, hogy megtaláltam azt a darabot, amit tényleg akarok. 

Így voltam a pufi dzsekivel avagy pehelykabáttal (mindkét kifejezés szörnyű, mondjuk), nagyon akartam egyet, de sosem találtam olyat ami tetszett volna igazán. Vagy túl drága volt.

Aztán jött a londoni Liberty áruház hírlevele, és benne az ultra light down jacket  - a down szó jelen esetben pehely avagy toll szó - , ami rögtön meg fogott.

A Liberty amúgy is közel áll a szívemhez, egyrészt mert csodás áruház, egyszerre modern és tradicionális, akárhányszor arra járok, mindig találok bent valami érdekességet, másrészt meg a 140. évfordulójukra készült könyvükbe beválogatták az egyik ott készült képemet, ezzel még jobban belopták magukat a szívembe.

 

És akkor megláttam egy saját mintás Liberty pehely dzsekit (az áruház híres a saját mintás kelméiről), ami a japán Uniqlo márkával kooperációban készült. A Uniqlo-t szintén nagyon kedvelem, alap ruhadarabok vásárlására tökéletes ár-érték arányban, de kooperálnak Carine Roitfeld-del és Indes de La Fressange-zsal is, aki szofisztikáltabb ruhadarabokra vágyik. A Uniqlo kreatív igazgatója Cristophe Lemaire, korában a Hermès művészeti igazgatója volt.

A kabát pár nap alatt megérkezett (DHL), könnyű és meleg viszont vékony, nagyon kicsire össze lehet préselni (tartozik hozzá egy kis szütyő) szóval utazáshoz is kiváló. Alig várom, hogy jobb idő legyen és hordhassam.000521829-r065700006-1.jpg

Ez a kék verzió már nem kapható, de van még piros virágosban, sima pirosban és kékben. 70 helyett 25, plusz a postaköltség, nekem 15 font volt Olaszországba.

 

000521828-r065695006-1.jpg

Ajánlanám még persze a Uniqló oldalán található dzsekiket 70 fontért, de Magyarországra nem szállít, míg a Liberty igen.

És persze a réteges öltözködés elengedhetetlen kelléke is!

article-2237861-161602f0000005dc-60_306x531.jpg

A képre kattintva látod, hogy melyik márkánál lehet még hasonló kabátot venni.

goods_03_173350.jpg

letoltes_1.png

full_img_813601.jpg

41638624rq_13_n_f.jpg

04_ww0ww15486_748_01.jpg

 

 

Vásárlás felnőtt módra avagy a pehelykabát vonzásában Tovább
A 73 éves Lauren Hutton újra modellkedik

A 73 éves Lauren Hutton újra modellkedik

bv_ss17_publicity_h_2017.jpg

Ti is úgy gondoljátok, hogy ez a kép csodás?

Lauren Hutton, 73 évesen, majdnem smink nélkül, az idén 50 éves olasz Bottega Veneta divatmárka tavasz/nyári kampányában tündököl. Málnaszínben és pirosban.

Hutton 41 Vogue címlappal a zsebében, a hetvenes évek egyik legjobban fizetett modellje volt. 

Játszott az Amerikai Gigolo című filmben, Richard Gere partnereként, az egyik jelenetben éppen egy Bottega Veneta táskával látható. Ugyanezzel a táskával a Milanoi Fashion Week-en a kifutóra is lépett tavaly szeptemberben.

"Az életkor nem számít, bármikor lehetünk szépek. A női szépség ott van minden formában, méretben, színben." - és egy idézet Lauren Huttontól.

gallery-1483464953-hbz-lauren-hutton-bottega-venetak.jpg

A 73 éves Lauren Hutton újra modellkedik Tovább
Madonna és a toszkán iszap

Madonna és a toszkán iszap

05-20160625_145525.jpg

Madonna (58) úgy döntött, hogy végre azzal (is) foglalkozik üzletszerűen, ami a legjobban érdekli: az arca és öregedés. Persze, ezzel mindannyian így vagyunk, én is álltam már a konyhában olívaolajat mixelve ezzel-azzal. A végeredmény amúgy annyira jó lett, mármint láthatóan az arcom szebb lett, hogy még az is lehet folytatom!

Na de visszatérve Madonnára, 2014-ben elindította a MDNA Skin bőrápolási márkáját Japánban, (erről én soha nem hallottam, de ez nem jelent semmit) és a hírek szerint nemsokára Amerikában is kapható lesz. Európáról nincs még szó, gondolom mert nem mi vagyunk a nagy vásárlópiac.

Na de, ami miatt itt írok erről, az az, hogy amikor olvastam a hírt, megakadt a szemem azon, hogy toszkán termálvíz és iszap (is) van a termékekben. Ennek ugye utána kellett néznem tüzetesebben, és akkor láttam, hogy Montecatini Terme-ről van szó, ami egy csodás kis fürdőváros Toszkánában, és amikor először jöttem a nyáron, az akkor még leendő pasim elhozott ide, ugyanis viszonylag közel is van hozzánk.

A márka mögött a japán MTG japán kozmetikai cég és a Tuscan Spa áll, nem véletlen, Montecatini Terme évszázadok óta látogatott fürdőhely.

És persze, ne felejtsük el, hogy van nekünk is egy gyógyvizes márkánk, az Omorovicza, írtam róluk a Forbes-ba és a travelo.hu-n, az Andrássy úton van üzlet és szalon!

Montecatini képek lentebb!! 

Madonna már ezerrel reklámozza a márkáját, ezt karácsonykor posztolta, szívesen kipróbálnám!

 

3bb4736800000578-4074122-image-a-9_1483042881576.jpg

Ha meg akarjuk nézni Montecatini Terme-t, azért fizetni kell, akkor is ha nem fürdőzünk. Ha jól emlékszem 5 euró. Cserébe mondjuk ingyen ihatunk a gyógyvízből és valóban lenyűgöző a parkban található mindenféle fürdőhely.

Én úgy éreztem magam, mint Hans Castorp a Varázshegyben a davosi tüdőszanatóriumban, csak 2 hétre jöttem, de igazából maradnék évekig.

13-20160625_155922.jpg

11-20160625_150503.jpg

12-20160625_155714.jpg

14-20160625_155928.jpg

06-20160625_145725.jpg

07-20160625_145825.jpg

20160625_162924-animation.gif

08-20160625_145956.jpg

09-20160625_150251.jpg

10-20160625_150331.jpg

01-20160625_143856.jpg

02-20160625_144052.jpg

A fürdő mellett pedig ilyen kiülős helyekbe lehet ütközni!

03-20160625_144056.jpg

04-20160625_144101.jpg

Korábbi gyógyvizes posztjaim:

Gyógyfürdőzés Toszkánában

Budapest legolcsóbb gyógyfürdőjében jártunk (ezt a Travelo-ra írtam)

 

 

Madonna és a toszkán iszap Tovább
Leltár 2016

Leltár 2016

42-20160114_161116_small.jpg

Gondoltam így a szilveszteri vasalás és lencsefőzés között pihenek egy kicsit és gyorsan összedobok egy évértékelőt....hát hamarabb kellett volna felkelnem, ez több óra!

Ha egy szóval kellene jellemeznem a 2016-ot, az lenne, hogy kurvanehéz. Nem vagyok egy panaszkodós típus, de valahogy ez az év szokatlanul turbulens volt!

A januárt Londonban kezdtem, ahol is elcsíptem a Lumiere Londont, Anglia legnagyobb háromnapos fényfesztiválját, amikor is London szerte közel 30 helyen lehet mindenféle fényinstallációkat nézegetni esténként.

20160114_201824-animation.gif

Dani, akinek szuper Instagramja van, elvitt a BAO-ba, ahova Nigella is jár. 

06-20160113_191430.jpg

Megnéztem a "Mad About The Boy" avagy "Megőrülök a fiúért" című kiállítást a Fashion Space Gallery-ben, amely a London College of Fashion-ben található, ugyanis a kurátora az egyik kedvenc londoni divat újságíróm, Lou Stoppard volt. 

34-20160114_160801.jpg

Gabival megejtettük a szokásos Afternoon Tea szeánszunkat, a választás a Hotel Sanderson-ra esett, ahol Mad Hatter's Tea Party-ra lehetett menni. A hotel bejárása kötelező design mániásoknak, Philip Starck re-brandingelte újra ugyanis!

 

12573928_1034195473303981_5288156728952247528_n.jpg

Ismételtem meglátogattam Thomas-t, a Burberry éttermét a Regents Street-en, egy nyugodt hely nyüzsgő a város közepén. Idén karfiollevest ettem.

1_39.jpg

A blog életében fontos minden ajándék támogatás, itt éppen az új adidas (Tubular) cipőmnek örülök, 15 km gyaloglás után.

20160113_180043-animation.gif

A Harrods-t ezúttal sem hagyhattam ki, amikor kint laktam, és az irodánk szemben volt vele, minden nap átmentem egy levesre. Micsoda emlék!

1747_1033142956742566_1934889088438452120_n.jpg

Nagyon vártam az Alexander Calder kiállítást a Tate Modern-ben, és csodálatos is volt, de legnagyobb bánatomra, nem mozogtak a mobilok! Ezt jól meg is írtam, ahol lehetett. Micsoda hiba!<

Február egyik nagy élménye volt a "A gyűrűk mennek, az ujjak maradnak" című fura című lakás-kiállítás a Múzeum körút 19. alatt, a nagypolgári lakás hetven éves korszakának lezárása volt a helyhez tartozó tárgyakat és emlékeket feldolgozó kiállítás. Az Ember-család három generációja által lakott, és különböző célokra használt tér 2010 és 2013 között egy lakásszalon tevékenységeinek is otthont adott. 

30-20160227_174932.jpg

 19-20160227_180340.jpg

Február másik nagy élménye az volt, hogy elkezdtem edzeni! Edzővel persze,  - köszi Móni! - , és ennek köszönhetően megszabadultam 7 kilótól, 5 hónap alatt. Kicsit lassan, heti 3 edzés mellett, de azóta sem jött  vissza, pedig az utóbbi hónapokban konkrétan csak sétálok hetente párszor pár órát. Jó, mondjuk sokkal kevesebb csokit eszem (sajnos).

Márciusban megkóstoltam a világ legfinomabbb rumját, a Zacapa-t. 

05-20160310_162801.jpg

Csináltam húsvéti virágdíszt a Floresse-nél, amúgy tudtátok, hogy a frézia az egyik legillatosabb virág?

12721760_10153484159131344_1099925431_n_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A pesti Four Seasons-ban megnéztem a Herend Afternoon Tea-t, megint Gabival, nem volt rossz, de a kiszolgálás fura volt, inkább nem írtam meg a blogon. (Mindjárt hozom a kaját, mondta a pincérnő, akinek rémisztően hosszú körmei voltak.) 

12670918_10207041354244751_1707061054466342205_n.jpg

Nespresso Atelier avagy hogy kerül a kávé a rántottába? - áprilisban Zsani (AIAIÉ - Bespoke Design) hívott el erre az eseményre, ahol végre láttam olyan dekort, mintha Londonba lennék, elkövetők a Cup of Charm.

35-20160427_105547_1.jpg

 

48-nes1_1.jpg

Az április többszörösen is durva volt, mert egyrészt újrakezdődött a 2 évvel ezelőtti toszkán lávsztorim és kezdetét vette egy hatalmas kaland, másrészt sikerült eladnom a lakásomat (viszlát svájci frank hitel!), amitől hirtelen jól meg is könnyebbültem, és egyben áttettem a székhelyemet a 13. kerületbe!

Azóta már tudjuk, hogy sajnos a M&S kivonul Magyarországról (is), áprilisban még izgatottan mentem az Alle-ba megnézni az első Alexa Chung kollekciót, és még vásároltam is. 

 

Szintén áprilisban a Budapest Art Week keretében elmentem 2 kiállításra, az egyik a Színekre hangolva (Iparművészeti Múzeum) volt (ahol az interakciós színelemzés egy bordó talpas pohárhoz hasonlított), a másik pedig a Határtalan Design.

16-20160410_161651_1.jpg

A május megint Londonban talált, hogy ilyen költői legyek, az egyik kedvencem a Missoni kiállítás volt a Fashion and Textile Museum-ban. 

A brit Vogue idén volt 100 éves, 2 kapcsolódó programon is részt tudtam venni, a National Portarit Gallery-ben a kiállításon és a Vogue 100 Fesztiválon. Ez utóbbin lekaptam Dolce&Gabbana-t dedikálás közben. (nagy volt az öröm)

13221102_1114389338617927_6201730295278775541_n.jpg

13256083_10207662198285464_4709342042911073546_n_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Art16-ra ismét sikerült press belépőt szereznem, kétszer is elmentem és végig néztem, aztán jól nem írtam meg a blogon. 

 

Felfedeztem magamnak az Assouline könyvesboltot, már gyűjtök, hogy egyszer tudjak ott venni egy coffee table könyvet. Csodás üzlet, remek kis kávézóval.

77-20160519_141228_1.jpg

A House of Peroni-t imádom, az 1846-ban alapított olasz sörmárka, idén 4. alkalommal vette be Londont, hogy megmutassa milyen az olasz életérzés.

house_of_peroni_j_1.jpg

A Notting Hill-en meg ilyen Karl Lagerfeld-es graffitibe futottam bele.

13238964_1117368468320014_4731989473072672548_n.jpg

Magyarországon elsőként pillanthattam meg Kanye West Yeezy 750 nevű legújabb cipőjét az Icons by Bizánc üzletbe, és belefutottam Veronikába, - nézzétek meg a blogját: What Vero Wears - , utoljára Londonban találkoztunk, évekkel ezelőtt.

13413792_1128019817254879_9182014002910376614_n_1.jpg

A június valahogy elillant, 24-én pedig már a repülőn ültem Toszkána felé, hogy megnézzek magamnak egy pasit. Jól sikerült.

 

 Eljutottam Nicki de Saint Phalle csodás tarot kertjébe, a 2016 highlight-ja volt!

13557732_1137784576278403_4926947570962648570_n.jpg

A július szintén elillant, még a blogba sem írtam, annyira el voltam foglalva azzal, hogy mi lesz velem. Aztán döntöttem, és augusztus 5-én, öcsém esküvője után, 3 bőrönddel, beültem az autóba és Toszkánába költöztem.

14183689_1189555811101279_3837353128054374833_n.jpg

 2 hónapot Pari-ban, nem, nem Párizsban töltöttünk, bejártuk a vidéket, a San Galgano templom különösen tetszett.

14354899_1198444430212417_9207095583132760513_n.jpg

Időközben szert tettem egy kiskutyára is, a pasival jött, most is éppen itt fekszik mellettem, Freddie.

14955987_1244301162293410_8131951569132075998_n.jpg

Rászoktam a gyógyfürdőzésre, bevallom, 35 fokban nem az volt az első gondolatom, hogy menjünk 42 fokos vízbe gyógyfürdőzni. Viszont annyira közel volt ideiglenes otthonunkhoz, hogy visszajártunk. Dél-Toszkánában több gyógyvizes hely is van, ez az egyik, a Terme de Petriolo. 

20160828_171055_1_1.jpg

Elkezdtem főzni 42 éves koromra, korábban sosem vezettem konyhát, néha szeretem, de főleg unom még. Meg piacra járni Livorno-ba.

20160918_211852_1.jpg

Megírtam a toszkán láv sztorimat - 1,2,3 - még lesz egy rész, úgy érzem.

December 24-én volt a féléves évfordulónk, és bár az egész néha még mindig felfoghatatlannak tűnik, igenis bármi megtörténhet. Veled is, kedves olvasó!

Boldog új évet kívánok minden olvasómnak, köszönöm a bizalmat, a kommenteket, az olvasást!

15203316_1267070090016517_8874466017440633236_n.jpg

 Ja, és nagyon jó vagyok már farakás készítésben is!

 

 

Leltár 2016 Tovább
Toszkán lávsztori - harmadik rész

Toszkán lávsztori - harmadik rész

Első rész itt. Második rész itt.

Tehát június 25-e van, a konyhában ülök, ő reggelit készít, én meg azon merengek, hogy most akkor mi lesz. Mert hát nyilvánvaló, hogy van kémia közöttünk, meg jól tudunk beszélgetni, még vicces is (!), talán okosabb is nálam kicsit, meg van egy nagy háza is, ahol lehetne saját fürdőszobám....de inkább elengedem a gondolatokat és hagyom, hogy sodorjanak események.

A következő pár napban bejárjuk a környéket, gondosan kerülve a turistás helyeket, bár mivel Toszkánába évente 40 millióan jönnek nézgelődni, ez nem is annyira könnyű, de így például nem jutok el Firenzebe, a Gucci Múzeumba, ahova nagyon készültem. De erre csak azt mondja, hogy majd. Én meg elhiszem. 

4-20160629_135329.jpg

109-20160626_160143_1.jpg

Itt éppen Niki de Saint Phalle Tarot-kertjében fotózkodunk, csodálatos hely, itt írtam róla.

 

A tett halála az okoskodás, írta Madách Imre, meg mondta anyukám is sokszor, így aztán ismét azt mondtam magamnak, hogy történjen, aminek történnie kell. 

Így aztán június 29-én, azaz szerdán repülőre szálltam, hazajöttem, a reptéren persze sírtam, mindig sírok, ha valaki kikísér, pedig tudtam, hogy csak pár nap, konkrétan 4, és újra látjuk egymást. 

A 4 nap alatt pedig csak gondolkoztam és gondolkoztam, hogy akkor most melyik legyen. A két lehetőségből. Az egyik ugye, hogy távkapcsolat, találkozunk néhányszor havonta, egyszer itt, egyszer ott és minden alkalom igazából ünnep és a prózai hétköznapok, mint olyanok, nincsenek. Jól hangzik, ismerem ezt a verziót, előbb-utóbb persze bedöglik, azért lehet működtetni, ha nincs más opció.

A másik opció a kiköltözés. Mindent itt hagyni és egy új életet kezdeni. A nulláról. Elengedni a megszokottat. Újra felépíteni magamat. Lefogyni. Végre elkezdeni olyan dolgokat, amikre eddig azt mondtam, hogy nincs rá időm.

Mindez csodálatosan hangzott a fejemben, de amikor a praktikus oldalát vettem számba, akkor ilyenek jutottak az eszembe, hogy mit fogok dolgozni, hogy fogok pénzt keresni, mi van ha mégsem jön össze, és haza kell jönnöm, de már nincs munkám és lakásom sem, meg hogy mennyit dolgoztam azért, hogy ide eljussak és most engedjem el, egy pasi miatt. 

Egész júliusban, minden nap együtt voltunk. Szépen ráhangolódtam, hogy én akkor most elengedem az eddigi életemet. Azt gondoltam, hogy nem véletlen, hogy ez a pasi most felbukkant, és engem akar. Nagyon. Két éve kezdődött és egyikünk sem adta fel, ez nem lehet véletlen. 

Szóval váltanom kell, mondtam magamnak. Nem lehet éveken keresztül ugyanazt csinálni, az élet ennél sokkal több, és rövid, és igenis néha vállalni kell a kockázatot. Lehet, hogy nem olyan lesz, amilyennek gondolom - sőt, biztosan nem olyan lesz, soha nem olyan - , de lehet, hogy sokkal jobb lesz.

Annyi mindent megéltem már, ezt még nem. Elmúltam negyven, itt az ideje, hogy valaki felelős legyen értem, én meg kicsit hátra dőlhessek, hogy igen, ezt most már megérdemeltem.

Folyt köv. !

Ja, és ma hat hónapja, hogy felültem arra a repülőre, hogy megnézzek egy pasit Toszkánában!!

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

Toszkán lávsztori - harmadik rész Tovább
A 70 éves Charlotte Rampling még mindig múzsa

A 70 éves Charlotte Rampling még mindig múzsa

Volt szerencsém pár éve élőben látni Charlotte Rampling színésznőt Londonban, a film után, ami róla szólt (The Look), kijött a színpadra és lehetett őt kérdezni. Persze, ehhez én azért gyáva voltam, így csak messziről csodáltam.

Charlotte Rampling 70 éves, de ez semmit sem számít a karrierjében. (Persze egy csomó hollywood-i színésznő panaszkodik, hogy 40 felett nehezebben kapnak szerepet, nyilván adottság kérdése is.) Évente 4-5 filmben szerepel, és még modellkedik is. 2014-ben a NARS egy rúzsához adta az arcát, de benne van a 2017-es Pirelli naptárban is (róla még nem közöltek fotót), amelyet idén Peter Lindberg fotózott és sok 40 feletti nő van benne, smink nélkül és ruhában, vagyis teljesen eltér az eddigi naptárak stílusától.

Legújabban pedig a spanyol divatmárka, a Loewe arca, a jövő évi tavaszi/nyári kollekcióban pózol a közzétett képeken, és ismételten, sminket alig látunk. Mindez Jonathan Anderson-nak köszönhető, aki 2013 óta a márka designere, és már kezdetektől fogva be akarta Ramplingot vonni.

Nem valószínű, hogy hamarosan Loewe terméket vásárolnék, nem az én pénztárcámhoz van szabva - bár a legújabb elefántos táskájuk nagyon tetszik -, de az a női közönség, aki meg tudja ezt engedni magának, nagy valószínűséggel jobban tud azonosulni egy Charlotte Rampling-gal, mint egy Cara Delevingne-nyal. Teóriám szerint. Szóval jó döntés.

A poszt végén lehet nézegetni róla korábbi képeket.

16-charlotte-rampling-loewe-002_w710_h473_2x.jpg

loe_17-1_w_rgb_18_v3.jpg

loe_17-1_w_rgb_19_v3.jpg

loe_17-1_w_rgb_21_v3.jpg

loe_17-1_w_rgb_22.jpg

loe_17-1_w_rgb_35.jpg

Itt is vagyok: Facebook, Instagram

A 70 éves Charlotte Rampling még mindig múzsa Tovább