neverordinary

Részlet egy friss házas nő naplójából, aki sosem akart férjhez menni

Részlet egy friss házas nő naplójából, aki sosem akart férjhez menni

orsiandrew_21_of_122.jpg
Szerda este aztán minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. 

A reptéren csúcson pörög, a szokásos proseccot sem tudjuk meginni a Leroyban, és megint meg kell állapítanom, hogy már semmi glamour nincs az utazásban, legalábbis nem a Ryanairrel. 

A pisai reptéren ismét megrohannak az emlékek, amíg várjuk a bőröndöt (#overpacker), amikor először jöttem meglátogatni (leendő) férjemet és jégert ittam a wc-ben, hogy az első találkozásunkkor elég bátor legyek, sőt még át is öltöztem valami elegáns feketébe, nem számított, hogy reggel 10 óra van és már 40 fok! És még késett is!

A shuttle busz persze az orrunk előtt megy el, már olaszosan én is utána utána ordítok, és megint nem találjuk a kocsit a több száz között, mert tök sötét van és semmi jelzés. 

A színésznő kutyaszitter már vár minket, a kutya kicsit zavart, hogy akkor most mi van, ő inkább maradna Ginaval, a kutyaszitter kutyájával, hiszen olyan jól megvoltak, mi meg próbáljuk szerencsétlen a kocsiba tuszkolni, amit szintén utál.

Otthon semmi kaja, ugye, és már éjfél körül járunk, így a szokásos éjjel-nappal nyitvatartó éttermünkbe megyünk (nem vicc, soha nem zár be és még jó is!) egy carbonara tésztára. Biztos visszahíztam pár kilót, gondolom rendelés közben, de még nem tudom magam visszahelyezni a hétköznapokba, majd adok belőle a kutyának, nyugtatom a lelkiismeretemet. 

Éjjel egy felé érünk haza, nem nézem meg a postaládát, majd holnap akarok szembesülni bármivel. (ui: hurrá, nem jött semmi!)

Belépek a házba, nincs áram, befizetted, kérdezem, hát be, szerencsére, csak lecsapta valami.

Aztán bekapcsolom a hűtőt, jó háziasszonyként kiolvasztottam, ugye, amíg nem voltunk otthon, erre nem húzza be magát, na jó, inkább lefekszem, majd holnap, és fújok egy kis "Pillow Mist"-et a mindkettőnk párnájára, hogy jobban aludjunk. Annyira fáradt vagyok, hogy azt álmodom, hogy alszom.

Reggel megiszom három pohár vizet reggelire, mondjuk nincs is már, konstatálom, hogy 67.9 kiló vagyok, 66.8 helyett. Lehetne rosszabb is, visszagondolva, hogy kétszer is reggeliztem dobostortát és több napig pezsgőmámorban fürödtem.

A hűtő szerencsére megjavult, a vadvirágaim nőnek és a salátám is csodásan néz ki. Elindulunk ügyeket intézni, de előtte még kiírom a Facebook-ra, hogy "married", biztos, ami biztos. És csak azért is, mindenkinek egyesével megköszönöm, ha kell, több százat.

A faluban összetalálkozunk Liaval, az egyik olasz barátnőmmel (gyógynövény szakértő!), aki amúgy 75 éves, de ez mit sem számít, és mivel élt Londonban, így angolul tudok vele társalogni, betérünk a bárba egy capuccino-croissant kombóra, közben megtudom, hogy a háziorvos infarktust kapott, mondjuk nem csodálom, még vizsgálat közben is cigizett.

Aztán elmegyünk az ékszerészhez, mert túl nagy a jegygyűrű, megtudom, hogy 10-es a bal gyűrűsujj méretem, hétfőre lesz készen, majd akkor fogom igazán átérezni ezt a házasság dolgot, mondom magamnak. 
orsiandrew_09_of_122.jpg
A postánál túl nagy a sor, úgyhogy kihagyjuk a szemétdíjat, ellenben befizetjük a házadót egy államilag kirendelt könyvelőnél, ahol eddig még soha nem kaptunk számlát. Tovább megyünk az OBI-ba automata locsolóért, közben kitalálom, hogy Pink Gardent fogok csinálni, így veszek három kis rózsaszín virágot. Tovább megyünk az IKEA-ba, úgy érzem még mindig nyaralok, így a lazac helyett nyilvánvalóan a húsgombóc kérem, de csak a nyolcas kiszerelést, persze.

És aztán néha beúszik az esküvő, amit úgy éltem meg, mint egy testen kívüli élményt. 
Én, aki sosem akartam férjhez menni, pedig már a megismerkedésünk második napján megkérte a kezemet, ott ülök egy széken, hallom, hogy az anyakönyvvezető beszél, látom körülöttem az embereket, de csak folyamatosan az jár a fejemben, hogy akkor ez most tényleg történik!
Gondoltam, majd elsírom magam vagy hogy nem tudom kimondani az igent, mert elszorul a torkom, de semmi ilyesmi nem lett, pedig eléggé síros vagyok, már egy érzelmesebb reklámon is bekönnyezek, biztos a peri-menopauza, inkább nyugalmat éreztem. 
20180609_185732-01.jpeg
 
Volt, aki azt mondta, hogy nem fog semmi változni, más pedig azt, hogy igenis megváltozik az ember a házasságtól. Én mondjuk eddig is parancsolgatós voltam, ez állítólag azóta csak fokozódott! 

Most sem gondolom azt, hogy a házasság törvényszerűen szükséges, nálunk valahogy adta magát, hogy kell egy következő fejezet a közös életünkben, ha már ilyen csodálatos és szürreális módon egymásra találtunk. Meg azt is gondoltam, egyszer azért kipróbálom, hogy milyen házasnak lenni, meg olyanokat mondani, hogy "mindjárt szólok a férjemnek", meg hogy a "férjem biztosan meg tudja javítani". Azt hiszem, az egy hét alatt már kimondtam ötször!

orsiandrew_114_of_122.jpg

Már írtam többször, hogy az én bakancslistámon soha nem szerepelt a házasság, sőt az esküvőszervezés sem, és itt meg is kell köszönnöm a szüleimnek és családomnak, hogy gyakorlatilag mindent megszerveztek (helyettem), a képeket köszönöm Bélának!, és nekem csak a ruhán és cipőn kellett aggódnom.  Külön szerencse, hogy van egy vendégházunk Bánkon, amelynek kertje pontosan megfelelt a célnak! (Részleteket anyukámtól lehet kérni: +36 30 377 6602!)

orsiandrew_101_of_122.jpg

Családi portré: szüleimmel + öcsém + felesége, Viki, a vállalkozó divattervező. Itt megjegyezném, hogy két éve, az ő esküvőjük után, este 10-kor költöztem ki 3 bőrönddel. 

Az egy hét alatt öt helyen aludtunk, nem unatkoztunk, a nászéjszakát a bánki Tó Hotelben töltöttük, ahol ilyen remek kilátás nyílt a szobánkból.

Azt hiszem, semmit sem csinálnék másképp. Bár lehet, kicsit több sminket kellett volna magamra tennem, de egyszerűen nem éreztem a jelentőségét annak, hogy ezzel foglalkozzak.

A ruhát az ME+EM oldaláról rendeltem, és bevallom, sokkal több pénzt is el tudtam volna náluk költeni, mindenképpen olyat akartam, amit az esküvő után is tudok hordani, és ez pont olyan. 

A cipőnél a 300 eurós határt lőttem be és ott nem szórakoztam, designer cipőt akartam, így lett egy MIU MIU pink disco-glamour a nyertes, a Firenze melletti The Mall-ban tettem szert rá, 200 euro volt, leárazva.

A férjem (!) nem sokat gondolkozott az esküvői outfitjén: Alexander McQueen farmer, Ralph Lauren ing és egy Hogan sportcipő, neon cipőfűzővel. 

A rákészülődést egy nap alatt megejtettem: meglátogattam kedvenc szalonomat, az Omoroviczat, aki olvas láthatta, hogy több szálon is kötődöm hozzájuk: készítettem interjút a tulajdonosokkal a Forbes-nak, megírtam a Travelo-n milyen is egy kezelés az Andrássy úti szalonban, és tavaly ősszel kipróbáltamOmorovicza Afternoon Tea a Ritz-Carlton szállodában, meg is írtam. Mint mindig, valóban látható változás történik az arcomon, ezért is szeretek ide járni, most például egy gyémánt kezelést kaptam. 

Aztán mentem tovább a fodrászhoz, és megismételtük a múltkori mutatványt Andrással, megint olyan lettem a hajam, ami nagyon-nagyon tetszik

Végezetül beugrottam a Magnólia Spa-ba egy japán pedikűr-manikűr kezelésre.

És meg kell említenem azt a kis gebaszt is, hogy a szívemhez közelálló Samsung Galaxy Note 4-em pontosan akkor adta be a kulcsot, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, lásd utazás, de megmentette a helyzetet, hogy a Samsung meghallotta segélykiáltásomat és adott kölcsön egy Galaxy S9+ készüléket, ami nagyon menő. És már nekem is van egy..Nem bírtam elszakadni a Samsung-tól, egyelőre. Külön köszönet a Samsung PR-nak, Zsófinak! 
orsiandrew_83_of_122.jpg
Aztán hazaérünk, még mindig szerdánál vagyok, észreveszek valami tócsát a nappaliban, na, mégis ki kellett volna küldenem a kutyát lefekvés előtt tegnap, feltakarítom, kipakolok a szatyrokból, szortírozok, közben csinálok magamnak egy gin&tonikot, kicsit leülök és azon gondolkozom, hogy akkor mostantól férj és feleség vagyunk. Egy csapat, ahogy mi hívjuk magunkat. Már két évet lehúztunk egymás mellett, tudjuk milyenek a szürke hétköznapok, meg a glamour hétköznapok, mint amikor Portofinoban Bellini-zünk, és talán a legjobb az egészben, hogy a férjem a legjobb barátom is egyben.

Hát, így lettem házas asszony, 43 évesen!
Persze, a franc se gondolta volna, hogy toszkán háziasszonyként végzem!
Na, csinálok még egy gin&tonikot!
Részlet egy friss házas nő naplójából, aki sosem akart férjhez menni Tovább
Portofino, te csodás!

Portofino, te csodás!

20180524_152524-effects.jpg

Tulajdonképpen, már egy éve készülök Portofinoba, hogy a Hotel Splendido teraszán megigyak egy Bellini koktélt. Ahol a gazdagok és szépek múlatják az időt, távol a halandók zajától.

Az egykori szimpla halászfalu, ma az olasz riviéra egyik gyöngyszeme, festői öböllel, csodás panorámával, könnyfakasztó árakkal. Így már most az elején leírom, hogy ide kizárólag úgy érdemes eljönni, ha utána nem azon fogunk sopánkodni, hogy miért költöttük el itt egy kisebb vagyont. Persze, meg lehet úszni szendviccsel és fagyival is..de én most nem ezért jöttem.

Autóval és kutyával vágtunk neki útnak*, pont ebédidőre érkeztünk, így mentünk is éttermet keresni az öböl partján. Alapszabály, hogy tengerparti településen csakis halat és tengeri herkentyűket (erre valami jobb kifejezés??) szabad enni, most is így tettünk.

Mi az Ö Magazin éttermet választottuk, ami tipikus ligúriai halétteremnek hirdeti magát, és főleg azért ide jöttünk, mert rögtön a víz mellett lehetett asztalhoz jutni. Ki nem szereti a vizet bámulni evés közben?

Vongole és frutti di mare spagettit ettünk, lásd utóbbit a képen, hűvös rozéval. A kutyának kérésre hoztak vizet.
Remek volt minden, amúgy nagy különbségek nincsenek árban az éttermek között. Az árakat a poszt végén látod majd.

20180524_142751_1.jpg

Portofino összesen 500 helyi lakossal rendelkezik, ám a szezonban elözönlik a turisták, na meg a jachtok is leparkolnak az öbölben. Most kifejezetten kellemesen lehetett sétálgatni, nem éreztem fullasztónak, bár már voltak turisták, ilyenkor főleg németek jönnek, ezért is akartam most jönni, nyáron gondolom csak hömpölyögni lehet a tömeggel, mint a Cinque Terre-n, azt meg ki szereti.

Az ötvenes és hatvanas években lett népszerű nyaralóhely Portofino, színészek, művészek kezdtek el ide járni, olyanok mint Elizabeth Taylor, Ingrid Bergman, Ernest Hemingway, Frank Sinatra vagy Brigitte Bardot, szóval volt glamour meg fényűzés rendesen.

Ma már túl sok glamourt nem lehet látni a rövidnadrágos-szandálos turisták körében, kivéve, ha valamelyik exkluzív szállodában lakunk, de erről majd később.

Amúgy most látom, hogy Vajna Tímea is itt múlatta az időt múlt héten!

20180524_150302_1_1.jpg

Ahogy láthatjuk a képeken, Portofino kicsi település, pár óra alatt végig lehet járni, az élet főleg az öbölben zajlik, itt érdemes elüldögélni és arra gondolni, milyen jó lehetett ez a hely 50 évvel ezelőtt, amikor nem volt ekkora hangzavar és forgalom, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ide is eljutottunk. 
20180524_150345_2.jpg

 20180524_150617.jpg

 20180524_152524-effects.jpg

 Miután kijárkáltuk magunkat az öbölben, menjünk felfelé és útközben se felejtsünk el fotózkodni!
20180524_160159.JPG

20180524_160217.jpg

Semmiképpen ne hagyjuk ki a Brown Castle-t azaz Castello Brown-t, ahonnan még csodásabb a kilátás!

A castello fényét emelte, hogy éppen esküvőre rendezték be a helyet, na jó, egy kicsit irigykedtem!

20180524_160825.jpg

20180524_160751.jpg

20180524_160802.jpg

dsc_0259-effects.jpg

Szintén a castello pár termében régi fényképeken lehet megidézni a kort, amikor híres színésznők és gazdag férfiak jöttek-mentek a hajókkal.

20180524_161648.jpg

20180524_161800.jpg

20180524_161809.jpg

20180524_162002.jpg

20180524_181104.jpg

A Hotel Splendido fentről néz le ránk, vagyis az öbölre és egy kis úton lehet megközelíteni autóval. Ha a biztonsági őr tovább enged, ugyanis csak úgy nem lehet besasszézni. Mondjuk, ha egy Punto-val érkezünk, valószínűleg nem engednek be. Aztán elengedhetetlen a magabiztos fellépés, mondjuk nekem a pasim már sokszor volt itt, úgyhogy ő magabiztos volt rendesen. Én meg csak kamilláztam. Ugyanúgy, ahogy a Colombe d'Or-ba, életem egyik legemlékezetesebb napja, felettébb magabiztosan besétáltunk. 

És ha be is jutottunk, még akkor is elküldhetnek, azzal az ürüggyel, hogy csak szállóvendégek szürcsölhetik a Bellinit a teraszon. 

De ezen is túljutottunk, aztán jött a kutya probléma, hogy a teraszon nem "megengedett" a kutya, - szegényt Cannes-ban sem engedték be a Ritz-Carltonba, mert túl nagy volt! - , így csak oldalra ülhettünk. 

De mit bántam én! Végre itt voltam, fürödtem a napfényben, meg a luxusban.

Láttam egy kisgyereket, aki még nem is nagyon tudott járni tetőtől-talpig Gucciban. 

Aztán beszédbe elegyedtünk egy pasival, akiről kiderült, hogy privát teniszedző, nyáron itt, télen Lake Como. És a kutya is összeismerkedett egy angol házaspárral. 

20180524_173122.jpg

A Hotel Splendido beszippantja az embert, mondjuk sokat segít a víz, a csend, a nyugalom. Nagyon nehéz volt távozni. Heti glamour kipipálva!

Nos, azt is elmondhatom, hogy elfogyasztottam életem legdrágább koktélját is, a tea már megvolt, ugye. A Bellini ára 28 euro volt. Már nem fáj.

20180524_174104.jpg

 

20180524_180047-effects.jpg

20180524_180657.jpg

20180524_180717.jpg

20180524_180747.jpg

20180524_180736.jpg

20180524_180854.jpg

A terasz, ahova nem ülhettünk. 

20180524_180929.jpg

Ott ültünk, ahol az üres székeket látni most.

20180524_180953-effects.jpg

20180524_181256.jpg

20180524_181017.jpg

*Parkolni kizárólag parkolóházban lehet, ebből talán van kettő a faluban, a település szélén. Kizárólag tapasztalt autósok próbálkozzanak ezzel, rettentően kicsik és szűkek. Az ára óránként 4-5 euró. Amennyiben szállodában szállunk meg, ott van saját parkoló.

Étterem ára: 90 euro, ebben volt 2 tészta, 4 pohár rozé (10 eur/pohár), egy kávé és koperta, ami 4 euro volt.

Hotel Splendido: 2 koktél ára: 56 euro 

Portofino, te csodás! Tovább
Mához egy hétre...avagy Hello Mrs!

Mához egy hétre...avagy Hello Mrs!

20180602_191129.jpg

Tulajdonképpen, sohasem gondoltam, hogy ez valaha megtörténik. És furcsamód, soha nem is álmodoztam róla. 

Egyrészt, mert sosem voltam az a típus, aki a család-gyerek-otthonteremtés szentháromságára vágyott, inkább voltam/vagyok a magányos harcos.

Másodsorban pedig, mindig azt gondoltam, hogy ha a megfelelő emberrel hoz össze a sors, azt érezni fogom és majd megtörténik.

Harmadsorban, nem voltam hajlandó lejjebb adni az igényeimet. Ti se tegyétek.

Nos, így majdnem 44 évet kellett várnom.

És egyáltalán nem bánom, hogy nem történt meg ez korábban.

Mostanra lettem annyira érett, hogy tudom, jól döntöttem, ahhoz fogok mához egy hétre hozzámenni, akivel az idő 90%-ban jól érzem magam. Mert ugye, olyan nincs, hogy tökéletes.

Sorstársaim, csak azt tudom mondani, hogy nem szabad semmi mással foglalkozni, csak azzal, hogy boldog legyél az életben! 

Aki társsal, annak ki kell várni a megfelelőt (aktívan persze, magától nem fog becsöngetni), vagy egyedül kell maradni. Semmi rossz nincs abban, ha egyedül vagyunk boldogok. Szingliként is mindig így gondoltam. 

És teljesen mindegy, hány évesek vagyunk. Ismerem az érzést, amikor 40 felett lesajnálóan néznek az emberre, ha nincsen pasija/gyereke/családja. 

Ne féljünk különlegesnek lenni, éljünk úgy, ahogy nekünk jó. Másokkal nem kell foglalkozni.

És ahogy Popper Péter mondja, és ahogy én is mondtam a Carrie-nek:

Az "Igazi", mint olyan nem létezik. Nem létezik sem 100%-os nő, sem férfi. Nincs olyan, hogy valahol él egy férfi/nő, aki nekem lett teremtve.

"De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne “igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”

Mi az első naptól fogva így éreztük, mindketten tudtuk, hogy nekünk találkozni kellett. Sohasem unatkozunk egymás társaságában és valami csoda folytán, állandóan képesek vagyunk beszélgetni. Ha jól emlékszem, Ancsel Éva mondta azt, hogy két ember között a legrövidebb út a beszélgetés. És valóban, enélkül nem lennénk együtt.

Amúgy pedig, házasodni sem szükséges, én úgy voltam vele, egyszer kipróbálom milyen feleségnek lenni. 

Mához egy hétre ilyenkor, már MRS leszek!

(A képen az esküvős cipőink!)

Mához egy hétre...avagy Hello Mrs! Tovább