neverordinary

A divat egzotikus állata: a 40 feletti nő

A divat egzotikus állata: a 40 feletti nő

legutobb_frissitve41.jpg

Ott tartunk, hogy szalaghír, hogy a Zara Magyarország legújabb, Timeless kampányában 40 feletti nők szerepelnek.

Sűrűn gondolkozom ezen, lévén a korcsoportba tartozom, és tök jó, hogy a 60 feletti nőket már egyre jobban foglalkoztatják, bár amíg ez címlapsztori, addig olyan, mintha a 40 feletti nő valami egzotikus állat lenne.

legutobb_frissitve40.jpg

A Zara legújabb, tegnap indult "Timeless" azaz "Időtlen" (lehetne kortalan) nevű kampányába három veterán modellt vetett be: Malgosia Bela, 40; Yasmin Warsame, 41; és Kristina de Coninck, 53,  akik olyan márkáknak dolgoztak, mint a Dior, Valentino, Givenchy vagy Dries van Noten.

Lassan rá kellene jönni, hogy a 40 feletti nőknek van igazán pénzük vásárolni. Ahogy öregszünk, egyre magabiztosabbak leszünk, tudjuk mi áll jól, tudjuk mit akarunk és nem félünk az öregedéstől. Legalábbis én így gondolom (a legtöbbször). Szóval nekünk nem fognak bejönni a Hadid-testvérek és társaik.

8028349529_9_1_1.jpg

7865639064_9_1_1.jpg

Mert ugye bemegyek a boltba és a legtöbbször 20 éves modellek vigyorognak rám a plakátokról, és úgy néznek ki, ahogy én sose néztem ki, és 40 felett, már nem is fogok. De nem is akarok. Negyven felett nem akarok fiatalnak kinézni, nem akarok fiatalos lenni, nem akarok a koromhoz képest jól kinézni, CSAK jól akarok kinézni. 

8117744704_9_1_1.jpg

 

8053744401_9_1_1.jpg

7522247600_2_1_1.jpg

A kampányból egyértelműen a kedvencem Kristina de Coninck, talán mert amióta növesztem le a hajamat (tavaly decemberben kezdtem), hasonló színekben pompázom, és hasonlóan nem sminkelem magam, vidéken ezt valahogy elfelejti az ember, aztán rájön, hogy nagyon jól megvan nélküle.

6840242400_9_1_1.jpg

 

6873138712_9_1_1.jpg

8028349529_2_2_1.jpg

Amúgy tetszik, hogy a képek letisztultak, a smink is visszafogott, persze azért látszik a retus, és a kollekcióban valóban időtlen darabokat találunk, így még pár év múlva is rendben lesz parádézni például a piros vagy barna kabátban. (Ez a kettő darab tetszik a leginkább.)

 

A divat egzotikus állata: a 40 feletti nő Tovább
A kultúra igenis fogyasztható, csak jól kell tálalni

A kultúra igenis fogyasztható, csak jól kell tálalni

Interjú Balogh Máté Andrással, a KortársPRos ügyvezetőjével

20287197_10154843500263450_8607725030922227650_o_2.jpg

Magyarországon nagy fába vágja az a fejszéjét, aki kulturális PR-rel akar foglalkozni.

Nem csak azért mert fényévekkel le vagyunk maradva ezen a területen (is), hanem azért is, mert viszonylag még mindig újdonságnak számít, ha egy színésznek, produkciónak vagy egy kiállításnak profi szakember egyengeti a kommunikációját.

Ezért is voltam kíváncsi Balogh Máté Andrásra, aki öt éve alapította a kortársPRos ügynökséget, és aki úgy gondolja, hogy csak lélekkel lehet ezt csinálni, nem vállal el olyan munkát, ahol nincs meg a kémia az ügyféllel, ez ugyanis kultúra, nem telekommunikáció vagy élelmiszeripar.

Máté szerint sokszor volt jó időben és jó helyen, az élet pedig sorsfordító embereket sodort az útjába, 2017 ősze az egyik legsűrűbb időszak lesz a cége életében.

Mivel foglalkozol? 

Gyerekkoromban mindenféleképpen tanár, sőt, történelem tanár akartam lenni. Imádtam a rengeteg összefüggést, a háttérmozgásokat, a diplomáciát és a konspirációkat. Mindig a miértekre kerestem a válaszokat, mi motiválta az egyes történelmi alakokat a cselekedeteikre.

A mai napig ugyanezek a kérdések mozgatnak belülről, persze kiegészítve azzal, hogy ma már sok mindennel tisztában vagyok és esetenként én is tudom irányítani a történéseket.

A tanárságból talán a rengeteg beszéd maradt meg igazán, a kolléganőm mesélhetne erről…

Hogyan jutottál el idáig?
Amióta az eszemet tudom, makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy egyedül álljak meg a magam lábán. Mindehhez hozzájárult, hogy 18 éves koromban elvesztettem édesanyámat, apám pedig korábbi családi válás miatt Miskolcon él (azóta is) a családom nagy részével; nagyim 86 éves és én vigyázok rá, ma már Csepelen lakik egy szuper otthonban.

Nehéz évek voltak, így visszagondolva, és sosem tudok elég hálás lenni azért, hogy az apám akkor, a korábbi, gyengébb, személyes kapcsolatunk ellenére, segített a makacs fiának, hogy azért kajája legyen, fizethesse a lakását és a családjával kapcsolatot tartson fenn!

De a nehezebb, ámbár egyre tudatosabb időszak után, felismertem, hogy beszélni tudok igazán, így nekem valahol a kommunikáció területén kell elhelyezkednem. Egyetem végén jött egy lehetőség és első igazi munkahelyként a TriGránitnál dolgoztam gyakornokként, majd Office Managerként.

A sors nagyon kegyes volt, mert Tábori György (a hazai PR egyik úttörője) mellett tanulhattam és figyelhettem őt. De már itt is a CSR, a társadalmi felelősségvállalás kérdésköre mozgatott a leginkább. A válság 2008-as időszakában eljöttem a cégtől, megjártam egy kommunikációs ügynökséget, mondván, ezt az oldalt is látni kell, de ennek is vége szakadt és jött a váltás. A nagy szerelem csapott bele az életembe, mind magánügyileg, mind szakmailag. Most már nyugodtan mondhatom, hogy sorsfordító találkozás volt és azt hiszem, így kellett lennie.

Bejutottam a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, és megkaptam egy addig nem létező pozíciót, kommunikációs munkatárs lettem. El sem tudom mondani, mekkora boldogság és szakmai kihívás volt ez egy igazából kezdő szakember számára. De nagyban erősített, hogy a nehézségek ellenére, sok-sok támogatással, mégis sikerült elindítani valami változást.

Ismertebb lett az intézmény kiállítótere, több megjelenés született a suliról és még az ott dolgozók is megjegyezték, hogy eddig ismeretlen emberek is felbukkantak a kiállításokon. Ebből az időből datálom a kultúra iránti szerelmemet.

Még itt a Képzőn találkoztam egy kommunikációs szakemberrel, akit épp akkor kértek fel az abban az évben induló új, komolyzenei fesztivál sajtózására. Megkérdezte, nincs-e kedvem vele tartani, és persze, hogy volt. A következő évtől kezdve már egyedül csináltam a mára nyolcadik évét élő Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál marketingkommunikációját.

Életem egy másik meghatározó pillanata volt, amikor megismerkedtem egy festőművésznővel Kupeczik Ágnessel a Képzőn, aki épp egy saját kiállítást hozott tető alá és megkért segítsek neki kicsit sajtózni az eseményt. A tárlat, az akkor még Arany János utcában székelő Werk Akadémián volt.

Sokadszor mondom, de itt is szerelem volt az első látásra. A Vándor Ágnes és Réz András vezette suli, valamiért az én világképemet és gondolkodásomat jelenítette meg, adott neki húst és vért. Összebarátkoztam a házaspárral és úgy történt, hogy a következő szemesztertől már velük dolgoztam. Másfél év múlva, pedig már én vezettem az akkor még Kurátor képzésnek hívott, ma már átalakított Művészeti menedzser képzést.

Röviddel ezután, létrehoztam a kortársPRos-t, ami ma már több, mint öt éves.

11080713_1548219005441220_7038285258826922725_o.jpg

Eddigi karriered során mi volt a legnagyobb sikered, mire vagy a legbüszkébb?
Életemben a maximalizmus és a naiv őszinteség különös elegyet alkot.

Így egyszerre sosem vagyok elégedett semmivel, miközben mindenért hálás vagyok, ami előremozdítja a saját, vagy a partnerek életét, projektjeit.

Hosszútávban gondolkozom, így annak örülök a legjobban, amikor a partner elégedett.

Ha magamról van szó, óriási boldogságot okoz, amikor megkeresnek egy-egy számomra igazán
lényeges és fontos témával, aminél korábban éreztem, lehet, tudnék változást előidézni a
tudásommal. És megbíznak bennem.

Azt gondolom, hogy bárhol, de a művészeti piacon még inkább, a bizalom a művésszel az egyik legnagyobb siker, amit el lehet érni. Ha ezt megkapom, lángolok, és annyira magaménak érzem a dolgokat, hogy talán ez tud plusz energiákat felszabadítani bennem.

16473297_10154317031488450_1997126843569727859_n_1.jpg

De ha sikert kell kiemelni, akkor azt mondanám, hogy pár éve elvittem a werkes hallgatóimat a Belvárosi Színházba, ahol Orlai Tibor tartott órát nekik színház menedzsment témakörben. Előtte nem ismertem őt személyesen, és benn maradtam meghallgatni az előadását.

Az óra végére tudtam, hogy borzasztóan szeretnék vele dolgozni. Sok év tapasztalattal előttem járva, de ugyanazokat a gondolatokat mondta el, amelyekben én is hiszek.

orlai_tibor_portre_2017.jpg

Az előadás után beszélgettünk, lehetőséget kaptam, hogy egy kampánnyal bizonyítsak neki és azóta is együtt dolgozunk. Büszke vagyok magamra, hogy vettem a bátorságot és bizonyítottam egy rendkívüli embernek.

Mellényúlásod? Mit tanultál belőle? 
Volt pár. Leginkább olyan esetek vannak az életemben, amikor nem mértem fel elég hamar a partner elvárási indexét, vagy, hogy egyáltalán, ha mondok valamit, az mekkora súllyal esik latba az életükbe.

Amikor ténylegesen művésszel dolgozom közvetlenül, akkor nagyon oda kell figyelni, mit mondok, és végig kell, gondolom, milyen végkimenetelei lehetnek az általam állított dolgoknak.

Dolgoztam egy híres művésznővel, aki csodálatos személyiség, óriási tehetség, hittem benne. De valamiért nem tudta elfogadni azt, hogy egy kialakult brand megváltoztatása, vagy éppen továbbvitele áldozatokkal jár, más irányokat kell néha venni, és ha meglépi az ember, akkor az időbe telik. Főleg a magaskultúrában. Az elválás pillanatában mérhetetlen szomorúságot éreztem, de közben meg is világosultam, hogy jobb volt meglépni ezt a döntést, mint később talán elmérgesíteni a helyzetet.

Sosem szeretek rosszban elválni senkitől, mondván, ki tudja, mit hoz a jövő.

A legjobb üzleti tanács, amit valaha kaptál? Vagy amire te jöttél rá?
A szakmámban a türelem, az odafigyelés, az elhivatottság, a hit és önazonosság elengedhetetlen. Ezután érkezik minden szakmaiság.

Aki projektként vagy száraz munkaként közelít a kultúra bármilyen válfaja felé, az nem sokáig marad benne.

17973890_10154536294668450_2087228068699914707_o.jpg


Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?
Azt hiszem, talán több időt töltenék a művészekkel, de nem túl sokkal többet.( nevet)

Azért sikerült szerintem sok mindent megvalósítanom, mert nem léptem át egy pontot, és tudtam hideg fejjel, szakmailag dönteni.

Hogyan telik egy napod? 

Kávéval indul, gyakran kettővel, majd kutyasétáltatással. 8.30-tól általában már a gépem előtt ülök és estig a munkával foglalkozom.

Őszintén szólva, mivel a munkám a hobbim is, így nehéz néha meghúzni a határt. Színházba, koncertre, kiállításra megyek, miközben járatom az agyam, hogy mi történik, hol van egy ismert újságíró, kinek kit szeretnék bemutatni.

Ez a munkám, de mégis nem érzem, hogy az volna.

Hogyan kapcsolódsz ki?
Akkor, ha valami teljesen mást csinálok, mint a művészet.

Nemrég költöztünk/lakásfelújítottunk a párommal. Borzalmasan hosszú és megerőltető időszak volt. Bár megmondom őszintén, hihetetlenül sokat adott nekem ez az időszak, mert elsajátítottam új kommunikációs készségeket, amelyeket eddig nem kellett soha használnom. Mondjuk úgy, hogy az eddig nem használt erélyesebb oldalam mutatkozott meg.

Vállalkozónak tartod magad?
Most már nagyon is. A kezdetekben teljesen rábíztam magam a könyvelőmre, és az ügyvéd barátomra. De ma már merem azt mondani, hogy jobban tudok dönteni, tudok kompromisszumokat hozni. Tudom, hogy mi éri meg nekem és főleg a cégemnek.

Tudatosan építed a karrieredet? Használsz-e üzleti tervet?
Tudatosság a kezdetek óta van bennem igen.

Hiszem, hogy a félelem nem visz előre, és meghunyászkodni nem lehet, így sikerorientáltan igyekszem előre menni. Jó kompromisszumokat kell tudni kötni.

Bevallom őszintén, akkor kezdtem el nagyon tudatos lenni, amikor 2-3 éve egyre több visszajelzés érkezett, nem csak partnerektől, hogy jó az, amit csinálok. Az elején nehezen hittem el, mert a maximalizmusom nem engedte, de a lelkemnek jól estek és minél több ember tudta pontosan megfogalmazni, miért gondolják komolyan a véleményüket, én annál inkább éreztem az erőmet és tudtam hosszútávon előre tekinteni.

17039123_10154394691413450_581084804962904523_o.jpg

Mi az a tulajdonságod, amire a legbüszkébb vagy?
Talán, hogy minden helyzetben képes vagyok optimistán gondolkodni, és folyamatosan a megoldásokra törekszem, nem ragadok le a problémák gyökereinél.

Hol látod magadat 5 éven belül? Hova szeretnél eljutni?
Sok tervem van nagyon. De leginkább arra vágyom, hogy a cégem olyan brand legyen, amit a minőség és a szakmaiság fémjelez. A benne dolgozók, hittel és őszinteséggel tudják képviselni a partnereket.

Magammal szemben elvárásaim vannak, hogy milyen irányban kell fejlődnöm még. Meg kell találnom az egyensúlyt a magánéletem és a munkám között. A fentiek fényében, sosem egyértelmű a határ holléte.

Jelenlegi munkáid, projektjeid? 
2017 ősze az egyik legsűrűbb időszak lesz, amit a cégem megélt.

Az Orlai Produkciós Irodával 4 premierünk lesz a Belvárosi Színházban és a Hatszín Teátrumban.

A Színházak Éjszakáját először csináljuk szeptember 16-án.

A 2. Humen Film Fesztivál sajtójával is foglalkozunk.

A Highlights of Hungary ötéves lesz, és óriási megtiszteltetés, hogy a márkát mi ápolhatjuk most.

A Finn Kulturális Intézettel (Finnagora) szintén brandépítésen dolgozunk.

Nagy boldogság, hogy Tenki Réka színésznővel egyre szorosabb szakmai kapcsoltba kerülünk és segíthetjük az ismertségének növelését.

20746307_10154893515143450_1072913040945984856_o.jpg

A Werk Akadémia új tanéve indul benne a Művészeti menedzser képzéssel, aminek az órarendjét épp most állítom össze.

Nyitott Műtermek délutánjával és az Art Market Budapesttel is évek óta dolgozunk, amik most lesznek októberben.

Új utakra tévedünk, mert Nagy Dániel Viktor színművész a színészi pálya mellett a zenei munkásságát is egyre jobban előtérbe helyezi, így sok ehhez kapcsolódó feladatunk lesz.

nagy_daniel_viktor_a_humen_magazin_cimlapjan.jpg

És még októberben segítünk a FairPlay esemény kommunikációjában, amely a legális zeneletöltés mellett száll síkra Magyarországon.

berczi_lindaval_a_budapest_art_week_igazgatojaval_1.jpg

Ezek mellett a 2018-as, harmadik Budapest Art Week kommunikációján is már nagyban dolgozunk. (A képen Bérczi Lindával, a Budapest Art Week igazgatójával, jövőre áprilisban!) 

Van-e példaképed? Ha igen, ki vagy kik? Ki inspirál?
Kedvenc idézetem ez: „Gondolkozz, ahogy apád tanított. Élj, ahogy anyád tanított.”

Az idő múlásával arra jöttem rá, hogy a szüleim a legfontosabb példaképeim. Édesanyám teljesen más személyiség volt, mint édesapám, de a lelkük semmiben sem különbözik. Talán ezért lettem olyan, amilyen.

Minden érdekel, nem tudom sokáig lekötni magam egy dologgal. Az agyammal megyek előre, de a szívem és a lelkem adja az irányokat, nevezzük megérzésnek őket.

A többit meg megtanulom, hibákkal, sikerekkel együtt az úton.

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 
Itt jó lenne írni, hogy hát nincs pénz a kultúrában és máshol jobb; de azt kell mondanom, hogy aki ezt a világot választja, tisztában van a lehetőségekkel.

A világ más tájain is hasonló a helyzet, csak mindegyiket a saját körében kell értelmezni.

Úgy gondolom, ha kiáll magáért az ember és bizonyítja a szakmaiságát, akkor választhat és a kezdeti nehézségek után megérkezik az, ami anyagi sikernek nevezhető. 

Milyen költséghatékony megoldásokat használsz? 
Igyekszem minden projektből tanulni, és ha elsajátítható és hasznosítható tudásra teszek szert, akkor nem kell egy új alvállalkozót behívni a következő alkalommal.

Most jelen pillanatban sok munka van, ezért úgy igyekszem új munkatársat felvenni, hogy stratégiailag, előre látva megfelelő habitusú és kvalitású személy legyen.

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?
Ritkán költök hirdetésre, szóróanyagra. Mert alapvetően a munka minősége határozza meg, hogy lesz-e követező projekt. A legtöbb forrást a honlapunkra költöm. Vagy épp a teljesen új saját céges projektünkbe, amivel a kulturális kommunikációs szakmát célozzuk meg.

Egy konferenciasorozatot tervezek ősztől, amibe külföldi szakembereket hívok meg előadni és különböző témákra kívánunk megoldásokat kínálni. Ennek a neve az In Art We Trust, de erről később mesélek majd.

Hogyan jöttek az ügyfeleid?
A partnerek többségével úgy kerülünk kapcsolatban, hogy beajánlanak minket hozzájuk, vagy súgnak, hogy most lenne érdemes őket megkeresnünk.

Szeretem a művészeti világot, mert személy szerint sosem találkoztam ellenérzéssel, vagy elutasítással, ha megkerestünk valakit.

Azt vallom, ha a partner még nem is biztos abban, mi kell neki, de azt tudja, hogy kell valami és úgy találja meg az utat akár hozzánk, akár más szakemberhez, akkor már nyert ügye van. Ezzel a szakma és a kultúra élvezői is gazdagabbak lettek.

Mit szeretsz a legjobban, ebben a munkában?
Azokat a pillanatokat, amikor igazi örömöt látok az alkotók, menedzserek arcán, hogy a produktum, amit létrehoztak, bármilyen értelmezésben is, de sikeres. A csillogó szemek mindennél többet érnek, hiszen tudom, hogy valami csodában volt részem, és segíthettem elérni valamit, amire ki vannak éhezve a művészek és a menedzserek.

Én nem vagyok valami látványos örömködő, mert mindig a következődolgokra gondolok, de azokban a pillanatokban, amikor kilépek a jövőről való gondolkodásból, hihetetlen melegség jár át, vegyítve egy kis büszkeséggel.

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?
Kolléganőmmel ketten visszük a fősodort. Augusztus végétől lesz új munkatársunk.

Rajtuk kívül újságírókkal, grafikusokkal, fotósokkal és videósokkal dolgozunk együtt. Elég nagy team vagyunk igazából. Múltkor számoltam össze, 12 ember munkáját koordinálom olykor egyszerre. Élvezem.

Mottód?
A nyugodt tenger, nem igényli a szakképzett tengerészt. - Roosevelt

-----

Kedvencek..

Kedvenc városok: Budapest, Madrid
Kedvenc péntek esti kikapcsolódás: Mozi
Kedvenc időtöltés: konstruktív beszélgetések
Kedvenc étel: tejbegbríz
Kedvenc film: Malena
Kedvenc könyv: A. J. P. Taylor: A férfi és az államférfi
Kedvenc dal: Michael Buble: I've got you under my skin

A kultúra igenis fogyasztható, csak jól kell tálalni Tovább
A vállalkozó ruhatervező

A vállalkozó ruhatervező

Viki még nincs 30 éves, de már 7 éve építi az IMOGEN-t, a saját márkáját. Ragaszkodik a ruhatervező titulushoz, és szerinte jó vállalkozónak lenni, ahogy mondja, "szeretek a magam ura lenni, magam beosztani az időmet, eldönteni, hogy mikor mihez van kedvem". 

Arról beszélgettünk, hogy miért jobb érzés, ha visszatér egy elégedett vásároló, mint elnyerni egy díjat, miért fontos állandóan megújulni és, hogy nem kell mindent a szívünkre venni.
Megjegyzés: Nem lenne teljes a felvezetés, ha nem említeném, hogy Viki az öcsém, Peti felesége, magyarul nekem a sógornőm! 

13029460_10206407066482105_2494758364661160342_o_1.jpg

Mivel foglalkozol? Ruhatervező vagyok. Direkt nem mondom, hogy divattervező, számomra az nagyképűen hangzik. Én ruhákat tervezek nőknek. Munkába, utcára vagy éppen életük nagy eseményeire, és nem csak egy szezonban viselhetik ezeket, hanem adott esetben évekig.

12909520_10206235542834121_3022261537964985713_o.jpg

12973607_10206303319928506_6465262237715267645_o.jpg

Hogyan jutottál el idáig?

Amióta az eszemet tudom “művészkedni” akartam, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mit. Szóba jött még a masamod és a maszkmester is, mire eldöntöttem mit is szeretnék, mihez értek leginkább, és mi az, ami mellett életem végéig ki tudok tartani.

Egy szombathelyi művészeti középiskolába jártam, ahol irányt mutattak. Párszor felvételiztem sikertelenül a MOME-ra, ami minden évben adott egy pofont.

Az utolsó sikertelen felvételin megkérdezték, hogy miért nem ruhákkal szeretnék foglalkozni. Ezután feltettem én is magamnak a kérdést, hogy tényleg, miért is nem?

Mivel nem vettek fel, kénytelen voltam másképp elsajátítani a szakmát. Azt gondolom, hogy az, hogy a magam útján sajátítottam el a dolgokat arra is megtanított, hogy nagyobb szenvedéllyel és alázattal végezzem a munkám.

Nem volt túl sok munkahelyem amiről mesélhetnék, mert mióta dolgozom nagyrészt a saját márkámat építem, immár 7 éve.

Először gyakornokként, majd beosztottként dolgoztam divattervezők mellett, és nagyjából rálátást kaptam, hogy is működik ez a munka. Idővel kinőttem a beosztott munkakörből és elkezdtem a saját életemet, karrieremet építeni az addig szerzett tapasztalatokkal, kapcsolatokkal.

Ekkortájt ismerkedtem meg most már férjemmel, akivel hasonló terveink voltak. Sokat segített a szárnyaim bontogatásában is, majd kicsivel később megnyitottuk a belvárosban az üzletünket.

2010-ben alapítottam az IMOGEN márkát, női ruhákat tervezek és készítek. Eleinte utcai használatra szánt ruhákkal kezdtem, de egyre többen jöttek hozzám, akik alkalomra szeretnének egyedit, személyre szabottat.

Jelenleg, mivel nyár van, a fő profilom az esküvői ruhák, de emellett évente 2-3 kollekciót is készítek.

12106700_10205183715739101_2257218762959810068_n.jpg

14572775_1833654520201382_7228502519977474491_n.jpg

19959309_10155540004699308_1452396846565913189_n.jpg

 

Eddigi karriered során mi volt a legnagyobb sikered, mire vagy a legbüszkébb?

Minden apróságnak tudok örülni, és minden kis dologra, munkára amit sikerrel zárok le, büszke vagyok. Nem tudok kiemelni legfontosabbat.

Büszke vagyok arra, hogy honnét indultam, és merre haladok. Sikeres vagyok abban amit csinálok, a vásárlóim szeretnek és elégedettek a munkámmal. Számomra sokkal fontosabb visszajelzés, ha visszatér egy elégedett vásárló, mint elnyerni egy díjat.

De például a megjelenés a Book of Design könyvben, egy csomó más tehetséges, sikeres designer között, nagyon jól esett.

14352595_10207443080741814_6628298642944045250_o.jpg

Mellényúlásod? Mit tanultál belőle?

Kicsit sajnálom, hogy nem zártuk be korábban üzletünket (Black Box), annak ellenére, hogy sokat profitáltam szakmailag belőle.

Nem is biztos, hogy mellényúlás volt ez, inkább egy döntés, amit kicsit későn hoztunk meg. Mert sok mindenre megtanított, rengeteg tapasztalatot szereztem abban az 5 évben, és természetesen kapcsolatokat, vásárlókat is, és rálátást a kereskedelemre. 

Nem azért nem működött, mert nem tettünk meg mindent. Sőt! Erőn felül csináltuk, ameddig lehetett, de sajnos ez az ország nem a kisvállakozókról szól...Ez egy utazás volt, aminek a végére értünk.

10308340_671281939588254_3267043454558076394_n.jpg

 legjobb üzleti tanács, amit valaha kaptál? Vagy amire te jöttél rá?

Az eszemre és az első megérzésemre kell hagyatkozni.

Talán ezt nevezik női megérzésnek, de eddig bejött, vagy bejött volna, ha rá hallgatok.

Amit pedig megtanultam az elmúlt években, hogy gyorsan kell reflektálni a változásokra, és igazodni a kell a piac elvárásihoz. Mert én hiába találok ki valamit, és akarom azt csinálni, ha nincs rá igény. Muszáj megújulni mindig, új dolgokat megtanulni, tágítani a látókört, és minél nagyobb igényeket kielégíteni.

Továbbá azt is megtanultam, hogy nem kell mindent elvállalni, mert nem biztos hogy kifizetődő lesz a belefektetett energia, és nem biztos, hogy referenciaként is felmutatható.

10272598_933551846671435_2320698688637258261_o.jpg

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Azt hiszem semmit nem csinálnék másképp.

Ja de! Nem kell mindent annyira a szívemre venni, mint néha azt tettem, legyen szó munkáról, vagy magánéletről :) 

13327646_1299524713410386_1918118237299036092_n.jpg

Hogyan telik egy napod?

Rengeteg rendszerem van, fizikailag és a fejemben is. Olyan mintha egy táblázatban élnék, így is gondolkodom :) 

A nap első óráira is rendszerem van. Felkelek, rendbe teszem magam, aztán a lakást, hiszen az a munkahelyem is, és ki tudja mikor állít be valaki.

Ha megittam a kávémat, indulhat a munka.

Aztán innét általában felborul a rendszer. Hiába találom ki, hogy ma mit fogok megcsinálni, valami mindig közbeszól. Szerencsére általában egy újabb munka az, ami felborítja a terveket.

Varrok, rajzolok, szabok, modellezek, vasalok, megrendelőkkel találkozom, méteráru üzleteket járok. Ezek a feladataim, ezeket osztom be, de nincs két egyforma nap.

11036945_10204379368710928_5131851577294948718_n.jpg

12698190_10205864912648598_904684533435313317_o.jpg

Hogyan kapcsolódsz ki?

Imádok utazni a férjemmel, vagy csak elmenni valahova Budapesten. Vagy találkozni a barátnőimmel. Ha nincs, akkor csak belelapozok egy könyvbe. Egyébként néha pusztán arra vágyom, hogy hagyjanak békén a gondolataim, ne kattogjon az agyam. Ilyenkor csak bámulom a telefonom képernyőjét és internetezek a kanapén.

12109321_10205192964210307_6291896259218979956_n.jpg

18920885_1869807516379192_1075311825423784413_o.jpg

18815291_10209515863400085_6792015668141914633_o.jpg

Vállalkozónak tartod magad?

Igen. Így hozta az élet, de egyébként is szeretek a magam ura lenni, magam beosztani az időmet, eldönteni, hogy mikor mihez van kedvem, melyik munkát akarom épp folytatni, aztán belekezdeni a következőbe.

Amióta komolyan foglalkozom a karrieremmel, vállalkozó vagyok, még ha nem is a szó legszorosabb értelmében.

Az egész felnőtt életem vállalkozásokról és vállalásokról szól. Felépíteni a márkámat, nyitni egy üzletet, és most megint csak a márkámra koncentrálni teljes erőbedobással.

17760924_10209058480965810_4445811882888398190_o.jpg

17760965_10209058481925834_1602643463414286773_o_1.jpg

17632362_10209058479285768_2322915364046160018_o.jpg

Tudatosan építed a karrieredet? Használsz-e üzleti tervet?

Nincs üzleti tervem. Sajnos nem vagyok jó ebben, nem vagyok az a számolós fajta. Vannak távlati terveim és elképzelésem, hogy mikor minek kellene történnie a karrieremben. Aztán vagy úgy lesz, vagy máshogy alakul. Néha bezárul egy ajtó, de kinyílik egy másik, tele új lehetőségekkel, amikkel megpróbálok élni.

20615968_1963777160315560_338976395306437920_o.jpg

Mi az a tulajdonságod, amire a legbüszkébb vagy?

Kitartó vagyok nagyon. Persze sokszor feladom, mondván hogy én ezt nem tudom megcsinálni. De addig nem hagy nyugodni a dolog, míg bele nem kezdek újra. Végül általában megoldom a problémát.

20424025_1954936591199617_6922895404360728351_o.jpg

Hol látod magadat 5 éven belül?

Teljes anyagi biztonságban, ugyanebben a szakmában, ugyanezt a márkát építve, illetve már egész jól felépítve. Ingatlan hirdetéseket fogok böngészni és kertes házat keresek, ahol lehet kutyánk és gyerekünk.

 

Van-e előnye illetve hátránya  a női vállalkozó létnek? Magyarul ha a vállalkozó nő?

Nem érzek hátrányt, szerintem az én szakmámban ez inkább előny. Szerencsére általában gyorsan kialakul egy bensőséges kapcsolat  köztem és a vásárló közt. Én azt vallom, hogy enélkül nem lehet megcsinálni a tökéletes ruhát.

19956666_1931419090218034_6943687870809553656_o.jpg

Milyen támogatás hiányzik a legjobban?

Talán anyagi, de befektetőt nem szeretnék. Saját tapasztalatom nincs a témában, csak elképzelésem róla.

Milyen költséghatékony megoldásokat használsz?

A bolt bezárása már maga is nagy költséghatékony megoldás volt, de utána sem terveztem, hogy a belvárosban béreljek egy showroomot. A lakásban alakítottuk ki a stúdiót.

Hogyan reklámozod magadat? Kell-e reklámozni magadat? Költesz-e marketingre?

Facebookon hirdetek és az Instagramot is használom reklámra. De a legjobb reklám az elégedett vásárlók, akik terjesztik a jó híremet.

 12087211_10205240559720165_7639840082485636626_o.jpg

Egyedül dolgozol, van-e segítőd?

Vannak varrónőim és van a férjem, akit a legfőbb kritikusomnak tartok, és akinek a véleményét mindig kikérem.

14207634_10207308349533618_7210739496333696018_o.jpg

Milyen tanácsot adnál azoknak a nőknek, akik most kezdenek el vállalkozni?

Én talán túl realista is vagyok, ezért azt tanácsolnám, amit magam is mindig teszek. Mindent jól rágjanak át, amit kitalálnak, és ha ez megvan és még mindig ott a cél a szemük előtt, akkor ne adják fel egykönnyen.

Kedvenc helyed Budapesten? 
Van pár hely, amit előnyben részesítek. Ha kocsma akkor Hivatal, ha kávézó akkor Mai Manó. Étterembe nem igazán járok, ha igen akkor Jelen a barátnőkkel, Thai Chili wokbar a férjjel. 
Kedvenc divatterveződ és miért? 
Dior és Chanel, nekem ők testesítik meg a Divattervezőt. Ők tényleg olyat alkottak koruknak megfelelően, ami kiemelkedő volt. 
Kedvenc könyv? 
Kedvenc íróm van. Szabó Magda könyvei tudnak kikapcsolni igazán, most is épp tőle olvasom az Őzet.
Milyen oldalakat/ blogokat olvasol?
A napi aktuális híreket reggeli közben mindig átfutom az indexen, meg a 444-en. Illetve mivel még mindig aktuális téma otthon a lakás berendezése, van néhány blogger, akiket követek. A akicsiház.hu-ról tanultam meg kárpitozni és juditu blogja pedig rámutatott, hogy milyen jó dolog a műfű az erkélyen.
Kedvenc zene?
A zenei stílust nem tudom behatárolni, elég tág az ízlésem. Tinédzser korom óta szeretem a Nouvelle Vague-t, bármelyik számuk jobb kedvre derít. A legújabb kedvencem a Papooz. 

Mottód?

“Ha látsz képet magad előtt, arra képes vagy”.

Bevallom fogalmam sincs ki mondta, de gyakran hallom ezt Petitől, a férjemtől. :)

13925039_10207112472076804_5285873517041572198_n.jpg

A vállalkozó ruhatervező Tovább