neverordinary

54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem. 

54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem. 

Ha jól emlékszem június eleje volt, napoztunk a medence mellett, amikor is a pasim átküldött egy New York Times cikket, hogy szerinte ez nekem tetszeni fog. Tetszett. Kétszer elolvastam egymás után. Aztán még párszor később. Ma meg felkeltem, és azt gondoltam, hogy nektek is tetszene. Úgyhogy lefordítottam Delia Ephron, a legendás Nora Ephron húgának írását. A történet igaz.
28ephron-superjumbo.jpg
DELIA EPHRON 

54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem.
Micsoda romantikus bohózat, gondoltam. Tévedtem, viccről itt szó sem volt.

Olyan volt, mintha a saját romantikus bohózatom szereplője lennék.
 
Abból élek, hogy ilyeneket írok. Nővéremmel, Nórával írtuk "A szerelem hálójáb@n" forgatókönyvét, a többi között. Specialitásom: hogyan esnek szerelembe az emberek.

És hogy hogyan kezdődött?

Tavaly augusztusban írtam egy esszét arról, hogyan próbáltam meg kikapcsoltatni a halott férjem telefonját, és min kellett keresztül mennem ezért a Verizon-nál, hogy ez megtörténjen.
Októberben levelet kaptam egy férfitől, aki olvasta a cikket. 
Ugyanaz a férfi volt, akivel 18 éves koromban Nóra összehozott, nyári gyakornok volt a Newsweek-nél. Háromszor randevúztunk, írta a férfi.

72 évesek vagyunk. Mindez 54 éve történt. "Elmentünk a Columbia foci meccsre, hóvihar volt." Írta Peter, miután bevallottam neki válaszlevelemben, hogy egyáltalán nem emlékszem a randijainkra.

Peterből pszichiáter lett, Jung-i analitikus és Bay Area-ban él.

Akadtak kapcsolódási pontjaink. Hasonló problémája volt az AT&T-nél, amikor megpróbálta halott felesége telefonját megszüntetni. Utoljára Szicíliába utaztak együtt, Szirakúzába. Egyik regényem, melynek címe Szirakúza, ott játszódik. Peter mondta, hogy olvasta és nagyon tetszett neki. Tudta, hogy közelítsen egy író szívéhez. 

Akarod folytatni? - kérdezte levelében. Nyilvánvalóan akartam.

Megesküdtem volna, hogy egyáltalán nem érdekelnek már a férfiak, sőt levetkőzni sem akarok egy előtt sem. Elégedett voltam. Nagyszerű barátaim voltak. És volt egy csodálatos házasságom.

És ennek ellenére, Peter ott állt tárt karokkal. És meg beleestem.

Természetesen, rögtön rákerestem a neten.

Mire megtaláltam pár férfivel jól összekevertem. Megtudtam, hogy két könyvet is írt a szexuális kizsákmányolásról. Tanúskodott bíróságon bántalmazott nők mellett. Egy aktivista a nők nevében? Mi ez, valami feminista tréfa? Nemrégiben a Grand Canyon-ban túrázott. Küldött egy képet, amin egy kenuban ül. Pompásan nézett ki.

Miután konzultáltam barátnőmmel, Jessie-vel, aki kiváló ítélőképességgel rendelkezik és rendben találta Peter e-mailjét, válaszoltam neki. Valami bájosat akartam. Arra azért figyeltem, hogy óvatosan megemlítsem, hogy körülbelül  a Greenwich Village-ig szoktam eltúrázni süteményért. Peter rettentően érdekesnek tűnt, de az biztos, hogy semmi esély arra, hogy én valaha is a Grand Canyon közelébe menjek.

Néhány napon belül aztán már egyfolytában emaileztünk. Emlékszem azon gondolkoztam, hogy nincs értelme mást mutatni, mint azt, amilyen vagyok, így aztán őszintén írtam az életemről, a veszteségeimről, a túlélés nehézségeiről. És ő kedvesen válaszolt.

Olyan volt, mint amikor Joe Fox és Kathleen Kelly a A szerelem hálójáb@n-ban, a szívünkkel e-maileztünk. Vagy mint A szerelem hullámhosszán-ban, az óceán két különböző partján laktunk.

Olyan 2 héttel később, jött az elkerülhetetlen mondat: "Delia, azt hiszem jó lenne telefonon beszélnünk."

Hamarosan éjszakába nyúló beszélgetésekbe merültünk. Semmi Facetime vagy Skype, sima telefon - hangok kapcsolódtak össze, úgy, mint amikor fiatal voltam. Nevada-ba ment Hillary Clinton-nal találkozni, végig beszéltük a kétszer 4 órát, amíg oda és vissza vezetett. 
Nem tudtam gondolkozni, sem írni, sem aludni. Tudtam, hogy kezdek szerelembe esni. 72 éves vagyok, hogy történhetett ez? Mindez azonban mindez történt volna, Peter azt mondta, "Delia, azt hiszem, ideje lenne találkoznunk."

A következő héten New Yorkba jött.


A randink napján, a fodrászatban pazar beszárítást kaptam. Persze túlságosan sok időt töltöttem azzal, hogy mit vegyek fel. A vacsora alatt meg képtelen voltam normálisan társalogni. Azt hiszem, megkérdeztem mi a kedvenc színe. Az agyamat teljesen lesokkolta a jelenléte, meg a férjem szelleme is, aki amúgy csak azt akarta volna, hogy boldog legyek. De akkor is.
 
Amikor kijöttünk az étteremből, Peter megcsókolt. A Bowery és a Houston sarkán.

Másnap reggel bepánikoltam. Úgy volt, hogy a Washington Square Park-ban találkozunk.  Nem tudtam elindulni. Felhívtam Jessie-t.
"Hátizsákja van." - mondtam neki
"Észak-Kaliforniában mindenki hátizsákkal jár. Irány a park!" - mondta.

Leültünk egy padra és órákon keresztül beszélgettünk. Meg voltam rémülve. A mi korunkban a halál már ott ül melletted. Ha kinyújtod a kezedet, meg is érintheted. "Senkinek sem kellene kétszer keresztül mennie azon, amin mindketten keresztül mentünk. Ha beteg leszek, ne maradj mellettem."  Emlékszem amikor azt mondtam neki. Persze nem így értettem.
"Soha nem tudnám ezt megtenni."- mondta Peter.
 
Ez nem egy romantikus komédia. Egyáltalán nem az.

Korunkból adódóan felesleges volt titkolózni, így elmondtam Peternek, hogy 7 éve a csontvelőmben rendellenes sejteket találtak. Így aztán félévente el kell mennem Dr. Gail Roboz-hoz, a Weill Cornell Medicine leukémia doktorához, hogy megnézze a véremet és azt mondja, hogy jól vagyok. Petert ezzel sem riasztottam el.

Hetekkel az első randi után, hosszú utazásokat tettünk, egyszer még a Grand Canyon-hoz is elmentünk. Aztán március 9-én elmentem a következő vérvizsgálatra és kiderült, hogy leukémiám van.

A neve A.M.L. azaz akut mieloid leukémia. A kemoterápiát jövő héten kellene kezdenem, mondta Dr. Roboz, CPX-351, egy klinikai kísérleti szerrel, amit a FDA (Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) még el sem fogadott. 
Leukémia. A.M.L. A nővérem ebbe halt bele.

Aztán Dr. Roboz mondta, hogy ez nem ugyanaz a betegség. A rendellenes kromoszómák és mutációk miatt az A.M.L. nagyon eltérően viselkedhet különböző betegekben.
Az én verzióm más volt, mint a nővéremé, és Dr. Roboz úgy vélte, hogy jól fogok reagálni a CPX-351-re. Ezért is kaphattam meg a gyógyszert a Weill Cornell programjában.

Hálás voltam ezért, de az kívántam, bárcsak lett volna valami ilyesmi akkor is, amikor Nóra beteg lett. Nagyon hiányzott, jobban mint valaha.

Ahogy a nővérem, én is elkezdtem hazudozni. Jó sokat hazudtam azoknak, akiket szeretek. Akikkel dolgozom. Hogy miért nincs készen a forgatókönyv, vagy hogy miért nem tudok megbeszélésekre járni. Csapnivaló hazudozó vagyok. Ami eszembe jutott éppen, azt hazudtam. Egyszer például egy barátom szemfertőzésével is visszaéltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha elmondom egy embernek, az elmondja másoknak, és akkor majd mindenki tudni fogja, és úgy fog megjelenni a hírekben, hogy "A nővére is így halt meg, ő is meg fog." 

Védenem kellett a reményt.

Ahogy megtudtam a hírt, Peter másnap jött. Ült az asztalnál, éppen francia pirítóst készítettem, amikor azt mondta: " Össze kellene házasodnunk. Hozzám jössz feleségül?"
"Igen."

Nem praktikust döntést hoztunk. Mindketten éreztük, hogy a betegség még erősebben láttatta szerelmünket. Hétfőn megkaptuk a házassági engedélyt, és megvettük a gyűrűt. Kedden befeküdtem a kórházba.

Össze akarunk házasodni, mondtuk Dr. Roboznak, akiről kiderült, ezt is el tudja intézni. Felolvastuk a fogadalmainkat, Peter főleg a csodákról beszélt, és Cheryl Fox, a kórház káplánja összeadott minket a kórház 14. emeleti ebédlőjében. Az első CPX-351 kezelésben voltam, még kettő volt hátra.

Peter felfüggesztette a praxisát és a kórházi szobámban aludt. Nem volt olyan pillanat, amikor ne lett volna pozitív. Egyszer sem. Sokáig kórházban lenni, olyan mint egy alagútban, elmosódott emberek ellenőrzik az életjeleidet, ételek érkeznek, amiket nem akarsz megenni, kényszeríted magadat, hogy sétálj a folyosón, hogy legyen erőd. A félelem és a remény harcol a szívedért és az elmédért. Minden este amikor elaludtam a kórházi ágyban, láttam Petert olvasni a pótágyon, arra várva, hogy előbb aludjak el, mint ő.

25 nappal később kiengedtek a kórházból. Az utolsó csontvelő biopszia szerint, remisszióban voltam.

Remisszió. Egy igazán figyelemre méltó szó.

Egy héten belül újra írtam. Peterrel operába mentünk. De továbbra is elkerültem a barátokat és a családtagokat. Amikor számomra kedves emberekkel találkoztam, előadtam azt az életemet nekik, amelyik már nem is létezett. (Kihagyva a házasságot - ezt hogyan magyaráztam volna meg?)

A titkolózás aztán egyre nagyobb teher lett, elszigetelt. Egyszerűen nem illett hozzám.

Nagyon remélem, hogy az FDA jóváhagyja a CPX-351-et. Mindenki számára hozzáférhetővé kellene tenni, akinek szüksége van rá. Kötelességem ezt elmondani.

Ránézek Peterre és azon gondolkozom, hogy történhetett meg velünk ez a csoda. A nővérem, persze. Ő már 54 évvel ezelőtt gyanította, hogy egymásnak lettünk-e teremtve azaz E.V.E.T. (A Szerelem hullámhosszán-ból) Köszönöm Istenem, hogy Peter olvassa a New York Times-ot. Köszönöm Istenem a nagylelkű szívét. Említettem már, hogy a CPX-351-től nem hullik ki a haj? Persze, azt kellene mondanom, hogy ez egyáltalán nem fontos, amikor élet és halál között vagy, de igenis az. Összetöri a szíved. Számít. Minden számít. Főleg a szerelem.

Eredeti, angol cikk itt.
54 év után egymásba szerettünk. Öt hónappal később leukémiás lettem.  Tovább
Leltár 2017

Leltár 2017

insta_2017_legjobb.jpg

Már hetek óta készülök rá, hogy megírjam a leltárt, erre megint az utolsó napra hagyom, persze.  Aztán majd sopánkodok, hogy megint nem teljes, mint tavaly. De úgy döntöttem, hogy elengedem a perfekcionizmust 2018-ban, most kezdem!

Először is, számban kifejezve kb. 100.000 kedves olvasó látogatott a blogomra, ebből 20% volt új érdeklődő. Érdekes módon, valamiért azt hittem, hogy kevesebb lesz, mint 2016-ban, aztán meg kiderült, hogy  2016-ban 30.000-rel kevesebb volt.  A lényeg, hogy van hová fejlődnöm.

Az 5 legolvasottabb blog poszt 2017-ben:

 
 
 

2017-ben az egyik legjobb dolog az volt, hogy utaztunk, pedig úgy terveztük, hogy nem utazunk, mert nem lesz elég pénzünk. Aztán valahogy mindig úgy jött ki, hogy lett (az univerzum figyel!), így áprilisban Magyarországon töltöttünk egy hetet, még a Balaton is belefért, aztán véghezvittünk egy szuper dél-franciaországi tripet - így eljutottam Cannes-ba, Mougins-be, a Colombe d'Or-ba St. Paul de Vence-ba - , aztán Olaszországon belül is utaztunk, Milánó, Velence, Umbria és egy csodás hét délen, ahol 100 évig élnek az embernek, aminek az első részét már megírtam. Aztán végre megint volt egy kis London is, teljesen váratlanul, jó volt, de már másképpen érzek iránta.

És persze 2-szor sikerült hazalátogatnom, ami azért volt jó, mert tudtam veletek is találkozni.

Aztán elkezdett foglalkoztatni az öregedés, a hogyan-öregedjünk-jól témakör, ha jól emlékszem, minden A szuperöregedés titkával kezdődött. Hirtelen felindulásból indítottam egy Hello 40 blogot is, amivel még nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy a téma marad, sőt. 

Az öregedés és elmúlás, mint olyan, nyilván mindenkit megüt 40 körül, mert már azt látjuk, hogy mennyi lehet még, hány év, és ebbe mi fér bele. Eljön-e a szerelem, mi van, ha nem kellek senkinek, mi van, ha elkezdek elhülyülni, mi van, ha egyszer csak nem lesz munkám, mi van, ha már nem tudom magam megvalósítani, mi van, ha egyszer csak ott állok egyedül és nincs aki segítsen. Ezernyi kérdés, naponta küzdök ezekkel én is, úgyhogy hello midlife crisis! Jó kis téma lesz jövőre!

Aztán itt vannak női karrierek, inspiráló sztorik, ez is marad, hiszen ezekből sosem elég, íme az eddigi interjús lista, sajnos van amivel elmaradtam, ezt igyekszem pótolni mihamarabb.

Hogyan lettem kommunikációs igazgatóból mozgásterapeuta? - Feövenyessy Kriszta

Ez egy életforma, nem egy vállalkozás - avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában - Hegedűs Zsanett

Fókuszban a kreatív nő: Bitay Andi, blogger és #minimalistmom - Bitay Andi

Villáminterjú: 10+1 kérdés Benkó Zsuzsannához 

A vállalkozó ruhatervező - Bajcsai Viki

A kultúra igenis fogyasztható, csak jól kell tálalni - Balogh Máté, Kortárs PR 

Nem tervezek előre, jól ki van kövezve az életünk, csak lépkedni kell az úton - Belasics Edit, Szent András Kastély

Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Mosonyi Vera, Floresse

25 év után abbahagytam a hajfestést, bár nagyon szerettem a feketét, 40 felett egyszerűen öregít. Azt hittem, hogy jobban őszülök és trendi fehér hajú lehetek, de ehelyett lett egy barnás-szürkés kissé őszes valami egy év nem festés után, ami rajtam kívül mindenkinek tetszik, úgyhogy egyelőre várok, hátha nekem is megtetszik. 

Kiváló takarítónő lehetnék egy másik életben, ezt sem gondoltam volna, amikor kiköltöztem tavaly, hogy ezt fogom csinálni minden szombaton, helló házkiadás!

Aztán bevallom, hogy egyre remetésebb vagyok, magyarul jól megválogatom hova megyek el és kivel találkozom, mert nincs időm hülyékre és parazitákra. 

Örömmel jelentem azt is, hogy idén csak két csak esetben szívattak meg: az egyikbe sajnos pénzt  és időt is öltem, a másikba bizalmat. Nem tudom, melyik volt a rosszabb. Azt hiszem, az utóbbi, mert ott az egészségemről volt szó. (Amúgy tavaly volt egy esetem, egy ismertebb, jelenleg külföldön élő esküvői fotós bízott meg munkával (közös barát révén találkoztunk), megcsináltam a munkát, szépen meg is dicsért, aztán soha nem fizetett, a végén azt mondta, hogy ő átutalta a pénzt, és én hazudok. Elengedtem, bár néha még mindig úgy kiírnám a facebook-ra, hogy nehogy megbízzátok.)

A blognak és a facebook-nak köszönhetően viszont lettek új barátaim, ami segít túlélni a remeteséget, és nem mellesleg tágítjátok folyamatosan a látókörömet, szóval továbbra is írjatok, meg küldjetek cuccokat, nagyon szeretem ha a párbeszéd kétoldalú, magyarul nem csak én hányom a tartalmat az Internetre. 

Párkapcsolatilag minden rendben, december 24-én ünnepeltük volna másfél éves évfordulónkat, ha nem felejtem el! Amúgy meg soha nem gondoltam volna, hogy egy párkapcsolat lehet ennyire izgalmas. Tekintve, hogy napi 24 órában együtt vagyunk és egyáltalán nem unjuk egymást, sőt, ezen néha mindketten eltűnődünk, hogy mennyire összeillünk. Igazán szerencsések vagyunk.

Aztán Katinka, egykori kollégiumi szobatársam ajánlotta a Yearcompass-t, ami egy letölthető/nyomtatható füzet, segít lezárni az évet, magyarul jó sok kérdésre kell válaszolni, hogy aztán lásd milyen is volt a 2017, hogy meg tudd tervezni a 2018-at.

Összességében, nem panaszkodom, lehetne sokkal rosszabb. Van aki meg sem éli a 43-at, ugye. Aztán meg ha nem történne semmi az életemben, milyen unalmas lenne és nem tudnék tanulni a hibáimból.

Szétesni törvényszerű, újra összerakni magadat pedig csodálatosan nehéz, de megéri. Éppen ezen dolgozom, de erről majd többet jövőre.

Kívánok boldog új évet minden olvasómnak, köszönöm, hogy áldoztok rám időt, írtok, kommenteltek, tanácsot adtok, nélkületek kevesebb lenne az életem!

Úristen, majdnem kifelejtettem a kutyát! A kutyával még mindig imádjuk egymást!

Csók, Orsi

Leltár 2017 Tovább
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával

bbv_8394web.jpg
Minden úgy kezdődött, hogy hangot adtam a Facebook oldalamon annak, hogy egyszerűen nem találok vágott hortenziát Budapesten. Vera meghallotta segélykiáltásomat és elvitt egy lelőhelyre, ezt jól meg is írtam a blogon itt, ha virágot akartok olcsón, ide menjetek.

Aztán megismertem Vera történetét és mindig mondtam neki, hogy akkor szólj, ha majd ott tartasz, hogy megírjuk, mert felmondtál.

Vera ugyanis 36 évesen úgy döntött, hogy akkor pályát módosít és megvalósítja az álmát.

Én pedig mindig szívesen írok olyanokról, akik valóra váltják az álmaikat.
Akik merik vállalni, hogy fel kell áldozni bizonyos dolgokat azért, hogy majd a végén jobb legyen, akiket nem érdekel, hogy mások mit gondolnak és akik tudják, hogy mit akarnak.
Szerintem amúgy az a legjobb pillanat, amikor rájössz, hogy ez az, ezt akarom csinálni!

Fogadjátok Vera sztoriját szeretettel, nem titkolt szándékom, hogy azért is írok róla, hogy segítsem a kis vállalkozását, szóval ha éppen virágra vágysz, legyen az pár szál virág a vázába otthonra, vagy egy cuki csokor ajándékba vagy asztali dekoráció és még sorolhatnám, akkor keresed a Floresse-t!
134216_1055653604493859_6539528977265658266_o.jpg

 
Mivel foglalkozol? 

Virágkötészettel, virágdekorációval. 

A cégem, a Floresse egy emberi léptékű kisvállalkozás, amit a virágok iránti szenvedély és magas szakmai odaadás hívott életre és ez jellemez.

Hogyan jutottál el idáig?

Tájépítészmérnökként végeztem 2006-ban a Corvinus Egyetemen, de már akkor tudtam, hogy nem fogok a szakmában dolgozni, a hazai gyakorlat nem vonzott, ezért inkább fogtam magam és az Erasmus révén Finnországba mentem félévre kitekintést szerezni. 
A skandináv design és a finn gondolkodás nagy hatást tett rám, ez a mai napig tart.

Egy kis Főkertes kitérő után, jelentkeztem egy nagy állami céghez, mely ekkor kezdett bővülni és EU-s pályázatok keretében is tervezte finanszírozni infrastruktúrafejlesztési projektjeit, én naivan azt hittem hogy a pályázati rendszerek kezeléséhez szükség van területfejlesztési ismeretekre és átfogó szemléletre.

Két év után azonban már biztosan tudtam, hogy nem az állami szektor és nem is a pályázatok fogják  a kiteljesedést hozni az életembe.

A 30. születésnapomra kaptam egy Ikebana könyvet két baráttól, akik nagyon jól ismernek. A könyvbe írtak egy mondatot, amiért mai napig hálás vagyok, és ami miatt el mertem kezdeni komolyan gondolkodni gyermekkori álmom megvalósításáról.

Végül is, ha jobban belegondolok, a virágkötészet mindig is ott volt a szemem előtt, csak nem láttam tisztán.

Az első virágkötészeti tanfolyamot ugyanis 10 éves koromban végeztem el. A békéscsabai Kertészeti Vállalatnál dolgozó nagymamám révén családi baráttá vált Kokics Tibornál, aki már akkor megjósolta, hogy egyszer majd kollegina leszek. Persze, akkor csak nevettem ezen.
11953000_882112865209450_8883599913992835256_n_1.jpg
A végső döntést 2014-ben hoztam meg, ekkor már nem láttam értelmes célokat a munkahelyemen és a rutinból elvégezhető munka meg soha nem motivált.

Felhívtam Tibort, aki azonnal átadott egy csomagtartónyi szakmai folyóiratot, valamint közölte, keressek gyakorlati helyet, ugyanis ezt nem elméletben kell tanulni. Így aztán egy évig minden szombaton egy vidéki virágboltban voltam kisegítő.

Ahogy a baráti körben lassan híre ment, hogy tájépítészből és menekülő irodistából virágkötővé nevelem magam, lassan elkezdtek érkezni az első megkeresések is.

2015-ben elvégeztem az OKJ-s virágkötő tanfolyamot, tehát szereztem "végzettséget" a munkához, de ott valójában nem kaptam sok új információt. Mai napig sajnálom a tanfolyamra szánt időt és pénzt is - viszont elfogadtam, hogy ez is része volt az útnak.

Szépen lassan, főállás mellett, albérletekben lakva építettem fel a céget 4 év alatt. 
12783512_970960152991387_8996875376601926425_o.jpg
Ezt meg kell kérdeznem, mi volt a könyvbe írva, ha nem titok?

Nem titok. Engem ott és akkor pont megtalált a 110. oldal, ahol részletes leírásban és több példával bemutatva azt járja körbe a könyv, hogy hogyan lehet különböző stílusokban kifejezni a kiteljesedés pillanatát. 
vera_2.jpg
vera_3.jpg
Miért váltottál?

Talán akkor fogalmaztam meg utoljára legjobban, amikor egy állásinterjún tették fel ezt a kérdést, idén márciusban. Akkor még pályázati folyamatok környékén maradva terveztem főállást váltani.

Az hittem, hogy talán egy kis levegőváltozás is elég lesz és egy új helyen, új feltételek mellett dolgozva főállásban, majd könnyebb lesz szabad időmben a hobbiból céggé válásra fókuszálni.

A beszélgetés során viszont kiderült - állítólag elég komoly hiba egy állásinterjún a teljes kendőzetlenség, de én ilyen vagyok - hogy valójában a 10 év munkái között válogatva egyetlen projektről sem tudok büszkeséggel beszámolni.

Sok szempontból kellemetlen beszélgetés lett a végeredmény. Nem úgy készültem fel rá, ahogy elvárható lett volna. Az okokat kutatva pedig rájöttem, hogy felesleges bármilyen külső körülményre fogni; valójában nem érdekel eléggé. Amiben nem tudok hinni, azt nem tudom és már nem is akarom képviselni. 
17800443_10154495307751344_2825691125478743836_n.jpg
Mennyire volt nehéz váltani?

Kreatív foglalkozásra vágytam.

Ezt mindig is éreztem, de nem volt elég önbizalmam, sem önismeretem, hogy fel merjem fedezni, hogy pontosan mi is az, ami örömmel tölt el és egyben sikerélményt tud jelenteni.

Ez a belső út a legnehezebb. Ez sok "váltást" jelent. Fejben, lélekben. A munkahelytől való elválás ehhez képest egy technikai rész.  
12829509_1055653667827186_5035481536686832826_o.jpg
Milyen segítségeid voltak a váltás közben?

A barátaim és a szüleim első pillanattól mellettem álltak. Soha nem voltam egyedül.

Édesanyámtól rengeteget tanultam, mert 18 éves kora óta tud virágot kötni és azóta gyakorolja is.

Ma már ő az első számú rajongóm és gyakori segítségem is. A napokban megy nyugdíjba biológia-rajz-természetismeret tanári állásából és remélem, hogy még aktívabban tud majd részt venni a munkákban. Szeretek vele gondolkodni. 
img_2432.jpg

Tudatosan vitted véghez a váltást? Elhatároztad, hogy 1 éven belül megléped?

Igen, mindig volt tervem. Mai napig körülbelül 10 Floresse-t érintő távlati tervet kellett kukába dobni.

Az élet tanít és mindig új utakra vezet. Sok partnerjelölttel dolgoztam már együtt és sokféle munkába öltünk energiát.

Azt mondom: hibázni, rossz döntéseket hozni és elbukni törvényszerű.

Mindig megéri viszont elővenni egy tiszta lapot a tervezéshez, ha az álmodról van szó. 
img_3077.jpg

Hogyan képezted át magad?

A növényismeretem nagy része az egyetemmel jött, ugye tájépítészmérnökként végeztem.

A szemem mindig nyitva volt a virágkötészetre, a kötészeti technikákat a boltban és autodidakta módon tanultam. A legtöbbet pedig más virágkötők munkáit figyelve tanultam. 

Az OKJ tanfolyamot nem tekintem az átképzés részének. 
18300817_1343092889111443_607583855933022091_n.jpg
Hová tartasz? Mi a cél? 

Hát, hatalmas céljaim nincsenek. 

Azt biztosan tudom, hogy nem szeretnék üzletet nyitni és ott ülni nap mint nap. 

Szeretek kimenni az emberek közé és megmutatni, hogy mit tudok, mim van. Például amikor kezdtem a vállalkozást, akkor bizonyos helyekre ingyen vittem virágokat - ilyen volt  Mono Fashion and Art Gallery vagy a Szerelmes Levél Pékműhely - cserébe a névjegyem otthagytam, ezekről a helyekről aztán jöttek rendszeres csokorkérések, lettek új ügyfelek és barátságok is.
Most belvárosi éttermek rendszeres vagy eseményre szánt dekorációit készítem a legszívesebben és az esküvőket is nagyon szeretem.  

Rendszeresen tartok workshopokat, ez a jövőben várhatóan még gyakoribb lesz, kell, mert nagyon nagy érdeklődés övezi.

(Szerk. azaz én: én is voltam húsvéti virág installáció készítésen! Lásd a legelső képet és ezt! De volt már például őszi ajtódíszító és anyáknapi csokor készítő műhelye is Verának. Szerintem remek csapatépítő program is lehet, ha engem kérdeztek.)
bbv_8417web.jpg

A Strand Fesztiválra 2 éve járok, a virágos fejdísz készítő órámra többszörös túljelentkezés, aminek mindig nagyon örülök.

14188450_1089181904502544_4011268954037974474_o.jpg
Szeretem az esküvőket, főleg ha szabad kezet kaphatok!
18193703_1336129803141085_3830062129785507757_n.jpg
Boldog leszek, ha meg tudok maradni a saját stílusomban és tudom magam ahhoz tartani a továbbiakban is, hogy csak friss növényt adok ki a kezeim közül. Így aztán a kistermelőket és barátokat szeretném továbbra is előnyben részesíteni az alapanyagok beszerzésekor.

A megfelelő minőségben készített munkák eddig mindig hálás kezekbe kerültek.
Hiszek benne, hogy ez jó cél akármilyen távlatban.
20264740_1424651744288890_8897194232033940616_n.jpg
 
Milyen segítség hiányzik a legjobban?

Technikai dolgok. Most pont egy megbízható autó vagy egy kis hűtőkamra lendítene rajtam.
19238055_1379621665458565_2382554853535179464_o.jpg
Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb?

Nagyon szeretek tanulni. Ha érdekel valami, kérdezek. Nyitott vagyok és nagyon jó érzékem van ahhoz, hogy hiteles helyekről, hiteles emberektől tanuljak. 
img_3121.jpg
Melyik tulajdonságodat nem szereted?

Ha olyan helyzetbe kerülök, hogy kénytelen vagyok végighallgatni vagy véghezvinni valamit, ami nem érdekel, gyakorlatilag emlékezetkiesésem van arról az időről. Ha muszáj, még kb. 24 órán belül rekonstruálom az eseményeket, de később egyre nehezebb. Kínos tud lenni utóbb. 
zsofi_csaki_275.jpg
Milyen tanácsokat adnál magadnak, ha tudnád mi lesz majd?
1. Azokkal az emberekkel kell időt tölteni, akik értenek és segítenek. Ha magyaráznod kell a stílusodat és az értékrendedet, rossz helyen vagy. 
2. Minden látszólagos ellentmondás ellenére az anyagi háttér csak egy feltétele a boldogulásnak - egy a sok közül. Megfelelő súllyal kell kezelni. 
img_3301.jpg
Ki inspirál? 

Angol, ausztrál, amerikai virágkötők munkái.
Hiszel abban, hogy az univerzum figyel és segít?

Persze. Hívhatjuk Istennek is. Egyetlen egyház sem áll szívemhez közel, de a Jóistennel köszönőviszonyban vagyunk. 
Mi az amit el szeretnél érni?

Minden nap kötni valami olyat, ami megfelelő helyre kerül és fontos élethelyzetekben okoz örömet azoknak, akik kapják. 
12182422_910724209014982_5729172817460412780_o.jpg
15235828_1177384675682266_1294759360292193679_o.jpg
10264975_10152514909791344_5669278199191525392_n.jpg
12783798_10153421169486344_6284758724507933815_o.jpg
16998044_10154373910146344_754261560665121722_n.jpg
Kedvencek:

Nicole Land (Soil and Stem), Nikki Tibbles (Wild at Heart), Petal & Grace, Rowan Blossom a szívemhez legközelebb álló virágkötők. 

Kedves blogom most a nagyok közül a wmn és az Egy nap a városban, kisebbek közül Madame Fregoli. Sok képzőművészeti, design és gasztro témájú oldalt is követek - közülük most egy főleg gyerekkönyveken dolgozó grafikus hölgy, Egri Mónika ad talán legtöbbet a lelki békémhez. 

Jonathan Franzen a kedvenc írom. 

Zene minden stílusban és minden korszakból érkezhet. Hangulatomhoz válogatom. Van, hogy napokig csak Mozart vagy Bach szól, ha lazításra vagy tartós koncentrációra van szükségem. Voltak egyszámos napjaim, amíg az irodában kellett magamban tartani a lelket; sokszor gyakorlatilag mantraként használtam egy-egy aznapra szövegében is fontos dalt. Mostanában 70-es évek végi rockban és két nagyon fiatal magyar banda zenéjében: a Panel Surfersben és a The Keeymenben oldódom. 

HonlapFacebook - Instagram

Mosonyi Vera, +36307497862, info@floresse.hu
13055636_1002151996538869_1470018291717671278_o.jpg
Ha az álmodról van szó, megéri újratervezni avagy hogyan lettem virágkötő - Interjú Mosonyi Verával Tovább
Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint - Jane Fonda 80 éves lett

Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint - Jane Fonda 80 éves lett

636494451353109269-jane002.JPG

Jane Fonda, multitalentum tegnapelőtt 80 éves lett.

A kétszeres Oscar-díjas színésznő, aktivista, modell, aerobic guru és ki tudja még mi aktívabb, mint valaha, de azt mondja, hogy soha nem lenne megint fiatal.

"Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint, nem szerettem fiatal lenni. Már 7 évesen is öregnek éreztem magam, mire 20 lettem, már nagyon vénnek éreztem magam. 30 évesen aggastyánnak éreztem magam, és nem láttam milyen jövő várhat rám. 49 évesen úgy éreztem, hogy nem tudok kreatív lenni és abbahagytam 15 évre a színészkedést. Annyira öregnek éreztem magam...Aztán amikor 60 éves lettem, akkor kezdtem el megérteni, hogy ki vagyok, és újra fiatalnak éreztem magam. Most 80 évesen pedig rettentően jól érzem magam!"

Ha fizetnének, akkor sem lennék fiatal megint - Jane Fonda 80 éves lett Tovább
A világ legdrágább tojása

A világ legdrágább tojása

20286783_1518310611559129_794247957171163972_o.jpg

Egészen pontosan tavaly télen történt, a hentesnél bámultam magam elé a sorban, amikor megakadt a tekintetem egy szőrős vállon.

Egy kopasz, szakállas, félmeztelen, szőrös vállú pasi nézett rám a tojástartó dobozról.

Milyen vicces! - gondoltam magamban, és persze meg sem fordult a fejemben, hogy az a valaki a képen, valaki. Mármint, hogy köze van a tojáshoz.

6,50 euro, ez volt ráírva, vagyis darabja több, mint 300 forint. 

De hát ez Paolo Parisi tojás, mondja a hentes, mintha tudnom kéne, hogy ki az a Paolo Parisi. Alig eszem tojást!

Persze akkor még semmit sem tudtam Paolo Parisi-ről, a híres tojáspápáról (Dining Guide-tól), aki kecsketejet ad a tyúkjainak és ettől annyira jó lesz a tojás, hogy 3 Michelin-csillagos éttermek vásárolnak tőle. 

Hogy rövidre fogjam, kiderült, hogy itt lakik tőlünk 20 percnyire.

A tojást persze megvettük, megettük, és megállapítottuk, hogy semmi különbséget nem éreztünk. Többet nem veszünk.

Eltelt fél év, amikor is gyógynövényes mentorom, Lia mondja, teljesen véletlenül, hogy ő nagyon is jól ismeri Paolo-t, és nagyon régóta. És ha akarjuk, akkor bemutat minket neki. Hát, akartuk.

Így aztán egy nyári délelőtt elkocsikáztunk Usigliano -ba, ahol lakik és ahol az állatokat is tenyészti.

20170727_105810.jpg

20170727_111528.jpg

Útközben találtam ezt a két csodálatos palazzot, egymással szemben, az egyik totál lepusztult, a másik teljesen felújított kis templommal, amiben laknak is. 

20170727_105510.jpg

20170727_105737.jpg

20170727_105928.jpg

Itt pedig már Paolo konyhájában vagyunk, a híres tojásokkal.

20170727_122120.jpg

Paolo különleges figura, 30 éve él Toszkánában, ebben a kis faluban - neki sincs nagyon szomszédja, mint nekünk - amúgy genovai, nem néz tévét és nem olvas újságot, úgy gondolja, hogy a túl sok információ nem tesz jót az embernek. Ellenben szenvedélyes filmrajongó, mint később kiderül.

Paolo olajat melegít, közben mondja, hogy az olaj amúgy Oliviero Toscani barátjától van - a hírhedt-híres Benetton fotósról van szó, pont írtam pár napja, hogy éppen megy vissza dolgozni a Benetton-nak, mert a csőd szélére kerül, na meg itt mindenkinek van olaja, ugye - majd a tojásfehérjéket beleteszi a serpenyőbe, a sárgáját félrerakja. És az is kiderült, hogy Toscani készítette a szőrös vállú képeket róla a tojástartóra. Lassan minden összeáll.

webp_net-gifmaker_2.gif

Aztán amikor a fehérje színt változtatott, Paolo ráreszelt jó sok parmezán sajtot.
20170727_123744.jpg
Ezután előkerülnek a sárgáják is, amelyeket gondosan elhelyezett a műalkotás tetején
20170727_125402.jpg
Közben Paolo borát kortyolgattuk, amely egyébként nem olasz, hanem francia és stílszerűen Aranytojás névre hallgat.
20170727_124936_1.jpg
Közben kenyeret pirítunk, amelyeket aztán szépen körben belehelyez a serpenyőbe és tányér meg evőeszköz nélkül kézzel kitunkoljuk a tojást.
Semmi kétség, a legfinomabb tojás volt, amit valaha ettem.
20170727_130203.jpg
És hogy mitől is jó ez a tojás? Meg miért drága? 
Úgy kezdődött, hogy az agriturismo-jában elkezdett liba szalámit készíteni, aztán a toszkán Cinta Senese sertésekből szalámit. "Volt egy pont, amikor mi voltunk ebben a legjobbak. Akkor elgondolkoztam ezen, mert ha a csúcson vagy, onnan már csak lefelé van."
Ezért új kihívást keresett: létrehozni a legjobb tojást.
A farmer, a juhász, a gourmet és a feltaláló - ahogy ő nevezi magát - türelemmel, elszántsággal és szeretettel (!) létrehozta a világ legjobb tojását. 
Mégpedig úgy, hogy mivel voltak Leghorn (livornoi) tyúkjai és kecskéi is, azt találta ki, hogy kecsketejet fog adni a tyúkoknak. Állítólag a kecsketejtől intenzívebb ízű, sárgább a tojás. Én persze szkeptikus vagyok, hogy csak az egyik dolog, mert biztosan van más is.

Mi a livornoi piacon szoktunk tojást venni, a sima fehéret, közvetlenül a termelő, mi azzal tökéletesen elégedettek vagyunk.
Az ember, aki követi a természetet, ahelyett, hogy kihasználná.- mondja magáról Paolo.

Ez itt a második felvonás, éppen becsatlakozott valaki, neki is gyorsan csinált egy serpenyőt.
20170727_132337.jpg

 

"Én egy kreatív ember vagyok, talán nem a szó hagyományos értelmében, mert nem rajzolok, nem írok regényt vagy zenét. Viszont jó dolgokat hozok létre. Kulináris örömeket, hogy játszunk a konyhában." 
Tudom, hogy a tojás ára abszurd, mondja, de tudod, mit? Egy kiló rágó, ha kilóban vennéd, 85 euro körül van, drágább mint a prosciutto. Nálam 6 tojás ára felmehet 9 euroig is, viszont számtalan módon tudod felhasználni őket.
Paolo 2000 tyúkot tart a birtokán, ezek napi 1000 tojást produkálnak.
Ha szeretnél találkozni Paolo-val, és enni az általa főzött tojásból, írj az ivanyiorsolya@gmail.com-ra, és megírom a részleteket.
Amúgy Paolo-nak van egy kis tengerparti étterme is San Vincenzo-ban, ahova ellátogattunk vele pár nappal később, kellemes hely, az a neve, hogy Pesce piccolo azaz Kis Halak és a felesége, Manuela viszi. Természetesen itt is lehet Parisi-féle tojást enni.
A világ legdrágább tojása Tovább
Így vette be Dolce & Gabbana Londont

Így vette be Dolce & Gabbana Londont

20171117_180750_1.jpg

Pár hete Londonban jártam, és hát mivel már meg is írtam előtte, hogy mit kell megnézni Londonban mostanság, így kötelességem volt elmenni és megnézni, hogy mit is csinált Dolce & Gabbana a Harrods luxusáruházban. 

Nem mintha nyűg lett volna, egykori londoni munkahelyem pontosan a Harrods-zal szemben volt, hetente többször jártam át a Foodhall-ba levest venni, így mindig némi nosztalgiával járok arra. 

Szóval Dolce & Gabbana úgy döntött, hogy idén beveszik Londont.

A Financial Times szerint, 7 millió fontot költöttek a Harrods 23 kirakatára, de bent sem fukarkodtak, felhúztak egy olasz vásárra hajazó "hangulatot", kijöttek egy exkluzív Harrods kollekcióval (első látásra eléggé gyengének tűnik, persze drága), meg volt divatbemutató a bennfenteseknek.

20171117_180844.jpg

20171117_180239_1.jpg

20171117_180421.jpg

20171117_180604.jpg

 

20171117_180727.jpg

20171117_182341.jpg

Persze nem csak kint, hanem bent is kitett magáért a márka, a 4. emeleten olasz hangulatú vásárt húztak fel. (A tömeg miatt nem tudtam rendes képeket készíteni, úgyhogy ezek a hivatalos fotók.)

harrods_dolce_gabbana_images-9-1440x810.jpg

harrods_dolce_gabbana_images-4-1440x810.jpg

harrods_dolce_gabbana_images-10-1440x810.jpg

20171117_182229.jpg

December 28-ig csodálható!

Így vette be Dolce & Gabbana Londont Tovább
Rihanna 300.000 forintos Gucci zoknija avagy a designer zoknik támadnak

Rihanna 300.000 forintos Gucci zoknija avagy a designer zoknik támadnak

504937_3g245_9200_008_100_0000_light-crystal-interlocking-g-stockings.jpg

A divatban az a jó, hogy nem kell komolyan venni. Mármint nekünk, haladóknak. 

Persze aztán ott vannak azok, akik ebből élnek, na nekik már komolyan kell venni, így történhet meg az, hogy Rihanna a minap például egy 300.000 forintos, kristállyal kirakott Gucci zokniban flangált. 

Már korábban is gondolkoztam azon, bármennyire is szürreális, de valós probléma lehet, hogy egy olyan szintű celebrity-nek, mint Rihanna, micsoda fejtörés lehet, hogy mit vegyen fel nap mint nap, hogy azt megírják. (Tudom, ott van erre Mel Ottenberg, meg még jó pár stylist.)

Arról nem is beszélve, hogy 58.5 millió Instagram követővel a háta mögött milyen eladásokat tud generálni egy-egy ilyen termék elhelyezéssel.

GanG

badgalriri (@badgalriri) által megosztott bejegyzés,

 

Pár hete Londonban, a Browns külön kirakatot szentelt a designer zokniknak, megtörve a trendet, hogy karácsonyra csak unalmas zoknit lehet ajándékba kapni vagy adni. Azzal számoljunk persze, hogy 100 euró alatt nem ússzuk meg.

Szóval ha még nem barátkoztunk meg azzal, hogy magassarkúhoz vagy papucshoz zoknit hordjunk, akkor itt az ideje! 

A zokni ugyanis maradni fog.

20171120_134215.jpg

20171116_163627.jpg

 

20171116_163648.jpg

Nekem ez pink lurex Gucci most a favorit!

20171120_134329.jpg

A férfiakra is gondoltak!

 

 További designer zoknik nézegetésre!

Természetesen, a designer zokni nem új keletű fogalom, Paul Smith például kiváló darabokat árul 24 fontól.

Aztán annyira elkapott a zokni-mánia, hogy úgy döntöttem, idén hasznos ajándékot kap a pasim karácsonyra, és a kelet-londoni Pringle of Scotland outlet-ben (90 Morning Ln, London E9 6NA, UK és mellette rögtön van egy Burberry és egy Anya Hindmarch is) egy kisebb vagyont elköltve vásároltam neki 6 designer zoknit. Jó, magamnak is vettem párat, nem tudtam megállni.

Jómagam egy designer zoknival büszkélkedhetek, még tavaly vásároltam, amikor a Fashion and Textile Museum-ban a Missoni kiállítás volt és nagy örömömre a múzeum kis butikjában rátaláltam erre a zoknira, és még a költségvetésembe is belefért. Egyelőre éjszakai viselet, hideg téli éjszakákon.

20160520_205007_1_1.jpg

Rihanna 300.000 forintos Gucci zoknija avagy a designer zoknik támadnak Tovább
A 82 éves Benetton alapító visszatér megmenteni a céget a hírhedt fotóssal

A 82 éves Benetton alapító visszatér megmenteni a céget a hírhedt fotóssal

Tegyük fel, hogy 70 körül vagy, van egy menő céged, csúcsra vitted, jól prosperál, dolgoztál sokat, elégedett vagy, gondoltad, most pár pihenjünk. Elmész nyugdíjba. 

Aztán eltelik 10 év, és azt látod, hogy a cég, amely a nevedet is viseli, elindult a lejtőn, a 10 évvel ezelőtt 144 milliós eurós profit helyett, 81 millió eurós veszteséget termel. 

cover-r4x3w1000-5a202ff046a0f-sipa-00698379-000010.jpg

Nincs mit tenni, újra összeszeded magad és 82 évesen visszamész megmenteni a céget.

Mert ugye a Benetton-t nem lehet csak úgy veszni hagyni. A Benetton ugyanis történelem.

Elviselhetetlen fájdalom ez nekem, ezért megyek vissza, nyilatkozta Luciano Benetton csütörtökön, csak magunkat hibáztatjuk. Az üzletek, melyek egykor világosak voltak, ma sötétek és szomorúak, mint az egykori kommunista Lengyelországban. A legnagyobb bűn pedig az volt, hogy abbahagytuk a pulóverek gyártását, víz nélküli vízvezeték lettünk.

A kommunista Lengyelország fogalmam sincs, hogyan jött be a képbe..

original-gazine-oliviero-toscani-fotografo-intervista-oliviero-toscani-18427178-1-ita-it-oliviero-toscani-jpg.jpg

Ezzel egyidejűleg, a híres-hírhedt fotós, Oliviero Toscani is visszatér 17 év után, aki a UNITED COLORS OF BENETTON-t az egyik legismertebb márkává tette a világon a nagy port kavaró képeivel, már el is kezdte a munkát, íme az első kampány, amely egy nagyobb kampány része.

6850.jpg

Mindannyian rajta vagyunk ezen a képen, mondja Toscani. Egy olaszországi általános iskolában vagyunk, 28 gyerek, 13 náció, mindenkin Benetton ruha van, persze. A téma az integráció, mely a Benetton számára mindig kedves volt, a mai világban pedig az egyik legfontosabb kérdés.

pinocchio-_-alta-1030x615.jpg

Az első képek és a videó része egy nagyobb kampánynak, amely majd jövő év elején jelenik meg. 

Amúgy ideje volt. Én nagyon szeretem a Benetton-t, amióta Olaszországban élek, még jobban figyelem és mindig bemegyek körülnézni és mindig úgy, hogy most veszek valamit. De általában csalódottan távozom, bár a nyáron vettem egy szürke-sárga csíkos pulcsit, ami 15 euróra volt leértékelve, tökéletes darab kicsit hidegebb nyári estékre, de ezenfelül semmi, pár napja is benéztem, unalmas, mind a kollekció, mind a bolt.

Én kíváncsian várom mi fog történni itt!

Oliviero Toscani persze nem tétlenkedett az elmúlt években, van saját olíva olaja meg bora, nem messze tőlünk van a földje, meg nyilvánvalóan fényképezett is.

Ja, amúgy Luciano testvére, a 80 éves Giuliana is visszatért a cégbe, újra pulóvereket gyártani, ahogy az elején kezdték. 

Ahogy látom, újra kezdik az alapoktól a bevált felállásban. Én mindenesetre drukkolok!

Csak úgy mondom, hogy a 95 éves Pierre Cardin nemrégen adott egy interjút, amiben közölte, hogy semmi kedve abbahagyni a munkát.

130403104637-giuliana-benetton-leading-women-horizontal-large-gallery.jpg

A 82 éves Benetton alapító visszatér megmenteni a céget a hírhedt fotóssal Tovább
10 tipp a téli depresszió leküzdésére

10 tipp a téli depresszió leküzdésére

audrey-hepburn-photographed-with-mr-famous-by-inge-morath-in-durango-mexico-during-a-break-in-the-filming-of-e2809cthe-unforgivene2809d-in-february-1959_1.jpg

Napok óta nem találod a helyed? Lehangolt vagy, de nem tudod mitől? Képtelen vagy bármilyen szellemi munkára, mert úgy érzed kiégett vagy? 

Nos, nagy eséllyel szezonális depresszióban szenvedsz, angolul találóan SAD a rövidítése a Seasonal Affective Disorder-nek, mint ahogy én is. 

És ahogy minden 10. magyar szenved téli depresszióban, egy pár évvel ezelőtti cikk szerint, gyanítom ez a szám azóta csak emelkedett.

Amióta hazajöttem Londonból, beszippantott ez az érzés, semmihez nincs kedvem, legszívesebben ki sem kelnék az ágyból, és semmi energiám. 

Aztán utánanéztem, és amióta be tudom magam kategorizálni, sokkal jobban érzem magam. Nem tudni, hogy mi bajod van, sokkal rosszabb.

De mit is jelent ez? 

A szezonális depresszió évszakváltáskor jelentkezik, általában a késő ősszel vagy tél elején, lehet tavasszal és nyáron is, de akkor valamiért nem annyira jellemző, azért sem, mert ez az egész nagyban kapcsolódik a fényhez azaz a napsütéses órák számához, vagyis, hogy a napok rövidebbek, sötétebbek és hidegebbek.

Tehát amíg a téli depresszió a skandináv országokban a lakosság negyedét sújtja, a trópusi országokban a jelenség ismeretlen.

A szezonális depresszió tünetei, hogy egyfolytában lehangolt vagy, nem érdekelnek azok a dolgok, amik amúgy érdekelnek (miért nem tudok egy nyomorult blog posztot írni 2 hete??), úgy érzed nincs energiád, nem tudsz aludni, le vagy lassulva, nyugtalan vagy, nem tudsz koncentrálni, haszontalannak érzed magad, bűntudatod van.

A szezonális depresszió pontos okait nem ismerik, de bizonyos tényezők közrejátszanak, ezek pedig: 

- Ősszel és télen a napfény hiánya megzavarhatja a szervezet biológiai óráját. 
- Az évszakváltozás felboríthatja a szervezet melatoninszintjét, mely hormon a hangulatunkat és alvási szokásainkat szabályozza.
- A napfényes órák csökkenésével a szerotonin szint  - hétköznapi néven boldogsághormon - is csökkenhet.

És persze még bejöhet a képbe a genetika, az életkor, a nem. A nőknél nagyobb az esély a kialakulásra, a férfiaknál viszont erőteljesebb.

Na de, mit lehet tenni ellene? Íme bevált jó tanácsaim, hogyan vidítsuk fel magunkat!

1. Sétálj! Szedd össze magad, hagyd el a lakást és sétálj napi 30 percet. Akkor is ha hideg van, a friss levegő külön jót tesz. A mozgás örömet okoz, hatására endorfin szabadul fel a szervezetben.

027ec2c6e28925e3021175657e60c98d.jpg

2. Vedd meg magadnak azt a totálisan haszontalan és drága valamit, ami után ezer éve vágyakozol. Nálam a jelenlegi vágyam tárgya egy 95 eurós Dolce & Gabbana tészta-szett...na jó van benne egy kötény is!

slide_355653_3904192_free.jpg

3. Fogd az egyik barátodat/barátnődet és próbálj ki egy új koktélt! Ajánlatom a Black Russian (vodka+kávélikőr), én mostanában erre kaptam rá, persze ha éppen eljutok egy olyan bárba, ahol van, nálunk a faluban egy bar van, na ott nincs.

5689ffe5645e333a076f4786c702b659.jpg

4. Maradj egész nap pizsamában! Néha be kell áldozni egy napot és valóban semmit sem csinálni, bűntudat nélkül. Videózz, aludj, rendelj kaját, egyél az ágyban, és felejtsd el a külvilágot. Majd másnap megint újra lehet kezdeni a harcot.

5d48d58479a00c17121797d6646cc9855995b2e16ed3d530e195d5711ab7c446.gif

5. Írj! Ha eddig nem írtál naplót, akkor itt az ideje. Egyrészt ha kiírod magadból a problémát, már eggyel előrébb vagy, másrészt, hiába gondolod azt, hogy soha nem fogod elfelejteni azt a pillanatot / nevet / helyet /akármit, mert annyira fontos volt, hidd el, el fogod. 

980x.jpg

6. Alkoss! Mindenkiben ott van a vágy, hogy valamit csináljon a két kezével, ősi ösztön ez, az alkotás öröme. Ma például, amikor mentünk bort venni a szokásos borászatba, ott találtam ezt a kis karácsonyi installációt, 5 euróért árulták, természetesen nem vettem meg, csak van otthon pár dugóm?? És neked?

d6a8780463d0aeb9abf1f663b103691c.jpg

7. Az északi országokban a fényterápiára esküsznek, nálunk nem igazán elterjedt. És nem, a szolárium nem számít fényterápiának. De ha találsz valami jót, akkor mindenképpen próbáld, aztán nekem is küldd el a címet.

8. És hogy tudományosabb vizekre is evezzünk, létezik a tudatos jelenlét terápia, amely azt mondja, hogy bármit csinálunk, próbáljuk meg élvezni, éljük meg a pillanatot, legyünk ott, és semmi mással ne foglalkozzunk, még akkor is ha valami nagyon hétköznapi dolgot csinálunk, mint a krumplipucolás, takarítás vagy a virágainkat ültetjük át. Jó kis kihívás, ugye?

e272b3483c5e3e9897c41ee7eba378ff.jpg

9. Legyünk hálásak, vegyük észre magunk körül a jó dolgokat és értékeljük. Én is hajlamos vagyok elfelejteni, hogy hol lakom, és emlékeztetnem kell magamat néha, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy például erre kelek minden nap.

 

10. Takarítás kívül-belül, azaz tegyünk rendet magunk körül is, állítólag akkor jobban lehet gondolkodni. Mondjuk ez nálam ez nem működik, én kifejezetten szeretem a kupit magam körül, és meg is találok mindent a kupiban, de tudom, hogy ez nem mindenkinél válik be. 

Ne feledjük, időnként mindannyian búskomorrá leszünk. És ez teljesen normális. A depresszió nem válogat, a lehangoltság oka nem az életkörülményekben, anyagi vagy társadalmi nehézségekben keresendő, így aztán bárki lehet depressziós, legyen bármilyen munkája. Amennyiben viszont nem tudunk egyedül kilábalni, keressünk orvosi segítséget.

Képek: Pinterest: Audrey Hepburn

10 tipp a téli depresszió leküzdésére Tovább